39/1969. (XI. 25.) Korm. rendelet

a lakosságra vonatkozó adóigazgatási, valamint az illetékekkel kapcsolatos eljárás általános szabályairól

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. §

(1) E rendeletet kell alkalmazni

a) a lakosság által fizetendő adók, adójellegű kötelezettségek és

b) az illetékek, az illeték módjára fizetendő díjak kivetésével (kiszabásával), nyilvántartásával és rendezésével, valamint

c) az adók módjára behajtandó tartozások nyilvántartásával és rendezésével

kapcsolatos eljárásban.

(2) A rendelet alkalmazása szempontjából az adójellegű kötelezettségeket, valamint az (1) bekezdés b) pontjában felsoroltakat is adónak kell tekinteni.

2. §

Az adóigazgatási feladatokat a tanácsok végrehajtó bizottságai az illetékes szakigazgatási szerveik útján, illetőleg a vám- és pénzügyőrség szervei (a továbbiakban: adóhatóság) látják el.

3. §

Az adóigazgatási eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben és az e rendeletben, valamint az adójogszabályokban megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni.

II. Fejezet

AZ ADÓK MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS NYILVÁNTARTÁSA

Az adók megállapítása

4. §

(1) Az adóhatóság az adófizetési kötelezettség, illetőleg az adó mértékének megállapításával kapcsolatban a tényállás tisztázásához szükséges esetekben jogosult adatokat gyűjteni, helyszíni ellenőrzést, könyvvizsgálatot tartani és ehhez az állampolgárok és a jogi személyek kötelesek az adóhatóságnak adatokat szolgáltatni.

(2) Az adóhatóság a tényállás tisztázása céljából az üzleti könyveket, azok bizonylatait, valamint az adó megállapításához szükséges egyéb iratokat lefoglalhatja.

(3) Az adóhatóságnak az (1) és (2) bekezdés alapján foganatosított intézkedése elleni fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.

5. §

(1) Az adót a jogszabály szerint fizetésre kötelezett terhére kell kivetni.

(2) Az adóhatóság a kivetett adót határozatban (adóív, fizetési meghagyás, stb.) közli a fizetésre kötelezettel (a továbbiakban: adózó). Az adóívnek az ellen a része ellen, amely korábbi határozattal megállapított adót tüntet fel, fellebbezésnek helye nincs. Az adóívben előforduló tévedésekkel szemben adóhelyesbítésnek van helye (18. §).

(3) Ha az adóra vonatkozó jogszabály egyidejűleg több személy egyetemleges adófizetési kötelezettségét írja elő, a kivetésről a közös képviselőt, ennek hiányában valamennyi fizetésre kötelezettet értesíteni kell.

(4) Az adót soron kívül kell kivetni, ha annak beszedése az egyébként szokásos időben történő kivetés esetén nem látszik biztosítottnak. Az adót soron kívül kell beszedni, ha annak behajtása veszélyeztetve van.

(5) Ha az adó kivetése bevallás hiányában, vagy egyéb mulasztás miatt nem történt meg, vagy ha az adót bármely oknál fogva tévesen vetették ki, a fizetési kötelezettséget, illetőleg az adókülönbözetet a kivetéshez való jog elévülésén belül pótlólag meg kell állapítani.

(6) Az adók módjára behajtandó tartozásokra a vonatkozó jogszabályok rendelkezései az irányadók.

6. §

Az adó kivetéséhez való jog elévül annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év alatt, amelyben a követeléshez való jog keletkezett. E szabály alkalmazása során az illeték követeléséhez való jog keletkezését attól az időponttól kell számítani, amikor a hagyatékot, a jogügyletet, vagy az okiratot a kiszabásra illetékes adóhatóságnál bejelentették (bemutatták), illetve az a körülmény, hogy az illeték lerovását, vagy a kiszabás céljából elrendelt bejelentést elmulasztották, az illetékes adóhatóság tudomására jut.

A kötelezettségek nyilvántartása

7. §

Az adók, valamint az adók módjára behajtandó tartozások nyilvántartását, könyvelését és elszámolását a pénzügyminiszter szabályozza.

III. Fejezet

A TARTOZÁSOK RENDEZÉSE

Esedékesség, a fizetési kötelezettség teljesítése

8. §

(1) Az adó megfizetéséért az felelős, akit arra az adójogszabály közvetlenül vagy egyetemlegesség címén kötelez, illetőleg akinek egyetemleges felelősségét ez a rendelet megállapítja. E rendelet alapján az adófizetési kötelezettség egyetemlegesen terheli azokat, akik

a) az adójogszabályban kötelezettel az adótartozás keletkezésekor közös háztartásban élnek,

b) közösen folytatnak adóköteles tevékenységet, vagy adóköteles vagyontárgy közös tulajdonosai,

c) az adórövidítésben tettesek vagy részesek voltak.

(2) A jogelőd adótartozásáért az adófizetésre kötelezett jogutódai a jogszabályban meghatározott keretek között egyetemlegesen felelősek.

(3) Az adózó esedékessé vált kötelezettségét a megállapított határidőn belül köteles teljesíteni és abban az állammal, vagy állami szervvel szemben fennálló követeléseit nem számíthatja be.

(4) Ha az adózó fizetési kötelezettségét késedelmesen teljesíti, adópótlékot köteles fizetni. Az adófizetés teljesítésére és az adópótlékra vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.

(5) Az adóhatóság indokolt esetben részletfizetési kedvezményt vagy fizetési halasztást engedélyezhet az adótartozás kiegyenlítésére.

9. §

Azt az adózót, aki adótartozását az esedékességre megállapított határidő előtt befizeti, az előre befizetett összeg után kamattérítésben kell részesíteni. A kamattérítésre vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.

Adóbehajtás

10. §

(1) Az adófizetés elmulasztása esetén a tartozás megfizetését adóbehajtás útján kell biztosítani.

(2) Az adótartozáson kívül az adóbehajtásra vonatkozó szabályok szerint köteles behajtani az adóhatóság minden olyan pénzkövetelést is, amelyet törvény, törvényerejű rendelet, kormányrendelet, pénzügyminiszteri rendelet vagy - a pénzügyminiszterrel egyetértésben kiadott - más rendelet az adók módjára behajtandó tartozások körébe utal.

(3) A rendelet alkalmazása szempontjából az (1) és (2) bekezdésben említett tartozásokat köztartozásnak kell tekinteni.

11. §

(1) Az adóbehajtási eljárást azzal szemben lehet megindítani, aki jogerősen megállapított adófizetési kötelezettségének teljesítését elmulasztotta. Az egyetemleges fizetésre kötelezettekkel szemben a behajtás egyidejűleg megindítható.

(2) Adók módjára behajtandó tartozás miatt a követelést nyilvántartó szerv hivatalos megkeresése alapján kell a behajtási eljárást megindítani.

A behajtást kérő szervek ezzel kapcsolatos kötelezettségeit a pénzügyminiszter szabályozza,

12. §

(1) Az adóbehajtás keretében az alábbi végrehajtási cselekmények foganatosíthatók:

a) végrehajtási értesítés,

b) végrehajtás munkabérekre, egyéb járandóságokra és követelésekre,

c) ingóvégrehajtás,

d) ingatlanvégrehajtás.

(2) A végrehajtási cselekményeket az (1) bekezdésben meghatározott sorrendben kell lefolytatni. Amennyiben a körülmények indokolják, az adóhatóság vezetője elrendelheti a végrehajtási értesítéssel egyidejűleg az egyéb végrehajtási cselekmények foganatosítását is. Ingó-, vagy ingatlanvégrehajtásnak a b) pontban említett végrehajtási cselekmények mellett csak akkor van helye, ha a lefoglalható munkabér, járandóság vagy követelés a köztartozás egy éven belüli kiegyenlítésére elegendő fedezetet nem nyújt.

(3) A jogi személyekkel szemben az adóhatóság által érvényesíthető pénzköveteléseket, ha a jogi személynek pénzintézetnél bankszámlája van, elsősorban a bankszámlájáról, egyébként - a jogszabályokban megállapított korlátozásokkal - az (1) bekezdés rendelkezései szerint kell behajtani. Az adóhatóságnak a bankszámla megterhelését elrendelő intézkedése ellen fellebbezésnek van helye, amelynek azonban halasztó hatálya nincs. A jogerős határozat a jogalap tekintetében bírósági úton megtámadható.

(4) A végrehajtási cselekmények foganatosítására - a pénzügyminiszter által meghatározott eltérésekkel - a bírósági végrehajtásról szóló rendelkezések az irányadók.

Visszatartási jog

13. §

(1) A köztartozás megfizetésének biztosítása végett a hátralékosnak a jogi személyekkel szemben fennálló követelése - a (3) bekezdésben említettek kivitelével - csak akkor fizethető ki, ha a jogosult igazolja, hogy köztartozása nincs.

(2) A köztartozás a bírósági, bírósági elnöki és a bírósági végrehajtói letétekből lefoglalás nélkül korlátlanul levonható.

(3) Nem áll fenn visszatartási jog: a munkabérekre és munkabér jellegű egyéb járandóságokra, a mezőgazdasági termények, termékek, állatok és állati termékek felvásárlásából, illetve eladásából eredő követelésekre, az adólevonás alá eső, valamint azokra a követelésekre (díjakra, jutalmakra, stb.), amelyek a végrehajtás alól mentesek. A visszatartási jog alól a pénzügyminiszter, illetőleg - az általa meghatározott körben - a kijelölt adóhatóság további felmentést engedélyezhet.

(4) A visszatartás indokolatlan elmulasztása esetén a kifizető szerv - a kifizetett összeg erejéig - anyagi felelősséggel tartozik és a követelés bankszámlájáról kiegyenlíthető. A kifizetővel szembeni követelés akkor válik esedékessé, amikor a szabálytalan kifizetésről az adóhatóság értesül, de a követelés az adóbehajtáshoz való jog elévülésén túl nem érvényesíthető.

Adóbehajtási költség

14. §

Az adóbehajtási eljárás költségeinek fedezésére a hátralékos a pénzügyminiszter által megállapított adóbehajtási költséget köteles fizetni.

A KÖZTARTOZÁSOK TÖRLÉSE ÉS ELENGEDÉSE

15. §

Az adóbehajtási jog elévülése

(1) Az adótartozás behajtásához való jog az adó jogerőre emelkedésének napjától számított öt év alatt évül el.

(2) Az adók módjára behajtandó tartozás behajtásához való jog elévülésénél - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést kell alkalmazni.

(3) Az adóbehajtási eljárás felfüggesztésének, a fizetési halasztásnak és a részletfizetési kedvezménynek időtartama az elévülés idejébe nem számít be. Figyelmen kívül kell hagyni az elévülésnél azt az időtartamot is, amely alatt az adótartozás behajthatatlanság címén törölve volt, ha azt az elévülési időn belül újból előírják.

(4) A behajtási jog elévülését a köztartozást megállapító hatóság (szerv) köteles figyelembe venni. Az elévülés bekövetkezése után behajtási cselekménynek helye nincs és az elévült köztartozást hivatalból törölni kell.

16. §

A behajthatatlan adótartozás törlése

(1) Behajthatatlanság címén törölhető az adótartozás, ha a megfizetésért felelős valamennyi személlyel szemben lefolytatott behajtási eljárás nem vezetett eredményre.

(2) A behajthatatlanság címén törölt adótartozást - a behajtási jog elévülési idején belül - újból elő kell írni, ha a törölt adótartozás behajthatóvá válik.

17. §

Adóelengedés

(1) Az adóhatóság indokolt esetben méltányosság címén az adózó kérelmére az adótartozást mérsékelheti, vagy elengedheti. Indokolt esetben a pénzügyminiszter engedélyezheti, illetőleg elrendelheti az adó kivetésének mellőzését is.

(2) A pénzügyminiszter vagy az általa kijelölt adóhatóság rendkívüli esetben (természeti csapás stb.) engedélyezheti az adózók nagyobb rétege terhén nyilvántartott adótartozás mérséklését vagy elengedését is.

(3) Az adónak nem minősülő köztartozást csak a köztartozást megállapító szerv mérsékelheti, vagy engedheti el.

IV. Fejezet

VEGYES RENDELKEZÉSEK

Jogorvoslatok

18. §

Az adóigazgatási eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben biztosított jogorvoslatok mellett a következő jogorvoslatok vehetők igénybe: az adóhelyesbítés, a visszakövetelés, az adóbehajtási kifogás és az igényper. E jogorvoslatokra, illetőleg azok igénybevételére vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.

Hatálybalépés

19. §

(1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit 1970. január hó 1. napjától kell alkalmazni. Ezzel egyidejűleg az adók kivetéséről és beszedéséről szóló 57/1957. (IX. 6.) Korm. rendelet, valamint az ezt módosító és kiegészítő 26/1962. (VII. 14.), a 15/1963. (VI. 30.) és a 29/1965. (XII. 28.) Korm. rendeletek hatályukat vesztik.

(2) E rendelet végrehajtásáról - az érdekelt miniszterekkel és a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya vezetőjével egyetértésben - a pénzügyminiszter gondoskodik. Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a jelen rendeletet a végrehajtási rendelettel egységes szerkezetben közzétegye.

Fock Jenő s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke

Tartalomjegyzék