15/1980. (VI. 20.) MÉM rendelet

a növény- és állatfajták állami minősítéséről

A 19/1980. (VI. 6.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 7. §-ában kapott felhatalmazás alapján a pénzügyminiszterrel, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével és az Országos Találmányi Hivatal elnökével egyetértésben az alábbiakat rendelem.

(Az R. 1. §-ához)

1. §

Állami minősítésben az a növény- és állatfajta, hibrid, vonal, klón, illetőleg meghatározott erdei fafajokból álló magtermelő ültetvény részesíthető, amelynek legalább egy lényeges tulajdonsága előnyösebb, mint a már köztermesztésben, illetve köztenyésztésben levő fajtáé, tulajdonságai állandósultak, más fajtáktól megkülönböztethető, a köztermesztés, a köztenyésztés, a feldolgozás és a fogyasztás igényeinek megfelel, vagy a termelésben, illetőleg a forgalmazásban hiányt pótol, továbbá külföldi fajta felváltására alkalmas.

2. §

(1) Ideiglenes szaporítási engedély adható annak az állami minősítésre bejelentett növényfajtajelöltnek

a) amelynek fajából minősített hazai fajta nincs,

b) amelyet a köztermesztés igényel,

c) amely az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet (a továbbiakban: Intézet) vizsgálata szerint kiváló tulajdonságú.

(2) Ideiglenes tenyésztési engedély adható az állami minősítésre bejelentett állatfajtajelöltnek és külföldi fajtának, ha genetikai programját kidolgozták.

(3) A genetikai programnak tartalmaznia kell a fajtaelőállító munkába bevont gazdálkodó szervezeteket, ezek feladatait, az állomány nagyságát és a fajta minősíthetőségének várható időpontját is.

(4) Az ideiglenes szaporítási vagy tenyésztési engedély a visszavonásig, legfeljebb azonban a fajtajelölt állami minősítéséig vagy elutasításáig érvényes.

(Az R. 2. §-ához)

3. §

(1) Állami minősítésre a hazai előállítású növény- vagy állatfajtajelöltet az előállító jogi személy (állami költségvetési szerv, állami vállalat, szövetkezet stb.) vagy magánszemély jelentheti be.

(2) Nem jelenthet be állami minősítésre hazai előállítású növény- vagy állatfajtajelöltet, illetőleg külföldi növény vagy állatfajtát (a továbbiakban együtt: fajtajelölt) - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - a fajtajelöltek vizsgálatát végző vagy abban közreműködő szervezet.

(3) Külföldi jogi személy vagy magánszemély az általa előállított fajtát állami minősítésre hazai képviselő útján jelentheti be.

(4) Az Intézet képviselő nélkül is beállíthat külföldi fajtát vizsgálatra és előterjeszthet állami minősítésre. A minősítés előtt a külföldi fajta hazai hasznosításának feltételeit szükség szerint rendezni kell és a minősítéskor ki kell jelölni a fajta fenntartóját.

4. §

(1) A fajtajelöltet állami minősítés céljából az erre szolgáló nyomtatványon - a rendelet 1. mellékletében megállapított vizsgálati díj egyidejű befizetése mellett - az Intézethez kell bejelenteni.

(2) A bejelentésnek tartalmaznia kell a bejelentő nevét és címét, a nemesítés helyét, a nemesítőt (vagy a nemesítőket és közreműködésük arányát), a nemesítési eljárás ismertetését, a fajtajelölt részletes leírását. Állatfajtajelöltnél bejelentéskor a nemesítő megnevezése mellőzhető, de azt legkésőbb a vizsgálatok lezárásáig be kell jelenteni.

(3) Az Intézet a bejelentőt kiegészítő adatszolgáltatásra hívhatja fel.

(4) A bejelentést az Intézet visszautasíthatja, ha

a) a bejelentést megállapíthatóan nem a 3. §-ban megjelölt jogi személy vagy magánszemély nyújtotta be;

b) egyszeri keresztezéssel előállított haszonállat fajtára vonatkozik;

c) a bejelentő a kiegészítő adatszolgáltatást a megadott határidőben nem teljesíti;

d) a bejelentett adatokból kitűnik, hogy a fajtajelölt lényeges tulajdonsága nem előnyösebb, mint a köztermesztésben, köztenyésztésben levő fajtáké.

(5) A vizsgálati díj az Intézetet illeti. A bejelentés visszautasítása esetén az Intézet a befizetett vizsgálati díjat visszafizeti.

5. §

(1) Az állami minősítésre bejelentett fajtajelöltet, gazdasági értékének megállapítása céljából az Intézet kísérleti vizsgálatnak veti alá, illetve megrendeli az állatfajta vizsgálatát és az általa ellenőrzött kísérletek adatait összegyűjti, értékeli.

(2) A kísérleti vizsgálatoknak ki kell terjednie mindazokra a tényezőkre, amelyek a fajtajelölt

a) egyedi jellemzőinek (tulajdonság, szaporit-hatóság stb.) megállapításához;

b) megkülönböztethetőségéhez, valamint egyöntetűségének és állandóságának megállapításához szükségesek;

c) termesztésekor, tenyésztésekor, illetőleg felhasználásakor gazdasági jelentőséggel bírnak.

(3) Az Intézet kísérleti vizsgálata - ha ezt szakmai szempontok indokolják - a (2) bekezdésben foglaltakon túlterjedhet. A kísérleti vizsgálat módszerét, a követendő eljárást az Intézet határozza meg és a kísérleti vizsgálatokhoz szakértők, szakértő testületek, vagy szocialista szervezetek közreműködését is igénybe veheti.

(4) A kísérleti vizsgálatok tartama növényfajtajelölt esetében legalább három értékelhető, de legfeljebb öt termőév, illetve egy termelési ciklus. Állatfajta jelölteknél egy tenyésztési és meghatározott számú árutermelési ciklus, amelyet külföldi származású fajták esetében hazai születésű nemzedéken kell elvégezni.

6. §

A kísérleti vizsgálat eredményeiről az Intézet az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács (a továbbiakban: Tanács) részére előterjesztést készít. A Tanács az előterjesztést megtárgyalja és javaslatot tesz a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek a fajtajelölt állami minősítésére vagy elutasítására.

7. §

(1) A Tanács szakbizottságokat működtethet. A Tanács elnökét és tagjait, valamint közülük a szakbizottságok elnökeit a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nevezi ki. A szakbizottságok tagjait a Tanács elnöke bízza meg. A Tanács tagjainak névsorát a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben közzé kell tenni.

(2) A Tanács ügyrendjét a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a szakbizottságok ügyrendjét a Tanács elnöke hagyja jóvá.

8. §

(1) A Tanács a bejelentett fajtajelöltet állami minősítésre javasolja, ha a kísérleti vizsgálatok eredménye szerint a fajtajelölt

a) valamely lényeges tulajdonsága előnyösebb, mint az elismert fajtáké;

b) bejelentéskori bélyegei és tulajdonságai állandósultak, ezek alapján megkülönböztethető jellemző gazdasági mutatói és morfológiai bélyegei az utódpopulációkra (reprodukált hibrid populációra) is jellemzőek;

c) folyamatos elszaporításának feltételei biztosithatók, továbbá

d) alkalmas arra, hogy a köztermesztésben, illetőleg- a köztenyésztésben levő, már elismert fajtát (fajtákat) részben, illetve teljesen felváltsa, vagy

e) a köztermesztés, a köztenyésztés, illetőleg a fogyasztók indokolt igényeit jobban kielégíti, a fajtaválasztékot bővíti.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek hiányában a Tanács a fajtajelölt állami minősítését nem javasolja.

9. §

A Tanács - az Intézet kezdeményezésére, tagjainak indítványára - az állami minősítés visszavonására tesz javaslatot, ha a fajta

a) a minősítéskor megállapított feltételeknek már nem felel meg, vagy

b) a köztermesztés, illetőleg a köztenyésztés igényeit nem elégíti ki, vagy

c) fenntartása és szaporítása, a tenyészanyag kellő mennyiségű előállítása nem gazdaságos, vagy nem oldható meg, vagy

d) külföldi eredetű és fenntartása megszűnt, szaporítóanyaga sem behozatalból, sem hazai fajtafenntartással nem biztosítható;

10. §

Az Intézet a bejelentés sorrendjében folyamatos nyilvántartást vezet az állami minősítésben részesült növény- és állatfajtákról. A nyilvántartásban rögzíteni kell a fajta megnevezését, a fajta bejelentőjét, a fajtanemesítők nevét és részesedési arányát, a fajta fenntartóját és ennek esetleges változásait, valamint a minősítés és a visszavonás időpontját.

11. §

Az állami minősítésről a bejelentő részére okiratot kell kiállítani. A minősítésről, illetve a visszavonásról szóló miniszteri határozatot a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben közzé kell tenni.

(Az R. 3. §-ához)

12. §

A fajta fenntartását, amennyiben a személyi és tárgyi feltételek biztosítottak, a bejelentő végzi. Ha a fajta fenntartását nem a bejelentő végzi, a fajta fenntartójával megállapodást köthet.

(Az R. 4. §-ához)

13. §

(1) A fajta nemesítőjének - az ellenkező bizonyításáig - azt a személyt (személyeket) kell tekinteni, aki egyéni munkájával, illetőleg a fajtát előállító jogi személynél munkaviszony, tagsági viszony alapján a fajta előállítását személyesen végezte, azt irányította, illetőleg abban jelentősen közreműködött és a fajtajelölt bejelentésekor nemesitőként megjelölték.

(2) Fajtafenntartó nemesítő az a személy, aki a maga vagy más által előállított hazai vagy külföldi fajta gazdasági értékének megőrzése mellett a szaporítóanyag reprodukcióját, valamint a fajta fenntartását, klón szaporítás esetén szabvány vagy egyéb szakmai előírás alapján szelektálással végzi, vagy e munkákat irányítja, illetőleg azokban jelentősen közreműködik.

(3) A fajta nemesítője részére, tevékenységének tanúsítása céljából az Intézet oklevelet állít ki. A nemesítő nevét a fajta állami minősítésével egyidejűleg a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben közzé kell tenni.

(Az R. 5. §-ához)

14. §

(1) Az államilag minősített növény- és állatfajtáért a továbbszaporitásra, telepítésre, tenyésztésre, valamint a kivitelre átadott vetőmag, szaporító-, illetve tenyész- és termékenyítő anyag mennyisége után évente a rendelet 2. mellékletében megállapított fajtajutalékot kell fizetni.

(2) A vetőmagról szaporított növényfajok fajtáinak belföldi felhasználása esetén fajtajutalékot csak a forgalmazó szerveknek* a szabványban előírt minőségben átadott elit vetőmagmennyiség után szabad kifizetni.

(3) Az ideiglenes engedély alapján szaporított növény- és állatfajta után az állami minősítéskor a 2. mellékletben megállapított fajtajutalékot visszamenőleg, egyösszegben kell kifizetni.

15. §

(1) A fajtajutalékból a fajtanemesítőt - a külföldi jogi személy és magánszemély kivételével -

a) növényfajok fajtái után 40%;

b) szarvasmarha, ló, sertés, juh fajok fajtái után 20%;

c) egyéb állatfajok fajtái után 50% nemesítői hányad illeti meg.

(2) A nemesítői hányadra a fajtanemesítő halála után örököse jogosult.

(3) A fajtajutalék fennmaradó része - a fajtafenntartói hányad - az államilag minősített hazai vagy külföldi növény- és állatfajták fenntartóját illeti. A fajtafenntartói hányadot a munkáltató igazgatótanácsa (vezetősége), illetőleg megfelelő testületi szerve osztja el a fajtafenntartó nemesítők és a fajtafenntartásban részt vevő más személyek között. Ha a fajtafenntartói hányadból részesülők között a miniszter kinevezési jogkörébe tartozó munkavállaló van, annak jutalékát a miniszter állapítja meg.

(4) A fajtajutalékból való részesedésre a fajtanemesítő, vagy örököse, illetőleg a fajtafenntartó nemesítő és a fajtafenntartásban részt vevő más személyek mindaddig jogosultak, amíg a fajta köztermesztésben vagy köztenyésztésben van.

(Az R. 6. §-ához)

16. §

(1) A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter akitor jelöl ki fajtafenntartót, ha a bejelentő

a) a fajta fenntartását nem, vagy nem megfelelő minőségben végzi;

b) a fajta fenntartását átengedte és a fajtafenntartói munka nem felel meg a szakmai követelményeknek;

c) növényfajta esetében - felróható okból -az elit vetőmagból (szaporító anyagból) nem a népgazdasági igényeknek megfelelő mennyiséget állít elő;

d) állatfajta esetében a fajfenntartást nem a genetikai programnak megfelelően végzi.

(2) A fajfenntartó kijelölése esetén a miniszter a fajfenntartói hányad tekintetében a 15. § (3) bekezdésében írtaktól eltérően is rendelkezhet.

(Az R. 7. §-ához)

17. §

(1) Ez a rendelet 1981. január 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg a 21/1968. (VI. 21.) MÉM, valamint az azt módosító 25/1974. (XI. 29.) MÉM rendelet és a 26/1976. (MÉM. É. 25.) MÉM utasítás hatályát veszti.

(2) A 21/1968. (VI. 21.) MÉM rendelet 1. §-a szerint előzetesen elismert, köztermesztés-ben, vagy köztenyésztésben levő növény- és állatfajták állami minősítésére vagy elutasítására a Tanács 1981. december 31. napjáig tegyen javaslatot a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek. Ezek a fajták a miniszter határozatáig ideiglenes engedéllyel szaporítható vagy tenyészthető fajtáknak minősülnek. A rendelet hatálybalépésekor a korábbi jogszabályok alapján államilag elismert növény- és állatfajtákat, valamint a forgalomba hozatalra, illetőleg a tenyésztésre engedélyezett külföldi növény- és állatfajtákat e rendelet szerint államilag minősített fajtáknak kell tekinteni.

Dr. Romány Pál s. k.,

mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter