45/1971. (XII. 24.) Korm. rendelet

a továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlékról és a nyugdíjjogszabályok egyes rendelkezéseinek módosításáról

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az 1960. évi IV. törvényben, az 1958. évi 40. számú, az 1961. évi 20. számú, az 1966. évi 30. számú és az 1971. évi 33. számú törvényerejű rendeletekben kapott felhatalmazás alapján - a nyugdíjjogosultságot szerzett dolgozók, valamint a nyugdíjasok hatékonyabb foglalkoztatása, a munkaerőhelyzet feszültségeinek enyhítése és egyes nyugdíjas rétegek szociális helyzetének javítása érdekében a következőket rendeli:

Továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék

1. §

Továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék (a továbbiakban: ösztönző nyugdíjpótlék) jár annak a dolgozónak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának megszerzése után - a nyugdíj igénybevétele nélkül - legalább egy évet (365 naptári napot) munkában töltött.

2. §

(1) A munkában töltött idő számításánál a betegségi biztosítással járó munkaviszony, illetve kisipari szövetkezeti tagság alapján szerzett szolgálati időnek azt a tartamát kell figyelembe venni, amely alatt a dolgozó

a) munkaideje a munkakörére előírt teljes munkaidőt elérte, és

b) munkabért (munkadíjat) kapott.

(2) A mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezetben, illetőleg szakszövetkezetben munkaviszonyban, valamint a bedolgozóként munkában töltött időt az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultság szempontjából figyelembe venni nem lehet.

3. §

(1) Az ösztönző nyugdíjpótlék a Szakszervezetek Országos Tanácsa által a munkaügyi miniszterrel egyetértésben meghatározott - a termelésben és a forgalomban, valamint a lakosság ellátásával kapcsolatban álló fizikai - munkakörökben 1972. január 1-e után munkában töltött minden teljes év után az öregségi nyugdíj hét-hét százaléka, egyéb munkakörökben munkában töltött minden teljes év után pedig három-három százaléka.

(2) Az 1972. január 1-ét megelőzően munkában töltött időre az ösztönző nyugdíjpótlék mértéke - az (1) bekezdésben meghatározott feltételek mellett - fizikai munkakörökben az öregségi nyugdíj három-három, egyéb munkakörökben pedig egy-egy százaléka.

(3) A különböző mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító munkában töltött idő teljes évet el nem érő részeit egybe kell számítani. Az egybeszámítás részletes szabályait a Szakszervezetek Országos Tanácsa a munkaügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.

4. §

(1) Ösztönző nyugdíjpótlék jár az öregségi nyugdíj megállapítását követően munkában töltött időre is, ha az öregségi nyugdíjas nyugdíjának a folyósítását a teljes naptári év folyamán - az ösztönző nyugdíjpótlék megállapítása évében a megállapítás időpontjáig - szüneteltette. A munkában töltött idő figyelembevételét nem zárja ki, ha az öregségi nyugdíjat a naptári év folyamán olyan időre folyósították, amely alatt a nyudíjas munkaviszonyban nem állt és egyéb tevékenységből származó keresete sem volt.

(2) A 2. §-ban megjelölt munkaviszonyban álló, illetve kisipari szövetkezeti tagként dolgozó öregségi nyugdíjas írásbeli kérelmére nyudíjának folyósítását szüneteltetni kell. A kérelmet a munkába lépést követő nyolc napon belül - a naptári év első napján munkaviszonyban álló, illetőleg kisipari szövetkezeti tagként dolgozó nyudíjasnak január hó 8. napjáig - a nyugdíjfolyósító szervhez kell benyújtani.

5. §

A baleseti rokkantsági nyugdíjat, valamint a hozzátartozói nyugellátás alapját képező rokkantsági nyugdíj összegét az ösztönző nyugdíjpótlék figyelembevételével kell megállapítani, ha a dolgozó baleseti rokkantsági nyugdíjának megállapításáig, illetve haláláig ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultságot szerzett.

6. §

A nyugdíjnak az ösztönző nyugdíjpótlékkal növelt összege a nyugdíj alapját képező munkabérátlag (átlagjövedelem) kilencven százalékát nem haladhatja meg.

7. §

Az ösztönző nyugdíjpótlékot a házastársi pótlék, valamint a saját jogú és özvegyi nyugdíj együttes folyósításának összeghatára szempontjából figyelembe venni nem lehet.

8. §

A nyugellátások és egyéb ellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló 45/1970. (XI. 4.) számú kormányrendelet rendelkezéseit a nyugdíjnak az ösztönző nyugdíjpótlékkal növelt összegére kell megfelelően alkalmazni. A szüneteltetett öregségi nyugdíjat azonban - a 45/1970. (XI. 4.) számú kormányrendelet 6. §-ától eltérően - annyiszor két százalékkal kisebb mértékben kell felemelni, ahány évre a nyugdíjast ösztönző nyugdíjpótlék illeti meg.

Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjak folyósítása

9. §

A 67/1958. (XII. 24.) számú kormányrendeletnek (a továbbiakban: Rny.) a 48/1968. (XII. 18.) számú kormányrendelet 1. §-ával megállapított 65. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"Rny. 65. § (1) A munkaviszonyban álló öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas nyugdíját minden naptári év első napjától mindaddig korlátozás nélkül folyósítani kell, amíg foglalkoztatásának ideje a naptári év folyamán az előírt foglalkoztatási keretet nem haladja meg.

(2) A foglalkoztatási keret naptári évenként 840 óra, amely annyiszor hetven órával csökken, ahány teljes naptári hónapra a nyugdíj folyósítását a naptári év folyamán szüneteltetni kellett, illetőleg ahány teljes naptári hónap a nyugdíjazás naptári évében a nyugdíj megállapításáig eltelt. A SZOT - a munkaügyi miniszterrel egyetértésben - egyes meghatározott munkakörökben foglalkoztatott nyugdíjasokra ettől eltérő foglalkoztatási keretet is megállapíthat.

(3) Az öregségi nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell arra a naptári hónapra, amelyben a munkaviszonyban álló öregségi nyugdíjas foglalkoztatásának ideje a naptári év folyamán a foglalkoztatási keretet meghaladja, továbbá a naptári év ezt követő minden olyan hónapjára, amelyben - bármilyen rövid időre - foglalkoztatják.

(4) A rokkantsági nyugdíj egyharmadát - üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján megállapított rokkantsági nyugdíj felét - kell folyósítani arra a naptári hónapra, amelyben a munkaviszonyban álló rokkantsági nyugdíjas foglalkoztatásának ideje a naptári év folyamán a foglalkoztatási keretet meghaladja, továbbá a naptári év ezt követő minden olyan hónapjára, amelyben - bármilyen rövid időre - foglalkoztatják. Ilyen esetben a rokkantság fokára tekintet nélkül a III. csoportba tartozó rokkant részére járó nyugdíj megfelelő hányadát kell folyósítani."

10. §

Az Rny. 66. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"Rny. 66. § (1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjat munkaviszonyra tekintet nélkül folyósítani kell annak a nyugdíjasnak,

a) aki teljesen vak,

b) akinek a nyugdíja a SZOT által a munkaügyi miniszterrel egyetértésben meghatározott összeget nem haladja meg,

c) akit a SZOT által a munkaügyi miniszterrel egyetértésben meghatározott munkakörben foglalkoztatnak.

(2) A nyugellátás korlátozása szempontjából keresőfoglalkozást folytatók körét a SZOT a munkaügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg."

Vegyes rendelkezések

11. §

Az Rny.-nek a 48/1968. (XII. 18.) számú kormányrendelet 6. §-ával megállapított 136. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"Rny. 136. § (1) Az a munkáltató, aki öregségi vagy rokkantsági nyugdíjast, illetve kivételes nyugellátásban részesülő személyt munkaviszony keretében foglalkoztat vagy egyébként díjazás ellenében munka végzésével bíz meg, köteles az erre a célra rendszeresített nyilvántartólapot (nyugdíjas-nyilvántartólapot) naptári évenként kiállítani és vezetni. Nyugdíjas-nyilvántartólap nélkül öregségi, rokkantsági nyugdíjast, illetve kivételes nyugellátásban részesülő személyt foglalkoztatni nem lehet.

(2) A munkáltató köteles a nyugellátást folyósító szervhez bejelenteni, ha a nyugdíjas foglalkoztatásának ideje a foglalkoztatási keretet meghaladta.

(3) A nyugdíjas köteles munkáltatójával minden olyan tényt és adatot közölni, amelyre a nyugdíjas-nyilvántartólap kiállításához és vezetéséhez szükség van.

(4) A SZOT - a munkaügyi miniszterrel egyetértésben - megállapítja

a) a nyugdíjas-nyilvántartólap kiállítására és vezetésére (kezelésére), valamint a munkáltató bejelentési kötelezettségére vonatkozó részletes szabályokat,

b) az egyéb szervek és a nyugdíjas bejelentési kötelezettségére vonatkozó szabályokat.

(5) A SZOT - a munkaügyi miniszterrel egyetértésben - meghatározott időpontra vonatkozóan általános bejelentési kötelezettséget is előírhat."

12. §

(1) A 9-11. §-sal megállapított rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell arra a nyugdíjasra is, aki

a) a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló 1957. évi 65. számú, illetve az 1966. évi 30. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, illetőleg kivételes nyugellátásban,

b) a kisiparosok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló 1961. évi 20. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, illetőleg kivételes nyugellátásban,

c) a hadkötelezettséget teljesítők érdekvédelméről szóló 19/1964. (VIII. 9.) számú kormányrendelet szerint járó rokkantsági nyugdíjban, illetőleg kivételes nyugellátásban

részesül.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt rokkantsági nyugdíjas nyugdíjának a 9. § szerinti korlátozásánál a 19/1964. (VIII. 9.) számú kormányrendelet 43. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell.

13. §

Az Rny. 90. §-a (1) bekezdésének a 48/1968. (XII. 18.) számú kormányrendelet 2. §-ával megállapított e) pontját, valamint az e rendelet 11. §-ával megállapított rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell arra a munkáltatóra is, aki a 12. §-ban megjelölt nyugdíjast, mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezeti, illetőleg szakszövetkezeti tagság alapján megállapított öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban részesülő személyt munkaviszony keretében foglalkoztat, vagy egyébként díjazás ellenében munka végzésével bíz meg.

14. §

(1) Ez a rendelet 1972. január 1. napján lép hatályba; végrehajtásáról - az érdekelt miniszterekkel és az illetékes szervek vezetőivel egyetértésben - a SZOT gondoskodik.

(2) A rendeletnek az ösztönző nyugdíjpótlékra vonatkozó rendelkezéseit

a) az 1971. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíjakra,

b) az 1972. január 1-ét megelőző időponttól megállapított öregségi nyugdíjban részesülőknél az 1971. december 31-ét követően munkában töltött idővel kapcsolatban,

c) hozzátartozói nyugellátásoknál az 1971. december 31-ét követően történt elhalálozás esetén

kell alkalmazni.

(3) Egyidejűleg hatályát veszti a 49/1968. (XII. 18.) számú kormányrendelet 1. és 3. §-a.

Fock Jenő s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke