1973. évi 1. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten 1972. június 28-án aláírt konzuli egyezmény és az egyezményhez tartozó jegyzőkönyv kihirdetéséről

(Az egyezmény megerősítő okiratainak kicserélése Berlinben 1972. december 1-én megtörtént)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten 1972. június 28-án aláírt konzuli egyezményt és az egyezményhez tartozó jegyzőkönyvet e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett egyezmény és jegyzőkönyv eredeti magyar nyelvű szövege a következő:

"KONZULI EGYEZMÉNY

a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának Elnöke

attól az óhajtól vezetve, hogy a baráti kapcsolatokat a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten az 1967. évi május hó 18-án aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződésnek megfelelően továbbfejlesszék és

figyelemmel arra, hogy a két állam között a konzuli kapcsolatok fejlődése új szabályozást igényel,

elhatározták, hogy megkötik ezt a Konzuli Egyezményt és e célból meghatalmazóttaikká kinevezték:

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa:

Roska Istvánt, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének helyettesét,

a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának Elnöke:

Oskar Fischert, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének helyettesét,

akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következőkben állapodtak meg:

I. fejezet

MEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Az Egyezményben használt meghatározások jelentése a következő:

1. a "konzulátus", főkonzulátus, konzulátus, alkonzulátus és konzuli ügynökség;

2. "konzuli kerület" az a terület, ahol a konzuli tisztviselő konzuli feladatok ellátására jogosult;

3. "konzulátus vezetője" a konzulátus vezetésével megbízott személy;

4. "konzuli tisztviselő" az a személy, ide értve a konzulátus vezetőjét is, akit konzuli feladatok ellátásával bíztak meg;

5. a "konzulátus munkatársa" az a személy, aki nem konzuli tisztviselő és a konzulátuson igazgatási vagy műszaki feladatokat lát el. A "konzulátus munkatársán" kell érteni továbbá a konzulátus kisegítő személyzetének tagját is;

6. a "küldő állam állampolgára" a jogi személyt is jelenti;

7. "konzuli helyiségek" a konzulátus kizárólagos céljaira használt épületek vagy épületrészek és az ezekhez tartozó földterületek, tekintet nélkül tulajdonjogi helyzetükre;

8. "konzuli irattár" a konzulátus minden okirata, hivatalos levelezése, könyve, rejtjelanyaga, műszaki munkaeszköze, valamint az ezek őrzésére szolgáló berendezési tárgyak;

9. "hajó" a küldő állam lobogójának használatára jogosult hajó;

10. "repülőgép" minden olyan légi jármű, amely jogosult a küldő állam felség és nyilvántartási jelét viselni.

II. fejezet

KONZULÁTUS LÉTESÍTÉSE. A KONZULI TISZTVISELŐ KINEVEZÉSE

2. cikk

(1) A fogadó államban konzulátust csak ennek az államnak a hozzájárulásával lehet létesíteni.

(2) A konzulátus székhelyét, rangját és a konzuli kerületet a küldő állam és a fogadó állam közös megegyezéssel állapítja meg.

3. cikk

(1) A küldő állam a konzulátus vezetőjének kinevezése előtt diplomáciai úton megkéri a fogadó állam hozzájárulását a kinevezéshez.

(2) A küldő állam diplomáciai képviselete útján megküldi a fogadó államnak a konzuli kinevezési okiratot (konzuli patens), vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más okiratot. Ebben fel kell tüntetni a konzulátus vezetőjének családi és utónevét, rangját, a konzuli kerületet és a konzulátus székhelyét.

(3) A fogadó állam a kinevezési okirat, vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más okirat bemutatása után lehetőleg rövid időn belül kiállítja részére a működési engedélyt (exequatur), vagy más engedélyt.

(4) A konzulátus vezetője azután kezdheti meg a működését, miután a fogadó állam részére a működési engedélyt vagy más engedélyt megadta.

(5) A fogadó állam hozzájárulhat ahhoz, hogy a konzulátus vezetője tevékenységét a működési engedély, vagy más engedély megadása előtt ideiglenesen megkezdhesse.

(6) A fogadó állam a működési engedély vagy más engedély megadásakor, illetőleg az ideiglenes hozzájáruláskor megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzulátus vezetője feladatait elláthassa.

4. cikk

A küldő állam diplomáciai úton közli a fogadó állammal annak a konzuli tisztviselőnek családi és utónevét, valamint rangját, akit a konzulátusra nem a konzulátus vezetőjének nevezett ki.

5. cikk

Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet.

6. cikk

A fogadó állam diplomáciai úton a küldő államot bármikor értesítheti arról, - anélkül, hogy döntését indokolnia kellene - hogy a konzulátus vezetőjének működési engedélyét, vagy más engedélyét visszavonta, illetőleg, hogy a konzuli tisztviselőt vagy a konzulátus munkatársát nem tartja kívánatos személynek.

Ilyen esetben a küldő államnak a konzulátus vezetőjét, a konzuli tisztviselőt, illetőleg a konzulátus munkatársát vissza kell hívnia.

III. fejezet

KÖNNYÍTÉSEK, KIVÁLTSÁGOK ÉS MENTESSÉGEK

7. cikk

A fogadó állam gondoskodik a konzuli tisztviselőnek és a konzulátus munkatársainak megfelelő

védelméről és megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzulti tisztviselő és a konzulátus munkatársai feladatukat elláthassák és hogy élvezhessék azokat a jogokat, könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket, amelyeket ez az Egyezmény és a fogadó állam jogszabályai számukra biztosítanak.

8. cikk

(1) Ha a konzulátus vezetője bármilyen ok miatt nem láthatja el feladatát, vagy ha a konzulátus vezetőjének hivatala ideiglenesen nincs betöltve, a küldő állam a konzulátus ideiglenes vezetésével megbízhatja e konzulátus vagy a fogadó államban működő másik konzulátus konzuli tisztviselőjét, illetőleg a fogadó államban működő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének egyik tagját. A küldő államnak a fogadó államot erről előzetesen diplomáciai úton tájékoztatnia kell.

(2) Az a személy, akit a konzulátus ideiglenes vezetésével bíztak meg, ugyanolyan jogokat, köny-nyítéseket, kiváltságokat és mentességeket élvez, mint amelyek a konzulátus vezetőjét az Egyezmény szerint megilletik.

(3) Ha a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját bízzák meg a konzulátus ideiglenes vezetésével, e megbízás nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességeit.

9. cikk

(1) A konzuli tisztviselőt az Egyezmény szerint megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek kiterjednek a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének arra a tagjára is, akit konzuli feladatok ellátásával bíztak meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett személy konzuli tevékenysége nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességeit.

10. cikk

A küldő állam a fogadó állam jogszabályainak megfelelően földterületek, épületek, vagy épületrészek tekintetében tulajdon-, használati vagy bérleti jogot szerezhet a konzulátus, a konzuli tisztviselő, illetőleg a konzulátus munkatársai lakása céljára, feltéve, hogy azok a küldő állam állampolgárai és nem a fogadó állam állandó lakosai. Ehhez a fogadó állam szükség esetén a küldő államnak minden segítséget és támogatást megad.

11. cikk

(1) A konzulátus épületén el lehet helyezni a küldő állam címerét, valamint a küldő és a fogadó állam nyelvén a konzulátus elnevezését.

(2) A konzulátus épületére, valamint a konzulátus vezetőjének lakására ki lehet tűzni a küldő állam zászlóját.

(3) A konzulátus vezetője az általa használt járművekre kitűzheti a küldő állam zászlóját.

12. cikk

(1) A fogadó állam biztosítja a konzuli helyiségek és a konzuli tisztviselő lakásának védelmét.

(2) A konzuli helyiségek sérthetetlenek.

A fogadó állam hatóságai a konzuli helyiségekbe a konzulátus vezetőjének, a küldő állam diplomáciai képviselete vezetőjének, vagy az általuk erre feljogosított személynek az engedélye nélkül nem léphetnek be.

(3) A (2) bekezdés rendelkezései a konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársa lakására is vonatkoznak, amennyiben nem állampolgárai vagy nem állandó lakosai a fogadó államnak.

13. cikk

A konzuli irattár mindig és elhelyezésétől függetlenül sérthetetlen.

14. cikk

(1) A konzulátusnak jogában áll, hogy kapcsolatot tartson kormányával vagy a küldő államnak bárhol levő diplomáciai képviseletével és konzulátusával. E célból a konzulátus igénybe veheti a kapcsolattartás valamennyi szokásos eszközét, rejtjelet, diplomáciai és konzuli futárt, valamint diplomáciai és konzuli küldeményt. Rádió-adóállomást a konzulátus csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és üzemeltethet.

A kapcsolattartás szokásos eszközeinek használata során a konzulátusra ugyanazok a díjszabások érvényesek, mint a diplomáciai képviseletre.

(2) A konzulátus hivatalos levelezése, valamint a konzuli küldemény, amelyen a hivatalos jelleget jól láthatóan feltüntették, sérthetetlen és azt a fogadó állam hatóságai nem ellenőrizhetik és nem tarthatják vissza, függetlenül attól, hogy a kapcsolattartás milyen eszközét vették igénybe.

(3) A konzuli küldeményt szállító személyt -konzuli futár - azonos jogok, kiváltságok és mentességek illetik meg, mint a küldő állam diplomáciai futárát.

(4) A konzuli küldeményt rá lehet bízni a repülőgép vagy a hajó parancsnokára, akit a küldemény darabszámát feltüntető hivatalos irattal kell ellátni. Ez a parancsnok azonban nem tekinthető konzuli futárnak. A konzuli tisztviselő jogosult a küldeményt a repülőgép, vagy a hajó parancsnokától közvetlenül és akadályozás nélkül átvenni, illetőleg neki átadni.

15. cikk

A konzuli tisztviselő sérthetetlen. A konzulátus munkatársa, amennyiben a fogadó államnak nem állampolgára, vagy nem állandó lakosa, szintén sérthetetlen.

Ezeket a személyeket nem szabad őrizetbe venni, letartóztatni, sem más állami kényszerintézkedésnek alávetni. A fogadó állam köteles velük illő tisztelettel bánni és megtenni a megfelelő intézkedéseket személyük, szabadságuk és méltóságuk mindennemű megsértésének megakadályozására.

16. cikk

(1) A konzuli tisztviselő vagy a konzulátus munkatársa - amennyiben a fogadó államnak nem állampolgára, vagy nem állandó lakosa -, mentes a fogadó állam joghatósága alól, kivéve:

a) a fogadó állam területén levő személyi tulajdonban álló ingatlanra vonatkozó polgári pert, hacsak a konzuli tisztviselő vagy a konzulátus munkatársa az ingatlant nem a küldő állam javára, a konzulátus céljára tartja birtokában;

b) az olyan hagyatéki eljárással kapcsolatos pert, amelyben a konzuli tisztviselő vagy a konzulátus munkatársa magánszemélyként, mint végrendeleti végrehajtó, hagyatéki gondnok, örökös vagy hagyományos és nem a küldő állam képviselőjeként szerepel;

c) az olyan polgári pert, amely a konzuli tisztviselő vagy a konzulátus munkatársa által a fogadó államban, hivatalos tevékenysége körén kívül folytatott bármilyen szabadfoglalkozással, vagy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos.

(2) A konzuli tisztviselővel, vagy a konzulátus munkatársával szemben, amennyiben a fogadó államnak nem állampolgára vagy nem állandó lakosa, semmiféle végrehajtási intézkedést nem lehet tenni, kivéve az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett eseteket, amennyiben a végrehajtás személye vagy lakása sérthetetlenségének csorbítása nélkül foganatosítható.

(3) A konzuli tisztviselővel vagy a konzulátus munkatársával együtt élő családtagok, amennyiben a fogadó államnak nem állampolgárai vagy nem állandó lakosai, olyan mértékben mentesek a fogadó állam joghatósága alól és olyan személyes sérthetetlenséget élveznek, mint a konzuli tisztviselő, illetőleg a konzulátus munkatársa.

(4) A küldő állam lemondhat a konzuli tisztviselőt és a konzulátus munkatársát, valamint ezek családtagjait megillető mentességről. A lemondásnak minden esetben kifejezettnek kell lennie és írásban kell megtenni. A joghatóság alóli mentességről való lemondás a polgári és államigazgatási ügyekben nem jelenti a határozatok végrehajtása alóli mentességről való lemondást. Ehhez külön lemondás szükséges.

(5) Ha az e cikk rendelkezései szerint a fogadó állam joghatósága alóli mentes személy keresetet indít az alapkeresettel összefüggő viszontkereset tekintetében nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre.

17. cikk

(1) A konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársa nem köteles tanúvallomást tenni.

(2) Ha a küldő állam beleegyezik abban, hogy a konzuli tisztviselő vagy a konzulátus munkatársa - aki a küldő állam állampolgára és nem állandó lakosa a fogadó államnak - tanúvallomást tegyen, a konzuli tisztviselő vagy a konzulátus munkatársa megkeresésre tanúvallomást tehet.

(3) A konzuli tisztviselőt, vagy a konzulátus munkatársát, aki a küldő állam állampolgára és a fogadó államnak nem állandó lakosa, nem lehet kényszeríteni arra, hogy tanúvallomást tegyen, e célból a bíróság előtt megjelenjen és nem lehet őt felelősségre vonni a vallomástétel megtagadása vagy a bíróság előtti meg nem jelenés miatt,

(4) A konzulátusnak az a munkatársa, aki a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa, megtagadhatja, hogy hivatali ügyekről tanúvallomást tegyen.

(5) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásakor megfelelő intézkedéseket kell tenni a konzulátus munkája akadályozásának elkerülésére. Ha lehetséges, a tanúvallomást szóban, vagy írásban a konzulátuson vagy a konzuli tisztviselő, illetőleg a konzulátus munkatársa lakásán is meg lehet tenni.

(6) E cikk rendelkezései a bírósági és más állami szervek eljárására és cselekményeire is vonatkoznak.

(7) E cikk rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a konzuli tisztviselővel és a konzulátus munkatársával együtt élő családtagokra is, ha azok a küldő állam állampolgárai és a fogadó államnak nem állandó lakosai.

18. cikk

(1) A konzuli tisztviselő a fogadó államban mentes minden kötelező közérdekű szolgálat alól -ideértve a honvédelmi kötelezettséget is.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése a konzulátus munkatársára, valamint a konzuli tisztviselővel és a konzulátus munkatársával együtt élő családtagokra is vonatkozik, azzal a feltétellel, hogy azok a küldő állam állampolgárai és a fogadó államnak nem állandó lakosai.

19. cikk

A konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársa, valamint a velük együtt élő családtagjaik - amennyiben a küldő állam állampolgárai és fogadó államnak nem állandó lakosai - mentesek minden olyan kötelezettség alól, amely a fogadó állam jogszabályai szerint a külföldiekre a nyilvántartásuk, a lakhatási vagy a letelepedési engedélyük megszerzésével kapcsolatban fennállnak.

20. cikk

(1) A küldő állam a fogadó államban mentes minden adó és illeték kivetése és behajtása alól:

a kizárólag konzuli célokra szolgáló földterületek, épületek és épületrészek tekintetében, ide értve a konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársa lakását is, amennyiben ezek a küldő állam tulajdonában vannak, illetőleg a nevében eljáró természetes és jogi személy bérli azokat;

az ilyen ingatlanok megszerzésére vonatkozó szerződések és okiratok, ha a küldő állam ezeket az ingatlanokat kizárólag konzuli célokra szerzi meg.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem érintik a szolgáltatások igénybevételéért járó díjakat.

21. cikk

A küldő állam mentes a fogadó államban minden adó és illeték kivetése és behajtása alól a küldő állam tulajdonában, birtokában, illetőleg használatában levő konzuli célokat szolgáló ingóvagyon vagy annak megszerzése tekintetében.

22. cikk

A konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársa, amennyiben a fogadó államnak nem állampolgára vagy nem állandó lakosa, a fogadó államban a szolgálati kötelezettségek teljesítéséért kapott munkabér tekintetében mentes minden adó és illeték fizetése alól.

23. cikk

(1) A konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársa, valamint a velük együtt élő családtagok, amennyiben a fogadó államnak nem állampolgárai vagy nem állandó lakosai, mentesek minden fajta országos és helyi adó illetőleg illeték alól.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt mentességek nem vonatkoznak:

a) az áruk, vagy szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókra;

b) a fogadó állam területén levő személyi tulajdonban álló ingatlanok után járó adókra és illetékekre, az Egyezmény 20. cikke rendelkezéseinek fenntartásával;

c) a fogadó állam által kirótt öröklési és tulajDonátruházási adókra és illetékekre;

d) a fogadó államban levő forrásból eredő magánjövedelem után járó adókra és illetékekre;

e) a jogügyletekre és az ezekkel összefüggő okiratokra vonatkozó bírósági és más állami illetékre, az Egyezmény 20. cikke rendelkezéseinek fenntartásával;

f) az igénybe vett szolgáltatások díjaira és illetékeire.

24. cikk

(1) Minden tárgy, ide értve a gépjárműveket is, amelyet a konzulátus hivatalos használatára hoztak be, ugyanúgy mentes a behozatal miatt vagy azzal kapcsolatban kivethető vám és adó alól, mint a küldő állam diplomáciai képviseletének hivatalos használatára behozott tárgy.

(2) A konzuli tisztviselő és családtagjai személyi podgyásza mentes a vámvizsgálat alól.

A konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársa, valamint a velük együtt élő családtagok, ameny-nyiben a fogadó államnak nem állampolgárai vagy nem állandó lakosai, a személyes használatukra szolgáló poggyászuk és más tárgyak tekintetében a behozatal miatt vagy azzal kapcsolatban kivethető vám és illeték alól ugyanúgy mentesek, mint a küldő állam diplomáciai képviselete személyzetének megfelelő tagjai.

(3) A (2) bekezdésben levő "a diplomáciai képviselet személyzetének megfelelő tagjai" kifejezés a diplomáciai személyzet tagjaira vonatkozik, ha konzuli tisztviselőről, és az igazgatási és műszaki személyzet tagjaira utal, ha a konzulátus munkatársáról van szó.

25. cikk

Mindazok a személyek, akik számára ez az Egyezmény könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket biztosít, kötelesek - könnyítéseik, kiváltságaik és mentességeik csorbítása nélkül - a fogadó állam jogszabályait megtartani, ide értve a közlekedési szabályokat és a gépjárművek biztosítására vonatkozó előírásokat is.

26. cikk

A fogadó állam a konzuli tisztviselő, a konzulátus munkatársai és a velük együtt élő családtagok számára a konzuli kerületen belül mozgási szabadságot biztosít, amennyiben ez nem ellentétes a fogadó állam jogszabályaival, amelyek az egyes területekre való beutazást és tartózkodást állambiztonsági okokból tiltják vagy korlátozzák.

IV. fejezet

KONZULI FELADATOK

27. cikk

(1) A konzuli tisztviselő előmozdítja a küldő állam és a fogadó állam között a baráti kapcsolatok megszilárdítását, elősegíti a testvéri együttműködés sokoldalú fejlesztését és elmélyítését politikai, gazdasági, tudományos, kulturális, jogi, idegenforgalmi és más területeken.

(2) A konzuli tisztviselő jogosult védelmezni a küldő állam és a küldő állam állampolgárainak jogait és érdekeit.

28. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli kerületben az e fejezetben megállapított feladatokat ellátni. A konzuli tisztviselő ezen kívül más konzuli feladatokat is elláthat, amennyiben azok nem ellentétesek a fogadó állam jogszabályaival.

(2) A konzuli tisztviselő a konzuli feladatok ellátása során közvetlenül szóban és írásban fordulhat

a) a konzuli kerület illetékes hatóságaihoz;

b) a fogadó állam központi szerveihez, ha ez nem áll ellentétben a fogadó állam jogszabályaival.

(3) A konzuli tisztviselő a fogadó állam hozzájárulásával^ konzuli kerületen kívül is elláthat feladatokat.

(4) A konzuli tisztviselő jogosult, a küldő állam jogszabályaival összhangban, konzuli illetéket szedni.

29. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli kerületében:

a) a küldő állam polgárairól nyilvántartást vezetni;

b) a küldő állam jogszabályai szerint állampolgársági ügyekben kérelmeket átvenni és iratokat kiadni;

c) a küldő állam jogszabályainak megfelelően házasságkötésnél közreműködni, feltéve, hogy mindkét személy a küldő állam állampolgára;

d) a küldő állam állampolgárairól születési és halotti anyakönyvet vezetni;

e) a küldő állam jogszabályai szerint a küldő állam állampolgárait érintő családi viszonyokra vonatkozó nyilatkozatokat átvenni.

(2) A konzuli tisztviselő tájékoztatja a fogadó állam illetékes hatóságait az (1) bekezdés c) és d) pontjának megfelelően elvégzett anyakönyvi bejegyzésekről, ha ezt a fogadó állam jogszabályai megkívánják.

(3) Az (1) bekezdés c) és d) pontjában foglalt rendelkezések nem mentesítik a küldő állam érintett állampolgárait az alól a kötelezettség alól, hogy a fogadó állam jogszabályaiban előírtaknak eleget tegyenek.

30. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult

a) a küldő állam állampolgárainak útlevelet kiállítani, meghosszabbítani, kiterjeszteni, abba bejegyzéseket eszközölni, érvényteleníteni és bevonni;

b) be-, ki-, valamint átutazásra jogosító vízumot kiadni.

31. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam jogszabályainak, valamint a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegély tárgyában megkötött szerződés rendelkezéseinek megfelelően örökbefogadási ügyekben eljárni, illetőleg gyámot és gondnokot rendelni.

32. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult a konzulátuson, lakásán vagy a küldő állam állampolgárainak lakásán, valamint ennek az államnak hajóján vagy repülőgépén az alábbi cselekmények végzésére, amennyiben e cselekményeket a fogadó állam jogszabályai nem tiltják:

1. írásba foglalja vagy hitelesíti és megőrzi a küldő állam állampolgárainak nyilatkozatait;

2. írásba foglalja, hitelesíti és megőrzi a küldő állam állampolgárainak végrendeleteit vagy más egyoldalú jogügyleteit;

3. írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket, kivéve azokat, amelyek a fogadó államban levő ingatlanokra vonatkozó jogok alapítására vagy átruházására irányulnak.

4. írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárai és a fogadó állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket, ha ezek kizárólag a küldő állam területén levő érdekekre vonatkoznak vagy ennek az államnak a területén teljesitendők;

5. hitelesíti a küldő állam állampolgárainak névaláírását; hitelesíti a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságaitól származó iratokat, valamint ezeknek az iratoknak másolatait és kivonatait;

6. hitelesíti a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságaitól származó iratok fordítását;

7. megőrzésre átvesz a küldő állam állampolgáraitól vagy ezek számára vagyontárgyakat és iratokat;

8. egyéb olyan közjegyzői cselekményeket végez, amelyekre a konzuli tisztviselőt a küldő állam felhatalmazta.

33. cikk

A konzuli tisztviselő által az Egyezmény 32. cikkének megfelelően kiállított, hitelesített vagy lefordított okiratok a fogadó államban ugyanolyan jogi jelentőséggel és bizonyító erővel rendelkeznek, mint ha azokat a fogadó állam illetékes hatóságai, intézményei állították volna ki, hitelesítették, vagy fordították volna.

34. cikk

(1) A konzuli tisztviselőnek a hagyatéki ügyekkel kapcsolatos jogkörét és feladatait a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegély tárgyában megkötött szerződés szabályozza.

(2) A fogadó állam illetékes hatóságai tájékoztatják a konzuli tisztviselőt a fogadó államban megnyílt hagyatékról, ha az örökös vagy a hagyományos a küldő állam állampolgára.

Ez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor az illetékes hatóságok arról szereznek tudomást, hogy a küldő állam állampolgárának javára harmadik állam területén nyílt meg hagyaték.

35. cikk

A konzuli tisztviselőnek joga van a konzuli kerületben arra, hogy a fogadó állam hatóságai előtt a küldő állam olyan állampolgárait képviselje, akik távol vannak, vagy valamilyen fontos okból nincsenek abban a helyzetben, hogy jogaikat és érdekeiket kellő időben megvédjék. Ez a képviselet addig áll fenn, amíg a képviselt személy nem jelöli ki meghatalmazottját, vagy saját maga nem látja el a jogainak és érdekeinek védelmét.

36. cikk

(1) A konzuli tisztviselő a konzuli kerületben jogosult arra, hogy a küldő állam állampolgárával kapcsolatot létesítsen és fenntartson, tanácsokat adjon neki és bármely segítségben részesítse, ide értve szükség esetén a jogi segítség nyújtására tett intézkedéseket is. A fogadó állam semmilyen módon nem akadályozza azt, hogy a küldő állam állampolgára a konzulátussal kapcsolatba lépjen, vagy a konzulátust felkeresse.

(2) A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik a küldő állam konzuli tisztviselőjét a küldő állam állampolgárának őrizetbevételéről, letartóztatásáról, vagy személyes szabadságának bármilyen korlátozásáról.

(3) A konzuli tisztviselő jogosult arra, hogy a küldő állam őrizetbe vett, letartóztatott, személyes szabadságában bármely formában korlátozott vagy szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát késedelem nélkül meglátogassa és vele kapcsolatot tartson fenn. Az e bekezdésben foglalt jogok a fogadó állam jogszabályaival összhangban valósulnak meg, de ezek a jogszabályok nem érvényteleníthetik e jogokat.

37. cikk

(1) A konzuli tisztviselő a konzuli kerületben jogosult arra, hogy a küldő állam hajóinak a fogadó állam kikötőiben, parti tengerén és belső vizein bármely támogatást és segítséget megadjon.

(2) A konzuli tisztviselő a hajó fedélzetére mehet, amint a hajónak a parttal való szabad érintkezését engedélyezték. A hajó parancsnoka és a személyzet tagjai pedig felvehetik a kapcsolatot a konzuli tisztviselővel.

(3) A konzuli tisztviselő a fogadó állam illetékes hatóságaihoz segítségért fordulhat bármely kérdésben, amely a küldő állam hajójával, a hajó parancsnokával, személyzetével és utasaival kapcsolatos feladataival összefügg.

38. cikk

A konzuli tisztviselő a konzuli kerületben jogosult arra, hogy

a) a küldő állam hajóján útközben történt bármilyen eseményt kivizsgáljon, a hajó parancsnokát és a személyzet tagjait meghallgassa, a hajóokmányokat ellenőrizze, tájékoztatást kapjon a hajó útjáról és rendeltetési helyéről, elősegítse a hajónak a kikötőbe történő belépését, a kikötőben való tartózkodást, valamint a kikötő elhagyását - anélkül, hogy a fogadó állam hatóságainak jogait megsértené;

b) a hajó parancsnoka és a személyzet bármely tagja között keletkezett vitát megoldjon, ide értve a munkabérrel és a munkavállalási szerződéssel kapcsolatos vitákat is, ha ezt a küldő állam jogszabályai lehetővé teszik - anélkül, hogy a fogadó állam hatóságainak jogait megsértené;

c) a hajó parancsnokának, a személyzet bármely tagjának vagy utasának orvosi kezelése, illetőleg hazatérése érdekében intézkedéseket tegyen;

d) a küldő állam jogszabályai által a hajókkal kapcsolatban előírt bármely nyilatkozatot vagy okiratot átvegyen, kiállítson, illetőleg hitelesítsen.

39. cikk

(1) Ha a fogadó állam illetékes hatósága a küldő állam hajójának fedélzetén kényszerintézkedést kíván tenni, vagy nyomozást akar folytatni, erről előzetesen tájékoztatja a konzuli tisztviselőt avégből, hogy ő maga, vagy képviselője jelen lehessen ezeknek az intézkedéseknek a megtételekor, kivéve ha az ügy sürgőssége az előzetes értesítést nem teszi lehetővé. Ha a konzuli tisztviselő vagy képviselője nem volt jelen, kérésére a fogadó állam illetékes hatósága a történtekről teljes tájékoztatást ad.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések arra az esetre is vonatkoznak, amikor az illetékes hatóságok a hajó parancsnokát vagy a személyzet tagját a hajóval kapcsolatos ügyekben a parton hallgatják ki.

(3) E cikk rendelkezései nem alkalmazhatók a szokásos vám-, útlevél- és egészségügyi ellenőrzésre, sem bármely olyan cselekményre, amely a hajó parancsnokának kérésére vagy belegyezésével történik.

40. cikk

(1) A fogadó állam illetékes hatóságai lehetőség szerint minél előbb értesítik az illetékes konzuli tisztviselőt, ha a küldő állam hajója a fogadó államban hajótörést szenved, zátonyra fut, vagy más hajókárt szenved, illetőleg ha a küldő állam állampolgárának tulajdonában levő bármely tárgyat a fogadó állam partján vagy vizein találnak, vagy ha az ennek az államnak a kikötőjébe kerül és e tárgy a küldő állam, a fogadó állam, illetőleg harmadik állam hajótörést szenvedett hajója rakományának volt a része. Az illetékes hatóságok tájékoztatják a konzuli tisztviselőt azokról az intézkedésekről is, amelyeket az emberek, a hajó, a hajórakomány, a hajóhoz valamint a hajórakományhoz tartozó, de a hajóról lekerült tárgyak megmentése érdekében tettek.

(2) A konzuli tisztviselő az ilyen hajónak, illetőleg az utasoknak és a személyzet tagjainak bármely segítséget megadhat és e célból a fogadó állam illetékes hatóságaitól segítséget kérhet.

A konzuli tisztviselő megteheti az (1) bekezdésben említett intézkedéseket, ideértve a hajó megjavítása érdekében szükséges intézkedéseket is, illetőleg az illetékes hatóságokhoz fordulhat ilyen intézkedések megtételét vagy folytatását kérve.

(3) Ha a küldő állam kárt szenvedett hajóját, vagy bármely ehhez a hajóhoz tartozó tárgyat a fogadó állam partján, illetőleg partjai közelében megtalálják, vagy az a fogadó állam kikötőjébe kerül és sem a hajó parancsnoka, sem a tulajdonos vagy ügynöke, sem pedig a hajó illetékes biztosítója nincsenek olyan helyzetben, hogy az ilyen hajót vagy tárgyat megőrizzék, illetőleg azzal rendelkezzenek, akkor a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni, hogy a hajó tulajdonosa nevében olyan intézkedéseket tegyen, amelyeket e célból maga a tulajdonos is megtenne.

Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni bármely olyan tárggyal kapcsolatban is, amely a hajó rakományához tartozik és a küldő állam állampolgárának tulajdonában van.

(4) Ha bármely tárgyat találnak a fogadó állam partján, partjai közelében vagy ha a tárgy ennek az államnak a kikötőjébe kerül és az harmadik állam hajókárt szenvedett hajójának rakományához tartozik, de a küldő állam állampolgárának tulajdonában van és sem a hajó parancsnoka, sem a tárgy tulajdonosa vagy ügynöke, sem a biztosító nincsenek abban a helyzetben, hogy az ilyen tárgyat megőrizzék, illetőleg azzal rendelkezzenek, akkor a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni, hogy a tulajdonos nevében olyan intézkedéseket tegyen, amelyeket e célból maga a tulajdonos is megtenne.

41. cikk

A 37-40. cikkek rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a repülőgépeknél is.

V. fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

42. cikk

(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni és az a megerősítő okiratok kicserélésétől számított harmincadik napon lép hatályba. A megerősítő okiratok kicserélésére Berliniben kerül sor.

(2) Az Egyezmény még további hat hónapig érvényben marad attól a naptól számítva, amikor az egyik Magas Szerződő Fél a másik Magas Szerződő Félnek írásban bejelenti az Egyezmény felmondását.

(3) Az Egyezmény hatályba lépésével a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten, az 1957. évi július hó 3. napján aláírt Konzuli Egyezmény hatályát veszti.

Ennek hiteléül a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai aláírták és pecséttel látták el az Egyezményt.

Készült Budapesten, 1972. június 28-án két példányban magyar és német nyelven.

Mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében:

Roska István s. k.

A Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának Elnöke nevében:

Oskar Fischer s. k."

"Jegyzőkönyv

a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között aláírt Konzuli Egyezményhez

A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között a mai napon megkötött Konzuli Egyezmény (a továbbiakban: "Egyezmény") aláírása alkalmával a Magas Szerződő Felek meghatalmazottai a következőkben állapodtak meg:

1. A konzuli tisztviselőnek az Egyezmény 36. cikke (2) bekezdésében említett értesítésére a küldő állam állampolgárának őrizetbe vételétől, letartóztatásától vagy személyes szabadságának bármilyen korlátozásától számított 3 napon belül kerül sor.

2. A konzuli tisztviselő számára az Egyezmény 36. cikkének (3) bekezdésében meghatározott azt a jogát, hogy a küldő állam állampolgárát meglátogathatja, illetőleg vele a kapcsolatot felveheti, az őrizetbe vételtől, a letartóztatástól vagy a személyes szabadság bármilyen korlátozásától számított 4 napon belül biztosítani kell.

3. A konzuli tisztviselő számára az Egyezmény 36. cikkének (3) bekezdésében meghatározott azt a jogát, hogy a küldő állam őrizetbe vett, letartóztatott, vagy személyes szabadságában bármilyen módon korlátozott, illetőleg szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát meglátogathatja és vele kapcsolatba léphet, időszakos alapon biztosítani kell.

Ennek hiteléül a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai ezt a Jegyzőkönyvet aláírták és pecséttel látták el.

Készült Budapesten, 1972. június 28-án mindkettő magyar és német nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében:

Roska István s. k.

A Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának Elnöke nevében:

Oskar Fischer s. k."

3. § (1) Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1972. december 31-étől kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külügyminiszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.

(2) A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten 1957. július 3-án aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről szóló 1958. évi 19. törvényerejű rendelet hatályát veszti.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Cseterki Lajos s. k.

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára