1973. évi 22. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között Budapesten, az 1972. évi július hó 7. napján aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről

(A megerősítő okiratok kicserélése Washingtonban, 1973. június 6-án megtörtént)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között Budapesten, 1972. július 7-én aláírt konzuli egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:

"KONZULI EGYEZMÉNY

a Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az Amerikai Egyesült Államok Elnöke

attól az óhajtól vezetve, hogy szabályozzák a kapcsolatokat a konzuli területen, s ilymódon hozzájáruljanak a két ország közötti kapcsolatok fejlesztéséhez, valamint állampolgáraik jogai és érdekei védelmének megkönnyítéséhez

elhatározták, hogy Konzuli Egyezményt kötnek és e célból Meghatalmazottaikká kinevezték:

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa

Péter János külügyminisztert,

az Amerikai Egyesült Államok Elnöke

William P. Rogers külügyminiszert,

akik az alábbiakban állapodtak meg:

I. RÉSZ

MEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Az Egyezmény alkalmazása körében a következő kifejezéseken az alábbiakat kell érteni:

1. a "konzulátus" főkonzulátus, konzulátus, alkonzulátus vagy konzuli ügynökség;

2. a "konzuli tisztviselő" az a személy - ideértve a konzulátus vezetőjét is -, akit ennek az Egyezménynek a rendelkezéseivel összhangban kineveztek és konzuli feladatok ellátásával bíztak meg;

3. a "konzuli alkalmazott" az a személy, akit a küldő állam a konzulátuson igazgatási, műszaki vagy kisegítő feladatok ellátásával bízott meg és erről az 5. cikk (1) bekezdése szerint a fogadó államot értesítette;

4. a "küldő állam hajója" a küldő államban lajstromozott hajó.

II. RÉSZ

KONZULÁTUS LÉTESÍTÉSE ÉS KONZULI KINEVEZÉSEK

2. cikk

(1) A küldő állam a fogadó állam területén ennek az államnak a hozzájárulásával létesíthet konzulátust.

(2) A konzulátus székhelyét, rangját, valamint a konzuli kerületet a küldő és a fogadó állam közös megegyezéssel állapítja meg.

3. cikk

(1) A küldő állam a konzulátus vezetőjének kinevezése előtt diplomáciai úton megkéri a fogadó állam hozzájárulását a kinevezéshez.

(2) A konzulátus vezetője akkor kezdheti meg működését, amikor konzuli megbízása vagy a kinevezésről szóló más okirat bemutatása után a fogadó államtól működési engedélyt (exequatur) vagy egyéb hozzájárulást kapott.

(3) A konzuli megbízásban vagy a kinevezésről szóló más okiratban fel kell tüntetni a konzulátus vezetőjének nevét, rangját, a konzuli kerületet és a konzulátus székhelyét.

(4) A fogadó állam a konzuli megbízás vagy a kinevezésről szóló más okirat bemutatása után lehetőleg rövid időn belül díjmentesen kiadja a konzulátus vezetője részére a működési engedélyt (exequaturt) vagy az egyéb hozzájárulást.

Ha a fogadó állam megtagadja a működési engedélyt (exequaturt) vagy egyéb hozzájárulás megadását, ennek indokait nem köteles közölni a küldő állammal.

(5) A fogadó állam a működési engedély (exequatur) vagy egyéb hozzájárulás megadása előtt is hozzájárulhat ahhoz, hogy a konzulátus vezetője ideiglenesen ellássa feladatát.

(6) A fogadó állam a működési engedély (exequatur) vagy egyéb hozzájárulás, illetőleg az ideiglenes hozzájárulás megadásakor megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzulátus vezetője a feladatait elláthassa.

4. cikk

(1) Ha a konzulátus vezetője feladatát bármely oknál fogva nem tudja ellátni, vagy hivatala ideiglenesen nincs betöltve, a küldő állam e hivatal ideiglenes ellátása céljára az ugyanazon konzulátuson vagy a fogadó államban levő másik konzulátuson működő konzuli tisztviselőt vagy ebben az államban levő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját kijelölheti. Ennek a személynek a nevét a fogadó állam külügyminisztériumával előzetesen közölni kell.

(2) A helyettesítő tisztviselőt ugyanazok a jogok, kiváltságok és mentességek illetik meg, illetőleg ugyanazok a kötelezettségek terhelik, mintha őt a 3. cikk alapján nevezték volna ki.

(3) Ha az e cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint a konzulátus ideiglenes vezetésével a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját bízták meg, e megbízás nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességeit.

5. cikk

(1) A 3. cikk rendelkezései alá nem eső konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott nevét, állampolgárságát, rangját és feladatkörét a küldő állam diplomáciai úton előre közli a fogadó állam külügyminisztériumával.

(2) A fogadó állam - a küldő állam kérésére - az (1) bekezdésben említett konzuli tisztviselő részére olyan okmányt bocsát ki, amely tanúsítja, hogy a konzuli tisztviselő konzuli feladatokat lát el.

6. cikk

(1) a) Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet és nem lehet a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa.

b) Konzuli alkalmazott a küldő állam állampolgára, a fogadó állam állampolgára vagy harmadik állam állampolgára lehet.

(2) A fogadó állam előzetes hozzájárulása szükséges a következő esetekben:

a) a küldő állam állampolgára kinevezéséhez, amennyiben ez a személy más okból engedélyt kapott arra, hogy a fogadó államba belépjen, illetőleg ott tartózkodjék. Ez a megszorítás azonban nem alkalmazható olyan személy esetében, aki már a küldő államnak a fogadó államban levő konzulátusa vagy diplomáciai képviselete személyzetének tagja;

b) a fogadó állam állampolgárának vagy állandó lakosának vagy harmadik állam állampolgárának konzuli alkalmazottként történő kinevezéséhez.

7. cikk

A fogadó állam bármikor és döntésének indoklása nélkül, diplomáciai úton közölheti a küldő állammal, hogy valamely konzuli tisztviselőt, vagy konzuli alkalmazottat nem tartja elfogadhatónak. Ez esetben a küldő állam visszavonja az érintett személy kinevezését, vagy visszahívja őt, illetőleg megszünteti megbízatását a konzulátuson. Amennyiben a küldő állam e kötelességének ésszerű időn belül nem tesz eleget, a fogadó állam a konzulátus vezetőjét illetően visszavonhatja a működési engedélyt (exequaturt) vagy az egyéb hozzájárulást, a konzuli tisztviselőt, vagy a konzuli alkalmazottat illetően pedig megtagadhatja e minőségének további elismerését.

III. RÉSZ

KÖNNYÍTÉSEK, KIVÁLTSÁGOK ÉS MENTESSÉGEK

8. cikk

(1) A fogadó állam a küldő állam konzuli tisztviselőjével kellő tisztelettel bánik és megtesz minden megfelelő intézkedést a konzuli tisztviselő és a vele együttlakó családtag személye, szabadsága vagy méltósága elleni bármely támadás megakadályozására.

(2) A fogadó állam különös kötelessége, hogy minden megfelelő intézkedéssel megvédje a konzulátust és a konzuli tisztviselő lakását bármely behatolás vagy kártétel ellen és megakadályozza a konzulátus nyugalmának vagy méltóságának csorbítását.

9. cikk

(1) A fogadó állam megkönnyíti a küldő állam számára, hogy a fogadó állam területén, ennek törvényei és más jogszabályai szerint a konzulátus céljára helyiségeket szerezhessen, vagy pedig segíti a küldő államot abban, hogy más módon jusson az elhelyezéshez.

(2) A fogadó állam - amennyiben ez szükséges - segítséget nyújt a küldő államnak ahhoz, hogy a konzuli tisztviselők és a konzuli alkalmazottak megfelelő elhelyezéshez jussanak, feltéve, hogy az utóbbiak nem a fogadó állam állampolgárai vagy állandó lakosai.

(3) A küldő államnak joga van arra, hogy a fogadó állam területén, ennek törvényei és más jogszabályai szerint olyan telket, épületeket és ezek tartozékait, bármely más dolgot szerezzen, tulajdonában tartson, bármilyen időtartamra béreljen, vagy más módon tartson birtokában, amelyek konzuli célokra szükségesek és alkalmasak, ideértve - amennyiben nem állampolgárai a fogadó államnak - a konzuli tisztviselők és konzuli alkalmazottak lakását is.

(4) A küldő államnak joga van arra, hogy az e cikk (3) bekezdésének megfelelően tulajdonában álló vagy bérelt telken a fogadó állam törvényei és más jogszabályai szerint épületet és épületrészeket létesítsen.

10. cikk

A konzulátus kizárólagos céljára szolgáló telek, épületek vagy épületrészek sérthetetlenek. A fogadó állam hatóságai - kivéve, ha ehhez a küldő állam konzulátusának vagy diplomáciai képviseletének vezetője, illetőleg az egyikük által kijelölt személy hozzájárult - az említett telekre, épületekbe vagy épületrészekbe nem léphetnek be. E bekezdés rendelkezéseit a konzulátus vezetőjének lakására is alkalmazni kell.

11. cikk

A konzuli helyiségek, azok berendezése és a konzulátus vagyontárgyai, valamint közlekedési eszközei mentesek a honvédelmi vagy közérdekű célokra történő igénybevétel minden formája alól.

12. cikk

(1) A konzulátus épületére és a bejárati kapujára, továbbá a konzulátus vezetőjének lakására, valamint az általa szolgálati célból használt közlekedési eszközökre a küldő államnak a nemzeti vagy konzuli lobogója kitűzhető és címere elhelyezhető.

(2) Az ebben a cikkben biztosított jog gyakorlása során figyelembe kell venni a fogadó állam jogszabályait és szokásait.

13. cikk

(1) A konzuli irattár és a konzuli okmányok - mindenkor és bárhol is vannak elhelyezve -sérthetetlenek.

(2) Nem hivatalos jellegű okmányok és tárgyak az irattárban nem tarthatók.

14. cikk

(1) A konzulátus jogosult a küldő állam kormányával, a fogadó államban vagy harmadik államban működő diplomáciai képviseletével vagy más konzulátusával érintkezést fenntartani. Evégből a konzulátus igénybe veheti a távközlés valamennyi nyilvános eszközét, igénybe vehet továbbá futárt, lepecsételt csomagokat, zsákokat és tartályokat, valamint rejtjelet is használhat. A konzulátus azonban rádió-adóállomást csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat.

(2) A távközlés nyilvános eszközeinek igénybevételéért a konzulátusra ugyanazok a díjszabások vonatkoznak, mint a diplomáciai képviseletekre.

(3) A konzulátus hivatalos levelezése (bármely távközlő eszközt is alkalmaz), továbbá az (1) bekezdésben említett lepecsételt csomagok, zsákok és egyéb tartályok sérthetetlenek és azokat a fogadó állam hatóságai nem vizsgálhatják meg és nem tarthatják vissza, feltéve, hogy kívülről jól látható jelzések mutatják hivatalos jellegüket. A csomagok, zsákok és a tartályok csak hivatalos levelezést és kizárólag hivatalos célokra használt tárgyakat tartalmazhatnak.

(4) A konzuli csomagok, zsákok és tartályok továbbításával megbízott személyek részére a fogadó állam ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket biztosítja, mint amelyeket a küldő állam diplomáciai futárai számára megad. Minden ilyen személyt el kell látni olyan hivatalos irattal, amely feltünteti hivatali állását, valamint a konzuli küldeményt képező zsákok, tartályok és csomagok számát.

15. cikk

(1) A konzuli tisztviselő - kivéve az Egyezmény 48. cikkében és e cikk (2) bekezdésében meghatározott eseteket - mentes a fogadó állam joghatósága alól.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében foglalt mentesség azonban nem nyer alkalmazást az alább felsorolt polgári perekben:

a) a fogadó állam területén fekvő magántulajdonban álló ingatlanra vonatkozó perben kivéve, ha a konzuli tisztviselő az ingatlant a küldő állam javára, a konzulátus céljára tartja birtokában;

b) az olyan hagyatéki eljárással kapcsolatos perekben, amelyekben a konzuli tisztviselő magánszemélyként, mint végrendeleti végrehajtó, hagyatéki gondnok, örökös vagy hagyományos és nem a küldő állam képviselőjeként szerepel;

c) olyan perben, amely a konzuli tisztviselő által a fogadó államban hivatalos tevékenységén kívül folytatott bármilyen szabadfoglalkozással vagy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos;

d) jármű, hajó vagy repülőgép által a fogadó államban okozott balesetre vonatkozó, harmadik személy által indított kártérítési perben.

(3) Az e cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a konzuli tisztviselővel együttlakó családtagjaira is kell alkalmazni, feltéve, hogy azok nem a fogadó állam állampolgárai, vagy állandó lakosai.

(4) a) Az a konzuli alkalmazott, aki a küldő állam állampolgára és a fogadó államnak nem állandó lakosa, és aki az 5. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően igazgatási vagy műszaki feladatokat lát el, mentes a fogadó állam büntető-joghatósága alól. Az e cikk (2) bekezdés d) pontjában foglalt kivétellel a hivatalos minőségében kifejtett tevékenysége körében mentes ennek az államnak polgári és államigazgatási joghatósága alól is.

b) Az a) pont első mondatának rendelkezéseit az 5. cikk (1) bekezdése alá eső konzuli alkalmazottal együttlakó családtagjára is kell alkalmazni, feltéve, hogy azok nem a fogadó állam állampolgárai vagy állandó lakosai.

(5) Az e cikk (4) bekezdése alá nem eső konzuli alkalmazott hivatalos minőségében kifejtett tevékenysége körében - kivéve az e cikk (2) bekezdés d) pontjában foglaltakat - mentes a fogadó állam joghatósága alól, feltéve, hogy annak nem állampolgára vagy állandó lakosa.

16. cikk

(1) A 15. cikk (5) bekezdésében meghatározott konzuli alkalmazott őrizetbevételéről, letartóztatásáról vagy az ellene indított büntető eljárásról a fogadó állam haladéktalanul értesíti a konzulátus vezetőjét.

(2) Az e cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazni kell a konzuli tisztviselő, valamint konzuli alkalmazott családtagjára is, akire nézve a 15. cikk (3) bekezdésében, illetőleg a 15. cikk (4) bekezdése b) pontjában biztosított kezdvezmények nem vonatkoznak.

17. cikk

(1) a) A konzuli tisztviselőt és a konzuli alkalmazottat fel lehet kérni bírósági vagy államigazgatási eljárás során tanúvallomás tételére;

b) az esetben, ha a konzuli tisztviselő vagy a 15. cikk (4) bekezdése alá eső konzuli alkalmazott az ilyen eljárás során a tanúvallomást megtagadja, vele szemben kényszerintézkedés vagy büntetés nem alkalmazható;

c) a konzuli alkalmazott azonban a tanúvallomást nem tagadhatja meg, kivéve az e cikk (3) bekezdésében említett esetet.

(2) Az e cikk (1) bekezdésének a konzuli tisztviselőre és a konzuli alkalmazottra vonatkozó rendelkezéseit vele együttlakó családtagjaira is alkalmazni kell, feltéve, hogy az a fogadó államnak nem állampolgára vagy nem állandó lakosa.

(3) A konzuli alkalmazott nem köteles tanúvallomást tenni a konzulátus hivatalos tevékenysége körébe eső ügyekben, és joga van megtagadni, hogy a küldő állam jogát illetően szakértő tanúként vallomást tegyen.

(4) A fogadó állam hatóságai nem kívánják meg hivatalos iratok vagy tárgyak felmutatását.

(5) A konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott meghallgatása során mindent meg kell tenni arra nézve, hogy hivatalos kötelességük teljesítésének akadályozását elkerüljék. A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott tanúként való meghallgatását - a konzulátus vezetőjének felkérésére - a lehetőség szerint írásban, vagy szóban, a konzulátuson vagy az érintett személy lakásán kell foganatosítani.

18. cikk

(1) A küldő állam lemondhat a 15. és 17. cikkekben említett bármelyik kiváltságról és mentességről.

(2) A lemondásnak - kivéve a (3) bekezdésben foglalt esetet - mindig kifejezettnek kell lennie és azt írásban kell közölni a fogadó állammal.

(3) Ha a 15. cikk szerint joghatósági mentességben részesülő személy keresetet indít, nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre az alapkeresettel összefüggő viszontkereset tekintetében.

(4) A polgári és államigazgatási joghatóság alóli mentességről való lemondást nem lehet úgy tekinteni, hogy az magába foglalja az ítélet végrehajtása alóli mentességről való lemondást is, ehhez külön lemondás szükséges.

19. cikk

A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott - a fogadó állam azon jogszabályainak tiszteletben tartásával, amelyek bizonyos övezetekbe a belépést állambiztonsági okok miatt szabályozzák vagy megtiltják - a fogadó államban szabadon közlekedhetnek.

20. cikk

(1) A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott - amennyiben a fogadó államnak nem állampolgára vagy nem állandó lakosa -a fogadó államban mentes a fegyveres erőknél teljesítendő szolgálat, valamint bármilyen fajta egyéb kötelező közszolgálat - például esküdt szolgálattal, katonai igénybevétellel, beszolgáltatással, beszállásolással kapcsolatos katonai kötelezettségek - alól.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a konzuli tisztviselővel, valamint a konzuli alkalmazottal együttlakó családtagokra is alkalmazni kell, amennyiben a fogadó államnak nem állampolgárai, vagy nem állandó lakosai.

21. cikk

(1) A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott - amennyiben nem állandó lakosa a fogadó államnak - mentes mindazon kötelezettségek alól, amelyeket a fogadó állam törvényei és más jogszabályai a külföldiek nyilvántartásba vétele és tartózkodási engedélye, valamint más hasonló jellegű kötelezettségek tekintetében előírnak.

(2) E cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit a konzuli tisztviselővel és a konzuli alkalmazottal együttlakó családtagokra is alkalmazni kell, amennyiben nem állandó lakosai a fogadó államnak.

22. cikk

(1) A fogadó állam, vagy bármely tagállama, illetőleg a helyi hatóságok nem vetnek ki, illetőleg nem hajtanak be semmiféle adót vagy azzal egy tekintet alá eső más tartozást

a) azokra a telkekre, épületekre vagy épületrészekre, amelyeknek a küldő állam vagy ennek az államnak a képviseletében eljáró természetes vagy jogi személy a tulajdonosa vagy bérlője és amelyeket kizárólag a 9. cikkben meghatározott célokra használnak;

b) az ilyen ingatlanok megszerzésére vonatkozó ügyletekre és okiratokra.

(2) E cikk (1) bekezdése a) pontjának rendelkezései nem vonatkoznak a szolgáltatásokért fizetendő díjakra.

(3) E cikk (1) bekezdésében foglalt mentesség nem vonatkozik azokra az adókra vagy ezekkel egy tekintet alá eső más tartozásokra, amelyeket a fogadó állam jogszabályai szerint a küldő állammal vagy annak nevében eljáró személlyel szerződő személynek kell fizetnie.

23. cikk

A fogadó állam vagy bármely tagállama, illetőleg a helyi hatóságok a küldő állam konzuli céljaira szolgáló ingóságok megszerzésére - kivéve az áruk vagy szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókat -, tulajdonára, birtokára vagy használatára semmiféle olyan adót vagy ezzel egy tekintet alá eső más tartozást nem vethetnek ki, illetőleg nem hajthatnak be, amelynek megfizetésére egyébként a küldő állam jogilag kötelezve lenne.

24. cikk

A küldő állam javára konzuli szolgáltatások címén beszedett illetékekre, vagy az ilyen illetékek befizetését igazoló nyugtákra a fogadó állam vagy bármely tagállama, illetőleg a helyi hatóságok által adót vagy ezzel egy tekintet alá eső más tartozást kivetni vagy behajtani nem lehet.

25. cikk

(1) A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott és a velük együttlakó családtag -feltéve, hogy nem állampolgára vagy állandó lakosa a fogadó államnak - mentes a fogadó állam, bármely tagállama, illetőleg a helyi hatóságok által kivethető vagy behajtható bármilyen adó és ezzel egy tekintet alá eső más tartozás alól. kivéve

a) a fogadó állam területén levő ingatlan szerzésére, tulajdonára, birtoklására, vagy az ingatlannal való rendelkezésre;

b) a (2) bekezdés rendelkezéseit nem érintve, a fogadó államban folytatott hasznot hajtó magántevékenységből vagy ebben az államban levő egyéb forrásokból származó jövedelemre vagy vagyontárgyak felértékelésére;

c) ügyletekre, vagy - ideértve a bélyegilletéket is - az ezeket megvalósító okiratokra;

d) a 27. cikk rendelkezéseit nem érintve, haláleset folytán történő vagyonátszállásra kivethető adókat, vagy ezekkel egy tekintet alá eső más tartozásokat;

e) az áruk vagy szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókat;

f) a szolgáltatások ellenében meghatározott díjakat.

(2) A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott - amennyiben nem a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa - mentes ebben az államban minden adó vagy ezzel egy tekintet alá eső más tartozás alól, amelyet a fogadó állam, bármely tagállama, illetőleg a helyi hatóságok a hivatali működés fejében járó jövedelemre, fizetésre, bérre vagy pótlékra kivetnek, illetőleg behajtanak.

26. cikk

(1) A fogadó állam az általa hozott törvények és más jogszabályok szerint engedélyezi a behozatalt és mentességet biztosít minden vám és adó, valamint a kapcsolatos díjak tekintetében, ide nem értve a raktározási, fuvar és hasonló szolgáltatások díját:

a) a konzulátus hivatalos használatára szolgáló tárgyakra, ideértve a gépjárműveket is;

b) olyan tárgyakra - ideértve a gépjárműveket -, amelyek a konzuli tisztviselő és a vele együttlakó családtagok személyes használatára szolgálnak, ideértve a berendezéshez szükséges tárgyakat.

(2) A konzuli alkalmazott és a vele együttlakó családtagok élvezik az e cikk (1) bekezdése b) pontjában említett kiváltságokat és mentességeket az első berendezkedésük céljára behozott tárgyakat illetően.

(3) A konzuli tisztviselő és a vele együttlakó családtagok magukkal hozott személyi poggyásza mentes a vámvizsgálat alól. Az említett poggyászt megvizsgálni csak akkor lehet, ha komoly ok van annak feltételezésére, hogy az olyan tárgyakat tartalmaz, amelyek nem szerepelnek az e cikk (1) bekezdése b) pontjában, vagy amelyeknek behozatala vagy kivitele a fogadó állam törvényei vagy más jogszabályai szerint tilos, vagy amelyek annak vesztegzárra vonatkozó törvényei vagy más jogszabályai alá esnek. Az ilyen megvizsgálás csak a konzuli tisztviselő vagy a családtagja, illetőleg igazolt képviselőjük jelenlétében történhet.

(4) E cikk (1) bekezdés b) pontja, a (2) és (3) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók a konzuli tisztviselő családtagjaira, és a konzuli alkalmazottra vagy ennek családtagjaira, akik a fogadó államban hasznothajtó magántevékenységet folytatnak, vagy a fogadó állam állampolgárai vagy állandó lakosai.

27. cikk

Ha a konzuli tisztviselő, vagy a konzuli alkalmazott illetőleg a velük együttlakó családtag meghal és a fogadó államban ingó vagyont hagyott hátra, erre a fogadó állam bármely tagállama, illetőleg a helyi hatóságok nem vethetnek ki vagy nem hajthatnak be adót vagy ezzel egy tekintet alá eső más tartozást, és az ingóságok kivitelét nem korlátozhatják, feltéve, hogy

a) az örökhagyó nem volt a fogadó államnak állampolgára vagy állandó lakosa;

b) az a személy, aki a vagyonra a haláleset következtében igényt tarthat, a fogadó államnak nem állampolgára vagy nem állandó lakosa;

c) a vagyontárgyak kizárólag azért voltak a fogadó államban, mert az örökhagyó konzuli tisztviselőként vagy konzuli alkalmazottként vagy a konzuli tisztviselő vagy konzuli alkalmazott családtagjaként tartózkodott ebben az államban.

28. cikk

(1) E cikk (4) bekezdése rendelkezéseinek fenntartása mellett a konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott, amennyiben a fogadó államnak nem állampolgára vagy nem állandó lakosa, a küldő államnak teljesített szolgálataik tekintetében mentesek a fogadó államban hatályban levő társadalombiztosítási szabályok alól.

(2) E cikk (1) bekezdésében említett mentesség a konzuli tisztviselővel, vagy a konzuli alkalmazottal együttlakó családtagokra is vonatkozik, feltéve, hogy a fogadó államnak nem állampolgárai vagy nem állandó lakosai.

(3) E cikk (1) bekezdésében említett mentesség a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott háztartási alkalmazottjára is vonatkozik, feltéve, hogy

a) nem állampolgára vagy nem állandó lakosa a fogadó államnak és

b) kiterjednek rá a küldő államban vagy harmadik államban hatályban levő társadalombiztosítási szabályok.

(4) A konzuli tisztviselő, vagy konzuli alkalmazott, aki e cikk (3) bekezdésében említett mentességben nem részesülő személyt alkalmaz, köteles teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket a fogadó állam társadalombiztosítási szabályai a munkáltatóra rónak.

(5) E cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett mentesség nem zárja ki az önkéntes részvételt a fogadó állam társadalombiztosítási rendszerében, feltéve, hogy ezt a fogadó állam lehetővé teszi.

29. cikk

(1) A konzuli tisztviselőt, valamint a konzuli alkalmazottat az Egyezmény szerinti mentességek és kiváltságok attól az időponttól kezdve illetik meg, amikor a fogadó állam határát átlépték abból a célból, hogy állásukat betöltsék, vagy ha már ebben az államban tartózkodtak, attól az időponttól kezdve, amikor szolgálatukat megkezdték.

(2) E cikk (1) bekezdésében említett személlyel együttlakó családtagot az Egyezmény szerinti mentességek és kiváltságok megilletik

a) attól az időponttól kezdve, amikor a konzuli tisztviselő, vagy a konzuli alkalmazott a mentességekre és kiváltságokra e cikk (1) bekezdésének megfelelően jogosulttá vált;

b) ha a fogadó államba ezen időpont után léptek be, attól az időponttól kezdve, amikor a határt átlépték, vagy

c) attól az időponttól kezdve, amikor az érdekelt személy családjának tagjává váltak.

(3) Ha a konzuli tisztviselő, vagy a konzuli alkalmazott megbízatása megszűnt, mentességei és kiváltságai, valamint a vele együttlakó családtagok mentességei és kiváltságai attól az időponttól kezdve szűnnek meg, amikor a fogadó államot elhagyták, vagy amikor e megbízatás megszűnésétől számított ésszerű határidő eltelt.

(4) Az olyan konzuli alkalmazott esetében, aki a fogadó állam állampolgára, vagy állandó lakosa, a mentességek és kiváltságok megbízatásának végetértével szűnnek meg.

(5) A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott által hivatalos minőségben kifejtett tevékenység tekintetében a joghatóság alóli mentesség időbeli korlátozás nélkül továbbra is fennáll.

(6) A családtagok mentességei és kiváltságai hasonlóképpen attól az időponttól kezdve szűnnek meg, amikor megszűntek a kérdéses konzuli tisztviselő, vagy konzuli alkalmazott családjához tartozni. Ha azonban az érdekelt személy lépéseket tesz aziránt, hogy a fogadó állam területéről észszerű határidőn belül eltávozzék, a mentességek és kiváltságok eddig az időpontig fennmaradnak.

(7) A konzuli tisztviselő, vagy a konzuli alkalmazott halála esetén a családtagokat továbbra is megilletik az Egyezmény szerinti mentességek és kiváltságok mindaddig, amíg a fogadó államból el nem távoztak, vagy amíg az e célra megadott észszerű határidő nem telt le.

IV. RÉSZ

KONZULI FELADATOK

30. cikk

A fogadó állam a konzulátus feladatainak teljesítéséhez minden segítséget megad.

31. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult az Egyezményben meghatározott feladatok gyakorlására. Ezenkívül a küldő állam által rábízott egyéb feladatokat is elláthat, amennyiben azok nem ellentétesek a fogadó állam törvényeivel és más jogszabályaival.

(2) A konzuli tisztviselő csak saját konzuli kerületében teljesíthet konzuli feladatokat. Konzuli feladatoknak a konzuli kerületen kívüli gyakorlásához a fogadó állam hozzájárulása szükséges.

(3) A fogadó államnak történt bejelentés után. a konzuli tisztviselő harmadik állam megbízásából is eljárhat, amennyiben a fogadó állam ez ellen nem emel kifogást.

(4) Ha azt a fogadó államnak bejelentik, a konzuli tisztviselő jogosult a küldő államot nemzetközi szervezetnél képviselni. E minőségében megilletik mindazok a könnyítések, kiváltságok és mentességek, amelyeket a nemzetközi jog az ilyen képviselő számára biztosít; a konzuli tisztviselő azonban a konzuli feladatok ellátása során nem élvez nagyobb joghatóság alóli mentességet, mint amely az Egyezmény alapján őt megilleti.

32. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult

a) védelemben részesíteni és előmozdítani a küldő állam, valamint a küldő állam állampolgárainak - ideértve a jogi személyeket is - jogait és érdekeit;

b) előmozdítani a küldő állam kereskedelmi, gazdasági, tudományos, kulturális és idegenforgalmi érdekeit, továbbá elősegíteni a küldő és a fogadó állam között az érintkezés kiszélesítését és a baráti kapcsolatok fejlesztését az említett és más területeken;

c) tájékozódni minden megengedett módon a fogadó állam kereskedelmi, gazdasági, kulturális és tudományos életének viszonyairól és alakulásáról, erről jelentést tenni a küldő állam kormányának, és tájékoztatást adni az érdekelt személyeknek.

33. cikk

A konzuli tisztviselő feladatainak ellátása során jogosult

a) a konzuli kerület illetékes helyi hatóságaihoz,

b) amennyiben ezt ennek az államnak a jogszabályai és szokásai lehetővé teszik, a fogadó állam központi hatóságaihoz fordulni.

34. cikk

A konzulátus a fogadó állam területén a konzuli szolgáltatások teljesítéséért a küldő állam jogszabályai által meghatározott díjakat és illetékeket szedhet.

35. cikk

A konzuli tisztviselő - a fogadó államban érvényes gyakorlatnak és eljárásnak megfelelően -jogosult a fogadó állam bíróságai vagy más hatóságai előtt a küldő állam állampolgárait képviselni vagy számukra megfelelő képviseletről gondoskodni avégből, hogy a fogadó állam törvényei és más jogszabályai szerint ezen állampolgárok jogainak és érdekeinek megvédése céljából ideiglenes intézkedések hozatalát kérjék azokban az esetekben, amikor ezek az állampolgárok távollét vagy egyéb okból nem képesek jogaikat és érdekeiket kellő időben megvédeni.

36. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult a hatályos nemzetközi egyezményeknek megfelelően, vagy a fogadó állam jogszabályaival összeegyeztethető más módon bírósági iratokat kézbesíteni és megkereséseket teljesíteni.

37. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult

a) a küldő állam állampolgárairól nyilvántartást vezetni;

b) a küldő állam állampolgárának születését vagy elhalálozását anyakönyvezni, illetőleg a születésről vagy elhalálozásról értesítést kapni;

c) a fogadó állam jogának megfelelően létrejött házasságot vagy ennek megfelelően történt bontást anyakönyvezni, feltéve, hogy a házasfelek közül legalább egyik a küldő állam állampolgára;

d) a házasságkötésnél közreműködni, feltéve, hogy mindkét fél a küldő állam állampolgára és a házasság ilyen módon való megkötését a fogadó állam joga nem tiltja.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezések nem mentesítik a magánszemélyeket azon kötelezettségek teljesítése alól, amelyeket a fogadó állam joga az említett ügyekben az illetékes hatóságok értesítésével, illetőleg az anyakönyvezéssel kapcsolatban előír.

38. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult útlevelet, be- és ki-, valamint átutazásra jogosító vízumot vagy más hasonló okiratot kiállítani, visszavonni, megújítani, módosítani vagy azok érvényességét meghosszabbítani.

39. cikk

(1) A konzuli tisztviselő - amennyiben ez nem ellentétes a fogadó állam törvényeivel és más jogszabályaival - jogosult

a) okiratokat és azok másolatát elkészíteni, hitelesíteni, hitelességüket tanúsítani, illetőleg igazolni, azokat felülhitelesíteni, vagy más módon érvényesíteni, amennyiben ezt

(i) bármilyen állampolgár a küldő államban, vagy a küldő állam joga szerinti felhasználás céljából, vagy

(ii) a küldő állam vagy a fogadó állam állampolgára a harmadik államban való felhasználás céljából kéri.

b) okiratokat lefordítani és a fordítás helyességét igazolni.

(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben említett okiratot a fogadó államban kívánják felhasználni, ennek az államnak a hatóságai kötelesek ugyanolyan jogi jelentőséggel és bizonyító erővel bíró okmányként elfogadni, mintha azt a fogadó állam illetékes hatóságai vagy tisztviselői állították volna ki, hitelesítették vagy fordították volna, amennyiben ez a fogadó állam törvényeivel és más jogszabályaival összhangban áll.

40. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult a fogadó állam törvényei és más jogszabályai által megszabott keretek között a küldő állam kiskorú, cselekvőképtelen, korlátozottan cselekvőképes, vagy távollevő állampolgára érdekeit védelmezni, amikor a fogadó államban gyámság vagy gondnokság alá helyezése válik szükségessé.

A konzuli tisztviselő a fogadó állam illetékes hatóságának a gyámi vagy a gondnoki tisztség betöltésére alkalmas személyeket javasolhat.

(2) Ha a fogadó állam illetékes hatósága arról szerez tudomást, hogy a küldő állam állampolgára részére gyámot vagy gondnokot kell kirendelni, erről a konzuli tisztviselőt azonnal értesíti.

41. cikk

(1) Minden olyan esetben, amikor a küldő állam állampolgárát előzetesen letartóztatják vagy személyes szabadságától bármilyen módon megfosztják, a fogadó állam illetékes hatósága erről a küldő állam illetékes konzulátusát megfelelően értesíti. Az értesítést haladéktalanul meg kell adni, de minden esetben három napon belül.

(2) A konzuli tisztviselő jogosult az előzetesen letartóztatott vagy a személyes szabadságától egyéb módon megfosztott állampolgártól leveleket vagy egyéb közléseket kapni és megtenni a szükséges lépéseket az iránt, hogy az illető jogi segítséghez és képviselethez jusson.

(3) A konzuli tisztviselő ugyancsak jogosult az említett állampolgárt meglátogatni, vele beszélni és vele érintkezésbe lépni. A látogatásokat legkésőbb az előzetes letartóztatástól vagy a személyes szabadságtól egyéb módon való megfosztástól számított négy nap eltelte után meg kell engedni.

(4) Minden olyan esetben, amikor a küldő állam állampolgárát előzetesen letartóztatták, személyes szabadságától bármilyen módon megfosztották, illetőleg elítélték és a fogadó államban szabadságvesztés büntetését tölti, a konzuli tisztviselő jogosult őt meglátogatni, vele beszélni és vele érintkezésbe lépni. A látogatásokat egy hónapnál nem hosszabb időközökben meg lehet ismételni.

(5) E cikk (2), (3) és (4) bekezdéseiben említett jogokat a fogadó állam törvényeivel és más jogszabályaival összhangban kell gyakorolni, azzal a feltétellel azonban, hogy e törvények és más jogszabályok nem érvényteleníthetik e jogokat.

(6) Az az állampolgár, akire e cikk vonatkozik, élelmet, ruhát, orvosságot, olvasnivalót és írószert tartalmazó csomagokat kaphat a konzuli tisztviselőtől, olyan mértékben, ahogy azt annak az intézetnek a szabályzata megengedi, ahol fogva van.

(7) A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul tájékoztatják a küldő állam érdekelt állampolgárát azokról a jogokról, amelyeket számára e cikk biztosít.

42. cikk

Ha a fogadó állam illetékes hatóságai tudomást szereznek arról, hogy a küldő állam állampolgára a fogadó államban meghalt, erről haladéktalanul értesítik az illetékes konzuli tisztviselőt és megküldik számára a halotti bizonyítvány másolatát vagy a halálesetet tanúsító egyéb okiratot.

43. cikk

(1) Ha a fogadó állam illetékes hatósága tudomást szerez arról, hogy a fogadó állam területén

a) a küldő állam állampolgára után hagyaték maradt, vagy

b) bármely állampolgárságú örökhagyó után olyan hagyaték maradt, amelyben a küldő állam állampolgára érdekelt,

erről az említett hatóság az illetékes konzuli tisztviselőt haladéktalanul értesíti.

(2) E cikk rendelkezéseit függetlenül attól kell alkalmazni, hogy az örökhagyó hol halt meg.

44. cikk

(1) Mindazokban az esetekben, amelyekben a fogadó államban a küldő állam állampolgára után hagyaték maradt, vagy bármely állampolgárságú örökhagyó után olyan hagyaték maradt, amelyben a küldő államnak állampolgára érdekelt, a konzuli tisztviselő a fogadó állam törvényeivel és más jogszabályaival összhangban jogosult lépéseket tenni - személyesen vagy meghatalmazott képviselője útján

a) a hagyaték biztosítása és megőrzése érdekében,

b) a hagyatéki eljárás lefolytatására (ideértve a hagyaték felosztását is) .

(2) Mindazokban az esetekben, amelyekben a fogadó államban a küldő állam állampolgára után hagyaték maradt, vagy bármely állampolgárságú örökhagyó után olyan hagyaték maradt, amelyben a küldő államnak állampolgára érdekelt, az a konzuli tisztviselő, akinek a konzuli kerületében a hagyatéki eljárás folyik, vagy ha ilyen eljárás nem indul, akinek a konzuli kerületében a hagyatéki vagyon található, jogosult a küldő állam állampolgára érdekeinek képviseletére.

(3) E cikk (1) bekezdésének faj pontjában és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések nem hatalmazzák fel a konzuli tisztviselőt arra, hogy ügyvédként járhasson el, a konzuli tisztviselő jogosult azonban ilyen esetekben ügyvédnek meghatalmazást adni.

(4) E cikk rendelkezéseit az örökhagyó elhalálozása helyétől függetlenül kell alkalmazni.

45. cikk

A konzuli tisztviselőnek a 44. cikkben említett joga megszűnik attól az időponttól kezdve, amikor az eljáró hatóság előtt olyan személy lép fel, akinek az érintett állampolgár a képviseletre meghatalmazást adott.

46. cikk

(1) A fogadó állam törvényeivel és más jogszabályaival összhangban a konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam állampolgára részére:

a) ideiglenes őrzésre átvenni a küldő állam meghalt állampolgára után maradt ingó vagyont;

b) kezelni a küldő állam meghalt állampolgárának vagyonát, aki halálakor nem tartózkodott a fogadó államban, vagy végrendeleti végrehajtót a fogadó államban nem hagyott, azzal a feltétellel, hogy a konzuli tisztviselő lemond a vagyonkezelésre irányuló jogáról, ha az illetékes bíróság más vagyonkezelőt rendelt ki;

c) átvenni pénzt vagy vagyontárgyakat, amelyek a küldő állam állampolgárát bármely állam állampolgárának halála következtében megilletik, ideértve a hagyatéki illetőséget, a nyugdíjakat és általános társadalombiztosítási juttatásokat, valamint a biztosítási összegeket is;

d) kiszolgáltatni az e cikk c) pontjában említett pénzt vagy vagyontárgyakat. A fogadó állam megkövetelheti, hogy a törvényes határidőn belül bejelentett hagyatéki terheket megelőzően kifizessék vagy biztosítsák.

(2) Az (1) bekezdés c) és d) pontjaiban foglaltak esetében a bíróság vagy más illetékes hatóság vagy a hagyatékot felosztó személy megkívánhatja, hogy a konzuli tisztviselő tegyen eleget az alábbi feltételeknek:

a) mutasson fel az (1) bekezdés c) pontjában említett állampolgártól származó meghatalmazást vagy

b) mutasson fel ésszerű időn belül megfelelő bizonyítékot arról, hogy az érdekelt állampolgár a pénzt vagy vagyontárgyat átvette, vagy

c) juttassa vissza a pénzt és a vagyontárgyakat, ha ilyen bizonyítékot nem tud felmutatni.

47. cikk

(1) Ha a küldő államnak az az állampolgára, akinek a fogadó államban nincs állandó lakóhelye, ebben az államban való ideiglenes tartózkodásának ideje alatt meghal, a hátrahagyott pénzét és személyes tárgyait, amelyre jelenlevő jogosult személy nem tart igényt, ideiglenes jelleggel megőrzés céljából késedelem nélkül át kell adni a küldő állam illetékes konzuli tisztviselőjének. E rendelkezés azonban nem érinti a fogadó állam illetékes hatóságának azt a jogát, hogy a pénzt és a személyes tárgyakat az igazságszolgáltatás érdekében lefoglalja.

(2) Ha a fogadó állam hatósága az örökhagyó után hagyatéki eljárást indít, a konzuli tisztviselő a pénzt és a személyes tárgyakat e hatóságnak kiszolgáltatja.

(3) A pénz és a személyes tárgyak kivitelére a fogadó állam törvényei és más jogszabályai az irányadók.

(4) E cikk rendelkezései nem érintik a 43-46. cikkekben foglalt rendelkezéseket.

48. cikk

A konzuli tisztviselő az Egyezmény 44-47. cikkeiben meghatározott jogok gyakorlása tekintetében a 15. cikk (1) bekezdésében foglaltakra tekintet nélkül olyan módon és mértékben van alávetve a fogadó állam jogának és a fogadó állam polgári és államigazgatási joghatóságának, mint a fogadó állam állampolgára.

49. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult a küldő államnak a konzuli kerületben levő kikötőbe vagy más horgonyzó helyre érkezett hajója számára minden segítséget vagy támogatást megadni.

(2) A konzuli tisztviselő érintkezésbe léphet a hajóval és eljárhat - kívánsága szerint - más konzuli tisztviselő vagy konzuli alkalmazott kíséretében annak fedélzetén, mihelyt a hajó engedélyt kapott arra, hogy a parttal kapcsolatot létesítsen.

(3) A parancsnok és a hajószemélyzet tagjai érintkezésbe léphetnek a konzuli tisztviselővel és ebből a célból felkereshetik a fogadó államnak a kikötőtérségéről és a külföldiek beengedéséről szóló jogszabályaival összhangban, a konzulátust vagy a konzuli tisztviselő által kijelölt más megfelelő helyen.

(4) A konzuli tisztviselő a küldő állam hajójával vagy a hajó parancsnokával, illetőleg a hajószemélyzet tagjaival szemben fennálló kötelességének teljesítésével kapcsolatos minden ügyben támogatást kérhet a fogadó állam illetékes hatóságaitól.

50. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult

a) kivizsgálni a küldő állam hajóján útközben történt bármely eseményt, kihallgatni a hajó parancsnokát és a hajószemélyzet bármelyik tagját, ellenőrizni és láttamozni a hajóokmányokat, a hajó útjára és a rendeltetési helyére vonatkozóan nyilatkozatokat elfogadni és általában megkönnyíteni a hajónak a kikötőbe érkezését, tartózkodását és kifutását;

b) lépéseket tenni a parancsnok vagy a hajószemélyzet bármelyik tagjának alkalmazása, elbocsátása vagy a hajóra történő visszatérése érdekében, feltéve, hogy ez nem ellentétes a fogadó állam jogával;

c) a fogadó állam hatóságai jogkörének csorbítása nélkül a küldő állam joga szerint megengedett keretek között eldönteni a parancsnok és a hajószemélyzetének valamely tagja között keletkezett bármilyen természetű vitát, ideértve a bérezéssel és munkaszerződéssel kapcsolatos vitákat is;

d) lépéseket tenni a hajó parancsnokának és a hajószemélyzet bármelyik tagjának gyógykezeltetése és hazaszállítása érdekében;

e) átvenni, megszövegezni, hitelesíteni és kiadni bármely olyan nyilatkozatot, okiratot, amelyet a küldő állam joga a hajókkal kapcsolatban előír.

(2) A konzuli tisztviselő - a fogadó állam joga szerint számára lehetővé tett keretek között - a hajó parancsnokával és a hajószemélyzet bármelyik tagjával megjelenhet a fogadó állam bíróságai és hatóságai előtt, megadhat részükre minden segítséget - ideértve a jogi segítséghez szükséges intézkedést - és a bíróság és hatóságok előtti ügyeikben gondoskodhat tolmácsról vagy tolmácsként közreműködhet.

51. cikk

(1) Ha a fogadó állam bíróságai vagy más illetékes hatóságai bármilyen kényszerintézkedést vagy alakszerű vizsgálatot szándékoznak a küldő állam hajójának fedélzetén végezni, erről az illetékes konzuli tisztviselőt értesítik. Az értesítést - kivéve, ha az ügy sürgőssége folytán erre nincsen lehetőség - kellő időben meg kell adni avégből, hogy a konzuli tisztviselő vagy képviselője jelen lehessen. Ha a konzuli tisztviselő vagy képviselője nem volt jelen - kérelmére - az érdekelt hatóságok gondoskodnak arról, hogy a történtekről teljes tájékoztatást kapjon.

(2) E cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a kikötő illetékes hatóságai a hajó parancsnokát vagy a hajószemélyzet bármely tagját a parton kívánják kihallgatni.

(3) E cikk rendelkezései nem alkalmazhatók azokra a szokásos vizsgálatokra, amelyeket a hatóságok a vámmal, a bevándorlással, a közegészségüggyel, az életnek a tengeren való biztonságával, olajszennyeződéssel, rádiótávírással vagy más hasonló üggyel kapcsolatosan, vagy a hajó parancsnokának beleegyezésével folytatnak le.

52. cikk

Minden olyan esetben, amikor a küldő állam hajója a fogadó állam nemzeti vagy parti vizein hajótörést szenved, zátonyra fut, vagy a hajót egyéb kár éri, erről ennek az államnak az illetékes hatóságai a küldő állam illetékes konzulátusát késedelem nélkül értesítik. Az említett hatóságok ugyanígy értesítik a konzulátust azokról az intézkedésekről, amelyeket a fedélzeten levő személyek, a hajó és rakománya biztonságba helyezése és megmentése érdekében tettek vagy tenni szándékoznak.

53. cikk

A 49-52. cikkek rendelkezéseit a polgári repülőgépekre is megfelelően alkalmazni kell.

V. RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

54. cikk

(1) Az Egyezmény alapján kiváltságokban és mentességekben részesülő minden személynek - kiváltságai és mentességei sérelme nélkül -kötelessége tiszteletben tartani a fogadó állam törvényeit és más jogszabályait, ideértve a közlekedési szabályokat is.

(2) A küldő állam tulajdonát képező és a konzulátus használatában levő gépjárművek, valamint a konzuli tisztviselő, illetőleg a konzuli alkalmazott és azok családtagjai gépjárműveire felelősség-biztosítást kell kötni.

55. cikk

(1) A küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját a fogadó államban a diplomáciai feladatok mellett konzuli feladatok ellátásával is meg lehet bízni. A megbízott személy nevét a fogadó állam külügyminisztériumával közölni kell.

(2) A diplomáciai képviseletnek azt a tagját, akire e cikk (1) bekezdése vonatkozik, ugyanazok a jogok illetik meg, mint amelyek az Egyezmény értelmében a konzuli tisztviselőt megilletik. A diplomáciai képviseletnek ez a tagja - a 48. cikk rendelkezéseinek fenntartása mellett - a diplomáciai állása folytán őt megillető kiváltságokban és mentességekben továbbra is részesül.

56. cikk

(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni, és az a megerősítő okiratok kicserélése után eltelt harminc nap múlva lép hatályba, a megerősítő okiratokat - mihelyt lehetséges - Washingtonban kell kicserélni.

(2) Az Egyezmény öt évi időtartamra marad hatályban. Ha az említett öt évi időtartam eltelte előtt tizenkét hónappal a Magas Szerződő Felek egyike sem közölte a másikkal azt a szándékát, hogy az Egyezményt felmondja, az Egyezmény továbbra is hatályban marad attól az időponttól számított tizenkét hónap elteltéig, amikor az egyik Magas Szerződő Fél a másikkal felmondási szándékát közölte.

Ennek hiteléül a Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.

Készült Budapesten, az 1972. évi július hó 7. napját két példányban, magyar és angol nyelven; mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében:

Péter János s. k.

Az Amerikai Egyesült Államok Elnöke nevében:

William P. Rogers s. k."

3. § (1) Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1973. július 6. napjától kell alkalmazni.

(2)[1] A törvényerejű rendelet végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter gondoskodik.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Cseterki Lajos s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára