1972. évi 14. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között Budapesten 1971. november 26-án aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről

(A megerősítő okiratok kicserélése 1972. május 20-án Szófiában megtörtént.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között Budapesten 1971. november 26-án aláírt konzuli egyezményt és az egyezményhez tartozó jegyzőkönyvet e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett egyezmény és jegyzőkönyv eredeti magyar szövege a következő:

KONZULI EGYEZMÉNY

a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa

attól az óhajtól áthatva, hogy baráti kapcsolataikat a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között Szófiában az 1969. évi július hó 10. napján aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés alapján tovább fejlesszék,

figyelembe véve, hogy a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között Szófiában az 1958. évi június hó 27. napján aláírt Konzuli Egyezmény megújításra vár,

elhatározták, hogy megkötik ezt az Egyezményt és e célból Meghatalmazottaikká kinevezték:

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa

Puja Frigyest,

a külügyminiszter első helyettesét,

a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa

Kiril Nesztorov-ot,

külügyminiszterhelyettest,

akik a jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:

I. FEJEZET

Meghatározások

1. cikk

Az Egyezményben használt kifejezések jelentése a következő:

1. "Konzulátuson" főkonzulátust, konzulátust, alkonzulátust és konzuli ügynökséget kell érteni.

2. A "Konzulátus vezetőjén" a főkonzult, a konzult, az alkonzult és a konzuli ügynököt kell érteni, aki a konzulátust vezeti.

3. "Konzuli tisztviselőn" kell érteni minden olyan személyt - ide értve a konzulátus vezetőjét, is - akit konzuli feladatok ellátására hatalmaztak fel. "Konzuli tisztviselő" az a személy is, akit a konzulátusra a konzuli munka tanulmányozására küldenek ki (gyakornok).

4. "Konzuli alkalmazotton" kell érteni minden olyan személyt, aki nem konzuli tisztviselő és igazgatási vagy műszaki feladatokat lát el a konzulátuson. "Konzuli alkalmazott" továbbá a konzulátus kisegítő személyzetének tagja is.

5. "Hajón" a küldő állam lobogójának használatára jogosult hajót kell érteni.

II. FEJEZET

Konzulátus létesítése - A konzuli tisztviselő kinevezése

2. cikk

(1) Konzulátust a fogadó államban csak ennek az államnak a beleegyezésével lehet létesíteni.

(2) A konzulátus székhelyét, rangját és a konzuli kerületet a küldő és a fogadó állam közös megállapodásban határozza meg.

3. cikk

(1) A küldő állam a konzulátus vezetőjének kinevezése előtt diplomáciai úton megkéri a fogadó állam beleegyezését a kinevezéshez.

(2) A küldő állam a beleegyezés kézhezvétele után diplomáciai képviselete útján megküldi a fogadó állam külügyminisztériumának a konzuli kinevezési okiratot (konzuli pátens) vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más okiratot. Ebben meg kell jelölni a konzulátus vezetőjének családi és utónevét, állampolgárságát, rangját, a konzuli kerületet, amelyben a konzuli tevékenységét ki fogja fejteni és a konzulátus székhelyét.

(3) A fogadó állam a konzuli kinevezési okirat vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más okirat bemutatása után a lehető legrövidebb időn belül kiadja részére a működési engedélyt (exequatur) vagy más engedélyt.

(4) A konzulátus vezetője csak a fogadó állam által kiadott működési engedély vagy más engedély kiadása után kezdheti meg feladatai ellátását.

(5) A fogadó állam a működési engedély vagy más engedély kiadása előtt beleegyezését adhatja a konzulátus vezetőjének feladatai ideiglenes ellátásához.

(6) A fogadó állam hatóságai a működési engedély vagy más engedély, illetőleg az ideiglenes működésre vonatkozó beleegyezés megadásakor megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzulátus vezetője a feladatait elláthassa.

4. cikk

A küldő állam közli a fogadó állam külügyminisztériumával annak a konzuli tisztviselőnek családi és utónevét, állampolgárságát, rangját és beosztását, akit a konzulátusra nem a konzulátus vezetőjének nevez ki.

5. cikk

Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet.

6. cikk

A fogadó állam diplomáciai úton bármikor - anélkül, hogy a döntését meg kellene indokolnia - közölheti a küldő állammal, hogy a konzulátus vezetőjének működési engedélyét, vagy más engedélyét visszavonja, illetőleg, hogy a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott elfogadhatatlan. Ilyen közlés esetén a küldő állam visszahívja a konzulátus vezetőjét, a konzuli tisztviselőt vagy a konzuli alkalmazottat. Ha a küldő állam ésszerű határidőn belül nem tesz eleget ennek a kötelezettségének, a fogadó állam megtagadhatja, hogy ezt a személyt a konzulátus vezetőjének, illetőleg konzuli tisztviselőnek vagy konzuli alkalmazottnak elismerje.

III. FEJEZET

Könnyítések, kiváltságok és mentességek

7. cikk

A fogadó állam gondoskodik a konzuli tisztviselő védelméről és megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a feladatait elláthassa, és hogy élvezhesse azokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket, amelyeket az Egyezmény, valamint a fogadó állam jogszabályai biztosítanak. A fogadó állam megteszi a szükséges intézkedéseket a konzulátus és a konzuli tisztviselő lakásának védelmére.

8. cikk

(1) Ha a konzulátus vezetője valamilyen okból nem tudja a feladatait ellátni, vagy ha a tisztsége ideiglenesen megüresedik, a küldő állam megbízhatja a konzulátus ideiglenes vezetésével e konzulátus vagy a fogadó államban működő másik konzulátusa konzuli tisztviselőjét, illetőleg a fogadó államban működő diplomáciai személyzetének egyik tagját. Ennek a személynek a családi és utónevét előzetesen közölni kell a fogadó állam külügyminisztériumával.

(2) A konzulátus ideiglenes vezetésével megbízott személy a konzulátus vezetőjének feladatait látja el. Ugyanazok a kötelezettségek terhelik és ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket élvezi, mint ha a 3. cikk rendelkezéseinek megfelelően nevezték volna ki.

(3) Ha az (1) bekezdésben foglaltak szerint a konzulátus ideiglenes vezetésével a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját bízták meg, e megbízás nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességeit.

9. cikk

(1) Ennek az Egyezménynek a konzuli tisztviselő jogairól és kötelezettségeiről szóló rendelkezései kiterjednek a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének arra a tagjára is. akit a fogadó államban konzuli feladatok teljesítésével bíztak meg.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt személy konzuli tevékenysége nem érinti a diplomáciai kiváltságait és mentességeit.

10. cikk

(1) A küldő állam a fogadó államban a fogadó állam jogszabályainak megfelelően földterületek, épületek vagy épületrészek tekintetében tulajdonjogot vagy bérleti jogot szerezhet a konzulátus, valamint a konzuli tisztviselők és a konzuli alkalmazottak lakása céljára.

(2) A fogadó állam szükség esetén segítséget nyújt a küldő államnak a fenti célokra szükséges földterületek, épületek és épületrészek tulajdonjogának vagy bérleti jogának a megszerzéséhez.

11. cikk

(1) A küldő állam címerét, valamint a küldő állam és a fogadó állam nyelvén a konzulátus elnevezését el lehet helyezni azon az épületen, amelyben a konzulátus van.

(2) A konzulátusra, valamint a konzulátus vezetőjének lakására ki lehet tűzni a küldő állam zászlaját.

(3) A konzulátus vezetője kitűzheti közlekedési eszközeire a küldő állam zászlaját.

12. cikk

(1) A kizárólag a konzulátus céljaira használt épület vagy épületrész, valamint az ezekhez tartozó földterület sérthetetlen.

(2) A fogadó állam hatóságai a konzulátus vezetőjének, a küldő állam diplomáciai képviselete vezetőjének, vagy az általuk kinevezett személynek engedélye nélkül nem léphetnek be a kizárólag a konzulátus céljaira használt épületbe, épületrészbe, valamint az ezekhez tartozó földterületekre.

(3) E cikk rendelkezéseit alkalmazni kell a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott lakására is.

13. cikk

A konzuli irattár mindig és az elhelyezésétől függetlenül sérthetetlen. Nem hivatalos iratokat nem szabad a konzuli irattárban őrizni.

14. cikk

(1) A konzulátusnak jogában áll, hogy érintkezzen a kormányával, a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviseletével, és konzulátusaival. E célra a konzulátus igénybe veheti a hírközlés valamennyi szokásos eszközét, rejtjelt, futárokat és lepecsételt küldeményeket (zsákok, táskák stb.). Rádióadó-állomást a konzulátus csak a fogadó állam beleegyezésével létesíthet és használhat. A hírközlés szokásos eszközeinek használatánál a konzulátusra ugyanazokat a díjtételeket kell alkalmazni, mint a diplomáciai képviseletre.

(2) A konzulátus hivatalos levelezése - függetlenül attól, hogy milyen hírközlési eszközt használ -, valamint a konzulátus lepecsételt és a hivatalos jelleget feltüntető, jól látható külső jellel ellátott küldeményei sérthetetlenek. Ezeket a fogadó állam hatóságai nem ellenőrizhetik és nem tarthatják vissza.

(3) Annak a személynek, aki konzuli küldeményt szállít, a fogadó állam ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket biztosítja, mint a küldő állam diplomáciai futárának.

(4) Konzuli küldeményt hajó vagy repülőgép parancsnoka is vihet. A parancsnokot el kell látni olyan okirattal, amelyben feltüntetik a küldemény darabszámát, a parancsnokot azonban nem lehet konzuli futárnak tekinteni. A konzuli tisztviselő a konzuli küldeményt közvetlenül és akadálymentesen veheti át a hajó vagy a repülőgép parancsnokától.

15. cikk

A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott személye sérthetetlen. Nem lehet őket letartóztatni, sem a személyes szabadságukat bármilyen más módon korlátozni. A fogadó állam köteles számukra a kellő tiszteletet megadni és megtenni minden szükséges intézkedést, hogy a személyük, szabadságuk, vagy méltóságuk bármilyen megsértését megelőzze.

16. cikk

(1) A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott mentes a fogadó állam joghatósága alól, kivéve a diplomáciai kapcsolatokról szóló, az 1961. évi április hó 18. napján aláírt Bécsi Szerződés 31. cikke 1. pontjának a), b) és c) alpontjában, valamint a 3. pontjában meghatározott eseteket.

(2) A konzuli tisztviselővel és a konzuli alkalmazottal együtt élő családtagok ugyanúgy mentesek a fogadó állam joghatósága alól és ugyanolyan személyes sérthetetlenséget élveznek, mint a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott.

(3) A küldő állam lemondhat a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott, valamint ezek családtagjainak a fogadó állam joghatósága alóli mentességéről. A lemondásnak minden esetben kifejezettnek kell lennie és azt írásban kell közölni. A joghatóság alóli mentességről való lemondás polgári jogi és államigazgatási ügyekben nem jelent lemondást a meghozott határozat végrehajtása alóli mentességről. Erre vonatkozóan külön lemondásra van szükség.

(4) Ha az e cikk rendelkezései szerint a fogadó állam joghatósága alól mentes személy keresetet indít, az alapkeresettel összefüggő viszontkereset tekintetében nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre.

17. cikk

(1) A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott - ha az utóbbi nem a fogadó állam állampolgára - nem köteles tanúvallomást tenni.

(2) A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott - ha ez utóbbi nem a fogadó állam állampolgára - felkérésre, a küldő állam beleegyezése alapján tanúvallomást tehet.

(3) Nem lehet kényszerítő intézkedést alkalmazni abból a célból, hogy a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott - ha ez utóbbi nem a fogadó állam állampolgára - tanúvallomást tegyen, vagy e célból a bíróság előtt megjelenjen, és nem lehet őt felelősségre vonni a vallomástétel vagy a bíróság előtti megjelenés megtagadása miatt.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott esetben minden ésszerű intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a tanúvallomás megtétele a konzulátus munkáját ne zavarja. Ha lehetséges, a tanúvallomást szóban vagy írásban a konzulátuson vagy a konzuli tisztviselő, illetőleg a konzuli alkalmazott lakásán is meg lehet tenni.

(5) A konzuli alkalmazott, akire e cikk (1)-(3) bekezdésének rendelkezései nem terjednek ki, megtagadhatja, hogy tanúvallomást tegyen a hivatalos tevékenységét érintő körülményekről.

(6) E cikk rendelkezései egyaránt vonatkoznak a bírósági és az államigazgatási szervek eljárására.

(7) E cikk rendelkezései kiterjednek a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott családtagjaira is, ha vele együtt élnek és nem a fogadó állam állampolgárai.

18. cikk

A konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és a velük együtt élő családtagok mentesek a fogadó államban a fegyveres erőkben való szolgálat és minden más kötelező közérdekű szolgálat alól.

19. cikk

A konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott, és a velük együtt élő családtagok mentesek minden olyan kötelezettség alól, amelyet a fogadó állam jogszabályai a külföldiek nyilvántartásba vétele, illetve lakhatási és letelepedési engedélye tekintetében, valamint más hasonló vonatkozásokban előírnak.

20. cikk

(1) A küldő állam a fogadó államban mentes minden adó és illeték kivetése és behajtása alól:

a) a kizárólag konzuli célokat szolgáló olyan földterületek, épületek és épületrészek tekintetében - ide értve a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott lakását is -, amelynek a küldő állam vagy a nevében eljáró természetes vagy jogi személy tulajdonában, illetőleg bérletében vannak;

b) az ilyen ingatlanok megszerzésére vonatkozó jogügylet vagy okirat tekintetében, ha a küldő állam ezeket az ingatlanokat kizárólag konzuli célokra szerzi meg.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében foglaltak nem érintik a szolgáltatások igénybevételéért járó díjakat.

21. cikk

A fogadó állam a küldő állam tulajdonában, birtokában, illetőleg használatában levő kizárólag konzuli célokat szolgáló ingó vagyonra, vagy annak megszerzésével kapcsolatban nem vet ki és nem hajt be semmilyen adót vagy illetéket, amelyet a küldő állam a jogszabályok alapján egyébként köteles volna megfizetni.

22. cikk

A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott a fogadó államban mentes minden olyan adó és illeték alól, amelyet a fogadó állam a szolgálati kötelezettségek teljesítése alapján kapott munkabérekre kivet.

23. Cikk

(1) A konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és a velük együtt élő családtagok a fogadó államban mentesek minden állami, valamint helyi adó és illetek alól.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt mentesség nem vonatkozik:

a) az áruk, vagy szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókra:

b) a fogadó állam területén levő személyi tulajdonban álló ingatlanok után járó adókra és illetékekre, a 20. cikkben felsorolt adók és illetékek kivételével;

c) azokra az adókra és illetékekre, amelyeket a fogadó állam területén levő hagyatékokkal, valamint vagyontárgyak tulajdonjogának átruházásával és megszerzésével kapcsolatban a fogadó állam kiró;

d) a fogadó államban levő forrásból eredő magánjövedelem után járó adókra és illetékekre;

e) azokra az adókra és illetékekre, amelyeket jogügyletekre, ezekkel kapcsolatban és az ezeket magukban foglaló vagy érintő okiratokra kivetnek vagy behajtanak - ide értve az állami illetékeket is (mindenfajta bélyegilletéket) - az Egyezmény 20. cikke rendelkezéseinek fenntartásával;

f) az igénybe vett szolgáltatások díjaira.

24. cikk

(1) Minden tárgy - ide értve a gépkocsit is -, amely a konzulátus hivatalos használatára behozatalra kerül, a fogadó államban ugyanolyan mértékben mentes a vám és minden más illeték alól, mint azok a tárgyak, amelyeket a küldő állam diplomáciai képviseletének hivatalos használatára behoznak.

(2) A konzuli tisztviselő, valamint a vele együtt élő családtagok ugyanolyan mértékben mentesek a vámvizsgálat, továbbá a behozatalnál vagy a kivitelnél kirótt vám és minden más illeték alól, mint a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének a tagja.

(3) A konzuli alkalmazott, valamint a vele együtt élő családtagok mentesek a vám és minden más illeték alól, amelyet az első berendezkedésük céljára behozott tárgyakra a behozatalnál vagy a kivitelnél kirónak.

