4/1970. (III. 20.) ÉVM rendelet

a téli munkaszünetre küldött dolgozók részére fizethető díjazásról

A munkaügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel, a Szakszervezetek Országos Tanácsával, az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel), valamint az illetékes szakszervezetekkel egyetértésben - az alábbiak szerint rendelkezem.

1. §

Téli munkaszünetre küldés esetén - a részesedési alap terhére - fagyszüneti díj fizethető:

a) a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 32/1967. (Ép Ért 39.) ÉVM számú utasítás 7. § (1) bekezdésében felsorolt dolgozók, továbbá

b) az építőipari, az építőanyagipari, valamint a vegyesipari kisipari szövetkezetek építőipari részlegeiben - téli munkaszünetre küldhető - termelőmunkán foglalkoztatott fizikai dolgozói részére.

2. §

A fagyszüneti díj mértékét, feltételeit és kifizetésének módját a vállalat kollektív szerződésben, szövetkezetnél a munkaügyi szabályzatban (a továbbiakban: kollektív szerződés) kell meghatározni. A kollektív szerződés előírhatja, hogy a fagyszüneti díjban részesített dolgozó a téli munkaszünetet követően meghatározott ideig a vállalatnál köteles dolgozni. Ha a dolgozó ennek nem tesz eleget, kötelezhető a fagyszüneti díj teljes összegének vagy egy részének visszafizetésére.

3. §

A visszafizetett fagyszüneti díj a tárgyévi részesedési alapot növeli [36/1969. (XII. 24.) PM számú rendelet 7. § (2) bekezdés g) pont].

4. §

Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, a 3. §-át azonban a rendelet hatályba lépése előtti szabályok alapján visszafizetett fagyszüneti díjra is alkalmazni kell. A részesedési alap felhasználásáról és a magasabb vezető állású dolgozók anyagi ösztönzéséről szóló 8/1968. (Ép Ért 5.) ÉVM számú utasítás, valamint az idénypótlék fizetéséről szóló 22/1968. (Ép Ért 14.) ÉVM számú utasítás 3. § (3) bekezdésének második mondata hatályát veszti.

Bondor József s. k.,

építésügyi és városfejlesztési miniszter