1974. évi 4. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között Budapesten, 1973. május 17-én aláírt konzuli egyezmény és az egyezményhez tartozó jegyzőkönyv kihirdetéséről

(Az egyezmény megerősítő okiratainak kicserélése Prágában, 1974. január 22-én megtörtént)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között Budapesten, 1973. május 17-én aláírt konzuli egyezményt és az egyezményhez tartozó jegyzőkönyvet e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az egyezmény és a jegyzőkönyv eredeti magyar nyelvű szövege a következő:

KONZULI EGYEZMÉNY

a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Elnöke

attól az óhajtól vezetve, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között Budapesten, az 1968. évi június hó 14. napján aláírt Barátsági. Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés szellemében a két ország és népeik közötti baráti kapcsolatokat elmélyítsék,

törekedve arra, hogy a két állam közötti konzuli kapcsolatokat is továbbfejlesszék,

elhatározták, hogy konzuli egyezményt kötnek és e célból Meghatalmazottaikká kinevezték:

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa

Puja Frigyest, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének első helyettesét,

a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Elnöke

Frantisek Krajcirt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszterének első helyettesét,

akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:

I. FEJEZET

Meghatározások

1. cikk

Az Egyezményben használt alábbi meghatározásoknak a következő a jelentése:

1. "Konzuli képviseleten" a főkonzulátust, a konzulátust, az alkonzulátust és a konzuli ügynökséget kell érteni.

2. "A konzuli képviselet vezetőjén" a főkonzuli, a konzult, az alkonzult, illetőleg a konzuli ügynököt kell érteni, aki a konzuli képviseletet vezeti.

3. "Konzuli tisztviselőn" kell érteni minden olyan személyt - ide értve a konzuli képviselet vezetőjét is -, akit konzuli feladatok ellátására hatalmaznak fel. A "konzuli tisztviselő" fogalma magában foglalja azt a személyt is, akit a konzuli képviseletre konzuli szolgálat megtanulása céljából küldenek (gyakornok).

4. "Konzuli alkalmazotton" olyan személyt kell érteni, aki nem konzuli tisztviselő és a konzuli képviseleten igazgatási, illetőleg műszaki feladatokat lát el. "Konzuli alkalmazott" továbbá a konzuli képviselet kisegítő személyzetének tagja is.

5. "Konzuli kerület" az a terület, ahol a konzuli képviselet a konzuli feladatok ellátására jogosult.

6. "Konzuli irattár" a konzuli képviselet minden irata, okmánya, levelezése, könyve, filmje, hangszalagja, nyilvántartása, rejtjelanyaga, valamint az ezek védelmére és megőrzésére szolgáló iratszekrények, illetőleg egyéb bútorok.

7. "Hajón" a küldő állam lobogójának használatára jogosult hajót kell érteni.

II. FEJEZET

Konzuli képviselet létesítése - A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott kinevezése

2. cikk

(1) Konzuli képviseletet a fogadó államban csak ennek az államnak a beleegyezésével lehet létesíteni.

(2) A konzuli képviselet székhelyét, rangját és a konzuli kerületet a küldő állam és a fogadó állam közös megegyezéssel állapítja meg.

3. cikk

(1) A küldő állam a konzuli képviselet vezetőjének kinevezése előtt diplomáciai úton megkéri a kinevezéshez a fogadó állam hozzájárulását.

(2) A küldő állam diplomáciai úton megküldi a fogadó állam külügyminisztériumának a konzuli kinevezési okiratot (konzuli patens) vagy a konzuli képviselet vezetőjének kinevezéséről szóló más okiratot. Ebben fel kell tüntetni a konzuli képviselet vezetőjének családi és utónevét, állampolgárságát, rangját, a konzuli kerületet, amelyben a konzuli tevékenységet ki fogja fejteni és a konzuli képviselet székhelyét.

(3) A fogadó állam a kinevezési okirat vagy a konzuli képviselet vezetőjének kinevezéséről szóló más okirat bemutatása után, lehetőleg rövid időn belül, kiállítja részére a működési engedélyt (exequatur) vagy más engedélyt.

4. cikk

(1) A konzuli képviselet vezetője az után kezdheti meg feladatainak ellátását, miután a fogadó állam részére a működési engedélyt vagy más engedélyt megadta.

(2) A fogadó állam a működési engedély vagy más engedély megadása előtt hozzájárulhat ahhoz, hogy a konzuli képviselet vezetője ideiglenesen ellássa a feladatát.

(3) A fogadó állam hatóságai a működési engedély vagy más engedély megadásakor, illetőleg az ideiglenes hozzájáruláskor megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzuli képviselet vezetője a feladatait elláthassa.

5. cikk

(1) Ha a konzuli képviselet vezetője bármily ok miatt nem láthatja el a feladatát vagy ha a konzuli képviselet vezetőjének hivatala ideiglenesen nincs betöltve, a küldő állam a konzuli képviselet ideiglenes vezetésével megbízhatja e konzuli képviselet vagy a fogadó államban működő másik konzuli képviselet konzuli tisztviselőjét, illetőleg a fogadó államban működő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének egyik tagját. Ennek a személynek családi és utónevét előzetesen közölni kell a fogadó állam külügyminisztériumával.

(2) A konzuli képviselet ideiglenes vezetésével megbízott személy a konzuli képviselet vezetőjének feladatát látja el. Ugyanazok a kötelezettségek terhelik és ugyanazok a jogok, kiváltságok és mentességek illetik meg, mintha a 3. cikk rendelkezéseinek megfelelően nevezték volna ki.

(3) Ha az e cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint a konzuli képviselet ideiglenes vezetésével a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját bízták meg, e megbízás nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességeit.

6. cikk

(1) Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet.

(2) A konzuli alkalmazott a küldő állam vagy a fogadó állam állampolgára lehet. A fogadó állam állampolgárának vagy a küldő államnak a fogadó államban élő állampolgárának konzuli alkalmazottként történő kinevezésével kapcsolatban meg kell tartani a fogadó állam jogszabályait.

7. cikk

A küldő állam közli a fogadó állam külügyminisztériumával azoknak a konzuli tisztviselőknek a családi és utónevét, állampolgárságát, rangját és beosztását, akiket a konzuli képviseletre nem a konzuli képviselet vezetőjének nevez ki.

8. cikk

A fogadó állam diplomáciai úton bármikor - anélkül, hogy a döntését meg kellene indokolnia - közölheti a küldő állammal, hogy a konzuli képviselet vezetőjének működési engedélyét (exequatur), vagy más engedélyét visszavonja, illetőleg, hogy a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott elfogadhatatlan. Ilyen közlés esetén a küldő állam visszahívja a konzuli képviselet vezetőjét, a konzuli tisztviselőt, illetőleg a konzuli alkalmazottat. Ha a küldő állam ésszerű időn belül nem tesz eleget e kötelezettségének, a fogadó állam megtagadhatja, hogy az ilyen személyt konzuli tisztviselőnek, illetőleg konzuli alkalmazottnak elismerje.

III. FEJEZET

Kiváltságok, könnyítések és mentességek

9. cikk

A fogadó állam gondoskodik a konzuli tisztviselő védelméről, és megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzuli tisztviselő feladatait elláthassa, s hogy élvezhesse azokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket, amelyeket ez az Egyezmény és a fogadó állam jogszabályai biztosítanak.

A fogadó állam megteszi a szükséges intézkedéseket a konzuli képviselet és a konzuli tisztviselő lakásának védelmére.

10. cikk

(1) Ennek az Egyezménynek a konzuli tisztviselők jogairól és kötelességeiről szóló rendelkezései kiterjednek a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének azokra a tagjaira is, akik konzuli feladatokat látnak el.

(2) Az (1) bekezdésben említett személyek konzuli tevékenysége nem érinti diplomáciai kiváltságaikat és mentességeiket.

11. cikk

(1) A küldő állam a fogadó államban a fogadó állam jogszabályainak megfelelően földterületek, épületek vagy épületrészek tekintetében tulajdonjogot vagy bérleti jogot szerezhet a konzuli képviselet, valamint a konzuli tisztviselők, illetőleg a konzuli alkalmazottak lakása céljára.

(2) A fogadó állam szükség esetén segítséget nyújt a küldő államnak földterületek, épületek, épületrészek tulajdonjogának vagy bérleti jogának a fent említett célokra történő megszerzéséhez.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem mentesíti a küldő államot attól a kötelezettségtől, hogy tiszteletben tartsa mindazokat a városrendezési és építkezési előírásokat és rendelkezéseket, amelyek arra a területre vonatkoznak, ahol ezek az épületek, épületrészek vagy ezekhez tartozó földterületek vannak.

12. cikk

(1) A küldő állam címerét, valamint a küldő és a fogadó állam nyelvén a konzuli képviselet elnevezését el lehet helyezni azon az épületen, amelyben a konzuli képviselet van.

(2) A konzuli képviseletre, valamint a konzuli képviselet vezetőjének lakására ki lehet tűzni a küldő állam zászlóját vagy konzuli zászlóját.

(3) A konzuli képviselet vezetője a közlekedési eszközeire (gépkocsira, hajóra) is kitűzheti a küldő állam zászlóját vagy konzuli zászlóját.

13. cikk

(1) A kizárólag konzuli képviselet céljaira használt épület vagy épületrész, valamint az ezekhez tartozó földterület sérthetetlen.

A fogadó állam hatóságai a konzuli képviselet vezetőjének vagy a küldő állam diplomáciai kép-viselete vezetőjének, illetőleg az általuk erre feljogosított személynek engedélye nélkül nem léphetnek be a kizárólag konzuli célokra használt épületbe, épületrészbe, valamint az ezekhez tartozó földterületre.

(2) Az e cikk (1) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott lakására is.

14. cikk

A konzuli irattár mindig és az elhelyezésétől függetlenül sérthetetlen.

15. cikk

(1) A konzuli képviseletnek jogában áll, hogy kapcsolatot tartson kormányával, valamint a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviseletével és konzuli képviseleteivel. Erre a célra a konzuli képviselet igénybe veheti a hírközlés valamennyi szokásos eszközét, rejtjelt, futárokat és lepecsételt küldeményeket. Rádió-adóállomást a konzuli képviselet csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat.

A hírközlés szokásos eszközeinek használatánál a konzuli képviseletre ugyanazok a díjszabások érvényesek, mint a diplomáciai képviseletre.

(2) A konzuli képviselet hivatalos levelezése - tekintet nélkül arra, hogy milyen hírközlő eszköz használatáról van szó -, valamint a konzuli képviselet lepecsételt és a hivatalos jellegükre utaló jól látható külső jellel megkülönböztetett küldeményei sérthetetlenek. Azokat a fogadó állam hatóságai nem ellenőrizhetik és nem tarthatják vissza.

(3) A fogadó állam a konzuli küldeményeket szállító személyt ugyanolyan jogokban, kiváltságokban és mentességekben részesíti, mint a küldő állam diplomáciai futárját.

(4) A konzuli küldeményt rá lehet bízni hajó vagy repülőgép parancsnokára. A parancsnokot okirattal kell ellátni, s ebben meg kell jelölni a küldemény darabszámát; a parancsnokot azonban nem lehet konzuli futárnak tekinteni. A konzuli tisztviselő a küldeményt akadályoztatás nélkül közvetlenül veheti át a hajó vagy a repülőgép parancsnokától.

16. cikk

A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott személye sérthetetlen. Nem lehet őket letartóztatni, sem személyes szabadságukban más módon korlátozni

A fogadó állam köteles a konzuli tisztviselőnek és a konzuli alkalmazottnak a kellő tiszteletet megadni és minden szükséges intézkedést megtenni személyük, szabadságuk, valamint hivatali méltóságuk biztosítására és védelmére.

17. cikk

(1) A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott mentes a fogadó állam joghatósága alól, kivéve

a) a fogadó állam területén fekvő, személyi tulajdonban álló ingatlanra vonatkozó dologi jogi pert, hacsak a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott az ingatlant nem a küldő állam javára, a konzuli képviselet céljára tartja birtokában;

b) az olyan hagyatéki eljárással kapcsolatos pert, amelyben a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott magánszemélyként, mint végrendeleti végrehajtó, hagyatéki gondnok, örökös vagy hagyományos és nem a küldő állam képviselőjeként szerepel;

c) az olyan pert, amely a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott által a fogadó államban, hivatalos tevékenysége körén kívül folytatott bármilyen szabadfoglalkozással vagy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos.

A konzuli tisztviselővel vagy a konzuli alkalmazottal szemben semmiféle végrehajtási intézkedést nem lehet tenni, kivéve a fent említett eseteket, amennyiben a végrehajtás személye és lakása sérthetetlenségének csorbítása nélkül foganatosítható.

(2) A konzuli tisztviselővel, illetőleg a konzuli alkalmazottal együtt élő családtagok olyan mértékben mentesek a fogadó állam joghatósága alól és olyan jogokat és mentességeket élveznek - ide értve személyes sérthetetlenséget is -, mint a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott.

(3) A küldő állam lemondhat a konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és családtagjai joghatóság alóli mentességéről. A lemondásnak kifejezettnek kell lennie, s azt írásban kell megtenni.

A joghatóság alóli mentességről való lemondás polgári jogi és államigazgatási ügyekben nem jelent lemondást a meghozott határozat végrehajtása alóli mentességről. Ez utóbbiról külön lemondásra van szükség.

(4) Ha az e cikk rendelkezései szerint a fogadó állam joghatósága alól mentes személy keresetet indít, az alapkeresettel összefüggő viszontkereset tekintetében nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességére.

18. cikk

(1) A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott, aki nem a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa, nem köteles tanúvallomást tenni.

(2) A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott, aki nem a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa, felkérésre a küldő állam beleegyezése esetén tanúvallomást tehet.

(3) Nem lehet kényszerítő intézkedést alkalmazni abból a célból, hogy a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott, aki nem a fogadó állam állampolgára, tanúvallomást tegyen, vagy e célból a bíróság, illetőleg más hatóság előtt megjelenjen, és nem lehet őt felelősségre vonni a vallomástétel vagy a bíróság, illetőleg más hatóság előtti megjelenés megtagadása miatt.

(4) A konzuli alkalmazott, aki a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa, megtagadhatja, hogy tanúvallomást tegyen a hivatali tevékenységét érintő körülményekről.

(5) A (2) bekezdésben meghatározott esetben minden ésszerű intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a tanúvallomás megtétele a konzuli képviselet munkáját ne zavarja. Ha lehetséges, tanúvallomást szóban vagy írásban a konzuli képviseleten vagy a konzuli tisztviselő, illetőleg a konzuli alkalmazott lakásán is meg lehet tenni.

(6) E cikk rendelkezései egyaránt vonatkoznak a bírósági és az államigazgatási szervek eljárására.

(7) Az e cikkben foglaltak kiterjednek a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott családtagjaira is, ha velük együtt élnek és nem a fogadó állam állampolgárai.

19. cikk

A konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott, valamint az e személyekkel együtt élő családtagok mentesek a fogadó államban a fegyveres erőknél teljesítendő szolgálat, valamint bármilyen fajta kötelező közérdekű szolgálat alól.

20. cikk

A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott, valamint a velük együtt élő családtagjaik mentesek minden olyan kötelezettség alól, amely a fogadó állam jogszabályai szerint a külföldiekre a nyilvántartásuk, a lakhatási vagy a letelepedési engedélyük, valamint a más hasonló jellegű kötelezettségeik tekintetében fennállnak.

21. cikk

(1) A küldő állam a fogadó államban mentes minden adó és illeték kivetése és behajtása alól:

a kizárólag konzuli célokat szolgáló olyan földterületek, épületek és épületrészek tekintetében, ide értve a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott lakását is, amelyek a küldő állam vagy a nevében eljáró természetes vagy jogi személy tulajdonában vannak, illetőleg bérli azokat;

az ilyen ingatlanok megszerzésére vonatkozó megállapodás vagy más okirat tekintetében, ha a küldő állam ezeket az ingatlanakat kizárólag konzuli célokra szerzi meg.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében foglaltak nem érintik a szolgáltatások igénybevételéért járó díjakat.

(3) A fogadó állam nem vet ki és nem hajt be semmilyen adót és illetéket a küldő állam tulajdonában, birtokában, illetőleg használatában levő konzuli célokat szolgáló ingó vagyonra vagy annak megszerzésével kapcsolatban, amit a küldő állam más esetben a jogszabályok alapján köteles lenne fizetni.

22. cikk

A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott a fogadó államban mentesül minden olyan adó, vagy bármely ehhez hasonló jellegű illeték fizetése alól, amelyet a fogadó állam a szolgálati kötelezettségek teljesítése alapján kapott munkabérékre vet ki és von le.

23. cikk

(1) A konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és a velük együtt élő családtagjaik mentesek minden személyes vagy dologi, országos, regionális és helyi adó, valamint illeték alól.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében foglalt mentességek nem vonatkoznak:

a) az áruk, vagy szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókra;

b) a fogadó állam területén levő személyi tulajdoniban álló ingatlanok után járó adókra és illetékekre, az Egyezmény 21. cikkének (1) bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával;

c) a fogadó állam által kirótt öröklési és tulajdonátruházási adókra és illetékekre;

d) a fogadó államban levő forrásból eredő magánjövedelem után járó adókra és illetékekre;

e) azokra az adókra és illetékekre, amelyeket jogügyletekre és ezen jogügyleteket magukba foglaló vagy jogügyleteket érintő okiratokra, ide értve az állami illetékeket is (mindenfajta bélyeg illeték), s amelyeket az ilyen jogügyletekkel kapcsolatban kivetnek vagy behajtanak, az Egyezmény 21. cikkének (1) bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával;

f) az igénybe vett szolgáltatások díjaira.

24. cikk

(1) Minden olyan tárgy, ide értve a gépjárműveket is, amelyet a konzuli képviselet kizárólag szolgálati célokra hoz be, ugyanúgy mentes a vám és bármely olyan illeték alól, amelyet a behozatal miatt vagy a behozatallal kapcsolatban alkalmaznak, mint a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviselete részére szolgálati célokra behozott tárgyak.

(2) A konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott, valamint a velük együtt élő családtagok ugyanúgy mentesek a vámvizsgálat, továbbá a behozatal miatt vagy azzal kapcsolatban kivetett vám és bármely más illeték fizetése alól, mint a küldő állam diplomáciai képviselete személyzetének megfelelő tagjai.

(3) Az e cikk (2) bekezdésében levő "a diplomáciai képviseletek személyzetének megfelelő tagjai" kifejezés a diplomáciai személyzet tagjaira vonatkozik abban az esetben, ha konzuli tisztviselőről van szó, és az igazgatási-műszaki személyzet tagjaira utal, ha a konzuli alkalmazottról van szó.

25. cikk

Mindazok a személyek, akik számára ez az Egyezmény kiváltságokat és mentességeket biztosít, kötelesek - kiváltságaik és mentességeik csorbítása nélkül - a fogadó állam törvényeit és törvényes rendelkezéseit tiszteletben tartani, ide értve a közlekedési szabályokat, valamint gépjárművek biztosítására vonatkozó előírásokat is.

26. cikk

A konzuli tisztviselő számára - szolgálati kötelezettségeinek teljesítése érdekében - mozgási szabadságot kell biztosítani a konzuli kerületében, amennyiben ez nem ellentétes a fogadó állam jogszabályaival, amelyek az egyes körzetekbe való beutazást állambiztonsági szempontból megtiltják vagy korlátozzák.

27. cikk

A jelen Egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének, 13. cikke (2) bekezdésének, 16. cikkének, 17. cikke (1) és (2) bekezdésének, 19. cikkének, 20. cikkének, 22. cikkének, 23. cikke (1) bekezdésének és a 24. cikke (2) bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak a fogadó állam állampolgáraira és a fogadó állam állandó lakosaira.

IV. FEJEZET

Konzuli feladatok

28. cikk

A konzuli tisztviselő

- előmozdítja a küldő állam és a fogadó állam közötti baráti kapcsolatokat,

- elősegíti a két állam közötti gazdasági, kereskedelmi, kulturális és tudományos kapcsolatok, valamint az idegenforgalom fejlesztését,

- védelmezi a küldő állam, valamint a küldő állam állampolgárainak - ide értve a jogi személyeket is - jogait és érdekeit.

29. cikk

(1) A konzuli tisztviselő tevékenységét a konzuli kerületén belül fejti ki.

(2) A konzuli tisztviselő feladatai ellátása során szóban és írásban fordulhat a konzuli kerületben levő bármely hatósághoz, továbbá a fogadó állam illetékes központi hatóságaihoz, amennyiben ezt a fogadó állam törvényei, jogszabályai és szokásai lehetővé teszik.

30. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult konzuli kerületében:

a) a küldő állam állampolgárairól nyilvántartást vezetni;

b) a küldő állam jogszabályai szerint az állampolgársági ügyekben szükséges nyilatkozatokat felvenni;

c) a küldő állam állampolgárának családi viszonyait érintő nyilatkozatot felvenni;

d) a küldő állam állampolgárának születését vagy elhalálozását anyakönyvezni, illetőleg a születésről vagy elhalálozásról értesítést kapni;

e) közreműködni házasságkötésnél feltéve, hogy a küldő állam joga ezt megengedi és mindkét személy a küldő állam állampolgára.

(2) A konzuli tisztviselő tájékoztatja a fogadó állam illetékes szerveit az e cikk (1) bekezdése d) és e) pontjának megfelelően a konzuli képviseleten elvégzett anyakönyvi bejegyzésekről, ha ezt a fogadó állam jogszabályai megkívánják.

(3) Az e cikk (1) bekezdése d) és e) pontjában foglalt rendelkezések nem mentesítik az érintett személyeket az alól a kötelezettség teljesítése alól, hogy a fogadó állam jogszabályaiban előírtaknak eleget tegyenek.

31. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam jogszabályának megfelelően

1. a küldő állam állampolgára részére útlevelet vagy más útiokmányt kiállítani, megújítani, bevonni és érvényteleníteni;

2. a küldő államba történő beutazásra jogosító útiokmányt kiadni, s abban a szükséges változtatásokat bejegyezni;

3. be-, ki-, valamint átutazásra jogosító vízumot kiadni.

32. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli képviseleten, lakásán vagy a küldő állam állampolgárainak lakásán, valamint az ennek az államnak lobogóját vagy felségjelvényét viselő hajón vagy repülőgépen az alábbi cselekmények végzésére:

1. átveszi, írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárainak kérelmeit;

2. írásba foglalja, hitelesíti és megőrzi a küldő állam állampolgárainak végrendeleteit;

3. írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket és azok egyoldalú jogügyleteit, amennyiben e jogügyleteket a fogadó állam jogszabályai nem tiltják, illetve nem a fogadó államban levő ingatlanra vonatkozó dologi jogok alapítására vagy átruházására irányulnak;

4. írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárai és a fogadó állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket, ha ezek kizárólag a küldő állam területén fennálló érdekekre vonatkoznak, vagy ennek az államnak a területén teljesítendők, feltéve, hogy az ilyen jogügyletet a fogadó állam jogszabályai nem tiltják;

5. hitelesíti a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságaitól vagy hivatalos személyeitől származó iratokat, valamint ezeknek az iratoknak másolatát, kivonatát és fordítását;

6. hitelesíti a küldő állam állampolgárainak aláírását bármely iraton, ha ennek tartalma nem ütközik a fogadó állam tiltó jogszabályaiba;

7. megőrzésre átvesz a küldő állam állampolgáraitól, vagy ezek számára vagyontárgyakat és iratokat, amennyiben ezt a fogadó állam jogszabályai nem tiltják;

8. a hivatali jogkörébe tartozó egyéb olyan cselekményeket végez, amelyeket a fogadó állam jogszabályai nem tiltanak.

33. cikk

A konzuli tisztviselő által az Egyezmény 32. cikkének megfelelően kiállított, hitelesített, vagy lefordított okiratok a fogadó államban ugyanolyan jogi jelentőséggel és bizonyító erővel rendelkeznek, mintha azokat a fogadó állam illetékes hatóságai, intézményei állították volna ki, hitelesítették, vagy fordították volna le.

34. cikk

A konzuli tisztviselő - ha erre a küldő állam jogszabályai felhatalmazzák - a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a polgári jogi, családjogi és a büntető ügyekre vonatkozó jogi kapcsolatok szabályozása tárgyában kötött szerződés rendelkezéseinek megfelelően örökbefogadási ügyekben eljárhat, gyámot, illetőleg gondnokot rendelhet.

35. cikk

(1) A konzuli tisztviselőnek a hagyatéki ügyekkel kapcsolatos feladatait a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a polgári jogi, családjogi és a büntető ügyekre vonatkozó jogi kapcsolatok szabályozása tárgyában kötött szerződés szabályozza.

(2) A fogadó állam illetékes hatóságai tájékoztatják a konzuli tisztviselőt a küldő állam állampolgárának elhalálozásáról és tájékoztatást adnak a hagyatékról, az örökösökről, a hagyományosokról és a végrendelet létezéséről.

(3) A fogadó állam illetékes hatóságai tájékoztatják a konzuli tisztviselőt a fogadó államban megnyílt hagyatékról, ha az örökös vagy a hagyományos a küldő állam állampolgára.

Ez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor az illetékes hatóságok arról szereznek tudomást, hogy a küldő állam állampolgárának javára harmadik állam területén nyílt meg hagyaték.

36. cikk

A konzuli tisztviselőnek joga van konzuli kerületében arra, hogy a fogadó állam hatóságai előtt a küldő állam olyan állampolgárait képviselje, akik távol vannak, vagy valamilyen fontos okból nincsenek abban a helyzetben, hogy jogaikat és érdekeiket kellő időben megvédjék. Ez a képviselet addig áll fenn, amíg a képviselt személy nem jelöli ki a meghatalmazottját, vagy saját maga nem látja el a jogainak és érdekeinek védelmét.

37. cikk

(1) A konzuli tisztviselő konzuli kerületében jogosult arra, hogy találkozzék és érintkezzék a küldő állam bármely állampolgárával, tanácsokat adjon neki és bármely segítségben részesítse, ide értve szükség esetén a jogi segítség nyújtására tett intézkedéseket is.

A fogadó állam semmilyen módon nem akadályozza azt, hogy a küldő állam állampolgára a konzuli képviselettel érintkezésbe lépjen, vagy a konzuli képviseletet felkeresse.

(2) A fogadó állam illetékes hatóságai értesítik a küldő állam megfelelő konzuli tisztviselőjét a küldő állam állampolgárának letartóztatásáról, vagy személyes szabadságának bármilyen korlátozásáról.

(3) A konzuli tisztviselő jogosult arra, hogy a küldő állam letartóztatott, személyes szabadságában bármely formában korlátozott vagy szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát meglátogassa és vele a kapcsolatot felvegye. Az e bekezdésben foglalt jogok a fogadó állam jogszabályaival összhangban valósulnak meg, de ezek a jogszabályok nem érvényteleníthetik e jogokat

38. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult arra, hogy a küldő állam hajóinak a fogadó állam kikötőjében és belső vizein bármely támogatást és segítséget megadjon.

(2) A konzuli tisztviselő a hajó fedélzetére mehet és kapcsolatba léphet a hajó parancsnokával és a személyzet tagjaival, illetőleg a hajó parancsnoka és a személyzet tagjai felvehetik a kapcsolatot a konzuli tisztviselővel, amint a hajónak a parttal való szabad érintkezését engedélyezték.

(3) A konzuli tisztviselő a fogadó állam illetékes hatóságaihoz segítségért, fordulhat bármely kérdésben, amely a küldő állam hajóival, a hajók parancsnokával és személyzetével kapcsolatos feladataival összefügg.

39. cikk

A konzuli tisztviselő konzuli kerületében jogosult arra, hogy

1. a küldő állam hajóit ért bármilyen eseményt kivizsgáljon, a küldő állam hajójának parancsnokát és a személyzetének tagjait meghallgassa, a hajóokmányokat ellenőrizze, tájékoztatást kapjon a hajó útirányáról és rendeltetési helyéről, elősegítse a hajónak a kikötőbe történő belépését, a kikötőben való tartózkodást, valamint a kikötő elhagyását - anélkül, hogy a fogadó állam hatóságainak jogait megsértené;

2. a hajó parancsnoka és a személyzet bármely tagja között keletkezett vitát megoldjon, ide értve a munkabérrel és a munkavállalási szerződéssel kapcsolatos vitákat is, ha ezt a küldő állam jogszabályai lehetővé teszik és anélkül, hogy a fogadó állam hatóságainak jogait megsértené;

3. szükség esetén a hajó parancsnokának, vagy a személyzet bármely tagjának gyógykezelésére, illetőleg hazatérése érdekében intézkedéseket tegyen;

4. a küldő állam jogszabályai által a hajókkal kapcsolatban előírt bármely nyilatkozatot vagy más okiratot átvegyen, kiállítson, illetőleg hitelesítsen.

40. cikk

(1) Ha a fogadó állam bírósága vagy más illetékes hatósága a küldő állam hajójának fedélzetén valamilyen kényszerítő intézkedést kíván tenni, vagy nyomozást akar folytatni, erről a fogadó állam hatósága tájékoztatja az illetékes konzuli tisztviselőt. A tájékoztatást az intézkedések megtétele előtt kell megadni, hogy a konzuli tisztviselő vagy képviselője jelen lehessen ezeknek az intézkedéseknek a megtételekor. Ha a konzuli tisztviselő vagy képviselője nem volt jelen, kérésére a fogadó állam illetékes hatóságai a történtekről teljes tájékoztatást adnak.

(2) E cikk (1) bekezdése arra az esetre is vonatkozik, amikor a kikötői hatóságok a hajó parancsnokát vagy a személyzet tagját a parton hallgatják ki.

(3) E cikk rendelkezései nem alkalmazhatók a rendes vám-, útlevél- és egészségügyi ellenőrzésre, sem bármely olyan tevékenységre, amely a hajó parancsnokának kérésére vagy beleegyezésével történik.

41. cikk

(1) A fogadó állam illetékes hatóságai lehetőség szerint minél előbb értesítik az illetékes konzuli tisztviselőt, ha a küldő állam hajója a fogadó államban hajótörést szenved, zátonyra fut, partra kerül, vagy más szerencsétlenséget szenved, illetőleg ha a küldő állam állampolgárának tulajdonában levő bármely tárgyat a fogadó állam partján vagy partjai közelében találnak, vagy ha ez ennek az államnak a kikötőjébe kerül, ide értve azt az esetet is, ha e tárgy harmadik állam hajótörést szenvedett hajója rakományának volt a része. Az illetékes hatóságok tájékoztatják a konzuli tisztviselőt azokról az intézkedésekről is, amelyeket az emberek, a hajó, a hajórakomány, a hajó fedélzetén levő vagyontárgyak, a hajóhoz, valamint a hajórakományhoz tartozó, de a hajóról lekerült tárgyak megmentése érdekében tettek.

(2) A konzuli tisztviselő az ilyen hajónak, illetőleg az utasoknak és a személyzet tagjainak bármely segítséget megadhat és e célból a fogadó állam illetékes hatóságaitól segítséget kérhet.

A konzuli tisztviselő megteheti az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedéseket, intézkedhet továbbá a hajó megjavítása érdekében, vagy az illetékes hatóságokhoz fordulhat ilyen intézkedések megtételét vagy folytatását kérve.

(3) Ha a küldő állam hajótörést szenvedett hajóját, vagy bármely a hajóhoz tartozó tárgyat a fogadó állam partján, illetőleg a partjai közelében megtalálják, vagy az a fogadó állam kikötőjébe kerül és sem a parancsnok, sem a tulajdonos vagy ügynöke, sem pedig a hajó biztosítói nincsenek olyan helyzetben, hogy az ilyen hajót vagy tárgyat megőrizzék, illetőleg azzal rendelkezzenek, akkor a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni, hogy a hajó tulajdonosa nevében olyan intézkedéseket tegyen, amelyeket e célból maga a tulajdonos is megtenne.

Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni bármely olyan tárggyal kapcsolatban is. amely a hajó rakományához tartozik és a küldő állam természetes vagy jogi személyének a tulajdonában van.

(4) Ha bármely olyan tárgyat találnak a fogadó állam partján, partjai közelében vagy kikötőjében, amely harmadik állam hajótörést szenvedett hajójának rakományához tartozik, de a küldő állam természetes vagy jogi személyének a tulajdonában van - feltéve, hogy sem a hajó parancsnoka, sem a tárgy tulajdonosa vagy ügynöke, sem az érdekelt biztosítók nincsenek abban a helyzetben, hogy az ilyen tárgy megőrzéséről gondoskodjanak, illetőleg hogy rendelkezzenek vele - a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni, hogy a tulajdonos nevében olyan intézkedéseket tegyen, amelyeket e célból maga a tulajdonos is megtenne.

42. cikk

A 38-41. cikkek rendelkezéseit - ha hatályos nemzetközi légügyi egyezmény másként nem rendelkezik - megfelelően alkalmazni kell a repülőgépek esetében is.

43. cikk

(1) A konzuli tisztviselő az e Fejezetben felsorolt feladatokon kívül más konzuli feladatokat is elláthat, ha ezek nem állnak ellentétben a fogadó állam jogszabályaival.

(2) A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli cselekményekért a küldő állam jogszabályainak megfelelően díjakat és illetékeket szedni.

V. FEJEZET

Záró rendelkezések

44. cikk

(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni és az a megerősítő okiratok kicserélésétől számított harmincadik napon lép hatályba. A megerősítő okiratokat Prágában kell kicserélni.

(2) Az Egyezmény még további hat hónapig érvényben marad attól az időponttól számítva, amikor az egyik Magas Szerződő Fél a másik Magas Szerződő Félnek írásban bejelenti az Egyezmény megszüntetésére irányuló szándékát.

(3) A jelen Egyezmény hatályba lépésével a Prágában, az 1959. évi március hó 27. napján a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között aláírt Konzuli Egyezmény hatályát veszti.

Ennek hiteléül a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai aláírták és pecséttel látták el az Egyezményt.

Készült Budapesten, az 1973. évi május hó 17. napján, két példányban, magyar és cseh nyelven. Mindkét szöveg egyaránt hiteles.

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében:

Puja Frigyes s. k.

a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Elnöke nevében:

Frantisek Krajcir s. k.

JEGYZŐKÖNYV

a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között aláírt Konzuli Egyezményhez

A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a mai napon aláírt Konzuli Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) aláírásakor a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai az alábbiakban állapodtak meg:

1. A konzuli tisztviselőt az Egyezmény 37. cikkének (2) bekezdése alapján a küldő állam állampolgárának letartóztatásáról vagy személyes szabadságának bármely korlátozásáról öt napon belül kell értesíteni.

2. A konzuli tisztviselő az Egyezmény 37. cikkének (3) bekezdése alapján a küldő állam állampolgárát a letartóztatását vagy személyes szabadságának bármely korlátozását követő hét napon belül meglátogathatja és vele kapcsolatot teremthet.

3. A konzuli tisztviselő az Egyezmény 37. cikkének (3) bekezdése alapján a küldő állam letartóztatott vagy személyes szabadságában bármely módon korlátozott, illetőleg szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát időszakos alapon meglátogathatja és érintkezhet vele.

Az ilyen látogatást késedelem nélkül lehetővé kell tenni.

4. Ez a Jegyzőkönyv az Egyezmény elválaszthatatlan része.

Ennek hiteléül a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai ezt a Jegyzőkönyvet aláírták és pecséttel látták el.

Készült Budapesten, az 1973. évi május hó 17. napján, két példányban, magyar és cseh nyelven. Mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében:

Puja Frigyes s. k.

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Elnöke nevében:

Frantisek Krajcir s. k.

3. § Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezéseit 1974. február 20. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.[1]

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Cseterki Lajos s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára