4/1976. (III. 4.) MT rendelet
az igazságügyi szakértőkről
Általános rendelkezések
1. §
(1) Az igazságügyi szakértő feladata, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, az egyéb nyomozó hatóság és más kirendelő szerv, illetőleg - jogszabályban meghatározott esetben - magánszemély számára a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvélemény útján segítse az igazság megállapítását.
(2) Az igazságügyi szakértő tevékenységét jogszabályban meghatározott működési területén fejti ki.
2. §
(1) Igazságügyi szakértői tevékenységet állandó igazságügyi szakértő, jogszabályban meghatározott esetben pedig erre kijelölt szerv (intézet, intézmény, vállalat stb.) láthat el.
(2) Ha állandó igazságügyi szakértő vagy szerv igénybevétele akadályba ütközik, kijelölt igazságügyi szakértő vehető igénybe.
(3) Kijelölt igazságügyi szakértő hiányában megfelelő szakértelemmel rendelkező személy, illetőleg szerv is kirendelhető szakértői feladatok ellátására.
3. §
(1) Állandó igazságügyi szakértő csak az a büntetlen előéletű személy lehet, aki a szakterületének megfelelő felsőfokú képesítéssel (egyetemi, főiskolai oklevél, szakvizsga) rendelkezik, illetőleg akinek megfelelő szakmai gyakorlata van.
(2) Az állandó igazságügyi szakértők az igazságügyi szakértői intézetek illetőleg irodák (a továbbiakban együtt: igazságügyi szakértői intézet) az orvostudományi egyetemek igazságügyi orvostani intézetei (a továbbiakban: igazságügyi orvostani intézet), illetőleg a Belügyminisztérium állományába tartoznak.
(3) A szakértői vélemények adására kijelölt szerveket, továbbá a kijelölt igazságügyi szakértők nevét hivatalos névjegyzék tartalmazza.
Az igazságügyi szakértői és az igazságügyi orvostani intézetek. Az állandó igazságügyi szakértők
4. §
Az igazságügyi szakértői intézetet a tevékenységi körébe tartozó szakágban a bíróság, az ügyészség, a rendőrség és az egyéb nyomozó hatóság veheti igénybe. Az intézet más állami szerv vagy társadalmi szervezet, továbbá a védő, a jogi képviselő, illetőleg a büntető eljárás más résztvevője, valamint magánszemély számára is adhat szakvéleményt, amennyiben ez az igazságügyi, illetőleg a bűnüldöző szervek megbízásából származó feladatainak ellátását nem akadályozza és azzal nem összeférhetetlen.
5. §
(1) Az igazságügyi szakértői intézetek könyvszakértői, műszaki szakértői, orvosszakértői, illetőleg vegyészeti (toxikológiai) szakterületen működnek. Intézet szervezése, székhelyének, tevékenységi körének és működési területének megállapítása - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - az igazságügyminiszter hatáskörébe tartozik. Működésük anyagi feltételeiről az Igazságügyi Minisztérium költségvetésében kell gondoskodni.
(2) Az igazságügyi szakértői intézetek vezetőit és állandó szakértőit az igazságügyminiszter nevezi ki.
6. §
(1) Az igazságügyi orvostani intézetek állandó szakértőit az egészségügyi miniszter nevezi ki. A tevékenységükkel kapcsolatos költségekről az Egészségügyi Minisztérium költségvetésében kell gondoskodni.
(2) A Belügyminisztérium állományába tartozó állandó rendőrorvos szakértőket a belügyminiszter nevezi ki. A tevékenységükkel kapcsolatos költségekről a Belügyminisztérium költségvetésében kell gondoskodni.
(3) Az igazságügyi orvostani intézetek, illetőleg a Belügyminisztérium állományába tartozó állandó rendőrorvos szakértők működési területét az igazságügyminiszter állapítja meg az egészségügyi miniszterrel, illetőleg a belügyminiszterrel egyetértésben.
7. §
(1) Az igazságügyi orvostani intézetek, valamint a Belügyminisztérium állandó rendőrorvos szakértői a tevékenységüket az igazságügyi szakértői intézetek állandó szakértőire vonatkozó szabályok szerint látják el.
(2) A Belügyminisztérium állományába tartozó állandó rendőrorvos szakértők igazságügyi szakértői ügykörükbe tartozó feladatainak elosztása -ha valamely igazságügyi szakértői intézet, illetőleg igazságügyi orvostani intézet székhelyén működnek - az intézet vezetőjének a feladata.
Kijelölt és esetileg igénybevett szakértők
8. §
(1) A kijelölt igazságügyi szakértő e tevékenység ellátására a szakértői névjegyzékbe való felvétellel válik jogosulttá. A kijelölt szakértők szakképzettségére az állandó szakértőkre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(2) A kijelölt szakértőt a szakértői névjegyzékbe - a fővárosi, illetőleg a megyei főügyésszel egyetértésben - a fővárosi, illetőleg a megyei bíróság elnöke, több megye vagy az egész ország területére illetékes szakértőt pedig az igazságügyminiszter a legfőbb ügyésszel egyetértésben veszi fel.
(3) A kijelölés megszűnik, ha a szakértő lemond, vagy a kijelölő szerv a kijelölést visszavonja. A kijelölést vissza kell vonni, ha annak felételei nem voltak meg, vagy utóbb megszűntek, illetőleg a kijelölő szerv a szakértőt a feladatának ellátására nem tartja alkalmasnak.
9. §
(1) A munkáltató a munkaviszonyban levő kijelölt igazságügyi szakértőt a szakértői vélemény előterjesztéséhez, a tárgyaláson való megjelenéséhez, illetőleg a helyszíni szemle (vizsgálat) elvégzéséhez szükséges időre köteles a munkája alól mentesíteni és részére erre az időre átlagkeresetet fizetni. A szakértői vélemény elkészítése címén a szakértőt munkaidő-kedvezmény nem illeti meg.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell az eljárási jogszabályokban meghatározott esetben kirendelt - munkaviszonyban álló - egyéb szakértőre is [2. § (3) bekezdés].
Az igazságügyi szakértői működés felügyelete
10. §
Az orvosszakértői működés felett az egészségügyi minisztert, a könyvszakértői működés felett a pénzügyminisztert, más szakértői működés felett pedig a szakterület szerint illetékes minisztert (országos hatáskörű szerv vezetőjét) szakfelügyeleti jog illeti meg. A szakértői működés felett egyéb vonatkozásban az igazságügyminiszter gyakorol felügyeletet.
Szakértői vélemények felülvizsgálata
11. §
(1) A szakértői vélemények felülvizsgálatát ellátó testületek:
a) az Állatorvostudományi Egyetem Igazságügyi Felülvéleményező Bizottsága;
b) az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága;
c) az Igazságügyi Könyvszakértői Bizottság;
d) az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottság;
e) az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság;
f) az igazságügyminiszter által - az érdekelt miniszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben kijelölt - egyéb testület, illetve szerv.
(2) Az Állatorvostudományi Egyetem Igazságügyi Felülvéleményező Bizottsága, valamint az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottság a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága az egészségügyi miniszter, az Igazságügyi Könyvszakértői Bizottság a pénzügyminiszter, az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság pedig az oktatási miniszter felügyelete és irányítása alatt működik. Igazságügyi vonatkozású tevékenységük felett az igazságügyminiszter gyakorol felügyeletet.
(3) A felülvizsgálatot ellátó testületek tagjait a testület felett felügyeletet gyakorló miniszter az igazságügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésiben nevezi ki, és szabályozza - az igazságügyminiszterrel egyetértésben - a testületek működését is.
Szakmai továbbképzés
12. §
Az állandó és a kijelölt szakértők szakmai továbbképzéséről a szakterület szerint illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője), a szükséges jogi ismeretek oktatásáról pedig az igazságügyminiszter gondoskodik.
Záró rendelkezések
13. §
(1) Ez a rendelet az 1976. évi április hó 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Egyidejűleg az igazságügyi szakértői szervezetről szóló 29/1964. (XI. 23.) Korm. rendelet hatályát veszti.
(2) A már fennálló igazságügyi szakértői intézetek és irodák működésüket e rendelet alapján folytatják.
(3) Ez a rendelet nem érinti a Szerzői Jogi Szakértői Testületre vonatkozó szabályokat.
(4) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy a rendelet végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben gondoskodjék.
Lázár György s. k.,
a Minisztertanács elnöke