1980. évi III. törvény

a népgazdaság hatodik ötéves tervéről

A hatodik ötéves népgazdasági terv az MSZMP XII. kongresszusán elfogadott határozatokban foglalt társadalmi és gazdasági célok megvalósítását szolgálja; tekintetbe veszi a népgazdaság fejlődésének eddigi tapasztalatait és előre látható feltételeit.

A hatodik ötéves népgazdasági terv időszakában az a fő gazdasági feladat, hogy tovább erősödjön a társadalom fejlődésének gazdasági alapja; a tudomány és a technika eredményeire, a nemzetközi gazdasági együttműködésre, s különösen a KGST-tagországok gazdasági integrációjára támaszkodva váljon hatékonyabbá a gazdasági munka, álljon helyre és szilárduljon meg a népgazdasági egyensúly. Meg kell őrizni az életszínvonal terén elért eredményeket és javuljanak a lakosság életkörülményei.

A törvény hatálya

1. § Az 1981. január 1-től 1985. december 31-ig terjedő időszakra ez a törvény határozza meg a magyar népgazdaság fő irányaira, ütemére, fontosabb szerkezeti változásaira és egyensúlyára vonatkozó gazdasági célokat és megvalósításuk legfontosabb eszközeit.

ELSŐ RÉSZ

I. FEJEZET

A TERV FŐ CÉLJAI

Általános gazdaságpolitikai célok

2. § Az 1981-1985 közötti években a termelőerők fejlesztésére, a szocialista termelési viszonyok folyamatos tökéletesítésére alapozva tovább kell erősíteni a szocialista társadalom műszaki és gazdasági alapjait, gyarapítani kell a nemzeti vagyont.

Gondoskodni kell az elért életszínvonal megőrzéséről, az életkörülményeknek a lehetőségekhez igazodó továbbfejlesztéséről.

3. § (1) A gazdasági tevékenység fő iránya a népgazdaság egyensúlyi helyzetének, ezen belül a külgazdasági egyensúlynak a helyreállítása és megszilárdítása. Ezt a társadalmi termelés hatékonyságának növelésével és exportorientált fejlesztése irányzatának erősítésével, a belföldi felhasználásnak a nemzeti jövedelemnél számottevően lassúbb emelkedésével kell elérni.

(2) A gazdasági hatékonyság erőteljes növekedését az élenjáró tudományos és műszaki vívmányok eredményesebb gyakorlati alkalmazásával, a termelés szerkezetének gyorsabb korszerűsítésével, nemzetközi versenyképességének fokozásával, a fejlődés minőségi jellemzőinek erősítésével kell elérni. Ezt segítse az alkotókészség jobb ösztönzése és megbecsülése, a termelő egységek önállóságának, kezdeményezőkészségének és felelősségének növelése, a vezetés és szervezés színvonalának javítása.

(3) A népgazdaság fejlesztése során gyorsabban és rugalmasabban kell alkalmazkodni a változó külgazdasági és belső feltételekhez.

(4) Az ország adottságait és a népgazdaság érdekeit figyelembe véve tovább kell szélesíteni és hatékonyabbá tenni a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat. A gazdasági fejlődés érdekében bővíteni kell a szocialista országokkal való együttműködést, elő kell segíteni a szocialista nemzetközi gazdasági integráció kibontakoztatását. Újabb gazdaságos együttműködési lehetőségek feltárásával el kell mélyíteni a két- és többoldalú kapcsolatokat. Külpolitikai elveinkkel összhangban szélesíteni kell a gazdasági kapcsolatokat mindazokkal a fejlett tőkés és fejlődő országokkal, amelyek erre az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján készek.

(5) Nagy figyelmet kell fordítani a belső egyensúly megszilárdítására. Evégett gondoskodni kell az anyagok, a beruházási javak és a fogyasztási cikkek iránti kereslet és kínálat megfelelő összhangjáról, a fizetőképes kereslet jó színvonalú kielégítéséről, valamint a pénzügyi folyamatok egyensúlyának erősítéséről.

(6) Az ország védelmi képességét, népünk békés építőmunkájának biztonsága végett, s a nemzetközi helyzet alakulását figyelembe véve a népgazdaság fejlődése által megteremtett lehetőségek alapján kell erősíteni.

A gazdasági növekedés üteme és fő arányai

4. § (1) A nemzeti jövedelem a tervidőszakban 14-17%-kal növekedjen.

(2) Az egyensúly gyorsabb elérése érdekében a nemzeti jövedelem növekedési üteme a tervidőszak első éveiben valamelyest elmaradhat a tervidőszak átlagos növekedési ütemétől.

(3) A növekedés üteme csak akkor haladhatja meg az (1) bekezdésben foglalt előirányzatot, ha ez a hatékonyságnak a tervezettnél kedvezőbb alakulásán alapul, s a termelés szerkezetének változása révén hozzájárul a népgazdaság egyensúlyának javulásához.

5. § (1) A népgazdaság külgazdasági helyzetének javítása, a termelés és a felhasználás megfelelő összhangja érdekében a fogyasztás és a felhalmozás együttesen a nemzeti jövedelem növekedésénél lényegesen lassúbb ütemben növekedjen. A tervidőszak első éveiben a belföldi felhasználás lényegében nem növekedhet, ezen belül a felhalmozás mérséklődjön.

(2) A lakossági fogyasztás 7-9%-kal növekedjen; a szocialista szektor beruházásai az előző ötéves tervidőszak szintjén legyenek. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásában a tervidőszak átlagában a fogyasztás aránya 81-83%-os, a felhalmozás aránya 17-19%-os legyen.

(3) A felhalmozott nemzeti vagyon 22-25%-kal, ezen belül a működő állóeszköz-állomány 26-28%-kal növekedjen.

Tudományos kutatás és fejlesztés

6. § (1) Fokozni kell a tudományos kutatás eredményességét; adottságaink figyelembevételével jobban kell alkalmazkodni a nemzetközi gazdasági és műszaki fejlődés irányzataihoz.

(2) Előtérbe kell állítani a közvetlen gazdasági célú műszaki és agrárkutatást, s az ezekhez kapcsolódó fejlesztést. Jelentőségüknek megfelelően támogatni kell a társadalmi-gazdasági célokkal összhangban álló, kiemelkedő eredményeket ígérő alapkutatásokat

(3) A célok megválasztásában elsőbbséget kell adni azoknak a kutatásoknak, amelyek természeti kincseink és nyersanyagaink hatékonyabb kiaknázását és ésszerű felhasználását; az energia jobb hasznosítását; az alap- és szerkezeti anyagok tulajdonságainak javítását, felhasználásuk gazdaságosságát; új, korszerű anyagok létrehozását és bevezetését, a legfontosabb technológiák korszerűsítését; a mezőgazdasági hozamok növelését és az ezeket megalapozó biológiai, genetikai és talajtani ismeretek bővítését, a társadalmi szerkezet feltárását, a gazdaságirányítás javítását, az oktatási-képzési rendszer fejlesztését segítik elő.

(4) A tudomány új eredményeinek gyakorlati alkalmazását az előrehaladás meggyorsítása végett az egész társadalmi-gazdasági életben elő kell mozdítani; gyorsítani kell a hatékonyságot fokozó tudományos és műszaki eredmények elterjesztését és meghonosítását.

(5) A kutatási intézmények hálózatát és szervezetét jobban hozzá kell igazítani a fő kutatási feladatokhoz és az eredményesség követelményeihez.

(6) A műszaki haladás gyorsítása végett az új tudományos és műszaki ismeretek megszerzésére jobban ki kell használni a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségeket, ideértve a vállalatok műszaki és kereskedelmi kapcsolatait is.

(7) A belföldön felhasználható nemzeti jövedelemből kutatásra és fejlesztésre 3% fordítható. A tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés céljaira fordítható anyagi és szellemi erőforrások felhasználásakor előnyben kell részesíteni azokat az Országos Középtávú Kutatási-Fejlesztési Tervben és más, kiemelt kutatási-fejlesztési programokban foglalt feladatokat, amelyeknek a megvalósítása nagyobb mértékben segít növelni a társadalmi termelés hatékonyságát.

A termelés fejlesztésének irányai

7. § A termelés fejlesztése arra irányuljon, hogy hatékonyan javítsa a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. A termelés bővítése jelentős részben a kivitel növekedését eredményezze. Emellett tegye lehetővé a - fizetőképes keresletnek megfelelő mennyiségű, minőségű és összetételű - belföldi értékesítést és ezen belül azt, hogy a behozatal egy részét gazdaságosabb hazai termeléssel helyettesítsék.

8. § A termelési folyamat hatékonyságának fokozása végett

- a gazdasági lehetőségekkel összhangban észszerűen kell hasznosítani a természeti erőforrásokat;

- csökkenteni kell a termelés fajlagos anyag-és energiafelhasználását, különös gondot kell fordítani az ésszerű, takarékos gazdálkodás megvalósítására és arra, hogy meggyorsuljon a hulladékok és a másodlagos nyersanyagok összegyűjtése, feldolgozása;

- a népgazdaság egyensúlyi és hatékonysági követelményeit szem előtt tartva fokozni kell az álló- és forgóeszközök kihasználását;

- jelentős mértékben kell emelni a munka termelékenységét.

9. § A hatékonyság erőteljesebb javítása végett az eddiginél gyorsabb ütemben és eredményesebben kell korszerűsíteni a termelési szerkezetet.

A termelési szerkezet átalakításának fő irányai a következők legyenek:

- a piacfeltáró és szervező munka javításával is fokozni kell a termelés rugalmasságát, a változó szükségletekhez való alkalmazkodóképességét, a termelés jobban igazodjon a kül- és belföldi piac követelményeihez;

- növelni kell a korszerű, jó minőségű, gazdaságosan termelhető, versenyképes termékek gyártását;

- gyorsabban kell bevezetni és széles körűbben elterjeszteni a korszerű, hatékonyabb termelési eljárásokat;

- gazdaságosan kell növelni az ipari és a mezőgazdasági eredetű hazai és importált nyersanyagok feldolgozottságának fokát, ésszerűen kell kihasználni a hazai nyersanyagforrásokat, előtérbe kell helyezni a kevésbé anyag- és energiaigényes fejlesztéseket;

- jobban ki kell elégíteni mennyiség, minőség és választék tekintetében a lakosság, a gazdálkodó szervezetek és az intézmények keresletét.

10. § (1) A termelési szerkezet korszerűsítése és a műszaki haladás érdekében tovább kell folytatni az alumíniumipar, a petrolkémiai ipar, a számítástechnika és meg kell kezdeni a gyógyszer-, növényvédőszer- és intermediergyártás, valamint az elektronikai ipar központi fejlesztési programjának megvalósítását.

(2) Programokat kell végrehajtani az energiafelhasználás ésszerűsítésére, a hulladékok és a másodlagos nyersanyagok felhasználására, a hazai favagyon jobb hasznosítására.

11. § (1) A műszaki fejlesztésben elsőbbséget kell adni a termékek műszaki színvonalát és minőségét, gazdaságos előállítását jelentősen javító, az energia- és anyagfelhasználás hatékonyságát növelő; a technológiák korszerűsítését eredményező, ezen belül a hatékony automatizálást is elősegítő; az előgyártmányok, alkatrészek, részegységek tömegszerű gyártását valamint komplett ipari technológiák és komplex rendszerek előállítását segítő irányoknak.

(2) Az eddiginél határozottabban kell erősíteni és hasznosítani az újító kezdeményezéseket.

(3) Javítani kell a gazdálkodó szervezeteknek új - a piaci igényeket kielégítő - termékek és gazdaságos eljárások bevezetésére irányuló fogadókészségét és aktivitását. Gyorsítani szükséges a korszerű licencek és termelési eljárások átvételét, honosítását, a termelésben való hasznosítását és folyamatos továbbfejlesztését

12. § Az egyes tevékenységek fejlesztésekor figyelmet kell fordítani a hozzájuk kapcsolódó tevékenységek fejlesztésére, a más ágazatok támasztotta követelmények feltárására és kielégítésére.

Életszínvonal

13. § (1) Az elért életszínvonal megőrzése és megszilárdítása mellett nagyobb figyelmet kell fordítani az életszínvonal minőségi elemeinek fejlesztésére.

(2) A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 6-7%-kal növekedjen.

(3) Az életkörülmények javítása végett a tervidőszakban az alábbi feladatokra kell különös gondot fordítani:

- a bérek a munka hatékonyságához igazodóan úgy növekedjenek, hogy átlagosan a reálbér elért színvonala fennmaradjon;

- meg kell őrizni meghatározott alapvető társadalmi juttatások reálértékét;

- tovább kell javítani a lakásviszonyokat;

- kiemelten kell fejleszteni az egészségügyi ellátást és az általános iskolai hálózatot;

- javítani kell a több szempontból hátrányos helyzetűek életviszonyait;

- az áruellátás és a szolgáltatások kínálata jó színvonalú legyen;

- át kell térni az ötnapos munkahétre.

Beruházás

14. § (1) A szocialista szektorban 1020-1040 milliárd forint fordítható beruházásokra. A beruházások a tervidőszak elején csökkenjenek, majd fokozatosan növekedhetnek.

(2) A termelő és a nem termelő beruházások közötti arány az előző ötéves időszakéhoz legyen hasonló. A termelő beruházásokon belül előtérbe kell állítani a gazdaságos kivitelt növelő, a behozatalt hatékonyan csökkentő és az anyag- és energiamegtakarítást eredményező fejlesztéseket. A nem termelő beruházások nagyobb része a lakásépítést, az egészségügyi ellátás javítását és az általános iskolai hálózat fejlesztését szolgálja.

(3) A beruházási eszközöket az eddiginél hatékonyabban kell felhasználni. A takarékosság követelményeinek figyelembevételével javítani kell a beruházások gazdasági és műszaki előkészítését, szervezettebbé kell tenni azok megvalósítását, gyorsítani az üzembe helyezést, minél előbb el kell érni az új kapacitások gazdaságos kihasználását.

(4) Az új fejlesztéssel egyenrangú feladat a meglevő állóeszköz-állomány fokozottabb védelme, karbantartása, felújítása és a felújítással egyidejűleg gazdaságosan elvégezhető - a teljesítőképességet növelő - korszerűsítése, bővítése.

II. FEJEZET

IPAR ÉS ÉPÍTŐIPAR

Az ipar fő feladatai

15. § (1) Az ipari termelés elégítse ki magasabb színvonalon a belföldi keresletet és növekvő mértékben járuljon hozzá az ország külgazdasági egyensúlyi helyzetének javításához. Az ipari termelésből a kivitel aránya jelentősen emelkedjen, s javuljon az ipari termékek kivitelének és behozatalának egyenlege.

(2) Az ipari termelés szerkezetét és gyártmány-összetételét jobban hozzá kell igazítani a gazdaságosság követelményeihez és a piaci kereslethez. Az iparban azok a tevékenységek fejlődjenek, amelyek gazdaságos exportnövelést, nagyobb népgazdasági jövedelmet tesznek lehetővé, illetőleg kevésbé anyag- és energiaigényesek.

(3) Az iparban a hatékonyság javítását segíteni kell az irányítás színvonalának emelésével, a gyártmányszerkezet gyors ütemű átalakításával, az alapanyagok minőségének javításával, a magas műszaki színvonalú alkatrészek, részegységek és félkész termékek gyártásának bővítésével, a termelés technológiai folyamatai és az anyagmozgatás korszerűsítésével, az elavult állóeszközök kiselejtezésének fokozásával.

(4) A hatékony, versenyképes termelés növelésének segítése végett - ha a szükségletek más forrásból gazdaságosan kielégíthetők - a gazdaságossá nem tehető termelést meg kell szüntetni. Az így felszabaduló kapacitásokat és munkaerőt gazdaságos tevékenységre kell felhasználni.

(5) Az ipar gazdálkodó szervezeteinél javítani kell a tervezési, szervezési és vezetési tevékenységet. Ésszerűsíteni - lehetőleg csökkenteni - szükséges az irányítói apparátust, egyúttal növelni a vezetők szaktudását, vezetőkészségét, aktivitását és a változások iránti fogékonyságát. A vállalati vezetés munkájában az eddiginél nagyobb súlyt kapjon a piaci feltételek megismerése és ennek a vállalati tevékenységben való hasznosítása.

16. § (1) Az ipar termelése öt év alatt 19-22%-kal, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása ennél gyorsabban növekedjen. Az ipari termelés bővítését a munka termelékenységének fokozásával kell elérni.

(2) Folytatni kell a hazai ásványvagyon tervszerű kutatását és feltárását, a szükségletek alakulásától, a rendelkezésre álló eszközöktől és a jövedelmezőségtől függően előkészítve és megindítva a művelést is.

(3) Az alapanyag-termelő ágazatokban az a fő feladat, hogy befejezzék a megkezdett fejlesztéseket, s a rendelkezésre álló kapacitásokon minél értékesebb termékeket gyártsanak. Az alapanyaggyártás megfelelő minőségű anyagokkal lássa el a feldolgozó ipart, növelje saját hatékonyságát.

(4) A feldolgozó iparágakban a termelési szerkezet korszerűsítését, a fejlesztéseket, a magasabb műszaki színvonalú, jobb minőségű termékek gyártására irányuló törekvéseket a gazdaságos egyensúlyjavítás követelményének kell alárendelni. Az eddiginél kedvezőbb arányt kell elérni a féltermék-, az alkatrész- és a részegységgyártás, illetőleg a késztermékgyártás fejlesztése között.

17. § (1) Az ipar fejlesztését 355-370 milliárd forint beruházás szolgálja.

(2) Az állami döntésű fejlesztéssel csak a legszükségesebb energetikai és alapanyag-ipari beruházások valósíthatók meg. Az ipar más területein - főként a feldolgozó iparban - a termelés fejlesztését, a termelési szerkezet átalakítását, és a versenyképesség javítását elsősorban a meglevő üzemek korszerűsítésével és rekonstrukciójával - vállalati döntési körben - kell elérni. A feldolgozó ipar fejlesztésében csökkenjen az állami döntések és finanszírozás aránya. A vállalati beruházásokhoz állami kölcsön vagy alapjuttatás - a hatékonyság feltételeinek betartásával - adható.

Energiatermelés és -ellátás

18. § (1) Az energiagazdálkodás fő feladata, hogy mérsékelje az energiahordozók iránti szükségletek növekedésének ütemét, és elégítse ki azokat Az energiaigényesség csökkentésére átfogó energiagazdálkodási programot kell megvalósítani a gazdasági és a társadalmi élet széles területén. A gazdaságosabb, takarékosabb energiafelhasználást kedvezményes hitellel, állami támogatással és hatósági intézkedésekkel is ösztönözni kell.

(2) A tüzelőanyag-felhasználás az előző tervidőszakhoz képest mérsékeltebben, legfeljebb 10-11%-kal növekedhet.

Az energiaforrások és a felhasználás szerkezetében az atomenergia hasznosításának megkezdésével és hazai szén fokozottabb felhasználásával el kell érni, hogy a szénhidrogének részaránya az 1980. évi 63-64%-ról 1985-ig 56-60%-ra csökkenjen.

(3) A meglevő bányaüzemek kapacitásának lehető legnagyobb kihasználásával és két korszerű új bányaüzemnek a termelésbe állításával 1985-re 25-26 millió tonna szenet kell termelni.