25. cikk

Mindazok, akik számára ez az Egyezmény kiváltságokat és mentességeket biztosít, kötelesek - kiváltságaik és mentességeik csorbítása nélkül - megtartani a fogadó állam törvényeit és törvényes rendelkezéseit, ide értve a közlekedési szabályokat és a gépkocsik biztosítására vonatkozó előírásokat is.

26. cikk

A konzuli tisztviselő számára a hivatali kötelezettségeinek teljesítése érdekében mozgási szabadságot kell biztosítani a konzuli kerületében, amennyiben ez nem ellentétes a fogadó államnak azokkal a jogszabályaival, amelyek az egyes körzetekbe való beutazást az állam biztonsága érdekében megtiltják vagy korlátozzák.

27. cikk

A 10. cikk, a 12. cikk (3) bekezdése, a 15. cikk, a 16. cikk (1) és (2) bekezdése, a 18. cikk, a 19. cikk, a 22. cikk, a 23. cikk (1) bekezdése és a 24. cikk (2) és (3) bekezdése rendelkezései nem vonatkoznak a fogadó állam állampolgáraira és állandó lakosaira.

IV. FEJEZET

Konzuli feladatok

28. cikk

(1) A konzuli tisztviselő az e Fejezetben felsorolt feladatait a konzuli kerületében gyakorolhatja. Ezen kívül más konzuli feladatokat is elláthat, ha ezek nem állnak ellentétben a fogadó állam jogszabályaival.

(2) A konzuli tisztviselő feladatai ellátása során írásban vagy szóban a konzuli kerület illetékes hatóságaihoz fordulhat, ide értve a központi szervek helyi képviseleteit is.

(3) A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli cselekményekért a küldő állam jogszabályainak megfelelően díjakat és illetékeket szedni.

29. cikk

A konzuli tisztviselőnek joga van a konzuli kerületében:

1. védelmezni a küldő állam, valamint állampolgárai és jogi személyei jogait és érdekeit;

2. közreműködni a küldő állam és a fogadó állam közötti kereskedelmi, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok, valamint az idegenforgalom fejlesztése érdekében és más módon is elősegíteni a közöttük fennálló baráti kapcsolatok fejlődését.

30. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli kerületében:

a) nyilvántartást vezetni a küldő állam állampolgárairól;

b) felvenni a küldő állam jogszabályai szerint állampolgársági ügyekben szükséges nyilatkozatokat;

c) a küldő állam állampolgárainak születéséről és haláláról értesítést kapni és ezeket anyakönyvezni;

d) közreműködni a házasságkötésnél, ha mindkét házasuló a küldő állam állampolgára;

e) nyilatkozatokat felvenni a küldő állam állampolgárainak családi viszonyairól, a küldő állam jogszabályainak megfelelően.

(2) A konzuli tisztviselő tájékoztatja a fogadó állam illetékes hatóságait az (1) bekezdés c) és d) pontjának megfelelően a konzulátuson elvégzett anyakönyvi bejegyzésekről, ha ezt a fogadó állam jogszabályai megkívánják.

(3) Az (1) bekezdés c) és d) pontjában foglalt rendelkezések nem mentesítik az érintett személyeket a fogadó állam jogszabályaiban előírt kötelezettségeik alól.

31. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult:

1. a küldő állam állampolgárai részére útleveleket kiállítani, megújítani, ezekbe a szükséges változtatásokat bejegyezni és az útleveleket érvényteleníteni;

2. a küldő államba való beutazásra útiokmányokat kiadni és ezekbe a szükséges változtatásokat bejegyezni;

3. beutazásra, kiutazásra és átutazásra jogosító vízumokat kiadni.

32. cikk

A konzuli tisztviselő a konzulátuson, a lakásán, a küldő állam állampolgárának lakásán, valamint a küldő állam lobogóját viselő hajón, vagy repülőgépen jogosult az alábbi cselekmények végzésére:

1. átveszi, írásba foglalja, vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárainak nyilatkozatait;

2. írásba foglalja vagy hitelesíti és megőrzi a küldő állam állampolgárainak végrendeleteit;

3. írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket és a küldő állam állampolgárainak egyoldalú jogügyleteit, amennyiben ezek nincsenek ellentétben a fogadó állam jogszabályaival. A konzuli tisztviselő nem foglalhat írásba és nem hitelesíthet olyan jogügyletet, amely a fogadó államban levő ingatlanra vonatkozó dologi jog alapítására vagy átruházása irányul;

4. írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam és a fogadó állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket, ha ezek kizárólag a küldő állam területén fennálló érdekekre vonatkoznak, vagy ha ezeket ennek az államnak a területén kell teljesíteni, feltéve, hogy e jogügyletek nem állnak ellentétben a fogadó állam jogszabályaival;

5. hitelesíti a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságaitól vagy hivatalos személyeitől származó iratokat, valamint ezeknek az iratoknak a másolatát, kivonatát és fordítását;

6. hitelesíti a küldő állam állampolgárainak aláírását bármely iraton, ha ennek tartalma nem ütközik a fogadó állam jogszabályaiba;

7. megőrzésre átvesz a küldő állam állampolgáraitól vagy ezek számára vagyontárgyakat és iratokat, amennyiben ezt a fogadó állam jogszabályai nem tiltják;

8. a hivatali hatáskörébe tartozó egyéb olyan cselekményeket végez, amelyet a fogadó állam jogszabályai nem tiltanak.

33. cikk

A konzuli tisztviselő által a 32. cikk alapján készített, hitelesített vagy lefordított okiratok a fogadó államban ugyanolyan jogi jelentőséggel és bizonyítható erővel rendelkeznek, mint ha azokat a fogadó állam illetékes hatóságai vagy intézményei készítették, hitelesítették vagy fordították volna le.

34. cikk

A konzuli tisztviselő - ha erre a küldő állam jogszabályai felhatalmazzák - a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között megkötött jogsegélyszerződés rendelkezéseinek megfelelően eljárhat az örökbefogadási, valamint a gyámsági és a gondnoksági ügyekben.

35. cikk

A konzuli tisztviselőnek a hagyatéki ügyekkel kapcsolatos feladatait a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között megkötött jogsegélyszerződés szabályozza.

36. cikk

A konzuli tisztviselőnek joga van a konzuli kerületében arra, hogy a fogadó állam hatóságai előtt a küldő állam állampolgárait képviselje, ha ezek távollét, vagy más fontos ok miatt nem tudják kellő időben az érdekeiket és jogaikat megvédeni. Ez a képviselet megszűnik, ha a képviselt személy meghatalmazottat nevez ki, vagy maga veszi át jogai és érdekei védelmét.

37. cikk

(1) A konzuli tisztviselőnek joga van a konzuli kerületében arra, hogy a küldő állam állampolgáraival találkozzék, érintkezzék, nekik tanácsot adjon és mindenféle segítséget nyújtson, ide értve szükség esetén a jogi segítség nyújtására tett intézkedéseket is. A fogadó állam semmilyen módon nem akadályozza a küldő állam állampolgárait abban, hogy a konzulátussal a kapcsolatot felvegyék, vagy a konzulátust felkeressék.

(2) A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a küldő állam illetékes konzuli tisztviselőjét a küldő állam állampolgárának letartóztatásáról, vagy személyes szabadságának bármilyen korlátozásáról.

(3) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam letartóztatott, személyes szabadságában bármilyen más módon korlátozott, vagy szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát késedelem nélkül meglátogassa és vele a kapcsolatot felvegye. Az e bekezdésben megjelölt jogok a fogadó állam jogszabályaival összhangban valósulnak meg, de ezek a jogszabályok nem érvényteleníthetik e jogokat.

38. cikk

(1) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam hajóinak a fogadó állam kikötőiben, parti tengerén és belső vizein bármely támogatást és segítséget megadjon.

(2) A konzuli tisztviselő a hajó fedélzetére mehet, a hajó parancsnoka és a személyzet tagjai pedig felvehetik a kapcsolatot a konzuli tisztviselővel, amint a hajónak a parttal való szabad érintkezést engedélyezték.

(3) A konzuli tisztviselő segítségért fordulhat a fogadó állam illetékes hatóságaihoz bármely ügyben, amely a küldő állam hajóival, ezek parancsnokával és személyzetével kapcsolatos feladataival összefügg.

39. cikk

A konzuli tisztviselőnek a konzuli kerületében joga van arra, hogy

1. a küldő állam hajóját útközben vagy a kikötőben ért és a hajón történt bármilyen eseményt kivizsgáljon, a küldő állam hajójának parancsnokát és személyzetének tagjait meghallgassa, a hajóokmányokat ellenőrizze, tájékoztatást kapjon a hajó útirányáról és rendeltetési helyéről, valamint hogy elősegítse a hajónak a kikötőbe való belépését, a kikötőben való tartózkodását és a kikötő elhagyását - anélkül, hogy a fogadó állam hatóságainak jogait megsértené;

2. a hajó parancsnoka és a személyzet tagjai között keletkezett vitát eldöntsön, ide értve a munkabérrel és a munkavállalási szerződéssel kapcsolatos vitákat is, ha ezt a küldő állam jogszabályai lehetővé teszik és anélkül, hogy a fogadó állam hatóságainak jogait megsértené;

3. intézkedéseket tegyen a hajó parancsnokának, vagy a személyzet bármely tagjának kórházi kezelésére, illetőleg hazatérése érdekében;

4. a küldő állam jogszabályainak megfelelően a hajókkal kapcsolatban átvegyen, elkészítsen, vagy hitelesítsen bármilyen nyilatkozatot vagy okiratot.

40. cikk

(1) Ha a fogadó állam bírósága vagy más illetékes hatósága a küldő állam hajójának fedélzetén bármilyen kényszerintézkedést szándékozik tenni, vagy vizsgálatot kíván indítani, erről a fogadó állam illetékes hatóságai értesítik az illetékes konzuli tisztviselőt. Az értesítést az intézkedés megkezdése előtt kell megadni, hogy a konzuli tisztviselő vagy képviselője jelen lehessen az intézkedés megtételénél. Ha a konzuli tisztviselő vagy megbízottja nem volt jelen, kérésére a fogadó állami illetékes hatóságai teljes tájékoztatást adnak a történtekről.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései arra az esetre is vonatkoznak, amikor a hajó parancsnokát, vagy személyzetének tagját a parton hallgatják ki.

(3) E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a rendes vám-, útlevél, és egészségügyi ellenőrzésre, valamint azokra a ténykedésekre, amelyek a hajó parancsnokának kérésére vagy beleegyezésével történnek.

41. cikk

(1) A fogadó állam illetékes hatóságai a lehető legrövidebb időn belül értesítik az illetékes konzuli tisztviselőt, ha a küldő állam hajója a fogadó államban hajótörést szenved, zátonyra fut, partra kerül, vagy más hajókárt szenved, illetőleg ha a küldő állam állampolgárának a tulajdonában levő bármilyen vagyontárgyat, - ide értve a harmadik állam kárt szenvedett hajója rakományának részét is - a fogadó állam partján, vagy a partja közelében megtalálnak, vagy ha azt ennek az államnak a kikötőjében rakják ki. A fogadó állam illetékes hatóságai ugyanígy értesítik a konzuli tisztviselőt azokról a már megtett intézkedésekről is, amelyeket emberek, a hajó, a hajórakomány, a hajón levő más vagyontárgyak, vagy a hajóhoz, illetőleg a hajórakományhoz tartozó, de a hajóról lekerült vagyontárgyak megmentése érdekében tettek.

(2) A konzuli tisztviselő bármely segítséget megadhat az (1) bekezdésben említett kárt szenvedett hajónak, utasainak és a személyzete tagjainak; e célból segítségért fordulhat a fogadó állam illetékes hatóságaihoz. A konzuli tisztviselő megteheti az (1) bekezdésben említett intézkedéseket, továbbá intézkedhet a hajó megjavítása érdekében, vagy az illetékes hatóságokhoz fordulhat ilyen intézkedések megtételét vagy folytatását kérve.

(3) Ha a küldő állam tulajdonában levő kárt szenvedett hajót, vagy bármilyen, a hajóhoz tartozó vagyontárgyat a fogadó állam partján vagy a partja közelében megtalálják, illetőleg, ha az a fogadó állam kikötőjébe kerül és sem a hajó parancsnoka, sem a tulajdonosa, vagy annak az ügynöke, sem a hajó biztosítója nincs olyan helyzetben, hogy a hajó vagy a vagyontárgy megőrzésére intézkedést tegyen, vagy azzal rendelkezzék, a konzuli tisztviselőt felhatalmazottnak kell tekinteni arra, hogy a hajó tulajdonosa nevében megtegye azokat az intézkedéseket, amelyeket e célból maga a hajótulajdonos is megtenne. E bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni minden olyan vagyontárgy tekintetében is, amely a hajó rakományának részét képezi és a küldő állam természetes vagy jogi személyének a tulajdonában van.

(4) Ha bármely olyan tárgyat találnak a fogadó állam partján, partjai közelében vagy kikötőjében, amely harmadik állam hajótörést szenvedett hajójának rakományához tartozik, de a küldő állam természetes vagy jogi személyének a tulajdonában van - feltéve, hogy sem a hajó parancsnoka, sem a tárgy tulajdonosa vagy ügynöke, sem az érdekelt biztosítók nincsenek abban a helyzetben, hogy az ilyen tárgy megőrzéséről gondoskodjanak, illetőleg hogy rendelkezzenek vele - a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni, hogy a tulajdonos nevében olyan intézkedéseket tegyen, amelyeket e célból maga a tulajdonos is megtenne.

42. cikk

A 38-41. cikkek rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a polgári légiközlekedési eszközökre is.

V. FEJEZET

Záró rendelkezések

43. cikk

(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni és az a megerősítő okiratok kicserélésétől számított harmincadik napon lép hatályba. A megerősítő okiratokat a lehetőség szerint minél előbb ki kell cserélni Szófiában.

(2) Az Egyezmény még további hat hónapig érvényben marad, attól a naptól számítva, amikor a Magas Szerződő Felek egyike írásban közli a másik Magas Szerződő Féllel az Egyezmény megszüntetésére irányuló szándékát.

(3) Az Egyezmény hatályba lépésével a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között Szófiában az 1958. évi június hó 27. napján aláírt Konzuli Egyezmény hatályát veszti.

Ennek hiteléül a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai aláírták és pecséttel látták el az Egyezményt.

Készült Budapesten, 1971. évi november hó 26. napján két példányban, magyar és bolgár nyelven. Mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében:

Puja Frigyes

a külügyminiszter első helyettese

A Bolgár Népköztársaság Államtanácsa nevében:

Kiril Nesztorov

külügyminiszterhelyettes

JEGYZŐKÖNYV

a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között aláírt Konzuli Egyezményhez

A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között a mai napon aláírt Konzuli Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) aláírásakor a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai az alábbiakban állapodtak meg:

1. A konzuli tisztviselőnek az Egyezmény 37. cikke (2) bekezdésében említett értesítésére a küldő állam állampolgárának letartóztatásától vagy személyes szabadságának bármilyen korlátozásától számított három napon belül kerül sor.

2. A konzuli tisztviselő az Egyezmény 37. cikkének (3) bekezdése alapján a küldő állam állampolgárát a letartóztatásától vagy a személyes szabadságának bármilyen más korlátozásától számított négy napon belül meglátogathatja és vele érintkezésbe léphet.

3. A konzuli tisztviselő az Egyezmény 37. cikkének (3) bekezdése alapján a küldő állam letartóztatott, vagy a személyes szabadságában bármilyen más módon korlátozott, illetőleg a szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát időszakos alapon meglátogathatja és vele érintkezhet.

4. Ez a Jegyzőkönyv az Egyezmény elválaszthatatlan része.

Ennek hiteléül a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai aláírták és pecséttel látták el ezt a Jegyzőkönyvet.

Készült Budapesten, az 1971. évi november hó 26. napján két példányban, magyar és bolgár nyelven. Mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében:

Puja Frigyes

a külügyminiszter első helyettese

A Bolgár Népköztársaság Államtanácsa nevében:

Kiril Nesztorov

külügyminiszterhelyettes

3. § (1)[1] Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1972. június 18-tól kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter - az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - gondoskodik.

(2)[2]

Kisházi Ödön s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke

Cseterki Lajos s. k,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára