6/1976. (V. 27.) EüM rendelet
a szabadságvesztésből szabadult személyek szociális támogatásáról
A szabadságvesztésből szabadult személyek utógondozásáról szóló 1975. évi 20. tvr. (a továbbiakban: tvr.) végrehajtása tárgyában, a szabadságvesztésből szabadult személyek szociális támogatása érdekében - az igazságügyminiszterrel, a munkaügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével egyetértésben - az alábbiakat rendelem:
1. §
(1) Az egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerv a szabdságvesztésből szabadult személy (a továbbiakban: szabadult személy) szociális támogatása és segítése érdekében
a) a szabadult személyt rendkívüli szociális segélyben, illetőleg szociális kölcsönben részesítheti, útiköltséggel láthatja el, valamint
b) egyéb szociális juttatásban (rendszeres szociális segély, szociális otthonban elhelyezés stb.) részesítheti, ha az egyes ellátási formákra vonatkozó jogszabályokban meghatározott feltételek fennállnak;
c) azokban a városokban, amelyekben a tanács átmeneti szállást tart fenn, a szabadult személy részére szállás biztosítható.
(2) Az (1) bekezdésben említett szociális ellátásokat kérheti a szabadult személy, illetőleg javasolhatja a büntetésvégrehajtási intézet, valamint a hivatásos és társadalmi pártfogó.
2. §
(1) A rendkívüli szociális segély, illetőleg a szociális kölcsön célja, hogy elősegítse az arra rászoruló szabadult személynek a társadalomba való beilleszkedéséhez szükséges anyagi feltételek megteremtését.
(2) A szociális kölcsön megállapítása a községi, nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerve, illetőleg a városi, fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve, továbbá a megyei városi tanács végrehajtó bizottsága kerületi hivatala (a továbbiakban: szakigazgatási szerv) hatáskörébe tartozik.
(3) Rendkívüli szociális segélyben általában azt a munkaképtelen szabadult személyt lehet részesíteni, akinél a 4/1968. (VII. 12.) EüM. rendeletben foglalt feltételek fennállnak.
(4) Egyszeri szociális kölcsönt lehet kiutalni annak a munkaképes szabadult személynek, akinek munkahelye fizetési előleget nem adott és létfenntartását első munkabére kézhezvételéig biztosítani nem tudja, vagy aki önhibáján kívül munkaviszonyba lépni, illetőleg egyéb kereső foglalkozást folytatni még nem tudott.
3. §
(1) Minden anyagi támogatás juttatása előtt a büntetésvégrehajtási intézet által kiállított szabadulási igazolásból meg kell állapítani, hogy a szabadult személynek van-e olyan büntetésvégrehajtás alatti keresménye, amelyből a szükséges kiadásait fedezheti.
(2) Csak különös méltánylást érdemlő körülmények esetén adható:
a) rendkívüli szociális segély, illetőleg szociális kölcsön annak a szabadult személynek, akinek büntetésvégrehajtás alatti keresménye a munkaviszonyon alapuló özvegyi nyugdíjnak a külön jogszabályban meghatározott mindenkori legkisebb mértékét meghaladja;
b) szociális kölcsön annak a munkaképes szabadult személynek, aki azt a szabadulását követő 30 nap eltelte után kéri.
(3) Nem adható rendkívüli szociális segély, illetve szociális kölcsön annak a munkaképes szabadult személynek, aki a külön jogszabályban meghatározott munkavállalási kötelezettségének nem tett eleget.
4. §
(1) A szociális kölcsön biztosítása előtt a szabadult személynek írásban nyilatkoznia kell arról, hogy vállalja a számára kifizetett szociális kölcsönnek az előírt részletekben és határidőre történő visszafizetését. A nyilatkozat aláírását megtagadó szabadult személy kölcsönben nem részesíthető.
(2) A szociális kölcsön visszafizetését - a szabadult személy szociális körülményeitől függően egy összegben vagy részletekben - a kiutalást engedélyező határozatban kell előírni, egyúttal meg kell állapítani a részletek összegét és esedékességének időpontját is. A kölcsön visszafizetésének határideje a megállapítástól számított legfeljebb 6 hónap.
(3) Ha a szociális kölcsönben részesített személy visszafizetési kötelezettségének nem tett eleget, a szakigazgatási szerv a körülmények mérlegelése, szükség szerint a hivatásos, illetőleg társadalmi pártfogó véleményének kikérése után:
a) különös méltánylást érdemlő esetben a viszszafizetés határidejét legfeljebb további 3 hónappal meghosszabbíthatja,
b) a 4/1968. (VII. 12.) EüM rendeletben foglalt feltételek fennállása esetén a kölcsön hátralékos összegét, mint rendkívüli segélyt elengedheti,
c) megkeresi a tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervét a vissza nem fizetett összeg behajtása érdekében. A behajtás során az adóbehajtásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
5. §
Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, egyidejűleg a szabadságvesztésből szabadult személyek utógondozásáról szóló 9/1966. (Eü. K. 4.) EüM utasítás hatályát veszti.
Dr. Schultheisz Emil s. k.,
egészségügyi miniszter