1971. évi 37. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság között Budapesten 1971. március 12-én aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről

(A megerősítő okiratok kicserélése 1971. október 29-én Londonban megtörtént)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság között Budapesten 1971. március 12-én aláírt konzuli egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett egyezmény eredeti magyar szövege a következő:

"KONZULI EGYEZMÉNY

a Magyar Népköztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága között

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Őfelsége Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, valamint az egyéb Királyságainak és Területeinek Királynője, á Nemzetközösség Feje

attól az óhajtól áthatva, hogy az országaik közötti baráti kapcsolatokat tovább erősítsék,

azt kívánva, hogy kapcsolataikat a konzuli területen szabályozzák, s hogy ezzel nemzeti érdekeiknek, valamint az állampolgáraik jogainak és érdekeinek védelmét megkönnyítsék,

elhatározták, hogy Konzuli Egyezményt kötnek és e célból Meghatalmazottaikká kinevezték:

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa

Marjai József

külügyminiszterhelyettes urat,

Őfelsége Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának és az egyéb Királyságainak és Területeinek Királynője, a Nemzetközösség Feje (a továbbiakban: "Ő Brit Felsége")

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága tekintetében

Anthony Henry Fanshawe Royle

parlamenti képviselő urat, a kül- és nemzetközösségi ügyek al-államtitkárát,

akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:

I. RÉSZ

Meghatározások

1. cikk

Az Egyezmény alkalmazása körében a következő kifejezéseken az alábbiakat kell érteni:

1. a "konzulátus" főkonzulátus, konzulátus, alkonzulátus vagy konzuli ügynökség;

2. a "konzuli tisztviselő" az a személy - ideértve a konzulátus vezetőjét is -, akit ennek az Egyezménynek a rendelkezéseivel összhangban kineveztek és konzuli feladatok ellátásával bíztak meg;

3. a "konzuli alkalmazott" az a személy, akit a küldő állam a konzulátuson

a) igazgatási vagy műszaki, vagy

b) a konzulátus szolgálatában egyéb feladatok ellátásával

bízott meg és erről az 5. cikk szerint a fogadó államot értesítette;

4. a "küldő állam hajója" a küldő állam kikötőjében lajstromozott hajó. E kifejezés azonban nem vonatkozik a hadihajóra.

II. RÉSZ

Konzulátus létesítése és konzuli kinevezések

2. cikk

(1) A küldő állam a fogadó állam területén ennek az államnak a hozzájárulásával létesíthet konzulátust.

(2) A konzulátus székhelyét, rangját, valamint a konzuli kerületet a küldő és a íogadó állam közös megegyezéssel állapítja meg.

3. cikk

(1) A konzulátus vezetője akkor kezdheti meg működését, amikor konzuli megbízásának vagy egyéb kinevezési okiratának bemutatása után a fogadó államtól működési engedélyt (exequaturt) vagy egyéb hozzájárulást kapott.

(2) A konzuli megbízásban vagy egyéb kinevezési okiratban fel kell tüntetni a konzulátus vezetőjének nevét, rangját, a konzuli kerületet és a konzulátus székhelyét.

(3) Ha a fogadó állam megtagadja a működési engedélyt (exequaturt) vagy egyéb hozzájárulás megadását, ennek indokait a küldő állammal nem köteles közölni.

(4) A fogadó állam a működési engedély (exequatur) vagy egyéb hozzájárulás megadása előtt is hozzájárulhat ahhoz, hogy a konzulátus vezetője ideiglenesen ellássa feladatát.

4. cikk

(1) Ha a konzulátus vezetője feladatát bármely oknál fogva nem tudja ellátni, vagy hivatala ideiglenesen nincs betöltve, a küldő állam e hivatal ideiglenes ellátása céljára az ugyanazon konzulátuson vagy a fogadó államban levő másik konzulátuson működő konzuli tisztviselőt vagy ebben az államban levő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját kijelölheti. Az illető nevét - amint lehetséges - a fogadó állam Külügyminisztériumával közölni kell.

(2) A helyettesítő tisztviselőt ugyanozok a jogok, kiváltságok és mentességek illetik meg, illetőleg ugyanazok a kötelességek terhelik, mintha őt a 3. cikk alapján nevezték volna ki.

5. cikk

A 3. cikk rendelkezései alá nem eső konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott nevét, állampolgárságát, rangját és feladatkörét a küldő állam diplomáciai úton előre közli a fogadó állam Külügyminisztériumával.

6. cikk

(1) a) Konzuli tisztviselő csak a küldő állam polgára lehet és nem lehet a fogadó állam polgára vagy állandó lakosa.

b) Konzuli alkalmazott a küldő állam polgára, a fogadó állam polgára vagy harmadik állam polgára lehet.

(2) A fogadó állam előzetes hozzájárulása szükséges a következő esetekben:

a) a küldő állam polgára kinevezéséhez, amennyiben ez a személy más okból engedélyt kapott arra, hogy a fogadó államba belépjen, illetőleg ott tartózkodjék. Ez a megszorítás azonban nem alkalmazható olyan személy esetében, aki már a küldő államnak a fogadó államban levő konzulátusa vagy diplomáciai képviselete személyzetének tagja;

b) a fogadó állam polgárának vagy állandó lakosának, vagy harmadik állam polgárának konzuli alkalmazottként történő kinevezéséhez.

7. cikk

A fogadó állam bármikor és döntésének indokolása nélkül, diplomáciai úton közölheti a küldő állammal, hogy valamely konzuli tisztviselőt, vagy konzuli alkalmazottat nem tartja elfogadhatónak. Ez esetben a küldő állam visszahívja az érintett személyt, illetőleg megszünteti megbízatását a konzulátuson. Amennyiben a küldő állam e kötelességének ésszerű időn belül nem tesz eleget, a fogadó állam a. konzulátus vezetőjét illetően visszavonhatja a működési engedélyt (exequaturt) vagy az egyéb hozzájárulást, a konzuli tisztviselőt, vagy a konzuli alkalmazottat illetően pedig megtagadhatja e minőségének további elismerését.

III. RÉSZ

Könnyítések, kiváltságok és mentességek

8. cikk

(1) A fogadó állam a küldő állam konzulátusaival és konzuli tisztviselőivel megfelelő tisztelettel bánik és oltalmazza méltóságukat.

(2) A fogadó állam megtesz minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a küldő állam konzulátusát, valamint a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott lakását védelmezze és hogy e személyek, valamint a velük együtt lakó családtagok életét és biztonságát biztosítsa.

9. cikk

A küldő állam, vagy a nevében eljáró természetes vagy jogi személy - amennyiben azt a fogadó állam joga megengedi - a konzulátus céljára, illetőleg a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott lakása céljára - feltéve, hogy az utóbbi nem állampolgára a fogadó államnak - a fogadó állam joga szerint bármilyen formában telket, épületeket, vagy épületrészeket szerezhet, ezeket birtokában tarthatja, vagy használhatja és ezekkel rendelkezhet. Szükség esetén a fogadó állam segítséget nyújt a küldő államnak ahhoz, hogy e célra telket, épületeket, vagy épületrészeket szerezzen.

10. cikk

(1) A konzulátus kizárólagos céljára szolgáló telek, épületek vagy épületrészek sérthetetlenek. A fogadó állam hatóságai - kivéve, ha ehhez a küldő állam konzulátusának vagy diplomáciai képviseletének vezetője, illetőleg az egyikük által kijelölt személy hozzájárult - az említett telekre, épületekbe, vagy épületrészekbe nem léphetnek be. E bekezdés rendelkezéseit a konzuli tisztviselő lakására is alkalmazni kell.

(2) E cikk (1) bekezdésének rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy a küldő államra nem vonatkoznak a várostervezésről vagy építkezésről szóló azok a jogszabályok, amelyeket arra a területre, ahol a kérdéses telek, épületek, vagy épületrészek vannak, alkalmazni kell.

11. cikk

Kizárólag a konzulátus - ideértve a konzuli tisztviselő lakását is - célját szolgáld telek, épületek, épületrészek, azok bútorzata és berendezése, valamint a konzulátus vagy a konzuli tisztviselő közlekedési eszközei mentesek mindennemű igénybevétel alól.

12. cikk

(1) A konzulátus épületére és a bejárati kapujára, továbbá a konzulátus vezetőjének lakására, valamint az általa szolgálati célból használt közlekedési eszközökre a küldő államnak a nemzeti vagy konzuli lobogója kitűzhető és címere elhelyezhető.

(2) Az ebben a cikkben biztosított jog gyakorlása során figyelembe kell venni a fogadó állam jogszabályait és szokásait.

13. cikk

(1) A konzuli irattár és a konzuli okmányok - mindenkor és bárhol is vannak elhelyezve - sérthetetlenek.

(2) Nem hivatalos jellegű okmányok és tárgyak az irattárban nem tarthatók.

14. cikk

(1) A konzulátus jogosult a küldő állam kormányával, a fogadó államban vagy harmadik államban működő diplomáciai képviseletével vagy más konzulátusával érintkezést fenntartani. Evégből a konzulátus igénybe veheti a távközlés valamennyi nyilvános eszközét, igénybe vehet továbbá futárt, lepecsételt csomagokat, zsákokat és tartályokat, valamint rejtjelet is használhat. A konzulátus azonban rádió-adóállomást csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat.

(2) A távközlés nyilvános eszközeinek igénybevételéért a konzulátusra ugyanazok a díjszabások vonatkoznak, mint a diplomáciai képviseletekre.

(3) A konzulátus hivatalos levelezése (bármely távközlő eszközt is alkalmaz), továbbá az (1) bekezdésben említett lepecsételt csomagok, zsákok és egyéb tartályok sérthetetlenek és azokat a fogadó állam hatóságai nem vizsgálják át és nem tartják vissza, feltéve, hogy kívülről jól látható jelzések mutatják hivatalos jellegüket. A csomagok, zsákok és a tartályok csak hivatalos levelezést és kizárólag hivatalos célokra használt tárgyakat tartalmazhatnak.

(4) A konzuli csomagok, zsákok és tartályok továbbításával megbízott személyek részére a fogadó állam ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket biztosítja, mint amelyeket a küldő állam diplomáciai futárai számára megad.

15. cikk

(1) a) A konzuli tisztviselő mentes a fogadó állam joghatósága alól, kivéve az ennek az Egyezménynek az 52. cikkében és a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. évi április hó 18. napján aláírt bécsi szerződés 31. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában, valamint (3) bekezdésében meghatározott eseteket. Az ilyen konzuli tisztviselő személye sérthetetlen.

b) E bekezdés a) pontjának rendelkezéseit a konzuli tisztviselővel együttlakó családtagokra is alkalmazni kell, amennyiben nem állampolgárai a fogadó államnak.

(2) a) Az 1. cikk 3. a) pontja alá eső konzuli alkalmazott, amennyiben nem állampolgára és nem állandó lakosa a fogadó államnak, mentes ennek az államnak büntető joghatósága alól. A hivatalos minőségében kifejtett tevékenysége körében mentes ennek az államnak polgári és államigazgatási joghatósága alól is.

b) E bekezdés a) pontjának első mondatát az ilyen konzuli alkalmazottal együttlakó családtagokra is alkalmazni kell, feltéve, hogy ezek a személyek szintén nem állampolgárai a fogadó államnak.

(3) Az 1. cikk 3. b) pontja alá eső konzuli alkalmazott, amennyiben nem állampolgára és nem állandó lakosa a fogadó államnak, a hivatalos minőségében kifejtett tevékenysége körében mentes ennek az államnak a joghatósága alól.

16. cikk

(1) Az 1. cikk 3. b) pontja alá eső konzuli alkalmazott őrizetbevételéről, letartóztatásáról, vagy az ellene indított büntető eljárásról a fogadó állam haladéktalanul értesíti a konzulátus vezetőjét.

(2) E cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit az ilyen konzuli alkalmazottal együttlakó családtagokra, valamint a konzuli tisztviselő ama családtagjaira is alkalmazni kell, akikre a 15. cikk (1) bekezdése b) pontjának rendelkezése nem vonatkozik.

17. cikk

(1) A konzuli tisztviselő és az 1. cikk 3. a) pontja alá eső konzuli alkalmazott, aki nem állampolgára és nem állandó lakosa a fogadó államnak, jogosult a tanúvallomást megtagadni.

(2) Az 1. cikk 3. a) pontja alá eső konzuli alkalmazott, akire az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak és az 1. cikk 3. b) pontja alá eső konzuli alkalmazott megtagadhatja, hogy a konzulátus hivatalos munkája körébe tartozó ügyekben tanúvallomást tegyen, megtagadhatja továbbá a hivatalos okmányok vagy tárgyak felmutatását.

(3) Azokban az esetekben, amikor a küldő állam a mentességről a 18. cikknek megfelelően lemondott abból a célból, hogy az a személy, akire az (1) és (2) bekezdés vonatkozik, az igazság érdekében tanúvallomást tegyen,

a) e személlyel szemben nem lehet kényszerítő eszközt alkalmazni avégből, hogy vallomást tegyen, vagy hogy e célból a bíróság előtt megjelenjen, ha pedig megtagadja a tanúvallomást vagy a bíróság előtt nem jelenik meg, vele szemben büntetést kiszabni nem lehet;

b) minden ésszerű intézkedést meg kell tenni a konzulátus munkájába való beavatkozás elkerülésének érdekében. Ha konzuli tisztviselőről van szó, a konzulátus vezetőjének kérelmére - ha ez lehetséges és megengedett - a tanúvallomást szóban vagy írásban a konzulátuson vagy a konzuli tisztviselő lakásán is meg lehet tenni.

(4) E cikk (1) bekezdésének és (3) bekezdése a) pontjának rendelkezéseit a konzuli tisztviselővel, illetőleg a konzuli alkalmazottal együttlakó családtagokra is alkalmazni kell, amennyiben nem állampolgárai a fogadó államnak.

(5) E cikk előző bekezdéseinek rendelkezéseit a fogadó állam bíróságai és államigazgatási hatóságai előtti eljárás során egyaránt alkalmazni kell.

18. cikk

(1) A küldő állam lemondhat a 15. és 17. cikkekben említett bármelyik kiváltságról és mentességről.

(2) A lemondásnak - kivéve a (3) bekezdésben foglalt esetet - mindig kifejezettnek kell lennie és azt írásban kell közölni a fogadó állammal.

(3) Ha a 15. cikk szerint joghatósági mentességben részesülő személy keresetet indít, nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre az alapkeresettel közvetlenül összefüggő viszontkereset tekintetében.

(4) A polgári és államigazgatási joghatóság alóli mentességről való lemondást nem lehet úgy tekinteni, hogy az magába foglalja az ítélet végrehajtása alóli mentességről való lemondást is, ehhez külön lemondás szükséges.

19. cikk

A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott, valamint a velük együttlakó családtagok - a fogadó állam azon jogszabályainak tiszteletben tartásával, amelyek bizonyos övezetekbe a belépést állambiztonsági okok miatt megtiltják vagy korlátozzák -a fogadó államban szabadon közlekedhetnek. E cikk rendelkezései nem érintik azokat a követelményeket, amelyeket a fogadó állam a vízumok vagy más utazási okmányok megszerzéséhez megszab.

20. cikk

(1) A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott - amennyiben a fogadó államnak nem polgára és nem állandó lakosa - a fogadó államban mentes a fegyveres erőknél teljesítendő szolgálat, valamint bármilyen fajta egyéb kötelező közszolgálat alól.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a konzuli tisztviselővel, valamint a konzuli alkalmazottal együttlakó családtagokra is alkalmazni kell, amennyiben nem állampolgárai és nem állandó lakosai a fogadó államnak.

21. cikk

(1) A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott - amennyiben nem állandó lakosa a fogadó államnak - mentes mindazon kötelezettségek alól, amelyeket a fogadó állam jogszabályai a külföldiek nyilvántartásba vétele és tartózkodási engedélye tekintetében előírnak.

(2) E cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit a konzuli tisztviselővel és a konzuli alkalmazottal együttlakó családtagokra is alkalmazni kell, amennyiben nem állandó lakosai a fogadó államnak.

22. cikk

A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott gyermeke - feltéve, hogy az illető konzuli alkalmazott a küldő állam polgára és a fogadó államnak nem állandó lakosa - nem szerzi meg az utóbbi államnak az állampolgárságát pusztán annak a következtében, hogy a konzuli tisztviselőnek vagy a konzuli alkalmazottnak a fogadó államra szóló megbízatása idején ebben az államban született.

23. cikk

(1) A fogadó állam nem vet ki, illetőleg nem hajt be semmiféle adót vagy azzal egy tekintet alá eső más tartozást

a) azokra a telkekre, épületekre vagy épületrészekre, amelyeknek a küldő állam vagy ennek az államnak a képviseletében eljáró természetes vagy jogi személy a tulajdonosa vagy bérlője és amelyeket kizárólag a 9. cikkben meghatározott célokra használnak;

b) az ilyen ingatlanok megszerzésére vonatkozó ügyletekre és okiratokra.

(2) E cikk (1) bekezdése a) pontjának rendelkezései nem vonatkoznak a szolgáltatásokért fizetendő díjakra.

(3) E cikk (1) bekezdésében foglalt mentesség nem vonatkozik azokra az adókra vagy ezekkel egy tekintet alá eső más tartozásokra, amelyeket a fogadó állam jogszabályai szerint a küldő állammal vagy annak nevében eljáró személlyel szerződő személynek kell fizetnie.

24. cikk

A fogadó állam a küldő állam konzuli céljaira szolgáló ingóságok megszerzésére, tulajdonára, birtokára vagy használatára semmiféle olyan adót vagy ezzel egy tekintet alá eső más tartozást nem vethet ki, illetőleg nem hajthat be, amelynek megfizetésére egyébként a küldő állam jogilag kötelezve lenne.

25. cikk

A küldő állam javára konzuli szolgáltatások címén beszedett illetékekre, vagy az ilyen illetékek befizetését igazoló nyugtákra a fogadó államban adót vagy ezzel egy tekintet alá eső más tartozást kivetni vagy behajtani nem lehet.

26. cikk

A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott - amennyiben nem a fogadó állam polgára - mentes ebben az államban minden adó vagy ezzel egy tekintet alá eső más tartozás alól, amelyet a fogadó állam a hivatali működés fejében járó jövedelemre, fizetésre, bérre vagy pótlékra kivet, illetőleg behajt.

27. cikk

A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott, feltéve, hogy nem állampolgárai a fogadó államnak, ebben az államban hasznothajtó magántevékenységet nem folytatnak és a küldő államnak állandó tisztviselői, mentesek a fogadó állam által kivethető vagy behajtható bármilyen adó és ezzel egy tekintet alá eső más tartozás alól, amelynek fizetésére egyébként jogilag kötelezve lennének, kivéve

a) a fogadó állam területén levő ingatlan szerzésére, tulajdonára, birtoklására, vagy az ingatlannal való rendelkezésre;

b) a 26. cikk rendelkezéseit nem érintve, a fogadó államban levő egyéb forrásokból származó jövedelemre vagy vagyontárgyak felértékelésére;

c) ügyletekre, vagy - ideértve a bélyegilletéket is - az ezeket megvalósító okiratokra;

d) a 29. cikk rendelkezéseit nem érintve, haláleset folytán történő vagyonátszállásra kivethető adókat vagy ezekkel egy tekintet alá eső más tartozásokat.

28. cikk

(1) A konzulátus hivatalos használatára behozott árucikkek - ideértve a gépjárműveket is - olyan mértékben mentesek a vám, adó vagy ezzel egy tekintet alá eső más tartozás alól, mintha ezeket a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviselete hozta volna be.

(2) A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott, feltéve, hogy nem állampolgárai a fogadó államnak, ebben az államban hasznothajtó magántevékenységet nem folytatnak és a küldő államnak állandó tisztviselői, a behozott árucikkek - ideértve a gépjárműveket is - tekintetében olyan mértékben mentesek a vám, adó vagy ezzel egy tekintet alá eső más tartozás alól, mint a küldő állam diplomáciai képviselete személyzetének megfelelő beosztásban levő tagjai.

(3) E cikk (2) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazni kell a konzuli tisztviselővel vagy a konzuli alkalmazottal együttlakó családtagokra is, feltéve, hogy nem állampolgárai a fogadó államnak és ott hasznothajtó magántevékenységet nem folytatnak.

(4) A konzuli tisztviselő, valamint a vele együttlakó családtagok személyes poggyásza olyan mértékben mentes a vámvizsgálat alól, mint a diplomáciai képviselő személyi poggyásza.

29. cikk

Ha a konzuli tisztviselő, vagy a konzuli alkalmazott, illetőleg a velük együttlakó családtag meghál és a fogadó államban ingó vagyont hagyott hátra, erre a fogadó állam adót vagy ezzel egy tekintet alá eső más tartozást nem vethet ki vagy nem hajthat be és az ingóságok kiszolgáltatását nem korlátozhatja, feltéve, hogy

a) az örökhagyó nem volt a fogadó államnak polgára, vagy állandó lakosa;

b) az a személy, aki a vagyonra a haláleset következtében igényt tarthat, a fogadó államnak nem állampolgára és nem állandó lakosa;

c) a vagyontárgyak kizárólag azért voltak a fogadó államban, mert az örökhagyó konzuli tisztviselőként vagy alkalmazottként, vagy a konzuli tisztviselő vagy alkalmazott családtagjaként tartózkodott ebben az államban.

30. cikk

(1) E cikk (4) bekezdése rendelkezéseinek fenntartása mellett a konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott, amennyiben a fogadó államnak nem állampolgára és nem állandó lakosa, a küldő államnak teljesített szolgálataik tekintetében mentesek a fogadó államban hatályban levő társadalombiztosítási szabályok alól.

(2) E cikk (1) bekezdésében említett mentesség a konzuli tisztviselővel, vagy a konzuli alkalmazottal együttlakó családtagokra is vonatkozik, feltéve, hogy a fogadó államnak nem állampolgárai és nem állandó lakosai.

(3) E cikk (1) bekezdésében említett mentesség a konzuli tisztviselőnek, vagy konzuli alkalmazottnak háztartási alkalmazottjára is vonatkozik, feltéve, hogy

a) nem állampolgára és nem állandó lakosa a fogadó államnak és

b) kiterjednek rá a küldő államnak vagy harmadik államban hatályban levő társadalombiztosítási szabályok.

(4) A konzuli tisztviselő, vagy konzuli alkalmazott, aki e cikk (3) bekezdésében említett mentességben nem részesülő személyt alkalmaz, köteles teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket a fogadó állam társadalombiztosítási szabályai a munkáltatóra rónak.

(5) E cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett mentesség nem zárja ki az önkéntes részvételt a fogadó állam társadalombiztosítási rendszerében, feltéve, hogy ezt a fogadó állam lehetővé teszi.

31. cikk

(1) A konzuli tisztviselőt, valamint a konzuli alkalmazottat az Egyezmény szerinti mentességek és kiváltságok attól az időponttól kezdve illetik meg, amikor a fogadó állam határát átlépték abból a célból, hogy állásukat betöltsék, vagy ha már ebben az államban tartózkodtak, attól az időponttól kezdve, amikor szolgálatukat megkezdték.

(2) E cikk (1) bekezdésében említett személlyel együttlakó családtagokat az Egyezmény szerinti mentességek és kiváltságok megilletik

a) attól az időponttól kezdve, amikor a konzuli tisztviselő, vagy a konzuli alkalmazott a mentességekre és kiváltságokra e cikk (1) bekezdésének megfelelően jogosulttá vált;

b) ha a fogadó államba ezen időpont után léptek be, attól az időponttól kezdve, amikor a határt átlépték, vagy

c) attól az időponttól kezdve, amikor az érdekelt személy családjának tagjává váltak.

(3) Ha a konzuli tisztviselő, vagy a konzuli alkalmazott megbízatása megszűnt, mentességei és kiváltságai, valamint a vele együttlakó családtagok mentességei és kiváltságai attól az időponttól kezdve szűnnek meg, amikor a fogadó államot elhagyták, vagy amikor e megbízatás megszűnésétől számított ésszerű határidő eltelt.

(4) Az olyan konzuli alkalmazott esetében, aki a fogadó állam polgára, vagy állandó lakosa, a mentességek és kiváltságok megbízatásának végetértével szűnnek meg.

(5) A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott által hivatalos minőségben kifejtett tevékenység tekintetében a joghatóság alóli mentesség időbeli korlátozás nélkül továbbra is fennáll.

(6) A családtagok mentességei és kiváltságai hasonlóképpen attól az időponttól kezdve szűnnek meg, amikor megszűntek a kérdéses konzuli tisztviselő, vagy konzuli alkalmazott családjához tartozni. Ha azonban az érdekelt személy lépéseket tesz aziránt, hogy a fogadó állam területéről ésszerű határidőn belül eltávozzon, a mentességek és kiváltságok eddig az időpontig fennmaradnak.

(7) A konzuli tisztviselő, vagy a konzuli alkalmazott halála esetén a családtagokat továbbra is megilletik az Egyezmény szerinti mentességek és kiváltságok mindaddig, amíg a fogadó államból el nem távoztak, vagy amíg az e célra megadott észszerű határidő nem telt le.

IV. RÉSZ

Konzuli feladatok

32. cikk

A fogadó állam a konzulátus feladatainak teljesítéséhez minden segítséget megad.

33. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult az Egyezményben meghatározott feladatok gyakorlására. Ezenkívül a küldő állam által rábízott egyéb feladatokat is elláthat, amennyiben azok nem ellentétesek a fogadó állam törvényeivel.

(2) A konzuli tisztviselő csak saját konzuli kerületében teljesíthet konzuli feladatokat. Konzuli feladatoknak a konzuli kerületen kívüli gyakorlásához a fogadó állam hozzájárulása szükséges.

(3) A fogadó államnak történt bejelentés után, a konzuli tisztviselő harmadik állam megbízásából is eljárhat, amennyiben a fogadó állam ez ellen nem emel kifogást.

(4) Ha azt a fogadó államnak bejelentik, a konzuli tisztviselő jogosult a küldő államot nemzetközi szervezetnél képviselni. E minőségében megilletik mindazok a könnyítések, kiváltságok és mentességek, amelyeket a nemzetközi jog az ilyen képviselő számára biztosít.

34. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult

a) védelemben részesíteni és előmozdítani a küldő állam, valamint a küldő állam polgárainak - ideértve adott esetben a jogi személyeket is -jogait és érdekeit;

b) előmozdítani a küldő állam kereskedelmi, gazdasági, tudományos, kulturális és idegenforgalmi érdekeit, továbbá elősegíteni a küldő és fogadó állam között az érintkezés kiszélesítését és a baráti kapcsolatok fejlesztését az említett és egyéb területeken;

c) tájékozódni minden megengedett módon a fogadó állam kereskedelmi, gazdasági, kulturális és tudományos életének viszonyairól és alakulásáról, erről jelentést tenni a küldő állam kormányának, és tájékoztatást adni az érdekelt személyeknek.

35. cikk

A konzuli tisztviselő feladatainak ellátása során jogosult

a) a konzuli kerület illetékes helyi hatóságaihoz,

b) amennyiben ezt ennek az államnak a jogszabályai és szokásai lehetővé teszik, a fogadó állam központi hatóságaihoz fordulni.

36. cikk

A konzulátus a fogadó állam területén a konzuli szolgáltatások teljesítéséért a küldő állam jogszabályai által meghatározott díjakat és illetékeket szedhet.

37. cikk

Ha a küldő állam polgára nem tartózkodik a fogadó államban, vagy ott nincsen képviselve, a konzuli tisztviselő jogosult - a fogadó állam jogszabályával összhangban - a fogadó állam bírósága és államigazgatási hatósága előtt a küldő állam polgára jogainak és érdekeinek védelmében személyesen vagy meghatalmazottja útján a szükséges intézkedéseket megtenni. A konzuli tisztviselő azt is javasolhatja az illetékes hatóságnak, hogy az ügy elbírálását halassza el mindaddig, amíg a küldő állam polgára értesítést nem kapott és nem volt lehetősége arra, hogy megjelenjen vagy képviseltesse magát.

38. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult a hatályos nemzetközi egyezményeknek megfelelően, vagy a fogadó állam jogszabályaival összeegyeztethető más módon bírósági iratokat kézbesíteni és megkereséseket teljesíteni.

39. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult

a) a küldő állam polgárairól nyilvántartást vezetni;

b) a küldő állam polgárának születését vagy elhalálozását anyakönyvezni, illetőleg a születésről vagy elhalálozásról értesítést kapni;

c) a fogadó állam jogának megfelelően létrejött házasságot vagy ennek megfelelően történt bontást anyakönyvezni, feltéve, hogy a házasfelek közül legalább egyik a küldő állam polgára;

d) a házasságkötésnél közreműködni, feltéve, hogy mindkét fél a küldő állam polgára és a házasság ilyen módon való megkötését a fogadó állam joga nem tiltja.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezések nem mentesítik a magánszemélyeket azon kötelezettségek teljesítése alól, amelyeket a fogadó állam joga e rendelkezésekben említett ügyekben az illetékes hatóságok értesítésével, illetőleg az anyakönyvezéssel kapcsolatban előír.

40. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult útlevelet, be- és ki-, valamint átutazásra jogosító vízumot vagy más hasonló okiratot kiállítani, visszavonni, megújítani, módosítani vagy azok érvényességét meghosszabbítani.

41. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult

a) okiratokat és azok másolatát elkészíteni, hitelesíteni, hitelességüket tanúsítani, illetőleg igazolni, azokat felülhitelesíteni, vagy más módon érvényesíteni, amennyiben ezt

(i) bármilyen állampolgár a küldő államban, vagy a küldő állam joga szerinti felhasználás céljából, vagy

(ii) a küldő állam polgára a küldő államon kívüli más államban való felhasználás céljából kéri,

(b) okiratokat lefordítani és a fordítás helyességét igazolni.

(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben említett okiratot a fogadó államban kívánják felhasználni, ennek az államnak a hatóságai az okiratot csak annyiban kötelesek érvényesnek elismerni, amennyiben ez a fogadó állam jogszabályaival összhangban áll.

(3) E cikkben biztosított jogok gyakorlása során a konzuli tisztviselőnek a fogadó állam jogszabályaival összhangban kell eljárnia.

42. cikk

(1) Abban az esetben, ha a küldő állam polgárát a fogadó államban gyámság vagy gondnokság alá helyezték, vagy az alá szándékoznak helyezni, illetőleg, ha ez a távollevő állampolgár vagyonának megőrzése szempontjából szükséges, a konzuli tisztviselő - amennyiben ezt a fogadó állam joga megengedi - ezen állam illetékes hatóságánál felléphet. A konzuli tisztviselő a fogadó állam illetékes hatóságának a gyámi vagy a gondnoki tisztség betöltésére alkalmas személyeket javasolhat.

(2) Ha a fogadó állam illetékes hatósága arról szerez tudomást, hogy a küldő állam polgára részére gyámot vagy gondnokot kell kirendelni, erről a konzuli tisztviselőt azonnal értesíti.

43. cikk

(1) Minden olyan esetben, amikor a küldő állam polgárát előzetesen letartóztatják vagy személyes szabadságától bármilyen módon megfosztják, a fogadó állam illetékes hatósága erről a küldő állam illetékes konzulátusát megfelelően értesíti. Az értesítést haladéktalanul meg kell adni, de minden esetben három napon belül.

(2) A konzuli tisztviselő jogosult - feltéve, hogy megtartja a fogadó állam jogszabályaiban e vonatkozásban megszabott feltételeket - az előzetesen letartóztatott, vagy a személyes szabadságától egyéb módon megfosztott állampolgártól leveleket vagy egyéb közléseket kapni és megtenni a szükséges lépéseket aziránt, hogy az illető jogi segítséghez és képviselethez jusson.

(3) A konzuli tisztviselő ugyancsak jogosult - feltéve, hogy megtartja a fogadó állam jogszabályaiban e vonatkozásban megszabott feltételeket - az említett állampolgárt meglátogatni, vele beszélni és vele érintkezésbe lépni. A látogatásokat legkésőbb az előzetes letartóztatástól, vagy a személyes szabadságtól egyéb módon való megfosztástól számított hét nap eltelte után meg kell engedni.

(4) Minden olyan esetben, amikor a küldő állam polgárát elítélték és a fogadó államban szabadságvesztésbüntetését tölti, a konzuli tisztviselő jogosult - feltéve, hogy megtartja a fogadó állam jogszabályaiban e vonatkozásban megszabott feltételeket - őt meglátogatni, vele beszélni és vele érintkezésbe lépni. A látogatásokat egy hónapnál nem hosszabb időközökben meg lehet ismételni.

(5) Az az állampolgár, akire e cikk vonatkozik, élelmet, ruhát, orvosságot, olvasnivalót és írószert tartalmazó csomagokat kaphat a konzuli tisztviselőtől, olyan mértékben, ahogy azt annak az intézetnek a szabályzata megengedi, ahol fogva van.

(6) A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul tájékoztatják a küldő állam érdekelt állampolgárát azokról a jogokról, amelyeket számára e cikk biztosít.

44. cikk

Ha a fogadó állam illetékes hatóságai tudomást szereznek arról, hogy a küldő állam polgára a fogadó államban meghalt, erről haladéktalanul értesítik az illetékes konzuli tisztviselőt és megküldik számára a halotti bizonyítvány másolatát vagy a halálesetet tanúsító egyéb okiratot.

45. cikk

(1) Ha a fogadó állam illetékes hatósága tudomást szerez arról, hogy a fogadó állam területén

a) a küldő állam polgára után hagyaték maradt és a fogadó államban (a hivatalból eljáró tisztviselőn kívül) nem tartózkodik a hagyatéki eljárás megindításának kezdeményezésére jogosult személy és ott képviselve sincsen, vagy

b) bármely állampolgárságú örökhagyó után olyan hagyaték maradt, amelyben a küldő államnak a fogadó államban nem tartózkodó és ott nem képviselt polgára érdekelt, erről az említett hatóság az illetékes konzuli tisztviselőt haladéktalanul értesíti.

(2) A konzuli tisztviselő ugyancsak közli a fogadó állam illetékes hatóságával, ha bármely más úton ilyen értesülést szerzett.

(3) E cikk rendelkezéseit függetlenül attól kell alkalmazni, hogy az örökhagyó hol halt meg.

46. cikk

Azokban az esetekben, amelyekre a 45. cikk (1) bekezdése a) pontjának rendelkezése vonatkozik, a konzuli tisztviselő a fogadó állam jogával összhangban jogosult személyesen vagy meghatalmazott képviselője útján lépéseket tenni

a) a hagyaték biztosítása és megőrzése,

b) a hagyatéki eljárás lefolytatása (ideértve a hagyaték felosztását is) érdekében.

47. cikk

A 45. cikk (1) bekezdés b) pontjában említett esetekben az a konzuli tisztviselő, akinek a kerületében a hagyatéki eljárás folyik, vagy ha ilyen eljárás nem indult, az a konzuli tisztviselő, akinek kerületében a hagyaték található, a küldő állam illető polgárának az érdekeit ugyanúgy képviselheti, mintha erre tőle érvényes meghatalmazást kapott volna.

48. cikk

(1) Ha a 47. cikk szerinti eljárás során a fogadó állam joga értelmében a képviselethez bírósági engedély vagy bírósági határozat szükséges, a konzuli tisztviselő számára - kérelmére - ugyanúgy kell az engedélyt megadni, illetőleg ugyanúgy kell a határozatot meghozni, mintha a konzuli tisztviselő annak az állampolgárnak szabályszerűen meghatalmazott képviselője lenne, akinek érdekeit képviseli.

(2) Ha úgy látszik, hogy a hagyaték azonnali biztosítására és megőrzésére szükség van, és hogy van olyan személy, akinek érdekeit a konzuli tisztviselő képviselni jogosult, a bíróság - amennyiben ezt a szükségességet megállapítja - a konzuli tisztviselő számára ideiglenes képviseleti engedélyt ad, vagy ideiglenes határozatot hoz, amely csak a hagyaték biztosítására és megőrzésére korlátozódik és addig tart, amíg a képviseletre újabb, illetőleg végleges engedélyt nem adnak.

