38/1969. (XI. 17.) Korm. rendelet

a személyi igazolványról, valamint a lakcím bejelentéséről és nyilvántartásáról

A személyi igazolvány

1. §

(1) A Magyar Népköztársaság területén állandó jelleggel tartózkodó valamennyi 14. évét betöltött magyar állampolgárt - a (3) bekezdésben említettek kivételével - személyi igazolvánnyal kell ellátni.

(2)[1] A Magyar Honvédség hivatásos és továbbszolgáló állományú tagjait a hivatásos szolgálati és továbbszolgálói, valamint az állományviszony igazolására szolgáló "szolgálati igazolvány"-nyal a honvédelmi miniszter látja el.

(3) A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személy külön igazolást kap.

2. §

(1) A személyi igazolványt az állampolgárok részére a rendőrség állítja ki.

(2) A kiállításért járó térítés összegét a belügyminiszter állapítja meg.

(3) Az igazolvány kiállításához szükséges okiratok illetékmentesek.

3. §

A személyi igazolvány adataiban beállott változást a belügyminiszter rendeletében meghatározott szervek kötelesek az igazolványba bevezetni.

4. §

A személyi igazolvány az ellenkező bizonyításáig hitelesen igazolja a tulajdonos személyazonosságára vonatkozó bejegyzett adatokat. Ezek igazolására más okiratot megkövetelni nem szabad.

A lakcímbejelentés

5. §[2]

6. §[3]

7. §

(1) Ez a rendelet 1970. január 1-én lép hatályba.

(2) Hatályba lépésével egyidejűleg az 1/1954. (I. 9.) MT rendelet hatályát veszti.

(3) Végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik.

Fock Jenő s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke