34/1976. (IX. 29.) MT rendelet

a járványos állatbetegségekkel kapcsolatos kártalanításról

1. §

(1) A hatósági rendelkezésre leölt, kiirtott (a továbbiakban: leölt), illetőleg elkülönítőbe vitt és elhullott, valamint a kötelező védőoltás vagy megelőző gyógyszeres kezelés következtében elhullott szarvasmarha, bivaly, juh, kecske, sertés, ló, szamár, öszvér, baromfi, házinyúl, méhcsalád és a ragodós száj- és körömfájás elleni védekezés során az egyéni állattartóktól elkülönítőbe vitt sertés után, továbbá a hatósági rendelkezésre megsemmisített, állatbetegségek terjesztésére alkalmas tárgyakért - a trágya kivételével - kártalanítás jár.

(2) A beteg, betegségre vagy fertőzésre gyanús állat leölése és az állatbetegségek terjesztésére alkalmas tárgyak megsemmisítése a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - meghatározott, nagy gazdasági kárt okozó fertőző állatbetegségek esetében, az egyes állatbetegségek elleni védekezésre kiadott jogszabályok előírásai szerint rendelhető el.

2. §

Nem jár kártalanítás:

a) az állami szervek, állami gazdaságok, egyéb állami vállalatok és intézmények tulajdonában vagy birtokában levő állatokért;

b) az országba tilalom ellenére vagy a szabályok megkerülésével behozott állatokért és tárgyakért;

c) ha a megbetegedésért a tulajdonost terheli a felelősség;

d) a vágóhídon és vágóállatvásáron levő, illetőleg oda hajtott, szállított vagy irányított vágóállatokért;

e) az elkülönítő felszámolása után a tulajdonosnak visszaadott állatokért;

f) a kedvtelésből tartott állatokért.

3. §

A tulajdonos elveszti kártalanítási igényét, ha

a) a fertőző állatbetegségek bejelentésére meghatározott kötelezettségének nem, vagy késedelmesen tesz eleget;

b) a tulajdonátruházás (vétel, csere, ajándékozás stb) vagy tulajdonátszállás (öröklés stb.) útján szerzett állat betegségéről már az állat megszerzésekor tudomása volt;

c) az állatbetegségek megelőzésére előirt óvórendszabályokat nem tartja meg.

4. §

(1) A kártalanítás mértéke az állat becsült értékének 80%-a, ha pedig az állatra mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek, a becsült érték 90%-a, feltéve hogy az állat - juh. kecske, sertés, baromfi, házinyúl és mézelő méh esetében az állomány - a boncolás és a kiegészítő laboratóriumi vizsgálat eredménye alapján abban a betegségben betegnek, illetve arra gyanúsnak bizonyult, amely miatt leölését elrendelték.

(2) A kártalanítás mértéke a teljes becsült érték, ha

a) a boncolás és a kiegészítő laboratóriumi vizsgálat során megállapították, hogy az állat, illetve az állomány mentes attól a betegségtől, amely miatt leölését elrendelték;

b) az állat leölését kórjelzés céljából rendelték el;

c) az állat kötelező védőoltás vagy megelőző gyógyszeres kezelés következtében hullott el.

(3) A kártalanítás mértéke a ragadós száj- és körömfájás miatt egyéni állattartótól elkülönítőbe vitt valamennyi sertés után azonos az (1) bekezdésben foglaltakkal.

(4) A hatósági rendelkezésre megsemmisített betegségterjesztő tárgyakért járó kártalanítás mértéke becsült értékük 80%-a.

(5) A kártalanítás összegéből le kell vonni:

a) a hatósági rendelkezésre leölt, az elkülönítőbe vitt, illetve a kötelező védőoltás vagy megelőző gyógyszeres kezelés következtében elhullott állat tulajdonosának rendelkezésére bocsátott testrészek értékét;

b) ha az állat biztosítva volt, a ténylegesen kifizetett kártérítési összeget.

5. §

(1) Az állatnak a kártalanítás alapjául szolgáló becsült értékét

- hatósági rendelkezés alapján történő leölés vagy elkülönítőbe szállítás előtt közvetlenül, élő állapotban,

- kötelező védőoltás vagy megelőző gyógyszeres kezelés következtében történt elhullás esetén - ha erre korábban lehetőség nem volt - elhullott állapotban,

- a betegség terjesztésére alkalmas tárgy becsült értékét pedig megsemmisítés előtt

kell megállapítani.

(2) A becsült értéket a hatósági jogkörrel rendelkező állatorvos által lefolytatott becslési eljárás során a községi szakigazgatási szerv, a városi, fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági és élelmezésügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve, illetőleg a megyei városi kerületi hivatal véleményének meghallgatása mellett a községben, városban kialakult árak figyelembevételével kell megállapítani. A becsült érték a hatósági árat, illetve az állami vállalat által alkalmazott szabad felvásárlási árat nem haladhatja meg.

6. §

(1) A kártalanítás jogosságát és összegét annak a járásnak, városnak vagy fővárosi kerületnek a főállatorvosa (a továbbiakban: járási főállatorvos) állapítja meg, akinek működési területén az állat leölését vagy elkülönítőbe szállítását, a betegség terjesztésére alkalmas tárgy megsemmisítését elrendelték, illetőleg az állat a kötelező védőoltás vagy megelőző gyógyszeres kezelés következtében elhullott.

(2) Ha a járási főállatorvos azt állapítja meg, hogy kártalanítás nem jár, és elkobzásnak nincs helye, a hatósági rendelkezésre leölt állat felhasználható és forgalomba hozható részeit, illetőleg az ezek értékesítéséből befolyt összegeket - a felmerült költségek levonásával - a tulajdonosnak kell kiszolgáltatni.

7. §

A kártalanítással kapcsolatos eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni.

8. §

(1) A kártalanítás összegét az Állami Biztosító a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül köteles az állat, illetőleg a betegség terjesztésére alkalmas tárgy volt tulajdonosának kifizetni.

(2) A kártalanítási igény harmadik személyre nem ruházható át.

9. §

Ez a rendelet 1977. január 1. napján lép hatályba, egyidejűleg a 32/1954. (V. 22.) MT, a 40/1959. (IX. 27.) Korm., a 6/1965. (V. 1.) Korm., az 5/1967. (I. 29.) Korm. rendeletek, valamint a 29/1972. (X. 4.) MT rendelet mellékletének 3. pontja és a 8/1973. (II. 28.) MT rendelet mellékletének 2. pontja hatályát veszti. A rendelet végrehajtásáról a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - gondoskodik.

Aczél György s. k.,

a Minisztertanács elnökhelyettese