4/1970. (III. 3.) Korm. rendelet

az útlevelekről

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány - az útlevelekről szóló 1970. évi 4. számú törvényerejű rendelet 8. §-ában kapott felhatalmazás alapján - az alábbiakat rendeli:

Általános rendelkezések

1. §

(1) Az útlevél kiadása a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. A diplomata és a külügyi szolgálati útlevelet a külügyminiszter adja ki.

(2) Az útlevél a kiállításától számított öt évig érvényes, érvényességi ideje meghosszabbítható.

(3) Az útlevél területi érvényessége kiterjedhet egy vagy több államra, illetőleg földrészre.

(4) Az útlevél kiutazási engedéllyel jogosít külföldre utazásra.

2. §

(1) Magyar állampolgár hivatalos vagy magáncélból történő külföldi utazáshoz kaphat útlevelet.

(2) A szolgálati útlevéllel történő hivatalos utazásokat az államhatalom és az államigazgatás országos hatáskörű szerveinek, az egyéb országos hatáskörű szerveknek, a társadalmi szervezetek központi szerveinek, valamint a szövetkezetek országos szövetségeinek vezetői vagy az általuk megbízott személyek rendelik el, és meghatározzák azok időtartamát.

(3) Az útlevél iránti kérelmet munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagsági viszonyban álló személy esetén a munkáltató, illetőleg a szövetkezet elnöke, kisiparos, magánkereskedő és önálló szellemi tevékenységet folytató személy esetén az illetékes érdekképviseleti szerv, általános és középiskolai tanulók, valamint felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói esetében a tanintézet véleményezni köteles; a kérelmet a vélemény figyelembevételével kell elbírálni.

(4) A kiskorú gyermek vagy a gondnokság alatt álló útlevél iránti kérelméhez, amennyiben nem a szüleivel, vagy csak a szülők egyikével utazik, mellékelni kell a szülői felügyeletet ellátó szülők vagy a kiskorúval nem utazó szülő, illetve törvényes képviselő beleegyező nyilatkozatát. E nyilatkozat hiányában az útlevél nem adható ki.

(5) Az útlevelet vagy a kiutazási engedélyt tanulmányút vagy munkavállalás céljából történő kiutazás esetén az ennek engedélyezésére feljogosított szerv vezetőjének, gyógykezelés céljából történő kiutazás esetén pedig az Egészségügyi Minisztérium által kijelölt szerv javaslata alapján lehet kiadni.

3. §

(1) Nem adható útlevél annak:

a) akinek külföldön tartózkodása a Magyar Népköztársaság belső vagy külső biztonságát sérti vagy veszélyezteti,

b) aki valamely szocialista állammal szemben ellenséges tevékenységet folytató szervhez vagy személyhez kíván utazni,

c) aki ellen büntető eljárás van folyamatban vagy büntető ítélet hatálya alatt áll,

d) aki rendőri felügyelet vagy kitiltás hatálya alatt áll,

e) aki jogellenesen külföldön tartózkodóhoz kíván utazni, illetve akinek szülője, gyermeke, házastársa (élettársa) vagy testvére tartózkodik jogellenesen külföldön,

f) akinek külföldi tartózkodásához a szükséges anyagi feltételek nem biztosítottak.

(2) Az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott kizáró okot nem lehet figyelembe venni, ha a jogellenes külföldön tartózkodással elkövetett bűntett büntethetősége vagy az ezért kiszabott büntetés végrehajthatósága megszűnt.

4. §

(1) A belügyminiszter által meghatározott ideig, de legfeljebb öt évig nem adható útlevél annak, aki:

a) útlevélkérelmében valótlan adatot közölt,

b) útlevelével visszaélt, így különösen a korábbi külföldi tartózkodását önkényesen meghosszabbította, külföldön engedély nélkül munkát vállalt vagy más állam területére távozott, mint ahová kiutazásának engedélyezését kérte,

c) útlevelét elvesztette vagy akinek útlevele saját hibájából megsemmisült,

d) korábbi külföldi tartózkodása alatt a Magyar Népköztársaság érdekeit sértő vagy a Magyar Népköztársaság állampolgárához nem méltó magatartást tanúsított,

e) korábbi kiutazása során a vám- vagy a deviza jogszabályokban meghatározott valamely kötelességet elmulasztott vagy tilalmat megszegett,

f) szabálysértést követett el és emiatt elzárással sújtották.

(2) A 3. § (1) bekezdés c)-e) pontjában, valamint az (1) bekezdésben foglalt korlátozások alól a belügyminiszter indokolt esetben kivételt tehet.

(3) Az útlevelet be kell vonni, ha:

a) az útlevelet kiállító hatóság az útlevél felhasználása előtt a jogszabályban meghatározott kizáró okról tudomást szerez,

b) az útlevelet meghamisították.

Diplomata és külügyi szolgálati útlevél

5. §

A diplomata útlevélre és a külügyi szolgálati útlevélre jogosultak körét külön jogszabály állapítja meg.

Szolgálati útlevelek

6. §

(1) Szolgálati útlevelet kaphatnak állami, társadalmi vagy gazdasági érdekből történő hivatalos utazáshoz:

a) az államhatalom és az államigazgatás országos hatáskörű szerveinek dolgozói,

b) az egyéb országos hatáskörű szervek dolgozói, a bírák és az ügyészek,

c) a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi (a továbbiakban: megyei) tanácsok végrehajtó bizottságának elnökhelyettesei, titkárai és osztályvezetői,

d) a járási, a városi és a városi kerületi (a továbbiakban: járási) tanácsok végrehajtó bizottságának elnökei, elnökhelyettesei, titkárai és osztályvezetői,

e) a társadalmi és a tömegszervezetek országos szerveinek alkalmazottai, valamint e szervezetek megyei és járási szerveinek vezető alkalmazottai,

f) a szövetkezetek országos szövetségeinek vezetői és alkalmazottai, valamint a területi szakmai szövetségek elnökei,

g) az egy évet meghaladó ideig külföldön tartózkodó állami ösztöndíjasok,

h) államközi egyezmények végrehajtása érdekében kiutazó személyek,

i) a nemzetközi szervezetek magyar állampolgárságú alkalmazottai és szakértői,

j) a Magyar Rádió és Televízió, a Magyar Távirati Iroda és a sajtó alkalmazottai,

k) a MÁV, a MALÉV, a MAHART, a Posta és a Hungarocamion dolgozói a külföldi forgalommal kapcsolatos utazásaikhoz,

l) az a)-k) pontban felsorolt személyek házastársa és a közös háztartásban élő kiskorú gyermeke, tartós kiküldetés esetén.

(2) A belügyminiszter a 2. § (2) bekezdésében meghatározott szervek javaslatára az (1) bekezdésben fel nem sorolt személy részére is elrendelheti a szolgálati útlevél kiadását.

(3) A szolgálati útlevelet egy vagy több utazásra lehet kiállítani.

(4) Amennyiben szolgálati érdekből több személy egyidejűleg, azonos időtartamra, egy helyre utazik, részükre csoportos útlevél is kiadható.

7. §

Szolgálati hajós útlevél adható a tengeri vagy folyami, kereskedelmi vagy utasszállító hajón szolgálatot teljesítő személynek, továbbá a folyami hajózásnál szolgálatot teljesítő személy állandóan vele együtt utazó házastársának és kiskorú gyermekének, valamint annak a vízügyi dolgozónak, aki a szomszédos államokkal fennálló vízügyi együttműködés keretében vízimunka elvégzése, vízkár vagy jégveszély elhárítása érdekében a határvizeken közlekedik.

8. §

(1) Határátlépési igazolvány annak adható, akinek államközi megállapodás alapján valamely minisztérium, egyéb országos hatáskörű szerv, állami intézmény vagy vállalat megbízásából szolgálatának ellátása végett (határőrizeti, vám, közlekedési, vízügyi, határmérési, növényvédelmi feladatok végzése, valamint járvány vagy árvíz esetén) az államhatár átlépése szükséges.

(2) A határátlépési igazolvány tulajdonosa a megjelölt határszakaszon vagy átkelőhelyen külön engedély nélkül, ismételt be- és kilépésre jogosult.

Magánútlevelek

9. §

(1) Magánútlevelet az kaphat, aki:

a) szolgálati (gazdasági, hivatali, sport, kulturális stb.) célból utazik, de a 6. § alapján szolgálati útlevélre nem jogosult,

b) látogatás céljából utazik és a külföldön tartózkodáshoz szükséges anyagi feltételeket a meghívó biztosítja,

c) utazási iroda, állami, társadalmi vagy szövetkezeti szerv által szervezett társasutazáson kíván részt venni,

d) turisztika céljából kíván utazni és a devizahatóság előzetes valutakiutalási engedélyével rendelkezik,

e) tanulmányút, munkavállalás vagy gyógykezelés céljából kíván utazni.

(2) Az állampolgárok kiutazását évente többször is lehet engedélyezni azokba az államokba, amelyekkel a Magyar Népköztársaság utazásokra vonatkozó kétoldalú egyezményt kötött.

(3) A (2) bekezdésben megjelölt államokon kívül látogatás céljából utazást [az (1) bek. b) pontja] általában kétévenként, turisztika céljából történő utazást [az (1) bek. c) és d) pontja] három évenként lehet engedélyezni. Az engedélyezési idő szempontjából mind a látogatás, mind a turisztika címén korábban engedélyezett utazásokat figyelembe kell venni.

(4) A belügyminiszter a (3) bekezdésben szabályozott korlátozás alól kivételt tehet:

- a látogatás céljából történő utazásnál haláleset, betegség, idős, illetőleg nyugdíjas személy esetén,

- a turisztika céljából történő utazásnál, amennyiben a valutaellátás biztosított.

10. §

A külföldi tartózkodás az európai államokba általában harminc, a tengerentúli államokba általában kilencven napra engedélyezhető.

11. §

A 9. § (3)-(4) bekezdése és a 10. § rendelkezése nem vonatkozik arra, aki magánútlevél felhasználásával szolgálati célból utazik külföldre.

Kivándorló és konzuli útlevél

12. §

(1) Végleges külföldi letelepedéshez útlevelet kaphat az, aki 55. életévét betöltötte és szülőjéhez, gyermekéhez vagy házastársához együttélés céljából kíván külföldre távozni, feltéve, hogy Magyarországon tartási kötelezettsége (1952. évi IV. törvény), vagyonjogi és köztartozása nincs.

(2) Kiskorú gyermeknek végleges külföldre távozásához a gyámhatóság jóváhagyó határozata szükséges.

(3) A hadkötelesnek a végleges külföldre távozásához a honvédelmi miniszter engedélye szükséges.

(4) A belügyminiszter az (1) bekezdésben meghatározott feltételek alól indokolt esetben felmentést adhat.

(5) Annak, aki az ország területét véglegesen elhagyja és a magyar állampolgárság kötelékéből való elbocsátását kérte, kivándorló útlevelet kell adni.

(6) Annak, aki végleges letelepedés céljából külföldre távozik, de a magyar állampolgárság kötelékéből való elbocsátását nem kérte, konzuli útlevelet kell adni.

13. §

(1) Az állandóan külföldön élő magyar állampolgár konzuli útlevéllel látható el.

(2) A Magyar Népköztársaság területére ideiglenes tartózkodás céljából a konzuli útlevél tulajdonosa a Belügyminisztérium, illetve a Magyar Népköztársaság külképviseleti szerve (a továbbiakban: külképviseleti szerv) engedélyével utazhat.

14. §

A külföldön élő magyar állampolgár végleges hazatérését a belügyminiszter engedélyezi.

Vegyes rendelkezések

15. §

Az útlevélért illetéket kell fizetni. Az illeték összegét a pénzügyminiszter határozza meg.

16. §

Az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. számú rendelet 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Aki az útlevélben meghatározott tartózkodási időn túl tér vissza külföldről vagy az útlevéllel olyan állam területén tartózkodott, ahová utazásának engedélyezését nem kérte, háromezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújtható."

17. §

(1) A hadkötelesek külföldre utazása tekintetében a honvédelmi miniszter további feltételeket állapíthat meg.

(2) A fegyveres erők tényleges, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagjai, valamint polgári alkalmazottaik külföldre utazásának feltételeit és a kérelmezés rendjét az illetékes miniszterek szabályozzák.

18. §

A diplomata útlevelek és a külügyi szolgálati útlevelek kiadásának rendjét, valamint a külképviseleti szerveknek az útlevelekkel kapcsolatos feladatait a külügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben szabályozza.

19. §

A külföldi utazások céljára szolgáló valutaösszeg mértékét és elosztásának rendjét a pénzügyminiszter határozza meg.

20. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Egyidejűleg az útlevelek kiadásának rendjéről szóló 10/1961. (III. 31.) Korm. számú rendelet hatályát veszti.

(2) A 6. § és a 9. § (1) bekezdése a) pontjának rendelkezéseit a rendelet hatálybalépése után benyújtott útlevél iránti kérelmek elbírálásánál, a rendelet egyéb rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

(3) E rendelet végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik és jogosult az útlevelekkel kapcsolatos rendelkezések betartását és ügyintézését ellenőrizni.

Fock Jenő s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke