50/1979. (XII. 15.) PM rendelet

a mezőgazdasági termékek és szolgáltatások önköltségszámításának rendjéről

Az 1979. évi II. törvény 52. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:

A rendelet hatálya

1. §

A rendelet hatálya kiterjed minden olyan gazdálkodó szervezetre [Ptk. 685. § c) pont], valamint a pénzeszközeit folyószámlán kezelő költségvetési szervre (a továbbiakban együtt: vállalat), amely mezőgazdasági terméket* állít elő, vagy megrendelésre mezőgazdasági szolgáltatást végez.

Az önköltségszámítás kötelezettsége

2. §

(1) A vállalatnak e rendeletben foglalt szabályok, továbbá adottságai és sajátosságai érvényesítésével olyan önköltségszámítási rendet kell kialakítania, amely lehetővé teszi a növénytermelés terményei, termékei, a mezei leltár, az ültetvénytelepítés, a melioráció (a vízgazdálkodási tevékenységnek minősülő vízépítőipari munkák kivételével), az állati termékek, az állatok súlygyarapodása, az állatok élősúlya, a mezőgazdasági jellegű termékelőállító melléktevékenység mezőgazdasági termékei, a mezőgazdasági szolgáltatások (a továbbiakban: termék) önköltségének kiszámítását, az önköltség alakulásának megfigyelését és elemzését, továbbá a szükséges jövedelmezőségigazdasági számítások elkészítését.

(2) A vállalat az önköltségszámítási rendjét Önköltségszámítási Szabályzatba, illetve ha a hatályos árképzési jogszabályok alapján árvetés készítési kötelezettsége van, Önköltségszámítási és Árképzési Szabályzatba (a továbbiakban: Szabályzat) köteles foglalni. Ha a termékre árvetés készítési kötelezettség áll fent, illetve árat kell kialakítani, vagy saját vállalkozásban végzett beruházásnak minősül (ültetvénytelepítés, melioráció), akkor a Szabályzat összeállításánál figyelembe kell venni a vonatkozó rendelkezések előírásait is.

(3) Az önköltségszámítási rend kialakításánál, a módszerek megválasztásánál a vonatkozó előírások mellett a vállalat vegye figyelembe a termelés szervezéséből, az alkalmazott technológiából, a termelés szerkezetéből stb. eredő adottságait és sajátosságait, tartsa szem előtt a költségvalódiság elvének fokozott érvényesítését, és törekedjen olyan korszerű belső információs rendszer megteremtésére, amely megfelelő alapul szolgál a hatékony költséggazdálkodás és döntéselőkészítés számára.

(4) A Szabályzatnak tartalmaznia kell:

a) a kalkuláció tárgyát (a kalkulációs egységek kijelölését),

b) a költségtényezők tagolását és tartalmát,

c) a költségfelosztás módját és ezzel összhangban az általános költségek vetítési alapjának meghatározását,

d) az alkalmazott önköltségszámítási módszerek leírását, ideértve az iker- és melléktermékekre elszámolt költségek meghatározásának módszerét is,

e) a kalkulációs időszakot (az utókalkuláció készítésének időpontját),

f) az utókalkuláció és a könyvvitel adatai egyeztetésének módját,

g) az önköltségszámítási adatok szolgáltatásáért és ellenőrzéséért felelős személyek munkakörének megjelölését.

(5) A mezőgazdasági tevékenység mellett más ágazatba tartozó tevékenységet is folytató vállalat köteles Szabályzatába foglalni a központi irányítás általános költségeinek mezőgazdasági és egyéb tevékenységek közötti elhatárolásának módszerét.

(6) A Szabályzat a (4) és (5) bekezdéseken kívül tartalmazhatja azoknak az önköltségszámításból nyerhető információknak a körét, tartalmát, szolgáltatásuk módját és időpontját, amelyek a költség- és önköltségtervezéshez, elemzéshez, a vállalaton belüli önálló elszámoláshoz, valamint a tervszerű költséggazdálkodáshoz szükségesek.

(7) A vállalat szabályzatát, illetve az abban rögzített eljárásokat, módszereket csak az év első napjával és csak az önköltségszámítás rendjéről, valamint a könyvvitel rendjéről és a mérlegkészítésről szóló pénzügyminiszteri rendeletekben foglaltak keretében módosíthatja.

(8) Az önköltségszámítás kötelezettsége azokra a kalkulációs egységekre terjed ki, amelyekre azt számviteli rendelkezések előírják, továbbá amelyek termékeiből a vállalatnak év végén készlete van.

(9) A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a legjobban megfelelő önköltségszámítási módszerek elterjesztésének elősegítése, az önköltségszámítási tevékenység javítása érdekében a Pénzügyminisztérium, valamint az Országos Anyag- és Árhivatal egyetértésével a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa véleményének meghallgatása mellett önköltségszámítási irányelveket adhat ki.

Az önköltség és az önköltségszámítás fogalma

3. §

(1) Az önköltség a termék meghatározott egységének (db, kg, 1, ha, nha, órateljesítmény stb.) előállítására az önköltségszámítás rendjét szabályozó rendeletek szerint fordítható (normatív, tervezett stb.), illetve fordított élő- és holtmunka pénzben kifejezett összege.

(2) Az önköltségszámítás a termék tervezett, illetve tényleges költségének meghatározása.

(3) Az önköltség összetevőinek: a költségtényezők kötelező részletezését és a költségtényezők tartalmát a rendelet 1. számú melléklete tartalmazza.

(4) A költségtényezők a vállalat sajátosságainak, adottságainak és információs igényeinek megfelelően részletesebben is tagolhatók. Ez esetben is gondoskodni kell arról, hogy az adatok a költségtényezők kötelező részletezésének megfelelően rendelkezésre álljanak.

(5) Az önköltséget a költségtényezők előírt bontásában úgy kell kiszámítani, hogy a következő önköltségi kategóriák szükség szerint megállapíthatók legyenek:

a) közvetlen önköltség;

b) szűkített önköltség;

c) teljes önköltség;

d) módosított önköltség.

Az önköltségszámítás feladata

4. §

Az önköltségszámítás feladata, hogy adatokat szolgáltasson

a) a tervezéshez és gazdaságossági számításokhoz, így: az önköltség tervezéséhez, az önköltségcsökkentés lehetőségeinek feltárásához, továbbá ezeken keresztül a költséggazdálkodás javításához;

b) a gazdasági döntéseket megalapozó és ellenőrző számításokhoz;

c) az árhatóság részére az árak képzéséhez és a vállalatok által készítendő árvetés készítéséhez;

d) az önköltségalakulás megfigyeléséhez;

e) a saját termelésű készletek értékeléséhez.

Az önköltségszámítás tárgya

5. §

(1) Az önköltségszámítás tárgya a kalkulációs egység.

(2) A kalkulációs egység a számviteli rendelkezések figyelembevétele mellett lehet:

a) termék,

b) termékcsoport,

c) technológiai folyamat,

d) termelési egység.

6. §

(1) A növénytermelés terményeinek, termékeinek, az állati termékeknek, az állatok súlygyarapodásának, a mezőgazdasági termékelőállító melléktevékenység mezőgazdasági termékeinek önköltségszámításánál a meghatározott termékegység önköltségét kell kiszámítani.

(2) A főtermékre jutó költség a kalkulációs egységre kimutatott költségek összegének és a kalkulációs időszak alatt előállított (megtermelt) melléktermékek - előírásoknak megfelelően kialakított - nyilvántartási áron számított értékének a különbsége. A termékegység önköltsége a főtermékre jutó költség és az időszak alatt előállított termékek mennyiségének hányadosaként osztással állapítható meg. Melléktermékre önköltséget számítani nem kell.

(3) Az önköltség kiszámításához az egy termelési folyamatban előállított ikertermékek (egynél több főtermék) mennyiségét a jellemző főtermék (vezértermék) mennyiségére kell egyenértékszámokkal átszámítani. Mellékterméket vezértermékre átszámítani nem szabad. Az átszámításnál alkalmazott egyenértékszámokat - az ágazati irányelveket figyelembe véve - a vállalat Szabályzatában köteles rögzíteni.

(4) A mezei leltár önköltségét a befejezetlen termelés mérlegértékének meghatározásához, a vállalat belső információigényeihez és a következő évi önköltségszámításhoz szükséges tevékenységenkénti bontásban kell számítani.

(5) Az ültetvénytelepítés önköltségét ültetvényfajtánként és telepítési helyenként (beruházásonként), a melioráció önköltségét meliorációs tevékenységenként (beruházásonként) kell számítani.

(6) A mezőgazdasági szolgáltatás önköltségét egy-egy meghatározott megrendelésre kell számítani. Több megrendelő részére teljesített azonos fajta szolgáltatásra az önköltséget együttesen lehet számítani.

(7) Azoknál az állattenyésztési kalkulációs egységeknél, amelyeknél a főtermék - több főtermék (ikertermék) esetén a vezértermék - a súlygyarapodás, élősúly önköltséget is kell számítani. Az élősúly önköltség részletezését és tartalmát a 2. számú melléklet tartalmazza.

7. §

(1) A termékcsoportonkénti önköltségszámításnál a termékek meghatározott csoportjának költségét kell kiszámítani.

(2) Egy-egy termékcsoportba azokat az egy termelési ághoz tartozó, megközelítően azonos technológiával kisebb mennyiségben előállított termékeket lehet összevonni, amelyek rendelkeznek olyan közös ismérvekkel, amelyek alapján a köztük levő különbségek egyenértékszámok segítségével vagy ehhez hasonló módon kifejezhetők, illetve meghatározhatók. A termékegység önköltség egyenértékszámos osztással vagy egyéb jellemző ismérvek szerinti megosztás alapján állapítható meg.

(3) A termékcsoportokról, - a kialakításuk alkalmával - jegyzéket kell készíteni, felsorolva abban a csoportba tartozó termékek ismérveit és az alkalmazott önköltségszámítási módszert. A termékcsoportokról készített jegyzéket a Szabályzat mellékleteként kell kezelni.

(4) Év közben termékcsoportokat összevonni, szétbontani, vagy valamely terméket egyik csoportból a másikba átsorolni nem szabad.

8. §

(1) Technológiai folyamatonkénti (műveletenkénti, műveletcsoportonkénti: pl. talajművelés, vetés, növényápolás, betakarítás, hizlalás) önköltségszámítás esetén egy-egy technológiai folyamat költségét lehet kiszámítani.

(2) A termelési költségek fontosabb folyamatok szerinti elkülönítését a vállalat határozza meg.

9. §

Termelési egységenkénti önköltségszámításnál a termelési egységre (vetésterület, átlagos állatlétszám, takarmányozási hónap stb.) jutó költséget kell megállapítani.

Az önköltségszámítás módszerei

10. §

(1) Az önköltségszámítás módszere a termék tervezett vagy tényleges önköltsége kiszámításának szabályait határozza meg.

(2) Az önköltségszámítás módszerei lehetnek:

a) osztó kalkuláció,

b) pótlékoló kalkuláció,

c) vegyes kalkuláció (a különféle kalkulációs módszerek kombinációja).

(3) A közvetlen önköltség számításának és az általános költségek felosztásának módszerét a Szabályzatban kell meghatározni.

(4) Az önköltségszámítási módszerek megválasztásánál a vállalatnak a tevékenység jellegét, az alkalmazott technológiát és a termelés szervezeti felépítését kell figyelembe venni.

Az önköltségszámítás fajtái

11. §

(1) Az önköltségszámítás készülhet

a) a tevékenység megkezdése előtt (előkalkuláció),

b) a tevékenység folyamatában (közbenső kalkuláció) és

c) a tevékenység befejezése után (utókalkuláció).

(2) Jövedelmezőségi, gazdaságossági és tervszámításokhoz, elemzésekhez a gazdasági kalkuláció bármely fajtája alkalmazható.

Előkalkuláció

12. §

(1) Előkalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, amellyel a vállalat a termelés (tevékenység) megkezdése előtt - a műszaki és technológiai előírások, továbbá a termelést megelőzően rendelkezésre álló bizonylatok adatai szerint felhasználható élő- és holtmunka mennyiségének figyelembevételével - meghatározza a termék várható önköltségét.

(2) Az önköltségtervezés céljára szolgáló előkalkulációban (a tervkalkulációban) az önköltség tényezőit a tervidőszak tervezett költségadatai (a közvetlen költségek normái, az általános költségek tervezett összegei) alapján kell számításba venni. Az előkalkuláció (tervkalkuláció) körét és gyakoriságát a vállalat határozza meg.

(3) A vállalat előkalkulációs rendszerét lehetőleg úgy alakítsa ki, hogy az - a technológiai előfeltételek fokozatos biztosításával - a normatív számvitel és a normatív utókalkuláció bevezetését, továbbá a megalapozott költséggazdálkodást (a költségváltozások tervezését) lehetővé tegye. Az ehhez szükséges normákat meg kell állapítani és gondoskodni kell folyamatos karbantartásukról.

Közbenső kalkuláció

13. §

(1) Közbenső kalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, amellyel a vállalat valamely termék önköltségét a termelés folyamata alatt kiszámítja, részben a termelést megelőzően rendelkezésre állott, részben a termelés folyamata alatt keletkezett bizonylatok alapján.

(2) A közbenső kalkuláció körét, gyakoriságát, és a költségtényezők tagolását a vállalat határozza meg.

Utókalkuláció

14. §

(1) Utókalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, amellyel a vállalat a termelés (tevékenység) befejezése után a ténylegesen felmerült költségek alapján a termek önköltségét kiszámítja.

(2) Az utókalkuláció készítésének kötelezettségét, gyakoriságát - e rendeletben foglaltakon, valamint a számviteli rendelkezések betartásán túlmenően - belső információs igényei alapján a vállalat határozza meg.

(3) A saját termelésű készletek (befejezetlen termelés, kész- és félkész termékek) év végi mérlegértékének meghatározására évenként egyszer, évzárlatkor utókalkulációt kell készíteni. Ennek az utókalkulációnak a költségeket a saját termelésű készletek értékelésének alapjául szolgáló önköltségig bezáróan kell tartalmaznia.

(4) Az utókalkuláció adatai és a könyvelési adatok (főkönyvi könyvelés, analitikus nyilvántartás) között tartalmi és számszerű egyezőségnek kell fennállnia. A vállalat - függetlenül a választott könyvelési módszertől (a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartás rendszerétől) - belső előírásokkal gondoskodni köteles, hogy a könyvvitelben elszámolt költségek az utókalkulációval egyeztethetők legyenek.

(5) A főkönyvi számlákhoz kapcsolódó analitikus nyilvántartásban a közvetlen költségeket kalkulációs egységenként, a felosztandó általános költségeket költséghelyenként, az általános költségek felosztásához szükséges adatokat pedig költséghelyenként és ezen belül kalkulációs egységenként folyamatosan gyűjteni kell.

Az önköltségszámítás bizonylati rendje

15. §

A számvitel bizonylati rendjéről szóló 29/1973. (XI. 14.) PM számú rendelet előírásait kell megfelelően alkalmazni mindazoknál az önköltségszámításnál felhasznált bizonylatoknál is, amelyek nem kizárólag a számvitel részére készülnek (pl. technológiai dokumentációk).

Felelősség

16. §

Az önköltségszámítás rendjének előírásszerű kialakításáról, a Szabályzat összeállításáról, az előírások megtartásáról a vállalat vezetője és a vállalat számviteli rendjéért felelős vezető (gazdasági igazgató, gazdasági igazgatóhelyettes, elnökhelyettes, igazgató főkönyvelő, főkönyvelő stb.) együttesen kötelesek gondoskodni. A vállalat műszaki vezetője (termelési igazgató, elnökhelyettes, főmezőgazdász, főmérnök stb.) felelős az önköltségszámítás részére adott műszaki, technológiai adatok helyességének, azok időbeni szolgáltatásának biztosításáért.

Záró rendelkezések

17. §

A vállalat a Szabályzatot e rendelet hatálybalépésétől számított 90 napon belül köteles elkészíteni, illetve módosítani.

18. §

Ez a rendelet 1980. január 1. napján lép hatályba.

Faluvégi Lajos s. k.,

pénzügyminiszter

1. számú melléklet az 50/1979. (XII. 15.) PM számú rendelethez

A költségtényezők kötelező részletezése*

1. Közvetlen anyagköltség (a felhasznált saját termelésű termékek szűkített önköltségen, a vásárolt termékek tényleges beszerzési áron [1/a ± 1/b]

1/a Közvetlen anyagköltség elszámolási egységáron (a felhasznált saját termelésű termékek rögzített elszámolási egységáron, a vásárolt termékek tényleges beszerzési áron)

1/b Értékkülönbözet (felhasznált saját termelésű termékek rögzített elszámolási egységáron számított értékének és a szűkített önköltségen számított értékének különbözete)

2. Közvetlen bérköltség

3. Közvetlen bérek közteher költsége

4. Egyéb közvetlen költség

a) Értékcsökkenési leírás

b) Álló- és fogyóeszköz fenntartási költség

c) Segédüzemi költségek

d) Felhasznált befejezetlen termelés egyéb költsége

e) Egyéb költségek

5. Le: Növénytermelés káreseményei miatt elszámolt összeg

6. Összes közvetlen költség (1+2+3+4-5)

7. Le: melléktermék értéke

8. Főtermék közvetlen költsége (6-7)

9. Főágazati általános költség

10. Szűkített költség (8+9)

11. Központi irányítás általános költsége (üzemegységi, kerületi, gazdasági általános költségek)

12. Teljes költség (10+11)

13. Önköltségben érvényesíthető különféle ráfordítások

14. Érték-különbözet

15. Módosított költség (12+13+14)

I. Általános irányelvek a közvetlen költségek körének kialakításához

A költségtényezők tartalma szempontjából közvetlen költségnek minősülnek a termelés volumenének és összetételének változásával általában közvetlen kapcsolatban levő költségek. A közvetlen költségek körét és tartalmát - a számlakeretben foglaltak alapján - a technológia, a termelési szervezet, a termelési szerkezet stb., valamint a következőkben felsorolt irányelvek figyelembevételével a vállalat határozza meg.

- Közvetlen költség minden olyan, a termék előállítása, a szolgáltatás nyújtása, a tevékenység ellátása és értékesítése során felmerült költség, amely kalkulációs egységre utalványozható, vagy elszámolható. Ebbe a körbe tartoznak a közvetlen anyag- és bérköltségek, a közvetlen bérek közteher költsége, továbbá az egyéb közvetlen költségek.

- Közvetlen költségnek minősíthetők azok a költségek is, amelyeket kalkulációs egységre utalványozni ugyan nem lehet, de a kalkulációs egységre jutó felhasználásuk mértéke megfelelő mutatók, jellemzők alapján pontosan (vagy megközelítő pontossággal) megállapítható. Ebbe a körbe tartoznak pl. a fenntartó üzemek és segédüzemek áttételezett költségei.

- A termelés szervezésétől függően közvetlen költségnek minősülnek az ingatlanok, gépek és termelőberendezések működtetésének, értékcsökkenési leírásának és állóeszköz-fenntartásának költségei, ha azok csak egy kalkulációs egység termelésében vesznek részt. Ilyenek lehetnek a cukorrépa betakarítás gépei, szőlőkombájn stb. és általában az állattenyésztés speciális gépei (fejőgép) és épületei.

II. A költségtényezők tartalma

1. Közvetlen anyagköltség

Közvetlen anyagköltségként kell kimutatni mindazokat az anyagköltségeket, amelyek a kalkulációs egység terhére utalványozhatók, vagy elszámolhatók:

- a felhasznált vásárolt ipari, mező- és erdőgazdasági eredetű termékek - beleértve a raktárra nem vehető villamosenergia, gáz stb. - értékét;

- a felhasznált saját termelésű termékek értékét (beleértve a legelőgazdálkodás felosztott költségeit is);

- a felhasznált befejezetlen termelés értékében kimutatott közvetlen anyagköltség összegét, ha az nem időarányosan került felosztásra;

- a tenyész-, igásállatok eladásakor, hízóbaállításakor, saját üzemi konyhának történő átadásakor a tenyészérték és a visszanyert érték (eladási ár, hízóbaállítás és saját húsüzem részére történő átadás esetén a hízóállat nyilvántartási áron számított érték) levágáskor a tenyészérték és a készletre vett (eladott) termék értéke közötti különbözet;

- a termék előállításával összefüggő bérmunkadíj összegét (ezen a címen csak a saját termelésű készlet átdolgozásával kapcsolatos bérmunkadíj összege mutatható ki).

A vásárolt és felhasznált ipari, mező- és erdőgazdasági eredetű termékek értékét az utókalkulációban tényleges beszerzési áron kell szerepeltetni. Ha a vállalat a vásárolt termékeket elszámolóáron tartja nyilván, a felhasználásra jutó anyagárkülönbözet elszámolásának módját az ágazati számlakeretben foglaltak alapján a vállalat a számlarendjében határozza meg. Közvetlen anyagköltség a felhasználásra jutó árkülönbözet akkor, ha annak mértéke - a közvetlenül elszámolt anyagfelhasználás függvényében - a kalkulációs egységre megállapítható, illetve elszámolható. A jelentősebb mennyiségben felhasznált anyagokra - műtrágyákra, egyes vásárolt takarmányféleségekre stb.-re - jutó árkülönbözet összegét célszerű közvetlen anyagköltségként kezelni és így kimutatni. Ugyanezt az eljárást célszerű követni akkor is, ha a vállalat a külön felszámított szállítási és rakodási költségeket nem építette be az elszámolóárba és az anyagfajta árához viszonyítva a külön felszámított szállítási és rakodási költség jelentős.

A felhasznált saját termelésű termékeket a kalkulációban

- a termék közvetlen önköltsége, szűkíteti önköltsége és teljes önköltsége megállapításánál szűkített önköltségen [1/a + 1/b költségtényező];

- a termék módosított önköltsége megállapításánál rögzített elszámolási egységáron, a hatósági árral rendelkező termékeket a hatósági áron [1/a költségtényező]

kell közvetlen anyagköltségként kimutatni.

A költségtényezők részletezésében az 1/a sorban a felhasznált saját termelésű termékeket rögzített elszámolási egységáron, a hatósági árral rendelkező termékeket a hatósági áron kell szerepeltetni. A költségtényezők 1/b sorában a felhasznált saját termelésű termékek rögzített elszámolási egységáron számított értékének és szűkített önköltségen számított értékének a különbözete - mint érték-különbözet - szerepel a könyvelésben kimutatott összeggel egyezően. Az érték-különbözet mínusz (-) előjelű, ha a rögzített elszámolási egységáron számított érték magasabb a szűkített önköltségnél. Ellenkező esetben az előjel plusz (+).

A költségtényezők 1. sorában az 1/a és 1/b költségtényező összevont összegét kell szerepeltetni.

A közvetlen anyagköltséget csökkenteni kell a hasznosítható hulladék értékével.

A pontosabb információ érdekében a közvetlen anyagköltségeken belül a fontosabb, nagyobb értéket képviselő anyagokat a vállalatnak kiemelt anyagköltségként kell kezelni a kalkulációban.

Kiemelt anyagköltségként kell kimutatni

- növénytermelésnél a felhasznált műtrágya, növényvédő- és gyomirtószer értékét; a felhasznált vetőmag és szaporítóanyag értékét;

- állattenyésztésnél a felhasznált takarmány értékét; a felhasznált energia értékét;

- mezőgazdasági jellegű termékelőállító melléktevékenységnél a felhasznált (feldolgozott) alapanyag értékét; a felhasznált energia értékét.

Az utókalkulációban az anyagköltség összege mellett a felhasznált fontosabb anyagok mennyiségi adatait is fel kell tüntetni.

2. Közvetlen bérköltség

Közvetlen bérköltségként kell a kalkulációban kimutatni a kalkulációs egységre közvetlenül elszámolt pénzbeni és természetbeni munkabért, munkadíjat. Munkabérként, munkadíjként kell kimutatni

- a törzsbért (teljesítménybért, időbért, túlórák alapbéreit túlórapótlék nélkül, az állásidőre kifizetett munkabéreket, a részesművelésért járó bért stb.);

- a bérköltség terhére folyósított prémiumot és jutalmat;

- a bérpótlékot (éjszakai pótlék, egészségre ártalmas munkáért járó pótlék, beosztás vagy képesítés után járó pótlék, túlórapótlék, személyi pótlék stb.);

- a kiegészítő fizetést (szabadság idejére járó munkabér, munkaszüneti napokra fizetett munkabér, természetbeni juttatások értéke stb.);

- az egyéb bért (munkabérköltségként elszámolt újítási díj, mellékfoglalkozásúak és másodállásúak részére kifizetett bér stb.).

Itt kell szerepeltetni a felhasznált befejezetlen termelés értékében kimutatott közvetlen bérköltség összegét, ha az nem időarányosan került felosztásba.

Az utókalkulációban a bérköltség összegén kívül a bérek számfejtésének alapjául szolgáló illetve a kalkulációs egységre elszámolható vagy elszámolt munkaidőt is fel kell tüntetni.

3. Közvetlen bérek közteher költsége

Közvetlen bérek közteher költségeként a közvetlen munkabér, munkadíj közterhet kell a kalkulációban szerepeltetni.

4. Egyéb közvetlen költség

Az egyéb közvetlen költségek között a következő tételek szerepelnek:

a) Értékcsökkenési leírás

Közvetlen költségként csak a kizárólagosan egy kalkulációs egységnél használt állóeszközök értékcsökkenési leírása vehető figyelembe.

b) Álló- és fogyóeszköz fenntartási költség

Álló- és fogyóeszköz fenntartási költség címén az egyéb közvetlen költségek között a kizárólagosan egy kalkulációs egységnél használt álló- és fogyóeszközök karbantartásával, javításával, felújításával kapcsolatos költségek mutathatók ki.

c) Segédüzemi költségek

Segédüzemi költségként a vállalat segédüzemei által a kalkulációs egységre közvetlenül elszámolt - utalványozott - teljesítmények közvetlen önköltségen számított értékét kell szerepeltetni. Itt kell figyelembe venni a felhasznált befejezetlen termelés értékében kimutatott segédüzemi költségeket is, amennyiben azok nem időarányosan kerültek felosztásra.

A segédüzemi költségek felosztásánál a Mezőgazdasági Számlakeretben, illetve a vállalat számlarendjében rögzített módszert kell alkalmazni.

d) Felhasznált befejezetlen termelés egyéb költsége

Felhasznált befejezetlen termelés egyéb közvetlen költségeként kell kimutatni a tárgyévi termeléshez felhasznált befejezetlen termelés értékének a közvetlen anyag-, közvetlen bérköltségként és közvetlen segédüzemi költségként kimutatott összegén felüli részét. Itt kell szerepeltetni az időarányosan felosztott befejezetlen termelés tárgyévre jutó részét is.

e) Egyéb költségek

Itt kell kimutatni minden, az előzőekben nem szereplő közvetlenül elszámolt költségeket (pl. közvetlen költségként elszámolható biztosítási díjak, idegenek által végzet mezőgazdasági szolgáltatások).

5. Növénytermelés káreseményei miatt elszámolt összeg

Ezen a címen a növénytermelés kalkulációs egységeinél a káresemény miatt elszámolt összeget kell közvetlen költség csökkenésként számításba venni.

6. Összes közvetlen költség

Az összes közvetlen költség a kalkulációs egységre elszámolt - kimutatott - közvetlen költségek összege. Ez a költségkategória az 1-5. költségtényezők összegezésével határozható meg.

7. Melléktermék értéke

Ezen a címen a kalkulációs időszakban a kalkulációs egységnél előállított melléktermékek nyilvántartási áron számított értékét kell kimutatni

8. Főtermék közvetlen költsége

A főtermék közvetlen költsége a kalkulációs egységre elszámolt összes közvetlen költség és melléktermék nyilvántartási áron számított értékének a különbözete, amely a 6. és 7. költségtényezők különbözeteként határozható meg. A főtermék közvetlen önköltsége a főtermék közvetlen költsége és a kalkulációs időszakban előállított főtermék mennyiségének hányadosa.

9. Főágazati általános költség

Főágazati általános költségek azok a költségek, amelyek a főágazat érdekében merültek fel, de kalkulációs egységre közvetlenül nem számolhatók el.

A főágazati általános költségek körét az ágazati számlakeret előírásai alapján a vállalat számlarendjében kell meghatározni. A számlarendben kell rögzíteni a vállalat által kialakított - és főágazati általános költségként elszámolt - ágazati, ágazatcsoporti, ágazatfőcsoporti közös költségek körét is (pl. ha a kombájnszérű költségeit a vállalat kalászosok közös költségeként kezeli).

Nem mutathatók ki főágazati általános költségként olyan, egyébként a főágazatoknál felmerült költségek, amelyeket az ágazati számlakeret gazdasági általános vagy elkülönített költségnek minősít.

A főágazati általános költségeket vetítési alapok segítségével kell a kalkulációs egységekre felosztani.

Az ágazati, ágazatcsoporti, ágazatfőcsoporti közös költségek csak az érintett kalkulációs egységekre oszthatók fel. A felosztást természetes mértékegység (vetésterület, átlagos állatlétszám stb.) alapján indokolt végezni.

Az ágazati, ágazatcsoporti, ágazatfőcsoporti közös költségeken kívüli főágazati általános költségek feloszthatók főágazatonként egy tételben is, az anyagmentes összes közvetlen költség arányában (6. Költségtényező - 1. Költségtényező), A felosztás elvégezhető válogató pótlékolással is, következő vetítési alapok segítségével:

- az anyagmozgatás, anyagtárolás, anyagkezelés költségeit, valamint a főágazati általános költségként elszámolt anyagköltséget az elszámolt közvetlen anyagköltség (1. Költségtényező) arányában;

- a főágazati általános költségként elszámolt munkabéreket, munkadíjakat és azok járulékait a közvetlen bérköltség (2. Költségtényező) arányában;

- az állóeszközök üzemeltetésével és fenntartásával kapcsolatos költségeket, valamint az állóeszközök értékcsökkenési leírását az anyagmentes összes közvetlen költség arányában (6. Költségtényező - 1. Költségtényező);

- a többi főágazati általános költségeket az összes közvetlen költség arányában (6. Költségtényező).

A felosztás választott módszerét a Szabályzatban kell rögzíteni

A következő évek növénytermelésének költségeire (kalkulációs egységeire) a növénytermelés általános költségeiből felosztani nem lehet.

10. Szűkített költség

A szűkített költség az összes közvetlen költség és a kalkulációs egységre felosztott főágazati általános költség együttes összege (8+9. Költségtényező). Szűkített önköltség a kalkulációs egységre elszámolt szűkített költség és a kalkulációs időszakban előállított főtermék hányadosa.

11. Központi irányítás általános költsége (üzemegységi, kerületi, gazdasági általános költségek)

Ebben a költségtényezőben kizárólag az ágazati számlakeret és a vállalati számlarend előírása szerint ilyen címen elszámolható költségeket szabad számításba venni.

A központi irányítás általános költségeinek felosztását a kalkulációs egységekre - ha azt az árképzés, egyéb hatósági intézkedés, vagy a vállalat belső igényei szükségessé teszik - a következők figyelembevételével kell elvégezni

A központi irányítás általános költségeit - összhangban az árképzési, árvetés készítési kötelezettségre vonatkozó előírásokkal - előbb meg kell osztani mezőgazdasági és egyéb tevékenységre. A központi irányítás általános költségeit a közvetlen anyagköltséggel csökkentett összes közvetlen költség (6. Költségtényező - 1. Költségtényező) arányában kell megosztani a mezőgazdasági és egyéb tevékenység között.

Hatósági intézkedéssel előírt önköltségszámításnál a mezőgazdasági tevékenységre jutó központi irányítás költségeit szintén a közvetlen anyagköltséggel csökkentett összes közvetlen költség (6. Költségtényező - 1. Költségtényező) arányában kell felosztani a kalkulációs egységekre.

A következő évek növénytermelési költségeire és az állattenyésztés befejezetlen termelésére (kalkulációs egységeire) központi irányítás általános költsége nem osztható fel.

Saját célra végzett gazdaságossági, jövedelmezőségi számításokhoz a központi irányítás általános költsége a nettó árbevétel, a fedezeti összeg arányában vagy más módon is felosztható.

12. Teljes költség

Teljes költség a kalkulációs egységre elszámolt (felosztott) szűkített költség és a kalkulációs egységre felosztott központi irányítás általános költségének együttes összege (10+11. Költségtényező). A teljes önköltség a kalkulációs egység teljes költségének és a kalkulációs időszakban előállított főterméknek a hányadosa.

13. Önköltségben érvényesíthető különféle ráfordítások

Ezen a címen kell a növénytermelés kalkulációs egységeire a fizetett földadó összegét a vetésterület aranykorona értéke arányában felosztani.

Földadó csak arra a kalkulációs egységre osztható fel, amely fővetésű növénytermelési kalkulációs egységként szerepel.

Itt kell szerepeltetni az érvényben levő rendelkezések szerint számítható, illetve számított műszaki fejlesztés költségfedezetét is.

14. Értékkülönbözet

Érték-különbözet címén az 1/b költségtényezőt kell szerepeltetni az 1/b költségtényezőben kimutatott előjellel ellenkező előjellel.

15. Módosított költség

A módosított költség a teljes költség, az önköltségben érvényesíthető különféle ráfordítások és az értékkülönbözet összegezésével állapítható meg (12+13+14 költségtényező). A főtermék módosított önköltsége a kalkulációs egység módosított költsége és a kalkulációs időszak alatt előállított főtermék hányadosa. Ez a költségkategória a felhasznált saját termelésű termékeket rögzített elszámolási egységáron, a hatósági árral rendelkező felhasznált saját termelésű termékeket hatósági áron számított értéken tartalmazza.

Gazdaságossági, jövedelmezőségi számításhoz készített önköltségszámításnál a közvetlen költség (6. Költségtényező) vagy a szűkített költség (10. Költségtényező) is módosítható az értékkülönbözet összegével. Önköltség nemcsak a termékegységre, hanem a termelési kapacitás egységére (hektár, állat darabszám stb.) is számolható.

Gazdaságossági, jövedelmezőségi számításoknál a vállalat eltérhet a költségtényezők bemutatott részletezésétől. Ebben az esetben a költségeket az információs igényeknek megfelelő csoportosításban rendezheti. Célszerű a költségeket állandó és változó költségek szerint csoportosítani és vizsgálni azok változásának hatását az ágazat jövedelmezőségére.

2. számú melléklet az 50/1979. (XII. 15.) PM számú rendelethez

Az állat élősúly költség részletezése

Megnevezés/súly/érték

1. Nyitóállomány

2. Növekedés vásárlásból

3. Növekedés korosbításból és hízóba állításból

4. Tenyésztésből kiselejtezett és hízóba állított állatok

5. Szaporulat, súlygyarapodás,

6. Módosítás elhullás, kényszervágás, selejtezés miatt

7. Élősúly költség (1+2+3+4+5+6)

A részletezést állománycsoportoként (korcsoportonként) súlyban és értékben egyaránt el kell végezni. Az élősúly költség szűkített önköltség, vagy módosított önköltség tartalommal mutatható ki.

A) Az állat élősúly szűkített önköltség kiszámítása

Az élősúly önköltség tényezőit a következő tartalommal kell kimutatni:

1. Nyitóállomány

Nyitóállományként a tárgyidőszak első napján az állománycsoportban levő állatok mennyiségét (súlyát) és értékét kell szerepeltetni. A nyitóállomány értékét az előző időszak élősúly szűkített önköltségén kell figyelembe venni.

2. Növekedés vásárlásból

Ezen a címen a tárgyidőszakban vásárolt és közvetlenül az állománycsoportba helyezett állatok vásárláskori súlyát kell szerepeltetni a tényleges beszerzési értéken.

3. Növekedés korosbításból és hízóba állításból

Itt kell kimutatni az alacsonyabb korcsoportból az állománycsoportba átsorolt, illetve hízóba állított állatok súlyát. Az értéket az átadó korcsoport (állománycsoport) élősúly szűkített önköltségén kell megállapítani.

4. Tenyésztésből kiselejtezett és hízóba állított állatok

Ezen a címen a tárgyidőszakban az igás- és tenyész ágazatból kiselejtezett és hízóba állított állatok hízóba állításkori súlyát a fogadó állománycsoport (hízó állománycsoport) nyilvántartási árán kell figyelembe venni.

5. Szaporulat, súlygyarapodás

Szaporulatként az állománycsoportba tartozó, tárgyidőszakban született állatok születéskori súlyát, súlygyarapodásként az állománycsoport tárgyidőszakban elért súlygyarapodását kell mennyiségben (súlyban) kimutatni. Az állománycsoport szaporulatának, illetve súlygyarapodásának önköltségét az 1. számú mellékletben közölt "költségtényezők részletezése" szerint kell megállapítani a súlygyarapodást szűkített önköltségen (10. Költségtényező).

6. Módosítás, elhullás, kényszervágás, selejtezés miatt

Az állat élősúly szűkített önköltség kiszámításánál ezen a címen sem súly, sem értékadat nem állítható be.

7. Élősúly önköltség

Az élősúly önköltség a részletezés 1-6. tényezőinek összegezésével az érték és súlyadatok hányadosaként állapítható meg.

B) Az állat élősúly módosított önköltség kiszámítása

A mennyiségi (súly) adatok azonosak az A) pontban részletezett mennyiségi adatokkal. Az önköltség tényezőinek értékadatait a következő tartalommal kell kimutatni:

1. Nyitóállomány

A nyitóállomány értékét az előző időszak élősúly módosított önköltségén kell figyelembe venni.

2. Növekedés vásárlásból

Az értékadatot az A/2. pont szerinti összegben kell szerepeltetni.

3. Növekedés korosbításból és hízóba állításból

Az alacsonyabb korcsoportból átsorolt, illetve hízóba állított állatokat az átadó korcsoport (állománycsoport) élősúly módosított önköltségen kell figyelembe venni.

4. Tenyésztésből kiselejtezett és hízóba állított állatok

Az értékadatokat az A/4. pont szerint kell megállapítani.

5. Szaporulat, súlygyarapodás

A tárgyidőszak szaporulatát, súlygyarapodását az 1. számú melléklet "Költségtényezők kötelező részletezése" szerint a súlygyarapodás módosított önköltségén kell megállapítani (15. Költségtényező).

6. Módosítás, elhullás, kényszervágás, selejtezés miatt

Ezen a címen kell valamennyi állománycsoportban az elhullott, kényszervágott állatok súlyát, a tenyésztő nevelés állománycsoportokban a tenyésztő nevelésből kiselejtezett és hízóba állított állatok súlyát is szerepeltetni. Az érték rovatban az elhullott és kényszervágott állatokért kapott biztosítási térítést és értékesítésükért kapott ellenértéket kell szerepeltetni. A tenyésztőnevelésből kiselejtezett és hízóba állított állatok értékeként a fogadó (hízó) állománycsoport rögzített elszámolási egységárán számított érték vehető figyelembe.

A módosító tételeket az összegezésnél csökkentő tételként kell számításba venni.