1975. évi 20. törvényerejű rendelet

a szabadságvesztésből szabadult személyek utógondozásáról

Általános rendelkezések

1. § (1) Az utógondozás célja, hogy elősegítse a szabadságvesztésből szabadult személyeknek a társadalomba való megfelelő beilleszkedését, és biztosítsa az ehhez szükséges szociális feltételeket.

(2) Az utógondozás magában foglalja

a) az arra rászoruló szabadultak segítését és támogatását, valamint

b) az olyan szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt elítéltek ellenőrzését és felügyeletét,

akiknél tartani kell attól, hogy újabb bűncselekményt követnek el.

2. § (1) Az utógondozás állami összefogása a bíróságok feladata.

(2) Az utógondozás ellátásában közreműködnek az e törvényerejű rendeletben, vagy más jogszabályban meghatározott állami szervek is.

(3) Az utógondozásban résztvevő állami szervek munkáját segítik a gazdálkodó szervek és a társadalmi szervezetek, valamint az állampolgárok.

(4) A fővárosi és a megyei bíróságok (a továbbiakban: megyei bíróság) mellett hivatásos és társadalmi pártfogók működnek.

(5) A hivatásos pártfogók

a) közvetlenül végeznek utógondozási teendőket,

b) irányítják az utógondozásban közreműködő társadalmi pártfogók munkáját.

c) összehangolják azoknak a szerveknek és szervezeteknek a tevékenységét, amelyek utógondozással kapcsolatos feladatokat látnak el.

Az utógondozottak segítése és támogatása

3. § A büntetésvégrehajtási intézet - szükség esetén a hivatásos pártfogók közreműködésével az elítélt szabadulása előtt kellő időben - köteles

a) megállapítani, hogy az elítélt szabadulása után hol kíván letelepedni és rendszeres munkát vállalni;

b) elősegíteni, hogy az elítélt rendezze a szabadulása utáni letelepedésével és munkába állásával kapcsolatos ügyeit. Az elítélt ebből a célból - az intézet rendjének sérelme nélkül - családtagjaival, volt vagy leendő munkáltatójával, a leendő pártfogójával levelezhet és szükség esetén személyesen is érintkezhet.

4. § (1) A munkáltató szervek (vállalatok, szövetkezetek, intézmények, stb.) vezetőinek elő kell segíteniük a szabadságvesztésből szabadult személyek munkába állását. Az alkalmazás nem tagadható meg amiatt, hogy a munkára jelentkező szabadságvesztésre volt ítélve, kivéve ha a büntetlen előélet a munkakör betöltésének előfeltétele.

(2) A megfelelő munkahellyel vagy szállással nem rendelkező szabaduló esetében támogatni kell az olyan vállalatnál (szövetkezetnél) való elhelyezkedést, amely szállást is biztosít, s egyben gondoskodik az utógondozottak pártfogó támogatásáról.

5. § (1) Az olyan szabaduló személyről, aki részére a 3-4. §-ban foglaltak szerint munkahely vagy szállás előzetesen nem biztosítható, vagy aki szociális segítségre szorul, a büntetésvégrehajtási intézet értesíti a szabaduló lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes helyi tanácsot és megyei bíróságot a szükséges intézkedések megtétele végett. A helyi tanács és a megyei bíróság akkor is megteszi a szükséges intézkedéseket, ha a szabadult személy maga kér segítséget.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések különösen a következők:

a) munkahely biztosítása,

b) segítségnyújtás szállás biztosításához,

c) szociális segély vagy kölcsön nyújtása.

Az utógondozottak pártfogó felügyelete

6. § (1) A bíróság pártfogó felügyelete alá helyezi azt a szabadságvesztésből szabaduló személyt,

a) akit szigorított őrizetből (1974. évi 9. tvr.) bocsátottak el;

b) aki kitiltás (Btk. 53. §) hatálya alatt áll;

c) akivel szemben az újabb bűnelkövetés megelőzése érdekében kötelező magatartási szabályok előírására és felügyeletre van szükség.

(2) A bíróság a pártfogó felügyelet elrendeléséről az elítélt szabadulása előtt dönt.

7. § (1) A pártfogó felügyelet a bíróság által meghatározott ideig - de legfeljebb a szabadulást követő három évig - tart.

(2) A pártfogó felügyelet alatt álló utógondozott köteles a részére jogszabályban vagy a bíróság határozatában előírt kötelezettségeket megtartani.

(3) A pártfogó felügyelet tartama alatt az utógondozott köteles a pártfogó felügyelővel - a felügyelő által meghatározott módon - rendsze-res kapcsolatot tartani, s az életvezetését érintő kérdésekben részére a kívánt felvilágosításokat megadni.

(4) Az utógondozott segítésére és támogatására vonatkozó rendelkezéseket (3-5. §) a pártfogó felügyelet alatt álló utógondozottra is értelemszerűen alkalmazni kell.

8. § (1) A bíróság a pártfogó felügyeletről szóló határozatában azt is elrendelheti, hogy

a) a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága az utógondozott keresményének a szabadulás idejére tartalékolt részét vagy annak meghatározott hányadát,

b) a munkahely az utógondozott munkabéréből a jogszabály vagy jogerős bírósági (államigazgatási) határozat alapján történő levonások után fennmaradó rész meghatározott (legfeljebb 50%-ot kitevő) hányadát a pártfogó felügyelőnek utalja át.

(2) Az utógondozott az (1) bekezdés szerint átutalt összeget csak a pártfogó felügyelő engedélyével - az általa engedélyezett célra - használhatja fel.

(3) A pártfogó felügyelő a felügyeletnek, illetőleg az átutalt összeg kezelésére vonatkozó megbízásnak a megszűnésekor a részére átutalt ösz-szeg felhasználásáról elszámolást köteles készíteni, s az esetleg fennmaradó összeget az utógondozott részére köteles átadni.

9. § A bíróság - a pártfogó felügyelő javaslatára -

a) a pártfogó felügyeletet az azt elrendelő határozatban meghatározott határidő letelte előtt megszüntetheti;

b) az utógondozott részére előírt magatartási szabályokat módosíthatja, kiegészítheti, illetőleg mellőzheti.

Vegyes rendelkezések

10. § A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény a következő 97/A. §-sal egészül ki:

"A pártfogó felügyelet szabályainak megszegése

97/A. § (1) Az a szabadságvesztésből szabadult személy, aki pártfogó felügyelet alatt áll és a felügyelettel kapcsolatban a jogszabályban vagy a bíróság határozatában meghatározott kötelezettségét megszegi, elzárással, vagy ötezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik."

11. § (1) Ez a törvényerejű rendelet 1976. évi január hó 1. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a szabadságvesztésből szabadult személyek munkába állításáról szóló 12/1965. (VII. 11.) Korm. számú rendelet hatályát veszti. A törvényerejű rendelet nem érinti a fiatalkorúak pártfogó felügyeletére és utógondozására vonatkozó rendelkezéseket.

(2) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy

a) a hivatásos és társadalmi pártfogói szervezetre, a pártfogók jogaira és kötelezettségeire,

b) az utógondozottak pártfogó felügyeletére, különösen a pártfogó felügyelet alatt álló utógondozottak kötelezettségeire (jelentkezési, munkába állási, stb.) vonatkozó részletes szabályokat - az illetékes miniszterekkel egyetértésben - megállapítsa.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Bodonyi Pálné s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára helyett

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:
Felület kinézete:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére