55/1979. (XII. 20.) PM-ÁH rendelet

a szállítási és hírközlési tevékenységek önköltségszámítási rendjéről

Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. számú törvény 52. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével és a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben - a következőket rendelem:

A rendelet hatálya

1. §

A rendelet hatálya kiterjed minden olyan vállalati gazdálkodó szervezetre [állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. tv. 6. § (1) bekezdés, a továbbiakban: vállalati gazdálkodó szervezet],

- amely megrendelésre vagy készpénzfizetés ellenében szállítási és hírközlési tevékenységet alaptevékenységként végez, illetve

- amely a szállítási és hírközlési tevékenységet alaptevékenységen kívüli tevékenységként végzi, és a megrendelésre vagy készpénzfizetés ellenében végzett szállítási-hírközlési tevékenységének árbevétele a felügyeleti szerv által az érdekképviseleti szervvel egyetértésben meghatározott értékhatárt meghaladja.

Az önköltségszámítás kötelezettsége

2. §

(1) A vállalati gazdálkodó szervezetnek e rendeletben foglalt szabályok, továbbá adottságaik és sajátosságaik érvényesítésével olyan önköltség-számítási rendet kell kialakítani, amely lehetővé teszi a szállítási és hírközlési tevékenységek, teljesítmények (a továbbiakban: teljesítmény) tervezett és tényleges önköltségének kiszámítását, az önköltség alakulásának megfigyelését és elemzését, továbbá a szükséges jövedelmezőségi számítások elkészítését.

(2) Az alágazatokra (vasúti, közúti, városi, vízi, légi közlekedés és hírközlés) vonatkozóan a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a Pénzügyminisztérium egyetértésével alágazati önköltség-számítási irányelveket ad ki. Az irányelvek az e rendeletben foglalt szabályokkal és az érvényben levő árképzési előírásokkal nem állhatnak ellentétben.

(3) A vállalati gazdálkodó szervezetek az önköltség-számítási rendjükre vonatkozó előírásokat az e rendelet, valamint az alágazati irányelvek, továbbá az árképzésről és az árvetés készítéséről szóló rendelkezések alapján készített Önköltségszámítási és Árképzési Szabályzatba (a továbbiakban: Szabályzat) kötelesek foglalni.

(4) Az önköltség-számítási rend kialakításánál, a módszerek megválasztásánál a vállalati gazdálkodó szervezet vegye figyelembe a tevékenységéből (tevékenységének szervezéséből, az alkalmazott technológiából, szervezeti felépítéséből stb.) származó adottságait és sajátosságait, tartsa szem előtt a költségvalódiság elvének fokozott érvényesítését, és olyan belső információs rendszert alakítson ki, amely megfelelő alapul szolgál a hatékony költséggazdálkodás és a döntés-előkészítés számára.

(5) A Szabályzatnak az önköltségszámítás tekintetében tartalmaznia kell:

a) a kalkuláció tárgyát (a kalkulációs egységek kijelölését)

b) a költségtényezők tagolását és tartalmát,

c) a költséghelyek csoportosítását, a költségelszámolás menetét és a költségfelosztás módját,

d) az alkalmazott önköltségszámítási módszerek leírását,

e) a kalkulációs időszakot (a kalkuláció készítésének időpontját vagy időpontjait),

f) a költségutalványozás és a költségelszámolás bizonylati rendjét,

g) az utókalkuláció és a könyvvitel adatai egyeztetésének módját,

h) az önköltségszámítási adatok szolgáltatásáért és ellenőrzéséért felelős személyek munkakörének megjelölését.

(6) A Szabályzat az (5) bekezdésben felsoroltakon kívül tartalmazhatja azoknak az önköltségszámításból nyerhető információknak körét, tartalmát, szolgáltatásuk módját és időpontját, amelyek a költség- és önköltség tervezéshez, elemzéshez, a vállalati gazdálkodó szervezeten belüli önálló elszámoláshoz, valamint a tervszerű költséggazdálkodáshoz, az árak kialakításához és ellenőrzéséhez szükségesek.

(7) A vállalati gazdálkodó szervezet a Szabályzatát, illetve az abban rögzített eljárásokat, módszereket csak az év első napjával és csak a könyvvitel rendjéről és a mérlegkészítésről szóló pénzügyminiszteri rendeletekben, illetve az árképzési előírásokban foglaltaknak megfelelően módosíthatja.

Az önköltség és az önköltségszámítás fogalma

3. §

(1) Az önköltség a teljesítmény meghatározott egységének előállítására e rendelet szerint fordítható, illetve fordított élő és holt munka pénzben kifejezett összege.

(2) Az önköltségszámítás a teljesítmény tervezett, illetve tényleges önköltségének meghatározása.

(3) Az önköltség összetevőinek, a költségtényezőknek kötelező részletezését és a költségtényezők tartalmát e rendelet melléklete tartalmazza.

(4) A költségtényezők az alágazati (szakágazati) és vállalati sajátosságoknak, adottságoknak és információs igényeknek megfelelően részletesebben is tagolhatók.

(5) Az önköltséget a költségtényezők előírt bontásában úgy kell kiszámítani, hogy a következő önköltségi kategóriák szükség szerint megállapíthatók legyenek:

a) közvetlen önköltség,

b) szűkített önköltség,

c) teljes önköltség,

d) módosított önköltség.

Az önköltségszámítás feladata

4. §

Az önköltségszámítás feladata, hogy adatokat szolgáltasson:

a) a tervezéshez és a gazdaságossági számításokhoz, különösen az önköltség tervezéséhez, az önköltségcsökkentés lehetőségeinek feltárásához, továbbá ezeken keresztül a költséggazdálkodás javításához,

b) a gazdasági döntéseket megalapozó és ellenőrző számításokhoz,

c) az árak képzéséhez,

d) az önköltségalakulás megfigyeléséhez, valamint az önköltség és az áralakulás ellenőrzéséhez.

Az önköltségszámítás tárgya

5. §

(1) Az önköltségszámítás tárgya a kalkulációs egység.

(2) A kalkulációs egység a teljesítmény, illetve annak meghatározott mennyisége. Ez a mennyiség lehet:

- az adott kalkulációs egységet jellemző mérőszám egy egysége (pl.: utkm) vagy annak többszöröse (pl.: 1000 utkm);

- különnemű teljesítményeket egybefoglaló kalkulációs egység esetén az adott teljesítmények közös jellemzőjének mértékegysége (pl.: a hírközlésnél a munkaegység, a vasúti szállításnál az elegytonna).

(3) Mérőszám vagy közös jellemző hiányában a mértékegység az elszámolási időszak (pl.: 1 év).

(4) A rendelet IV. számú mellékletében szereplő kalkulációs egységek általában ajánlottak, de a szállítási és hírközlési tevékenységet alaptevékenységként végző vállalati gazdálkodó szervezeteknek az önköltségszámítást a mérlegbeszámolóban szereplő tevékenységek szerinti kalkulációs egységekre kötelező elkészíteni.

(5) Az áruszállítással kapcsolatban elsősorban árképzési és árellenőrzési szempontból indokolt

- az előkészítő (pl. felfuvarozás),

- a továbbító és

- a befejező (pl. elfuvarozás)

tevékenységi (folyamat-) szakaszok költségeinek szétválasztása és egységes mérőszámhoz való viszonyítása.

(6) A konténerszállításon belül a konténerrel, mint eszközzel kapcsolatos költségeket (értékcsökkenési leírás, fenntartási költség stb.) külön kell választani a továbbítás szakaszának költségeitől.

6. §

(1) Az egységönköltségek összehasonlítása érdekében a szállítási tevékenységeknél az alábbi mérőszámok alkalmazhatók:

- az áruszállítás tekintetében az árutonna kilométer (átkm), a raksúlytonnakilométer (rtkm),

- a személyszállításnál az utaskilométer (utkm), illetve férőhelykilométer (fhkm).

(2) A szállítási tevékenységgel technológiailag összefüggő tevékenységek közül a szállítmányozás, raktározás, rakodás (kézi és gépi) tevékenységeknél egységes mérőszámként a műveleti tonnára való vetítés alkalmazható.

(3) A szállítási tevékenységgel technológiailag össze nem függő tevékenységeknél (pl. árukezelésnél, csomagolásnál) általában ugyancsak a műveleti tonna vagy db lehet a mérőszám.

(4) Különnemű teljesítmények egybefoglalása esetén közös (egyenérték jellegű) mérőszámok alkalmazhatók. Így pl. a hírközlésnél a munkaegység, a vasúti szállításnál az elegytonnakilométer (etkm). A közös mérőszámok kialakításának módját a vállalati gazdálkodó szervezet a Szabályban köteles rögzíteni.

7. §

(1) A nemzetközi teljesítmények önköltségét rubel és nem rubel elszámolású viszonylatban elkülönítve kell kimutatni.

(2) A nemzetközi teljesítmények önköltségszámításánál is a belföldi teljesítményekre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni úgy, hogy az eredetileg devizában felmerült (deviza-tartalmú) és a Ft-ban felmerült költségek külön-külön is megállapíthatók legyenek.

Az árkalkuláció és utókalkuláció kapcsolata

8. §

(1) Az árképzés és az árellenőrzés céljára szolgáló önköltségszámítás készítésének kötelezettsége (köre, gyakorisága) tekintetében, valamint az egyes ártényezők mértékének és értékelésének meghatározásánál a mindenkori árképzési rendelkezések, valamint a tisztességtelen haszon megállapításának irányelveiről szóló jogszabályokban és az azok értelmezéséről szóló rendelkezésekben (közleményekben) foglaltak az irányadók.

(2) Az árvetések elkészítésénél a vállalati gazdálkodó szervezet minden esetben köteles az önköltségszámításnál alkalmazott alapelveket, módszereket követni a költségtényezők részletezése és tartalma, a közvetlen és közvetett költségek elhatárolása, a költségfelosztás módszereinek megválasztása és az alkalmazott vetítési alapok tekintetében.

(3) Az árvetés az utókalkulációnál részletesebb szerkezetben (költségtényezőnkénti bontásban) is elkészíthető; az összehasonlítás, egyeztetés érdekében azonban biztosítani kell, hogy az árvetés költségtényezői az utókalkuláció szerinti szerkezetbe összevonhatók legyenek.

Az önköltségszámítás módszerei

9. §

(1) Az önköltségszámítás módszere a teljesítmény tervezett vagy tényleges önköltsége kiszámításának szabályait határozza meg.

(2) A közvetlen önköltség számításának a vállalati gazdálkodó szervezetnél alkalmazott módszerét a 2. § (2) bekezdése alapján kiadott alágazati (szakágazati) irányelvek figyelembevételével a Szabályzatban rögzített költségutalványozási és költségelszámolási renddel összhangban kell meghatározni.

(3) Az általános költségek kalkulációs egységekre történő elszámolásának (felosztásának) módszerei a következők lehetnek:

a) osztó kalkuláció,

b) pótlékoló kalkuláció,

c) vegyes kalkuláció (a kalkulációs módszerek kombinációja).

(4) Az önköltségszámítási módszerek megválasztásánál a vállalati gazdálkodó szervezetnek a tevékenysége jellegét (munkafolyamatok szervezési sajátosságait stb.) kell figyelembe vennie.

Az önköltségszámítás fajtái

10. §

(1) Az önköltségszámítás készülhet

a) a tevékenység megkezdése előtt (előkalkuláció),

b) a tevékenység folyamatában (közbenső kalkuláció) és

c) a tevékenység befejezése után (utókalkuláció).

(2) Önköltségszámítást a vállalati gazdálkodó szervezet - a 2. § (2) bekezdés alapján kiadott alágazati (szakágazati) irányelvekben ajánlott módszerek közül - az általa választott formában és módszerrel készíthet. Gazdaságossági, jövedelmezőségi, tervezési stb. számításoknál korlátozás nélkül alkalmazható a kalkuláció bármely fajtája (előkalkuláció, utókalkuláció stb.) és bármely módszere (osztó, pótlékoló stb.).

Előkalkuláció

11. §

(1) Előkalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, amellyel a tevékenység megkezdése előtt - a műszaki és technológiai előírások, továbbá a már rendelkezésre álló bizonylatok adatai szerint felhasználható élő- és holt munka mennyiségének figyelembevételével - a vállalati gazdálkodó szervezet meghatározza a teljesítmény tervezett önköltségét.

(2) Az önköltségtervezés céljára szolgáló előkalkulációban (a tervkalkulációban) az önköltség tényezőit a tervidőszak tervezett költségadatai (a közvetlen költségek normái, az általános költségek tervezett összegei) alapján kell számításba venni. Az előkalkuláció (tervkalkuláció) körét és gyakoriságát a vállalati gazdálkodó szervezet határozza meg. Meghatározott célra az illetékes hatóság előírhatja az előkalkuláció eseti vagy rendszeres készítését.

(3) A vállalati gazdálkodó szervezetnek előkalkulációs rendszerét úgy kell kialakítani, hogy az a normatív számvitel (és a normatív utókalkuláció) bevezetését - az előfeltételek fokozatos biztosításával -, továbbá a megalapozott költséggazdálkodást (a költségváltozások tervezését) és a tervek teljesítésének értékelését lehetővé tegye. Az ehhez szükséges normákat meg kell állapítani és gondoskodni kell folyamatos karbantartásukról.

Közbenső kalkuláció

12. §

(1) Közbenső kalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, amellyel a vállalati gazdálkodó szervezet a teljesítmény önköltségét a tevékenység folyamata alatt kiszámítja, részben a megkezdés előtt rendelkezésre álló, részben a folyamat alatt keletkezett bizonylatok alapján.

(2) A közbenső kalkuláció körét, gyakoriságát és költségtényezőnkénti tagolását a vállalati gazdálkodó szervezet határozza meg.

Utókalkuláció

13. §

(1) Utókalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, amellyel a vállalati gazdálkodó szervezet a tevékenység befejezése után a ténylegesen felmerült költségek alapján a teljesítmény önköltségét kiszámítja.

(2) A szállítási és hírközlési tevékenységet alaptevékenységként végző vállalati gazdálkodó szervezeteknek az előírt kalkulációs egységekre az alaptevékenység tényleges önköltségét évente legalább egyszer, az éves adatok alapján, ki kell számítaniuk. Az utókalkuláció készítésének kötelezettségét, gyakoriságát - egyéb hatósági rendelkezések betartásán túlmenően - belső információs igényei alapján a vállalati gazdálkodó szervezet határozza meg.

(3) A kalkulációs időszak lehet hónap, negyedév (esetleg félév) és év. A kalkulációs időszak meghatározásánál elsősorban a tevékenységi kör terjedelmét, elhatárolhatóságát, a tevékenységet kifejtő gazdálkodó egység önállóságát (vállalati gazdálkodó szervezeten belüli önálló elszámolási feltételeit) kell mérlegelni, figyelembe véve az önköltségszámítás munkaigényét és a pontosság lehetőségét. Éves kalkulációs időszak meghatározása általában ott indokolt, ahol a kiszámított önköltség a teljesítmény sajátossága miatt rövidebb időszakokra vonatkoztatva nem nyújt megfelelő tájékoztatást.

(4) Az utókalkuláció adatai és a könyvelési adatok (főkönyvi könyvelés, analitikus nyilvántartás) között tartalmi és számszerű egyezőséget kell biztosítani. A vállalati gazdálkodó szervezet - függetlenül a választott könyvelési módszertől (a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartás rendszerétől) - köteles gondoskodni arról, hogy a könyvvitelben elszámolt költségek az utókalkuláció adataival egyeztethetők legyenek.

(5) A főkönyvi könyvelésben vagy a kapcsolódó analitikus nyilvántartásban a közvetlen költségeket kalkulációs egységenként - a vasúti szállításnál és hírközlésnél szakszolgálatonként, illetve forgalomlebonyolítási egységenként - a felosztandó általános költségeket költséghelyenként, a költségek felosztásához szükséges adatokat pedig költséghelyenként - szakszolgálati, illetve forgalomlebonyolítási egységenként - és azokon belül kalkulációs egységenként folyamatosan gyűjteni kell. E nyilvántartás alapján kell az önköltségszámítási adatokat az árvetések ellenőrzésére vagy egyéb célra is szolgáltatni. A vonatkozó (külső) adatszolgáltatások körét és gyakoriságát az adatkérő hatóságok határozzák meg.

(6) Az utókalkuláció adatait (pl. a költségtényezők tartalmát és az alakulásukra ható tényezőket) a gazdasági döntések megalapozásánál, a következő időszaki tervek készítésénél és egyéb tevékenységeknél történő felhasználásuk esetén - a felhasználás célját szem előtt tartva - alapos elemzés, mérlegelés tárgyává kell tenni. Így biztosítható az adatokból levont következtetések és az azok alapján tett intézkedések helyessége (a csak tárgyidőszakban vagy a tárgyidőszakban nem teljességgel jelentkező tételek kiszűrése stb.).

Bizonylati rend

14. §

A számvitel bizonylati rendjéről szóló jogszabály előírásait kell megfelelően alkalmazni azoknál az önköltségszámításnál felhasznált bizonylatoknál is, amelyek nem kizárólag a számvitel részére készülnek (pl. műszaki-forgalmi dokumentációk stb.).

Felelősség

15. §

Az önköltségszámítás rendjének előírásszerű kialakításáról, a Szabályzat összeállításáról, az előírások megtartásáról a vállalati gazdálkodó szervezet vezetője és a vállalati gazdálkodó szervezet számviteli rendjéért felelős vezető (gazdasági igazgató, gazdasági igazgatóhelyettes, igazgató főkönyvelő, főkönyvelő stb.) együttesen kötelesek gondoskodni. A vállalati gazdálkodó szervezet forgalmi és műszaki vezetője felelős az önköltségszámítás részére adott forgalmi, műszaki, technológiai adatok helyességéért és az adatszolgáltatási határidők betartásáért.

Zárórendelkezések

16. §

A vállalati gazdálkodó szervezetek - az e rendeletben és mellékletében foglalt szabályok, valamint az alágazati irányelvek figyelembevételével - a Szabályzatot e rendelet hatálybalépésétől számított 90 napon belül kötelesek elkészíteni, illetőleg módosítani.

17. §

Ez a rendelet 1980. január 1. napján lép hatályba.

Faluvégi Lajos s. k.,

pénzügyminiszter

Melléklet az 55/1979. (XII. 20.) PM-ÁH számú rendelethez

I. Költségtényezők részletezése

1. Üzemeltetési költségek

a) Anyagköltség

Üzemanyag- és energiafelhasználás

vagy: Távközlési berendezések villamosenergiaköltsége (Posta)

Egyéb anyagfelhasználás

Anyagár-különbözet

b) Bérköltség

Forgalmi utazó vagy üzemeltető személyzet bére

c) Közterhek

d) Egyéb üzemeltetési költség

2. Járművek, hírközlési berendezések értékcsökkenési leírása

a) Vontató járművek értékcsökkenési leírása*

b) Vontatott járművek értékcsökkenési leírása*

c) Hírközlési berendezések értékcsökkenési leírása (Posta)

3. Járművek, hírközlési berendezések fenntartási költségei

a) Vontató járművek fenntartási költségei*

b) Vontatott járművek fenntartási költségei*

c) Hírközlési berendezések fenntartási költségei (Posta)

4. Útköltség, illetve hírközlési hálózati költség

Pályák, kikötők, hírközlési vonalas létesítmények stb.

a) Értékcsökkenési leírása

b) Fenntartási költsége

c) Egyéb út- (hálózati) költsége

5. Biztosítási díjak

6. Közvetlen önköltség (1+2+3+4+5. sorok)

7. Forgalmi (szakszolgálati) általános költség

8. Szűkített önköltség (6+7. sorok)

9. Területi irányítási költségek

10. Vállalati általános költségek

11. Teljesítményi önköltség (8+9+10. sorok)

12. Elkülönített költségek:

a) Műszaki fejlesztési költségek

b) Egyéb elkülönített költség

13. Teljes önköltség (11+12. sorok)

14. Kár, kártérítés egyenlegei

15. Módosított önköltség (13+14. sorok)

II. Általános irányelvek

a) Szempontok a közvetlen költségek körének kialakításához

A közvetlen költségek körét és tartalmát a vállalati gazdálkodó szervezet határozza meg tevékenységének sajátosságai, valamint a következőkben felsorolt irányelvek figyelembevételével.

Közvetlen költség minden olyan, a teljesítmény (szolgáltatás) nyújtása és értékesítése során felmerült költség, amely kalkulációs egységre utalványozható vagy elszámolható.

Közvetlen költségnek minősíthetők azok a költségek is, amelyeket kalkulációs egységre utalványozni ugyan nem lehet, de a kalkulációs egységre jutó felhasználásuk mértéke megfelelő mutatók, jellemzők alapján pontosan (vagy megközelítő pontossággal) megállapítható.

A vasúti szállítás és a hírközlés alágazatok költségeinek döntő részét az ilyen jellegű (hírközlésnél az ún. forgalomlebonyolítási; vasúti szállításnál szakszolgálati; általában üzemeltetési) költségek képezik. Ezek közvetlenül a vasúti szállítási, illetve hírközlési szolgáltatásokat végző egységeknél - vasúti szakszolgálati szerveknél, postahivataloknál stb. - merülnek fel, azonban már az első felmerülésük több szolgáltatás (kalkulációs egység, költségviselő) teljesítése érdekében történik. Így a költségek elsődlegesen felmerülésük helye szerint költséghely számlákon számolhatók el és csak utólag, jellemzők alapján történő felosztással kerülhetnek a költségviselői számadásba.

Abban az esetben, ha a vállalati gazdálkodó szervezeten belüli egy-egy szervezeti egység csak egyfajta tevékenységet végez, vagy szolgáltatást nyújt, akkor az egység összes költsége elszámolható a tevékenység (szolgáltatás stb.) közvetlen költségeként. Hasonló elvi és gyakorlati megfontolásokkal számolhatja el a vállalati gazdálkodó szervezet az egy-egy szervezeti egységen belül üzemelő egy-egy berendezés, gép (vagy berendezés-, ill. gépcsoport) működtetésének és állóeszköz fenntartásának, valamint értékcsökkenési leírásának költségeit egyfajta tevékenység ellátása esetén közvetlen költségként. Többfajta tevékenység ellátása esetén egy-egy gép, gépcsoport vagy termelőberendezés költségeit akkor célszerű közvetlen költségnek minősíteni, ha a gépen, gépcsoporton vagy berendezésen végzett tevékenységek és az igénybevétel költségei közötti összefüggések műszaki-gazdasági számításokkal meghatározhatók.

A vonatkozó számlakereti előírások szem előtt tartásával általában törekedni kell a közvetlen költségek körének bővítésére.

b) Járművek és hírközlési berendezések állóeszköz-fenntartása

Ezen a címen a járművek és a hírközlési berendezések mindennemű javításának és karbantartásának költségei - nagy- és középjavítás, időszaki (tervszerű, megelőző) karbantartások, szemlék, valamint a meghibásodások és üzemzavarok elhárításának költségei - számolhatók el.

Ugyancsak állóeszköz-fenntartásnak minősülnek a járművek és hírközlési berendezések naponkénti gondozása, ápolása keretében végzett tevékenységek (vizsgálatok, kenések, tisztítások stb.) költségei is abban az esetben, ha az üzemeltetési költségektől való elkülönítésük aránytalanul nagy munkaráfordítás nélkül lehetséges. Pl. ha ezeket a tevékenységeket is a karbantartó részlegek végzik.

c) A1-, illetve szakágazati sajátosságok érvényesítése

Az önköltségszámítás népgazdasági, illetve szállítás-hírközlés népgazdasági-ági egységességének és összehasonlíthatóságának érvényesítése érdekében a szállítás-hírközlés népgazdasági ághoz tartozó al-, illetve szakágazatok és vállalati gazdálkodó szervezetek önköltségszámítási rendjének szabályozásánál a költségtényezőknek az I. alatt előírt részletezését kell figyelembe venni.

A kalkulációk szerkezetének kialakításánál azonban a szakági stb. sajátosságok - az alágazati, illetve szakágazati előírások keretei között -megfelelően érvényesíthetők. Így pl. a közúti közlekedés költségtényezőinek részletezésében külön-külön összesíthetők a teljesítménnyel arányos (úgynevezett guruló-) és az idővel arányos költségek. Hasonlóképpen bonthatók a nemzetközi közúti közlekedés költségei. Önálló költségtényezőként kiemelhetők - a tartalmukat tekintve tevékenységi külön költségnek minősülő - ún. tranzit költségek (mint pl. a külföldön felmerülő különféle adók és illetékek; a határkezelés költségei, az útadók, a kompdíjak stb.).

A vasúti szállítási és a hírközlési alágazat költségelszámolásának, illetve önköltségszámításának egyik legfőbb sajátossága, hogy a szűkebb értelemben közvetlennek minősülő költségek köre nem számottevő.

Egy-egy szervezeti egysége (pl. szakszolgálati egység, postahivatal, távközlési üzem stb.) ugyanis több szolgáltatást végez, többfajta költségviselőt szolgál ki. Így a költségek zöme elsődlegesen a költséghelyeken (általános költségként) merül fel. A fenti sajátosságokból következik pl. az is, hogy a szállítás-hírközlés népgazdasági ág szintjén kialakított részletezés tartalmaz néhány olyan költségtényezőt, amelyet a hírközlés nem alkalmaz (nem emel ki), illetve néhány olyan tételt is, amely csak a hírközlési vállalatokra vonatkozik.

Az al-, illetve szakágazati kalkuláció rendjének - sajátosságokat érvényesítő - kialakításánál biztosítani kell, hogy külön adatfeldolgozás nélkül kimutathatók legyenek a költségadatok a szállításhírközlés népgazdasági ág szintjén előírt költségtényező részletezésben is.

III. Költségtényezők tartalma

1. Üzemeltetési költségek

E költségtényezőben szerepelnek a közvetlenül elszámolható költségek.

a) Anyagköltség

Üzemanyag- és energiafelhasználás vagy

Távközlési berendezések elektromosenergiaköltsége (Posta)

A járművek és a hírközlési berendezések üzemeltetése során felhasználásra kerülő üzem- és fűtőanyag (benzin, gázolaj, elektromos energia stb.) elszámolóáron számított értékét kell ilyen címen számításba venni.

A felhasználás összegét a visszatérülő hulladékkal (pl. fáradt olaj) csökkentett mértékben keli figyelembe venni (nettó elszámolási mód).

A hírközlés (Posta) ebben a kalkulációs tételben a távközlési berendezések villamosenergia költségeit mutatja ki.

Egyéb anyagfelhasználás

Itt kell kimutatni az üzem- és fűtőanyagon kívüli minden olyan anyagfelhasználást, amely a járművek és hírközlési berendezések üzemeltetésével kapcsolatos, és nem karbantartásukat vagy javításukat szolgálja. (Ilyen lehet pl. a kenőanyag, fagyálló folyadék felhasználása stb.) Fenntartással kapcsolatos anyagfelhasználást itt figyelembe venni nem lehet. A hírközlés (Posta) ebben a kalkulációs tételben összeget nem mutathat ki.

Anyagárkülönbözet

A költségtényező az üzemeltetési költségek között kimutatott anyagok felhasználására jutó anyagár-különbözetet tartalmazza (ha azt a vállalat nem a központi irányítás költségei között számolja el).

A hírközlés (Posta) ezt a költségtényezőt nem alkalmazhatja.

b) Bérköltségek

Forgalmi utazó vagy üzemeltető személyzet bére A költségtényező az utazó forgalmi személyzet (pl. járművezetők, kísérők, kalauzok és egyéb utazó személyzet) és a postai, távközlési forgalmat lebonyolító személyzet teljes bérét tartalmazza. Itt kell figyelembe venni a forgalomban töltött időre járó bérösszegen kívül a készenlétre, a tartalékszolgálatra kifizetett béreket, valamint ezeknek a dolgozóknak a bérkiegészítő fizetéseit és bérpótlékait is.

c) Közteher

A forgalmi utazó vagy üzemeltető személyzet teljes bérköltségének közterhét kell itt elszámolni. Minden egyéb közterhet abban a költségtényezőben kell figyelembe venni, ahol a megfelelő béreket elszámolják.

d) Egyéb üzemeltetési költség

E költségtényezőben - a kiemelt költségtényezők körébe nem sorolható - a költségviselőkre közvetlenül elszámolható, illetőleg a szállítási-hírközlési tevékenységet közvetlenül lebonyolító (üzemi, szolgálati, hírközlésnél "végrehajtószolgálati") szerveknél felmerülő üzemeltetési költségeket kell szerepeltetni.

Ilyenek pl. forgalmi utazó vagy üzemeltető személyzet napidíja, szállásköltsége és közlekedési költsége, munka- és egyenruhaköltsége, egyenruha juttatása után fizetett társadalombiztosítási járuléka, külföldi pótléka, az üzemeltetési költségek között elszámolható forgalmi nyomtatványok (menetlevelek, fuvarlevelek stb.) költségei, közúti megállóhelytáblák költségei, vízfeltöltés, szénfelrakás, üzemanyag-feltöltés költsége (amennyiben utóbbiakat a vállalati gazdálkodó szervezet nem az anyagigazgatási költségek között számolja el), kocsirendezők, kocsivizsgálók bére és közterhe, gépkocsik vizsgáztatási díja, TIR-esítés díja, rakodási díjak, hajózók és utasok reptéri szállítási költsége, bodendíj, kizárólag a járattal kapcsolatos telex-, telefonköltség stb. Ebben a költségtényezőben kell szerepeltetni a folyamatos üzemmenet részét képező működési költségeket, azaz a gépjárművek és hírközlési berendezések naponkénti gondozása, ápolása keretében végzett tevékenységek (vizsgálatok, kenések, tisztítások stb.) költségeit is abban az esetben, ha azok az üzemeltetési költségektől egyáltalán nem, vagy csak aránytalanul nagy ügyviteli, adatszolgáltatási stb. munkával lennének elhatárolhatók. (Pl. általában akkor, ha az üzemeltetési szervezet végzi ezeket a feladatokat.) Egyébként karbantartási költségnek minősülnek.

Az itt figyelembe vehető költségek körét a vállalati gazdálkodó szervezetek - az al-, illetve szakágazati irányelvek figyelembevételével -Szabályzatukban kötelesek meghatározni.

2. Járművek, hírközlő berendezések értékcsökkenési leírása

a) Vontató járművek értékcsökkenési leírása

b) Vontatott járművek értékcsökkenési leírása

c) Hírközlési berendezések értékcsökkenési leírása (Posta)

A járművek és a hírközlési berendezések értékcsökkenési leírása ebben a költségtényezőben szerepel a fenti bontásban.

3. Járművek, hírközlési berendezések fenntartási költségei

a) Vontató járművek fenntartási költségei

b) Vontatott járművek fenntartási költségei

c) Hírközlési berendezések fenntartási költségei (Posta)

Fenti tagolásban itt kell számításba venni, minden, a járművek vagy hírközlési berendezések fenntartásával (karbantartás, kis- és nagyjavítás, felújítás, fővizsgák, szemlék stb.) kapcsolatos költségeket.

Itt kell kimutatni tehát mind a saját vállalkozásban, mint az idegen kivitelező által végzett jármű vagy hírközlési berendezés fenntartási (állóeszköz-fenntartás) költségeit. A saját vállalkozásban végzett fenntartásnál a közvetlen költségeken (anyagköltség - beleértve a vonatkozó anyagelszámolóár-különbözetet is -, bérköltség sb.) felül az üzemi általános költségeket is figyelembe kell venni. A járművek fenntartási költségein belül célszerű külön tételként kimutatni a gumiköltségeket (beleértve az új és használt gumik felhasználását, a - saját és idegen - gumijavítás költségeit, a használt gumik selejtezését és a kapcsolódó szállítási költségeket stb.). Ugyancsak itt kell elszámolni a járművek és hírközlési berendezések naponkénti gondozása, ápolása keretében végzett tevékenységek (vizsgálatok, kenések, tisztítások stb.) költségeit is abban az esetben, ha azok az üzemeltetési költségektől (aránytalanul nagy munkaráfordítás nélkül) leválaszthatók. Pl. ha ezeket a tevékenységeket is a karbantartó részlegek végzik.

4. Útköltség, illetve hírközlési hálózati költségek

A kötött pályás (vasúti, villamosvasúti, trolibusz stb.) közlekedési vállalati gazdálkodó szervezetek önköltségének a többi közlekedési vállalati gazdálkodó szervezet önköltségével való összehasonlítási lehetőségének megteremtése érdekében a kötött pályák fenntartásával (üzemben tartásával) kapcsolatos költségeket kell ebben a költségtényezőben a következő részletezés szerint szerepeltetni (az itt elszámolható költségek körét a szakmai sajátosságoknak megfelelően a vállalati gazdálkodó szervezetnek Szabályzatban kell tételesen meghatározni; a Postánál a hírközlési hálózatokra vonatkozóan kell a költségrészletezést biztosítani).

A vállalati gazdálkodó szervezeteket kötelesek a vonatkozó állóeszközöket - nyomvonalas létesítményeket - tételes jegyzékbe foglalni.

a) Értékcsökkenési leírás

Itt kell elszámolni az ebbe a körbe tartozó állóeszközök (pályák, alagutak, biztosító berendezések, felsővezetékek, kikötők, parti létesítmények, repülőterek, hírközlési hálózatok stb.) értékcsökkenési leírását.

b) Fenntartási költségek

Az ebbe a körbe tartozó állóeszközök fenntartási költségei szerepelnek a költségtényezőben.

Itt kell kimutatni mind az idegen, mind a vállalati gazdálkodó szervezet által végzett és az útköltségbe tartozó állóeszközök fenntartási költségeit. A saját rezsiben elvégzett karbantartás, javítás (kis-, közép- és nagyjavítás, felújítás) költségeit az üzemi általános költségekkel pótlékolt összegben kell kimutatni.

c) Egyéb út- (hálózati) költségek

Itt kell kimutatni az e körbe tartozó állóeszközöknek (pályák, biztosító berendezések stb.) az értékcsökkenési leíráson és állóeszköz-fenntartási költségeken túlmenő egyéb költségeit. Így pl. e létesítmények működésének ellenőrzésével kapcsolatos (fenntartási költségnek nem minősülő) költségeit, a berendezések működtetéséhez szükséges elektromosenergia és egyéb anyagköltségeket a be- és kizsilipelési költségeket stb.

5. Biztosítási díjak

Itt kell kimutatni a járművek biztosításának (kötelező felelősségbiztosítás, CASCO-biztosítás stb.) valamint a szállításra átvett rakományok (küldemények) biztosításának díjait.

6. Közvetlen önköltség

A közvetlen költségnek minősülő (1-5. alatti költségtényezők) együttes összegét kell ebben a sorban szerepeltetni.

7. Forgalmi (szakszolgálati) általános költség

A forgalmi általános költség a forgalom irányításával kapcsolatban felmerült közvetett költségeket tartalmazza. Ilyenek pl. a forgalom irányítását ellátó dolgozók bére, bérkiegészítése, bérpótléka és közterhe, munka- és egyenruhaköltségei és az azok után fizetett társadalombiztosítási járulék, a garázsszolgálat költsége, az üzemeltetési költségként el nem számolható forgalmi nyomtatvány és a postai költség, a forgalom irányítását szolgáló épületek (állomások stb.), berendezések és felszerelések értékcsökkenése és fenntartási és üzemeltetési költségei, az igénybe vett szolgálati járművek költségei stb. A hírközlés (Posta) ebben a kalkulációs tételben költségeket nem mutathat ki.

A forgalmi általános költségek felosztásának módját a vállalati gazdálkodó szervezet határozza meg. A felosztás módjának kialakításánál olyan felosztási alapokat célszerű választani, amelyek - a lehetőség határain belül - jellemzően fejezik ki a tevékenység általános költség igényét. A forgalmi általános költségek vetítési alapját legcélszerűbb - az alágazat sajátosságától függően - lehetőleg természetes mértékegységben meghatározni. Így pl. vetítési alap lehet a férőhelykm. Természetes mértékegység hiánya esetén a forgalmi általános költségek vetítési alapja általában nem tartalmazhat anyagköltséget.

8. Szűkített önköltség (6+7. sorok összesen)

9. Területi irányítási költségek

E költségtényezőkben kell kimutatni a Szállítási és hírközlési számlakeret 66. számlacsoportjában ilyen címen elszámolt költségeket.

10. Vállalati általános költségek

E költségtényező a vállalat központi irányításának költségeit tartalmazhatja.

A területi irányítási és a vállalati általános költségek felosztásának módját - ha arra a rendelet 8. §-ának (1) bekezdésében előírt esetekben szükség van - az árképzési előírásokban foglaltakat is figyelembe véve kell meghatározni. Más célra szolgáló önköltségszámítás esetén a felosztás módját - az ágazati (szakágazati) irányelvek ajánlott költségfelosztási módszerei alapján - a vállalati gazdálkodó szervezet határozza meg.

11. Teljesítményi önköltség (8+9+10. sorok)

Ez a tétel a költségtényezők részletezése 8., 9., 10. soraiban kimutatott költségek összege.

12. Elkülönített költségek

Műszaki fejlesztési költségek

Egyéb elkülönített költségek.

Az önköltségben érvényesíthető egyéb elkülönített költségek körét az árképzési előírások határozzák meg. Ha azonban valamilyen célra a tényleges teljes önköltség ismeretére szükség van, a számításnál azokat az egyéb elkülönített költségeket is figyelembe kell venni, amelyeket a vállalati gazdálkodó szervezet az árképzésnél nem érvényesíthetett (anyagok norma fölötti hiánya, büntető kamatok stb.).

13. Teljes önköltség (11+12. sorok)

14. Károk és kártérítések egyenlege

Itt kell kimutatni a különféle ráfordításoknál, illetve bevételeknél elszámolt és az árképzésnél figyelembe vehető károk és kártérítések egyenlegét.

15. Módosított önköltség (13+14. sorok)

A teljesítményi önköltségen felül az elkülönített költségeket, valamint a károk és kártérítések egyenlegét tartalmazza.

IV.

Kalkulációs egységek

Vasúti közlekedés

1. Személyszállítás

- belföldi

- nemzetközi

2. Áruszállítás

- belföldi

- nemzetközi

3. Iparvágány kiszolgálás

4. Rakodás

- kézi

- gépi

5. Gazdasági vasúti személyszállítás

6. Gazdasági vasúti áruszállítás

7. Úttörővasúti személyszállítás

8. GYSEV részére végzett vontatás (MÁV-nál)

9. Közúti áruszállítás

10. Konténerszállítás

- belföldi

- nemzetközi

11. Megrendelésre végzett és kiszámlázott kutatás, fejlesztés, szervezés

Vízi közlekedés

1. Személyszállítás

1.1 Belföldi személyszállítás:

- folyami menetrend szerinti szállítás

- folyami külön- és sétajárat

- szárnyashajók

- tavi személyhajók

- tavi vízibuszok

- komp

- nagyvitorlások

1.2 Nemzetközi személyszállítás:

- folyami menetrend szerinti

- folyami különjárat

- szárnyashajók

2. Áruszállítás

2.1 Belföldi áruszállítás

- folyami áruszállítás

- tavi áruszállítás

- közúti konténerszállítás

2.2 Nemzetközi áruszállítás

- folyami felsőszakasz

- folyami alsószakasz

- folyami konténerszállítás

- dunai-tengeri szállítás

- tengeri áruszállítás

- óceáni áruszállítás

- tengeri konténerszállítás

3. Raktározás, tárolás

3.1 Árutárolás fedezett és nyílt téri

3.2 Konténertárolás

4. Rakodás és árukezelés

4.1 Belföldi rakodás:

- gépi és kézi rakodás

- konténerrakodás

4.2 Belföldi árukezelés

5. Vontatás

6. Telelés

Közúti gépjármű-közlekedés

1. Személyszállítás

- autóbusz

- belföldi

- nemzetközi

- személygépkocsi (taxi)

2. Áruszállítás

- belföldi

- nemzetközi

3. Konténer szállítás

- belföldi

- nemzetközi

4. Szállítmányozás

5. Rakodás

- kézi

- gépi

6. Raktározás

7. Csomagolás

Díjszabási formánkénti és egyéb tevékenységi körönkénti kalkulációnál a kalkulációs egység

1. Árufuvarozásnál

1.1 Órakilométer-díjas árufuvarozás

1.2 Súlydíjas árufuvarozás

1.3 Egységdíjas árufuvarozás

1.4 Különleges tehergépjárművekkel végzett fuvarozás

1.5 Darabáru-fuvarozás

1.6 Rakodólapos árufuvarozás

1.7 Tehertaxi fuvarozás

1.8 Bérautó fuvarozás

1.9 Képviseleti rendszerű fuvarozás

1.0 Nemzetközi fuvarozás

2. Autóbusz-közlekedés

2.1 Belföldi menetrend szerinti távolsági járatok

2.2 Belföldi menetrend szerinti helyi járatok

2.3 Belföldi különjáratok

2.4 Belföldi szerződéses járatok

2.5 Bérautóbusz

2.6 Nemzetközi menetrend szerinti járatok

2.7 Nemzetközi különjáratok

Nemzetközi gépjármű-közlekedés

1. Közúti áruszállítás saját járművel

2. Közúti áruszállítás bérelt járművel

3. Szállítmányozás

4. Egyéb szállítás jellegű szolgáltatás

5. Raktározás

6. Rakodás

- kézi

- gépi

7. Csomagolás

8. Konténerszállítás

- belföldi

- nemzetközi

Közúti áruszállításon belül:

gépjármű típusok,

relációk,

üzletágak és

kötések szerint.

Városi közlekedés

1. Személyszállítás

1.1 Villamos személyszállítás

1.2 Trolibusz személyszállítás

1.3 Fogaskerekű vasút személyszállítás

1.4 "MILL FAV" földalatti vasút személyszállítás

1.5 MTÓ személyszállítás

1.6 HÉV-személyszállítás

1.7 Autóbusz személyszállítás

1.8 Hajó személyszállítás

1.9 Libegő személyszállítás

2. Áruszállítás

2.1 Villamos áruszállítás

2.2 HÉV-áruszállítás

Légi közlekedés

1. Személyszállítás menetrendszerű járatokon

2. Áruszállítás menetrendszerű járatokon

3. Személyszállítás charter járatokon

4. Áruszállítás charter járatokon

5. Külföldi légitársaságok repülőgépeinek forgalmi kiszolgálása

Hírközlés

1. Postai szolgáltatások

1.1 Kereskedelmi postautalvány

1.2 Nyugellátási utalvány

1.3 MNB-utalvány

1.4 Levélposta

1.5 Csomag

1.6 Egyéb postai szolgáltatások

2. Hírlapterjesztés

3. Bankközvetítő szolgálat

3.1 OTP közvetítő szolgálat

3.2 MNB közvetítő szolgálat

4. Távíró szolgálat

4.1 Előfizetői távíró

4.2 Postai és egyéb távíró

4.3 Adatátvitel

5. Távbeszélő szolgálat

5.1 Távbeszélő szolgálat

5.2 Alközponti szolgálat

6. Rádió-sugárzás

7. Televízió-sugárzás

8. Egyéb alaptevékenység