31/1976. (VIII. 25.) MT rendelet

a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Norvég Királyság Kormánya között a nemzetközi közúti fuvarozás tárgyában Oslóban, az 1975. évi október hó 6. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről

(A jóváhagyásról szóló jegyzékváltás Budapesten, az 1976. évi március hó 16. napján megtörtént.)

1. §

A Minisztertanács a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Norvég Királyság Kormánya között a nemzetközi közúti fuvarozás tárgyában Oslóban, az 1975. évi október hó 6. napján aláírt egyezményt e rendelettel kihirdeti.

2. §

Az egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:

"EGYEZMÉNY

a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Norvég Királyság Kormánya között a nemzetközi közúti fuvarozás tárgyában

A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Norvég Királyság Kormánya attól a szándéktól vezetve, hogy a két ország között, a két országba és azokból, valamint a két országon át gépjárművel végzett személy- és árufuvarozást elősegítse, a következőkben állapodott meg:

I. SZEMÉLYFUVAROZÁS

1. Cikk

(1) Minden, a két ország között, a két országba és azokból, valamint a két országon át fuvardíj vagy más ellenszolgáltatás fejében végzett személyfuvarozás, amelyet olyan gépjárművel bonyolítanak le, amelyben a vezetőülésen kívül több mint 8 ülés van, - a 4. cikkben felsoroltak kivételével - engedélyezési kötelezettség alá esik.

(2) A fuvarozóknak nemzetközi fuvarozás végzéséhez nemzeti engedéllyel kell rendelkezniük.

2. cikk

(1) A két ország között, a két országba és azokból, valamint azok területén áthaladó menetrendszerű vonalakat a Szerződő Felek illetékes hatóságai közös megegyezéssel engedélyezik.

(2) Az engedélyt mindegyik illetékes hatóság a saját területén fekvő útvonalrészre adja ki.

(3) Az illetékes hatóságok közös megegyezéssel határozzák meg az engedélyezés feltételeit, nevezetesen az engedély érvényességének időtartamát, a járatok sűrűségét, a menetrendet és az alkalmazandó díjszabásokat.

3. cikk

(1) Az engedély iránti kérelmet a járművet nyilvántartó ország illetékes hatóságához kell intézni, amely azt - ha nincs ellenvetése - átadja a másik Szerződő Fél illetékes hatóságának.

(2) A kérelemhez csatolni kell a szükséges adatokat (javasolt menetrend, díjszabás és útvonaltervezet, az üzemeltetés időtartama az év folyamán és a forgalom megkezdésének tervbe vett időpontja) tartalmazó okmányokat. Az illetékes hatóságok egyéb - általuk szükségesnek vélt -adatok közlését is kérhetik.

4. cikk

Az esetenkénti turista fuvarozások nem esnek engedélyezési kötelezettség alá. Ilyen esetenkénti fuvarozásnak minősül, ha ugyanazokat a személyeket ugyanazzal a járművel fuvarozzák:

a) olyan körutazás keretében, amely a járművet nyilvántartó országban kezdődik és amelyet ugyanott szándékoznak befejezni,

vagy

b) olyan utazás keretében, amely a járművet nyilvántartó ország területén kezdődik és a másik Szerződő Fél területén levő rendeltetési- helyen fejeződik be, azzal a feltétellel, hogy a jármű - kivéve, ha eltérő engedélyt adnak - üresen tér vissza a nyilvántartó országba.

5. cikk

Más - a 4. cikkben nem említett - nem menetrendszerű személyfuvarozásokra irányuló kérelmeket azon Szerződő Fél illetékes hatóságához kell benyújtani, amelynek területén a fuvarozó be van jegyezve. Az illetékes hatóság a kérelmeket - elfogadás esetén - átadja a másik Szerződő Fél illetékes hatóságának.

II. ÁRUFUVAROZÁS

6. cikk

(1) Minden, a két ország között, a két országba és azokból, valamint azok területén át fuvardíj vagy más ellenszolgáltatás fejében, valamint saját számlára végzett árufuvarozás - a 7. cikkben felsoroltak kivételével - engedélyezési kötelezettség alá esik.

(2) A fuvarozóknak nemzetközi fuvarozás végzésére nemzeti engedéllyel kell rendelkezniük.

7. cikk

Nem szükséges engedély a következő fuvarozásokra:

a) vásári és kiállítási áruk, valamint felszerelések fuvarozása;

b) színházi díszletek és kellékek fuvarozása;

c) hangszerek, valamint rádió, televízió adások és filmfelvételek céljára szolgáló felszerelések fuvarozása;

d) versenylovak, versenyjárművek és sportrendezvények céljait szolgáló egyéb sportfelszerelési cikkek fuvarozása;

e) meghibásodott járművek fuvarozása;

f) átköltözködési ingóságok fuvarozása;

g) hullafuvarozás.

8. cikk

(1) Minden útra és minden járműre (járműszerelvényre) külön engedélyt kell kiadni. Ez az engedély a visszaútra is érvényes.

(2) Az engedélyt csak az a fuvarozó használhatja, akinek a részére azt kiadták, és az nem ruházható át.

9. cikk

(1) Az engedélyeket a gépjárművet nyilvántartó ország illetékes hatósága adja ki a másik Szerződő Fél nevében azoknak a kontingenseknek a keretén belül, amelyeket a Szerződő Felek illetékes hatóságai évenként közösen állapítanak meg.

(2) A két ország illetékes hatóságai a jelen Egyezmény alapján végzett fuvarozások céljára megfelelő mennyiségű engedélyűrlapot adnak át egymásnak.

(3) Az engedély mintáját a Szerződő Felek illetékes hatóságai közösen állapítják meg.

III. EGYÉB RENDELKEZÉSEK

10. cikk

(1) Az a fuvarozó, akinek székhelye az egyik Szerződő Fél területén van, nem végezhet személy- vagy árufuvarozást a másik Szerződő Fél területén levő két pont között, kivéve, ha ezt a másik Szerződő Féltől beszerzett külön engedély lehetővé teszi.

(2) A két ország közül bármelyikben bejegyzett fuvarozó nem végezhet személy- és árufuvarozást a másik ország és harmadik ország között, kivéve, ha ezt a másik Szerződő Féltől beszerzett külön engedély lehetővé teszi.

11. cikk

Az ebben az Egyezményben említett megfelelő engedélyeket a másik Szerződő Fél területén végzett minden fuvarozás során a járművön kell tartani és azokat az ellenőrzésre jogosult közegek felszólítására fel kell mutatni.

12. cikk

(1) A Szerződő Felek fuvarozói kötelesek annak az államnak a közlekedési szabályait és egyéb jogszabályait megtartani, amelynek területén a jármű közlekedik.

(2) Abban az esetben, ha a fuvarozásra használt jármű súlya és vagy mérete meghaladja az annak a Szerződő Félnek a területén engedélyezett súlyokat és vagy méreteket, amelynek területén a fuvarozást végzik, e Szerződő Fél illetékes hatóságának külön engedélyét is meg kell szerezni.

13. cikk

(1) Mindazok a Magyar Népköztársaság vagy a Norvég Királyság területén nyilvántartásba vett, a jelen Egyezmény 1. cikkének (1) bekezdésében említett gépjárművek, amelyek nemzetközi személyfuvarozás során a másik állam területére ideiglenesen belépnek, ennek az államnak a területén kölcsönösen mentesülnek a vonatkozó fuvarozási tevékenység után vagy a gépjármű birtoklásának vagy forgalomba helyezésének jogáért, valamint a fuvarozási engedély kiadásáért fizetendő adók, pótadók, illetékek és díjak alól.

(2) Azok a Magyar Népköztársaság vagy a Norvég Királyság területén nyilvántartásba vett gépjárművek és mindenfajta pótkocsijaik, amelyek nemzetközi árufuvarozás során a másik állam területére ideiglenesen belépnek, ennek az államnak a területén a jelen Egyezmény 9. cikke szerint meghatározott kontingenseken belül mentesülnek a vonatkozó fuvarozási tevékenység után vagy a gépjármű birtoklásának vagy forgalomba helyezésének jogáért, valamint a fuvarozási engedély kiadásáért fizetendő adók, pótadók, illetékek és díjak alól.

(3) Az e cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt mentesség nem terjed ki a speciális úthasználati díjakra, a gépjárművek üzemanyagfogyasztásával kapcsolatos vámokra és forgalmi adókra, kivéve a gépjárművek rendes üzemanyagtartályaiban belépéskor levő üzemanyagot, valamint a 12. cikk (2) bekezdésében említett külön engedélyért fizetendő díjra.

14. cikk

(1) Ha az egyik Szerződő Félnek a másik Szerződő Fél területén tartózkodó fuvarozója jelen Egyezmény valamely rendelkezését megsérti, e Szerződő Fél illetékes hatósága erről a másik Szerződő Fél illetékes hatóságát (anélkül, hogy ez az annak területén érvényesíthető bármilyen jogkövetkezmény tekintetében előzetes állásfoglalást jelentene) tájékoztathatja.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett egyezménysértés esetén annak a Szerződő Félnek az illetékes hatósága, amelynek területén az egyezménysértést elkövették, kérheti a másik Szerződő Fél illetékes hatóságát:

a) figyelmeztesse a fuvarozót, hogy bármilyen további egyezménysértés az engedélyek meghatározott időtartamra vonatkozó vagy végleges visszautasítását eredményezheti;

b) értesítse a fuvarozót a visszautasításról vagy megtagadásról.

(3) Az az illetékes hatóság, amelyhez ilyen kérést intéznek, köteles annak eleget tenni és a másik Szerződő Fél illetékes hatóságát a megtett intézkedésekről - amint az ésszerűen lehetséges -értesíteni.

15. cikk

(1) A Szerződő Felek illetékes hatóságai a jelen Egyezmény végrehajtásával összefüggő kérdésekben állandó, közvetlen kapcsolatot tartanak fenn egymással.

(2) Mindegyik Szerződő Fél közli a másik Szerződő Féllel a jelen Egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kérdésekben intézkedésre jogosult illetékes hatóságokat.

(3) Az illetékes hatóságok képviselői szükség esetén Vegyesbizottság keretében találkoznak, hogy megállapítsák a 9. cikk szerinti kontingenseket, szabályozzák a fuvarozási tevékenységet és megoldjanak olyan problémákat, amelyek jelen Egyezmény végrehajtásából adódhatnak.

16. cikk

Ez az Egyezmény az azt a napot követő 30. napon lép hatályba, amikor a Szerződő Felek kormányai értesítették egymást, hogy a megkívánt alkotmányjogi követelményeknek eleget tettek.

17. cikk

Az Egyezmény a hatálybalépéstől számított egy évig marad hatályban és azután hatálya évről évre hallgatólagosan meghosszabbodik, kivéve, ha azt valamelyik Szerződő Fél legalább három hónappal a naptári év vége előtt felmondja.

Készült Oslóban, az 1975. évi október hó 6. napján, két példányban, angol nyelven, mindkét példány egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében:

Dr. Tőzsér István s. k.,

A Norvég Királyság Kormánya nevében:

Per Danjord s. k."

3. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1976. évi április hó 15. napjától kell alkalmazni.

(2)[1] E rendelet végrehajtásáról - az államháztartásért felelős miniszterrel és a közlekedésrendészetért felelős miniszterrel egyetértésben - a közlekedésért felelős miniszter gondoskodik.

Huszár István s. k.,

a Minisztertanács elnökhelyettese