49. cikk

(1) Ha a küldő államnak a konzuli tisztviselő által a 47. cikk rendelkezése alapján képviselt polgára érdekében a fogadó államban utóbb képviseletre jogosult más személy lép fel, a konzuli tisztviselő képviseleti joga megszűnik attól az időponttól kezdve, amikor arról értesült, hogy az érintett állampolgár képviseletében más személy jár el.

(2) Ha a konzuli tisztviselő számára a 48. cikk alapján a képviselethez szükséges bírósági engedélyt megadták, vagy bírósági határozatot hoztak, a konzuli tisztviselő mindaddig képviseli az állampolgárt, amíg annak vagy képviselőjének vagy valamely más személynek kérelme folytán újabb engedélyt nem adtak, vagy újabb határozatot nem hoztak, vagy amíg az engedélyt vagy határozatot a fogadó állam illetékes hatóságai vissza nem vonták.

50. cikk

(1) A fogadó állam jogszabályaival összhangben (ideértve az illetékek vagy adók megfizetésére vonatkozó rendelkezéseket, devizajogszabályokat, vagy a kivitelt korlátozó rendelkezéseket) a konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam olyan polgára számára, aki nem tartózkodik a fogadó államban és ott képviselve sincsen,

a) átvenni olyan pénzösszeget vagy vagyontárgyakat, amelyek ezt az állampolgárt valakinek halála következtében illetik meg; ilyen pénzösszeg vagy vagyontárgy lehet többek között hagyatéki illetőség, hagyomány, kártérítési összeg, társadalombiztosítási juttatás, nyugdíj vagy biztosítási összeg;

b) kiszolgáltatni e cikk a) pontjában említett pénzösszeget vagy vagyontárgyakat. A fogadó állam megkövetelheti, hogy a törvényes határidőn belül bejelentett hagyatéki terheket megelőzően kifizessék vagy biztosítsák.

(2) Ha az illetékes bíróság, vagy az érdekelt személy, illetőleg intézmény szükségesnek tartja feltételként megszabni azt, hogy

a) az érdekelt állampolgártól származó általános meghatalmazást vagy egyéb meghatalmazást mutasson fel, vagy

b) olyan bizonyítékot mutasson fel, amely megfelelően igazolja, hogy az említett állampolgár a szóbanforgó pénzösszeget vagy vagyontárgyat átvette, vagy pedig, hogy az ilyen bizonyíték hiányában a pénzösszeget vagy a vagyontárgyat adja vissza,

a konzuli tisztviselő köteles e feltételeknek eleget tenni.

51. cikk

(1) Ha a küldő államnak az a polgára, akinek a fogadó államban nincs állandó lakóhelye, ebben az államban való ideiglenes tartózkodásának ideje alatt meghal, a hátrahagyott pénzét és személyes tárgyait, amelyre jelenlévő jogosult személy nem tart igényt, ideiglenes jelleggel, megőrzés céljából minden további eljárás nélkül át kell adni a küldő állam konzulátusának. E rendelkezés azonban nem érinti a fogadó állam bíróságának és államigazgatási hatóságának azt a jogát, hogy a pénzt és a személyes tárgyakat az igazságszolgáltatás érdekében lefoglalja.

(2) Ha a fogadó állam hatósága az örökhagyó után hagyatéki eljárást indít, a konzulátus a pénzt és a személyes tárgyakat e hatóságnak kiszolgáltatja.

(3) A pénz és személyes tárgyak kivitelére a fogadó állam jogszabályai az irányadók.

(4) E cikk rendelkezései nem érintik a 45-50. cikkek rendelkezéseit.

52. cikk

A konzuli tisztviselő a hagyatékkal kapcsolatos 46-51. cikkekben meghatározott jogok gyakorlása során, a 15. cikk (1) bekezdésében foglaltakra tekintet nélkül, alá van vetve a fogadó állam polgári joghatóságának.

53. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult a küldő államnak a konzuli kerületen belül lévő kikötőbe vagy más horgonyzó helyre érkezett hajója számára minden segítséget vagy támogatást megadni.

(2) A konzuli tisztviselő érintkezésbe léphet a hajóval és eljárhat annak fedélzetén, mihelyt a hajó engedélyt kapott arra, hogy a parttal kapcsolatot létesítsen (pratique).

(3) A parancsnok és a hajószemélyzet tagjai érintkezésbe léphetnek a konzuli tisztviselővel. A fogadó államnak a kikötő térségéről és a külföldiek beengedéséről szóló jogszabályaival összhangban a konzulátust is felkereshetik.

(4) A konzuli tisztviselő a küldő állam hajójával vagy a hajó parancsnokával, illetőleg a hajószemélyzet tagjaival szemben fennálló kötelességének teljesítésével kapcsolatos minden ügyben támogatást kérhet a fogadó állam illetékes hatóságaitól.

54. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult

a) kivizsgálni a küldő állam hajóján útközben történt bármely eseményt, kihallgatni a hajó parancsnokát és a hajószemélyzet bármelyik tagját, ellenőrizni és láttamozni a hajóokmányokat, a hajó útjára és a rendeltetési helyére vonatkozóan nyilatkozatokat elfogadni és általában megkönnyíteni a hajónak a kikötőbe érkezését, tartózkodását és kifutását;

b) lépéseket tenni a parancsnok vagy a hajószemélyzet bármelyik tagjának alkalmazása, elbocsátása vagy a hajóra történő visszatérése érdekében, feltéve, hogy ez nem ellentétes a fogadó állam jogával;

c) az 55. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, a küldő állam joga szerint megengedett keretek között eldönteni a parancsnok és a hajó személyzetének valamely tagja között keletkezett bármilyen természetű vitát, ideértve a bérezéssel és munkaszerződéssel kapcsolatos vitákat is;

d) lépéseket tenni a hajó parancsnokának és a hajószemélyzet bármelyik tagjának gyógykezeltetése és hazaszállítása érdekében;

e) átvenni, megszövegezni és kiadni bármely olyan nyilatkozatot, okiratot, amelyet a küldő állam joga a hajókkal kapcsolatban előír.

(2) A konzuli tisztviselő - a fogadó állam joga szerint számára lehetővé tett keretek között -a hajó parancsnokával és a hajószemélyzet bármelyik tagjával megjelenhet a fogadó állam bíróságai és hatóságai előtt, megadhat részükre minden segítséget (ideértve a jogi segítséghez szükséges intézkedést) és a bíróságok és hatóságok előtti ügyeikben tolmácsként közreműködhet.

55. cikk

(1) A fogadó állam igazságügyi hatóságai a küldő állam hajója parancsnokának vagy a hajószemélyzet tagjának bérezéssel, vagy munkaszerződéssel kapcsolatos igénye tekintetében a konzuli tisztviselő előzetes értesítése nélkül nem folytatnak le polgári eljárást, a konzuli tisztviselő kifogása esetén pedig az eljárást megszüntetik.

(2) Az igazságügyi hatóságok azonban gyakorolhatják mindazt a polgári joghatóságot, amelyet az (1) bekezdés rendelkezései nem zárnak ki.

(3) A fogadó állam bíróságai és államigazgatási hatóságai nem gyakorolnak továbbá joghatóságot a küldő állam hajóján felmerült ügyekben -ideértve bármely személynek a hajón történő, a fogadó állam joga szerint megengedett fogvatartását is - ezekbe nem avatkozhatnak be, kivéve, ha ezt az illetékes konzuli tisztviselő kéri vagy ehhez hozzájárul.

(4) E cikk (3) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók

a) a küldő állam hajóján elkövetett bármilyen bűncselekménnyel kapcsolatban, ha

(i) a bűncselekmény következményei a fogadó állam területére is kiterjednek,

(ii) a bűncselekmény jellegénél fogva alkalmas arra, hogy a fogadó állam területének békéjét vagy nemzeti, illetőleg parti vizeinek rendjét megzavarja,

(iii) a bűncselekményt a fogadó állam polgára követte el vagy ellene követték el, illetőleg nem a hajó parancsnoka vagy a hajószemélyzet valamelyik tagja követte el, vagy nem ellenük követték el,

(iv) a cselekmény a fogadó állam joga szerint legalább öt évi szabadságvesztésbüntetéssel vagy ennél súlyosabban büntetendő bűncselekménynek minősül,

b) ha vámmal, bevándorlással, közegészségügy-gyei, az életnek a tengeren való biztonságával, olajszennyeződéssel, rádiótávírással vagy hasonló üggyel kapcsolatos hatósági intézkedésről van szó.

56. cikk

(1) Ha a fogadó állam bíróságai vagy más illetékes hatóságai bármilyen kényszerintézkedést vagy alakszerű vizsgálatot szándékoznak a küldő állam hajójának fedélzetén végezni, erről az illetékes konzuli tisztviselőt értesítik. Az értesítést - kivéve, ha az ügy sürgőssége folytán erre nincsen lehetőség - kellő időben meg kell adni avégből, hogy a konzuli tisztviselő vagy képviselője jelen lehessen. Ha a konzuli tisztviselő vagy képviselője nem volt jelen - kérelmére - az érdekelt hatóságok gondoskodnak arról, hogy a történtekről teljes tájékoztatást kapjon.

(2) E cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a kikötő illetékes hatóságai a hajó parancsnokát vagy a hajószemélyzet bármely tagját a parton kívánják kihallgatni.

(3) E cikk rendelkezései nem alkalmazhatók azokra a szokványos vizsgálatokra, amelyeket a hatóságok az 55. cikk (3) bekezdés b) pontjában meghatározott ügyekkel kapcsolatosan, vagy a hajó parancsnokának beleegyezésével folytatnak le.

57. cikk

Minden olyan esetben, amikor a küldő állam hajója a fogadó állam nemzeti vagy parti vizein hajótörést szenved, zátonyra fut, vagy a hajót egyéb kár éri, erről ennek az államnak az illetékes hatóságai a küldő állam illetékes konzulátusát késedelem nélkül értesítik. Az említett hatóságok ugyanígy értesítik a konzulátust azokról az intézkedésekről, amelyeket a fedélzeten levő személyek, a hajó és rakománya biztonságba helyezése és megmentése érdekében tettek vagy tenni szándékoznak.

58. cikk

Az 53-57. cikkek rendelkezéseit - az 55. cikk (3) és (4) bekezdéseinek kivételével - a polgári repülőgépekre is megfelelően alkalmazni kell.

V. RÉSZ

Záró rendelkezések

59. cikk

Kiváltságainak és mentességeinek sérelme nélkül kötelessége ezen Egyezmény alapján kiváltságokban és mentességekben részesülő minden személynek, hogy tiszteletben tartsa a fogadó állam törvényeit és más jogszabályait, ideértve a közlekedési szabályokat és a gépjárművek biztosítására vonatkozó szabályokat is.

60. cikk

(1) A küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját a fogadó államban a diplomáciai feladatok mellett konzuli feladatok ellátásával is meg lehet bízni. A megbízott személy nevét a fogadó állam Külügyminisztériumával közölni kell.

(2) A diplomáciai képviseletnek azt a tagját, akire ennek a cikknek (1) bekezdése vonatkozik, ugyanazok a jogok illetik meg, mint amelyek ennek az Egyezménynek az értelmében a konzuli tisztviselőt megilletik. A diplomáciai képviseletnek ez a tagja - az 52. cikk rendelkezéseinek fenntartása mellett - a diplomáciai állása folytán őt megillető kiváltságokban és mentességekben továbbra is részesül.

61. cikk

(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni, és az a megerősítő okiratok kicserélése után eltelt harminc nap múlva lép hatályba; a megerősítő okiratokat - mihelyt lehetséges - Londonban kell kicserélni.

(2) Az Egyezmény öt évi időtartamra marad hatályban. Ha az említett öt évi időtartam eltelte előtt tizenkét hónappal a Magas Szerződő Felek egyike sem közölte a másikkal azt a szándékát, hogy az Egyezményt felmondja, az Egyezmény továbbra is hatályban marad attól az időponttól számított tizenkét hónap elteltéig, amikor az egyik Magas Szerződő Fél a másikkal felmondási szándékát közölte.

Ennek hiteléül a Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.

Készült Budapesten, az 1971. évi március hó 12. napján két példányban, magyar és angol nyelven; mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében:

Marjai József s, k.

Ő Brit Felsége nevében:

Anthony Royle s. k."

3. §[1] Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1971. november 28-tól kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter - az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - gondoskodik.

Losonczi Pál s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Cseterki Lajos s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára