1974. évi 2. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között Varsóban, 1973. június 5-én aláírt konzuli egyezmény és az egyezményhez tartozó jegyzőkönyv kihirdetéséről

(Az egyezmény megerősítő okiratainak kicserélése Budapesten, 1973. december 7-én megtörtént.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között Varsóban, 1973. június 5-én aláírt konzuli egyezményt és az egyezményhez tartozó jegyzőkönyvet e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az egyezmény és a jegyzőkönyv eredeti Magyar nyelvű szövege a következő:

KONZULI EGYEZMÉNY

a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa

attól az óhajtól áthatva, hogy baráti kapcsolataikat a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között Budapesten 1968. május 16-án aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés alapján továbbfejlesszék,

figyelembe véve, hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között Varsóban, az 1959. évi május hó 20. napján aláírt konzuli egyezmény megújítása szükséges,

elhatározták, hogy megkötik ezt az Egyezményt és e célból MEGHATALMAZOTTAIKKÁ kinevezték:

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa

Roska István miniszterhelyettest

a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa

Adamski Wieslaw miniszterhelyettest

akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:

I. FEJEZET

Meghatározások

1. cikk

Az Egyezményben használt kifejezések jelentése a következő:

a) "Konzulátuson" főkonzulátust, konzulátust, alkonzulátust vagy konzuli ügynökséget kell érteni.

b) "Konzuli kerületen" azt a területet kell érteni, amelyen a konzulátus konzuli tevékenység ellátására jogosult.

c) A "konzulátus vezetőjén" a főkonzuli, a konzult, az alkonzult, valamint a konzuli ügynököt kell érteni, akit a konzulátus vezetésével megbíztak.

d) "Konzuli tisztviselőn" kell érteni azt a személyt - ide értve a konzulátus vezetőjét is -, akit konzuli feladatok ellátására hatalmaztak fel. "Konzuli tisztviselő" az a személy is, akit a konzulátusra a konzuli munka tanulmányozására küldenek ki (gyakornok).

e) "Konzuli alkalmazotton" kell érteni azt a személyt, aki nem konzuli tisztviselő és igazgatási, műszaki vagy kisegítő feladatokat lát el a konzulátuson.

f) A "konzulátus tagjain" a konzuli tisztviselőket és a konzuli alkalmazottakat kell érteni.

g) A "konzuli helyiségen" azt az épületet, épületrészt és a hozzájuk tartozó területet kell érteni, amelyet kizárólag a konzulátus céljaira használnak, tekintet nélkül arra, hogy ki a tulajdonosa.

h) A "konzuli irattáron" kell érteni a konzulátus minden iratát, okmányát, levelezését, könyvét, filmjét, hangszalagjait, nyilvántartásait, valamint a rejtjelanyagot, kartotékokat és az ezek védelmére és őrzésére szolgáló berendezéseket is.

i) A "küldő állam hajóján" az ezen állam lobogójának használatára jogosult hajót kell érteni.

II. FEJEZET

Konzulátus létesítése, a konzuli tisztviselő kinevezése

2. cikk

(1) Konzulátust a fogadó államban csak ennek az államnak a beleegyezésével lehet létesíteni.

(2) A konzulátus székhelyét, rangját és a konzuli kerületet, valamint ezek megváltoztatását a küldő és a fogadó állam közös megállapodásban határozza meg.

3. cikk

(1) A küldő állam a konzulátus vezetőjének kinevezése előtt diplomáciai úton meggyőződik arról, hogy a fogadó állam őt elfogadja a konzulátus vezetőjének.

(2) A küldő állam diplomáciai képviselete útján megküldi a fogadó állam külügyminisztériumának a konzuli kinevezési okiratot (konzuli pátens), vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más okiratot. Ebben fel kell tüntetni a konzulátus vezetőjének családi és utónevét, rangját, a konzuli kerületet, amelyben a konzuli tevékenységét ki fogja fejteni és a konzulátus székhelyét.

(3) A fogadó állam a konzuli kinevezési okirat vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más okirat bemutatása után a lehető legrövidebb időn belül kiadja a működési engedélyt (exequatur), vagy más engedélyt.

(4) A konzulátus vezetője az után kezdheti meg feladatainak ellátását, miután a fogadó állam részére a működési engedélyt vagy más engedélyt megadta.

(5) A fogadó állam a működési engedély vagy más engedély megadása előtt hozzájárulhat ahhoz, hogy a konzulátus vezetője ideiglenesen ellássa a feladatát.

(6) A fogadó állam hatóságai a működési engedély vagy más engedély, illetőleg az ideiglenes működésre vonatkozó beleegyezés megadásakor megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzulátus vezetője a feladatait elláthassa.

4. cikk

(1) A küldő állam diplomáciai úton közli a fogadó állam külügyminisztériumával:

a) annak a konzuli tisztviselőnek családi és utónevét és rangját, akit a konzulátusra nem a konzulátus vezetőjének nevez ki;

b) a konzuli alkalmazott családi és utónevét, valamint beosztását;

c) az a) és b) pontban említett személyek érkezését és végleges távozását.

(2) A fogadó állam illetékes hatóságai az (1) bekezdésben említett személyeket és háztartásukban élő családtagjait megfelelő igazolvánnyal látja el.

5. cikk

Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet.

6. cikk

A fogadó állam diplomáciai úton bármikor - anélkül, hogy a döntést meg kellene indokolnia - közölheti a küldő állammal, hogy a konzulátus vezetőjének működési engedélyét vagy más engedélyét visszavonja, illetőleg, hogy a konzulátus más tagja elfogadhatatlan. Ebben az esetben a küldő állam a konzuli tisztviselőt vagy a konzuli alkalmazottat visszahívja, illetőleg ha ez utóbbi a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa, alkalmazását megszünteti. Ha a küldő állam ésszerű határidőn belül nem tesz eleget ennek a kötelezettségének, a fogadó állam megtagadhatja, hogy ezt a személyt a konzulátus tagjának elismerje.

III. FEJEZET

Könnyítések, kiváltságok és mentességek

7. cikk

A fogadó állam gondoskodik a konzuli tisztviselő védelméről és megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a feladatait elláthassa és hogy élvezhesse azokat a könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket, amelyeket az Egyezmény biztosít. A fogadó állam megteszi a szükséges intézkedéseket a konzulátus és a konzuli tisztviselő lakásának védelmére.

8. cikk

(1) Ha a konzulátus vezetője valamilyen okból nem tudja a feladatait ellátni, vagy ha a tisztsége ideiglenesen megüresedik, a küldő állam megbízhatja a konzulátus ideiglenes vezetésével e konzulátus vagy a fogadó államban működő másik konzulátusa konzuli tisztviselőjét, illetőleg a fogadó államban működő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének egyik tagját. Ennek a személynek a családi és utónevét előzetesen diplomáciai úton közölni kell a fogadó állam külügyminisztériumával.

(2) A konzulátus ideiglenes vezetésével megbízott személy a konzulátus vezetőjének feladatait látja el. Ugyanazok a kötelezettségek terhelik és ugyanazokat a könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket élvezi, mintha a 3. cikk rendelkezéseinek megfelelően nevezték volna ki.

(3) Ha az (1) bekezdésben foglalt feladattal a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját bízták meg, e megbízás nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességeit.

9. cikk

(1) Ennek az Egyezménynek a konzuli tisztviselő jogairól és kötelezettségeiről szóló rendelkezései kiterjednek a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének arra a tagjára is, akit a fogadó államban konzuli feladatok teljesítésével bíztak meg. Az ilyen személy családi és utónevét diplomáciai úton közölni kell a fogadó állam külügyminisztériumával.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt személy konzuli tevékenysége nem érinti a diplomáciai kiváltságait és mentességeit.

10. cikk

(1) A küldő állam a fogadó állam jogszabályai által megengedett feltételek mellett a konzulátus elhelyezésére, valamint a konzulátus tagjai lakása céljára földterületek, épületek, vagy épületrészek tulajdonjogát megszerezheti, azokat bérelheti, használhatja, beépítheti, vagy átalakíthatja.

(2) A fogadó állam az (1) bekezdésben foglaltak megvalósításához a küldő államnak szükség esetén minden segítséget megad.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezései nem mentesítik a küldő államot a fogadó állam városrendezési-, városfejlesztési és építési jogszabályainak megtartása alól.

11. cikk

(1) A küldő állam címerét, valamint a konzulátus elnevezését a küldő és a fogadó állam nyelvén feltüntető táblát el lehet helyezni a konzulátus épületén.

(2) A konzulátusra, valamint a konzulátus vezetőjének lakására ki lehet tűzni a küldő állam zászlaját.

(3) A konzulátus vezetője kitűzheti közlekedési eszközeire a küldő állam zászlaját.

12. cikk

(1) A konzulátus helyiségei sérthetetlenek. A fogadó állam hatóságai a küldő állam konzulátusa vezetőjének, a diplomáciai képviselete vezetőjének, vagy ezek valamelyike által megbízott személy engedélye nélkül nem léphetnek be ezekbe a helyiségekbe.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell a konzulátus tagjai lakása esetében is.

13. cikk

(1) A konzuli irattár mindig és az elhelyezéstől függetlenül sérthetetlen.

(2) A konzuli irattárban csak a konzulátus tevékenységével kapcsolatos iratok és eszközök őrizhetők.

14. cikk

(1) A konzulátusnak jogában áll, hogy kapcsolatot tartson kormányával, a küldő állam diplomáciai képviseleteivel és konzulátusaival. E célra a konzulátus igénybe veheti a hírközlés valamennyi szokásos eszközét, rejtjelt, diplomáciai és konzuli futárokat, valamint diplomáciai, illetőleg konzuli küldeményeket. A hírközlés szokásos eszközeinek használatánál a konzulátusra ugyanazokat a díjtételeket kell alkalmazni, mint a diplomáciai képviseletre. Rádió-állomást a konzulátus csak a fogadó állam beleegyezésével létesíthet és használhat.

(2) A konzulátus hivatalos levelezése - függetlenül attól, hogy milyen hírközlési eszközt használ -, valamint a konzulátus hivatalos jellegét feltüntető, jól látható külső jellel ellátott küldeményei sérthetetlenek. Ezeket a fogadó állam hatóságai nem ellenőrizhetik és nem tarthatják vissza.

(3) A konzuli futárnak a fogadó állam ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket biztosítja, mint a küldő állam diplomáciai futárának.

(4) Konzuli küldeményt hajó vagy repülőgép parancsnoka is vihet. A parancsnokot el kell látni okirattal, amelyben fel kell tüntetni a konzuli küldemény darabszámát, a parancsnokot azonban nem lehet konzuli futárnak tekinteni. A konzuli tisztviselő a konzuli küldeményt közvetlenül és akadálymentesen veheti át a hajó vagy a repülőgép parancsnokától, illetőleg neki átadhatja.

15. cikk

A konzulátus tagja, továbbá a háztartásában élő családtag személye sérthetetlen. Nem lehet őket letartóztatni, sem a személyes szabadságukat bármilyen más módon korlátozni. A fogadó állam köteles számukra a kellő tiszteletet megadni és megtenni minden szükséges intézkedést, hogy a személyük, szabadságuk vagy méltóságuk bármilyen megsértését megelőzze.

16. cikk

A konzulátus tagja, valamint a háztartásában élő családtag mentes a fogadó állam joghatósága alól, kivéve:

a) a fogadó állam területén fekvő, magántulajdonban álló ingatlanra vonatkozó dologi jogi pert, hacsak az ingatlant nem a küldő állam javára, a konzulátus céljára tartják birtokukban;

b) az olyan hagyatéki eljárással kapcsolatos pert, amelyben az e cikkben említett személy magánszemélyként, mint végrendeleti végrehajtó, hagyatéki gondnok, örökös vagy hagyományos és nem a küldő állam képviselőjeként szerepel;

c) az olyan pert, amely az e cikkben említett személy által a fogadó államban hivatalos tevékenysége körén kívül folytatott bármilyen szabadfoglalkozással vagy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos;

d) a fogadó állam területén gépjármű által okozott balesetből származó kár megtérítése iránt harmadik személy által indított pert.

17. cikk

(1) A konzuli tisztviselő nem köteles tanúvallomást tenni a fogadó állam bíróságai és más illetékes hatóságai előtt.

(2) A konzuli alkalmazottat fel lehet kérni arra, hogy a fogadó állam bíróságai és más illetékes hatóságai előtt tanúvallomást tegyen. A konzuli alkalmazott hivatali tevékenysége körébe tartozó ügyekben a tanúvallomást megtagadhatja. A konzuli alkalmazottal szemben azonban semmiféle kényszerintézkedést nem lehet alkalmazni, továbbá nem lehet őt felelősségre vonni a tanúvallomás megtagadása miatt.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben minden ésszerű intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a tanúvallomás megtétele a konzulátus munkáját ne zavarja. A konzulátus vezetőjének kérésére - ha ez lehetséges - a tanúvallomást szóban vagy írásban a konzulátuson vagy a konzulátus tagjának lakásán is meg lehet tenni.

(4) Az e cikk rendelkezései kiterjednek a konzulátus tagjának háztartásában élő családtagjára is.

18. cikk

(1) A küldő állam lemondhat a 16. és 17. cikkben meghatározott kiváltságokról és mentességekről. A lemondásnak mindig kifejezettnek kell lennie és azt a fogadó állammal írásban kell közölni.

(2) Ha a konzulátus tagja vagy a háztartásában élő családtag keresetet indít, az alapkeresettel összefüggő viszontkereset tekintetében nem hivatkozhat többé a joghatóság alóli mentességére.

(3) A joghatóság alóli mentességről való lemondás a polgári jogi és az államigazgatási ügyekben nem jelent lemondást a határozat végrehajtása alóli mentességről; ez külön lemondást igényel.

19. cikk

A konzulátus tagja, valamint a háztartásában élő családtag mentes a fogadó államban a honvédelmi kötelezettség, illetőleg bármely más kötelező közérdekű szolgálat teljesítése alól.

20. cikk

A konzulátus tagja és a háztartásában élő családtag mentes minden olyan kötelezettség alól, amelyet a fogadó állam jogszabályai a külföldiek nyilvántartásba vétele, lakhatási engedélye, illetőleg a munkavállalás engedélyezése tekintetében, valamint más hasonló kötelezettségek teljesítésére előírnak.

21. cikk

(1) A konzulátus helyiségei és a konzulátus tagjainak lakása, amelyek tulajdonosa vagy bérlője a küldő állam, a fogadó államban mentes minden adó és illeték alól, kivéve a meghatározott szolgáltatásokért járó díjakat.

(2) Azok a jogügyletek és okiratok, amelyek a konzulátus vagy a konzulátus tagjai lakása céljára szolgáló ingatlanok megszerzésére vonatkoznak, mentesek minden adó és illeték alól.

(3) Az e cikkben említett adómentesség nem vonatkozik azokra az adókra és illetékekre, amelyeket a fogadó állam jogszabályai szerint a küldő állammal szerződő személynek kell fizetnie.

22. cikk

A küldő állam a fogadó államban mentes a tulajdonában, birtokában, illetőleg használatában levő, konzuli célokat szolgáló ingó vagyonra, valamint annak megszerzésére vonatkozó minden adó és illeték alól.

23. cikk

A konzulátus tagjának szolgálati kötelezettségei teljesítése alapján a küldő államtól kapott munkabére mentes a fogadó államban minden adó és illeték alól.

24. cikk

(1) A konzulátus tagja és a háztartásában élő családtag a fogadó államban mentes minden állami, valamint helyi adó és illeték alól.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt mentesség nem vonatkozik:

a) az áruk, vagy szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókra;

b) a fogadó állam területén levő személyi tulajdonban álló ingatlanok után járó adókra és illetékekre;

c) a fogadó állam által kirótt öröklési és tulajdonátruházási adókra és illetékekre, a 26. cikkben foglalt adók és illetékek kivételével;

d) a fogadó államban levő forrásból eredő magánjövedelem után járó adókra és illetékekre;

e) azokra az illetékekre, amelyeket jogügyletekre, és az ezeket magukban foglaló vagy érintő okiratokra kivetnek vagy behajtanak, ide értve mindenfajta állami illetéket;

f) az igénybe vett meghatározott szolgáltatások díjaira.

(3) Olyan személyek alkalmazása esetén, akiknek fizetése vagy munkabére a fogadó államban nem mentes a jövedelemadó alól, a konzuli képviselet tagjainak tiszteletben kell tartaniok azokat a kötelezettségeket, amelyeket a fogadó állam jogszabályai a jövedelemadó behajtása terén a munkáltatókra rónak.

25. cikk

(1) A konzulátus hivatali használatára szolgáló minden tárgy, ideértve a gépkocsikat is, ugyanolyan mértékben mentes a vám és bármely más illeték alól, mint a diplomáciai képviselet hivatalos használatára szolgáló tárgyak.

(2) A konzuli tisztviselő és a háztartásában élő családtag útipoggyásza és gépjárműve mentes a vámvizsgálat alól.

(3) A konzulátus tagja, valamint a háztartásában élő családtag ugyanolyan mértékben mentes a vám és bármely más illeték alól, mint a küldő állam diplomáciai képviselete személyzetének megfelelő tagja.

(4) Az e cikk (3) bekezdésében használt "a diplomáciai képviselet személyzetének megfelelő tagja" kifejezés a diplomáciai személyzet tagjára vonatkozik, ha konzuli tisztviselőről, és az igazgatási-műszaki személyzet tagjára, ha konzuli alkalmazottról van szó.

26. cikk

A konzulátus tagja, vagy a háztartásában élő családtag halála esetén a fogadó állam:

a) engedélyezi az elhunyt személy ingóságainak kivitelét, kivéve azokat az ingóságokat, amelyeket a fogadó államban szereztek és amelynek a kivitele már az e személy halála pillanatában tilos volt;

b) nem szed sem örökösödési, sem tulajdonátruházási adót és illetéket azok után az ingóságok után amelyek a fogadó államban azért találhatók, mert az elhunyt személy a konzulátus tagjaként vagy háztartásában élő családtagként a fogadó államban tartózkodott.

27. cikk

A konzulátus tagjainak és a háztartásukban élő családtagoknak mozgási szabadságot kell biztosítani a fogadó államban, amennyiben ez nem ellentétes a fogadó államnak azokkal a jogszabályaival, amelyek az egyes körzetekbe való beutazást az állam biztonsága érdekében megtiltják vagy korlátozzák.

28. cikk

Mindazok a személyek, akik számára ez az Egyezmény könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket biztosít, kötelesek - a könnyítéseik, kiváltságaik és mentességük csorbítása nélkül - megtartani a fogadó állam jogszabályait, ideértve a közúti közlekedésre és a gépjárműbiztosításra vonatkozó jogszabályokat is.

29. cikk

A konzulátus azon tagjai, valamint a háztartásukban élő családtagok, akik a fogadó állam állampolgárai, vagy állandó lakhelyük ebben az államban van, nem élvezik az Egyezmény által biztosított könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket, kivéve a 17. cikk (2) és (4) bekezdésében foglaltakat.

IV. FEJEZET

Konzuli feladatok

30. cikk

(1) A konzuli tisztviselő feladata:

a) elősegíteni a küldő állam és a fogadó állam között fennálló baráti kapcsolatok fejlődését, közreműködni a kereskedelmi, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok, valamint az idegenforgalom fejlesztésében;

b) védelmezni a küldő állam, valamint állampolgárai és jogi személyei jogait és érdekeit.

(2) A konzuli tisztviselő - a küldő állam megbízása alapján - más feladatokat is elláthat, ha azok nem ellentétesek a fogadó állam jogszabályaival és szokásaival.

31. cikk

(1) A konzuli tisztviselő feladatai ellátása során:

a) konzuli kerülete illetékes helyi hatóságaihoz fordulhat;

b) a fogadó állam illetékes központi hatóságaihoz fordulhat, ha ezt a fogadó állam jogszabályai és szokásai lehetővé teszik.

(2) A konzuli tisztviselő feladatait a fogadó állam hozzájárulásával a konzuli kerületén kívül is elláthatja.

32. cikk

(1) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a fogadó állam bíróságai és más hatóságai előtt a küldő állam állampolgárait és jogi személyeit képviselje, ha ezek távollét, vagy más fontos ok miatt nem tudják kellő időben az érdekeiket és jogaikat megvédeni.

(2) Az (1) bekezdésben említett képviselet megszűnik, ha a képviselt személy meghatalmazottat nevez ki, vagy maga veszi át jogai és érdekei védelmét.

33. cikk

A konzuli tisztviselőnek joga van:

a) a küldő állam állampolgárai részére útlevelet kiállítani, érvényességét meghosszabbítani, ezekbe a szükséges bejegyzéseket megtenni, az útlevelet érvényteleníteni;

b) vízumokat kiadni.

34. cikk

(1) A konzuli tisztviselőnek joga van:

a) a küldő állam állampolgárairól nyilvántartást vezetni;

b) az állampolgársági ügyekben szükséges nyilatkozatokat felvenni;

c) a küldő állam állampolgárának születését és halálát nyilvántartani a fogadó állam illetékes hatóságainak értesítése alapján, illetőleg anyakönyvezni, feltéve, hogy ez utóbbit a küldő állam jogszabályai lehetővé teszik;

d) a házasságkötésnél, ha mindkét házasuló a küldő állam állampolgára, a küldő állam jogszabályai szerint közreműködni.

(2) A konzuli tisztviselő tájékoztatja a fogadó állam illetékes hatóságait az (1) bekezdés c) és d) pontjában említett tevékenységről, ha ezt a fogadó állam jogszabályai megkívánják.

(3) Az (1) bekezdés c) és d) pontjában foglalt rendelkezések nem mentesítik az érintett személyeket a fogadó állam jogszabályaiban előírt kötelezettségeik alól.

35. cikk

(1) A konzuli tisztviselőnek joga van az alább cselekmények végzésére:

a) a küldő állam állampolgárainak nyilatkozatait átvenni, írásba foglalni és hitelesíteni, továbbá részükre okiratokat kiadni;

b) a küldő állam állampolgárának végrendeletét elkészíteni, hitelesíteni és megőrizni;

c) írásba foglalni, vagy hitelesíteni a küldő állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket és azok egyoldalú jogügyleteit, amennyiben e jogügyleteket a fogadó állam jogszabályai nem tiltják. A konzuli tisztviselő azonban nem foglalhat írásba és nem hitelesíthet olyan jogügyletet, amely a fogadó államban levő ingatlanra vonatkozó dologi jogok alapítására, átruházására vagy korlátozására irányul;

d) írásba foglalni vagy hitelesíteni a küldő állam állampolgárai és a fogadó állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket, ha ezek kizárólag a küldő állam területén fennálló érdekekre vonatkoznak, vagy ennek az államnak a területén teljesítendő, feltéve, hogy az ilyen jogügyleteket a fogadó állam jogszabályai nem tiltják;

e) hitelesíteni, a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságaitól vagy hivatalos személyeitől származó iratokat, valamint ezeknek az iratoknak másolatát, kivonatát és fordítását;

f) okiratok fordítását elkészíteni és a fordítást hitelesíteni;

g) hitelesíteni a küldő állam állampolgárainak aláírását bármely iraton, ha ennek tartalma nem ütközik a fogadó állam jogszabályaiba;

h) megőrzésre átvenni a küldő állam állampolgáraitól vagy ezek számára vagyontárgyakat és iratokat, amennyiben ezt a fogadó állam jogszabályai nem tiltják;

(2) A konzuli tisztviselő által az (1) bekezdés rendelkezései szerint készített, hitelesített vagy lefordított okiratok a fogadó államban ugyanolyan jogi jelentőséggel és bizonyító erővel rendelkeznek, mintha azokat a fogadó állam illetékes hatóságai vagy hivatalos személyei készítették, hitelesítették vagy fordították volna le.

36. cikk

A konzuli tisztviselőnek joga van a küldő állam állampolgárai részére iratokat kézbesíteni, őket félként, tanúként, vagy szakértőként meghallgatni. E cselekmények teljesítésénél kényszereszközök alkalmazásának nincs helye.

37. cikk

(1) A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül írásban tájékoztatják a konzuli tisztviselőt abban az esetben, ha a küldő állam állampolgára érdekében, akinek a lakó, illetőleg tartózkodási helye vagy vagyona a fogadó államban van, gyámsággal vagy gondnoksággal kapcsolatos intézkedések szükségesek.

(2) A konzuli tisztviselő az (1) bekezdésben foglalt esetekben érintkezésbe léphet a fogadó állam illetékes hatóságaival és gyám, vagy gondnok személyére javaslatot tehet.

38. cikk

(1) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam állampolgárával találkozzék, érintkezzék, neki tanácsot adjon és minden segítséget biztosítson, ideértve a jogi segítség nyújtására tett intézkedést is.

A fogadó állam semmilyen módon nem korlátozza a küldő állam állampolgárát abban, hogy a konzulátussal a kapcsolatot felvegye, vagy a konzulátust felkeresse.

(2) A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a küldő állam illetékes konzuli tisztviselőjét a küldő állam állampolgárának letartóztatásáról, vagy személyes szabadságának bármilyen más korlátozásáról.

(3) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam letartóztatott, vagy személyes szabadságában bármilyen más módon korlátozott, illetőleg a szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát késedelem nélkül meglátogassa és vele a kapcsolatot felvegye. Ezeket a jogokat a fogadó állam jogszabályaival összhangban kell gyakorolni, e jogszabályok azonban nem érvényteleníthetik e jogokat.

39. cikk

(1) A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a konzuli tisztviselőt a küldő állam állampolgárának haláláról és közlik vele mindazt ami az örökösökre, hagyományosokra, a hagyaték állagára és értékére, valamint a végintézkedésre vonatkozóan előttük ismeretes.

(2) A fogadó állam illetékes hatóságai ugyancsak késedelem nélkül értesítik a konzuli tisztviselőt, amikor a fogadó állam területén olyan hagyaték nyílt meg, amelyben a küldő állam állampolgára örökös vagy hagyományos lehet.

Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a fogadó állam illetékes hatóságai esetleg arról szereznek tudomást, hogy a küldő állam állampolgára javára harmadik állam területén hagyaték nyílt meg.

(3) A konzuli tisztviselő hagyatéki ügyekkel kapcsolatos feladatait a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegély tárgyában kötött szerződés szabályozza.

40. cikk

(1) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő államnak a fogadó állam parti tengerén, belső vizein és kikötőjében tartózkodó hajója és személyzete részére minden segítséget megadjon. Ellenőrzést és felügyeletet gyakorolhat a küldő állam hajója és személyzete felett és minden szükséges intézkedést megtehet avégből, hogy a küldő államnak a tengerhajózásra vonatkozó jogszabályai megvalósuljanak. A konzuli tisztviselő ebből a célból meglátogathatja a küldő állam hajóját és a hajó parancsnoka, illetőleg személyzete felkeresheti a konzuli tisztviselőt.

(2) A fogadó állam illetékes hatóságai tiszteletben tartják a konzuli tisztviselőnek a küldő állam hajójával és személyzetével kapcsolatban a küldő állam jogszabályai szerint tett intézkedéseit. A konzuli tisztviselő a feladatainak ellátása során segítségért fordulhat a fogadó állam illetékes hatóságaihoz.

41. cikk

A konzuli tisztviselőnek joga van:

a) a küldő állam hajójának parancsnokát, vagy személyzetének bármelyik tagját meghallgatni, a hajóokmányokat ellenőrizni, megállapításait a hajóokmányokon feltüntetni, a hajó utazásával kapcsolatban nyilatkozatokat elfogadni és megtenni a szükséges intézkedéseket a hajó érkezésének, tartózkodásának és indulásának megkönnyítésére;

b) a hajó parancsnoka és a személyzet tagjai között keletkezett vitát eldönteni, ideértve a munkaszerződéssel és a munkabérrel kapcsolatos vitákat is;

c) intézkedéseket tenni a hajó parancsnoka vagy a személyzet bármelyik tagjának alkalmazásával és elbocsátásával kapcsolatban, ha ezt a küldő állam jogszabályai megengedik;

d) minden intézkedést megtenni a hajó parancsnoka vagy személyzete bármelyik tagjának kórházi kezelése, illetőleg hazatérése érdekében;

e) a küldő állam jogszabályai által a tengerhajózásra előírt bármely nyilatkozatot vagy más iratot átvenni, kiállítani, aláírni vagy hitelesíteni.

42. cikk

(1) A fogadó állam bíróságai és más illetékes hatóságai nem gyakorolhatnak joghatóságot a küldő állam hajóján elkövetett bűncselekmények tekintetében, kivéve:

a) a fogadó állam állampolgára által vagy sérelmére elkövetett bűncselekményt, továbbá bármely más személy által vagy sérelmére elkövetett bűncselekményt, feltéve, hogy ez a személy nem a hajó parancsnoka, vagy személyzetének tagja;

b) a fogadó állam kikötőjének, parti tengerének és belső vizeinek nyugalmát vagy biztonságát sértő bűncselekményt;

c) a fogadó állam közegészségügyi, bevándorlási, vám-, az életnek a tengeren való oltalmáról szóló vagy a tenger tisztaságát védő jogszabályait sértő bűncselekményeket;

d) azokat a bűncselekményeket, amelyekre a fogadó állam jogszabályai szerint legkevesebb három évi szabadságvesztés vagy ennél súlyosabb büntetés szabható ki.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett bűncselekmények esetében a fogadó állam bíróságai és más illetékes hatóságai csak a konzuli tisztviselő felkérésére, vagy beleegyezésével járhatnak el.

43. cikk

(1) Ha a fogadó állam bíróságai vagy más illetékes hatóságai a küldő állam hajóján a hajó parancsnokát vagy személyzetének tagját, illetve bármilyen olyan személyt, aki nem a fogadó állam állampolgára letartóztatni, vagy személyes szabadságában bármely más módon korlátozni kívánják, vagy a hajón levő bármilyen vagyontárgyat lefoglalni, illetőleg a hajó fedélzetén hivatalos eljárást lefolytatni kívánnak, erről olyan időpontban értesítik a konzuli tisztviselőt, hogy az az intézkedés megtétele előtt megjelenhessék. Amennyiben a konzuli tisztviselő előzetes értesítése nem lehetséges, a fogadó állam illetékes hatóságai legkésőbb az intézkedés megkezdésének időpontjáig a konzuli tisztviselőt értesítik. Ha a konzuli tisztviselő, vagy képviselője nem volt jelen, kérésére az illetékes hatóságok a foganatosított intézkedésekről teljes tájékoztatást adnak.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell akkor is, ha a küldő állam hajójának parancsnokát, vagy személyzetének tagját a parton hallgatják ki.

(3) E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a szokásos vám-, útlevél, egészségügyi és az életnek tengeren való oltalmával kapcsolatos ellenőrzésre, valamint arra a tevékenységre, amely a hajó parancsnokának kérésére, vagy beleegyezésével történik.

44. cikk

(1) A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik a konzuli tisztviselőt, ha a küldő állam hajója a fogadó állam parti tengerén, kikötőjében, vagy belső vizein hajótörést szenved, zátonyra fut, partra kerül, vagy egyéb kár éri, illetőleg bármely szerencsétlenséget szenvedett hajó rakományához tartozó és a küldő állam vagy állampolgárának tulajdonában levő bármely tárgyat a fogadó állam partján vagy partjai közelében találnak, vagy ha az ilyen tárgy ennek az államnak a kikötőjébe kerül. A fogadó állam illetékes hatóságai megtesznek minden szükséges intézkedést, a hajó, személyzete, utasai, valamint a rakomány megmentésére. A küldő állam konzuli tisztviselőjét ezekről az intézkedésekről értesíteni kell.

A fogadó állam hatóságai az említett intézkedéseket, ha ez lehetséges, a konzuli tisztviselővel és a hajó parancsnokával együttműködve teszik meg.

(2) Ha nincs jelen más intézkedésre jogosult személy, a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni olyan intézkedések megtételére, mint amelyeket a tulajdonos megtehetne;

a) a küldő állam hajója, rakománya, vagy ehhez a hajóhoz tartozó, vagy rakományának részét képező bármilyen tárgy tekintetében, amely a hajóról lekerült;

b) a küldő állam vagy állampolgárának tulajdonában levő hajótörést szenvedett hajó rakománya, vagy rakományához tartozó bármely tárgy tekintetében, ha azt a fogadó állam parti tengerén, belső vizein, vagy kikötőjében találták meg, vagy a fogadó állam kikötőjébe szállították.

(3) A fogadó állam illetékes hatóságai a konzuli tisztviselő kérésére megadják a szükséges segítséget a hajószerencsétlenséggel kapcsolatban tett intézkedésekhez.

(4) A megsérült hajóra, rakományára, vagy felszerelésére a fogadó államban semmiféle vámot vagy egyéb illetéket nem rónak ki, feltéve, hogy azok nem kerülnek a fogadó államban felhasználásra.

45. cikk

A 40., 41., 42., 43. és 44. cikkek rendelkezései a polgári légijárművek tekintetében is megfelelően alkalmazandók, feltéve, hogy ezek nem ellentétesek a Magas Szerződő Felek között hatályos nemzetközi egyezményekkel.

46. cikk

(1) A konzulátus a fogadó államban a küldő állam jogszabályai szerint a konzuli cselekményekért díjakat és illetékeket szedhet.

(2) Az (1) bekezdésben említett díjak és illetékek a fogadó államban minden adó és illeték alól mentesek.

V. FEJEZET

Záró rendelkezések

47. cikk

(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okiratok kicserélésétől számított harmincadik napon lép hatályba. A megerősítő okiratok kicserélésére Budapesten kerül sor.

(2) A Magas Szerződő Felek az Egyezményt határozatlan időre kötik. Az Egyezményt bármelyik Magas Szerződő Fél írásban felmondhatja; ebben az esetben az Egyezmény a felmondás napjától számított hat hónap elteltével hatályát veszti.

(3) Az Egyezmény hatályba lépésével a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között Varsóban, az 1959. évi május hó 20. napján aláírt Konzuli Egyezmény hatályát veszti.

Ennek hiteléül a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai aláírták és pecséttel látták el az Egyezményt.

Készült Varsóban, 1973. évi június hó 5. napján két példányban, magyar és lengyel nyelven. Mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Államtanácsa nevében:

Roska István s. k.

A Lengyel Népköztársaság nevében:

Adamski Wieslaw s. k.

JEGYZŐKÖNYV

a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között aláírt Konzuli Egyezményhez

A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között a mai napon aláírt Konzuli Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) aláírásakor a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai az alábbiakban állapodtak meg:

1. A konzuli tisztviselőnek az Egyezmény 38. cikk (2) bekezdésében említett értesítésére a küldő állam állampolgárának letartóztatásától vagy személyes szabadságának bármilyen más korlátozásától számított három napon belül kerül sor.

2. A konzuli tisztviselő az Egyezmény 38. cikkének (3) bekezdése alapján a küldő állam állampolgárát a letartóztatásától vagy a személyes szabadságának bármilyen más korlátozásától számított négy napon belül meglátogathatja és vele a kapcsolatot felveheti.

3. A konzuli tisztviselő az Egyezmény 38. cikkének (3) bekezdése alapján a küldő állam letartóztatott, vagy a személyes szabadságában bármilyen más módon korlátozott, illetőleg a szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát időszakos alapon meglátogathatja és vele a kapcsolatot felveheti.

Ez a Jegyzőkönyv az Egyezmény elválaszthatatlan része.

Ennek hiteléül a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai ezt a Jegyzőkönyvet aláírták és pecséttel látták el.

Készült Varsóban, 1973. évi június hó 5. napján, két példányban, magyar és lengyel nyelven. Mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében:

Roska István s. k.

A Lengyel Népköztársaság Államtanácsa nevében:

Adamski Wieslaw s. k.

3. § Ez törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1974. január 7. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.[1]

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Cseterki Lajos s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára