1975. évi 9. törvényerejű rendelet

a Bernben, 1970. február 7-én aláírt vasúti árufuvarozási, valamint személy- és poggyászfuvarozási nemzetközi egyezmények és pótjegyzőkönyv kihirdetéséről

(A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése az 1974. évi február hó 20. napján a svájci kormánynál megtörtént. Az egyezmények és a pótjegyzőkönyv az 1975. évi január hó 1. napján léptek hatályba.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa e törvényerejű rendelettel kihirdeti a Bernben. 1970. február 7-én aláírt

a vasúti árufuvarozásról szóló nemzetközi egyezményt (CIM);

a vasúti személy- és poggyászfuvarozásról szóló nemzetközi egyezményt (CIV);

a vasúti árufuvarozásról (CIM), valamint személy- és poggyászfuvarozásról (CIV) szóló nemzetközi egyezményekhez tartozó pótjegyzőkönyvet.

2. § Az egyezmények és a pótjegyzőkönyv hivatalos magyar fordítása a következő:

A VASÚTI ÁRUFUVAROZÁSRÓL SZÓLÓ NEMZETKÖZI EGYEZMÉNY

(CIM)

AZ alulírott meghatalmazottak,

elismervén annak szükségességét, hogy a vasúti árufuvarozásról szóló, 1961. február 25-én Bernben aláírt Nemzetközi Egyezményt felülvizsgálják, ebből a célból az említett Egyezmény 69. cikkének megfelelően új Egyezmény megkötését határozták el, és a következő cikkekben állapodtak meg:

I. Cím

AZ EGYEZMÉNY TÁRGYA ÉS ÉRVÉNYESSÉGI TERÜLETE

1. cikk

Vasutak és fuvarozások, amelyekre az Egyezményt alkalmazni kell

1. § - Az Egyezményt - az alábbi szakaszokban megállapított kivételekkel - alkalmazni kell mindazokra az áruküldeményekre, amelyeket közvetlen fuvarlevéllel olyan útvonalra adnak fel, amely legalább két szerződő Állam területét érinti, és kizárólag olyan vonalakat foglal magába, amelyeket az 59. cikknek megfelelően összeállított jegyzékbe felvettek.

2. § - Azok a küldemények, amelyeknek feladási és rendeltetési állomása1 ugyanannak az Államnak a területén fekszik és amelyek egy másik Állam területét csak átmenetben érintik, nem esnek ennek az Egyezménynek a hatálya alá:

a) ha az átmenetben érintett vonalakat kizárólag a feladási Állam valamelyik vasútja tartja üzemben;

b) akkor is, ha az átmenetben érintett vonalakat nem kizárólag a feladási Állam valamelyik vasútja tartja üzemben, de az érdekelt Államok vagy vasutak oly értelmű megállapodást kötöttek, amely szerint ezeket a fuvarozásokat nem tekintik nemzetközieknek.

3. § - Két szomszédos Állam állomásai között és két Állam állomásai között egy harmadik Állam területén át fuvarozott küldeményekre, ha a fuvarozásra igénybevett vonalakat kizárólag csak ezen Államok egyikének vasutai tartják üzemben, ennek az Államnak a jogát kell alkalmazni, ha a feladó a megfelelő fuvarlevélminta megválasztásával az erre a vasútra érvényben álló belföldi szabályzat alkalmazását kívánja és ez nem ütközik egyik érdekelt Állam törvényeibe vagy szabályzataiba sem.

2. cikk

A vegyes fuvarozásokra vonatkozó rendelkezések

1. § - Az 1. cikkben említett jegyzékbe fel lehet venni a vasúti vonalakon felül rendszeresen üzemben tartott olyan gépkocsi- vagy hajózási vonalakat is, amelyek a vasúti útvonalakat kiegészítik és amelyeken a nemzetközi fuvarozásokat azzal a fenntartással hajtják végre, hogy az ilyen vonalakat, ha azok legalább két. szerződő Államot kötnek össze, csak ezeknek az Államoknak a közös beleegyezésével lehet a jegyzékbe felvenni.

2. § - Az ilyen vonalakat üzemben tartó vállalatokat, az eltérő fuvarozási módból szükségképpen adódó eltérések fenntartásával, megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelességek, amelyek ennek az Egyezménynek értelmében a vasutakat megilletik, illetőleg terhelik. Az eltérések azonban nem vonatkozhatnak az ebben az Egyezményben a felelősségre megállapított szabályokra.

3. § - Minden Államnak, amely az 1. §-ban megjelölt valamely vonalat a jegyzékbe felvétetni kíván, meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, hogy a 2. §-ban említett eltéréseket a díjszabásokra előírt alakban kihirdessék.

4. § - A vasutak és az 1. § meghatározása alá nem eső más fuvarozó vállalatok által együttesen lebonyolított nemzetközi fuvarozásokra, abból a célból, hogy mindegyik fuvarozási mód sajátosságait figyelembe vegyék, a vasutak az érdekelt fuvarozó vállalatokkal együttesen olyan díjszabási határozmányokat állapíthanak meg, melyek ezeket a vegyes fuvarozásokat ettől az Egyezménytől eltérő jogi szabályozás hatálya alá helyezik. Ebben az esetben a díjszabási határozmányok a jelen Egyezmény 6. cikk 1. §-ának alkalmazásaképpen megállapított fuvarlevéltől eltérő fuvarokmány alkalmazását is előírhatják.

3. cikk

A fuvarozásból kizárt tárgyak

A fuvarozásból kizártak:

a) azok a tárgyak, amelyeknek fuvarozására útvonalon érintett területeknek akár csak egyikén is egyedül a posta jogosult;

b) azok a tárgyak, amelyek terjedelmük, súlyuk vagy tulajdonságuk miatt az érintendő vasutak bármelyikének berendezései vagy üzemi eszközei tekintetében a kívánt fuvarozásra nem alkalmasak;

c) azok a tárgyak, amelyeknek a fuvarozása az útvonalon érintett területeknek csak egyikén is tilos;

d) ennek az Egyezménynek I. Melléklete alapján a fuvarozásból kizárt anyagok és tárgyak - a 4. cikk 2. §-ában megállapított kivételek fenntartásával.

4. cikk

Feltételesen fuvarozható tárgyak

1. § - Feltételesen fuvarozhatók:

a) ennek az Egyezménynek I. Mellékletében vagy a 2. §-ban említett megállapodásokban és díjszabási határozmányokban előírt feltételek szerint fuvarozható anyagok és tárgyak;

b) a hullaküldemények a következő feltételek szerint:

1. a fuvarozásnak gyorsáruként kell történnie;

2. a fuvarköltséget a feladónak kell fizetnie ;

3. az utánvét vagy készpénzelőleg nincs megengedve;

4. a fuvarlevél nem tartalmazhatja a "pályaudvaron marad" bejegyzést;

5. a. fuvarozásra, ha azt több Állam között létesített külön egyezmények nem szabályozzák, minden egyes Állam törvényei és szabályzatai érvényesek; a hullaküldeményhez kísérőt nem kell adni, ha a feladó a fuvarlevélbe írt nyilatkozattal kötelezettséget vállal arra, hogy a hullát a rendeltetési országban előírt elviteli határidőn belül elviszik.

c) saját kerekeiken futó vasúti járművek azzal a feltétellel, hogy azok futóképességét egy vasút megállapítja és ezt a járművön felirattal, vagy külön bizonyítvánnyal tanúsítja; mozdonyokhoz, szerkocsikhoz, motorkocsikhoz ezenkívül a feladónak kísérőt kell adnia, akinek különösen a kenésről kell gondoskodnia; mozdonyokon, szerkocsikon és motorkocsikon kívül saját kerekein futó más vasúti járművekhez is lehet kísérőt adni, akinek szintén különösen a kenésről kell gondoskodnia. Ha a feladó ezzel a lehetőséggel élt, ezt a fuvarlevélbe be kell jegyeznie;

d) élőállat küldemények a következő feltételek szerint:

1. a küldeményhez a feladónak kísérőt kell adnia.

Nem kell azonban kísérőt adni,

- ha kis állatokról van szó, amelyek csomagolásban kerülnek feladásra,

- ha kísérő nélküli feladás nemzetközi díjszabásban van előírva, vagy

- ha a fuvarozásban részes vasutak a feladó kívánságára a kíséretről lemondtak; eben az esetben, ha ellenkező megállapodás nincs, a vasút nem felelős az olyan elveszésért vagy sérülésért, amely abból a veszélyből származott, amelynek elhárítása a kíséret célja lett volna.

A feladó köteles a kísérők számát a fuvarlevélbe bejegyezni, vagy ha kísérőt nem ad, be kell írnia: "kísérő nélkül";

2. a feladónak alkalmazkodnia kell a feladási, a rendeltetési, valamint az átmenetben érintett Államok állategészségügyi szabályaihoz;

3. a fuvarlevélbe a "pályaudvaron marad" bejegyzést beírni nem szabad;

e) olyan tárgyak, amelyeknek fuvarozása méreteik, súlyuk, vagy tulajdonságuk miatt az érintendő vasutak bármelyikének berendezéseire vagy üzemi eszközeire tekintettel különös nehézséget okoz, csak a vasút által -minden egyes esetben a feladó meghallgatásával - megállapítandó különleges feltételek szerint; ezek a feltételek ennek az Egyezménynek a rendelkezéseitől eltérhetnek.

2. § - Két vagy több szerződő Állam megállapodást köthet arra, hogy ennek az Egyezménynek I. Melléklete szerint a fuvarozásból kizárt egyes anyagokat vagy tárgyakat ezek között az Államok közötti nemzetközi forgalomban egyes feltételek mellett, vagy az I. Melléklet szerint feltételesen fuvarozható anyagokat és tárgyakat az abban megállapított feltételeknél kevésbé szigorú feltételek szerint fuvarozzák.

Díjszabásaikba felvett határozmányok útján a vasutak is megengedhetik a fuvarozásból ennek az Egyezménynek I. Melléklete szerint kizárt egyes anyagok vagy tárgyak fuvarozását, vagy az I. Melléklet szerint feltételesen fuvarozható anyagokra és tárgyakra az I. Mellékletben megállapított feltételeknél kevésbé szigorú feltételeket állapíthatnak meg.

Az ilyen megállapodásokat és díjszabási határozmányokat a Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatallal közölni kell.

5. cikk

A vasút fuvarozási kötelessége

1. § - A vasút köteles ennek az Egyezménynek a feltételei szerint minden árufuvarozást végrehajtani, feltéve, hogy:

a) a feladó alkalmazkodik az Egyezmény rendelkezéseihez;

b) a fuvarozás a rendes és a forgalom általános szükségleteit kielégítő fuvarozási eszközökkel lehetséges;

c) a fuvarozást nem akadályozzák olyan körülmények, amelyeket a vasút el nem kerülhet és amelyeknek elhárítása tőle nem függ.

2. § - Az olyan tárgyakat, amelyeknek be-, át- vagy kirakása különleges eszközök alkalmazását teszi szükségessé, a vasút csak abban az esetben köteles fuvarozásra felvenni, ha azokon az állomásokon, amelyeken ezeket a műveleteket végre kell hajtani, ilyen különleges eszközök rendelkezésre állnak.

3. § - A vasút csak az olyan küldeményeket köteles fuvarozásra átvenni, amelyeknek fuvarozása késedelem nélkül végrehajtható; a feladási állomásra érvényes szabályok határozzák meg, hogy mely esetekben köteles ez az állomás ideiglenes megőrzésre átvenni olyan küldeményeket, amelyek ennek a feltételnek nem felelnek meg.

4. § - Ha az illetékes hatóság elrendelte, hogy

a) az üzemet egészben vagy részben szüntessék meg vagy szüneteltessék,

b) bizonyos küldemények a fuvarozásból ki legyenek zárva vagy csak feltételesen legyenek fuvarozhatók,

az evégből tett intézkedések a közönségnek és a vasutaknak haladéktalanul tudomására kell hozni; az értesített vasutak kötelesek ezekről az intézkedésekről kihirdetés céljából a többi Állam vasutait tájékoztatni.

5. § - A vasutak közös megegyezéssel és kormányaik hozzájárulásának fenntartásával elhatározhatják, hogy az árufuvarozást bizonyos viszonylatokban meghatározott határátmenetekre és átmeneti országokra korlátozzák.

Ezeket az intézkedéseket a Központi Hivatal tudomására kell hozni, amely azokat közli a szerződő Államok kormányaival. Az intézkedéseket elfogadottaknak kell tekinteni, ha a közlés időpontjától számított egy havi határidőn belül egy szerződő Állam sem tesz az intézkedés ellen kifogást. Kifogásolás esetében, ha a Központi Hivatalnak nem sikerül a nézeteltéréseket kiküszöbölnie, a Központi Hivatal a szerződő Államok képviselőit összehívja.

Mihelyt az intézkedéseket elfogadottaknak lehet tekinteni, a Központi Hivatal erről a szerződő Államokat értesíti. Az intézkedéseket ezután külön jegyzékekbe foglalják és e jegyzékeket a nemzetközi díjszabásokra előírt álakban közzéteszik.

Az intézkedések a Központi Hivatalnak a harmadik bekezdés első mondatának megfelelően adott értesítésétől számított egy hónap elteltével lépnek hatályba.

6. § - Ha a vasút ennek a cikknek a rendelkezéseit bármiképpen megszegi, az ebből eredő kár megtérítésére kereset indítható.

II. Cím

A FUVAROZÁSI SZERZŐDÉS

I. FEJEZET

A fuvarozási szerződés alakja és feltételei

6. cikk

A fuvarlevél tartalma és alakja

1. § A feladó köteles ennek az Egyezménynek a hatálya alá tartozó minden küldeményhez kellőképpen kiállított fuvarlevelet adni.

A gyorsárura és teherárura vonatkozó fuvarlevél mintáját, amelynek a feladó részére egy másodpéldányt is tartalmaznia kell, a vasutak állapítják meg.

A vasutaknak a fuvarlevélmintára vonatkozó határozataira nézve az 5. cikk 5. §-a második bekezdésében és harmadik bekezdése első mondatában kimondott rendelkezések kerülnek értelemszerűleg alkalmazásra.

Egyes fontos forgalmakra, valamint szomszédos Államok között lebonyolódó egyes forgalmakra a díjszabások a tekintetbe jövő forgalom sajátszerűségeinek megfelelő, egyszerűsített fuvarlevél használatát írhatják elő.

2. § - A fuvarleveleket két, vagy adott esetben három nyelvű szöveggel kell nyomtatni; e három nyelv közül legalább egy a francia, a német vagy az olasz legyen.

A nemzetközi díjszabások határozhatják meg, hogy a feladó bejegyzéseit a fuvarlevélbe milyen nyelven írja be. Ilyen határozmányok hiányában a bejegyzéseket a feladási Állam egyik hivatalos nyelvén kell beírni és francia, német vagy olasz nyelvű fordítást kell hozzá csatolni, hacsak a bejegyzéseket már nem e nyelvek egyikén szövegezték.

A vasút megkívánhatja, hogy a feladó a fuvarlevélre és annak mellékleteire írandó adatokat és nyilatkozatokat latin betűkkel írja be.

3. § - A sávnélküli vagy a vörös sávval ellátott fuvarlevél megválasztása mutatja azt, hogy az árut teheráruként vagy gyorsáruként kell fuvarozni. A fuvarozási útvonal egy részén gyorsáruként, másik részén teheráruként való továbbítást kívánni nem lehet, kivéve ha az érdekelt összes vasutak erre nézve megegyeztek.

4. § - A fuvarlevélre a bejegyzéseket kitörölhetetlen betűkkel kell beírni vagy rányomtatni. Keresztülírt, kivakart, vagy papírral átragasztott fuvarlevelek használata tilos. Bejegyzéseket át lehet húzni, feltéve, hogy azt a feladó aláírásával elismeri és - ha az árudarabok számáról vagy súlyáról van szó - a helyesbített mennyiségeket betűkkel írja be.

5. § - A fuvarlevélnek minden esetben tartalmaznia kell a következő adatokat:

a) a rendeltetési állomás megjelölését olyan részletezéssel, amely szükséges ahhoz, hogy ugyanazon helység különböző állomásainak vagy azonos, illetőleg hasonló nevű helységek állomásainak bármiféle összetévesztése elkerülhető legyen;

b) az átvevő nevét és címét. Átvevőként csak egy természetes vagy jogi személyt szabad megjelölni. A rendeltetési állomást vagy annak egyik alkalmazottját csak abban az esetben szabad átvevőként megjelölni, ha ezt az alkalmazásra kerülő díjszabás kifejezetten megengedi. Olyan címzést, amely nem jelöli meg az átvevő nevét, mint pl. ". .. rendeletére", vagy "a fuvarlevél-másodpéldány felmutatója részére" nem szabad használni;

c) az áru megnevezését. A 4. cikk 1. §-ának a) pontja alatt és a 2. §-ában foglalt rendelkezések alapján feltételesen fuvarozható árukat a rájuk nézve előírt megnevezéssel kell a feladónak megneveznie, az egyéb árukat, ha a feladó egy bizonyos díjszabás alkalmazását kívánja, az ebben a díjszabásban használt megnevezéssel, és minden más esetben a feladási Államban az áru minőségének megfelelően használt kereskedelmi elnevezéssel kell beírni;

d) a súlyt vagy helyette a feladási vasút szabályainak megfelelő megegyező adatot. Ha a feladási Állam törvényei és szabályzatai megengedik, hogy a feladó az árut a súly vagy az azt helyettesítő egyéb adat megjelölése nélkül adja fel, a súlyt vagy ezt az adatot a feladási vasútnak kell a fuvarlevélbe beírnia;

e) darabárunál: az árudarabok mennyiségét és a csomagolás leírását. Ugyanezeket az adatokat kell a fuvarlevelekbe beírni a vasútitengeri forgalomban fuvarozott és átrakásra kerülő kocsirakományoknál, tekintet nélkül arra, hogy a rakományok egy vagy több árudarabból állnak.

A feladó által berakandó küldeményeknél: a vasúti kocsi számát és magánkocsiknál ezenfelül még az önsúlyát is;

f) a vám- és más államigazgatási szervek által megkívánt azoknak az iratoknak részletes felsorolását, amelyeket a fuvarlevélhez csatoltak, vagy amelyekre vonatkozólag a fuvarlevélben említés történik, hogy azok egy meghatározott állomáson, vámhivatalban vagy más államigazgatási szervnél állnak a vasút rendelkezésére;

g) a feladó nevét és címét, ha a feladó szükségesnek tartja távirati címével vagy távbeszélő hívószámával kiegészítve. Feladóként csak egy természetes személyt vagy jogi személyt szabad a fuvarlevélben megjelölni. Ha a feladási állomáson érvényben levő törvények és szabályzatok megkövetelik, a feladónak a nevéhez és címéhez még a kézzel írott, nyomtatott vagy bélyegzővel rányomott aláírását is alkalmaznia kell; a használt fuvarlevél mintája erre a célra az "Aláírás" előnyomtatott szöveget tartalmazhatja.

6. § - A fuvarlevélnek ezeken felül adott esetben tartalmaznia kell mindazokat az egyéb adatokat is, amelyeket ez az Egyezmény előír, így különösen a következőket:

a) a "pályaudvaron marad" vagy a "házhozfuvarozandó" megjelölést, feltéve, hogy a kiszolgáltatásnak eme módjai a rendeltetési állomáson megengedettek. Ha a feladó azt kívánja, hogy a küldeményt az átvevő egyik iparvágányán szolgáltassák ki, a feladónak a megfelelő előírást a fuvarlevélben az átvevő neve és címe után be kell vezetnie;

b) az alkalmazandó díjszabásokat, különösen a 11. cikk 4. §-ának c) pontjában és a 35. cikkben említett külön- és kivételes díjszabásokat;

c) a 20. cikk szerint megadott érdekbevallás összegét számjegyekkel;

d) a költségeket, amelyeknek fizetését a feladó a 17. cikk rendelkezéseinek megfelelően magára vállalja;

e) az utánvét és a készpénzelőleg (19. cikk) összegét számjegyekkel;

f) a 10. cikk 1. §-a szerint előírt útirányt és azoknak az állomásoknak a megjelölését, amelyeken a vám- vagy más államigazgatási eljárást el kell végezni;

g) a 15. cikk 1. § második bekezdése értelmében a vám- és más államigazgatási eljárásra vonatkozóan megkövetelt bejegyzéseket;

h) azt a megjegyzést, hogy az átvevő nem jogosult a fuvarozási szerződést módosítani; ezt a bejegyzést a következőképpen kell szövegezni: "Az átvevő utólagos rendelkezések adására nem jogosult";

i) az árukísérők számát vagy a "Kísérő nélkül" bejegyzést a 4. cikk 1. §-a d) pontjában 1. alatt foglaltaknak megfelelően.

7. § - Ha a fuvarlevélen a feladó bejegyzéseire szolgáló hely nem elegendő, pótlapokat kell használni, amelyek a fuvarlevél kiegészítő részét képezik. Ezeknek a pótlapoknak ugyanolyan méretűeknek kell lenniök, mint. a fuvarlevél és azokat átíró eljárással annyi példányban kell kiállítani, ahány lapból a fuvarlevél áll és a feladónak alá kell írnia. A fuvarlevélben a mellékelt pótlapokra hivatkozni kell. Ha a küldemény összsúlyát megjelölik, ezt az adatot magára a fuvarlevélre kell rávezetni.

8. § - Egyéb nyilatkozatot csak akkor szabad a fuvarlevélbe beírni, ha azt valamely Állam törvényei és szabályzatai vagy a díjszabások előírják vagy megengedik és az a jelen Egyezménnyel nem ellenkezik.

Tilos a fuvarlevelet más irattal helyettesíteni, vagy ahhoz más okmányt csatolni, mint amelyet ez az Egyezmény vagy díjszabás előír vagy megenged.

9. § - Minden egyes küldeményhez egy fuvarlevelet kell kiállítani. Nem lehet azonban egy fuvarlevéllel feladni:

a) olyan árukat, amelyek természetüknél fogva hátrány nélkül együvé nem rakhatók;

b) olyan árukat, amelyeket részben a vasútnak, részben a feladónak kell beraknia;

c) olyan árukat, amelyeknek együvérakása vám- vagy más államigazgatási eljárási szabályokba ütközik;

d) a feltételesen fuvarozható árukat, ha olyan anyagokról és tárgyakról van szó, amelyeket ennek az Egyezménynek I. Melléklete, vagy a 4. cikk 2. §-ában említett megállapodások és díjszabási határozmányok alapján egymással vagy más áruval együvé rakni nem szabad.

10. § - Egy fuvarlevél csak egy kocsirakományra vonatkozhat. Egy fuvarlevéllel azonban fuvarozásra feladhatók:

a) oszthatatlan, valamint olyan rendkívüli terjedelmű tárgyak, amelyeknek berakásához egynél több vasúti kocsi szükséges;

b) több kocsiba rakott küldemények is, ha azt a tekintetbe jövő forgalomra vonatkozó különleges szabályok, nemzetközi díjszabások vagy az érdekelt vasutak megállapodásai az egész fuvarozási útvonalra megengedik.

11. § - A feladó a fuvarlevélnek e célra kijelölt helyére az átvevőnek szóló értesítésként és anélkül, hogy ebből a vasútra nézve kötelesség vagy felelősség származhatnék, beírhat a küldeményre vonatkozó megjegyzéseket, mint pl.

"N. N. küldeménye";

"N. N. megbízásából";

"N. N. rendelkezésére";

"N. N.-nek történő továbbküldésre";

"N. N.-nél biztosított";

"N. N. hajózási vonalra" vagy "N hajóra";.

"N. N. hajózási vonalról" vagy "N hajóról";

"N. N. gépkocsijáratra";

"N. lN. gépkocsijáratról";

"N. N. légi járatra";

"N. N. légi járatról";

"N. N.-be történő kivitelre".

7. cikk

Felelősség a fuvarlevélbe írt bejegyzésekért. Intézkedések túlterhelés esetében. Fuvardíjpótlékok

1. § - A feladó felelős az általa a fuvarlevélbe vezetett adatok és nyilatkozatok helyességéért és viseli mindazokat a következményeket, amelyek abból a tényből származnak, hogy ezek a nyilatkozatok vagy adatok helytelenek, nem pontosak, hiányosak vagy azokat nem a részükre kijelölt helyre jegyezték be. Ha ez a hely nem elegendő, a feladónak erre a helyre beírt megjegyzéssel utalnia kell arra, hogy a bejegyzés kiegészítése a fuvarlevélen hol található.

2. § - A vasút bármikor jogosult megvizsgálni, hogy a küldemény a fuvarlevélbe tett bejegyzéseknek megfelel-e és hogy a feltételesen fuvarozható áruk fuvarozására vonatkozó rendelkezéseket megtartották-e.

Ha a küldemény tartalmának a megvizsgálásáról van szó, ahhoz meg kell hívni a feladót vagy az átvevőt aszerint, hogy a vizsgálat a feladási, illetőleg a rendeltetési állomáson történik. Ha az érdekelt nem jelenik meg, vagy ha a vizsgálatot a vasút útközben tartja meg és abban az Államban, amelyben a vizsgálat történik, eltérő törvények vagy szabályzatok nincsenek érvényben, a vizsgálatot a vasúton kívül álló két tanú jelenlétében kell elvégezni. Útközben azonban a vasút a küldemény tartalmának a megvizsgálását csak akkor végezheti, ha ezt vasútüzemi kényszerítő okok vagy vám- vagy más államigazgatási eljárási szabályok teszik szükségessé.

A fuvarlevélbe bejegyzett adatok megvizsgálásának eredményét a fuvarlevélbe be kell írni. Ha a vizsgálatot a feladási állomáson végezték, az eredményt a fuvarlevél másodpéldányára is fel kell jegyezni, ha az még a vasút kezében van. Ha a küldemény nem felel meg a fuvarlevélben foglalt bejegyzéseknek vagy a feltételesen fuvarozható áruk fuvarozására vonatkozó rendelkezéseket nem tartották meg, a vizsgálat által okozott költségek, hacsak azokat azonnal a helyszínen meg nem fizetik, a küldeményt terhelik.

3. § - Az egyes Államok törvényei és szabályzatai határozzák meg azokat a feltételeket, amelyeknek fennforgása esetében köteles a vasút az áru súlyát, az árudarabok számát, valamint a vasúti kocsik valóságos önsúlyát megállapítani.

A súly, a darabszám, valamint a valóságos kocsiönsúly megállapításának eredményét a vasút köteles a fuvarlevélbe bejegyezni.

4. § - Ha a mérlegelést vágányhídmérlegen végzik, a súlyt a kocsira ráírt önsúlynak a megrakott kocsi teljes súlyából történő levonásával állapítják meg, hacsak az üres kocsi külön meg-mérlegelése eltérő önsúlyt nem eredményez.

A magánfelek vágányhídmérlegein végzett mérlegelések ugyanolyan érvényűek, mint a vasút vágányhídmérlegein végzett mérlegelések, feltéve, hogy az illetékes vasút által az erre megállapított feltételeket teljesítették.

5. § - Ha a vasút által a fuvarozási szerződés megkötése után végzett mérlegelésnél súlykülön-bözet mutatkozik, a fuvardíjszámításra a feladási állomás által megállapított, vagy ha ilyen megállapítás nem történt, a feladó által bevallott súly marad irányadó a következő esetekben:

a) ha a súlykülönbözet nyilvánvalóan az áru természetének vagy az időjárás hatásainak a következménye;

b) ha a vasút által a fuvarozási szerződés megkötése után vágányhídmérlegen végzett mérlegelés eredménye a feladási állomás által megállapított, vagy ha ilyen megállapítás nem történt, a feladó által bevallott súllyal szemben 2%-nál nagyobb eltérést nem mutat.

6. § - A feladónak az általa berakandó küldeményeknél figyelembe kell vennie a terhelési határt. A figyelembe veendő terhelési határokat megállapító rendelkezéseket ugyanolyan módon kell közzétenni, mint a díjszabásokat. A feladó kivánságára a vasút közli a figyelembeveendő terhelési határt.

7. § - A fuvardíjkülönbözet megfizetésén és az esetleg okozott kár megtérítésén felül a vasút fuvardíjpótlékot szedhet be a következő esetekben az alábbi feltételek mellett:

a) a fuvardíjpótlék az egész küldeménydarab bruttó súlyának minden kilogrammja után két frank

1. az I. Melléklet szerint fuvarozásból kizárt anyagok és tárgyak szabálytalan, nem pontos vagy hiányos megnevezése esetében,

2. az I. Melléklet szerint feltételesen fuvarozható anyagok és tárgyak szabálytalan, nem pontos vagy hiányos megnevezése vagy az I. Melléklet feltételeinek figyelmen kívül hagyása esetében,

b) a fuvardíj pótlék a terhelési határt meghaladó súlyrész minden 100 kg-ja után tizenöt frank a feladó által megrakott kocsinál a terhelési határ túllépése esetében;

c) fuvardíjpótlék kétszerese annak a különbözetnek, amely mutatkozik.

1. azon fuvardíj, amelyet a feladási állomástól a rendeltetési állomásig be kellett volna szedni és azon fuvardíj között, amelyet a vasút más mint az a) pontban említett áruk szabálytalan, nem pontos vagy hiányos megnevezése alapján számított, továbbá általában minden olyan megnevezés esetében, amely a küldeményre helyesen alkalmazandó díjszabásnál mérsékeltebb díjszabás alkalmazására vezethet;

2. a bevallott súly alapján számított és a megállapított súly alapján számított fuvardíj között, a valóságos súlynál alacsonyabb súly bevallása esetében.

Ha valamely küldemény különböző díjszámítás alá eső árukból áll és ezeknek egyenkénti súlyát külön-külön nehézség nélkül meg lehet állapítani, a fuvadíjpótlékot az egyes árukra alkalmazandó díjszabás alapján külön-külön kell számítani, ha ez a számítási mód csekélyebb fuvardíjpótlékot eredményez;

d) ha ugyanannál a vasúti kocsinál a valóságosnál alacsonyabb súly bevallása és a terhelési határ túllépése is fennáll, erre a két szabályellenességre megállapított fuvardíjpótlék együttesen kerül beszedésre.

8. § - A 7. § szerint beszedendő fuvardíjpótlék a fuvarozott árut terheli, bárhol történt is az annak alapjául szolgáló tények megállapítása.

9. § - A fuvardíjpótlék összegét és beszedésének indokát a fuvarlevélbe be kell jegyezni.

10. § - Fuvardíjpótlék nem jár:

a) nem pontos súlybevallás esetében, ha a feladási állomásra érvényes szabályok értelmében a mérlegelés a vasút kötelessége;

b) nem pontos súlybevallás vagy a terhelési határ túllépése esetében, ha a feladó a fuvarlevélben azt kivánta, hogy a mérlegelést a vasút végezze el;

c) a terhelési határnak a fuvarozás tartama alatt az időjárás hatására bekövetkezett túllépése esetében, ha bebizonyítják, hogy a kocsi rakományának a súlya a feladási állomáson a feladás alkalmával a terhelési határt nem haladta meg;

d) a fuvarozás tartama alatt beállott súlynövekedés esetében, anélkül, hogy a terhelési határt túllépték volna, ha bebizonyítják, hogy ez a súlynövekedés az időjárás hatásának a következménye;

e) nem pontos súlybevallás esetében, anélkül, hogy a terhelési határt túllépték volna, ha a fuvarlevélbe bejegyzett és a megállapított súly közötti különbség a bevallott súly három százalékánál nem több;

f) a terhelési határ túllépése esetében, ha a vasút a terhelési határt sem ki nem hirdette, sem a feladóval nem közölte olyan módon, hogy a feladó a terhelési határt figyelembe vehette volna.

11. § - Ha valamely vasúti kocsinál a terhelési határ túllépését a feladási vagy valamelyik útközbe eső állomás állapítja meg, a rakománytöbbletet a kocsiból még abban az esetben is le lehet rakni, ha fuvardíj pótlék beszedésének nincs helye. A feladót adott esetben késedelem nélkül fel kell hívni arra, hogy közölje, hogyan kíván rendelkezni a rakománytöbblettel.

Ha azonban a 22. cikknek megfelelően az átvevő változtatta meg a fuvarozási szerződést, őt kell értesíteni és felkérni, hogy adjon rendelkezést a rakománytöbbletre vonatkozólag.

A rakománytöbblet után a már megtett útra a főrakományra alkalmazott fuvardíj alapján kell a fuvardíjat számítani a 7. §-ban megszabott fuvar-díjpótlékkal együtt, ha ennek helye van; lerakás esetében ennek a műveletnek a költségeit a lerakást végző vasútnak a mellékdíjakra vonatkozó díjszabása szerint szedik be.

Ha a rendelkezésre jogosult úgy rendelkezik, hogy a rakománytöbbletet küldjék a főrakomány rendeltetési állomására vagy más rendeltetési állomásra vagy pedig küldjék vissza a feladási állomásra, a rakománytöbbletet önálló küldeményként kell kezelni.

8. cikk

A fuvarozási szerződés megkötése. Fuvarlevélmásodpéldány

1. § - A fuvarozási szerződés meg van kötve, mihelyt a feladási vasút az árut a fuvarlevéllel együtt fuvarozás végett átvette. Az átvétel jeléül a fuvarlevelet a feladási állomásnak az átvétel keltét feltüntető bélyegzőjével le kell bélyegezni.

2. § - A fuvarlevelet és az esetleg hozzá csatolt minden pótlapot közvetlenül a fuvarlevélben megnevezett küldemény teljes átadása után és -ha a feladási állomáson érvényes rendelkezések előírják - a feladó által magára vállalt költségek megfizetése vagy a 17. cikk 7. §-a szerinti biztosíték letétele után azonnal le kell bélyegezni, s ha a feladó kivánja, az ő jelenlétében.

3. § - A lebélyegzett fuvarlevél a fuvarozási szerződés bizonyítékául szolgál.

4. § - Azoknál az áruknál azonban, amelyeket a díjszabási határozmányok vagy - ha a feladási állomáson ilyen megállapodás meg van engedve - a feladóval létesített megállapodás értelmében a feladó köteles berakni, a fuvarlevélnek az áru súlyára és az árudarabok számára vonatkozó adatai a vasúttal szemben csak akkor bírnak bizonyító erővel, ha ezt a súlyt vagy darabszámot a vasút megállapította és ezt a megállapítást a fuvarlevélbe bejegyezte. Ezeket az adatokat a vasút által történt megállapításon és a fuvarlevélbe való bejegyzésen kívül más módon is lehet bizonyítani.

A vasút nem felelős az árunak a fuvarlevél adatai szerinti súlyáért és darabszámáért, ha nyilvánvaló, hogy a súly - vagy darabszám - eltérésnek megfelelő semmiféle tényleges hiány nincs.

5. § - A vasút köteles az áru átvételét és fuvarozásra való felvételét a fuvarlevélmásodpéldányon - mielőtt azt a feladónak visszaadná - a keletbélyegző lenyomatával igazolni.

Ennek a fuvarlevélmásodpéldánynak nincs olyan érvénye, mint az árut kisérő fuvarlevélnek vagy a rakjegynek (hajós elismervénynek).

9. cikk

Díjszabások. Külön megállapodások

1. § - A fuvardíjat és a mellékdíjakat az egyes Államokban jogerős, kellő alakban kihirdetett és a fuvarozási szerződés megkötésének időpontjában érvényes díjszabások szerint kell számítani, még abban az esetben is, ha a fuvardíjat díjszabási szakaszonként külön-külön számítják.

A nemzetközi díjszabások kihirdetése azonban csak azokban az Államokban kötelező, amelyeknek vasútai ezekben a díjszabásokban mint kezdő vagy végpálya vesznek részt.

A nemzetközi díjszabások emelései és az ezekben a díjszabásokban megállapított fuvarozási feltételek megszigorítását eredményező más rendelkezések legkorábban csak a kihirdetésüket követő tizenötödik napon lépnek hatályba, kivéve a következő eseteket:

a) ha egy nemzetközi díjszabás egy belföldi díjszabásnak az egész útvonalra kiterjedő alkalmazását írja elő, ennek a belföldi díjszabásnak kihirdetési határidői érvényesek;

b) ha egy nemzetközi díjszabás emelése az egyik részes vasút belföldi díjszabásának általános emelése folytán következik be, az a kihirdetést követő napon lép hatályba, feltéve hogy a nemzetközi díjszabás díjtételének a belföldi díjszabás emeléséhez alkalmazkodó megváltoztatását legalább tizenöt nappal előbb már bejelentették. Ez a bejelentés azonban nem történhet korábban, mint a szóban forgó belföldi díjszabás emelésének kihirdetése;

c) ha a nemzetközi díjszabásokban megállapított fuvardíjakat és mellékdíjakat árfolyamváltozás következtében módosítani kell, vagy ha nyilvánvaló tévedéseket kell helyesbíteni, ezek a módosítások és helyesbítések a kihirdetésüket követő napon lépnek hatályba.

A díjszabásoknak tartalmazniuk kell a fuvardíjak és mellékdíjak kiszámításához szükséges összes adatot és adott esetben az átszámítási árfolyamokra vonatkozó feltételeket.

A díjszabások és díjszabásmódosítások csak akkor tekintendők kellőképpen kihirdetetteknek, amikor a vasút minden szükséges adatot a fuvaroztatók rendelkezésére bocsátott.

2. § - A díjszabásoknak tartalmazniuk kell a különböző fuvarozási módokra vonatkozó összes különleges feltételeket és különösen azt, hogy a feltételek gyors- vagy teherárufuvarozásra vonatkoznak-e. Ha egy vasútnak az összes árukra, vagy csak egyes árukra vagy meghatározott vonalakra csak gyors- vagy csak teherárufuvarozásra vonatkozó díjszabása van, ez a díjszabás a gyorsárufuvarlevéllel és a teheráru-fuvarlevéllel fuvarozott küldeményekre egyaránt alkalmazható; emellett azonban a fuvarozási határidőre vonatkozóan a használt fuvarlevélnek megfelelően a 6. cikk-3. §-ában és a 11. cikkben foglalt rendelkezések feltételei érvényesek.

A díjszabási feltételek csak annyiban érvényesek, amennyiben ezzel az Egyezménnyel nem ellentétesek; ellenkező esetben az ellentétes díjszabási feltételeket semmiseknek és létre nem jötteknek kell tekinteni.

A nemzetközi díjszabásokat a nemzetközi forgalomban a belföldi díjszabások kizárásával kötelezően alkalmazandóknak lehet kinyilvánítani, feltéve, hogy a nemzetközi díjszabások átlagban nem tartalmaznak érezhetően magasabb díjakat, mint amelyek a belföldi díjszabások kapcsolódó alkalmazásából adódnak.

Nemzetközi díjszabás alkalmazásának feltételeként kiköthető, hogy a feladó a nemzetközi díjszabás alkalmazását a fuvarlevélben kifejezetten előírja.

3. § - A díjszabásokat mindenkivel szemben azonos feltételekkel kell alkalmazni.

A vasutak kormányaik hozzájárulásának a fenntartásával díjmérsékléseket vagy egyéb kedvezményeket nyújtó külön megállapodásokat köthetnek, feltéve, hogy a hasonló helyzetben levő más fuvaroztatóknak is hasonló feltételeket nyújtanak.

A vasúti szolgálat céljaira, államigazgatási szervek részére, valamint jótékonysági célokra a vasutak díjmérsékléseket engedélyezhetnek.

A második és a harmadik bekezdésben foglaltak alapján tett intézkedések kihirdetése nem kötelező.

4. § - A díjszabásban meghatározott fuvardíjakon és mellékdíjakon felül a vasutak javára csak a vasutak készkiadásait szabad beszedni, mint amilyenek pl. a vám-, adó- hivatali, rendőri illetékek, az egyik pályaudvarról a másikra történő átszállításnak a díjszabásba fel nem vett költségei, az áru külső vagy belső göngyölegének helyreállítására fordított olyan kiadások, melyek az áru megóvásának biztosítása céljából váltak szükségessé és más hasonló költségek. Ezeket a költségeket kellőképpen meg kell állapítani és a fuvarlevélen az az igazoló iratok csatolása mellett külön kell felszámítani. Ha az igazolásra a fuvarlevélhez csatolt iratok szolgálnak és a tekintetbejövő költségeket a feladónak kell megfizetnie, ezeket az igazoló iratokat nem szabad a fuvarlevéllel együtt az átvevőnek átadni, hanem a 17. cikk 7. §-ában említett költségszámlával együtt át kell adni a feladónak.

10. cikk

Útirány és az alkalmazandó díjszabások

1. § - A feladó a fuvarlevélben a fuvarozási útirányt határátmeneti pontok vagy határállomások és adott esetben vasutak közötti átmeneti állomások megjelölése útján előírhatja, - azonban csak az illető viszonylatban forgalomra megnyitott határátmeneti pontokat vagy határállomásokat jelölhet meg.

2. § - Útirányelőírással egyenlő:

a) azoknak az állomásoknak a megjelölése, ahol a vám- és más államigazgatási eljárásokat, valamint ahol a küldemény különleges kezelését (élőállatok gondozását, utánjegelést stb.) el kell végezni;

b) az alkalmazandó díjszabás előírása, ha az elegendő azoknak az állomásoknak a meghatározására, amelyek között az előírt díjszabást alkalmazni kell;

c) az a bejegyzés, hogy az összes költségeket vagy azok egy részét X állomásig (X a szomszédes állomás díjszabási metszőpontjának a megjelölése) a feladó fizeti.

3. § - Az 5. cikk 4. és 5. §-aiban, valamint a 24. cikk 1. §-ában említett eseteken kívül a vasút a fuvarozást a feladó által előírt útiránytól eltérően csak a következő két feltétel teljesítése esetében hajthatja végre:

a) a vám- és más államigazgatási eljárást, valamint a küldemény különleges kezelését (élőállatok gondozását, utánjegelést stb.) mindig a feladó által megjelölt állomáson kell végezni;

b) a fuvarköltség és a fuvarozási határidő ne haladja meg a feladó által előírt útirányon számított költséget és fuvarozási határidőt.

4. § - A költséget és a fuvarozási határidőt a 3. §-ban foglalt rendelkezések fenntartásával a feladó által előírt útiránynak megfelelően, vagy ha ilyen előírás nincs, a vasút által választott útiránynak megfelelően kell számítani.

5. § - A feladó a fuvarlevélben az alkalmazandó díjszabást előírhatja. A vasút köteles ezt a díjszabást alkalmazni, ha annak alkalmazási feltételeit teljesítették.

6. § - Ha a feladó megjelölései nem elegendők az útirány vagy az alkalmazandó díjszabások meghatározására, vagy ha a feladó megjelölései közül egyesek össze nem egyeztethetők, a vasútnak azt az útirányt, illetőleg azokat a díjszabásokat kell választania, amelyek szerinte a feladóra nézve legelőnyösebbeknek látszanak.

Az ebből a választásból eredő kárért a vasút csak szándékosság vagy súlyos gondatlanság esetében felelős.

7. § - Ha a feladási állomástól a rendeltetési állomásig nemzetközi díjszabás áll rendelkezésre és a feladó elegendő megjelölésének hiányában a vasút ezt a nemzetközi díjszabást alkalmazta, köteles a jogosultnak - kivánságára - visszatéríteni az így alkalmazott díjszabás alapján számított és azon fuvardíj között esetleg mutatkozó különbözetet, amely ugyanazon az útvonalon érvényes egyéb díjszabások kapcsolódó alkalmazása útján adódik, ha ez a különbözet fuvarlevelenként tíz frankot meghalad.

Hasonló visszatérítés jár - egyébként hasonló feltételek között -, ha a vasút a feladó elegendő megjelölésének hiányában csatlakozó díjszabások alkalmazásával számította a fuvardíjat, jóllehet a díjakat tekintve előnyösebb nemzetközi díjszabás állott rendelkezésre.

11. cikk

Fuvarozási határidő

1. § - A fuvarozási határidőket a fuvarozásban részes vasutak között érvényes szabályzat vagy a feladási állomástól a rendeltetési állomásig alkalmazható nemzetközi díjszabás állapítja meg. Az így megállapított határidők nem lehetnek hosszabbak, mint azok, amelyek az alábbi szakaszok rendelkezései szerintiek.

2. § - Ha szabályzatok, vagy nemzetközi díjszabások nem állapítanak meg az 1. §-ban foglaltaknak megfelelően fuvarozási határidőket, a fuvarozási határidők - az alább következő szakaszokban foglaltak fenntartásával - a következők:

a) kocsirakományokra vonatkozóan:

1. gyorsárunál:

kezelési idő 12 óra

fuvarozási idő

- az első 300 km-re 24 óra

- minden további megkezdett

400 km-re 24 óra

2. teherárunál

kezelési idő 24 óra

fuvarozási idő

- az első 200 km-re 24 óra

- minden további megkezdett

300 km-re 24 óra

b) darabárukra vonatkozóan:

1. gyorsárunál

kezelési idő 12 óra

fuvarozási idő minden

megkezdett 300 km-re 24 óra

2. teherárunál

kezelési idő 24 óra

fuvarozási idő minden

megkezdett 200 km-re 24 óra

Minden távolság megegyezik a díjszabási kilométerekkel.

3. § - A fuvarozási időt a feladási és a rendeltetési állomások közötti össztávolság alapján kell számítani; a kezelési időt, bármennyi legyen is a fuvarozásban részes hálózatok száma, csak egyszer szabad számításba venni.

4. § - Az egyes Államok törvényei és szabályzatai határozzák meg, hogy a vasút mennyiben jogosult póthatáridőket megállapítani a következő esetekben:

a) az állomáson kívül feladott vagy az állomáson kívül kiszolgáltatott küldeményekre;

b) olyan küldeményekre, amelyeknek fuvarozása

- olyan vonalat vagy hálózatot érint, amely a küldemények gyors kezelésére nincs berendezve,

- komppal vagy hajóval tengeren vagy belvizi útvonalon át történik,

- vasút nélküli közúton történik,

- ugyanannak a hálózatnak két vonalát vagy különböző hálózatokat összekötő pályákon át

- alsóbbrendű vasúti vonalon, illetőleg

- nem rendes nyomközű vonalon történik;

c) olyan küldeményekre, amelyeknél belföldi külön-díjszabás vagy kivételes díjszabás alapján mérsékelt fuvardíjat számítanak;

d) olyan rendkívüli körülmények esetében, amelyek

- rendkívüli forgalommegnövekedést vagy

- rendkívüli üzemi nehézségeket idéznek elő.

5. § - A 4. § a), b) és c) pontjaiban említett póthatáridőket a díjszabásba fel kell venni.

A 4. § d) pontjában említett póthatáridőket ki kell hirdetni és azok kihirdetésük előtt nem léphetnek hatályba.

6. § - A fuvarozási határidő az árunak a 8. cikk 1. §-a szerint fuvarozásra történő felvételét követő éjféltől kezdődik. Gyorsáruknál azonban, ha a felvétel napját követő nap vasárnap vagy törvényes ünnepnap és ezen a vasárnapon vagy ünnepnapon a feladási állomáson a gyorsáru felvétel szünetel, a fuvarozási határidő a gyorsáruknál 24 órával később kezdődik.

7. § - A fuvarozási határidő az összes küldeménynél - kivéve, ha a vasutat vétkesség terheli - meghosszabbodik azzal a tartózkodási idővel, amelyet szükségessé tesz:

a) a 7. cikk 2. és 3. §-ai szerint végrehajtott vizsgálat, amely a fuvarlevél adataival szemben eltérést eredményezett;

b) a vám- vagy más államigazgatási eljárás teljesítése;

c) a 21. vagy 22. cikk rendelkezései szerinti szerződésmódosítás;

d) a küldemény különleges kezelése (élő állatok gondozása, utánjegelés stb.);

e) a feladó által végzett hibás rakodás folytán szükséges rakományigazítás vagy átrakás ;

f) minden forgalmi akadály, amely a fuvarozás megkezdését vagy folytatását ideiglenesen akadályozza.

8. § - A fuvarozási határidő szünetel:

a) teheráruknál vasárnapon és törvényes ünnepnapokon;

b) gyorsáruknál vasárnapon és törvényes ünnepnapokon abban az esetben, ha valamelyik Államban törvény vagy szabályzat előírja, hogy ezeken a napokon a fuvarozási határidő a belföldi vasúti forgalomban szünetel;

c) gyorsáruknál és teheráruknál szombaton, ha valamelyik Államban törvény vagy szabályzat előírja, hogy ezen a napon a fuvarozási határidő a belföldi vasúti forgalomban szünetel.

9. § - A 7. és 8. §-okban említett határidő meghosszabbításának és szünetelésének okát és időtartamát a fuvarlevélbe be kell jegyezni. Adott esetben ezek a meghosszabbítások és szünetelések a fuvarlevélbe történő bejegyzésen kívül más módon is bizonyíthatók.

10. § - Ha a fuvarozási határidő a rendeltetési állomás hivatalos idejének zárórája után járna le, a fuvarozási határidő csak az állomás hivatali idejének legközelebbi megnyitása után két órával tekintendő lejártnak.

Gyorsáruknál ezen felül, ha a fuvarozási határidő a 8. § b) pontjában említett vasárnapon vagy törvényes ünnepnapon járna le, a fuvarozási határidő a következő első munkanap megfelelő órájában tekintendő lejártnak.

11. § - A fuvarozási határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha annak lejárta előtt:

a) az átvevő értesítése az áru megérkezéséről megtörtént és az áru rendelkezésre áll, ha olyan küldeményről van szó, amelyet az állomáson kell kiszolgáltatni és amelynek érkezéséről értesítést kell adni;

b) a vasút az árut az átvevő rendelkezésére készen tartja, ha olyan küldeményről van szó, amelyet az állomáson kell kiszolgáltatni, de amelynek érkezéséről nem kell értesítést adni;

c) a Vasút az árut az átvevő rendelkezésére bocsátja, ha olyan küldeményről van szó, amelyet az állomáson kívül kell az átvevőnek kiszolgáltatni.

12. cikk

Az áru állapota, csomagolása és megjelölése

1. § - Ha a vasút olyan árut vesz át fuvarozásra, amelyen sérülés nyilvánvaló jelei látszanak, követelheti, hogy ennek az árunak az állapotát külön jegyezzék be a fuvarlevélbe.

2. § - Ha az áru természete csomagolást tesz szükségessé, a feladónak azt úgy kell becsomagolnia, hogy az áru útközben teljes vagy részleges elveszés vagy megsérülés ellen védve legyen és személyekben, üzemi berendezésekben, vagy más áruban károsodást ne okozhasson.

A csomagolásnak egyébként a feladási vasút díjszabásában és szabályzataiban foglalt előírásoknak kell megfelelnie.

3. § - Ha a feladó nem tartotta meg a 2. §-ban foglalt rendelkezéseket, a vasút a küldemény átvételét megtagadhatja, vagy követelheti, hogy a feladó a csomagolás hiányát vagy hiányos állapotát ennek tüzetes leírásával a fuvarlevélben ismerje el.

4. § - A feladó felelős a csomagolás hiányából vagy hiányos állapotából eredő minden következményért. Különösen köteles megtéríteni azt a kárt, amelyet a vasút ennek következtében szenved. Ha a fuvarlevél erre vonatkozó elismerést nem tartalmaz, a csomagolás hiányának, vagy hiányos állapotának bizonyítása a vasutat terheli.

5. § - Az a feladó, aki csomagolást igénylő hasonló nemű árut ugyanazon a feladási állomáson csomagolatlanul vagy mindig ugyanazzal a hiányos csomagolással szokott feladni mentesülhet attól, hogy a 3. § rendelkezését minden egyes küldeménynél teljesítse, ha a vasút által megállapított mintájú általános nyilatkozatot helyez a feladási állomáson letétbe. Ebben az esetben a fuvarlevélben utalni kell a feladási állomáson letétbe helyezett általános nyilatkozatra.

6. § - A díjszabásokban megállapított kivételek fenntartásával a feladó köteles a darabáruküldemény minden egyes darabján a fuvarlevél adataival teljesen megegyezően, minden félreértést kizáró módon, világosan és kitörölhetetlenül feltüntetni :

a) az átvevő címét magán az árudarabon, vagy a vasút által elfogadott cimkén;

b) a rendeltetési állomást.

Ha a feladási vasútra érvényes szabályok előírják, az átvevő nevét és lakcímét vagy nyitott vagy összehajtott lapon kell feltüntetni, mely csak akkor nyitható ki, ha a fuvarlevél hiányzik.

Az a) és a b) alatt említett adatokat a vasúti-tengeri forgalomban fuvarozott és átrakásra kerülő kocsirakományú küldemények minden egyes darabján is fel kell tüntetni.

A feladó köteles a korábbi felírásokat vagy címkéket áthúzással érvényteleníteni vagy eltávolítani.

7. § - A díjszabásokban határozottan előírt kivételek fenntartásával csakis kocsirakományként fuvarozhatók a törékeny tárgyak (mint üveg-, porcelán- és fazekasáruk), a vasúti kocsiban könnyen elszóródó tárgyak (mint gyümölcs, dió, takarmány, kövek), valamint az olyan áruk, melyek a többi árudarabokat bepiszkolhatnák vagy azokban kárt okozhatnának (mint szén, mész, hamu, közönséges föld, földfestékek), hacsak ezeket az árukat nem csomagolják vagy foglalják össze oly módon, hogy el ne törhessenek, el ne szórodhassanak, más árudarabokat be ne szennyezhessenek vagy azokban kárt ne tehessenek.

13. cikk

Vám- és más államigazgatási iratok. Vámzár

1. § - A feladó köteles a fuvarlevélhez csatolni azokat az iratokat, amelyek az árunak az átvevő részére történő kiszolgáltatása előtt végrehajtandó vám- és más államigazgatási eljáráshoz szükségesek. Ezek az iratok - hacsak államigazgatási szabályok vagy a díjszabások másként nem rendelkeznek - kizárólag csak az ugyanabban a fuvarlevélben feltüntetett árura vonatkozhatnak.

Ha ezek az iratok nincsenek a fuvarlevélhez csatolva (lásd a 15. cikk 1. §-át) vagy ha azokat az átvevőnek kell szolgáltatnia, a feladó köteles megjelölni a fuvarlevélben azt az állomást, vámhivatalt, vagy más államigazgatási szervet, amelynél a szóban forgó iratok a vasút rendelkezésére állnak és ahol a vám- vagy más államigazgatási eljárást el kell végezni. Ha a feladó közreműködik a vám- vagy más államigazgatási eljárásnál vagy annál magát megbízottja által képviselteti, elegendő, ha ezeket az iratokat az említett eljárás során terjesztik elő.

2. § - A vasút nem köteles vizsgálni, hogy a szolgáltatott iratok elégségesek és helyesek.

A feladó - a vasút vétkességének esetét kivéve - felelős a vasúttal szemben minden olyan kárért, amely ezeknek az iratoknak a hiányából, elégtelenségéből vagy szabálytalanságából származik.

A vasút vétkessége esetében felelős a fuvarlevélben megjelölt és az ahhoz csatolt, vagy a vasútnál letétbe helyezett iratok elveszéséből fel nem használásából vagy helytelen felhasználásából származó következményekért; a vasút által fizetendő kártérítés azonban sohasem lehet nagyobb összegű, mint amit az áru elveszése esetében kellene fizetni.

3. § - A feladó köteles az áruk csomagolására és ponyvával történő betakarására vonatkozó vám-és más államigazgatási szabályokhoz alkalmazkodni. Ha a feladó nem csomagolta, vagy ponyvával nem takarta be az árut az említett szabályoknak megfelelően, a vasút gondoskodhat erről, amely esetben a költségek az árut terhelik.

A vasút visszautasíthatja az olyan küldeményeket, amelyeknek a vám- vagy más államigazgatási szerv által történt lezárása sérült, vagy hiányos.

II. FEJEZET

A fuvarozási szerződés végrehajtása

14. cikk

Az áru feladása és berakása

1. § - Az áru feladásánál követendő eljárást a feladási állomásra érvényes törvények és szabályzatok határozzák meg.

2. § - Hogy az árut a feladónak vagy a vasútnak kell-e beraknia, azt a feladási állomásra érvényes szabályok határozzák meg, ha ez az Egyezmény más rendelkezést nem tartalmaz vagy a fuvarlevélben a feladó és a vasút között kötött külön megállapodásról szóló bejegyzés nincs.

Ha a küldeményt a feladó rakja be, felelős a helytelen rakodásból eredő minden következményért. Meg kell térítenie különösen azt a kárt, amit a vasút a helytelen rakodás folytán szenved. A helytelen rakodás tényének bizonyítása a vasutat terheli.

3. § - Az árukat a nemzetközi díjszabások határozmányai szerint fedett, nyitott, különleges berendezéssel ellátott vagy ponyvával letakart nyitott kocsin kell fuvarozni, hacsak ez az Egyezmény erre vonatkozóan más rendelkezést nem tartalmaz. Ha nincsenek nemzetközi díjszabások, vagy ha azok erre nem tartalmaznak határozmányt, az egész útvonalra a feladási állomáson hatályban levő szabályok érvényesek.

15. cikk

Vám- és más államigazgatási eljárás

1. § - A vám- és más államigazgatási eljárás teljesítéséről útközben a vasút gondoskodik. A vasút ezzel a teendővel saját felelősségére mást is megbízhat vagy ezt saját maga végezheti el. A vasutat mindkét esetben a megbízott kötelezettségei terhelik.

A feladó azonban a fuvarlevélbe írt bejegyzéssel, az átvevő pedig a 22. cikk alapján adott rendelkezéssel kivánhatja, hogy

a) az előbbi bekezdésben említett eljárásnál közreműködjön, vagy magát megbízottja által képviseltethesse avégből, hogy minden szükséges felvilágosítást megadjon és minden szükséges észrevételt megtegyen;

b) az eljárást vagy maga vagy megbízottja láthassa el; ha annak az államnak a törvényei és szabályzatai, amelyben a vám- vagy más államigazgatási eljárást teljesíteni kell, megengedik;

c) a vámot és egyéb költségeket megfizethesse, amennyiben annak az államnak a törvényei és szabályzatai, amelyben a szóbanforgó eljárást teljesítik, erre őt feljogosítják, és ha az előbb említett eljárásnál maga vagy megbízottja közreműködik, illetőleg azt elvégzi.

Sem a feladó, sem a rendelkezésre jogosult átvevő, sem megbízottjuk nem jogosult, hogy az árut birtokba vegye.

Ha a feladó a vám- vagy más államigazgatási eljárás teljesítésére olyan állomást jelölt meg, ahol az érvényben álló rendelkezések szerint ilyen eljárásokat végezni nem lehet, vagy pedig ha ezeknek az eljárásoknak a teljesítésére bármely olyan eljárási módot írt elő, amit végrehajtani nem lehet, a vasút úgy jár el, ahogyan az szerinte a jogosult érdekei szempontjából a legkedvezőbb, és tett intézkedéseit a feladóval közli.

Ha a feladó a fuvarlevélbe a vámot is magába foglaló bérmentesítési bejegyzést írt, a vasút a vámkezelésről tetszése szerint útközben vagy a rendeltetési állomáson gondoskodhatik.

2. § - Az 1. § utolsó bekezdésében megállapított kivétel fenntartásával az átvevő jogosult a vámhivatallal bíró rendeltetési állomáson a vámkezelés teljesítéséről gondoskodni, feltéve, hogy a fuvarlevél a megérkezésnél történő elvámolást ír elő vagy ilyen előírás hiányában az áru elvámolat-lanul érkezik. Az átvevő a szóbanforgó kezelés végrehajtásáról vámhivatallal nem bíró rendeltetési állomáson is gondoskodhatik, ha a belföldi szabályok ezt megengedik, vagy ha a vasút és a vám ehhez előzetesen hozzájárult. Ha az átvevő ebben a bekezdésben biztosított jogok egyikével él, előzőleg meg kell fizetnie a küldeményt terhelő költségeket.

Ha az átvevő a fuvarlevelet a rendeltetési állomáson érvényes szabályokban meghatározott időn belül nem váltotta ki, a vasút az 1. §-ban foglaltak szerint járhat el.

16. cikk

Kiszolgáltatás

1. § - A vasút köteles a rendeltetési állomáson a fuvarlevelet és az árut az átvétel elismerése és az átvevőre átutalt vasúti követelések megfizetése ellenében az átvevőnek kiszolgáltatni.

A fuvarlevél elfogadása arra kötelezi az átvevőt, hogy a terhére átutalt összegeket a vasútnak megfizesse.

2. § - Az árunak az átvevő részére történő kiszolgáltatásával egyenlő az érvényes rendelkezéseknek megfelelően végzett

a) átadás a vám- vagy adóhivatalnak a vasút őrizete alatt nem álló kezelési helyiségébe vagy raktárába,

b) beraktározás a vasútnál vagy letétbe helyezés valamely szállítmányozónál vagy közraktárban.

3. § - A rendeltetési állomáson érvényben álló törvények és szabályzatok vagy az átvevővel létesített szerződéses megállapodások határozzák meg, hogy a vasút jogosult-e vagy köteles-e az árut az átvevőnek máshol, mint a rendeltetési állomáson, iparvágányon, az átvevő lakóhelyén vagy valamely vasúti mellék-árukezelési helyen átadni. Ha a vasút az árut iparvágányon, az átvevő lakó-helyén vagy tárolóhelyen adja át, vagy adatja át, az áru csak ezen átadás időpontjában tekintendő kiszolgáltatottnak. A vasút és az iparvágánytulajdonos között kötött ellenkező megállapodás fenn-tartásával a vasútnak az iparvágánytulajdonos számlájára és irányítása mellett végzett teljesítményei nem tartoznak a fuvarozási szerződés körébe.

4. § - Miután az áru a rendeletési állomásra megérkezett, az átvevőnek joga van a vasúttól követelni, hogy az neki a fuvarlevelet átadja és az árut kiszolgáltassa. Ha az áru elveszését megállapították, vagy ha az áru a 30. cikk 1. §-ában megállapított határidő lejártáig nem érkezett meg, az átvevőnek joga van arra, hogy a vasúttal szemben a fuvarozási szerződésből eredő jogait saját nevében érvényesítse.

5. § - A jogosult az áru átvételét még a fuvarlevél átvétele és a költségek megfizetése után is megtagadhatja, ha az a vizsgálat, amit valamely állított kár megállapítása céljából kívánt, nem történt meg.

6. § - Egyebekben az áru kiszolgáltatása a rendeltetési ország törvényeinek és szabályzatainak megfelelően történik.

17. cikk

A költségek fizetése

1. § - A költségeket (a fuvardíjat, a mellékdíjakat, a vámokat és a fuvarozásra való felvételtől a kiszolgáltatásig felmerülő egyéb költségeket) a feladó vagy az átvevő fizeti az alábbi rendelkezések szerint.

E rendelkezések alkalmazásánál azokat a díjakat, amelyeket az alkalmazandó díjszabás szerint a fuvardíjszámításnál a rendes vagy a kivételes díjtételhez hozzá kell számítani, fuvardíjnak kell tekinteni.

2. § - Ha a feladó az összes költségeket vagy azoknak egy részét magára vállalja, ezt a fuvarlevélben a következő bejegyzések egyikével kell megjelölnie:

a) 1. "bérmentve a fuvardíj", ha a feladó csak a fuvardíj fizetését vállalja magára;

2. "bérmentve a fuvardíj, hozzáértve.. . ", ha a feladó a fuvardíjon felül még egyéb költségek fizetését is magára vállalja. Ezeket a költségeket pontosan meg kell jelölnie; az olyan kiegészítő bejegyzések, amelyek csak a mellékdíjakra, a felvételtől a kiszolgáltatásig felmerülő egyéb költségekre, valamint az olyan összegekre vonatkozhatnak, amelyeket a vám- vagy más államigazgatási szervek szednek be, nem okozhatják ugyanazon költségfajta (mint pl. a teljes vámösszeg vagy a vámszerveknek fizetendő egyéb összeg) teljes összegének megosztását (az értéktöbbletadót külön költségfajtának kell tekinteni);

3. "bérmentve a fuvardíj X-ig" (X jelenti a szomszédos országok megnevezett díjszabási metszőpontját), ha a feladó az X-ig felmerülő fuvardíj fizetését vállalja magára;

4. "bérmentve a fuvardíj, hozzáértve .................. X-ig" (X jelenti a szomszédos országok megnevezett díjszabási metszőpontját), ha a feladó az X-ig felmerülő fuvardíjon felül még az X-ig felmerülő egyes egyéb költségek fizetését is magára vállalja mindazon költségek kizárásával, amelyek a következő országra, vagy vasútra vonatkoznak. A feladónak ezeket a költségeket pontosan meg kell jelölnie; az olyan kiegészítő bejegyzések, amelyek csak a mellékdíjakra, a felvételtől X-ig felmerülő egyéb költségekre, valamint az olyan összegekre vonatkozhatnak, amelyeket a vám- vagy más államigazgatási szervek szednek be, nem okozhatják az ugyanazon költségfajta (mint pl. a teljes vámösszeg, vagy a vámnak fizetendő egyéb összeg) teljes összegének megosztását (az értéktöbbletadót külön költségfajtának kell tekinteni) ;

b) "bérmentve az összes költség", ha a feladó az összes költség (fuvardíj, mellékdíjak, vám- és minden egyéb költség) fizetését vállalja magára;

c) "bérmentve... ", ha a feladó egy meghatározott összeg fizetését vállalja magára. Ha a díjszabás másként nem rendelkezik, ezt az összeget a feladási ország pénzértékében kell kifejezni.

Azokat a mellékdíjakat és egyéb költségeket, amelyeket a feladási ország szabályzatai és belföldi díjszabásai, vagy az adott esetben alkalmazott nemzetközi díjszabás szerint az egész fuvarozási útvonalra kell felszámítani, úgyszintén a 20. cikk 2. §-a szerinti érdekbevallási díjat a fuvarköltségeknek az a) 4. pont alattiaknak megfelelően történő fizetése esetén mindenkor teljes ösz-szegben a feladónak kell megfizetnie.

3. § - A nemzetközi díjszabások a fuvarköltségek fizetésére vonatkozóan a 2. §-ban felsorolt bejegyzések közül egyesek kizárólagos alkalmazását vagy másféle bejegyzések alkalmazását is előírhatják.

4. § - Azokat a költségeket, amelyeket a feladó nem vállalt magára, az átvevőre átutaltaknak kell tekinteni. A költségeket azonban a feladó köteles megfizetni, ha az átvevő a fuvarlevelet nem vette át, sem a 16. cikk 4. §-ában foglaltaknak megfelelően a jogát nem érvényesítette, sem a 22. cikknek megfelelően a szerződést nem módosí-totta.

5. § - Azokat a mellékdíjakat, mint a kocsiálláspénz, fekbér és mérlegdíj, amelyek az átvevő ténykedése vagy kívánsága folytán merülnek fel, minden esetben az átvevőnek kell megfizetnie.

6. § - A feladási vasút a feladótól a fuvarköltségek előzetes megfizetését követelheti, ha. olyan áruról van szó, amely a feladási vasút megítélése szerint gyorsan romló, vagy csekély értékénél, illetőleg természeténél fogva a fuvarköltségek megfizetésére elegendő biztosítékot nem nyújt.

7. § - Ha a feladó által magára vállalt költségek összegét a feladás időpontjában nem lehet pontosan megállapítani, ezeket a költségeket bérmentesítési számlába keli bevezetni, amelyet legkésőbb a fuvarozási határidő elteltét követő 30 napon belül a feladóval el kell számolni. A vasút biztosítékként elismervény ellenében olyan ösz-szeg letételét kívánhatja, amely a költségek összegének megközelítőleg megfelel. A vasút a feladónak az elismervény visszaadása ellenében a bérmentesítési számla adatai alapján kiállított részletes költségszámlát ad.

8. § - A feladási állomás köteles mind a fuvarlevélen, mind a fuvarlevélmásodpéldányon részletesen feltüntetni a bérmentesítésként beszedett költségeket, kivéve, ha a feladási állomáson érvényes szabályok vagy a díjszabás úgy rendelkeznek, hogy ezeket a költségeket csak a fuvarlevélmásodpéldányon kell feltüntetni. A 7. §-ban említett esetben ezeket a költségeket sem a fuvarlevélen, sem a fuvarlevélmásodpéldányon nem szabad feltüntetni.

18. cikk

Beszedett költségek helyesbítése

1. § - Valamely díjszabás helytelen alkalmazása esetében, vagy ha a költségek megállapításánál vagy beszedésénél tévedés fordult elő, a többletet hivatalból vissza kell fizetni, illetőleg a hiányt pótlólag meg kell fizetni, ha a különbözeti összeg fuvarlevelenként a tíz frankot meghaladja.

2. § - Ha a fuvarlevelet nem váltották ki, a hiányt a feladó köteles megfizetni. Ha az átvevő a fuvarlevelet kiváltotta vagy a fuvarozási szerződést a 22. cikk értelmében megváltoztatta, a feladó a hiányt csak annyiban köteles megfizetni, amennyiben az olyan költségekre vonatkozik, amelyeket a feladó a fuvarlevélre vezetett bérmentesítési nyilatkozata értelmében magára vállalt; a hiány többi részének megfizetése az átvevőt terheli.

3. § - A jelen cikk alapján járó összegek után, ha azok fuvarlevelenként a 10 frankot meghaladják, évi öt százalék kamatot kell fizetni.

A kamatok az utánfizetésre való felhívás, illetőleg a 41. cikkben szabályozott perenkívüli felszólamlás napjától, ha pedig utánfizetési felhívás, illetőleg perenkívüli felszólamlás nem történt, a keresetindítás napjától esedékesek.

Ha a jogosult a felszólamlás végleges elintézése céljából szükséges igazoló okmányokat a számára megszabott megfelelő határidőn belül a vasútnak nem adja át, a kamatozás a megszabott határidő eltelte és az okmányok tényleges átadása közötti időben szünetel.

19. cikk

Utánvét és készpénzelőleg

1. § - A feladó küldeményét az áru értékének erejéig utánvéttel terhelheti meg. Az utánvét összegét a feladási ország pénzértékében kell kifejezni; a díjszabások kivételeket állapíthatnak meg.

2. § - A vasút az utánvétet a feladónak csak abban az esetben köteles kifizetni, ha az átvevő annak összegét befizette. Ezt az összeget a befizetés napjától számított harminc napi határidőn belül kell a feladó rendelkezésére bocsátani; késedelem esetében a határidő elteltének napjától kezdve évi öt százalék kamat jár.

3. § - Ha a vasút az árut egészben vagy részben az utánvét előzetes beszedése nélkül szolgáltatta ki az átvevőnek, köteles a feladónak az utánvéti összeg erejéig terjedhető kártérítést fizetni, azonban viszontkereseti igénye az átvevővel szemben fennmarad.

4. § - Utánvéttel terhelt küldeményeknél a díjszabásokban meghatározandó jutalékot szedik be; ez a jutalék még akkor is jár, ha a feladó az utánvétet a fuvarozási szerződés módosításával (21. cikk 1. §) visszavonta vagy csökkentette.

5. § - Készpénzelőleg csak a feladási állomáson érvényes rendelkezések szerint adható.

20. cikk

A kiszolgáltatási érdek bevallása

1. § - A kiszolgáltatási érdeket a 6. cikk 6. §-ának c) pontja szerint bármely küldeménynél be lehet vallani.

A bevallott érdek összegét a feladási ország pénzértékében, aranyfrankban vagy bármely más pénzértékben kell megjelölni, amelyet a díjszabás meghatároz.

2. § - Az érdekbevallási díjat a tekintetbejövő egész útvonalra a feladási vasút díjszabása szerint kell számítani.

III. FEJEZET

A fuvarozási szerződés megváltoztatása

21. cikk

A feladó joga a fuvarozási szerződés megváltoztatására

1. § - A feladó jogosult a fuvarozási szerződést utólagos rendelkezéssel módosítani, hogy a vasút:

a) az árut adja vissza a feladási állomáson;

b) az árut útközben tartóztassa fel;

c) az áru kiszolgáltatását tartsa függőben;

d) az árut ne a fuvarlevélben megjelölt átvevőnek, hanem más személynek szolgáltassa ki;

e) az árut ne a fuvarlevélben megjelölt rendeltetési állomáson, hanem valamely más állomáson szolgáltassa ki, vagy küldje vissza a feladási állomásra; ebben az esetben a feladó azt is előírhatja, hogy az eredetileg teheráru-ként megkezdett fuvarozást a vasút gyorsáruként folytassa vagy megfordítva, feltéve, hogy az az állomás, amelyen a küldeményt feltartóztatták mindkét fuvarozási mód szerinti szolgálatra megnyitott, a feladó előírhatja az alkalmazandó díjszabást és a követendő útirányt is. A feladónak új bérmentesítési előírást is kell adnia, ha egy bizonyos díjszabási metszőpontig vállalta a költségek viselését a 17. cikk 2. §-ában részletezett módok szerint és a fuvarozási szerződés módosítása folytán a küldemény nem megy többé ezen a ponton át. Az új bérmentesítési előírás azonban nem jelentheti a már érintett országokban az eredeti előírás megváltoztatását, kivéve a h) alatt engedélyezett módosítást.

Ha a feladási vasút díjszabásai ellenkező rendelkezéseket nem tartalmaznak, elfogadhatók olyan szerződésmódosítási kívánságok is, amelyek arra irányulnak, hogy

f) a küldeményt utánvéttel terheljék;

g) az utánvétet felemeljék, csökkentsék vagy feloldják;

h) valamely nem bérmentesített küldemény fuvarköltségeit bérmentesitsék vagy a 17. cikk 2. §-ában részletezett módok szerint bérmentesített költségeken felül további költségeket is bérmentesítsenek.

Az előzőekben felsoroltakon kívül más rendelkezések nem adhatók. A nemzetközi díjszabások azonban feljogosíthatják a feladót arra, hogy a fent felsoroltakon kívül még más szerződésmódosításokat is elrendelhessen.

A rendelkezéssel sohasem lehet a küldeményt megosztani.

2. § - A fentiekben említett utólagos rendelkezéseket a vasút által megállapított és kihirdetett mintának megfelelő írásbeli nyilatkozattal kell megtenni.

Ezt a nyilatkozatot a feladónak a fuvarlevélmásodpéldányon meg kell ismételnie és alá kell írnia és a fuvarlevélmásodpéldányt egyidejűleg be kell mutatnia a vasútnak. A feladási állomás azzal, hogy a fuvarlevélmásodpéldányra a nyilatkozat alá ráüti a keletbélyegzőjét, igazolja az utólagos rendelkezés átvételét, és a fuvarlevélmásodpéldányt a feladónak visszaadja. Ha a vasút a feladó rendelkezésének eleget tesz anélkül, hogy a fuvarlevélmásodpéldány bemutatását megkövetelné, felelős azért a kárért, amelyet ezáltal annak az átvevőnek okoz, akinek a feladó a fuvarlevélmásodpéldányt átadta.

Ha a feladó az utánvét felemelését, csökkentését, vagy feloldását kívánja, köteles a részére eredetileg kiadott igazoló iratot felmutatni. Az utánvét felemelése vagy csökkentése esetében ezt az igazoló iratot a vasút helyesbítés után az érdekeltnek visszaadja; az utánvét megszüntetése esetében a vasút a feladótól az igazoló iratot bevonja.

Minden olyan utólagos rendelkezés, amelyet a feladó az előírottaktól eltérő alakban ad, semmis.

3. § - A vasút a feladó utólagos rendelkezésének csak akkor tesz eleget, ha azt a feladó a feladási állomás útján adja.

A feladó kívánságára a feladási állomás a rendeltetési vagy feltartóztató állomást a feladó költségére távirattal, vagy távbeszélőn értesíti és a távirati vagy távbeszélőn történt értesítést írásban vagy géptávírón is megerősíti. Ha a nemzetközi díjszabás vagy az érdekelt vasutak közötti egyéb megállapodás másként nem rendelkezik, a rendeltetési vagy feltartóztató állomásnak az utólagos rendelkezést a megerősítés bevárása nélkül végre kell hajtania, ha a távirat vagy a távbeszélőn kapott közlés a feladási állomástól származik, melyet kétség esetében ellenőrizni kell.

4. § - A feladó joga a fuvarozási szerződés megváltoztatására megszűnik az alábbi esetek egyikében még akkor is, ha a fuvarlevélmásodpéldány a feladó birtokában van:

a) ha az átvevő a fuvarlevelet kiváltotta;

b)- ha az átvevő az árut átvette;

c) ha az átvevő a fuvarozási szerződésen alapuló jogát a 16. cikk 4. §-ának megfelelően érvényesíti;

d) ha az átvevő a 22. cikkben foglaltak szerint rendelkezésre jogosult, mihelyt a küldemény a rendeltetési ország vámterületére belépett.

Ettől az időponttól a vasút az átvevő rendelkezéseihez köteles alkalmazkodni.

22. cikk

Az átvevő joga a fuvarozási szerződés megváltoztatására

1. § - Az átvevőnek joga van a fuvarozási szerződést megváltoztatni, ha a feladó a rendeltetési ország területére eső fuvarozás költségeit nem bérmentesítette és nem vezette rá a fuvarlevélre a 6. cikk 6. §-ának h) pontjában említett bejegyzést.

Az átvevő részéről adható rendelkezések csak akkor hatályosak, ha a küldemény a rendeltetési ország vámterületére már belépett.

Az átvevő rendelkezhetik az iránt, hogy

a) az árut útközben tartóztassák fel;

b) az áru kiszolgáltatását tartsák függőben;

c) az árut a rendeltetési országban ne a fuvarlevélben megjelölt átvevőnek, hanem más személynek szolgáltassák ki;

d) a vám- és más államigazgatási eljárást a 15. cikk 1. §-ának második bekezdésében megállapított módok egyike szerint hajtsák végre.

Ezenfelül, ha a nemzetközi díjszabások ellenkező rendelkezést nem tartalmaznak, az átvevő rendelkezhetik az iránt is, hogy

e) az árut a rendeltetési országban ne a fuvarlevélben megjelölt, hanem más rendeltetési állomáson szolgáltassák ki. Ebben az esetben az átvevő azt előírhatja, hogy az eredetileg teheráruként megkezdett fuvarozást a vasút gyorsáruként folytassa, vagy megfordítva, feltéve, hogy az az állomás, amelyen a küldeményt feltartóztatták, mindkét fuvarozási mód szerinti szolgálatra megnyitott; az átvevő előírhatja az alkalmazandó díjszabást és a követendő útirányt is.

Az előzőekben felsoroltakon kívül más rendelkezések nem fogadhatók el. A nemzetközi díjszabások azonban feljogosíthatják az átvevőt, hogy a fent felsoroltakon kívül még más szerződésmódosításokat is elrendelhessen.

A rendelkezéssel sohasem lehet a küldeményt megosztani.

2. § A fentiekben említett rendelkezéseket a vasút által megállapított és kihirdetett mintának megfelelő írásbeli nyilatkozattal kell a rendeltetési állomáson vagy a rendeltetési ország belépési állomásán megtenni.

Miden olyan rendelkezés, amelyet az átvevő az előírottaktól eltérő alakban ad, semmis.

Az átvevőnek ahhoz, hogy a fuvarozási szerződés megváltoztatására vonatkozó jogát gyakorolhassa, a fuvarlevélmásodpéldányt nem kell felmutatnia.

3. § - Ha az átvevő kívánja, az az állomás, amelyik a rendelkezést kapta, az átvevő költségére távirattal, vagy távbeszélőn továbbítja azt arra az állomásra, amelynek a rendelkezést végre kell hajtania; a távirattal vagy távbeszélőn adott közlést írásban vagy géptávíróval meg kell erősíteni; az állomásnak, amely az értesítést távirattal vagy távbeszélőn kapta, a rendelkezést az írásbeli megerősítés bevárása nélkül is végre kell hajtania, ha a távirat vagy a távbeszélőn adott közlés az illetékes állomástól származik, amit kétség esetében ellenőrizni kell.

4. § - Az átvevő joga a fuvarozási szerződés megváltoztatására megszűnik a következő esetek egyikében:

a) ha az átvevő a fuvarlevelet kiváltotta;

b) ha az átvevő az árut átvette;

c) ha az átvevő a fuvarozási szerződésen alapuló jogát a 16. cikk 4. §-ának megfelelően érvényesítette;

d) ha az átvevő által az 1. § c) pontjának megfelelően kijelölt személy a fuvarlevelet kiváltotta, vagy jogait a 16. cikk 4. §-ának megfelelően érvényesítette.

5. § - Ha az átvevő úgy rendelkezett, hogy az árut más személynek szolgáltassák ki, ez a személy nem jogosult a fuvarozási szerződés megváltoztatására.

23. cikk.

Az utólagos rendelkezések végrehajtása

1. § - A vasút a 21. vagy a 22. cikk értelmében adott rendelkezések végrehajtását csak a következő esetekben tagadhatja meg, vagy késleltetheti :

a) a végrehajtás abban az időpontban, amikor a rendelkezés az állomásra érkezik, amelynek azt végre kell hajtania, már nem lehetséges;

b) a végrehajtás az üzemvitel rendes menetében zavart okoz;

c) a rendeltetési állomás megváltoztatására vonatkozó rendelkezés végrehajtása az érintendő területek valamelyikén érvényes törvényekkel vagy szabályzatokkal, különösen a vám- és más államigazgatási eljárási szabályokkal, ellenkezik;

d) az áru értéke, ha a rendeltetési állomás megváltoztatásáról van szó. előreláthatólag nem fedezi az összes költséget, amelyek az árut az új rendeltetési állomásra érkezésnél terhelnék, feltéve, hogy ezeket a költségeket azonnal meg nem fizetik vagy biztosítékkal nem fedezik.

A felsorolt esetekben azt, aki az utólagos rendelkezést adta, a lehető leggyorsabban értesíteni kell az akadályokról, amelyek a rendelkezés végrehajtását akadályozzák. Ha a vasút nincs abban a helyzetben, hogy ezeket az akadályokat előre lássa, aki az utólagos rendelkezést adta, viseli mindazokat a következményeket, amelyek a rendelkezés végrehajtásának megkezdésétől származnak.

2. § - Ha az utólagos rendelkezés előírja, hogy az árut a vasút közbenső állomáson szolgáltassa ki, a fuvardíjat a feladási állomástól eddig a közbenső állomásig kell számítani. Ha azonban az áru a közbenső állomást már túlhaladta, a fuvardíjat a feladási állomástól a feltartóztató állomásig és ettől a közbenső állomásig kell felszámítani.

Ha az utólagos rendelkezés előírja, hogy az árut a vasút valamely más rendeltetési állomásra vagy vissza a feladási állomásra fuvarozza, a fuvardíjat a feladási állomástól a feltartóztató állomásig és attól az új rendeltetési állomásig, illetőleg a feladási állomásig kell számítani.

Az alkalmazandó díjszabások azok, amelyek ezeken a vonalakon a fuvarozási szerződés megkötésének időpontjában hatályosak.

A fenti rendelkezéseket a mellékdíjakra és egyéb költségekre is értelemszerűen alkalmazni kell.

3. § - A feladó vagy az átvevő rendelkezésének végrehajtása folytán felmerült költségek az árut terhelik, kivéve azokat, amelyek a vasút hibájára vezethetők vissza.

4. § - Az 1. §-ban foglalt rendelkezések fenntartásával a vasút felelős vétkességének fennforgása esetében a 21. vagy a 22. cikk értelmében adott rendelkezés végre nem hajtásának, vagy helytelen végrehajtásának következményeiért. A fizetendő kártérítés összege azonban sohasem lehet magasabb annál, mint amit az áru elveszése esetében kellene fizetni.

24. cikk

Fuvarozási akadályok

1. § - Fuvarozási akadály esetében a vasútnak kell eldöntenie, hogy célszerűbb-e az árut a fuvarozási útvonal megváltoztatásával hivatalból tovább küldeni, vagy pedig a feladó érdekében helyesebb-e tőle utasítást kérni a vasút rendelkezésére álló, szükséges tájékoztatások közlése mellett. A vasút, kivéve, ha vétkesség terheli, az igénybe vett útvonalnak megfelelő fuvardíjat szedheti be és az ennek az útvonalnak megfelelő - fuvarozási határidők figyelembevételét igényelheti még akkor is, ha ezek az eredeti útirány szerinti határidőknél hosszabbak.

2. § - Ha nincs más fuvarozási útirány, vagy, ha a fuvarozás folytatása más okból nem lehetséges, a vasút a feladótól utasítást kér; nem köteles azonban a vasút utasítást kérni az 5. cikk 4. §-ában említett körülményekből folyó átmeneti fuvarozási akadály esetében.

3. § - A feladó a fuvarlevélben utasításokat adhat arra az esetre, ha fuvarozási akadály merülne fel.

Ha a vasút megítélése szerint ezeket az utasításokat nem lehet végrehajtani, a vasút a feladótól újabb utasításokat kér.

4. § - A feladó, aki fuvarozási akadályról értesítést kapott, utasításait a feladási állomásnak vagy annak az állomásnak adhatja, ahol az áru van. Ha a feladó az átvevő személyét vagy a rendeltetési állomást változtatja meg, vagy pedig az utasításait nem a feladási, hanem más állomásnak adja, az utasításait rá kell írnia a fuvarlevél-másodpéldányra, amelyet be kell mutatnia.

Ha a vasút a feladó utasításainak eleget tesz anélkül, hogy a fuvarlevélmásodpéldány bemutatását követelné és a feladó a fuvarlevél-másodpéldányt az átvevőnek átadta, a vasút felelős az átvevővel szemben az ebből eredő kárért.

5. § - Ha a feladó, aki a fuvarozási akadályról értesítést kapott, megfelelő időn bélül végrehajtható utasítást nem ad, a kiszolgáltatási akadályokra vonatkozóan azon a vasúton érvényes szabályok szerint kell eljárni, amelyen az árut feltartóztatták.

Ha a vasút az árut eladta, az eladásból befolyt összeget - az árut terhelő költség levonásával -a feladó rendelkezésére kell bocsátani. Ha a befolyt összeg nem fedezi az árut terhelő költségeket, a különbözetet a feladónak kell megfizetnie.

6. § - Ha a fuvarozási akadály a feladó utasításainak megérkezése előtt megszűnik, az árut az utasítás bevárása nélkül a rendeltetési helyére tovább kell küldeni és erről a feladót a lehető legrövidebb időn belül értesíteni kell.

7. § - Ha a fuvarozási akadály azután merül fel, miután az átvevő a 22. cikk alapján a fuvarozási szerződést megváltoztatta, a vasútnak azt az átvevőt kell értesítenie, akire az 1., 2., 5. és 6. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell. Ennek az átvevőnek a fuvarlevél-másodpéldányt nem kell bemutatnia.

8. § - Az e cikk alapján végrehajtott fuvarozásokra a 23. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

25. cikk

Kiszolgáltatási akadályok

1. § - Az áru kiszolgáltatásának akadálya esetében a rendeltetési állomás köteles a feladót a feladási állomás közvetítésével késedelem nélkül értesíteni és tőle utasítást kérni. A feladót a feladási állomás közvetítése nélkül kell írásban, távirattal vagy géptávirattal értesíteni, ha a feladó ezt a fuvarlevélben így kívánta. Ennek az értesítésnek a költsége az árut terheli.

Ha a kiszolgáltatási akadály megszűnik, mielőtt a feladó utasítása a rendeltetési állomásra megérkeznék, az árut az átvevőnek ki kell szolgáltatni. Erről a kiszolgáltatásról a feladót ajánlott levéllel késedelem nélkül értesíteni kell; ennek az értesítésnek a költsége az árut terheli.

Ha az átvevő az árut visszautasítja, a feladót az utasítási jog még akkor is megilleti, ha a fuvarlevél-másodpéldányt bemutatni nem tudja.

A feladó a fuvarlevélben azt is kívánhatja, hogy a vasút az árut kiszolgáltatási akadály esetében részére hivatalból küldje vissza. Ezen az eseten kívül az árut a feladó határozott beleegyezése nélkül visszaküldeni nem szabad.

Ha a díjszabások másként nem rendelkeznek, a feladó utasításait a feladási állomás útján köteles megadni.

2. § - Mindarra, amire az 1. § nem rendelkezik, a kiszolgáltatási akadály esetében követendő eljárást - a 45. cikk rendelkezéseinek fenntartásával - a kiszolgáltatásra kötelezett vasútra érvényes törvények és szabályzatok határozzák meg.

Ha a vasút az árut eladta, az eladásból befolyt összeget - az árut terhelő költségek levonásával - a feladó rendelkezésére kell bocsátani. Ha a befolyt összeg nem fedezi az árut terhelő költségeket, a különbözetet a feladónak kell megfizetnie.

3. § - Ha a kiszolgáltatási akadály azután merül fel, amikor az átvevő a 22. cikk értelmében a fuvarozási szerződést megváltoztatta, a vasút ezt az átvevőt köteles értesíteni, akire a 2. § második bekezdésében foglalt rendelkezést értelemszerűen alkalmazni kell.

4. § - E cikk alapján végrehajtott fuvarozásokra a 23. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

III. Cím

FELELŐSSÉG. IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉS

I. FEJEZET

Felelősség

26. cikk

A vasutak egyetemleges felelőssége

1. § - Az a vasút, amelyik az árut a fuvarlevéllel együtt fuvarozásra átvette, felelős a fuvarozásnak az egész útvonalon a kiszolgáltatásig történő végrehajtásáért.

2. § - Minden következő vasút azzal, hogy az árut az eredeti fuvarlevéllel együtt átveszi, a fuvarlevélben foglalt feltételeknek megfelelően részt vesz a fuvarozási szerződésben és magára vállalja az abból folyó kötelezettségeket; ez azonban nem érinti a 43. cikk 3. §-ának a rendeltetési vasútra vonatkozó rendelkezéseit.

27. cikk

A felelősség terjedelme

1. § - A vasút felelős a fuvarozási határidő túllépéséért, valamint azért a kárért, amely az áruban annak teljes vagy részleges elveszése vagy megsérülése folytán a fuvarozásra történő felvételtől a kiszolgáltatásig keletkezik.

2. § - A vasút mentesül ettől a felelősségtől, ha a fuvarozási a határidő túllépését, az elveszést vagy megsérülést a rendelkezésre jogosult vétkessége, annak a vasút vétkességére vissza nem vezethető intézkedése, az árunak sajátos hibája (belső megromlás, fogyatkozás stb.) vagy olyan körülmény okozta, amelyet a vasút el nem kerülhetett és amelynek következményeit nem állott módjában elhárítani.

3. § - A vasút mentesül ettől a felelősségtől, ha az elveszés vagy a megsérülés a következőkben felsorolt tények egyikével, vagy azok közül többel együttjáró különös veszélyből keletkezett:

a) az alkalmazandó rendelkezések vagy a feladóval kötött és a fuvarlevélbe bejegyzett megállapodás alapján nyitott kocsiban végrehajtott fuvarozás;

b) a csomagolás hiánya vagy hiányos állapota olyan áruknál, amelyek csomagolatlanul, vagy hiányos csomagolásban természetüknél fogva fogyatkozhatnak vagy megsérülhetnek;

c) az alkalmazandó rendelkezések vagy a feladóval kötött és a fuvarlevélbe bejegyzett vagy az átvevővel kötött megállapodás alapján a feladó által végzett berakás, illetőleg az átvevő által végzett kirakás;

- a feladó számára nyilvánvalóan hibás vasúti kocsiba való berakás vagy helytelen rakodás, ha ezt a rakodást az alkalmazandó rendelkezések vagy a feladóval kötött és a fuvarlevélbe bejegyzett megállapodás alapján a feladó végezte;

d) a vám- vagy más államigazgatási eljárásnál megkövetelt alakiságnak a feladó, az átvevő vagy ezek egyikének megbízottja által történt teljesítése;

e) egyes olyan áruk természete, amelyeknél a bennük rejlő okokból, mint törés, rozsdásodás, önmagától bekövetkező belső megromlás, beszáradás, vagy elszóródás, teljes vagy részleges elveszés, illetőleg megsérülés következhet be.

f) a fuvarozásból kizárt tárgyaknak szabálytalan, nem pontos vagy hiányos megnevezéssel történő feladása; feltételesen fuvarozható tárgyak szabálytalan, nem pontos vagy hiányos megnevezéssel történő feladása vagy e tárgyakra az előírt biztonsági szabályoknak a figyelmen kívül hagyása a feladó által;

g) élőállatok fuvarozása;

h) olyan küldemények fuvarozása, amelyeket ennek az Egyezménynek, az alkalmazandó rendelkezéseknek vagy a feladóval kötött és a fuvarlevélbe bejegyzett megállapodásnak megfelelően kísérettel kell fuvarozni, ha az elveszés vagy a megsérülés olyan veszélyből származik, amelynek elhárítása volt a kíséret célja.

28. cikk

Bizonyítási teher

1. § - Annak bizonyítása, hogy a fuvarozási határidő túllépését, az elveszést vagy a megsérülést a 27. cikk 2. §-ában felsorolt tények valamelyike okozta, a vasutat terheli.

2. § - Ha a vasút kimutatja, hogy az elveszés vagy megsérülés az eset körülményeihez képest a 27. cikk 3. §-ában felsorolt különös veszélyek valamelyikéből vagy azok közül többől keletkezhetett, vélelmezni kell, hogy a kár abból vagy azokból keletkezett. A jogosult azonban bizonyíthatja, hogy a kár teljesen vagy részben ezeknek a veszélyeknek egyikéből sem keletkezett.

Ezt a vélelmet nem lehet alkalmazni a 27. cikk 3. §-ának a) pontjában említett esetben, ha rendkívül nagyméretű a hiány, vagy egész árudarabok vesznek el.

29. cikk

Vélelem újrafeladás esetében

1. § - Ha ennek az Egyezménynek feltételei szerint fuvarozott küldeményt ugyanennek az Egyezménynek a feltételei szerint újra feladják és az újrafeladás után részleges elveszést vagy megsérülést állapítanak meg, akkor azt kell vélelmezni, hogy a kár az utolsó fuvarozási szerződés lebonyolítása folyamán keletkezett, feltéve, hogy a következő feltételeket teljesítik:

a) a küldemény mindvégig a vasút őrizetében maradt;

b) a küldeményt ugyanabban az állapotban adták fel újra, mint amilyen állapotban az az újrafeladási állomásra érkezett.

2. § - Ugyanezt a vélelmet kell alkalmazni akkor is, ha az újrafeladást megelőző fuvarozási szerződésre ennek az Egyezménynek a hatálya nem terjedt ki, feltéve, hogy az első feladási állomás és az utolsó rendeltetési állomás közötti közvetlen fuvarozás esetében ez az Egyezmény alkalmazható lett volna.

30. cikk

Az áru elveszésének vélelme. Az áru megtalálása

1. § - A jogosult további bizonyítás nélkül elveszettnek tekintheti az árut, ha azt a vasút a fuvarozási határidő lejártától számított 30 napon belül az átvevőnek nem szolgáltatta ki vagy nem bocsátotta rendelkezésére.

2. § - A jogosult az elveszett áruért járó kártérítési összeg átvétele alkalmával írásban kívánhatja, hogy ha az áru a kártérítés kifizetését követő egy éven belül megkerül, erről őt késedelem nélkül értesítsék. Erről a kívánságáról a vasút a jogosultnak írásbeli igazolást ad.

3. § - Az értesítés vétele után következő harminc napon belül a jogosult követelheti, hogy a vasút az árut neki a fuvarozási útvonal valamelyik állomásán szolgáltassa ki, a feladási állomástól a kiszolgáltatást végrehajtó állomásig járó fuvarköltség megfizetése és a kapott kártérítés visszafizetése ellenében - az abban foglalt fuvarköltség esetleges levonásával -, valamint a 34. cikkben és - ha ennek helye van -, a 36. cikkben a fuvarozási határidő túllépéséért megállapított térítésre vonatkozó igényjogosultságának fenntartásával.

4. § - Ha a 2. §-ban említett kívánságot a jogosult nem nyilvánította, hogy a 3. §-ban említett harminc napi határidőn belül utasítást nem adott, illetőleg ha az áru csak a kártérítést követő egy év eltelte után kerül meg, a vasút az áru felett annak az Államnak törvényei és szabályzatai szerint rendelkezik, amelyhez a vasút tartozik.

31. cikk

A kártérítés összege az áru elveszése esetében

1. § - Ha a vasút ennek az Egyezménynek a rendelkezései alapján az áru teljes vagy részleges elveszéséért kártérítést köteles fizetni, a kártérítés összegét az áru

- tőzsdei árfolyama,

- ilyen árfolyam hiányában piaci ára,

- mindkettő hiányában közönséges értéke alapján kell kiszámítani.

Ehhez a számításhoz a fuvarozásra történő felvétel helyén és időpontjában az ugyanazon nemű és minőségű árura fennálló fenti értékadatokat kell alapul venni.

A kártérítés azonban - a 35. cikkben említett korlátozás fenntartásával - a hiányzó elegysúly minden egyes kilogrammja után 50 franknál több nem lehet.

Ezenfelül minden további kártérítés nélkül vissza kell téríteni a fuvardíjat, vámokat és az egyéb olyan költségeket, amelyeket az elveszett áru fuvarozásánál kifizettek.

2. § - Ha a kártérítés kiszámításának alapjául szolgáló értékadatok nem annak az államnak pénznemében vannak kifejezve, amelyben a kártérítés kifizetését követelik, az átszámítás a kártérítés fizetésének napján és helyén érvényes árfolyam szerint történik.

32. cikk

A felelősség korlátozása súlyveszteségnél

1. § - Azoknál az áruknál, amelyek természetüknél fogva csak magának a fuvarozásnak ténye folytán rendszeresen súlyveszteséget szenvednek, a vasút a súlyveszteségnek csak a következőkben meghatározott mértéket meghaladó részéért felelős, bármekkora is a megtett fuvarozási útvonal:

a) a súly két százaléka a folyékony vagy nyirkos állapotban feladott áruknál, valamint a következőknél:

bőr,

bőrhulladék, cserzett bőr,

csont darabokban vagy őrölve,

disznósörte,

vágott dohány,

friss dohánylevél,

édesgyökér,

fakéreg,

ráspolyozott és őrölt festőfa,

friss főzelék,

friss gomba,

gyapjú,

gyökerek,

friss, szárított vagy aszalt gyümölcs,

szárított hal, állati inak,

szőrmeáru, komló,

lószőr, friss ragasztó anyag, só,

szappan és keményolaj,

szarvak és paták,

szén és koksz,

tőzeg

zsiradék

b) egy százalék minden egyéb száraz árunál, amely a fuvarozás alatt hasonlóképpen súlyveszteséget szenvedhet.

2. § - Az 1. §-ban meghatározott felelősségkorlátozásra nem lehet hivatkozni, ha a jogosult bebizonyítja, hogy a súlyveszteség az eset körülményei szerint nem olyan okokból származott, amelyek a megengedett súlyveszteség mértékét indokolják.

3. § - Abban az esetben, ha egy fuvarlevéllel több árudarabot fuvaroztak és az egyes darabok feladási súlyát a fuvarlevélbe külön-külön bejegyezték, vagy azokat más módon meg lehet állapítani, a súlyveszteség megengedett mértékét az egyes árudarabok szerint kell számítani.

4. § - Az áru teljes elveszése esetében a kártérítés összegének kiszámításánál fuvarozás közben bekövetkezett súlyveszteség címén semmiféle levonásnak nincs helye.

5. § - Ennek a cikknek a rendelkezései semmiképpen nem érintik a 27. és 28. cikkben foglalt rendelkezéseket.

33. cikk

A kártérítés összege az áru megsérülése esetében

Megsérülés esetében a vasút köteles megtéríteni - minden további kártérítés kizárásával -az áruban beállott értékcsökkenés összegét. Ennek az összegnek a kiszámításánál az árunak a 31. cikk szerint meghatározott értékét a rendeltetési állomáson mutatkozó értékcsökkenés százalékának megfelelően kell számítani. Ezenfelül ugyanebben az arányban meg kell téríteni a 31. cikk 1. §-ának utolsó bekezdésében említett költségeket is.

A kártérítés azonban nem haladhatja meg:

a) azt az összeget, amit teljes elveszés esetében kellene fizetni, ha a megsérülés folytán az egész küldemény értéke csökkent;

b) azt az összeget, amit az értékcsökkenést szenvedett rész elveszése esetében kellene fizetni, ha a megsérülés folytán a küldeménynek csak egy része szenvedett értékcsökkenést.

34. cikk

A kártérítés összege a fuvarozási határidő túllépése esetében

1. § - Ha a fuvarozási határidő túllépése 48 órát meghalad és a jogosult nem bizonyítja be, hogy a határidő-túllépés folytán kár keletkezett, a vasút köteles a fuvardíj egy tized részét, de legfeljebb 50 frankot fizetni.

2. § - Ha a jogosult bebizonyítja, hogy a fuvarozási határidő túllépése folytán kér keletkezett, ezért a kárért kártérítést kell fizetni, amely a fuvardíj kétszeres összegét nem haladhatja meg.

3. § - Az 1. és a 2. §-okban meghatározott kártérítést nem lehet az áru teljes elvesztéséért járó kártérítésen felül követelni.

Részleges elveszés esetében ezt a kártérítést, ha adott esetben helye van, az el nem veszett rész után kell megfizetni.

Megsérülés esetében ez a kártérítés, ha adott esetben helye van, a 33. cikkben meghatározott kártérítésen felül követelhető.

Az 1. és a 2. § szerinti kártérítéseknek a 31. és a 33. cikkben megállapított kártérítésekkel történő halmozódása esetében az összes kártérítés nem lehet nagyobb, mint az a kártérítés amit az áru teljes elveszése esetében kellene fizetni.

35. cikk

A kártérítés korlátozása egyes díjszabások által

Ha a vasút olyan különleges fuvarozási feltételeket (különleges vagy kivételes díjszabásokat) nyújt, amelyek a rendes feltételek (általános díjszabások) alapján számított fuvardíjjal szemben díjmérséklést eredményeznek, a vasút a fuvarozási határidő túllépése és az elveszés vagy sérülés esetében a jogosultnak járó kártérítés összegét korlátozhatja, feltéve, hogy az ilyen korlátozást a díjszabásba felvették.

Ha az ilyen korlátozást olyan díjszabás tartalmazza, amely az egész fuvarozási útvonalnak csak egy részén kerül alkalmazásra, a korlátozásra abban az esetben lehet hivatkozni, ha a kártérítésre okot adó tény a fuvarozási útvonalnak ezen a részén merült fel.

36. cikk

A kártérítés összege a kiszolgáltatási érdek bevallása esetében

Ha a feladó kiszolgáltatási érdekbevallással élt, a 31., a 33., a 34. és adott esetben a 35. cikkben meghatározott kártérítésen felül az érdekbevallás összegéig a bebizonyított további kár megtérítése is követelhető.

37. cikk

A kártérítés összege a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága esetében

Minden esetben, amikor a fuvarozási határidő túllépését, az áru teljes vagy részleges elveszését vagy megsérülését a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága okozta, a vasút a bebizonyított teljes kárt köteles megtéríteni. Súlyos gondatlanság esetében azonban a felelősség a 31., a 33., a 34., a 35. és a 36. cikkben meghatározott legmagasabb összegek kétszeresére korlátozódik.

38. cikk

A kártérítési összeg kamatozása. A kártérítés visszafizetése

1. § - A jogosult a kártérítési összeg után kamatot követelhet. Ez a kamat évi öt százalékos és csak akkor követelhető, ha a kártérítés összege fuvarlevelenként a tíz frankot meghaladja. A kamat a 41. cikkben említett perenkívüli felszólamlás napjától, illetőleg ha felszólamlás nem volt, a keresetindítás napjától jár.

Ha a jogosult a felszólamlás végleges elintézéséhez szükséges igazoló iratokat a számára megszabott megfelelő határidőn belül a vasútnak nem adja át, a kamatozás a meghatározott határidő eltelte és az iratok tényleges átadása közötti időben szünetel.

2. § - Jogosulatlanul felvett minden kártérítést vissza kell fizetni.

39. cikk

A vasút felelőssége alkalmazottaiért

A vasút felelős a szolgálatában álló alkalmazottakért és más személyekért, akiket az elvállalt fuvarozás végrehajtására alkalmaz.

Ha azonban valamelyik érdekelt fél kívánságára a vasút alkalmazottai fuvarleveleket állítanak ki, fordításokat végeznek, vagy más olyan szolgálatokat teljesítenek, amelyek ellátása nem a vasút kötelessége, ezeket az alkalmazottakat azon fél megbízottainak kell tekinteni, akinek a számára az alkalmazottak ezeket a szolgálatokat végzik.

40. cikk

Szerződésen kívüli igények érvényesítése

Ennek az Egyezménynek a hatálya alá eső minden esetben bármilyen jogcímen támasztott kártérítési igény a vasúttal szemben csak ennek az Egyezménynek a feltételei és korlátozásai szerint érvényesíthető.

Ugyanez áll mindazokra az igényekre is, amelyeket azokkal a személyekkel szemben érvényesítenek, akikért a vasút a 39. cikk értelmében felelős.

II. FEJEZET

Perenkívüli felszólamlás. Keresetek. Eljárás és elévülés

41. cikk

Perenkívüli felszólamlás

1. § - A fuvarozási szerződésen alapuló perenkívüli felszólamlást írásban kell a 43. cikkben megjelölt vasúthoz intézni.

2. § - Felszólamlásra az a személy jogosult, aki a 42. cikk alapján jogosult a vasutat perrel megtámadni.

3. § - Ha a feladó él felszólamlással, a fuvarlevél-másodpéldányt kell bemutatnia. Ha ezt bemutatni nem tudja, csak az átvevő felhatalmazása alapján vagy abban az esetben élhet felszólamlással, ha bebizonyítja, hogy az átvevő a küldemény átvételét megtagadta.

Ha az átvevő él felszólamlással, a fuvarlevelet kell bemutatnia, ha azt neki átadták.

4. § - A fuvarlevelet, fuvarlevél-másodpéldányt, valamint mindazokat az okiratokat, amelyeknek a felszólamláshoz csatolását a jogosult szükségesnek tartja, akár eredetiben, akár másolatban kell benyújtani; a másolatokat, ha a vasút kívánja, kellőképpen hitelesíttetni kell.

A felszólamlás elintézése alkalmával a vasút az eredeti fuvarlevél, fuvarlevél-másodpéldány vagy utánvéti igazolás bemutatását követelheti, hogy ezekre az elintézés megtörténtét rávezethesse.

42. cikk

A vasúttal szemben keresetindításra jogosult személyek

1. § - A fuvarozási szerződés alapján fizetett összeg visszafizetésére irányuló kereseti jog csak azt illeti meg, aki a fizetést teljesítette.

2. § - A 19. cikkben szabályozott utánvétre vonatkozó kereseti jog csak a feladót illeti meg.

3. § - A fuvarozási szerződésből eredő egyéb keresetet a vasút ellen érvényesíteni jogosult:

a) a feladó addig az időpontig, amíg az átvevő a fuvarlevelet ki nem váltotta, vagy az árut át nem vette vagy a 16. cikk 4. §-a, a 22. cikk alapján megillető jogát nem gyakorolta;

b) az átvevő attól az időponttól, amikor:

1. a fuvarlevelet kiváltotta, vagy

2. az árut átvette, vagy

3. a 16. cikk 4. §-a alapján megillető jogát gyakorolta, vagy

4. a 22. cikk alapján megillető jogát gyakorolta. Ez a kereseti jog azonban megszűnik, mihelyt az átvevő által a 22. cikk 1. §-ának c) pontja szerint megjelölt személy a fuvarlevelet kiváltotta, vagy az árut átvette, vagy a 16. cikk 4. §-a alapján megillető jogát gyakorolta.

4. § - A kereseti jog érvényesítésénél a feladónak a fuvarlevél-másodpéldányt be kell mutatnia. Ha azonban a feladó ezt bemutatni nem tudja, a 3. § a) pontja szerint megillető kereseti jogát csak akkor gyakorolhatja, ha erre az átvevő felhatalmazta, vagy ha bebizonyítja, hogy az átvevő a küldemény átvételét megtagadta.

Az átvevő kereseti joga gyakorlásához a fuvarlevelet köteles bemutatni, ha azt neki átadták.

43. cikk

A keresettel megtámadható vasutak

1. § - A fuvarozási szerződés alapján fizetett valamely összeg visszatérítése iránti kereset az ellen a vasút ellen indítható, amelyik ezt az ösz-szeget beszedte, vagy az ellen a vasút ellen, amelyiknek a javára az összeget beszedték.

2. § - A 19. cikkben szabályozott utánvétekre vonatkozó keresetet csak a feladási vasút ellen lehet érvényesíteni.

3. § - A fuvarozási szerződésből eredő egyéb keresetet kizárólag a feladási vasút, a rendeltetési vasút vagy az ellen a vasút ellen lehet indítani, amelyiknek a vonalán a keresetre okot adó tény bekövetkezett.

A rendeltetési vasutat azonban keresettel akkor is meg lehet támadni, ha az sem az árut, sem a fuvarlevelet nem vette át.

4. § - Ha a felperes több vasút között választhat, választási joga megszűnik, mihelyt azok valamelyike ellen a keresetet megindította.

5. § - Keresetet az 1., a 2. és 3. §-ban megjelölt vasutakon kívül más vasút ellen is lehet érvényesíteni, ha azt ugyanazon a fuvarozási szerződésen alapuló más kereset tárgyában folyó bírói eljárás során viszontkereset vagy kifogás alakjában érvényesítik.

44. cikk

Illetékesség

Ennek az Egyezménynek alapján érvényesített keresetet, ha az Államok közötti megállapodások vagy az engedélyokiratok másként nem rendelkeznek, csak annak az Államnak illetékes bírósága előtt lehet indítani, amelyikhez a perrel megtámadott vasút tartozik.

Ha valamely vállalat különböző Államokban önálló hálózatokat üzemeltet, ennek a cikknek az alkalmazása szempontjából ezeknek a hálózatoknak mindegyikét külön vasútnak kell tekinteni.

45. cikk

Az áru részleges elveszésének vagy megsérülésének megállapítása

1. § - Ha a vasút részleges elveszést vagy sérülést fedez fel vagy gyanít, vagy pedig ilyennek a létezését a jogosult állítja, a vasút köteles késedelem nélkül és ha lehetséges, a jogosult jelenlétében jegyzőkönyvet felvenni és ebben a kár természetéhez képest az áru állapotát, súlyát és ha lehet, a kár terjedelmét, valamint okát és keletkezésének időpontját megállapítani.

A jegyzőkönyv egy másolatát a jogosultnak díjtalanul át kell adni.

2. § - Ha a jogosult a jegyzőkönyvbe foglalt megállapításokat nem fogadja el, követelheti az áru állapotának és súlyának, valamint a kár okának és összegének bírói megállapítását; az eljárásra annak az Államnak a törvényei és szabályzatai az irányadók, ahol a bírói megállapítás történik.

46. cikk

A vasúttal szemben fennálló igények megszűnése

1. § - Mihelyt a jogosult az árut átvette, a vasúttal szemben a fuvarozási határidő túllépése, részleges elveszés vagy megsérülés miatt a fuvarozási szerződés alapján támasztható minden igénye megszűnik.

2. § - Nem szűnik meg azonban az igény:

a) ha a jogosult bebizonyítja, hogy a kárt a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága okozta;

b) a fuvarozási határidő túllépése miatt tett felszólamlás esetében, ha a felszólamlást azt a napot követő hatvan napot meg nem haladó határidőn belül, amelyen a jogosult az árut átvette, a 43. cikk 3. §-ában megjelölt vasutak valamelyikénél érvényesítik;

c) részleges elveszés vagy megsérülés miatt tett felszólamlás esetében:

1. ha az elveszést vagy megsérülést az árunak a jogosult részéről történő átvétele előtt a 45. cikknek megfelelően megállapították ;

2. ha a megállapítás, amelynek a 45. cikk értelmében meg kellett volna történnie, csak a vasút hibájából maradt el;

d) külsőleg fel nem ismerhető olyan kárért tett felszólamlásnál, amelyet csak azután vettek észre, amikor a jogosult az árut átvette, a következő kettős feltétel fennállása esetében :

1. a jogosult a kár felfedezése után azonnal, de legkésőbb az áru átvételét követő hét napon belül a kárnak a 45. cikknek megfelelő megállapítását kéri; ha ez a határidő vasárnapon vagy törvényes ünnepnapon végződik, azt a rákövetkező munkanapon kell elteltnek tekinteni;

2. a jogosult bebizonyítja, hogy a kár a fuvarozásra felvétel és a kiszolgáltatás között keletkezett.

3. § - Ha az árut a 29. cikk 1. §-ában meghatározott feltételek szerint újból feladták, az új-rafeladás előtti fuvarozási szerződések egyikéből eredő részleges elveszésért vagy megsérülésért követelt kártérítésre irányuló igények úgy szűnnek meg, mintha egy szerződésről lenne szó.

47. cikk

Az igények elévülése

1. § - A fuvarozási szerződésből eredő igény egy év alatt évül el.

Mindazonáltal két év alatt évül el:

a) a vasút által az átvevőtől beszedett utánvét kifizetésére irányuló igény;

b) a vasút által foganatosított eladásból fennmaradó többlet kifizetésére irányuló igény;

c) a szándékosság által okozott kár megtérítésére irányuló igény;

d) a csalás esetében fennálló igény;

e) a 29. cikk 1. §-ában szabályozott esetben az újrafeladást megelőző valamelyik fuvarozási szerződésre alapított igény.

2. § - Az elévülési idő kezdődik:

a) a részleges elveszés, megsérülés, vagy a fuvarozási határidő túllépése miatt emelt kártérítési igények esetében a kiszolgáltatás napjával;

b) teljes elveszés miatti igények esetében a fuvarozási határidő lejártát követő harmincadik nappal;

c) fuvardíjak, mellékdíjak, egyéb költségek vagy fuvardíjpótlékok fizetésére vagy visszafizetésére, vagy pedig a díjszabás szabálytalan alkalmazásának vagy számítási hibák helyesbítésére irányuló igények esetében:

1. ha fizetés történt, a fizetés napjával;

2. ha fizetés nem történt és a fizetést a feladónak kell teljesítenie, az áru feladásának napjával, ha pedig a fizetést az átvevőnek kell teljesítenie, azzal a nappal, amelyen az átvevő a fuvarlevelet kiváltotta;

3. ha bérmentesítési számla alkalmazásával bérmentesített összegről van szó, azzal a nappal, amelyen a vasút a 17. cikk 7. §-ában említett költségszámlát a feladónak átadja; ha ilyen átadás nem történt, a vasút követelésére vonatkozó elévülési idő a fuvarozási határidő lejártát követő harmincadik nappal kezdődik;

d) a vasútnak olyan összeg fizetésére irányuló igénye esetében, amelyet tévesen a feladó helyett az átvevő, illetőleg az átvevő helyett a feladó fizetett és ezért azt a vasút a jogosultnak visszafizetni köteles, a visszafizetésre vonatkozó követelés napjával;

e) a 19. cikkben meghatározott utánvétre vonatkozó igények esetében a fuvarozási határidő lejártát követő harmincadik nappal;

f) az eladásból fennmaradó többlet kifizetésére irányuló igény esetében az eladás napjával;

g) a vám- vagy más államigazgatási szerv által követelt kiegészítő illeték fizetésére irányuló igény esetében azzal a nappal, amelyen a vám-, illetőleg más államigazgatási szerv a többletfizetést követelte;

h) minden egyéb esetben azzal a nappal, amelyen az igény érvényesíthetővé válik.

Az elévülési idő kezdő időpontjául megjelölt nap nem számít bele az elévülési időbe.

3. § - A 41. cikknek megfelelően a vasúthoz intézett perenkívüli felszólamlás esetében az elévülés szünetel addig a napig, amikor a vasút a felszólamlást írásban elutasítja és az ahhoz csatolt mellékleteket visszaadja. Ha a vasút a felszólamlásnak részben helyt ad, az elévülés csak a felszólamlás el nem fogadott része tekintetében folyik tovább. A felszólamlás vagy a válasz átvételének, valamint a mellékletek visszaszolgáltatásának a bizonyítása azt a felet terheli, aki erre a tényre hivatkozik.

Az ugyanarra a követelésre vonatkozó további felszólamlás az elévülést nem szünetelteti.

4. § - Elévült igény még viszontkereset vagy kifogás alakjában sem érvényesíthető.

5. § - A fenti rendelkezések fenntartásával az elévülés szünetelésére és megszakítására annak az Államnak a törvényei és szabályzatai érvényesek, amelyikben a keresetet megindították.

III. FEJEZET

Leszámolás. A vasutak visszkeresetei egymás között

48. cikk

Leszámolás a vasutak között

1. § - Minden vasút, amely az áru feladása vagy kiszolgáltatása alkalmával fuvarköltséget vagy a fuvarozási szerződésből származó egyéb követelést beszedett, köteles az érdekelt vasutaknak az őket illető részt kifizetni.

A fizetés módozatait a vasutak közötti megállapodások szabályozzák.

2. § - A feladóval szemben fennálló jogainak fenntartásával a feladási vasút felelős az általa be nem szedett azokért a fuvar- és egyéb költségekért, amelyeket a feladó a fuvarlevél alapján magára vállalt.

3. § - Ha a rendeltetési vasút az árut kiszolgáltatja anélkül, hogy a fuvarozási szerződésből eredő költségeket és egyéb követeléseket beszedné, felelős ezekért az előző vasutakkal és egyéb érdekeltekkel szemben.

4. § - Ha a hitelező vasútak egyikének kívánságára a Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatal megállapítja, hogy valamelyik vasút fizetést nem teljesít, a nemfizetés következményeit a fuvarozásban részt vett többi vasút fuvardíjrészesedése arányában viseli.

A nem fizető vasúttal szemben a visszkereseti jog fennmarad.

49. cikk

Visszkereset elveszésért vagy megsérülésért fizetett kártérítés esetében

1. § - Azt a vasutat, amely ennek az Egyezménynek a rendelkezései értelmében teljes vagy részleges elveszésért vagy megsérülésért kártérítést fizetett, visszkereseti jog illeti meg a fuvarozásban részt vett vasutakkal szemben a következő rendelkezések szerint:

a) az a vasút, amelyik a kárt ténylegesen okozta, azért egyedül felelős;

b) ha a kárt ténylegesen több vasút okozta, mindegyik az általa okozott kárért felelős. Ha a megkülönböztetés az adott esetben nem lehetséges, a kártérítés terhe a vasutak között a következő c) pontban meghatározott elvek szerint oszlik meg;

c) ha nem bebizonyítható, hogy a kárt egy vagy több vasút okozta, a kártérítés terhe a fuvarozásban részt vett összes vasutak között oszlik meg, kivéve azokat, amelyek bebizonyítják, hogy a kár nem az ő vonalaikon keletkezett. A felosztás az alkalmazott díjszabások kilométertávolságai arányában történik.

2. § - Valamelyik vasút fizetésképtelensége esetében az őt terhelő, de az általa meg nem fizetett részlet a fuvarozásban részt vett többi vasút között az alkalmazott díjszabások kilométertávolságai arányában oszlik meg.

50. cikk

Visszkereset a fuvarozási határidő túllépéséért fizetett kártérítés esetében

1. § - A 49. cikk rendelkezéseit a fuvarozási határidő túllépése miatt fizetett kártérítés esetében is alkalmazni kell. Ha a fuvarozási határidő túllépését több vasúton megállapított rendellenesség okozta, a kártérítés viselése a vasutak között a hálózataikon felmerült késedelem tartamának arányában oszlik meg.

2. § - A 11. cikkben meghatározott fuvarozási határidőt a fuvarozásban részt vevő vasutak között a következő módon kell felosztani:

a) két szomszédos vasút között:

1. a kezelési időt felezve;

2. a fuvarozási időt a két vasút között a mindegyikre eső díjszabási kilométerek arányában;

b) három vagy több vasút között:

1. a kezelési időt a feladási és a rendeltetési vasút között felezve;

2. a fuvarozási idő egyharmadát az összes résztvevő vasút között egyenlő arányban;

3. a fuvarozási idő további kétharmad részét az egyes vasutak között a mindegyikre eső díjszabási kilométerek arányában.

3. § - A póthatáridőt, amelyre valamelyik vasútnak joga van, az illető vasút javára kell számítani.

4. § - Az áru feladásától a kezelési idő kezdetéig eltelt idő kizárólag a feladási vasút javára esik.

5. § - A fenti elosztási mód csak abban az esetben jön tekintetbe, ha a teljes fuvarozási határidőt túllépték.

51. cikk

Visszkereseti eljárás

1. § - A 49. és az 50. cikkben meghatározott visszkeresetek egyikével megtámadott vasút, ha a kártérítést bírói úton az illető vasút szabályszerű perbehívása után állapították meg és ennek a vasútnak lehetősége volt arra, hogy a perbe beavatkozzék, nem vonhatja kétségbe a visszkeresettel élő vasút által teljesített fizetés jogszerűségét. A perbehívás és a perbeavatkozás határidejét az alapper bírája az eset körülményeihez képest állapítja meg.

2. § - Annak a vasútnak, amelyik visszkereseti jogával kíván élni, ugyanazzal a keresettel kell megtámadnia mindazokat az érdekelt vasutakat, amelyekkel nem egyezett meg, különben elveszti visszkereseti jogát azokkal a vasutakkal szemben, amelyeket perrel nem támadott meg.

3. § - A bíróságnak ugyanabban az ítéletben kell határoznia az elébe terjesztett összes visszkereseti követelés tekintetében.

4. § - Az alperes vasutaknak további visszkereseti joguk nincs.

5. § - A visszkereseti eljárást a kártérítésre vonatkozó eljárással összekapcsolni nem szabad.

52. cikk

Illetékesség a visszkeresetek tekintetében

1. § - Minden visszkeresetre kizárólag a viszkeresettel megtámadott vasút székhelyének a bírósága illetékes.

2. § - Ha visszkeresetet több vasút ellen kell indítani, a felperes vasút jogosult az 1. § alapján illetékes bíróságok közül kiválasztani azt a bíróságot, amelyik elé a keresetet terjeszti.

53. cikk

Megállapodások a visszkeresetek tárgyában

A vasutak a kölcsönös visszkeresetekre vonatkozóan a III. Fejezetben megállapított szabályoktól megállapodások útján, eltérhetnek.

IV. Cím

VEGYES RENDELKEZÉSEK

54. cikk

A belföldi jog alkalmazása

Ha ez az Egyezmény, a 60. cikk 4. §-ában foglaltaknak megfelelő különleges határozmányok, a 60. cikk 5. §-ának megfelelő kiegészítő határozmányok és a nemzetközi díjszabások rendelkezéseket nem tartalmaznak, minden Államnak a fuvarozásra vonatkozó belföldi törvényeit és szabályzatait kell alkalmazni.

55. cikk

A peres eljárás általános szabályai

Ennek az Egyezménynek hatálya alá tartozó fuvarozásokból eredő minden perben, ha az Egyezmény ellenkező rendelkezéseket nem tartalmaz, az illetékes bíróság eljárási szabályait kell alkalmazni.

56. cikk

Az ítéletek végrehajtása. Lefoglalás és biztosítékok

1. § - Ha az illetékes bíróság által ennek az Egyezménynek a rendelkezései alapján - tárgyalás megtartása után, vagy meg nem jelenés miatt - hozott ítélet bíróság által alkalmazott törvények értelmében végrehajthatóvá vált, az ítélet bármely más szerződő Államban is az illető Államban előírt alakiságok megtartása mellett azonnal végrehajthatóvá válik. Az ügyet érdemben felülvizsgálni nem szabad.

Ezt a szabályt nem lehet alkalmazni a csak ideiglenesen végrehajtható és az olyan ítéletre, amely a felperest perveszteség címén a perköltségen felül kártérítésben elmarasztalja.

2. § - Valamely vasútnak másik Állam vasútjával szemben nemzetközi fuvarozásból keletkezett követelése csak annak az Államnak a bírósága által hozott ítélet alapján foglalható le, amelyhez a követelésre jogosult vasút tartozik.

3. § - A vasút járművei, valamint a vasút tulajdonában levő és fuvarozásra szolgáló bármilyen tárgyak, mint pl. szállítótartályok, rakodási eszközök, ponyvák stb., más Állam területén, mint amelyikhez a tulajdonos vasút tartozik, csak ez utóbbi Állam bírósága által hozott ítélet alapján foglalhatók le.

Magánkocsik, valamint a kocsitulajdonos tulajdonát képező, a magánkocsihoz tartozó és fuvarozásra szolgáló bármilyen tárgyak más Állam területén, mint ahol a kocsitulajdonos lakóhelye van, csak ez utóbbi Állam bírósága által hozott ítélet alapján foglalhatók le.

4. § - Perköltségbiztosíték a nemzetközi fuvarozási szerződésre alapított kereseteknél nem követelhető.

57. cikk

Pénzegység. Idegen pénzértékek átszámítási és elfogadási árfolyama

1. § - Az ebben az Egyezményben és mellékleteiben frankban megjelölt összegeket 10/31 gramm súlyú és 0,900 finomságú aranyfrankhoz kell viszonyítani.

2. § - A vasút köteles kihirdetni azokat az árfolyamokat, amelyeknek alapulvételével számítja át az idegen pénzértékben kifejezett fuvardíjakat, egyéb költségeket és utánvéteket, amelyeket belföldi pénzzel fizetnek (átszámítási árfolyamok).

3. § - Éppúgy az a vasút, amely fizetésül idegen pénzt fogad el, köteles kihirdetni azokat az árfolyamokat, amely árfolyamokon az ilyen pénzt elfogadja (elfogadási árfolyamok).

58. cikk

Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatal

1. § - A jelen Egyezmény végrehajtásának megkönnyítése és biztosítása céljából Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatal áll fenn, amelynek feladata:

a) minden szerződő Állam és minden érdekelt részes vasút közleményét elfogadni és azt a többi Állammal és vasúttal közölni;

b) a nemzetközi fuvarozási szolgálatot érdeklő mindennemű értesülést összegyűjteni, összeállítani és közzétenni;

c) a különböző vasutaknak a nemzetközi fuvarozási szolgálathoz fűződő pénzügyi kapcsolatait-és a hátralékos követelések behajtását megkönnyíteni, valamint ebből a szempontból a vasutak egymás közötti viszonyának zavartalanságát előmozdítani;

d) valamelyik szerződő Állam vagy valamelyik olyan fuvarozó vállalat kívánságára, amelynek vonalait az 59. cikk szerint vezetet jegyzékbe felvették, az Egyezmény magyarázata vagy alkalmazása tekintetében a megnevezett Államok vagy vállalatok között felmerült viták rendezése céljából az egyeztetést, akár jó szolgálat nyújtásával vagy közvetítő szerep vállalásával, akár bármely más módon megkísérelni;

e) az Egyezmény magyarázatára vagy alkalmazására vonatkozó vitákban az érdekelt felek - Államok, fuvarozó vállalatok vagy magánfelek - kívánságára szakvéleményt nyilvánítani;

f) az Egyezmény magyarázata vagy alkalmazása tekintetében felmerült vitáknak választott bírósági eljárás útján történő rendezésénél közreműködni;

g) a jelen Egyezmény módosítására irányuló javaslatokat előkészíteni és a 69. cikkben említett értekezlet megtartására megfelelő időben javaslatot tenni.

2. § - Ennek az Egyezménynek a II. Mellékletét képező külön szabályzat határozza meg ennek a Hivatalnak a székhelyét, összetételét és szervezetét, valamint a működéséhez szükséges eszközöket. Ez a szabályzat határozza meg a Központi Hivatal működésének és felügyeletének a feltételeit is.

59. cikk

Az Egyezmény hatálya alá tartozó vonalak jegyzéke

1. § - Az 58. cikkben említett Központi Hivatal feladata az ennek az Egyezménynek a hatálya alá tartozó vonalak jegyzékét összeállítani, folyamatosan vezetni és kihirdetni. Ebből a célból a Központi Hivatal átveszi a szerződő Államoktól valamely vasút vagy a 2. cikkben említett valamely vállalat vonalainak e jegyzékbe történő felvételére vagy az abból történő törlésére vonatkozó közléseket.

2. § - Új vonalnak a nemzetközi fuvarozási szolgálatba történő belépése csak a Központi Hivatal levelének keltét követő egy hónap múlva hatályos, amelyben a Központi Hivatal e vonalnak a jegyzékbe történt felvételét a többi Állam tudomására hozta.

3. § - A Központi Hivatal valamely vonalat a jegyzékből akkor töröl, ha az a szerződő Állam, amelynek a kívánságára a vonalat a jegyzékbe felvették, közölte a Hivatallal, hogy a vonalat a jegyzékből törölni kell.

4. § - A Központi Hivataltól származó értesítés vétele azonnal feljogosít bármely vasutat arra, hogy a nemzetközi fuvarozásokból adódó minden kapcsolatot a törölt vonallal megszakítson, kivéve a még folyamatban levő fuvarozásokat, amelyeket be kell fejezni.

60. cikk

Különleges rendelkezések egyes fuvarozásokra. Kiegészítő határozmányok

1. § - A magánkocsik fuvarozására a IV. Melléklet tartalmaz különleges rendelkezéseket.

2. § - A szállítótartályok fuvarozására az V. Melléklet tartalmaz különleges rendelkezéseket.

3. § - Az expresszárufuvarozásra a vasutak megfelelő díjszabási előírások útján a VI. Mellékletnek megfelelő, egyes különleges feltételeket állapíthatnak meg.

4. § - Az alább felsorolt küldeményekre:

a) az átruházható fuvarokmánnyal fuvarozott küldeményekre,

b) a csak a fuvarlevélmásodpéldány visszaadása ellenében kiszolgáltatandó küldeményekre,

c) a hírlapküldeményekre,

d) a vásárokra vagy a kiállításokra rendelt áruküldeményekre.

e) a rakodási szerekből, valamint a fuvarozott árukat a meleg, illetőleg a hideg ellen védő eszközökből álló küldeményekre,

f) az olyan fuvarlevéllel fuvarozott küldeményekre, amely nem szolgál fuvardíj számítási vagy számlázási okmányként,

két vagy több szerződő Állam külön egyezményben vagy a vasutak díjszabásaikba felvett megfelelő határozmányokkal ezekre a küldeményekre alkalmazott jelen Egyezménytől eltérő egyes fuvarozási feltételeket állapíthatnak meg.

5. § - Egyes szerződő Államok vagy egyes részes vasutak által az Egyezmény végrehajtása céljából kihirdetett kiegészítő határozmányokat közölni kell a Központi Hivatallal.

Ezek a kiegészítő határozmányok az azokhoz hozzájáruló vasutakon az egyes Államok törvényei és szabályzatai által meghatározott alakban léptethetők hatályba, ezzel az Egyezménnyel azonban nem lehetnek ellentétesek.

Hatálybalépésüket a Központi Hivatallal közölni kell.

61. cikk

Viták rendezése választott döntőbíráskodással

1. § - Egyrészt belföldi törvény alapján vagy szerződéses jogként érvényes, ennek az Egyezménynek és az egyes szerződő Államok által kibocsátott kiegészítő határozmányoknak, másrészt a 60. cikk 4. §-ában meghatározott külön egyezményeknek magyarázata vagy alkalmazása tekintetében felmerült jogviták - ha azokat a felek maguk között rendezni nem tudnák - a felek kívánságára döntőbíróság elé terjeszthetők, amelynek összetételét és eljárását ennek az Egyezménynek a VII. Melléklete állapítja meg.

2. § - Államok közötti vita esetében a feleket nem kötik VII. Melléklet rendelkezései, szabadon határozhatják meg a döntőbíróság összetételét és a döntőbírósági eljárást.

3. § - A felek kívánságára döntőbíróság elé terjeszthetők:

a) a viták más törvényes rendelkezések szerinti rendezésének érintése nélkül

1. a szerződő Államok közötti viták,

2. a szerződő Állam és nem szerződő Állam közötti viták,

3. a nem szerződő Államok közötti viták, feltéve, hogy a két utóbbi esetben az Egyezmény mint belföldi törvény vagy mint szerződéses jog kerül alkalmazásra;

b) a fuvarozó vállalatok közötti viták;

c) a fuvarozó vállalat és magánfél közötti viták;

d) a magánfelek közötti viták.

4. § - A döntőbírósági eljárás megindítása a vitás követelés elévülésének szünetelése és megszakítása tekintetében ugyanolyan hatású, mint a rendes bíróság előtti perindítás.

5. § - A döntőbíróságnak fuvarozó vállalatokkal vagy magánfelekkel szemben hozott ítélete a szerződő Államok bármelyikében végrehajtható, mihelyt eleget tettek az abban az Államban előírt alakiságoknak, ahol a végrehajtás történik.

V. Cím

KIVÉTELES RENDELKEZÉSEK

62. cikk

Ideiglenes eltérések

1. § - Ha valamelyik Állam gazdasági és pénzügyi helyzete az Egyezmény III. Címének III. fejezetében foglalt rendelkezések végrehajtásánál nagy nehézségeket okozhat, minden Állam akár a díjszabásba felvett határozmánnyal, akár államigazgatási intézkedéssel - mint pl. a vasútnak adott általános vagy különleges felhatalmazással - az Egyezmény 17., 19. és 21. cikkével szemben eltéréseket állapíthat meg olyképpen, hogy egyes forgalmakra meghatározza:

a) az ebből az Államból induló küldeményeket bérmentesíteni kell

1. az illető Állam határáig, vagy

2. legalább az illető Állam határáig;

b) az ebbe az Államba érkező küldeményeket a feladáskor brémentesíteni kell

1. legalább az illető Állam határáig -feltéve, hogy a feladási Állam nem volt kénytelen az a) 1. alatt említett korlátozást alkalmazni, vagy

2. legfeljebb az illető Állam határáig;

c) az ebbe az Államba vagy ebből fuvarozott küldemények sem utánvéttel, sem készpénzelőleggel nem terhelhetők meg, vagy az ilyen megterhelés csak bizonyos összegig terjedhet;

d) a feladó a fuvarozási szerződést sem a rendeltetési Állam, sem a bérmentesítés, sem az utánvét tekintetben nem változtathatja meg.

2. § - Azonos feltételek esetében az Államok egymás közötti forgalmukra a vasutaknak adott általános vagy külön felhatalmazással eltéréseket állapíthatnak meg az Egyezmény 17., 19., 21. és 22. cikkeivel szemben olyképpen, hogy kimondják:

a) a fuvarköltségek fizetésére vonatkozó szabályokat az érdekelt vasutak a közöttük létesített megállapodással külön határozzák meg.

Az így megállapított szabályok a 17. cikkben nem említett fizetési módot nem tartalmazhatnak;

b) egyes szerződésmódosítások nem adhatók.

3. § - Az 1. és a 2. § alapján tett intézkedéseket a Központi Hivatallal közölni kell.

Az 1. §-ban felsoroltak legkorábban annak az intézkedésnek a keltétől számított nyolc nap határidő elteltével lépnek hatályba, amellyel a Központi Hivatal az intézkedést a többi Állam tudomására hozta.

A 2. §-ban felsorolt intézkedések legkorábban az érdekelt Államokban történt kihirdetés napjától számított két nap határidő elteltével lépnek hatályba.

4. § - A már útban levő küldeményeket a fenti intézkedések nem érintik.

63. cikk

2. § - Ha ugyanazon a tengerhajózási vonalon az 1. cikkben említett jegyzékbe felvett több vállalat tart fenn szolgálatot, az erre az útvonalra vonatkozó felelősségszabályozás mindegyik vállalatra azonos.

Azonkívül, ha e vállalatokat több Állam kívánságára vették fel a jegyzékbe, a felelősség szabályozására ezeknek az Államoknak egymás között előzőleg megállapodást kell létesíteniük.

3. § - E cikk alapján tett intézkedéseket a Központi Hivatallal közölni kell. Az intézkedés legkorábban annak a közleménynek a keltétől számított harminc nap határidő elteltével lép hatályba, amellyel a Központi Hivatal az intézkedést a többi Állam tudomására hozta.

A már útban levő küldeményeket az említett intézkedés nem érinti.

64. cikk

Felelősség nukleáris károk esetében

A vasút mentesül a jelen Egyezmény alapján az őt terhelő felelősség alól, ha a kárt nukleáris baleset okozta, és ezért a kárért valamely szerződő Államban a nukleáris energia területén fennálló felelősségre vonatkozó különleges szabályok alapján az atomenergia-berendezés üzembentartója vagy annak helyébe lépő más személy felelős.

VI. Cím

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

65. cikk

Aláírás

Ez az Egyezmény, amelynek mellékletei az Egyezmény kiegészítő részeit képezik, 1970. évi április hó 30-ig aláírásra nyitva áll az eddigi szerződő Államok és azon Államok részére, amelyek meghívást kaptak arra, hogy a rendes felülvizsgálati értekezleten magukat képviseltessék.

66. cikk

Megerősítés. Hatálybaléptetés

Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okmányokat a svájci kormánynál a lehető legkorábban letétbe kell helyezni.

Mihelyt az Egyezményt tizenöt Állam megerősítette, vagy legkésőbb az aláírást követő egy év múlva, a svájci kormány érintkezésbe lép az érdekelt kormányokkal abból a célból, hogy velük együtt az Egyezmény hatálybaléptetésének a lehetőségét megvizsgálja.

Felelősség a vasúti-tengeri forgalomban

1. § - A 2. cikk 1. §-ában említett vonalakon lebonyolódó vasúti-tengeri fuvarozásoknál a 27. cikkben felsorolt mentesítő okokat minden Állam az Egyezmény hatálya alá tartozó vonalak jegyzékébe felvett megfelelő megjegyzés útján még az alábbi mentesítő okokkal egészítheti ki.

A fuvarozó ezeket a mentességi okokat csak abban az esetben érvényesítheti, ha bebizonyítja, hogy a fuvarozási határidő túllépése, az elveszés vagy a megsérülés a tengeri útvonalon az árunak a hajóba történt berakásától a kirakásáig következett be.

Ezek a mentesítő okok a következők:

a) a hajóskapitánynak, a hajószemélyzetnek, révkalauznak vagy a fuvarozó alkalmazottainak a hajó vezetésénél vagy üzemvitelénél elkövetett cselekménye, hanyagsága, vagy mulasztása;

b) a hajó alkalmatlansága, ha a fuvarozó bebizonyítja, hogy az nem tulajdonítható annak, hogy ő a hajó karbantartásánál, felszerelésénél, személyzettel és készlettel történt ellátásánál, vagy az áru befogadására szolgáló hajórészeknek az áru elhelyezésére, fuvarozására és épségének a megóvására alkalmas állapotban tartásánál a kellő gondosságot elmulasztotta;

c) tűzvész, ha a fuvarozó bebizonyítja, hogy azt sem a saját, sem a kapitány, a hajószemélyzet, a révkalauz vagy alkalmazottjának ténykedése vagy vétkessége okozta;

d) a tengeren vagy az egyéb hajózható vízen fennálló veszély, kockázat vagy baleset;

e) az élet- és vagyonmentés vagy annak megkísérlése a tengeren;

f) az árunak a fedélzeten történt elhelyezése, feltéve, hogy a feladó a fedélzeti elhelyezéshez a fuvarlevélben beleegyezését adta és az áru nem vasúti kocsiban van.

A fenti mentességi okok nem szüntetik meg és semmiképpen nem csökkentik a fuvarozó általános kötelezettségeit, különösen azt a kötelezettségét, hogy kellő gondosságot fejtsen ki a hajó jó karbantartása vagy annak felszerelése, személyzettel és kellő élelmiszer-készlettel történő ellátásának biztosítása, valamint az áru befogadására szolgáló hajórészeknek az áru elhelyezésére, fuvarozására és épségének a megóvására alkalmas jó állapotban tartása érdekében.

A fenti mentességi okok érvényesítése esetében is felelős marad a fuvarozó, ha a jogosult bebizonyítja, hogy a fuvarozási határidő túllépése, az elveszés vagy a megsérülés a fuvarozónak, a kapitánynak, a hajószemélyzetnek, a révkalauznak vagy a fuvarozó alkalmazottjának az a) pontban nem említett vétkessége folytán következett be.

67. cikk

Csatlakozás az Egyezményhez

1. § - Ha valamely Állam, amely jelen Egyezménynek nem aláírója, ehhez csatlakozni kíván, ezt a kívánságát a svájci kormányhoz intézi, amely azt, a Központi Hivatalnak a csatlakozást kérő Állam vasutainak helyzetét a nemzetközi fuvarozás szempontjából ismertető jegyzékével együtt az összes szerződő Állammal közli.

2. § - Ha ennek a közlésnek a keltétől számított hat hónapon belül legalább két Állam nem közölte a svájci kormánnyal kifogását, a csatlakozási kívánságot teljes joghatállyal elfogadottnak kell tekinteni, és erről a svájci kormány a csatlakozni kívánó Államot és az összes szerződő Államot értesíti.

Ellenkező esetben a svájci kormány közli az összes szerződő Állammal és a csatlakozást kérő Állammal, hogy a kívánság megvizsgálását elnapolták.

3. § - Minden csatlakozás a svájci kormány értesítésének keltétől számított egy hónap múlva, vagy ha e határidő elteltéig az Egyezmény még nem lép hatályba, az Egyezmény hatályba lépésének időpontjában válik hatályossá.

68. cikk

A szerződő Államok kötelezettségének időtartama

1. § - Ennek az Egyezménynek az időtartama korlátozatlan. Mégis bármely szerződő Állam az Egyezménytől a következő feltételek mellett visszaléphet:

Az Egyezmény minden szerződő Államra nézve a hatálybalépését követő ötödik év december hó 31. napjáig érvényes. Annak az Államnak, amely ennek az időtartamnak elteltével az Egyezménytől vissza kíván lépni, az ilyen irányú szándékát legalább egy évvel előbb közölnie kell a svájci kormánnyal, amely erről az összes szerződő Államot értesíti.

Ha a jelzett határidőig ilyen közlést nem tesznek, a kötelezettség további három évi időszakra és azt követőleg három évről három évre mindaddig teljes joghatállyal fennmarad, amíg a három éves időszak utolsó évének december hó 31. napja előtt legalább egy évvel felmondás nem történik.

2. § - Az ötéves vagy valamely hároméves időszak folyamán az Egyezmény részesévé vált Államok ennek az időszaknak a végéig és az ezután következő időszakok végéig kötelezettek, kivéve, ha ezen időszakok valamelyikének eltelte előtt legalább egy évvel felmondásai élnek.

69. cikk

Az Egyezmény felülvizsgálása

1. § - A szerződő Államok kiküldöttei a svájci kormány meghívására ennek az Egyezménynek a hatálybalépése után legkésőbb öt évvel az Egyezmény felülvizsgálata céljából összeülnek.

A szerződő Államok legalább egy harmadrészének a kívánságára az értekezletet ennek az időszaknak a lejárta előtt is össze kell hívni.

A szerződő Államok többségével egyetértésben a svájci kormány nem szerződő Államokat is meghív.

A szerződő Államok többségével egyetértésben a Központi Hivatal az értekezleten részvételre meghívja

a) a fuvarozási ügyekben illetékes nemzetközi kormányközi szervezeteknek,

b) a fuvarozási ügyekkel foglalkozó nemzetközi nem kormányközi szervezeteknek a képviselőit.

Az egyes értekezleteken a nem szerződő Államok és a negyedik bekezdésben említett nemzetközi szervezetek küldöttségeinek a tanácskozásokban történő részvételét az értekezlet ügyrendi szabályzata határozza meg.

A szerződő Államok kormányainak többségével egyetértésben a Központi Hivatal a rendes és a rendkívüli felülvizsgálati értekezletek előtt a felülvizsgálati javaslatok előzetes megvizsgálására bizottságokat hívhat össze. Az ilyen bizottságokra értelemszerűen a III. Melléklet rendelkezéseit kell alkalmazni; az előkészítő bizottságokra e Melléklet 6. cikkének a felülvizsgáló bizottságokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

2. § - Valamely felülvizsgálati értekezleten megállapított új Egyezmény hatálybalépésével a korábbi Egyezmény és annak mellékletei hatályukat vesztik, még azon szerződő Államok tekintetében is, amelyek az új Egyezményt nem erősítenék meg.

3. § - A felülvizsgálati értekezletek közé eső időben a 3. és 4. cikket, az 5. cikk 5. §-át, a 6. cikket, a 7. cikket (az 1. § kivételével), a 8. cikket (az 1. § kivételével), a 10. cikket (a 6. § második bekezdésének kivételével), a 11. cikket, a 12. cikket (a 4. § kivételével), a 13. cikket, a 14. cikket (a 2. § második bekezdésének kivételével), a 15. cikket (az 1. § első bekezdésének kivételével), valamint a 17., a 18., a 19., a 20., a 21., a 22., a 23., a 24., a 25., a 30., a 35., a 36., a 41., a 48., a 49., az 50., az 53. cikket, a 60. cikket (az 5. § kivételével), továbbá a VI. és VII. Mellékletet felülvizsgálati bizottság módosíthatja. Ennek a bizottságnak a szervezetét és működését ennek az Egyezménynek III. Melléklete állapítja meg.

A felülvizsgáló bizottság határozatait a Központi Hivatal közvetítésével haladéktalanul közölni kell a szerződő Államok kormányaival. Elfogadottaknak kell tekinteni azokat, kivéve, ha a közlés napjától számított négy hónapon belül legalább öt kormány kifogást emelt. Ezek a határozatok azt a hónapot követő nyolcadik hónap első napján lépnek hatályba, amelynek folyamán a Központi Hivatal a határozat elfogadását a szerződő Államok kormányainak a tudomására hozta. A Központi Hivatal ezt a napot a határozatok elfogadásának közlése alkalmával megjelöli.

4. §

a) A veszélyes áruk vasúti fuvarozásáról szóló nemzetközi szabályzat (I. Melléklet),

b) a magánkocsik fuvarozásáról szóló nemzetközi szabályzat (IV. Melléklet) és

c) a szállítótartályok fuvarozásáról szóló nemzetközi szabályzat (V. Melléklet)

módosítására szakértő bizottságokat állítanak fel, amelyeknek szervezetét és működését ennek az Egyezménynek III. Mellékletében foglalt szabályzat állapítja meg.

A szakértő bizottságok határozatait a Központi Hivatal közvetítésével haladéktalanul közölni kel) a szerződő Államok kormányaival. A határozatokat elfogadottaknak kell tekinteni, kivéve ha a közlés napjától számított négy hónapon belül legalább öt kormány kifogást emelt. Ezek a határozatok azt a hónapot követő nyolcadik hónap első napján lépnek hatályba, amelynek folyamán a Központi Hivatal a határozatok elfogadását a szerződő Államok kormányainak a tudomására hozta. A Központi Hivatal ezt a napot a határozatok elfogadásának közlése alkalmával megjelöli.

70. cikk

Az Egyezmény szövegei. Hivatalos fordítások

Ezt az Egyezményt a fennálló diplomáciai szokásoknak megfelelően francia nyelven kötötték meg és írták alá.

A francia nyelvű szöveghez német, angol, olasz és arab nyelvű szöveget is mellékeltek, amelyek hivatalos fordításként érvényesek.

Eltérés esetében a francia szöveg az irányadó.

ENNEK HITELÉÜL a jó és kellő alakban talált meghatalmazásokkal ellátott alulírott Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták.

KELT Bernben, ezerkilencszázhetven, február hetedikén egy példányban, amely a Svájci Államszövetség levéltárában marad letéve és amelyről a Szerződő Felek mindegyike egy-egy hiteles másolatot kap.

(Aláírások)

1 "Állomás" alatt a hajózási járatok kikötőit és a gépkocsijáratoknak a fuvarozási szerződés végrehajtása céljából a közönség részére megnyitott összes szolgálati helyét is érteni kell.

I. MELLÉKLET

(a 3. és a 4. cikkhez)

A veszélyes áruk vasúti fuvarozásáról szóló nemzetközi Szabályzat (RI.D)

(Külön kiadva)

II. MELLÉKLET (az 58. cikkhez)

A Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatal (OCTI) Szabályzata

1. cikk

1. § - A Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatal (OCTI) a svájci kormány védelme alatt Bernben székel.

Működésének ellenőrzése mind igazgatási, mind pénzügyi szempontból az Egyezmény 58. cikkében foglalt rendelkezések keretében történik és ezt Intéző Bizottságra bízták.

Evégből az Intéző Bizottság

a) őrködik afölött, hogy a Központi Hivatal az Egyezményeket és a felülvizsgálati értekezletekről származó egyéb szövegeket helyesen alkalmazza és, ha kell, az Egyezmények és szövegek alkalmazásának megkönnyítésére alkalmas intézkedések tekintetében tanácsot ad;

b) indokolt szakvéleményt ad olyan kérdésekre, amelyek a Központi Hivatal működését érinthetik és amelyeket valamely szerződő Állam vagy a Hivatal igazgatója terjeszt az Intéző Bizottság elé.

2. § - a) Az Intéző Bizottság Bernben ülésezik. A Bizottság a szerződő államok közül választott tizenegy tagból áll.

b) A Svájci Államszövetségnek állandó helye van az Intéző Bizottságban és abban a svájci küldött elnököl. A többi tagállamot öt-öt évre nevezik ki. Minden öt évi időszakra diplomáciai értekezlet határozza meg a hivatalban levő Intéző Bizottság javaslatára a következő Intéző Bizottság összetételét, a méltányos földrajzi megoszlás figyelembevételével.

c) Ha a tagállamok között egy hely megürül, az Intéző Bizottság maga jelöl ki másik szerződő államot a megürült hely betöltésére.

d) Minden tagállam az Intéző Bizottságba küldöttként egy, a nemzetközi fuvarozási kérdésekben jártas személyt jelöl ki.

e) Az Intéző Bizottság ügyviteli szabályzatát maga állapítja meg és maga alakul meg.

Az Intéző Bizottság minden évben legalább egy rendes ülést tart. Ezen felül legalább három tagállam kívánságára rendkívüli üléseket is tart.

Az Intéző Bizottság titkári teendőit a Központi Hivatal látja el.

Az Intéző Bizottság üléseinek a jegyzőkönyveit az összes szerződő Államnak megküldik.

f) A tagállam küldöttjének működése nem díjazott és a működéssel járó utazási költségek a tagállamot terhelik.

3. § - a) Az Intéző Bizottság állapítja meg a Központi Hivatal szervezetére, működésére és személyzetének jogállására vonatkozó szabályzatot.

b) Az Intéző Bizottság - nevezi ki a Központi Hivatal vezérigazgatóját, helyettes-vezérigazgatóját, tanácsosait és tanácsos-adjunktusait; a svájci kormány terjeszt az Intéző Bizottság elé javaslatot a vezérigazgató és a helyettes-vezérigazgató kinevezésére. Ezeknél a kinevezéseknél az Intéző Bizottság különös figyelembe veszi a jelöltek hivatottságát és az arányos földrajzi megoszlást.

c) Az Intéző Bizottság hagyja jóvá a Központi Hivatal évi költségvetését, figyelemmel az alábbi 2. cikk rendelkezésére, valamint az évi üzletjelentést.

A Központi Hivatal számvitelének ellenőrzését, amely kizárólag a könyvvitelnek a költségvetés keretében az igazoló okmányokkal történő egyeztetésére vonatkozik, a svájci kormány gyakorolja. A svájci kormány ezeket a számadásokat jelentés kíséretében az Intéző Bizottsághoz továbbítja.

Az Intéző Bizottság közli a szerződő Államokkal a Központi Hivatal üzlet jelentésével és évi zárszámadásával együtt a felkérésre hozott döntéseit, határozatait és ajánlásait.

d) Az Intéző Bizottság minden diplomáciai értekezlet részére, legalább két hónappal annak megnyitása előtt, jelentést ad az előző értekezlet óta kifejtett egész működéséről. A diplomáciai értekezlet maga határozza meg összetételét.

2. cikk

1. § - A Központi Hivatal költségeit a szerződő Államok az Egyezmény hatálya alá tartozó vasúti vagy egyéb vonalak hosszának arányában viselik. A hajózási vonalak azonban csak vonalhosszaik felének arányában vesznek részt a költségviselésben. Minden Államnál a hozzájárulás a kilométerenként meghatározott összeget nem haladhatja meg. A hivatalban levő Intéző Bizottság javaslatára ezt az összeget minden ötéves időszakra az a diplomáciai értekezlet állapítja meg, amelynek feladata a jelen Szabályzat 1. cikk,

2. §-ának b) pontja alapján az ugyanezen időszakra következő Intéző Bizottság összetételének a megállapítása. Kivételesen, különleges viszonyok között az üzemben tartott vonalakra ez a hozzájárulás az érdekelt kormányok és a Központi Hivatal között létesített megállapodás alapján és az Intéző Bizottság jóváhagyásával legfeljebb 50%-kal csökkenthető. A kilométerre eső évi hitel összegét minden üzleti évre a Központi Hivatal meghallgatása után az Intéző Bizottság szabja meg. A megszabott hitelt mindig teljes összegben kell beszedni. Ha a Központi Hivatal tényleges kiadásai nem érik el az ezen az alapon megszabott hitel összegét, a fel nem használt összeget tartalékalapra kell befizetni.

2. § - Az üzletjelentésnek és az évi zárszámadásnak a szerződő Államok részére történő elküldése alkalmával a Központi Hivatal felhívja az Államokat az eltelt számadási év költségeiből reájuk eső rész befizetésére. Az az Állam, amelyik október 1-ig a reá eső részt nem fizeti be, másodízben is felhívást kap a fizetésre. Ha ennek a felhívásnak sincs eredménye, a Központi Hivatal a felhívást a következő év elején az eltelt számadási évre vonatkozó üzletjelentésének megküldése alkalmából újra megismétli. Ha a rákövetkező július hó 1-ig sincs eredménye a felhívásnak, a késedelmes Állam még egy negyedik megkeresést kap, hogy az esedékes két évi részletét fizesse meg. E megkeresés eredménytelensége esetében, a Központi Hivatal három hónap múlva értesíti az illető Államot, hogy ha a várt fizetés az év végéig nem történik meg, az illető Állam vonakodását az Egyezménytől történő visszalépésre irányuló hallgatólagos akaratnyilvánításnak kell tekinteni. Ha december hó 31-ig ennek az utolsó megkeresésnek sem lenne eredménye, a Központi Hivatal tudomásul veszi a késedelmes Államnak az Egyezménytől történő visszalépésre vonatkozó hallgatólag kifejezett akaratnyilvánítását és az illető Állam vonalait a nemzetközi fuvarozásban résztvevő vonalak jegyzékéből törli.

3. § - A be nem fizetett összegeket lehetőleg a Központi Hivatal rendelkezésére álló rendes hitelek igénybevétele útján kell fedezni és azokat négy számadási évre lehet felosztani. A hiánynak azt a részét, amely ily módon nem volt fedezhető, külön számadásba állítva, a számadásba állítás időpontjában az Egyezmény hatálya alá tartozó vonalak kilométerszámai arányában a többi szerződő Állam terhére kell írni, mégpedig minden egyes Államnál abban a mértékben, amelyben az illető Állam a nem fizető Állammal együtt azon két évi idő alatt, amely a vonakodó Állam visszalépésével végződött, az Egyezményben részt vett.

4. § - Az az Állam, amelynek vonalait a fenti 2. §-ban említett feltételek szerint törölték, csak akkor vétetheti fel azokat újból a nemzetközi fuvarozási szolgálatba, ha előzőleg megfizeti azokat az összegeket, amelyekkel a tekintetbe jövő évekre adós maradt, mégpedig ötszázalékos kamattal együtt - amelyet azon naptól számított hatodik hónap végétől kell számítani, amelyen a Központi Hivatal első ízben hívta fel az illető Államot a reá eső költségrészlet megfizetésére.

3. cikk

1. § - A Központi Hivatal havi folyóiratot ad ki, amely az Egyezmény alkalmazása szempontjából szükséges tájékoztatásokat tartalmazza, különösen a vasúti és más vállalati vonalak jegyzékére, valamint a fuvarozásból kizárt vagy feltételesen fuvarozható tárgyakra vonatkozó közléseket, úgyszintén olyan cikkeket, amelyeknek a folyóiratba történő felvételét a Központi Hivatal célszerűnek találja.

2. § - A folyóirat francia és német nyelven jelenik meg. Minden szerződő Állam és minden részes vasút egy-egy példányt kap díjmentesen. A kívánt további példányokért a Központi Hivatal által megállapított összeget kell fizetni.

4. cikk

1. § - A nemzetközi fuvarozásból származó, ki nem egyenlített követeléseket a hitelező vállalat a Központi Hivatal tudomására hozhatja avégből, hogy az a behajtást könnyítse meg. E célból a Központi Hivatal az adós fuvarozó vállalatot felszólítja, hogy a követelést rendezze vagy közölje a fizetés megtagadásának okát.

2. § - Ha a Központi Hivatal úgy találja, hogy a felhozott visszautasítási indokok eléggé megalapozottak, a feleket az illetékes bíróság előtti, vagy ha a felek ezt kívánják, az Egyezmény 61. cikkében (VII. Melléklet) szabályozott döntőbíróság előtti eljárásra utasítja.

3. § - Ha a Központi Hivatal úgy találja, hogy az összeg egészben vagy részben jogos tartozás, szakértő meghallgatása után kijelentheti, hogy az adós fuvarozó vállalat a tartozást egészben vagy részben a Központi Hivatalnak fizesse be. Az ily módon befizetett összeg letétben marad mindaddig, amíg az illetékes bíróság vagy az Egyezmény 61. cikkében (VII. Melléklet) szabályozott döntőbíróság az ügyben érdemlegesen dönt.

4. § - Ha valamely fuvarozó vállalat a Központi Hivatal felszólításának két héten belül nem tesz eleget, a fizetés megtagadásának következményeire történő figyelmeztetéssel újabb felszólítást kap.

5. § - Ha ez az újabb felszólítás tíz napig sikertelen marad, a Központi Hivatal indokolással ellátott értesítést intéz ahhoz a szerződő Államhoz, amelyhez az illető fuvarozó vállalat tartozik és egyúttal felkéri, hogy vegye fontolóra a teendő rendszabályokat és különösképpen vizsgálja meg, hogy az adós fuvarozó vállalat vonalai a jegyzékben továbbra is megmaradjanak-e.

6. § - Ha az az Állam, amelyhez az adós fuvarozó vállalat tartozik, kijelenti, hogy az illető fuvarozó vállalatot, jóllehet az a fizetést nem teljesítette, nem tartja a jegyzékből törlendőnek, vagy ha a Központi Hivatal megkeresésére hat hét alatt nem válaszol, teljes joggal fennáll az a vélelem, hogy az illető Állam az adós fuvarozó vállalat fizetőképességéért a nemzetközi fuvarozásokból eredő követelések tekintetében kezességet vállal.

5. cikk

Az Egyezmény 58. cikk 1. §-ának d)-f) pontjaiban említett tevékenységből eredő különleges költségek fedezésére térítést kell beszedni. A térítés összegét a Központi Hivatal javaslatára az Intéző Bizottság állapítja meg.

III. MELLÉKLET

(a 69. cikk 3. és 4. §-ához)

A Felülvizsgáló Bizottság és a Szakértő Bizottságok Alapszabályzata

1. cikk

A szerződő Államok kormányai a Bizottságok hatáskörébe tartozó tárgykörre vonatkozó javaslataikat közlik a Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatallal, amely azokat haladéktalanul a többi szerződő Állam tudomására hozza.

2. cikk

A Központi Hivatal a Bizottságokat ülésre hívja össze, valahányszor annak szükségessége felmerül vagy ha ezt legalább öt szerződő Állam kívánja.

A Bizottságok üléseiről az összes szerződő Állam két hónappal előbb értesítést kap. Az irte-sítésben pontosan meg kell jelölni azokat a kérdéseket, amelyeknek napirendre tűzését kívánják.

3. cikk

A Bizottságok munkáiban minden szerződő Állam részt vehet.

Egy Állam egy másik Állam által képviseltetheti magát; egy Állam azonban legfeljebb csak két másik Államot képviselhet. Minden Állam maga viseli képviselőjének költségeit.

4. cikk

A Központi Hivatal előkészíti a tárgyalandó kérdéseket és ellátja a Bizottságok titkársági teendőit.

A Központi Hivatal vezérigazgatója vagy annak képviselője tanácskozási joggal részt vesz a Bizottságok ülésein.

5. cikk

A szerződő Államok többségével egyetértésben a Központi Hivatal tanácskozási joggal történő részvételre a Bizottságok üléseire meghívja:

a) a nem szerződő Államoknak,

b) a kölcsönösség fenntartásával, fuvarozási ügyekben illetékes nemzetközi kormányközi szervezeteknek,

c) a kölcsönösség fenntartásával, fuvarozási ügyekkel foglalkozó nemzetközi nem kormányközi szervezeteknek

a képviselőit.

6. cikk

A Bizottság érvényesen megalakult, ha abban a szerződő Államok felét képviselik; a Szakértő Bizottság pedig érvényesen megalakult, ha abban a szerződő Államok egyharmad részét képviselik.

7. cikk

A Bizottságok minden egyes ülésre elnököt és egy vagy két alelnököt jelölnek ki.

8. cikk

A tanácskozások francia és német nyelven folynak. A Bizottság tagjainak előadásait tartalmilag azonnal lefordítják élő szóval. A javaslatok szövegét és az elnök közléseit teljes terjedelemben lefordítják.

9. cikk

A szavazás küldöttségenként és kívánatra név szerinti felhívással történik; az ülésen képviselt minden egyes szerződő Állam küldöttségének egy szavazati joga van.

Valamely javaslat akkor elfogadott, ha az igenlő szavazatok száma:

a) a Bizottságban képviselt Államok számának legalább egyharmad részét eléri, és

b) nagyobb, mint a nemleges szavazatok száma.

10. cikk

Az ülések jegyzőkönyvei a tanácskozásokat tartalmilag mind a két nyelven röviden összefoglalják. A javaslatokat és a határozatokat a jegyzőkönyvbe mind a két nyelven szó szerint kell felvenni. A jegyzőkönyv francia és német szövegének eltérése esetében a határozatok francia szövege az irányadó.

A jegyzőkönyveket, mihelyt lehetséges, a tagok között szét kell osztani.

Ha a jegyzőkönyv elfogadása az ülés folyamán nem történhet meg, a tagok az esetleges helyesbítéseket megfelelő időn belül közlik a titkársággal.

11. cikk

A munkálatok megkönnyítése céljából a Bizottságok albizottságokat alakíthatnak; olyan albizottságokat is alakíthatnak, amelyeknek feladata bizonyos kérdéseket egy későbbi ülésre előkészíteni.

Minden egyes albizottság elnököt, alelnököt, és ha szükséges, jelentésszerkesztőt jelöl ki. Egyebekben az albizottságokra értelemszerűen alkalmazni kell az 1-5. és a 8-10. cikk rendelkezéseit.

IV. MELLÉKLET

(a 60. cikk 1. §-ához)

A magánkocsik fuvarozásáról szóló nemzetközi Szabályzat

(RIP)

(külön kiadva)

V. MELLÉKLET

(a 60. cikk 2. §-ához)

A szállítótartályok fuvarozásáról szóló nemzetközi Szabályzat

(RICo)

(külön kiadva)

VI. MELLÉKLET

(a 60. cikk 3. §-ához)

Az expresszáruk fuvarozásáról szóló nemzetközi Szabályzat

(RIEx)

1. § - Csak az az áru tekinthető expressz-árunak, amelyet a vasút valamely nemzetközi díjszabás szerint különösen gyors módon fuvaroz.

Csak olyan áru fuvarozható expresszáruként, amely a személyszállító vonatok poggyászkocsijába általában berakható. A díjszabások azonban e szabály alól kivételeket állapíthatnak meg.

2. § - A fuvarozásból ki vannak zárva az Egyezmény 3. cikkében megjelölt áruk. Az Egyezmény I. Mellékletében felsorolt vagy az Egyezmény 4. cikkének 2. §-a alapján kötött külön megállapodásokban megjelölt anyagokat és tárgyakat csak abban az esetben szabad expresszáruként fuvarozni, ha ezt a fuvarozási módot az említett melléklet vagy a külön megállapodás kifejezetten megengedi. A díjszabások határozzák meg, hogy egyéb áruk is kizárhatók-e a fuvarozásból, vagy csak feltételesen fuvarozhatok.

3. § - Expresszáru az Egyezmény 6. cikkének 1. §-a alapján megállapított fuvarlevéltől eltérő más fuvarokmánnyal is feladható fuvarozásra. A használandó űrlapmintákat és az abba beírandó vagy beírható adatokat a díjszabás határozza meg. Ennek az okmánynak minden esetre tartalmaznia kell a következő adatokat:

a) a feladási és a rendeltetési állomás megjelölését;

b) a feladó és az átvevő nevét és lakáscímét;

c) az árudarabok számát, a csomagolás nemét és az áru megnevezését;

d) vám- és más államigazgatási eljárások végrehajtása céljából csatolt okmányok megjelölését.

4. § - A feladó felelős azoknak az adatoknak és nyilatkozatoknak a helyességéért, amelyeket ő, vagy bemondása szerint a vasút vezet be a fuvarokmányba és viseli mindazokat a következményeket, amelyek abból a tényből származnak, hogy ezek az adatok vagy nyilatkozatok szabálytalanok, nem pontosak, vagy hiányosak.

5. § - Az expresszárut a díjszabásban meghatározott határidő alatt gyorsfuvarozási eszközökkel kell elfuvarozni. A fuvarozási határidőnek minden esetben rövidebbnek kell lennie, mint a gyorsárura megállapított határidőnek.

6. § - A díjszabások a fent részletezett eltéréseken felül még más eltéréseket is állapíthatnak meg; az Egyezmény 26., 27., 28., 29., 31., 32., 33. és 37-47. cikkétől eltérő rendelkezéseket azonban a díjszabás nem állapíthat meg.

Ha az előzőkben és a díjszabásokban más rendelkezés nincs, az expresszáruk fuvarozására a jelen Egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni.

VII. MELLÉKLET

(a 61. cikkhez)

Döntőbíráskodási Szabályzat

1. cikk

A döntőbírók száma

A nem Államok közötti vitás kérdésekben eljáró döntőbíróság a döntőbíráskodási egyezség kikötései szerint egy, három vagy öt döntőbíróból áll.

2. cikk

A döntőbírók választása

1. § - A döntőbírák jegyzékét előre megállapítják. Minden egyes szerződő Állam legfeljebb két nemzetközi fuvarjogi szakértő állampolgárát jelölheti ki a döntőbírák jegyzékébe történő felvételre; ezt a jegyzéket a svájci kormány állítja össze és vezeti.

2. § - Ha a döntőbíráskodási egyezség egy döntőbírót ír elő, azt a felek közös megegyezéssel választják.

Ha a döntőbíráskodási egyezség három vagy öt döntőbírót ír elő, a felek mindegyike, az esethez képest, egy, illetőleg két döntőbírót választ.

Az előző bekezdés szerint megválasztott döntőbírák közös megegyezéssel, az esethez képest, egy harmadik vagy ötödik döntőbírót jelölnek ki, aki a döntőbíróság elnöke lesz.

Ha a felek az egyetlen döntőbíró kiválasztásában nem tudnak megegyezni, vagy ha a felek által megválasztott döntőbírák a harmadik, illetőleg ötödik döntőbíró megválasztásában nem tudnak megegyezni, a döntőbíróságot az eset szerint a Központi Hivatal megkeresésére a Svájci Szövetségi Bíróság Elnöke az általa kijelölt döntőbíróval egészíti ki.

A döntőbíróságot az 1. §-ban említett jegyzékben szereplő személyekből kell összeállítani. Ha azonban a döntőbíráskodási egyezség öt döntőbírót ír elő, mindegyik fél jogosult egy-egy olyan döntőbírót választani, aki a jegyzékben nem szerepel.

3. § - Az egyetlen, a harmadik, illetőleg az ötödik döntőbírónak a felekétől eltérő állampolgárságúnak kell lennie.

Harmadik fél beavatkozása a vitába a döntőbíróság összeállítását nem befolyásolja.

3. cikk

Döntőbíráskodási egyezség

A döntőbíráskodáshoz folyamodó felek döntőbíráskodási egyezséget kötnek, amely különösen a következőket állapítja meg:

a) a vita tárgyát, amennyire csak lehet, szabatosan és világosan meghatározva;

b) a döntőbíróság összeállítását és az egy, illetőleg több döntőbíró kijelölésére célszerű határidőt;

c) a döntőbíróság székhelyét.

A döntőbíráskodási egyezséget a döntőbírósági eljárás megnyitása céljából a Központi Hivatallal közölni kell.

4. cikk

Eljárás

A követendő eljárást a döntőbíróság állapítja meg, mégpedig az alábbi rendelkezések figyelembevételével:

a) az eléje terjesztett ügyet a döntőbíróság a felek által szolgáltatott adatok alapján megvizsgálja és elbírálja, anélkül azonban, hogy döntésében a felek magyarázatai által kötve lenne;

b) a döntőbíróság nem ismerhet el többet vagy mást, mint amit a felperes igényelt és nem ismerhet el kevesebbet, mint amennyit az alperes tartozásként elismert;

c) a döntőbíróság a kellőképpen indokolt döntőbírósági ítéletet írásba foglalja és a Központi Hivatal útján a feleknek megküldi;

d) ha a döntőbíróság székhelyén más jogszabály nincs, a döntőbírósági ítélet, kivéve a felülvizsgálatot és a semmisség esetét, nem fellebbezhető.

5. cikk

Irodai teendők

A döntőbíróság irodai teendőit a Központi Hivatal látja el.

6. cikk

Költségek

A döntőbírósági ítélet állapítja meg a költségeket és a kiadásokat, ideértve a döntőbírák tiszteletdíját és meghatározza, hogy azokat melyik fél köteles megfizetni, illetőleg azok a felek között milyen arányban osztandók meg."

"A VASÚTI SZEMÉLY ÉS POGGYÁSZFUVAROZÁSRÓL SZÓLÓ NEMZETKÖZI EGYEZMÉNY (CIV)

AZ ALULÍROTT MEGHATALMAZOTTAK

elismervén annak szükségességét, hogy a vasúti személy- és poggyászfuvarozásról szóló, 1961. évi február 25-én Bernben aláirt Nemzetközi Egyezményt felülvizsgálják, ebből a célból az említett Egyezmény 68. cikkének megfelelően új Egyezmény megkötését határozták el, és a következő cikkekben állapodtak meg:

I. Cím

AZ EGYEZMÉNY TÁRGYA ÉS ÉRVÉNYESSÉGI TERÜLETE

1. cikk

Vasutak és fuvarozások, amelyekre az Egyezményt alkalmazni kell

1. § - Az Egyezményt - az alábbi szakaszokban megállapított kivételekkel - alkalmazni kell mindazokra a személy- és poggyászfuvarozásokra, amelyeket a vasút olyan útvonalra kiállított nemzetközi utazási igazolvány alapján vállal el, amely legalább két szerződő Állam területét érinti és kizárólag olyan vonalakat foglal magába, amelyeket az 55. cikknek megfelelően összeállított jegyzékbe felvettek.

2. § - Azok a fuvarozások, amelyeknek kiindulási és célállomása1 ugyanannak az Államnak a területén fekszik és amelyek egy másik állam területét csak átmenetben érintik, nem esnek ennek az Egyezménynek a hatálya alá:

a) ha az átmenetben érintett vonalakat kizárólag a kiindulási Állam valamelyik vasútja tartja üzemben;

b) akkor is, ha az átmenetben érintett vonalakat nem kizárólag a kiindulási Állam valamelyik vasútja tartja üzemben, de az érdekelt Államok vagy vasutak oly értelmű megállapodást kötöttek, amely szerint ezeket a fuvarozásokat nem tekintik nemzetközieknek.

3. § - Két szomszédos Állam állomásai között és két Állam állomásai között egy harmadik Állam területén át lebonyolított fuvarozásokra, ha a fuvarozás által igénybe vett vonalakat kizárólag csak ezen Államok egyikének vasutai tartják üzemben és ha ez nem ütközik egyik érdekelt Állam törvényeibe vagy szabályzataiba sem, annak az Államnak a jogát kell alkalmazni, amelyhez tartoznak azok a vasutak, amelyek azokat a vonalakat üzemeltetik, amelyeken a fuvarozás történik.

4. § - A nemzetközi díjszabások határozzák meg azokat a viszonylatokat, amelyekre nemzetközi utazási igazolványokat kiadnak.

2. cikk

A vegyes fuvarozásokra vonatkozó rendelkezések

1. § - Az 1. cikkben említett jegyzékbe fel lehet venni a vasúti vonalakon felül rendszeresen üzemben tartott olyan gépkocsi-, vagy hajózási vonalakat is, amelyek a vasúti vonalakat kiegészítik és amelyeken a nemzetközi fuvarozásokat azzal a fenntartással hajtják végre, hogy az ilyen vonalakat, ha azok legalább két szerződő Államot kötnek össze, csak ezeknek az Államoknak a közös beleegyezésével lehet a jegyzékbe felvenni.

2. § - Az ilyen vonalakat üzembentartó vállalatokat, az eltérő fuvarozási módból szükségképpen adódó eltérések fenntartásával, megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelességek, amelyek ennek az Egyezménynek értelmében a vasutakat megilletik, illetőleg terhelik. Az eltérések azonban nem vonatkozhatnak az ebben az Egyezményben a felelősségre megállapított szabályokra.

3. § - Minden Államnak, amely az 1. §-ban megjelölt valamely vonalat a jegyzékbe felvétetni kíván, meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, hogy a 2. §-ban említett eltéréseket a díjszabásokra előírt alakban kihirdessék.

4. § - A vasutak és az 1. § meghatározása alá nem eső más fuvarozó vállalatok által együttesen lebonyolított nemzetközi fuvarozásokra, abból a célból, hogy mindegyik fuvarozási mód sajátosságait figyelembe vegyék, a vasutak az érdekelt fuvarozó vállalatokkal együttesen olyan díjszabási határozmányokat állapíthatnak meg, melyek ezeket a fuvarozásokat ettől az Egyezménytől eltérő jogi szabályozás hatálya alá helyezik. Ebben az esetben a díjszabási határozmányok a jelen Egyezményben megállapított fuvarokmányoktól eltérő, más fuvarokmány alkalmazását is előírhatják.

3. cikk

A vasút fuvarozási kötelessége

1. § - A vasút köteles ennek az Egyezménynek a feltételei szerint minden személy- vagy poggyászfuvarozást végrehajtani, feltétele, hogy:

a) az utas alkalmazkodik ennek az Egyezménynek és a nemzetközi díjszabásoknak a rendelkezéseihez;

b) a fuvarozás a rendes fuvarozási eszközökkel lehetséges;

c) a fuvarozást nem akadályozzák olyan körülmények, amelyeket a vasút el nem kerülhet és amelyeknek elhárítása tőle nem függ.

2. § - Ha az illetékes hatóság elrendelte, hogy az üzemet egészben, vagy részben szüntessék meg, vagy szüneteltessék, ezeket az intézkedéseket a közönségnek, és a vasutaknak haladéktalanul tudomására kell hozni; az értesített vasutak kötelesek ezekről az intézkedésekről kihirdetés céljából a többi állam vasutait tájékoztatni.

3. § - Ha a vasút ennek a cikknek a rendelkezéseit bármiképpen megszegi, az ebből eredő kár megtérítésére kereset indítható.

II. Cím

A FUVAROZÁSI SZERZŐDÉS

I. FEJEZET

Személyfuvarozás

4. cikk

Utazási jogosultság

Az utasnak, ha a nemzetközi díjszabások kivételt nem állapítanak meg, az utazás megkezdésétől érvényes utazási igazolvánnyal kell rendelkeznie, amelyet az utazás egész tartama alatt meg kell őriznie, az ellenőrzéssel megbízott közegek felszólítására fel kell mutatnia és az utazás befejeztével le kell adnia.

5. cikk

Menetjegy

1. § - Az ennek az Egyezménynek a hatálya alá eső nemzetközi utazásokra kiadott menetjegyen a "C" jelnek kell rajta lennie.

2. § - A menetjegynek, ha a nemzetközi díjszabások kivételt nem állapítanak meg, a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a kiindulási és a célállomás nevét;

b) az útirányt: ha különböző útirányok vagy közlekedési eszközök használhatók, ezt a lehetőséget is meg kell említeni;

c) a vonatnemet és a kocsiosztályt;

d) a menetdíjat;

e) az érvényesség első napját;

f) az érvényesség időtartamát.

3. § - A nemzetközi díjszabások, vagy a vasutak közötti megállapodások határozzák meg, hogy a menetjegyet milyen nyelven kell nyomtatni és kitölteni, úgyszintén azt, hogy milyen legyen azok alakja és tartalma.

4. § - Valamely nemzetközi díjszabás alapján kiadott menetjegyfüzet ennek az Egyezménynek értelmében egy utazási igazolványt képez.

5. § - A menetjegy, ha a nemzetközi díjszabások kivételt nem állapítanak meg, csak abban az esetben ruházható át, ha nem névre szóló és ha az utazást még nem kezdték meg.

6. § - Az utasnak a menetjegy átvétele alkalmával meg kell győződnie arról, hogy az megegyezik nyilatkozatával.

6. cikk

Gyermekek utazási kedvezménye

1. § - Gyermekek ötödik életévük betöltéséig, ha részükre külön ülőhelyet nem igényelnek, menetjegy nélkül díjtalanul utaznak.

2. § - Öt évnél idősebb gyermekek tizedik évük betöltéséig és az öt évnél fiatalabb olyan gyermekek, akik részére külön ülőhelyet igényelnek, mérsékelt menetdíjért utaznak, amely bizonyos kocsik vagy bizonyos vonatok használatáért fizetett pótdijak kivételével a felnőttek menetjegyéért beszedett menetdíj felét nem haladhatja meg. A mérsékelt menetdíj felkerekítésére a menetjegyet kiadó vasút szabályai érvényesek.

Ennek a mérséklésnek az alkalmazása nem kötelező az olyan menetjegy áránál, amely az egyszeri útra érvényes teljes áru menetdíjjal szemben már egyébként is mérséklést nyújt.

3. § - A nemzetközi díjszabások az 1. és a 2. §-ban megjelöltektől eltérő korhatárokat is megállapíthatnak; az 1. §-ban a díjtalan utazásra megállapított korhatár azonban a betöltött negyedik évnél, a 2. §-ban a mérsékeltáru utazásra megállapított korhatár pedig a betöltött tizedik évnél alacsonyabb nem lehet.

7. cikk

A menetjegy érvénytartama. Útmegszakítás. Ülőhely használata

A menetjegy érvénytartamát és az útmegszakításokat a nemzetközi díjszabások határozzák meg.

A vonatban levő helyek elfoglalására, kijelölésére és a helybiztosításra a díjszabások vagy a vasutak szabályai érvényesek.

8. cikk

Kocsiosztály vagy a vonatnem megváltoztatása

Az utas a menetjegyén feltüntetettnél drágább kocsiosztályban helyet foglalhat, vagy gyorsabb vonatnemre átszállhat, illetve az útirányt megváltoztathatja, a nemzetközi díjszabásokban meghatározott feltételek mellett.

9. cikk

Érvényes menetjeggyel nem rendelkező utas

1. § - Az az utas, aki nem tud érvényes menetjegyet felmutatni, a menetdíjon felül pótdíjat köteles fizetni; ezt a pótdíjat annak a vasútnak a szabályai szerint kell számítani, amelyen a pótdíj fizetését követelik.

2. § - Az illetéktelenül módosított menetjegyet érvénytelennek kell tekinteni és azt a szolgálati személyzet bevonja.

3. § - Az az utas, aki a menetdíj vagy a pótdíj azonnali megfizetését megtagadja, az utazásból kizárható. Az utazásból kizárt utas nem követelheti, hogy útipoggyászát a vasút a rendeltetési állomástól eltérő más állomáson bocsássa rendelkezésre.

10. cikk

Utazásból kizárt vagy feltételesen fuvarozható személyek

1. § - A vonaton nem utazhatnak vagy az utazásból útközben kizárhatók:

a) a részeg személy és az, aki botrányosan viselkedik vagy a törvények és a szabályzatok rendelkezéseit nem tartja meg; ez a személy sem a menetjegye árának, sem az útipoggyászáért fizetett viteldíjnak a visszatérítését nem igényelheti;

b) az a személy, aki valamely betegség vagy más ok miatt útitársainak terhére lehetne, kivéve, ha részére előzőleg külön kocsiszakaszt béreltek, vagy ilyen szakasz díjfizetés ellenében rendelkezésükre bocsátható; az útközben megbetegedett utast azonban a legközelebbi olyan állomásig, ahol a szükséges ápolásban részesülhet tovább kell fuvarozni. A menetdíjat a 23. cikkben megállapított feltételek szerint a már megtett útra eső rész levonásával vissza kell téríteni; ugyanez érvényes adott esetben az útipoggyászviteldíjra is.

2. § - A fertőző betegségben szenvedő utas fuvarozására a nemzetközi egyezmények és szabályzatok, vagy ilyenek hiányában az egyes Államokban érvényes törvények és szabályzatok az irányadók.

11. cikk

Kézipoggyász és állatok bevitele a személykocsiba

1. § - Az utas könnyen hordozható tárgyakat (kézipoggyászt) díjtalanul magával vihet a személykocsiba. Az utasnak kézipoggyásza részére csak az általa elfoglalt ülőhely fölött és alatt levő hely áll rendelkezésére.

Ezt a rendelkezést értelemszerűen kell alkalmazni a különleges építésű, különösképpen a külön poggyászfülkével ellátott kocsira is.

2. § - A személykocsiba nem vihetők be:

a) a 15. cikk c) pontja értelmében az útipoggyászfuvarozásból kizárt anyagok és tárgyak, feltéve, hogy a díjszabások kivételeket nem állapítanak meg; az az utas azonban, aki közszolgálat teljesítése közben, vagy valamely törvényes vagy államigazgatási engedéllyel lőfegyvert visel, lőszerkészletet vihet magával, amely készlet azonban az érintett területeken érvényes szabályzatokban meghatározott korlátozások legcsekélyebbikét nem haladhatja meg, a letartóztatottakat kísérő és ezekkel külön kocsiban vagy külön szakaszban együtt utazó őrök töltött lőfegyvereket vihetnek magukkal;

b) olyan tárgyak, amelyek az utasoknak kényelmetlenséget, vagy alkalmatlanságot, vagy kárt okozhatnak.

c) olyan tárgyak, amelyeknek bevitelét a személykocsiba vám- vagy más államigazgatási hatósági szabályok tiltják;

d) élő állatok. Kutya bevihető, ha azt ölben viszik, vagy rövid pórázon a kocsipadlón tartják és szájkosárral olyan módon látták el, hogy környezetüket nem veszélyeztethetik; bevihetők ezenfelül más kis állatok is, ha azokat kalickában, ládában, kosárban vagy más alkalmas tartályban helyezik el, amelyek szerkezete olyan, hogy ezáltal az utasok bármilyen sérülése vagy beszennyezése, valamint a kocsinak vagy a kézipoggyászoknak bármilyen megsérülése vagy bepiszkolódása kizárt és ezek a göngyölegek ölben tarthatók, vagy kézipoggyászként elhelyezhetők. Kutya és egyéb kis állatok ezenkívül csak akkor vihetők be, ha azok sem szagukkal, sem lármájukkal nincsenek az utasok terhére és ha azt az egyes Államok törvényei és szabályzatai nem tiltják és az együttutazók egyike sem emel kifogást.

A díjszabások vagy menetrendek megtilthatják, vagy megengedhetik állatoknak a bevitelét bizonyos fajtájú személykocsikba vagy vonatokba. A díjszabások határozzák meg, hogy kell-e és milyen állatokért fuvardíjat fizetni.

3. § - A nemzetközi díjszabások határozhatják meg, hogy az 1. § és a 2. § b) pontja ellenére a személykocsiba mégis bevitt tárgyak kézipoggyászként vagy útipoggyászként tovább vihetők-e.

4. § - A vasúti alkalmazottak jogosultak a személykocsiba bevitt tárgyak mineműségéről az utas jelenlétében meggyőződni, ha komoly gyanú merül fel, hogy a 2. § rendelkezéseit a 2. § c) pontjában foglaltak kivételével megsértették. Ha nem állapitható meg, hogy ki az a személy, aki a vizsgálat alá vett tárgyat magával hozta, a vasút a vizsgálatot olyan két tanú jelenlétében végzi el, akik nem vasúti alkalmazottak.

5. § - Az utasnak a személykocsiba magával vitt tárgyakra és állatokra magának kell felügyelnie, kivéve, ha ezt azért nem teheti, mert az 1. §-ban említett különleges építésű kocsiban foglal helyet.

Az utas felelős minden kárért, amelyet a személykocsiba magával vitt tárgy vagy állat okozott, feltéve, ha be nem bizonyítja, hogy a kár a vasút hibájából keletkezett.

12. cikk

Vonatok. Menetrendek

1. § - A fuvarozás a menetrendben megállapított és az igényeknek megfelelően indított vonatokkal történik.

2. - A vasutaknak alkalmas módon a közönség tudomására kell hozniok a vonatok menetrendjét.

3. § - A menetrendekben vagy a díjszabásokban kell feltüntetni bizonyos vonatok vagy bizonyos kocsiosztályok használatának korlátozását.

13. cikk

Csatlakozásmulasztás. Vonatelmaradás

Ha a vonat a késése következtében nem éri el a csatlakozó vonatot, vagy ha valamely vonat az egész útvonalon vagy annak egy részén nem közlekedik és az utas az utazást folytatni kívánja, köteles őt a vasút poggyászával együtt lehetőség szerint és ráfizetés nélkül a célállomás felé ugyanazon az útvonalon, vagy az eredeti útvonalon történő fuvarozásban részes vasutak másik útvonalán közlekedő vonattal olyképpen elfuvarozni, hogy a célállomásra, kevés késéssel eljusson.

Az állomásfőnök köteles szükség esetén a csatlakozásmulasztást, illetőleg a vonatelmaradást a menetjegyen igazolni, a menetjegy érvénytartamát a szükséghez képest meghosszabbítani, és a menetjegyet az új útvonalra, drágább kocsiosztályra, vagy magasabb menetdíjjal igénybevehető vonatra ráfizetés nélkül érvényesíteni. A vasút azonban jogosult egyes vonatok használatát a díjszabásokban, vagy a menetrendekben megtiltani.

II. FEJEZET

Útipoggyászfuvarozás

14. cikk

Útipoggyászként fuvarozható tárgyak

1. § - Útipoggyászként fuvarozhatók a bőröndbe, útikosárba, útitáskába, útizsákba, kalapdobozba és más effajta göngyölegbe csomagolt tárgyak, valamint maguk a göngyölegek.

2. § - A nemzetközi díjszabások megengedhetik bizonyos feltételek mellett más tárgyaknak és állatoknak útipoggyászként történő fuvarozását.

3. § - A vasút jogosult az útipoggyásznak bizonyos vonatokban vagy vonatnemekben történt fuvarozását kizárni vagy korlátozni.

15. cikk

Az útipoggyászfuvarozásból kizárt tárgyak

Útipoggyászként nem fuvarozhatók:

a) azok a tárgyak, amelyeknek a fuvarozására az útvonalon érintett területeknek csak egyikén is egyedül a posta jogosult;

b) azok a tárgyak, amelyeknek a fuvarozása az útvonalon érintett területeknek csak egyikén is tilos;

c) a veszélyes anyagok és tárgyak, különösen a töltött lőfegyverek, a robbanó és gyúlékony anyagok és tárgyak, a gyújtó hatású, mérgező, radioaktív, maró és az undort keltő vagy fertőző anyagok.

A nemzetközi díjszabások megengedhetik a c) pontban említett kizárt anyagok és tárgyak közül egyeseknek meghatározott feltételek mellett útipoggyászként történő fuvarozását.

16. cikk

Az utas felelőssége útipoggyászáért. Viteldíjpótlékok

1. § - A poggyászvevény birtokosa felelős a 14. és a 15. cikk rendelkezéseinek megtartásáért; viseli az ezeknek a rendelkezéseknek megszegéséből eredő összes következményeket.

2. § - Ha annak az államnak a törvényei vagy szabályzatai, amelynek területén az eset bekövetkezik, nem tiltják, a rendelkezések megszegésének komoly gyanúja esetében a vasút jogosult megvizsgálni, hogy az útipoggyász tartalma megfelel-e a szabályoknak. A poggyászvevény birtokosát fel kell szólítani, hogy a vizsgálatnál legyen jelen; ha azonban nem jelenik meg vagy nem található, és annak az államnak a törvényei vagy szabályzatai másként nem rendelkeznek, a vizsgálatot olyan két tanú jelenlétében kell megtartani, akik nem vasúti alkalmazottak. Ha a szabályok megsértését állapítják meg, a vizsgálat költségeit a poggyászvevény birtokosának kell megfizetnie.

3. § - A 14. és a 15. cikk rendelkezéseinek megszegése esetében a poggyászvevény birtokosa, a viteldíjkülönbözet és az esetleg okozott kár megtérítésén felül, a nemzetközi díjszabásokban megállapítandó pótlékot köteles megfizetni.

17. cikk

Az útipoggyász állapota, csomagolása és megjelölése

1. § - A vasút visszautasíthatja az olyan útipoggyászt, amelynek állapota hiányos vagy csomagolása elégtelen, vagy amelyen sérülésnek nyilvánvaló jelei láthatók. Ha a vasút ilyen útipogy-gyászt fuvarozásra mégis felvesz, jogosult a pogy-gyászvevényre megfelelő megjegyzést rávezetni. Ha az utas az ilyen megjegyzéssel ellátott pogy-gyászvevényt elfogadja, ez bizonyíték arra, hogy az utas a megjegyzés helyességét elismerte.

2. § - Az utas köteles minden egyes pogy-gyászdarabon jól látható helyen kielégítő tartós módon, világosan, kitörölhetetlenül és minden félreértést kizáróan megjelölni a nevét, lakáscímét, a rendeltetési állomást és a rendeltetési országot.

A vasútnak joga van visszautasítani az olyan poggyászdarabot, amelyen az előírt megjelölések hiányoznak. Az utas köteles a már nem érvényes megjelöléseket eltávolítani, vagy olvashatatlanná tenni.

18. cikk

Az útipoggyász feladása és fuvarozása

1. § - Útipoggyászt csak legalább az útipoggyász rendeltetési állomásáig érvényes menetjegy felmutatása mellett és a menetjegyen megjelölt útirányra lehet feladni.

Ha a menetjegy több útirányra érvényes vagy ha a rendeltetési helyen több pályaudvar van, az utasnak pontosan meg kell jelölnie az útirányt vagy azt a pályaudvart, amelyre az útipoggyászt küldeni kell. A vasút nem felelős azokért a következményekért, amelyek abból erednek, hogy az utas ezt a rendelkezést nem tartotta meg.

Ha a díjszabások megengedik, az utas, a menetjegye érvényességének tartama alatt útipoggyászt feladhat akár közvetlenül a kiindulási állomástól a célállomásig terjedő egész útvonalra, akár annak tetszés szerinti részvonalára.

A díjszabások határozzák meg, hogy lehet-e és milyen feltételek mellett útipoggyászt a felmutatott menetjegyen feltüntetett útiránytól eltérő más útirányra vagy menetjegy felmutatása nélkül feladni. Ha a díjszabások útipoggyász feladását menetjegy felmutatása nélkül is megengedik, ennek az Egyezménynek azok a rendelkezései, amelyek az útipoggyászával együtt utazó utas jogait és kötelezettségeit állapítják meg, érvényesek arra a feladóra is, aki útipoggyászt menetjegy felmutatása nélkül ad fel.

2. § - Az útipoggyász viteldíját a feladás alkalmával kell megfizetni.

3. § - Az útipoggyász feladására vonatkozó eljárást egyebekben a feladási állomáson érvényes törvények és szabályzatok határozzák meg.

4. § - Az utas a feladási állomáson érvényes feltételek szerint megjelölheti azt a vonatot, amellyel útipoggyászát továbbítani kell. Ha az utas nem él ezzel a jogával, a továbbítás a legközelebbi alkalmas vonattal történik.

Ha az útipoggyászt útközben valamely csatlakozási állomáson át kell rakni, az útipoggyászt a legelső olyan vonattal kell továbbfuvarozni, amelyikkel a belföldi forgalomra érvényes szabályokban meghatározott feltételek szerint a rendes útipogy-gyászfuvarozás történik.

Az útipoggyász a fent megjelölt feltételek szerint csak akkor fuvarozható, ha ezt a vám- vagy más államigazgatási eljárás részéről a feladási állomáson vagy útközben megkívánt alakiságok nem akadályozzák.

19. cikk

Poggyászvevény

1. § - Az útipoggyász feladása alkalmával az utas részére poggyászvevényt kell átadni.

2. § - A jelen Egyezmény szerinti nemzetközi fuvarozásra kiadott poggyászvevényen a "C" jelnek kell rajta lennie és feltéve, hogy a nemzetközi díjszabások kivételeket nem állapítanak meg, a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a feladási és rendeltetési állomás nevét;

b) az útirányt;

c) a feladás napját és azt a vonatot, amelyhez a feladás történt;

d) a menetjegyek darabszámát, kivéve ha az útipoggyászt a menetjegy felmutatása nélkül adják fel;

e) a poggyászdarabok számát és súlyát;

f) a viteldíj összegét és egyéb költségeket.

3. § - A nemzetközi díjszabások vagy a vasutak közötti megállapodások határozzák meg a poggyászvevény alakját, valamint azt a nyelvet, amelyen a poggyászvevényt ki kell nyomtatni és tölteni.

4. § - Az utasnak a poggyászvevény átvétele alkalmával meg kell győződnie arról, hogy azt nyilatkozatának megfelelően állitották-e ki.

20. cikk

Kiszolgáltatás

1. § - Az útipoggyászt a vasút a poggyászvevény visszaadása és a küldeményt esetleg terhelő költségek megfizetése ellenében szolgáltatja ki. A vasút nem köteles vizsgálni azt, hogy a poggyászvevény birtokosa az átvételre jogosult-e.

Az útipoggyásznak a poggyászvevény birtokosa részére történő kiszolgáltatásával megegyezik az érvényben álló rendelkezéseknek megfelelően végrehajtott átadás a vám- vagy adóhivatalnak a vasút őrizetében nem álló helyiségébe vagy raktárába, valamint élő állatoknak harmadik személy gondozásába történő adása.

2. § - A poggyászvevény birtokosa a rendeltetési állomás poggyászkiadóhelyén követelheti az útipoggyász kiszolgáltatását, mihelyt annak a vonatnak a megérkezése után, amellyel az útipoggyászt fuvarozni kellett, a kiszolgáltatás előkészítéséhez és az esetleges vám- és más államigazgatási kezeléshez szükséges idő eltelt.

3. § - Ha az utas a poggyászvevényt nem adja vissza, a vasút csak abban az esetben köteles az útipoggyászt kiszolgáltatni, ha a kiszolgáltatást követelő személy az átvételi jogosultságát igazolja; ha ez az igazolás elégtelennek látszik, a vasút biztosítékot követelhet.

4. § - Az útipoggyászt azon az állomáson kell kiszolgáltatni, amelyre azt feladták. A poggyászvevény birtokosának kellő időben nyilvánított kívánságára azonban, ha ezt a körülmények megengedik és vám- vagy más államigazgatási szabályok nem tiltják, az útipoggyász a poggyászvevény visszadása és ha a díjszabás előírja ezt, a menetjegy felmutatása ellenében a feladási állomáson visszaadható vagy egy közbeeső állomáson kiszolgáltatható.

5. § - A poggyászvevény birtokosa, akinek az útipoggyászt nem a 2. §-ban előírt feltételek szerint szolgáltatták ki, követelheti, hogy a poggyászvevényen igazolják azt a napot és órát, amikor ő az útipoggyász kiszolgáltatását követelte.

6. § - A poggyászvevény birtokosának kívánságára a vasút köteles jelenlétében az útipoggyászt megvizsgálni az általa állított kár megállapítása céljából. A poggyászvevény birtokosa az útipogy-gyász átvételét megtagadhatja, ha a kívánságát a vasút nem teljesíti.

7. § - A kiszolgáltatásra egyebekben az erre kötelezett vasúton érvényes törvények és szabályzatok hatályosak.

III. FEJEZET

Közös rendelkezések a személy- és az útipoggyászfuvarozásra

21. cikk

Díjszabások. Külön megállapodások

1. § - Azoknak a nemzetközi díjszabásoknak, amelyeket a vasutak kiadnak, tartalmazniuk kell a fuvarozást szabályozó összes különleges feltételeket, a fuvardíjak és a mellékdíjak kiszámításához szükséges összes adatokat és adott esetben az átszámítási árfolyamokra vonatkozó feltételeket.

2. § - A nemzetközi díjszabásokat csak azokban az Államokban kell kihirdetni, amelyeknek vasutai az illető díjszabásban mint kiindulási vagy rendeltetési vasút részesek. Ezek a díjszabások és módosítások a kihirdetésükben megjelölt napon lépnek hatályba. Díjemelések és más olyan határozmányok, amelyek szigorúbbak az ezekben a díjszabásokban megállapított fuvarozási feltételeknél, legkorábban csak kihirdetésük után hat nappal lépnek hatályba.

A nemzetközi díjszabásokban megállapított menet- és viteldíjaknak, valamint mellékdíjaknak árfolyamváltozás miatt végrehajtott módosításai, valamint a nyilvánvaló tévedések helyesbítései a kihirdetésüket követő napon lépnek hatályba.

3. § - A nemzetközi forgalomra megnyitott pályaudvarokon az utas betekinthet a nemzetközi díjszabásokba vagy azoknak az ott váltható nemzetközi menetjegyek árait és a megfelelő útipogy-gyász viteldíjakat tartalmazó kivonataiba.

4. § - A nemzetközi díjszabásokat mindenkivel szemben egyenlőképpen kell alkalmazni.

A vasutak kormányaik hozzájárulásának a fenntartásával díjmérsékléseket vagy egyéb kedvezményeket nyújtó külön megállapodásokat köthetnek, feltéve, hogy a hasonló helyzetben levő más utasoknak is hasonló feltételeket nyújtanak.

A vasúti szolgálati, államigazgatási, jótékonysági, nevelési és tanulmányi célokra díjmérséklések, vagy egyéb kedvezmények nyújthatók.

A második és a harmadik bekezdésben foglaltak alapján tett intézkedések kihirdetése nem kötelező.

22. cikk

Vám- és más államigazgatási eljárás

Az utas köteles mind személye, mind úti- és kézipoggyászának vizsgálata tekintetében a vám-és más államigazgatási eljárásokhoz alkalmazkodni. Köteles ennél a vizsgálatnál jelen lenni, feltéve, hogy a törvények és a szabályzatok kivételeket nem engednek meg. A vasutat nem terheli semmiféle felelősség, ha az utas ezeknek a kötelezettségeknek nem felel meg.

23. cikk

Visszatérítések és utánfizetések

1. § - A menetdíjat vagy a poggyászviteldíjat teljesen vagy részben vissza kell téríteni, ha

a) a menetjegyet nem, vagy csak részben használták fel,

b) a menetjegyet helyhiány miatt olcsóbb menetdíjú kocsiosztályban, vagy vonatnemen használták fel, mint amelyre a menetjegy érvényes volt,

c) az utas az útipoggyászt a feladási állomáson, vagy valamelyik közbenső állomáson visszavette.

A nemzetközi díjszabások határozzák meg a visszatérítési követelés indokolásához szükséges bizonyító iratokat és igazolásokat, a visszatérítés összegét, valamint azokat az összegeket, amelyek nem téríthetők vissza.

2. § - Ezek a díjszabások azonban meghatározott esetekben a visszatérítést kizárhatják vagy feltételekhez köthetik.

3. § - Ennek a cikknek, valamint a 10. cikk b) pontjának a rendelkezéseire alapított bármely visszatérítési igény csak akkor érvényesíthető, ha azt a menetjegy érvénytartamának lejártától, illetőleg a poggyászvevény kiadásának napjától számított hat hónapi határidőn belül a vasútnál benyújtották.

4. § - A díjszabás szabálytalan alkalmazása vagy a menet- illetve a viteldíj és egyéb díjak téves megállapítása esetében a többletet a vasútnak, a hiányt az utasnak vissza kell fizetnie, ha ez a többlet vagy hiány menetjegyenként vagy poggyászvevényként két frankot meghalad.

5. § - A többlet vagy a hiány kiszámításánál annak a napnak hivatalos átszámítási árfolyamát kell alkalmazni, amelyen a menet- vagy viteldíjat beszedték; ha a fizetés más pénzértékben történik, mint amelyben a menet- vagy viteldíjat beszedték, annak a napnak árfolyamát kell alkalmazni, amelyiken ez a fizetés történik.

6. § - E cikk által nem szabályozott esetekben és a vasutak közötti megállapodások hiányában az indulási Államban érvényes törvényeket és szabályokat kell alkalmazni.

24. cikk

Viták

Az utasok között vagy az utasok és a vasúti alkalmazottak között felmerülő vitákat az állomásokon a szolgálati főnök, útközben pedig a vonatvezető dönti el ideiglenesen.

III. Cím

FELELŐSSÉG, IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉS

I. FEJEZET

Felelősség

25. cikk

Felelősség utasok, kézipoggyász és állatok fuvarozásáért

1. § - Arra vonatkozóan, hogy a vasút mennyiben felelős az utas haláláért, megsérüléséért vagy testi épségének bármilyen más megsértéséért, valamint vonatkésés, vonatelmaradás vagy csatlakozásmulasztás által okozott károkért, annak az Államnak törvényei és szabályzatai érvényesek, ahol az ilyen tény bekövetkezik.

2. § - Azokért a kézipoggyászokért és állatokért, amelyekre a 11. cikk 5. §-a értelmében az utas maga köteles felügyelni, a vasút csak a vétkessége által okozott kárért felelős.

3. § - Ennek a Cím-nek az alább következő cikkei az 1. és a 2. § eseteire nem alkalmazhatók.

26. cikk

A vasutak egyetemleges felelőssége az útipoggyászért

1. § - Az a vasút, amelyik az útipoggyászt nemzetközi poggyászvevény kiszolgáltatása mellett fuvarozásra átvette, felelős a fuvarozásnak az egész útvonalon a kiszolgáltatásig történő végrehajtásáért.

2. § - Minden következő vasút azzal, hogy az útipoggyászt átveszi, részt vesz a fuvarozási szerződésben és magára vállalja az abból folyó kötelezettségeket; ez azonban nem érinti a 39. cikk 2. §-ának a rendeltetési vasútra vonatkozó rendelkezéseit.

27. cikk

A felelősség terjedelme

1. § - A vasút felelős a késedelmes kiszolgáltatásért, valamint azért a kárért, amely az útipoggyászban annak teljes vagy részleges elveszése vagy megsérülése folytán a fuvarozásra történő felvételtől a kiszolgáltatásig keletkezik.

2. § - A vasút mentesül ettől a felelősségtől, ha a kiszolgáltatás késedelmét, az elveszést, vagy a megsérülést az utas vétkessége, az utasnak a vasút vétkességére vissza nem vezethető intézkedése, az útipoggyásznak sajátos hibája vagy olyan körülmény okozta, amelyet a vasút el nem kerülhetett és amelynek következményeit nem állott módjában elhárítani.

3. § - A vasút mentesül ettől a felelősségtől, ha az elveszés vagy a megsérülés az útipoggyász különleges természetével, a csomagolás hiányával vagy hiányosságával, vagy abból a tényből ered, hogy a fuvarozásból kizárt tárgyat útipoggyászként mégis feladták.

28. cikk

Bizonyítási teher

1. § - Annak bizonyítása, hogy a kiszolgáltatási késedelmet, az elveszést vagy a megsérülést a 27. cikk 2. §-ában felsorolt tények valamelyike okozta a vasutat terheli.

2. § - Ha a vasút kimutatja, hogy az elveszés vagy megsérülés az eset körülményeihez képest a 27. cikk 3. §-ában felsorolt különös veszélyek valamelyikéből vagy azok közül többől keletkezhetett, vélelmezni kell, hogy a kár abból vagy azokból keletkezett. A jogosult azonban bizonyíthatja, hogy a kár teljesen vagy részben ezeknek a veszélyeknek egyikéből sem keletkezett.

29. cikk

Az útipoggyász elveszésének vélelme. Az útipoggyász megtalálása

1. § - A jogosult további bizonyítás nélkül elveszettnek tekinthet valamely hiányzó poggyászdarabot, ha azt a vasút attól a naptól számított tizennégy napon belül, amelyen a 20. cikk 2. §-a szerint a kiszolgáltatást kérték, nem szolgáltatta ki, vagy nem bocsátotta az utas rendelkezésére.

2. § - Ha az elveszettnek tekintett poggyászdarab a kiszolgáltatás követelése után egy éven belül megkerül, a vasút köteles erről a jogosultat értesíteni, ha tartózkodási helye ismeretes vagy felkutatható.

Az értesítés vétele után következő harminc napon belül a jogosult követelheti, hogy a vasút a poggyászdarabot neki a fuvarozási útvonal valamelyik állomásán szolgáltassa ki, a feladási állomástól a kiszolgáltatási állomásig számított viteldíj megfizetése és a kapott kártérítés visszafizetése ellenében, az esetleg abban foglalt költségek levonásával és a 32. cikkben megállapított késedelmi kártérítésre vonatkozó igényjogosultság teljes fenntartásával.

Ha a megkerült poggyászdarabot a megállapított harminc napos határidőn belül nem követelik vissza, vagy ha az csak a kiszolgáltatás követelése után egy évnél hosszabb idő múlva kerül elő, a vasút a fölött annak az Államnak a törvényei és szabályzatai szerint rendelkezik, amelyikhez a vasút tartozik.

30. cikk

A kártérítés összege az útipoggyász elveszése esetében

Ha a vasút ennek az Egyezménynek a rendelkezései alapján az útipoggyász teljes vagy részleges elveszéséért kártérítést köteles fizetni, követelhető:

a) ha a kár összegét bebizonyították:

ezt az összeget, amely azonban a hiányzó elegysúly minden egyes kilogrammja után 40 franknál több nem lehet;

b) ha a kár összegét nem bizonyították be: a hiányzó elegysúly minden egyes kilogrammja után 20 frank átalányösszeget.

Ezen felül minden további kártérítés nélkül vissza kell téríteni a viteldíjat, a vámokat és egyéb olyan költségeket, amelyeket az elveszett útipoggyász fuvarozásánál kifizettek.

31. cikk

A kártérítés összege az útipoggyász megsérülése esetében

Megsérülés esetében a vasút az útipoggyász bekövetkezett értékcsökkenésének összegét köteles megtéríteni, más további kártérítés nélkül.

A kártérítés azonban nem haladhatja meg:

a) azt az összeget, amit teljes elveszés esetében kellene fizetni, ha a megsérülés folytán az egész útipoggyász értéke csökkent;

b) azt az összeget, amit az értékcsökkenést szenvedett rész elveszése esetében kellene fizetni, ha a megsérülés folytán az útipoggyásznak csak egy, része szenvedett értékcsökkenést.

32. cikk

A kártérítés összege az útipoggyász késedelmes kiszolgáltatása esetében

1. § - Késedelmes kiszolgáltatás esetében, ha a jogosult nem bizonyítja be, hogy a késedelemből kára származott, a vasút köteles a kiszolgáltatás követelésétől számított minden megkezdett huszonnégy órára, de legfeljebb tizennégy napra, a késedelmesen kiszolgáltatott útipoggyász elegysú-lyának minden kilogrammja után 0,20 frankban megállapított kártérítést fizetni.

2. § - Ha a jogosult bebizonyítja, hogy a késedelemből kára származott, ezért a kárért kártérítést kell fizetni, amely azonban az 1. §-ban meghatározott átalánykártérítés négyszeresét nem haladhatja meg.

3. § - Az 1. és a 2. §-ban meghatározott kártérítést nem lehet az útipoggyász teljes elveszéséért járó kártérítésen felül követelni.

Részleges elveszés esetében ezt a kártérítést, ha adott esetben helye van, az el nem veszett rész után kell megfizetni.

Megsérülés esetében ez a kártérítés, ha adott esetben helye van, a 31. cikkben meghatározott kártérítésen felül követelhető.

Az 1. és a 2. § szerinti kártérítéseknek a 30. és a 31. cikkben megállapított kártérítésekkel történő halmozódása esetében az összes kártérítés nem lehet nagyobb, mint az a kártérítés, amit az útipoggyász teljes elveszése esetében kellene fizetni.

4. § - Útipoggyászként fuvarozott gépkocsi, pótkocsi és oldalkocsis motorkerékpár késedelmes kiszolgáltatásakor a vasút csak abban az esetben köteles kártérítést fizetni, ha bebizonyították, hogy a késedelemből kár keletkezett; a kártérítés ösz-szege nem haladhatja meg a viteldíjat.

33. cikk

A kártérítés összege a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága esetében

Minden esetben, amikor a kiszolgáltatás késedelmét, az útipoggyász teljes vagy részleges elveszését vagy megsérülését a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága okozta, a vasút a bebizonyított teljes kárt köteles megtéríteni. Súlyos gondatlanság esetében azonban a felelősség a 30., a 31. és a 32. cikkben meghatározott legmagasabb összegek kétszeresére korlátozódik.

34. cikk

A kártérítési összeg kamatozása. A kártérítés visszafizetése

1. § - A jogosult a kártérítési összeg után kamatot követelhet. Ez a kamat évi öt százalékos és csak akkor követelhető, ha a kártérítés összege poggyászvevényenként a tíz frankot meghaladja. A kamat a 37. cikkben említett perenkívüli felszólamlás napjától, illetőleg ha felszólamlás nem volt, a keresetindítás napjától jár.

Ha a jogosult a felszólamlás végleges elintézéséhez szükséges igazoló iratokat a számára megszabott megfelelő határidőn belül a vasútnak nem adja át, a kamatozás a meghatározott határidő eltelte és az iratok tényleges átadása közötti időben szünetel.

2. § - Jogosulatlanul felvett minden kártérítést vissza kell fizetni.

35. cikk

A vasút felelőssége alkalmazottaiért

A vasút felelős a szolgálatában álló alkalmazottakért és más személyekért, akiket az elvállalt fuvarozás végrehajtására alkalmaz.

Ha azonban az utas kívánságára a vasút alkalmazottai neki olyan szolgálatokat teljesítenek, amelyeknek ellátása nem a vasút kötelessége, ezeket az alkalmazottakat azon utas megbízottainak kell tekinteni, akinek a számára az alkalmazottak ezeket a szolgálatokat végzik.

36. cikk

Szerződésen kívüli igények érvényesítése

Ennek az Egyezménynek a hatálya alá eső minden esetben bármilyen jogcímen támasztott kártérítési igény a vasúttal szemben csak ennek az Egyezménynek a feltételei és korlátozásai szerint érvényesíthető.

Ugyanez áll mindazokra az igényekre is, amelyeket azokkal a személyekkel szemben érvényesítenek, akikért a vasút a 35. cikk értelmében felelős.

II. FEJEZET

Perenkívüli felszólamlás. Keresetek. Eljárás és elévülés

37. cikk

Perenkívüli felszólamlás

1. § - A fuvarozási szerződésen alapuló perenkívüli felszólamlást írásban kell a 39. cikkben megjelölt vasúthoz intézni.

2. § - A felszólamlás benyújtására az a személy jogosult, akinek a 38. cikk alapján joga van a vasutat perrel megtámadni.

3. § - A menetjegyet, a poggyászvevényt és egyéb okmányokat, amelyeknek a felszólamláshoz történő csatolását a jogosult szükségesnek tartja, akár eredetiben, akár másolatban kell benyújtani, a másolatokat, ha a vasút kívánja, szabályszerűen hitelesíttetni kell.

A felszólamlás intézésekor a vasút a menetjegy, illetőleg a poggyászvevény visszaadását követelheti.

38. cikk

A vasúttal szemben keresetindításra jogosult személyek

A fuvarozási szerződésből eredő keresetet a vasúttal szemben csak az a személy indíthat, aki az adott esetnek megfelelően a menetjegyet, illetőleg a poggyászvevényt felmutatja, vagy ezek hiányában jogosultságát igazolja.

39. cikk

A keresettel megtámadható vasutak

1. § - A fuvarozási szerződés alapján fizetett valamely összeg visszatérítése iránti kereset az ellen a vasút ellen indítható, amelyik ezt az összeget beszedte, vagy az ellen a vasút ellen, amelyiknek a javára az összeget beszedték.

2. § - A fuvarozási szerződésből eredő egyéb keresetet kizárólag a kiindulási vasút, a rendeltetési vasút vagy az ellen a vasút ellen lehet indítani, amelyiknek a vonalán a keresetre okot adó tény bekövetkezett.

A rendeltetési vasutat azonban keresettel akkor is meg lehet támadni, ha az az útipoggyászt át sem vette.

3. § - Ha a felperes több vasút Között választhat, választási joga megszűnik, mihelyt azok valamelyike ellen a keresetet megindította.

4. § - Keresetet az 1. és a 2. §-ban megjelölt vasutakon kívül más vasút ellen is lehet indítani, ha azt ugyanazon a fuvarozási szerződésen alapuló más kereset tárgyában folyó bírói eljárás során viszontkereset vagy kifogás alakjában érvényesítik.

40. cikk

Illetékesség

Ennek az Egyezménynek alapján érvényesített keresetet, ha az Államok közötti megállapodások vagy az engedélyokiratok másként nem rendelkeznek, csak annak az Államnak illetékes bírósága előtt lehet indítani, amelyikhez a perrel megtámadott vasút tartozik.

Ha valamely vállalat különböző Államokban önálló hálózatokat üzemeltet, ennek a cikknek az alkalmazása szempontjából ezeknek a hálózatoknak mindegyikét külön vasútnak kell tekinteni.

41. cikk

Az útipoggyász részleges elvesztésének vagy megsérülésének megállapítása

1. § - Ha a vasút részleges elveszést vagy sérülést fedez fel vagy gyanít, vagy pedig ilyennek a létezését a jogosult állítja, a vasút köteles késedelem nélkül és ha lehetséges, a jogosult jelenlétében jegyzőkönyvet felvenni és ebben a kár természetéhez képest az útipoggyász állapotát, súlyát és ha lehet, a kár terjedelmét, valamint okát és keletkezésének időpontját megállapítani.

A jegyzőkönyv egy másolatát a jogosultnak díjtalanul át kell adni.

2. § - Ha a jogosult a jegyzőkönyvbe foglalt megállapításokat nem fogadja el, követelheti az útipoggyász állapotának és súlyának, valamint a kár okának és összegének bírói megállapítását; az eljárásra annak az Államnak a törvényei és szabályzatai az irányadók, ahol a bírói megállapítás történik.

3. § - Poggyászdarab elveszése esetében a jogosult köteles a vasút nyomozásainak megköny-nyítése érdekében az elveszett poggyászdarabnak lehetőleg pontos leírását közölni.

42. cikk

Az útipoggyász-fuvarozási szerződésből eredő igények megszűnése a vasúttal szemben

1. § - Az útipoggyásznak a jogosult által történt átvételével a kiszolgáltatás késedelméért, a részleges elveszésért, vagy a megsérülésért a fuvarozási szerződésből eredő minden igény a vasúttal szemben megszűnik.

2. § - Nem szűnik meg azonban az igény:

a) ha a jogosult bebizonyítja, hogy a kárt a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága okozta;

b) a kiszolgáltatás késedelme miatt tett felszólamlás esetében, ha felszólamlást huszonegy napi határidőn belül, nem számítva azt a napot, amelyiken a jogosult az útipoggyászt átvette a 39. cikk 2. §-ában megjelölt vasutak valamelyikénél megtették;

c) részleges elveszés vagy megsérülés miatt tett felszólamlás esetében:

1. ha az elveszést vagy megsérülést az útipoggyásznak a jogosult részéről történt átvétele előtt a 41. cikknek megfelelően megállapították;

2. ha a megállapítás, amelynek a 41. cikk értelmében meg kellett volna történnie, csak a vasút hibájából maradt el;

d) külsőleg fel nem ismerhető olyan kárért tett felszólamlásnál, amelyet csak azután vettek észre, amikor a jogosult az útipoggyászt átvette, a következő kettős feltétel fennállása esetében:

1. a jogosult a kár felfedezése után azonnal, de legkésőbb az útipoggyász átvételét követő három napon belül a kárnak a 41. cikknek megfelelő megállapítását kéri; ha ez a határidő vasárnapon vagy törvényes ünnepnapon végződik, azt a rákövetkező munkanapon kell elteltnek tekinteni;

2. a jogosult bebizonyítja, hogy a kár a fuvarozásra felvétel és a kiszolgáltatás között keletkezett.

43. cikk

Az igények elévülése

1. § - A fuvarozási szerződésből eredő igény egy év alatt évül el.

Mindazonáltal két év alatt évül el:

a) a szándékosság által okozott kárra alapított igény;

b) csalás esetében támasztható igény. 2. § - Az elévülési idő kezdődik:

a) a kiszolgáltatás késedelme, részleges elveszés vagy megsérülés miatt emelt kártérítési igények esetében: a kiszolgáltatás napjával;

b) a teljes elveszés miatti igények esetében: a 20. cikk 2. §-ában megállapított határidő lejártát követő tizennegyedik nappal;

c) a menet- vagy a viteldíj, a mellékdíjak és a díjpótlék fizetésére vagy visszafizetésére illetve a díjszabás szabálytalan alkalmazása vagy számítási hibák helyesbítésére irányuló igények esetében:

a fizetés napjával, vagy ha fizetés nem történt azzal a nappal, amelyiken a fizetésnek történnie kellett volna;

d) a vám- vagy más államigazgatási szerv által követelt kiegészítő illeték fizetésére irányuló igény esetében: azzal a nappal, amelyiken a vám-, vagy más, államigazgatási szerv a kiegészítés fizetését követelte;

e) az utasok fuvarozására vonatkozó egyéb igényeknél: a menetjegy érvénytartalma lejártának napjával.

Az elévülési idő kezdő pontjául megjelölt nap nem számít bele az elévülési időbe.

3. § - A 37. cikknek megfelelően a vasúthoz intézett perenkívüli felszólamlás esetében az elévülés szünetel addig a napig, amikor a vasút a felszólamlást írásban elutasítja és az ahhoz csatolt mellékleteket visszaadja. Ha a vasút a felszólamlásnak részben helyt ad, az elévülés csak a felszólamlás el nem fogadott része tekintetében folyik tovább. A felszólamlás vagy a válasz átvételének, valamint a mellékletek visszaadásának a bizonyítása azt a felet terheli, aki erre a tényre hivatkozik.

Az ugyanarra a követelésre vonatkozó további felszólamlás az elévülést nem szünetelteti.

4. § - Elévült igény még viszontkereset vagy kifogás útján sem érvényesíthető.

5. § - A fenti rendelkezések fenntartásával az elévülés szünetelésére és megszakítására annak az Államnak a törvényei és szabályzatai érvényesek, amelyikben a keresetet megindították.

III. FEJEZET

Leszámolás. A vasutak visszkeresetei egymás között

44. cikk

Leszámolás a vasutak között

Minden vasút köteles az érdekelt vasutaknak azokból a menet- és viteldíjakból, amelyeket beszedett vagy amelyeket be kellett volna szednie, az őket megillető részt kifizetni.

45. cikk

Visszkereset elveszésért vagy megsérülésért fizetett kártérítés esetében

1. § - Azt a vasutat, amely ennek az Egyezménynek a rendelkezései értelmében a teljes vagy részleges elveszésért vagy az útipoggyász megsérüléséért kártérítést fizetett, visszkereseti jog illeti meg a fuvarozásban részt vett vasutakkal szemben a következő rendelkezések szerint:

a) az a vasút, amelyik a kárt ténylegesen okozta, azért egyedül felelős;

b) ha a kárt ténylegesen több vasút okozta, mindegyik az általa okozott kárért felelős. Ha a megkülönböztetés az adott esetben nem lehetséges, a kártérítés terhe a vasutak között az alábbi c) pontban meghatározott elvek szerint oszlik meg;

c) ha nem bizonyítható, hogy a kárt ténylegesen egy vagy több vasút okozta, a kártérítés terhe a fuvarozásban részt vett összes vasút között oszlik meg, kivéve azokat, amelyek bebizonyítják, hogy a kár nem az ő vonalaikon keletkezett. A felosztás az alkalmazott díjszabások kilométer távolságai arányában történik.

2. § - Valamelyik vasút fizetésképtelensége esetében az őt terhelő, de az általa meg nem fizetett részlet a fuvarozásban részt vett összes többi vasút között az alkalmazott díjszabások kilométer távolságai arányában oszlik meg.

46. cikk

Visszkereset a kiszolgáltatási késedelemért fizetett kártérítés esetében

A 45. cikk rendelkezéseit a kiszolgáltatás késedelme miatt fizetett kártérítés esetében is alkalmazni kell. Ha a kiszolgáltatás késedelmét több vasúton megállapított rendellenesség okozta, a kártérítés viselése a vasutak között a hálózataikon felmerült késedelem tartamának arányában oszlik meg.

47. cikk

Visszkereseti eljárás

1. § - A 45. és a 46. cikkben meghatározott visszkeresetek egyikével megtámadott vasút, ha a kártérítést bírói úton az illető vasút szabályszerű perbehívása után állapították meg és ennek a vasútnak lehetősége volt arra, hogy a perbe beavatkozzék, nem vonhatja kétségbe a visszkeresettel élő vasút által teljesített fizetés jogszerűségét. A perbehívás és perbeavatkozás határidejét az alap per bírája az eset körülményeihez képest állapítja meg.

2. § - Annak a vasútnak, amelyik visszkereseti jogával kíván élni, ugyanazzal a keresettel kell megtámadnia mindazokat az érdekelt vasutakat, amelyekkel nem egyezett meg, különben elveszti visszkereseti jogát azokkal a vasutakkal szemben, amelyeket perrel nem támadott meg.

3. § - A bíróságnak ugyanabban az ítéletben kell határoznia az elébe terjesztett összes visszkereseti követelés tekintetében.

4. § - Az alperes vasutaknak további visszkereseti joguk nincs.

5. § - A visszkereseti eljárást a kártérítésre vonatkozó eljárással összekapcsolni nem szabad.

48. cikk

Illetékesség a visszkeresetek tekintetében

1. § - Minden visszkeresetre kizárólag a visszkeresettel megtámadott vasút székhelyének a bírósága illetékes.

2. § - Ha a visszkeresetet több vasút ellen kell indítani, a felperes vasút jogosult az 1. § alapján illetékes bíróságok közül kiválasztani azt a bíróságot, amelyik elé a keresetet terjeszti.

49. cikk

Megállapodások a visszkeresetek tárgyában

A vasutak a kölcsönös visszkeresetekre vonatkozóan a III. Fejezetben megállapított szabályoktól, megállapodások útján, eltérhetnek.

IV. Cím

VEGYES RENDELKEZÉSEK

50. cikk

A belföldi jog alkalmazása

Ha ez az Egyezmény, a kiegészítő határozmányok és a nemzetközi díjszabások rendelkezéseket nem tartalmaznak, minden Államnak a fuvarozásra vonatkozó belföldi törvényeit és szabályzatait kell alkalmazni.

51. cikk

A peres eljárás általános szabályai

Ennek az Egyezménynek a hatálya alá tartozó fuvarozásokból eredő minden perben, ha az Egyezmény ellenkező rendelkezéseket nem tartalmaz, az illetékes bíróság eljárási szabályait kell alkalmazni.

52. cikk

Az ítéletek végrehajtása. Lefoglalás és biztosítékok

1. § - Ha az illetékes bíróság által ennek az Egyezménynek a rendelkezései alapján, tárgyalás megtartása után vagy meg nem jelenés miatt hozott ítélet a bíróság által alkalmazott törvények értelmében végrehajthatóvá vált, az ítélet bármely más szerződő Államban is az illető Államban előírt alakiságok megtartása mellett azonnal végrehajthatóvá válik. Az ügyet érdemben felülvizsgálni nem szabad.

Ezt a szabályt nem lehet alkalmazni a csak ideiglenesen végrehajtható és az olyan ítéletre, amely a felperest perveszteség címén a perköltségen felül kártérítésben elmarasztalja.

2. § - Valamely vasútnak másik Állam vasút-jával szemben nemzetközi fuvarozásból keletkezett követelése csak annak az Államnak a bírósága által hozott ítélet alapján foglalható le, amelyhez a követelésre jogosult vasút tartozik.

3. § - A vasút járművei, valamint a vasút tulajdonában levő és fuvarozásra szolgáló bármilyen tárgyak, mint pl. szállítótartályok, rakodási eszközök, ponyvák stb. más Állam területén, mint amelyikhez a tulajdonos vasút tartozik, csak ez utóbbi Állam bírósága által hozott ítélet alapján foglalhatók le.

Magánkocsik, valamint a kocsitulajdonos tulajdonát képező, a magánkocsihoz tartozó és fuvarozásra szolgáló bármilyen tárgyak más Állam területén, mint ahol a kocsitulajdonos lakóhelye van, csak ez utóbbi Állam bírósága által hozott ítélet alapján foglalhatók le.

4. § - Perköltségbiztosíték a nemzetközi fuvarozási szerződésre alapított kereseteknél nem követelhető.

53. cikk

Pénzegység. Idegen pénzértékek átszámítási és elfogadási árfolyama

1. § - Az ebben az Egyezményben és mellékleteiben frankban megjelölt összegeket 10/31 gramm súlyú és 0.900 finomságú aranyfrankhoz kell viszonyítani.

2. § - A vasút köteles kihirdetni azokat az árfolyamokat, amelyeknek alapulvételével számítja át az idegen pénzértékben kifejezett összegeket, amelyeket belföldi pénzzel fizetnek (átszámítási árfolyamok).

3. § - Éppúgy az a vasút, amely fizetésül idegen pénzt fogad el, köteles kihirdetni azokat az árfolyamokat, amely árfolyamokon az ilyen pénzt elfogadja (elfogadási árfolyamok).

54. cikk

Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatal

1. § - A jelen Egyezmény végrehajtásának megkönnyítése és biztosítása céljából Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatal áll fenn, amelynek feladata:

a) minden szerződő Állam és minden érdekelt részes vasút közleményét elfogadni és azt a többi Állammal és vasúttal közölni;

b) a nemzetközi fuvarozási szolgálatot érdeklő mindennemű értesülést gyűjteni, összeállítani és közzétenni;

c) a különböző vasútaknak a nemzetközi fuvarozási szolgálathoz fűződő pénzügyi kapcsolatait és a hátralékos követelések behajtását megkönnyíteni valamint ebből a szempontból a vasutak egymásközötti viszonyának zavartalanságát előmozdítani;

d) valamelyik szerződő Állam vagy valamelyik olyan fuvarozó vállalat kívánságára, amelynek vonalait az 55. cikk szerint vezetett jegyzékbe felvették az Egyezmény magyarázata vagy alkalmazása tekintetében a megnevezett Államok vagy vállalatok között felmerült viták rendezése céljából az egyeztetést, akár jószolgálat nyújtásával vagy közvetítő szerep vállalásával, akár bármely más módon megkísérelni;

e) az Egyezmény magyarázatára vagy alkalmazására vonatkozó vitákban az érdekelt felek - Államok, fuvarozó vállalatok vagy magánfelek - kívánságára szakvéleményt nyilvánítani;

f) az Egyezmény magyarázata vagy alkalmazása tekintetében felmerült vitáknak választott bírósági eljárás útján történő rendezésénél közreműködni;

g) a jelen Egyezmény módosítására irányuló javaslatokat előkészíteni és a 64. cikkben említett értekezlet megtartására megfelelő időben javaslatot tenni.

2. § - Ennek az Egyezménynek az I. Mellékletét képező külön szabályzat határozza meg ennek a Hivatalnak a székhelyét, összetételét és szervezetét, valamint a működéséhez szükséges eszközöket. Ez a szabályzat határozza meg a Központi Hivatal működésének és felügyeletének a feltételeit is.

55. cikk

Az Egyezmény hatálya alá tartozó vonalak jegyzéke

1. § - Az 54. cikkben említett Központi Hivatal feladata az ennek az Egyezménynek a hatálya alá tartozó vonalak jegyzékét összeállítani, folyamatosan vezetni és kihirdetni. Ebből a célból a Központi Hivatal átveszi a szerződő államoktól valamely vasút vagy a 2. cikkben említett valamely vállalat vonalainak e jegyzékbe történő felvételére vagy az abból történő törlésére vonatkozó közléseket.

2. § - Új vonalnak a nemzetközi fuvarozási szolgálatba történő belépése csak a Központi Hivatal levelének keltét követő egy hónap múlva hatályos, amelyben a Központi Hivatal e vonalnak a jegyzékbe történt felvételét a többi állam tudomására hozta.

3. § - A Központi Hivatal valamely vonalat a jegyzékből akkor töröl, ha az a szerződő állam, amelynek a kívánságára a vonalat a jegyzékbe felvették, közölte a hivatallal, hogy a vonalat a jegyzékből törölni kell.

4. § - A Központi Hivataltól származó értesítés vétele azonnal feljogosít bármely vasutat arra, hogy a nemzetközi fuvarozásokból adódó minden kapcsolatot a törölt vonallal megszakítson, kivéve a még folyamatban levő fuvarozásokat, amelyeket be kell fejezni.

56. cikk

Kiegészítő határozmányok

Egyes szerződő államok vagy egyes részes vasutak által az Egyezmény végrehajtása céljából kihirdetett kiegészítő határozmányokat közölni kell a Központi Hivatallal.

Ezek a kiegészítő határozmányok az azokhoz hozzájáruló vasutakon az egyes államok törvényei és szabályzatai által meghatározott alakban léptet-hetők hatályba, ezzel az Egyezménnyel azonban nem lehetnek ellentétesek.

Hatálybalépésüket a Központi Hivatallal közölni kell.

57. cikk

Viták rendezése döntőbíráskodással

1. § - Belföldi törvény alapján vagy szerződéses jogként érvényes Egyezmény és az egyes szerződő államok által kiadott kiegészítő határozmányok magyarázata vagy alkalmazása tekintetében felmerült viták, ha azokat a felek egymás között rendezni nem tudják, a felek kívánságára döntőbíróság elé terjeszthetők, amelynek összetételét és eljárását az Egyezmény III. Melléklete állapítja meg.

2. § - Államok közötti vita esetében a feleket nem kötik a III. Melléklet rendelkezései, a felek szabadon határozhatják meg a döntőbíróság összetételét és a döntőbírósági eljárást.

3. § - A felek kívánságára döntőbíróság elé terjeszthetők:

a) a viták más törvényes rendelkezések szerinti rendezésének érintése nélkül

1. a szerződő államok közötti viták,

2. a szerződő állam és nem szerződő állam közötti viták,

3. a nem szerződő államok közötti viták, feltéve, hogy a két utóbbi esetben az Egyezmény, mint belföldi törvény vagy mint szerződéses jog kerül alkalmazásra;

b) a fuvarozó vállalatok közötti viták;

c) a fuvarozó vállalat és magánfél közötti viták;

d) a magánfelek közötti viták.

4. § - A döntőbírósági eljárás megindítása a vitás követelés elévülésének szünetelése és megszakítása tekintetében ugyanolyan hatású, mint a rendes bíróság előtti perindítás.

5. § - A döntőbíróságnak fuvarozó vállalatokkal vagy magánfelekkel szemben hozott ítélete a szerződő államok bármelyikében végrehajtható, mihelyt eleget tettek az abban az államban előírt alakiságoknak, ahol a végrehajtás történik.

V. Cím

KIVÉTELES RENDELKEZÉSEK

58. cikk

Felelősség a vasúti-tengeri forgalomban

1. § - A 2. cikk 1. §-ában említett vonalakon lebonyolódó vasúti-tengeri fuvarozásoknál a 27. cikkben felsorolt mentesítő okokat minden állam az Egyezmény hatálya alá tartozó vonalak jegyzékébe felvett megfelelő megjegyzés útján még az alábbi mentesítő okokkal egészítheti ki.

A fuvarozó ezeket a mentességi okokat csak abban az esetben érvényesítheti, ha bebizonyítja, hogy a kiszolgáltatás késedelme, az elveszés vagy a megsérülés a tengeri útvonalon a poggyásznak a hajóba történt berakásától a kirakásáig következett be.

Ezek a mentesítő okok a következők:

a) a hajóskapitánynak, a hajószemélyzetnek, a révkalauznak, vagy a fuvarozó alkalmazottainak a hajó vezetésénél vagy üzemvitelénél elkövetett cselekménye, hanyagsága vagy mulasztása;

b) a hajó alkalmatlansága, ha a fuvarozó bebizonyítja, hogy az nem tulajdonítható annak, hogy ő a hajó karbantartásánál, felszerelésénél, személyzettel és készlettel történt ellátásánál, vagy az útipoggyász befogadására szolgáló hajórészeknek az útipoggyász elhelyezésére, fuvarozására és épségének a megóvására alkalmas állapotban tartásánál, a kellő gondosságot elmulasztotta;

c) tűzvész, ha a fuvarozó bebizonyítja, hogy azt sem a saját, sem a kapitány, a hajószemélyzet, a révkalauz, vagy alkalmazottjának ténykedése, vagy vétkessége okozta;

d) a tengeren vagy az egyéb hajózható vízen fennálló veszély, kockázat, vagy baleset;

e) az élet- és vagyonmentés vagy annak megkísérlése a tengeren.

A fenti mentességi okok nem szüntetik meg és semmiképpen nem csökkentik a fuvarozó általános kötelezettségeit, különösen azt a kötelezettségét, hogy kellő gondosságot fejtsen ki a hajó jó karbantartása vagy annak felszerelése, személyzettel és kellő élelmiszer készlettel történő ellátásának biztosítása, valamint az útipoggyász befogadására szolgáló hajórészeknek az útipoggyász elhelyezésére, fuvarozására és épségének a megóvására alkalmas jó állapotban tartása érdekében.

A fenti mentességi okok érvényesítése esetében is felelős marad a fuvarozó, ha a jogosult bebizonyítja, hogy a kiszolgáltatás késedelme, az elveszés vagy a megsérülés a fuvarozónak, a kapitánynak, a hajószemélyzetnek, a révkalauznak vagy a fuvarozó alkalmazottjának az a) pontban nem említett vétkessége folytán következett be.

2. § - Ha ugyanazon a tengerhajózási vonalon az 1. cikkben említett jegyzékbe felvett több vállalat tart fenn szolgálatot, az erre az útvonalra vonatkozó felelősségszabályozás mindegyik vállalatra azonos.

Azonkívül, ha e vállalatokat több állam kívánságára vették fel a jegyzékbe, a felelősség szabályozására ezeknek az államoknak egymás között előzőleg megállapodást kell létesíteniük.

3. § - E cikk alapján tett intézkedéseket a Központi Hivatallal közölni kell. Az intézkedés legkorábban annak a közleménynek a keltétől számított harminc nap határidő elteltével lép hatályba, amellyel a Központi Hivatal az intézkedést a többi állam tudomására hozta.

A már útban levő poggyászt az említett intézkedés nem érinti.

59. cikk

Felelősség nukleáris károk esetében

A vasút mentesül a jelen Egyezmény alapján az őt terhelő felelősség alól, ha a kárt nukleáris baleset okozta és ezért a kárért, valamely szerződő államban a nukleáris energia területén fennálló felelősségre vonatkozó különleges szabályok alapján az atomenergia-berendezés üzembentartója, vagy annak helyébe lépő más személy felelős.

VI. Cím

ZÁRÓRENDELKEZÉSEK

60. cikk

Aláírás

Ez az Egyezmény, amelynek mellékletei az Egyezmény kiegészítő részeit képezik, 1970. évi április hó 30-ig aláírásra nyitva áll az eddigi szerződő Államok és azon Államok részére, amelyek meghívást kaptak arra, hogy a rendes felülvizsgálati értekezleten magukat képviseltessék.

61. cikk

Megerősítés. Hatálybaléptetés

Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okmányokat a svájci kormánynál a lehető legkorábban letétbe kell helyezni.

Mihelyt az Egyezményt tizenöt Állam megerősítette, vagy legkésőbb az aláírást követő egy év múlva, a svájci kormány érintkezésbe lép az érdekelt kormányokkal abból a célból, hogy velük együtt az Egyezmény hatálybaléptetésének a lehetőségét megvizsgálja.

62. cikk

Csatlakozás az Egyezményhez

1 § - Ha valamely Állam, amely jelen Egyezménynek nem aláírója, ehhez csatlakozni kíván, ezt a kívánságát a svájci kormányhoz intézi, amely azt, a Központi Hivatalnak a csatlakozást kérő Állam vasútainak helyzetét a nemzetközi fuvarozás szempontjából ismertető jegyzékével együtt az összes szerződő Állammal közli.

2. § - Ha ennek a közlésnek keltétől számított hat hónapon belül legalább két Állam nem közölte a svájci kormánnyal kifogását, a csatlakozási kívánságot teljes joghatállyal elfogadottnak kell tekinteni és erről a svájci kormány a csatlakozni kívánó Államot és az összes szerződő Államot értesíti.

Ellenkező esetben a svájci kormány közli az összes szerződő Állammal és a csatlakozást kérő Állammal, hogy a kívánság megvizsgálását elnapolták.

3. § - Minden csatlakozás a svájci kormány értesítésének keltétől számított egy hónap múlva, vagy ha e határidő elteltéig az Egyezmény még nem lép hatályba, az Egyezmény hatályba lépésének időpontjában válik hatályossá.

63. cikk

A szerződő Államok kötelezettségének időtartama

1. § - Ennek az Egyezménynek az időtartama korlátozatlan. Mégis bármely szerződő Állam az Egyezménytől a következő feltételek mellett visszaléphet:

Az Egyezmény minden szerződő Államra hatálybalépését követő ötödik év december hó 31. napjáig érvényes. Annak az Államnak, amely ennek az időtartamnak elteltével az Egyezménytől vissza kíván lépni, az ilyen irányú szándékát legalább egy évvel előbb közölnie kell a svájci kormánnyal, amely erről az összes szerződő Államot értesíti.

Ha a jelzett határidőig ilyen közlést nem tesznek, a kötelezettség további három évi időszakra és azt követőleg három évről három évre mindaddig teljes joghatállyal fennmarad, amíg a hároméves időszak utolsó évének december hó 31. napja előtt legalább egy évvel felmondás nem történik.

2. § - Az ötéves vagy valamely hároméves időszak folyamán az Egyezmény részesévé vált Államok ennek az időszaknak végéig és az azután következő időszakok végéig kötelezetek, kivéve ha ezen időszakok valamelyikének eltelte előtt legalább egy évvel felmondással élnek.

64. cikk

Az Egyezmény felülvizsgálása

1. § - A szerződő Államok küldöttei a svájci kormány meghívására ennek az Egyezménynek a hatályba lépése után legkésőbb öt évvel az Egyezmény felülvizsgálata céljából összeülnek.

A szerződő Államok legalább egy harmadrészének kívánságára az értekezletet ennek az időszaknak a lejárta előtt is össze kell hívni.

A szerződő Államok többségével egyetértésben a svájci kormány nem szerződő Államokat is meghív.

A szerződő Államok többségével egyetértésben a Központi Hivatal az értekezleten részvételre meghívja

a) a fuvarozási ügyekben illetékes nemzetközi kormányközi szervezeteknek,

b) a fuvarozási ügyekkel foglalkozó nemzetközi nem kormányközi szervezeteknek a

képviselőit.

Az egyes értekezleteken a nem szerződő Államok és a negyedik bekezdésben említett nemzetközi szervezetek küldöttségeinek a tanácskozásokban történő részvételét az értekezlet ügyrendi szabályzata határozza meg.

A szerződő Államok kormányainak többségével egyetértésben a Központi Hivatal a rendes és a rendkívüli felülvizsgálati értekezletek előtt a felülvizsgálati javaslatok előzetes megvizsgálására bizottságokat hívhat össze. Az ilyen bizottságokra értelemszerűen a II. Melléklet rendelkezéseit kell alkalmazni.

2. § - Valamely felülvizsgálati értekezleten megállapított új Egyezmény hatálybalépésével a korábbi Egyezmény és annak mellékletei hatályukat vesztik, még azon szerződő Államok tekintetében is, amelyek az új Egyezményt nem erősítik meg.

3. § - A felülvizsgálati értekezletek közé eső időben a 4., 5., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 17., 18., 19., 20., 22., 23., 24., 29., 37., 44., 45., 46., 49. cikket és a III. Mellékletet felülvizsgálati bizottság módosíthatja. Ennek a bizottságnak a szervezetét és működését ennek az Egyezménynek a II. Melléklete állapítja meg.

A felülvizsgáló bizottság határozatait a Központi Hivatal közvetítésével haladéktalanul közölni kell a szerződő Államok kormányaival. Elfogadottnak kell tekinteni azokat, kivéve ha a közlés napjától számított négy hónapon belül legalább öt kormány kifogást emelt. Ezek a határozatok azt a hónapot követő nyolcadik hónap első napján lépnek hatályba, amelynek folyamán a Központi Hivatal a határozat elfogadását a szerződő Államok kormányainak tudomására hozta. A Központi Hivatal ezt a napot a határozatok elfogadásának közlése alkalmával megjelöli.

65. cikk

Az Egyezmény szövegei. Hivatalos fordítások

Ezt az Egyezményt a fennálló diplomáciai szokásoknak megfelelően francia nyelven kötötték meg és írták alá.

A francia nyelvű szöveghez német, angol, olasz és arab nyelvű szöveget is mellékeltek, amelyek hivatalos fordításként érvényesek.

Eltérés esetében a francia szöveg az irányadó.

ENNEK HITELÉÜL a jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikkal ellátott alulírott Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták.

KELT Bernben, ezerkilencszázhetven február hetedikén egy példányban, amely a Svájci Államszövetség Levéltárában marad letéve és amelyről a Szerződő Felek mindegyike egy-egy hiteles másolatot kap.

(Aláírások)

1 "Állomás" alatt a hajózási járatok kikötőit és a gépkocsijáratoknak a fuvarozási szerződés végrehajtása céljából a közönség részére megnyitott összes szolgálati helyét is érteni kell.

I. melléklet (az 54. cikkhez)

A Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatal (OCTI) Szabályzata

1. cikk

1. § - A Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatal (OCTI) a svájci kormány védelme alatt Bernben székel.

Működésének ellenőrzése, mind igazgatási, mind pénzügyi szempontból az Egyezmény 54. cikkéhen foglalt rendelkezések keretében történik és ezt Intéző Bizottságra bízták.

Evégből az Intéző Bizottság

a) őrködik a fölött, hogy a Központi Hivatal az Egyezményeket és a felülvizsgálati értekezletekről származó egyéb szövegeket helyesen alkalmazza és ha kell, az Egyezmények és szövegek alkalmazásának megkönnyítésére alkalmas intézkedések tekintetében tanácsot ad;

b) indokolt szakvéleményt ad olyan kérdésekre, amelyek a Központi Hivatal működését érinthetik és amelyeket valamely szerződő Állam vagy a Hivatal igazgatója terjeszt az Intéző Bizottság elé.

2. § - a) Az Intéző Bizottság Bernben ülésezik. A Bizottság a szerződő Államok közül választott tizenegy tagból áll.

b) A Svájci Államszövetségnek állandó helye van az Intéző Bizottságban és abban a svájci küldött elnököl. A többi tagállamot ötöt évre nevezik ki. Minden öt évi időszakra diplomáciai értekezlet határozza meg a hivatalban levő Intéző Bizottság javaslatára a következő Intéző Bizottság összetételét, a méltányos földrajzi megoszlás figyelembevételével.

c) Ha a tagállamok között egy hely megürül, az Intéző Bizottság maga jelöl ki másik szerződő Államot a megürült hely betöltésére.

d) Minden tagállam az Intéző Bizottságba küldöttként egy, a nemzetközi fuvarozási kérdésekben jártas személyt jelöl ki.

e) Az Intéző Bizottság ügyviteli szabályzatát maga állapítja meg és maga alakul meg.

Az Intéző Bizottság minden évben legalább egy rendes ülést tart. Ezen felül legalább három tagállam kívánságára rendkívüli üléseket is tart.

Az Intéző Bizottság titkári teendőit a Központi Hivatal látja el.

Az Intéző Bizottság üléseinek a jegyzőkönyveit az összes szerződő Államnak megküldik.

f) A tagállam küldöttjének működése nem díjazott és a működéssel járó utazási költségek a tagállamot terhelik.

3. § - a) Az Intéző Bizottság állapítja meg a Központi Hivatal szervezetére, működésére és személyzetének jogállására vonatkozó szabályzatot.

b) Az Intéző Bizottság nevezi ki a Központi Hivatal vezérigazgatóját, helyettesvezérigazgatóját, tanácsosait és tanácsos-adjunktusait; a svájci kormány terjeszt az Intéző Bizottság elé javaslatot a vezérigazgató és a helyettes-vezérigazgató kinevezésére. Ezeknél a kinevezéseknél az Intéző Bizottság különösen figyelembe veszi a jelöltek hivatottságát és az arányos földrajzi megoszlást.

c) Az Intéző Bizottság hagyja jóvá a Központi Hivatal évi költségvetését, figyelemmel az alábbi 2. cikk rendelkezésére, valamint az évi üzletjelentést.

A Központi Hivatal számvitelének ellenőrzését, amely kizárólag a könyvvitelnek a költségvetés keretében az igazoló okmányokkal történő egyeztetésére vonatkozik, a svájci kormány gyakorolja. A svájci kormány ezeket a számadásokat jelentés kíséretében az Intéző Bizottsághoz továbbítja.

Az Intéző Bizottság közli a szerződő Államokkal a Központi Hivatal üzletjelentésével és évi zárszámadásával együtt a felkérésre hozott döntéseit, határozatait és ajánlásait.

d) Az Intéző Bizottság minden diplomáciai értekezlet részére, legalább két hónappal annak megnyitása előtt, jelentést ad az előző értekezlet óta kifejtett egész működéséről. A diplomáciai értekezlet maga határozza meg összetételét.

2. cikk

1. § - A Központi Hivatal költségeit a szerződő Államok az Egyezmény hatálya alá tartozó vasúti vagy egyéb vonalak hosszának arányában viselik. A hajózási vonalak azonban csak vonalhosszaik felének arányában vesznek részt a költségviselésben. Minden Államnál a hozzájárulás a kilométerenként meghatározott összeget nem haladhatja meg. A hivatalban levő Intéző Bizottság javaslatára ezt az összeget minden ötéves időszakra az a diplomáciai értekezlet állapítja meg, amelynek feladata a jelen Szabályzat 1. cikk 2. §-ának b) pontja alapján az ugyanezen időszakra következő Intéző Bizottság összetételének a megállapítása. Kivételesen, különleges viszonyok között az üzemben tartott vonalakra ez a hozzájárulás az érdekelt kormányok és a Központi Hivatal között létesített megállapodás alapján és az Intéző Bizottság jóváhagyásával legfeljebb 50%-kal csökkenthető. A kilométerre eső évi hitel összegét minden üzleti évre a Központi Hivatal meghallgatása után az Intéző Bizottság szabja meg. A megszabott hitelt mindig teljes összegben kell beszedni. Ha a Központi Hivatal tényleges kiadásai nem érik el az ezen az alapon megszabott hitel összegét, a fel nem használt összeget tartalékalapra kell befizetni.

2. § - Az üzletjelentésnek és az évi zárszámadásnak a szerződő Államok részére történő elküldése alkalmával a Központi Hivatal felhívja az Államokat az eltelt számadási év költségeiből reájuk eső rész befizetésére. Az az Állam, amelyik október 1-ig a reá eső részt nem fizeti be, másodízben is fehívást kap a fizetésre. Ha ennek a felhívásnak sincs eredménye, a Központi Hivatal a felhívást a következő év elején az eltelt számadási évre vonatkozó üzletjelentésének megküldése alkalmából újra megismétli. Ha a rákövetkező július hó 1-ig sincs eredménye a felhívásnak, a késedelmes Állam még egy negyedik megkeresést kap, hogy az esedékes két évi részletét fizesse meg. E megkeresés eredménytelensége esetében a Központi Hivatal három hónap múlva értesíti az illető Államot, hogy ha a várt fizetés az év végéig nem történik meg, az illető állam vonakodását az Egyezménytől történő visszalépésre irányuló hallgatólagos akaratnyilvánításnak kell tekinteni. Ha december hó 31-ig ennek az utolsó megkeresésnek sem lenne eredménye, a Központi Hivatal tudomásul veszi a késedelmes Államnak az Egyezménytől történő visszalépésre vonatkozó hallgatólag kifejezett akaratnyilvánítását és az illető Állam vonalait a nemzetközi fuvarozásban részt vevő vonalak jegyzékéből törli.

3. § - A be nem fizetett összegeket lehetőleg a Központi Hivatal rendelkezésére álló rendes hitelek igénybevétele útján kell fedezni és azokat négy számadási évre lehet felosztani. A hiánynak azt a részét, amely ily módon nem volt fedezhető, külön számadásba állítva a számadásba állítás időpontjában az Egyezmény hatálya alá tartozó vonalak kilométerszámai arányában a többi szerződő Állam terhére kell írni, mégpedig minden egyes Államnál abban a mértékben, amelyben az illető Állam a nem fizető Állammal együtt azon két évi idő alatt, amely a vonakodó Állam visszalépésével végződött, az Egyezményben részt vett.

4. § - Az az Állam, amelynek vonalait a fenti 2. §-ban említett feltételek szerint törölték, csak akkor vétetheti fel azokat újból a nemzetközi fuvarozási szolgálatba, ha előzőleg megfizeti azokat az összegeket, amelyekkel a tekintetbe jövő évekre adós maradt, mégpedig öt százalékos kamattal együtt, amelyet azon naptól számított hatodik hónap végétől kell számítani, amelyen a Központi Hivatal első ízben hívta fel az illető Államot, a reá eső költségrészlet megfizetésére.

3. cikk

1. § - A Központi Hivatal havi folyóiratot ad ki, amely az Egyezmény alkalmazása szempontjából szükséges tájékoztatásokat tartalmazza, különösen a vasúti és más vállalati vonalak jegyzékére, valamint a fuvarozásból kizárt vagy feltételesen fuvarozható tárgyakra vonatkozó közléseket, úgyszintén olyan cikkeket, amelyeknek a folyóiratba történő felvételét a Hivatal célszerűnek találja.

2. § - A folyóirat francia és német nyelven jelenik meg. Minden szerződő Állam és minden részes vasút egy-egy példányt kap díjmentesen. A kívánt további példányokért a Központi Hivatal által megállapított összeget kell fizetni.

4. cikk

1. § - A nemzetközi fuvarozásból származó, ki nem egyenlített követeléseket a hitelező vállalat a Központi Hivatal tudomására hozhatja avégből, hogy az a behajtást könnyítse meg. E célból a Központi Hivatal az adós fuvarozó vállalatot felszólítja, hogy a követelést rendezze vagy közölje a fizetés megtagadásának okát.

2. § - Ha a Központi Hivatal úgy találja, hogy a felhozott visszautasítási indokok eléggé megalapozottak, a feleket az illetékes bíróság előtti, vagy ha a felek ezt kívánják az Egyezmény 57. cikkében (III. Melléklet) szabályozott döntőbíróság előtti eljárásra utasítja.

3. § - Ha a Központi Hivatal úgy találja, hogy az összeg egészben vagy részben jogos tartozás, szakértő meghallgatása után kijelentheti, hogy az adós fuvarozó vállalat a tartozást egészben vagy részben a Központi Hivatalnak fizesse be. Az ily módon befizetett összeg letétbe marad mindaddig, amíg az illetékes bíróság vagy az Egyezmény 57. cikkében (III. Melléklet) szabályozott döntőbíróság az ügyben érdemlegesen dönt.

4. § - Ha valamely fuvarozó vállalat a Központi Hivatal felszólításának két héten belül nem tesz eleget, a fizetés megtagadásának következményeire történő figyelmeztetéssel újabb felszólítást kap.

5. § - Ha ez az újabb felszólítás tíz napig sikertelen marad, a Központi Hivatal indokolással ellátott értesítést intéz ahhoz a szerződő Államhoz, amely az illető fuvarozó vállalat tartozik és egyúttal felkéri, hogy vegye fontolóra a teendő rendszabályokat és különösképpen vizsgálja meg, hogy az adós fuvarozó vállalat vonalai a jegyzékben továbbra is megmaradjanak-e.

6. § - Ha az az Állam, amelyhez az adós fuvarozó vállalat tartozik, kijelenti, hogy az illető fuvarozó vállalatot, jóllehet az a fizetést nem teljesítette, nem tartja a jegyzékből törlendőnek, vagy ha a Központi Hivatal megkeresésére hat hét alatt nem válaszol, teljes joggal fenn áll az a vélelem, hogy az illető Állam az adós fuvarozó vállalat fizetőképességéért a nemzetközi fuvarozásokból eredő követelések tekintetében kezességet vállal.

5. cikk

Az Egyezmény 54. cikk 1. § d)-f) pontjaiban említett tevékenységből eredő különleges költségek fedezésére térítést kell beszedni. A térítés összegét a Központi Hivatal javaslatára az Intéző Bizottság állapítja meg.

II. MELLÉKLET

(a 64. cikk 3. §-ához)

A Felülvizsgáló Bizottság Alapszabályzata

1. cikk

A szerződő Államok kormányai a Bizottság hatáskörébe tartozó tárgykörre vonatkozó javaslataikat közlik a Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatallal, amely azokat haladéktalanul a többi szerződő Állam tudomására hozza.

2. cikk

A Központi Hivatal a Bizottságot ülésre hívja össze, valahányszor annak szükségessége felmerül, vagy ha azt legalább öt szerződő Állam kívánja.

A Bizottság üléseiről az összes szerződő Állam két hónappal megelőzőleg értesítést kap. Az értesítésben pontosan meg kell jelölni azokat a kérdéseket, amelyeknek napirendre tűzését kívánják.

3. cikk

A Bizottság munkájában minden szerződő Állam részt vehet.

Egyik Állam egy másik Állam által képviseltetheti magát; egy Állam azonban legfeljebb csak két másik Államot képviselhet.

Minden Állam maga viseli képviselőjének költségeit.

4. cikk

A Központi Hivatal előkészíti a tárgyalandó kérdéseket és ellátja a Bizottság titkársági teendőit.

A Központi Hivatal vezérigazgatója vagy annak képviselője tanácskozási joggal részt vesz a Bizottság ülésein.

5. cikk

A szerződő Államok többségével egyetértésben a Központi Hivatal tanácskozási joggal történő részvételre a Bizottság üléseire meghívja

a) a nem szerződő Államoknak,

b) a kölcsönösség fenntartásával, fuvarozási ügyekben illetékes nemzetközi kormányközi szervezeteknek,

c) a kölcsönösség fenntartásával, fuvarozási ügyekkel foglalkozó nemzetközi nem kormányközi szervezeteknek

a képviselőit.

6. cikk

A Bizottság érvényesen megalakult, ha abban a szerződő Államok felét képviselik.

7. cikk

A Bizottság minden egyes ülésre elnököt és egy vagy két alelnököt jelöl ki.

8. cikk

A tanácskozások francia és német nyelven folynak. A Bizottság tagjainak előadásait tartalmilag azonnal lefordítják élő szóval. A javaslatok szövegét és az elnök közléseit teljes terjedelemben fordítják le.

9. cikk

A szavazás küldöttségenként és kívánatra név szerinti felhívásra történik; az ülésen képviselt minden egyes szerződő Állam küldöttségének egy szavazati joga van.

Valamely javaslat akkor elfogadott, ha az igenlő szavazatok száma:

a) a Bizottságban képviselt Államok számának legalább egyharmad részét eléri, és

b) nagyobb, mint a nemleges szavazatok száma.

10. cikk

Az ülések jegyzőkönyvei a tanácskozásokat tartalmilag mind a két nyelven röviden összefoglalják. A javaslatokat és a határozatokat a jegyzőkönyvbe mind a két nyelven szó szerint kell felvenni. A jegyzőkönyv francia és német szövegének eltérése esetében a határozatok francia szövege az irányadó.

A jegyzőkönyveket, mihelyt lehetséges, a tagok között szét kell osztani.

Ha a jegyzőkönyv elfogadása az ülés folyamán nem történhet meg, a tagok az esetleges helyesbítéseket megfelelő időn belül közlik a titkársággal.

11. cikk

A munkálatok megkönnyítése céljából a Bizottság albizottságokat alakíthat; olyan albizottságokat is alakíthat, amelyeknek feladata bizonyos kérdéseket egy későbbi ülésre előkészíteni.

Minden egyes albizottság elnököt, alelnököt, és ha szükséges, jelentésszerkesztőt jelöl ki. Egyebekben az albizottságokra értelemszerűen alkalmazni kell az 1-5. és 8-10. cikk rendelkezéseit.

III. MELLÉKLET

(az 57. cikkhez) Döntőbíráskodási Szabályzat

1. cikk

A döntőbírák száma

A nem Államok közötti vitás kérdésekben eljáró döntőbíróság a döntőbíráskodási egyezség kikötései szerint egy, három vagy öt döntőbíróból áll.

2. cikk

A döntőbírák választása

1. § - A döntőbírák jegyzékét előre megállapítják. Minden egyes szerződő Állam legfeljebb két, nemzetközi fuvarjogi szakértő állampolgárát jelölheti ki a döntőbírák jegyzékébe történő felvételre; ezt a jegyzéket a svájci kormány állítja össze és vezeti.

2. § - Ha a döntőbíráskodási egyezség egy döntőbírót ír elő, azt a felek közös megegyezéssel választják.

Ha a döntőbíráskodási egyezség három vagy öt döntőbírót ír elő, a felek mindegyike, az esethez képest, egy, illetőleg két döntőbírót választ.

Az előző bekezdés szerint megválasztott döntő-

bírák közös megegyezéssel, az esethez képest, egy harmadik, vagy ötödik döntőbírót jelölnek ki, aki a döntőbíróság elnöke lesz.

Ha a felek az egyetlen döntőbíró kiválasztásában nem tudnak megegyezni, vagy ha a felek által megválasztott döntőbírák a harmadik, illetőleg ötödik döntőbíró megválasztásában nem tudnak megegyezni, a döntőbíróságot az eset szerint a Központi Hivatal megkeresésére a Svájci Szövetségi Bíróság Elnöke az általa kijelölt döntőbíróval egészíti ki.

A döntőbíróságot az 1. §-ban említett jegyzékben szereplő személyekből kell összeállítani. Ha azonban a döntőbíráskodási egyesség öt döntőbírót ír elő, mindegyik fél jogosult egy-egy olyan döntőbírót választani, aki a jegyzékben nem szerepel.

3. § - Az egyetlen, a harmadik, illetőleg az ötödik döntőbírónak a felekétől eltérő állampolgárságúnak kell lennie.

Harmadik fél beavatkozása a vitába a döntőbíróság összeállítását nem befolyásolja.

3. cikk

Döntőbíráskodási egyezség

A döntőbíráskodáshoz folyamodó felek döntőbíráskodási egyezséget kötnek, amely különösen a következőket állapítja meg:

a) a vita tárgyát, amennyire csak lehet, szabatosan és világosan meghatározva;

b) a döntőbíróság összeállítását és az egy, illetőleg több döntőbíró kijelölésére célszerű határidőt;

c) a döntőbíróság székhelyét.

A döntőbíráskodási egyezséget a döntőbírósági eljárás megnyitása céljából a Központi Hivatallal közölni kell.

4. cikk

Eljárás

A követendő eljárást a döntőbíróság állapítja meg, mégpedig az alábbi rendelkezések figyelembevételével :

a) az eléje terjesztett ügyet a döntőbíróság a felek által szolgáltatott adatok alapján megvizsgálja és elbírálja, anélkül azonban, hogy döntésében a felek magyarázatai által kötve lenne;

b) a döntőbíróság nem ismerhet el többet vagy mást, mint amit a felperes igényelt és nem ismerhet el kevesebbet, mint amennyit az alperes tartozásként elismert;

c) a döntőbíróság a kellőképpen indokolt döntőbírósági ítéletet írásba foglalja és a Központi Hivatal útján a feleknek megküldi;

d) ha a döntőbíróság székhelyén más jogszabály nincs, a döntőbírósági ítélet, kivéve a felülvizsgálatot és a semmisség esetét, nem fellebbezhető.

5. cikk

Irodai teendők

A döntőbíróság irodai teendőit a Központi Hivatal látja el.

6. cikk

Költségek

A döntőbírósági ítélet állapítja meg a költségeket és a kiadásokat, ideértve a döntőbírák tiszteletdíját és meghatározza, hogy azokat melyik fél köteles megfizetni, illetőleg azok a felek között milyen arányban osztandók meg."

PÓTJEGYZŐKÖNYV

a Vasúti Árufuvarozásra (CIM), valamint a Vasúti Személy- és Poggyászfuvarozásra (CIV) vonatkozó, az 1970. évi február hó 7. napján Bernben aláirt Nemzetközi Egyezményekhez

AZ ALULÍROTT MEGHATALMAZOTTAK

a következő rendelkezésekben állapodtak meg:

I.

1. Abból a célból, hogy az 1970. évi egyezmények rendelkezéseit a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság jogrendjének megfelelően a fuvaroztatók számára annyiban is kötelezővé tehessék, amennyiben olyan Államok területrészeinek vasútvonalaira vonatkozik, amelyek az Egyezményeket sem alá nem írták, sem azokhoz nem csatlakoztak, az Egyesült Királyság kormánya felhatalmazást kap arra, hogy - az Egyezmények rendelkezéseitől eltérően - az Egyesült Királyságból kiinduló forgalomban a fuvarlevél-nyomtatványon (CIM), valamint a nemzetközi menetjegyen és poggyászvevényen (CIV) erre a Pótjegyzőkönyvre vonatkozó utalást vegyen fel.

2. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyságban a fuvarozásra vonatkozó jogi szabályozás nem tartalmaz semmiféle kötelezettséget a díjszabások kihirdetésére és azoknak a fuvaroztató felekkel szembeni egyenlő alkalmazására,

a) a CIM-nek azok a rendelkezései, amelyek a díjszabások kihirdetését és azoknak a fuvaroztató felekkel szembeni egyenlő alkalmazását kötelezővé teszik, az Egyesült Királyságban nem érvényesek;

b) azokat a fuvardíjakat és mellékdíjakat, amelyeket a vasutak az Egyesült Királyságban beszedni jogosultak, a CIM hatálya alá tartozó nemzetközi forgalomban is alkalmazni kell.

3. A CIM I. Mellékletéhez tartozó annak a külön függeléknek a megállapításáig és hatályba lépéséig, amely a veszélyes anyagoknak a kontinens és az Egyesült Királyság közötti vasúti-tengeri forgalmára eltérő rendelkezéseket fog tartalmazni, az Egyesült Királyságba irányuló és az onnan kiinduló forgalomban a CIM alapján fuvarozott veszélyes anyagoknak meg kell felelniük mind a CIM I. Mellékletében foglalt rendelkezéseknek, mind pedig az Egyesült Királyságban a veszélyes anyagok vasúti-tengeri forgalomban történő fuvarozására érvényes feltételeknek.

II.

1. Abból a célból, hogy az 1970. évi Egyezmények rendelkezéseit Írország jogrendjének megfelelően a fuvaroztatók számára annyiban is kötelezővé tehessék, amennyiben olyan Államok területrészeinek vasútvonalaira vonatkozik, amelyek az Egyezményeket sem alá nem írták, sem azokhoz nem csatlakoztak, Írország kormánya felhatalmazást kap arra, hogy az Egyezmények rendelkezéseitől eltérően az Írországból kiinduló forgalomban a fuvarlevél-nyomtatványon (CIM). valamint a nemzetközi menetjegyen és poggyászvevényen (CIV) erre a Pótjegyzőkönyvre vonatkozó utalást vegyen fel.

2. Tekintettel arra, hogy Írországban a fuvarozásra vonatkozó jogi szabályozás nem tartalmaz semmiféle kötelezettséget a díjszabások kihirdetésére és azoknak a fuvaroztató felekkel szembeni egyenlő alkalmazására,

a) a CIM-nek azok a rendelkezései, amelyek a díjszabások kihirdetését és azoknak a fuvaroztató felekkel szembeni egyenlő alkalmazását kötelezővé teszik, Írországban nem érvényesek;

b) azokat a fuvardíjakat és mellékdíjakat, amelyeket a vasutak Írországban beszedni jogosultak, a CIM hatálya alá tartozó nemzetközi forgalomban is alkalmazni kell.

3. A CIM I. Mellékletéhez tartozó annak a külön függeléknek a megállapításáig és hatálybalépéséig, amely a veszélyes anyagoknak a kontinens ós az Írország közötti vasúti-tengeri forgalmára eltérő rendelkezéseket fog tartalmazni, az Írországba irányuló és az onnan kiinduló forgalomban a CIM alapján fuvarozott veszélyes anyagoknak meg kell felelniük mind a CIM I. Mellékletében foglalt rendelkezéseknek, mind pedig az Írországban a veszélyes anyagok vasúti-tengeri forgalomban történő fuvarozására érvényes feltételeknek.

III.

A CIM és a CIV Egyezmény rendelkezései semmi tekintetben sem érinthetik azoknak a rendelkezéseknek az érvényességét, amelyeket egyes Államok megállapítanak a közöttük lebonyolódó forgalomra egyes szerződések - mint pl. az Európai Szén és Acél Közösségre, valamint az Európai Gazdasági Közösségre vonatkozó szerződés - alkalmazása keretében.

IV.

Az 1970. évi Egyezményeket kiegészítő ez a Jegyzőkönyv az 1970. évi április hó 30. napján aláírásra nyitva áll.

A Jegyzőkönyvet meg kell erősíteni.

Azok az Államok, amelyek eddig az időpontig a jelen Jegyzőkönyvet nem írták alá és azok, amelyek az 1970. évi CIM 67. és CIV 62. cikke alapján az említett Egyezményekben részt vesznek, a jelen Jegyzőkönyvhöz jegyzék útján csatlakozhatnak.

A megerősítési okmányt vagy a csatlakozásról szóló jegyzéket a svájci kormánynál kell letétbe helyezni.

ENNEK HITELÉÜL a jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikkal ellátott, alulírott Meghatalmazottak ezt a Jegyzőkönyvet aláírták.

KELT Bernben, az ezerkilencszázhetvenedik évi február hó hetedik napján, egy példányban, amely a Svájci Államszövetség Levéltárában marad letéve, és amelyről a Szerződő Felek mindegyike egy-egy hiteles másolatot kap.

(Aláírások)

3. § (1) Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1975. évi január hó 1. napjától kell alkalmazni; egyidejűleg a Bernben, 1961. évi február hó 25. napján aláírt Vasúti Árufuvarozási, valamint Személy- és Poggyászfuvarozási Nemzetközi Egyezmények kihirdetéséről szóló 1964. évi 30. számú törvényerejű rendelet hatályát veszti.

(2) A törvényerejű rendelet végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Vass Istvánné s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára helyett