53/1978. (XI. 10.) MT rendelet
a külföldre utazásról és az útlevelekről
A Minisztertanács - a külföldre utazásról és az útlevelekről szóló 1978. évi 20. törvényerejű rendelet 8. §-ában kapott felhatalmazás alapján - az alábbiakat rendeli:
1. §
(1) Az útlevél kiadása a belügyminiszter hatáskörébe tartozik.
(2) Az útlevél kiutazási engedéllyel jogosít külföldre utazásra.
2. §
(1) A szolgálati útlevéllel történő hivatalos utazásokat a miniszterek, az országos hatáskörű szervek vezetői, a társadalmi szervezetek központi szerveinek, valamint a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveinek vezetői vagy az általuk megbízott személyek rendelik el, és meghatározzák azok időtartamát.
(2) Szolgálati útlevelet kaphatnak állami, társadalmi vagy gazdasági érdekből történő hivatalos utazáshoz:
a) az országos hatáskörű képviseleti és államigazgatási szervek dolgozói,
b) a bírák és az ügyészek,
c) a fővárosi, a megyei, a megyei városi, városi, a fővárosi kerületi tanácsok elnökei, elnökhelyettesei, e tanácsok végrehajtó bizottságának titkárai és osztályvezetői, valamint a járási hivatal és a megyei városi kerületi hivatal elnökei, elnökhelyettesei,
d) a társadalmi és a tömegszervezetek országos szerveinek alkalmazottai, valamint e szervezetek megyei és járási szerveinek vezető alkalmazottai,
e) a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveinek tisztségviselői és alkalmazottai, valamint a területi szövetségek elnökei, a mezőgazdasági szövetkezeteknél a területi szövetségek titkárai,
f) az egy évet meghaladó ideig külföldön tartózkodó állami ösztöndíjasok,
g) az államközi egyezmények végrehajtása érdekében egy évet meghaladó időre kiutazó személyek, amennyiben a kiutazás nem külföldi munkavállalás céljából történik,
h) a nemzetközi szervezetek alkalmazottai és szakértői,
i) a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Magyar Távirati Iroda és a sajtó alkalmazottai,
j) a MÁV, a MALÉV, a MAHART, a Posta és a HUNGAROCAMION dolgozói a külföldi forgalommal kapcsolatos utazásaikhoz,
k) a külkereskedelmi tevékenységet folytató dolgozók a belügyminiszter és a felügyeletet gyakorló miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) megállapodása alapján,
l) az a)-k) pontban felsorolt személyekkel közös háztartásban élő házastárs és kiskorú gyermek, tartós kiküldetés esetén.
(3) A belügyminiszter az (1) bekezdésben meghatározott szervek javaslatára a (2) bekezdésben fel nem sorolt személy részére is elrendelheti szolgálati útlevél kiadását.
3. §
Szolgálati hajósútlevél adható a tengeri vagy folyami, kereskedelmi vagy utasszállító hajón szolgálatot teljesítő személynek, továbbá a folyami hajózásnál szolgálatot teljesítő személy állandóan vele együtt utazó házastársának és kiskorú gyermekének, valamint annak a vízügyi dolgozónak, aki a szomszédos államokkal fennálló vízügyi együttműködés keretében vízimunka elvégzése, vízkár vagy jégveszély elhárítása érdekében a határvizeken közlekedik.
4. §
(1) Magánútlevelet az kaphat, aki:
a) magáncélból, meghatározott időre utazik külföldre,
b) szolgálati célból utazik, de a 2. § (2) bekezdés alapján szolgálati útlevélre nem jogosult,
c) magyar állampolgárként külföldön él, vagy ott szándékozik letelepedni.
(2) A szolgálati célú utazást a küldő szerv vezetője rendeli el és meghatározza annak időtartamát.
5. §
(1) Külföldre utazást látogatás céljából kétévenként, egyéni és társas turisztika céljából pedig háromévenként lehet engedélyezni. Az utazás céljától függetlenül egy évben csak egy magánutazás engedélyezhető.
(2) A belügyminiszter a külföldre utazást meghatározott államokba, illetőleg indokolt esetben az (1) bekezdésben szabályozottaknál gyakrabban is engedélyezheti.
6. §
(1) Meg kell tagadni a külföldre utazást attól:
a) akinek kiutazása a Magyar Népköztársaság belső vagy külső biztonságát, a közrendet, egyéb jelentős közérdeket, illetve mások jogos érdekeit sérti vagy veszélyezteti.
b) aki valamely szocialista állammal szemben ellenséges tevékenységet folytató szervhez vagy személyhez kíván utazni,
c) akinek külföldi tartózkodásához a szükséges anyagi feltételek nem biztosítottak.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának rendelkezése értelemszerűen vonatkozik a külföldön élő magyar állampolgárra is.
7. §
(1) Megtagadható a külföldre utazás attól, aki:
a) ellen büntető eljárás van folyamatban vagy büntetett előéletű,
b) rendőrhatósági kényszerintézkedés hatálya alatt áll,
c) öt évnél nem hosszabb ideje jogellenesen külföldön tartózkodóhoz kíván utazni,
d) felelősséggel tartozik hozzátartozója (szülő, gyermek, házastárs, élettárs, testvér) öt évnél nem régebben megvalósított jogellenesen külföldön maradásáért,
e) olyan országba szándékozik utazni, ahol érdek- és jogvédelme nem biztosítható.
(2) Meghatározott ideig, de legfeljebb az elkövetéstől számított öt évig kizárható a külföldre utazásból az, aki:
a) útlevelet a hatóság félrevezetésével akar szerezni, vagy útlevélkérelmében valótlan adatot közölt,
b) útlevelével visszaélt, így különösen a korábbi külföldi tartózkodását önkényesen meghosszabbította, külföldön engedély nélkül munkát vállalt vagy más állam területére távozott, mint ahová kiutazásának engedélyezését kérte,
c) külföldi tartózkodása alatt a Magyar Népköztársaság állampolgárához nem méltó magatartást tanúsított,
d) korábbi külföldi utazása során vám- vagy deviza-bűncselekményt, illetve szabálysértést követett el,
e) elzárással sújtható szabálysértést követett el.
(3) Megtagadható az útlevél kiadása attól a külföldön élő magyar állampolgártól:
a) akire az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseinek valamelyike vonatkozik,
b) aki korábbi beutazása alkalmával a Magyar Népköztársaság jogszabályait súlyosan megsértette,
c) akinek - hazatelepülése esetén - a hazatelepüléséhez szükséges anyagi feltételek nem biztosítottak.
8. §
(1) Az útlevelet be kell vonni, ha:
a) a 6. §-ban meghatározott kizáró ok keletkezik,
b) az útlevelet meghamisították,
c) az útlevél a külföldre utazásra, illetve a személyazonosság megállapítására alkalmatlanná vált
(2) Az illetékes hatóság az útlevelet bevonhatja, ha a 7. §-ban meghatározott kizáró okról tudomást szerez.
9. §
Az útlevélért illetéket kell fizetni. Az illeték összegét a pénzügyminiszter határozza meg.
10. §
(1) A hadkötelesek külföldre utazása tekintetében a honvédelmi miniszter további feltételeket állapíthat meg.
(2) A fegyveres erők tényleges, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagjai, valamint polgári alkalmazottai külföldre utazásának feltételeit és a kérelmezés rendjét a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter, az igazságügyminiszter, a pénzügyminiszter és a Munkásőrség országos parancsnoka szabályozza.
11. §
(1) A diplomata útlevelet és a külügyi szolgálati útlevelet a külügyminiszter adja ki, ennek rendjét a belügyminiszterrel egyetértésben jelen rendelet alapján szabályozza.
(2) A diplomata útlevélre és a külügyi szolgálati útlevélre jogosultak körét külön jogszabály állapítja meg.
12. §
A Magyar Népköztársaság külképviseleti szerveinek az útlevelekkel kapcsolatos feladatait a belügyminiszter a külügyminiszterrel egyetértésben szabályozza.
13. §
A külföldi utazások anyagi feltételeit biztosító valutaellátás rendjét a pénzügyminiszter szabályozza.
14. §
(1) Ez a rendelet 1979. január 1-én lép hatályba. Egyidejűleg az útlevelekről szóló 4/1970. (III. 3.) Korm. rendelet hatályát veszti.
(2) E rendelet végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik, aki rendeletben szabályozza az útlevél területi és időbeli érvényességét, a külföldön tartózkodás idejét, az útlevél szolgálati, illetve magáncélból történő felhasználásának feltételeit, valamint az útlevélügyintézésre feljogosított szervek hatáskörét és illetékességét, továbbá jogosult az útlevelekkel kapcsolatos rendelkezések megtartását és az ügyintézést ellenőrizni.
Lázár György s. k.,
a Minisztertanács elnöke