(4) A szénhidrogén-kutatást a jelenlegi szinten tartva és hatékonyságát fokozva el kell érni, hogy a hazai kőolaj-termelés az elért színvonalon maradjon, a földgáztermelés növekedjen. A feldolgozási technológia fejlesztésével növelni kell a kőolaj-termékeken belül az értékesebb üzemanyagok kihozatalát. 1985-ben 10-11 milliárd m3 földgáz felhasználására kell felkészülni. Erőművi célra kell hasznosítani a csekélyebb fűtőértékű hazai gázokat. A gázszolgáltatás fejlesztésénél elsősorban a lakások gázellátását kell kiszélesíteni.

(5) 1985-re az összes villamosenergia-felhasználás legfeljebb 38 milliárd kWó legyen. Ennek kielégítésére az erőmű-fejlesztési program keretében üzembe kell helyezni a Paksi Atomerőmű I. ütemének összes gépegységét, a villamosenergia-behozatal pedig érje el a 10-11 milliárd kWó-t.

Vaskohászat

19. § (1) 1985-re a nyersacéltermelést 4,3-4,5 millió tonnára, a hengerelt acél termelését 3,4-3,6 millió tonnára kell növelni. A belföldi szükségletek jobb kielégítése, a gazdaságosabb termékszerkezet kialakításának segítése és az exportválaszték javítása végett elsősorban az értékesebb hengerelt acélok és a kohászati másodtermékek gyártása növekedjen.

(2) A tervidőszak közepéig be kell fejezni a Lenin Kohászati Művek kombinált technológiájú, acélművének és a Dunai Vasmű konverteres acélművének beruházását; a tervidőszak végére pedig kokszolómüvének fejlesztését.

Alumíniumipar

29. § (1) Az alumíniumkohászat távlati fejlesztése végett tovább kell folytatni a bauxit földtani kutatását, feltárását. A bányanyitásokat úgy kell ütemezni, hogy a növekvő timföldtermelés bauxitellátása megoldható legyen.

(2) Be kell fejezni a Székesfehérvári Könnyűfémmű folyamatban levő fejlesztését. Ennek eredményeképpen el kell érni, hogy a fémalumínium minél feldolgozottabb formában kerüljön kivitelre. A tervidőszakban a félgyártmánygyártás további fejlesztéseként a termékek nemesítése és fokozott kikészítése valósuljon meg.

Vegyipar

21. § (1) A vegyipart az ipar átlagánál gyorsabban kell fejleszteni.

(2) A petrolkémiai központi fejlesztési program keretében tovább kell fejleszteni a műanyag alapanyagok gyártását és Jeldolgozását avégett, hogy a rendelkezésre álló hazai gyártású PVC-pornak és polipropilénnek növekvő hányadát hasznosítsák késztermék formájában.

(3) A gyógyszer-, növényvédőszer- és intermediergyártást a központi fejlesztési program keretében elsősorban a kivitel dinamikus bővítése érdekében kell fejleszteni. A gyógyszeriparban az exportképesség gazdaságos fokozását, az üzemek intenzifikálását és korszerűsítését, a kutatás és a külpiaci tevékenység összehangolt fejlesztését kell megvalósítani. A növényvédő szerek gyártása minél nagyobb arányban hazai intermedierbázison fejlődjön.

Építőanyag-ipar

22. § (1) Az építőanyag-ipar legfőbb feladata, hogy mennyiségileg és minőségileg egyaránt kielégítse az építőipari és a lakossági szükségleteket. A termelést elsősorban a meglevő, illetőleg a folyamatban levő fejlesztések útján létrehozott kapacitások hatékony, az energiával takarékoskodó kihasználása révén kell megvalósítani.

(2) A falazóanyagok, a vasbeton szerkezetek és a hőszigetelő anyagok termelése a lakosság igényeinek megfelelően bővüljön. Az üveg- és a finomkerámia-ipar elégítse ki az ipar és a lakosság növekvő igényeit, növelje gazdaságos kivitelét.

Gépipar

23. § (1) A gépipar az ipar átlagát meghaladó ütemben fejlődjön.

(2) A gépipar fejlesztésének legfontosabb feladata, hogy elsősorban a gazdaságos kivitel növelésével, emellett a nem gazdaságos behozatal helyettesítésével hosszabb távon is segítsen javítani a gazdasági egyensúlyt és korszerű gépekkel ellátni a népgazdaságot. E céloknak megfelelően kell korszerűsíteni a gépipar termelési és értékesítési szerkezetét.

(3) Erőteljesen kell növelni azoknak a termékeknek a termelését, amelyek a legjobb hatékonysággal járulnak hozzá a külgazdasági egyensúly javításához, a népgazdaság műszaki színvonalának növeléséhez, a lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátásához.

(4) Különös gondot kell fordítani az alkatrészek, részegységek, előgyártmányok és szerszámok; egyes elektronikai termékek, élelmiszeripari és mezőgazdasági gépek és géprendszerek; a villamosenergia-termelés, -elosztás és -felhasználás meghatározott berendezései; egyes közúti járművek és részegységek; a korszerű szerszámgépek és a tartós fogyasztási cikkek gyártására.

(5) Növelni kell a komplett ipari technológiáknak és komplex termelési-szolgáltatási rendszereknek a kivitelét.

Könnyűipar

24. § (1) A ruházati ipar termékösszetételét az igényekhez való rugalmas alkalmazkodással korszerűbbé kell tenni. Számottevően növelni kell a gazdaságosan gyártható, divatos, korszerű alapanyagú, jó minőségű termékek arányát. A gyártmányszerkezet korszerűsítése közben meg kell teremteni a belföldi és a külpiaci forgalmazás újszerű feltételeit is.

(2) Növelni kell a lakástextíliák, a rövidáruk és a konfekcionált termékek gyártását. A ruházati szövöttáruk összetételét jobban kell igazítani a gazdaságossági követelményekhez.

(3) Folytatni kell a papíripar termékszerkezetének korszerűsítését. Elsősorban a jó minőségű papírfajták és a feldolgozott papírtermékek termelése bővüljön. Növekedjék a kombinált, társított csomagolóanyagok termelése is. Fokozni kell a papírhulladékok begyűjtését és felhasználását.

(4) A hazai favagyon fokozottabb hasznosítása végett az átlagosnál gyorsabb ütemben kell növelni a fafeldolgozó-ipar termelését. A bútoripar javítsa a bel- és külföldi keresletnek megfelelő, gazdaságosan gyártható termékek minőségét és választékát.

Élelmiszeripar

25. § (1) Az élelmiszeripar elégítse ki a lakosság keresletét, a gazdaságosság javításával növelje a kivitelt. A termékek választéka alkalmazkodjon a bel- és külföldi piacok változó szükségleteihez, növekedjen a termékek versenyképessége, javuljon a termékek csomagolásának és szállításának színvonala.

(2) Az élelmiszeripari feldolgozást és tárolást a mezőgazdasági termeléssel összehangoltan kell fejleszteni. Ezt az anyagi, érdekeltségi és szervezeti feltételek korszerűsítésével is alá kell támasztani.

(3) Az élelmiszeripar fejlesztésének fő iránya: a felújítás és a meglevő kapacitások jobb kihasználását segítő technológiai korszerűsítés és bővítés. Elsőbbséget kell adni az élelmiszeripari termékek nemzetközi versenyképességét, gazdaságos külpiaci értékesítését és a mezőgazdasági nyersanyagok teljesebb felhasználását lehetővé tevő beruházásoknak, technológiai fejlesztéseknek.

Építőipar

26. § (1) Az országos építési és szerelési tevékenység 11-14%-kal bővüljön. Növekedjen a fenntartási építés aránya.

(2) Az építőipari szervezetek működési területét, szervezeti rendjét és gazdálkodását úgy kell kialakítani, hogy kapacitásaikkal igazodjanak a változó összetételű építési kereslethez, térbelileg és szakmailag váljon rugalmasabbá az építési tevékenység, erősödjön a vállalkozási szemlélet.

(3) Az építőipari szervezetek az építési igényeket - a kivitelezési időtartamok további rövidülése mellett - az eddigieknél jobb minőségben elégítsék ki. A kapacitások megfelelő hasznosításával elő kell segíteni, hogy a beruházások építési feladatai és az építmények állagának megóvását szolgáló fenntartási, valamint felújítási munkák hatékonyan és határidőre valósuljanak meg. Fokozott figyelmet kell fordítani a budapesti lakásépítésre, a lakásokhoz kapcsolódó létesítmények kivitelezésére és arra, hogy mérséklődjön az ezzel összefüggő költségek növekedése.

(4) Növelni kell az építőipar gazdaságos - elsősorban az ipari technológiák exportjához kapcsolódó - kivitelét. Az építőipart oly módon kell tovább korszerűsíteni, hogy az ne járjon az építési költségek technológiai okokból eredő növekedésével.

(5) Az építőiparban a munka termelékenysége a termelésnél nagyobb ütemben növekedjen.

(6) A műszaki tervező szervek az építményeket célszerűen, a beruházási és az üzemeltetési költségek együttes minimumát megteremtő ésszerű takarékosság szem előtt tartásával tervezzék. Az építőipari feladatok hatékony teljesítése, a gyors és takarékos megoldások alkalmazása és a meglevő kapacitások jobb kihasználása végett javítani, szervezettebbé kell tenni a beruházási folyamatban részt vevők együttműködését, nagy figyelmet kell fordítani felelősségük megfelelő érvényesítésére.

III. FEJEZET

MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁG

A mezőgazdaság fő feladatai

27. § (1) A mezőgazdasági termelés és annak szerkezete a hazai fogyasztói kereslet kiegyensúlyozott és javuló minőségű kielégítése mellett a külgazdaság keresleti és hatékonysági követelményei alapján fejlődjön. A tartós külpiaci viszonyokhoz rugalmasan alkalmazkodva, a gazdaságosságot javítva a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek értékesítése révén jelentősen kell növelni a nettó devizabevételt.

(2) A mezőgazdasági termékek termelése a tervidőszakban az előző öt évhez viszonyítva 12-15%-kal növekedjen. Ezt a meglevő erőforrások jobb kihasználásával, takarékosabb gazdálkodással, a területegységre jutó hozamok és az állatállomány termelőképességének gazdaságos növelése útján kell elérni. A mezőgazdaságnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása a termelést az eddiginél jobban megközelítő ütemben növekedjen.

(3) A talaj termőképességének fenntartásáról és rendszeres javításáról, a hatékony talajvédelemről az eddiginél jobban kell gondoskodni. Fékezni kell a mezőgazdaságilag művelt területnek, különösen a szántóföldeknek a csökkenését.

(4) A mezőgazdasági termelés növekedését elsősorban a nagyüzemi termelés hatékony fejlesztésével kell elérni. Az eddiginél jobban ki kell használni a meglevő termelőkapacitásokat és segíteni kell elterjeszteni a hatékony, korszerű termelési és üzemszervezési módszereket. Bővüljön a mezőgazdasági nagyüzemek közötti együttműködés, erősödjön a termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak, általános fogyasztási és értékesítési szövetkezeteknek és más érdekelt gazdálkodó szervezeteknek a mezőgazdasági kistermelést integráló tevékenysége.

(5) A jó természeti és üzemi adottságú állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket továbbra is érdekeltté kell tenni abban, hogy növeljék a termelés mennyiségét, minőségét és hatékonyságát. A közepes adottságú gazdaságokat az eddiginél érdekeltebbé kell tenni abban, hogy feltárják és mozgósítsák tartalékaikat. A kedvezőtlen természeti adottságú mezőgazdasági üzemeket állami támogatással is segíteni kell az adott terület lehetőségeihez jobban alkalmazkodó, gazdaságos termelési szerkezet kialakításában és kiegészítő tevékenységük fejlesztésében.

(6) A mezőgazdasági nagyüzemekben végzett kiegészítő tevékenység és az általuk alapított termelő és szolgáltató társulások fokozottabban járuljanak hozzá az iparvállalatok termékekkel való ellátásához, a lakosság igényeinek jobb kielégítéséhez mind az áruellátásban, mind a szolgáltatásban.

(7) Továbbra is segíteni kell a lakosság különféle rétegeinek mezőgazdasági termelését, különösen a sertés-, a baromfi- és a kisállattenyésztésben. Meg kell szilárdítani a zöldség- és gyümölcstermesztésben elért eredményeket. Javuljon a kisgazdaságok munkáját könnyítő termelőeszköz-ellátás és társadalmi elismerésben részesüljön a munkával szerzett jövedelem.

28. § (1) A mezőgazdaság fejlesztését 128-135 milliárd forint beruházás szolgálja.

(2) A hatékonyság javítását a mezőgazdaság eszközállományának jobb kihasználása, a termelési folyamatok komplex gépesítése, az energiatakarékos technológiák bevezetése és elterjesztése szolgálja. Tovább kell korszerűsíteni a mezőgazdaság műszaki alapját, javítani az üzem- és munkaszervezést, a gépek üzemeltetésének feltételeit.

(3) A termelési feladatok megvalósítását a beruházások állami támogatásával is segíteni kell. A legfontosabb mezőgazdasági építkezéseket kedvezményes hitellel is támogatni kell.

(4) A növénytermelés hozamnövelésének megalapozására folyamatosan növekedjen a műtrágya-és a növényvédőszer-felhasználás. Nagyobb gondot kell fordítani a szerves trágya és a mezőgazdasági melléktermékek, hulladékok, takarmányfehérje sokoldalú hasznosítására, az ehhez szükséges gazdasági feltételek megteremtésére. A hatékonyság javítása és a természeti környezet védelme érdekében a vegyianyagokat takarékosan, megfelelő technika és technológia alkalmazásával kell eljuttatni a mezőgazdasági területre.

Növénytermesztés

29. § (1) A gabonatermesztés az időszak végére érje el a 14,7-15,7 millió tonnát, fedezze az ország kenyér- és takarmánygabona-szükségletét és adjon módot növekvő kivitelre. A termésátlag ötéves átlagban hektáronként búzából 4500-4800 kg-ot, kukoricából 5500-5700 kg-ot érjen el. A veszteségek csökkentésére növelni kell a tároló kapacitást, előnyben részesítve az energiatakarékos tárolási módokat.

(2) A kertészetben a belföldi szükségletek kielégítése - főként a friss zöldséggel való biztonságos ellátás - és a gazdaságos kivitel bővítése végett növelni kell a hozamokat, javítani a gazdaságosságot. A kereslethez igazodó termelési szerkezet kialakítására és a minőségi követelmények kielégítésére kell törekedni. Az ültetvények korszerűsítése mellett 14-16 ezer hektár szőlőt és 24-26 ezer hektár gyümölcsöst kell telepíteni a szükségletekhez igazodó faj- és fajtaösszetételben.

(3) Az állattenyésztés zöld- és szálastakarmány-szükségletét - a terméshozamok jelentős növelésével - kisebb szántóföldi vetésterületen termeljék meg. Váljon hatékonyabbá a rét- és legelőgazdálkodás. A növénytermesztés melléktermékeinek nagyobb hányadát kell felhasználni takarmányozásra. Tovább kell erősíteni a hazai termelésnek az állatállomány fehérjetakarmány-ellátásában betöltött szerepét.

Állattenyésztés

30. § (1) A vágóállat-termelést hazai célra és kivitelre, a tej- és tojástermelést a belföldi szükségletek kielégítése végett tovább kell növelni.

(2) A szarvasmarha-tenyésztésben fokozódjon a tömeg takarmányokra alapozott, a költségekkel takarékoskodó hústermelés. Növekedjen a kevésbé eszköz- és munkaigényes húshasznosítású tehéntartás. A tejtermelést magasabb tehenenkénti hozamok elérésével kell növelni.

(3) A vágósertés-termelést a nagyüzemekben a meglevő férőhelyek kihasználásával, rekonstrukciójával, bővítésével és új férőhelyek létesítésével, a tartási és takarmányozási körülmények javításával, a veszteségek csökkentésével kell bővíteni. Továbbra is gondoskodni kell a kisüzemi sertéstartás zavartalan folytatásához szükséges feltételekről.

(4) A juhállomány fejlesztése elsősorban azt szolgálja, hogy a hústermelés növekedjen. A vágóbaromfi és egyéb kisállatok termelésének fejlesztése segítsen bővíteni a gazdaságos kivitelt.

Erdőgazdálkodás

31. § (1) A hazai fanyersanyag gazdaságos kihasználása, a belföldi faigény mind teljesebb kielégítése, az import helyettesítésének elősegítése és a gazdaságos kivitel fokozása érdekében - az erdőgazdálkodást folytató szervezetek együttműködésének a bővítésével - a fakitermelést és a kitermelt faanyag gazdaságos hasznosítási hányadát növelni kell. Az elsődleges fafeldolgozást, a rendelkezésre álló alapanyagbázis bővítésével, a belföldi felhasználói igényekkel és az exportlehetőségekkel összehangoltan kell fejleszteni.

(2) Az élőfakészlet növelése, a távlati faigények kielégítése és a termőföld jobb hasznosítása végett tovább kell folytatni az erdőtelepítést és az erdőszerkezet átalakítását.

(3) Az erdőgazdálkodás műszaki korszerűsítését, a nehéz fizikai munka gépesítését úgy kell továbbfolytatni, hogy a munkafolyamatok gépesítettségének összhangja javuljon és a kapacitáskihasználás fokozódjon.

IV. FEJEZET

VÍZGAZDÁLKODÁS

32. § (1) A lakosságnak közműves vízzel való ellátását a fővárosban, a kiemelt településeken és az egészségtelen ivóvizű településeken kell fejleszteni. A tervidőszak végére a lakásoknak mintegy 60%-a részesüljön vezetékes ivóvízellátásban. A csatornahálózatot úgy kell fejleszteni, hogy 1985-re a bővülő lakásállomány 35-37%-a közcsatornával ellátható legyen.

(2) A vízkészletek fokozódó felhasználása és szennyeződésének veszélye miatt a biztonságos vízellátásról a regionális víztermelő és szolgáltató rendszerek fejlesztésével kell gondoskodni. A közüzemi szennyvíztisztító kapacitások fejlesztésével fékezni kell a vízkészletek szennyeződését. A vízkészletek további szennyeződésének megakadályozása, illetve egyes területeken a még meglevő szennyezettség csökkentése végett növelni kell a települések szennyvíztisztító kapacitását. Javuljon a vízellátás és a csatornázás, valamint a szennyvízelvezetés és a szennyvíztisztítás közötti összhang.

(3) Az ár- és belvizek megelőzése, elhárítása, valamint a lakosság élet- és vagyonbiztonsága, s a növekvő nemzeti vagyon védelme érdekében folytatódjon a védelmi művek kiépítése és erősítése, a védekezés eszközeinek korszerűsítése. A vízrendezést a mezőgazdaság talajjavítási igényeivel összhangban kell megvalósítani. A települések épületállományának védelme érdekében fejleszteni kell a belső vízrendezést. Továbbra is gondot kell fordítani arra, hogy a Balaton vízminősége javuljon.

V. FEJEZET

SZÁLLÍTÁS ÉS HÍRKÖZLÉS

33. § A társadalmi és gazdasági fejlődéssel, s a tovább bővülő nemzetközi kapcsolatokkal együtt járó, az eddigieknél mérsékeltebb ütemben növekvő szállítási és hírközlési igényeket - a termelékenység, az energiával való takarékosság, az eszközkihasználás fokozása, az üzem- és munkaszervezés tökéletesítése útján - a biztonság növelésével és a már elért minőségi színvonal tartásával kell kielégíteni. Az elkövetkező öt év alatt a tömegközlekedésben 8-9%-kal, az áruszállításban 12-14%-kal, a hírközlésben pedig 18-20%-kal kell növelni a teljesítményeket.

34. § (1) A szállítás és a hírközlés fejlesztésére összesen 128-132 milliárd forintot, a közúthálózat korszerűsítésére és fenntartására pedig 52-54 milliárd forintot kell fordítani.

(2) A fejlesztések során kiemelten kell kezelni a közlekedési - különösen a vasúti - és a hírközlési hálózatok rekonstrukcióját.

(3) Elsődleges feladat a tömegközlekedésben a helyi és város környéki közlekedés fejlesztése; az áruszállításban a hatékonyság és az energiafelhasználás szempontjából kedvezőbb vasúti közlekedés teljesítőképességének növelése; a tömegtájékoztatási hálózat fejlesztése; a közlekedés biztonságának és a hírközlés üzemkészségének fokozása.

Szállítás

35. § (1) A vasúti szállítás teljesítőképességégének, a járműparknak a jobb kihasználása végett előtérbe kell helyezni a nagy forgalmú vonalak, a túlterhelt állomások, rendező pályaudvarok és csomópontok rekonstrukcióját, műszaki állapotukat javítani, átbocsátóképességüket növelni kell, további vonalakat szükséges villamosítani, s a forgalomirányítást automatizálni. A korszerű, elsősorban a villamos vontatás fejlesztése révén el kell érni, hogy a gőzmozdonyvontatás 1985 végére megszűnjön. A személy- és teherkocsipark - pótolva a szükségszerűen kiselejtezett kocsikat - az állomány növelése nélkül, annak javuló kihasználása révén tegye lehetővé a szállítási feladatok ellátását.

(2) A közúti áruszállítás mérsékeltebb ütemű fejlesztését a tehergépkocsik - különösen a középületi járműpark - szervezettebb igénybevétele, jobb kihasználása, a csővezetékes szállítás további fejlesztése és a hajózás szállítókapacitásának jobb hasznosítása révén tovább kell korszerűsíteni a szállítási munkamegosztást. A korszerű áruszállítási módok - közöttük a konténeres szállítás - bővítésével, a közlekedési ágazatok - különösen a vasúti és a közúti szállítás- és a fuvaroztatók jobb együttműködésével az áruszállítási folyamatot hatékonyabbá kell tenni.

(3) Az országos és a tanácsi közúthálózatnál - forgalmi terhelésüktől és állapotuktól függően - az utak korszerűsítésére, ezen belül az útburkolatok szükség szerinti szélesítésére, a pályaszerkezetek megerősítésére és fenntartására kell összpontosítani az erőforrásokat. Tovább kell az autópályákat építeni. Fokozott gondot kell fordítani a közutaknak a fővárosba bevezető és településeken átmenő szakaszainak - kapacitásbővítő korszerűsítésére. A közúti forgalom biztonsága érdekében a közúti csomópontokat s a közúti és vasúti kereszteződéseket úgy kell kialakítani, illetőleg átépíteni, hogy csökkenjen a balesetveszély.

(4) Tovább kell fejleszteni a tömegközlekedést, különösen a fővárosban és az öt vidéki nagyvárosban, beleértve az elővárosi és - környéki közlekedési kapcsolatokat is. Folytatódjon Budapesten a metró építése. Az észak-déli vonalon a tervidőszak alatt két szakaszt át kell adni a forgalomnak. A metróépítéssel összhangban ki kell szélesíteni az Árpád-hidat. A fővárosban és néhány vidéki nagyvárosban segíteni kell a közúti villamosvasúti közlekedés korszerűsítését és a trolibuszhálózat bővítését. A többi városban a tömegközlekedés korszerűsítésének és fejlesztésének fő eszköze továbbra is az autóbusz-közlekedés marad.

(5) A helyközi autóbusz-közlekedés fejlesztése iránti igényeket - a szükséges selejtpótlásokat végrehajtva - a járműpark, ezen belül a közületi autóbuszok jobb kihasználásával kell kielégíteni, különös gondot fordítva arra, hogy a munkásszállítás egyre kulturáltabb legyen. Folytatni kell a személyhajópark rekonstrukcióját és a Ferihegyi repülőtér, valamint a repülésirányítás fejlesztését.

Hírközlés

36. § (1) Tovább kell bővíteni és javítani a rádió- és a televíziós műsorok vételi lehetőségeit. Evégett az egyik fő feladat a Petőfi-műsort sugárzó rádióadók korszerűsítése. Az előző ötévi színvonalon folytatni kell a KGST-tagországok közötti közös hírközlési rendszer hazánkat érintő összeköttetéseinek és berendezéseinek építését.

(2) A hírközlés egyéb területein - elsősorban a távbeszélő szolgálatban - alapfeladat, hogy a hírközlési hálózatok rekonstrukciója folytatódjon. A távbeszélő szolgálat fejlesztésének rekonstrukcióval egybekötött bővítésének eredményeként a lakosság közvetlen ellátását szolgáló állomások számát 400 ezerről 450-470 ezerre kell növelni. Folytatódjon a távhívási rendszer kiterjesztése.

VI. FEJEZET

BELKERESKEDELEM ÉS IDEGENFORGALOM

Belkereskedelem

37. § (1) A belkereskedelem áruforgalmát a keresletnek megfelelően kell növelni.

(2) A vásárlás körülményeinek javítása végett a kiskereskedelmi hálózatot az áruforgalommal összehangoltan kell fejleszteni. Javuljon a kereskedelmi munka minősége, kulturáltsága. A kereskedelem gazdaságosságát, a lakosság jobb ellátását azzal is segíteni kell, hogy, a meglevő szervezetet korszerűsítik, új üzemeltetési formákat terjesztenek el.

(3) A vendéglátás jobban igazodjon a kereslethez. A közétkeztetés - elsősorban a gyermekétkeztetés - iránti növekvő igényeket jobban kell kielégíteni; emelni kell a kereskedelmi vendéglátás színvonalát.

(4) A kereslet jobb előrejelzésével, a termelés és a kereskedelem együttműködésének javításával elő kell mozdítani, hogy rövidüljön az áru útja, javuljon az áruforgalmazás népgazdasági hatékonysága. Fokozni kell a kereskedelem termelésszervező, esetenként közvetlen termelőtevékenységét is. A készletgazdálkodás javítása érdekében fokozni kell a termelőeszköz-kereskedelmi és a termelő, illetőleg a felhasználó vállalatok közötti tartós, szerződéseken alapuló együttműködést.

(5) Az eddiginél gyorsabb ütemben indokolt fejleszteni a termeléshez kapcsolódó kereskedelmi tevékenységeket. A begyűjtőhálózatot, a hulladékok ipari felhasználásra való előkészítését úgy kell fejleszteni, hogy a melléktermék- és hulladékbegyűjtő kereskedelem jobban szolgálja az anyagellátást és a környezetvédelmet.

(6) A mezőgazdasági termékek nagykereskedelmében a termelés, a belföldi forgalmazás és az exporttevékenység kapcsolatát javító megoldásokat kell előnyben részesítem.

Idegenforgalom

38. § (1) A lakosság idegenforgalmi keresletének kielégítése végett az életkörülmények változásával összehangoltan kell bővíteni az idegenforgalmi szolgáltatások kínálatát, fejleszteni kell a fogadás feltételeit. Segíteni kell a csoportos és az ifjúsági turizmus fejlődését.

(2) A nemzetközi idegenforgalom fogadási feltételeit a gazdaságossági szempontok figyelembevételével indokolt bővíteni. Előnyben kell részesíteni a szervezett idegenforgalom fejlesztését. Arra kell törekedni, hogy a külföldi turisták itt-tartózkodási ideje és az egy napra jutó áru- és szolgáltatás vásárlása növekedjen.

(3) A belföldi turizmus igényeit is figyelembe véve, s a központi és vállalati, valamint a helyi erőforrásokra alapozva folytatódjon a kiemelt üdülőkörzetek kiépítése. A termál- és gyógyvizek idegenforgalmi hasznosítását meg kell gyorsítani. A rendelkezésre álló anyagi eszközökkel összhangban javítani kell az erdei üdülés és turizmus feltételeit.

VII. FEJEZET

NEMZETKÖZI GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS KÜLKERESKEDELEM

39. § (1) A nemzetközi munkamegosztásban való részvételt fokozva elő kell segíteni, hogy a külkereskedelmi áruforgalom gyorsabban növekedjen, mint a nemzeti jövedelem. Ezt a munkamegosztás magasabb rendű formáinak kialakítása és fejlesztése, a hazai és a külföldi vállalatok közötti közvetlen termelési kapcsolatoknak a bővítése is szolgálja.

(2) Bővíteni kell a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokat. A nemzetközi hitelműveletekkel meg kell gyorsítani a gazdaság korszerűsítését, s versenyképességét fokozni kell.

40. § (1) A Szovjetunióval és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának többi tagországával folytatott gazdasági együttműködés továbbra is meghatározó tényezője legyen nemzetközi gazdasági kapcsolatainknak. A szocialista nemzetközi együttműködést a lehetőségek rendszeres feltárásával és minél teljesebb kihasználásával kell fejleszteni. Törekedni kell a két- és sokoldalú együttműködés kiszélesítésére, különösen a kooperációs kapcsolatok bővítésére. Ezt mindenekelőtt azzal kell megalapozni, hogy a kölcsönösség alapján a különféle megállapodásokban vállalt kötelezettségeket teljesítjük.

(2) A tervidőszakban további kezdeményezésekkel kell előmozdítani, hogy gyorsabban haladjon előre a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében megvalósuló integráció. A terv megvalósításával összhangban részt kell venni azoknak a közös létesítményeknek a létrehozásában, illetőleg azoknak az egyezményeknek a teljesítésében, amelyeket két- vagy sokoldalú megállapodások írnak elő.

(3) A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországok közös gazdasági szervezetének tevékenységében való aktív részvétellel kell segíteni az együttműködés hatékonyabb formáinak feltárását, erősíteni a tagországok termelő és felhasználó vállalatainak, kutatási intézményeinek közvetlen kapcsolatait. Tartós műszaki és termelési kapcsolatok kiépítését kell szorgalmazni.

41. § (1) Fejlesztem kell a fejlett tőkés országokkal való kölcsönösen előnyös gazdasági, ezen belül kereskedelmi kapcsolatokat. E kapcsolatok fokozottan szolgálják a termelési szerkezet hatékony továbbfejlesztését, a gazdaság műszaki színvonalának fejlesztését.

(2) A fejlődő országokkal meglevő gazdasági kapcsolatainkat - gazdasági és politikai érdekeinkkel összhangban - tovább kell fejleszteni. Arra kell törekedni, hogy a termelési és fejlesztési együttműködés kiszélesedjen.

42. § (1) A külkereskedelmi áruforgalom 25-30 százalékkal, ezen belül a kivitel a behozatalnál lényegesen gyorsabban bővüljön. Javítani kell a külkereskedelem gazdaságosságát.

(2) A kivitel mennyiségét növelve - korszerű, jobb minőségű, értékesebb és új termékek exportja, valamint a szállítási feltételek javítása révén - fokozni kell ennek gazdaságosságát, növelni devizahozamát. Fejleszteni kell az értékesítés formáit.

(3) Gondoskodni kell a termelés fejlesztéséhez szükséges alap- és nyersanyagok, félkész termékek, műszakilag korszerű gépek, berendezések, s a lakosság áruellátását szolgáló és javító fogyasztási cikkek behozataláról. Nagy gondot kell fordítani a célszerű importtakarékosságra, s arra, hogy csökkenjen a termelés és a felhasználás importigénye.

VIII. FEJEZET

A LAKOSSÁG ÉLETKÖRÜLMÉNYEI

Foglalkoztatottság

43. § (1) A foglalkoztatáspolitika fő célja - a teljes foglalkoztatás fenntartása mellett - az élőmunka hatékonyságának erőteljes növelése, a foglalkoztatási egyensúly javítása. Mindezt elsősorban az ésszerűbb létszámgazdálkodásra ösztönző érdekeltségi viszonyok és gazdálkodási feltételek megteremtésével, a munkaszervezés korszerűsítésével, a munkafegyelem javításával, a vezetés színvonalának emelésével kell elérni.

(2) A munka termelékenységének erőteljes növelése érdekében az iparban és az építőiparban, valamint a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma mérséklődjön, míg az oktatásban, az egészségügyben, a kereskedelemben és a szolgáltatások területén dolgozóké emelkedjen.

(3) Lehetőséget kell teremteni arra, hogy a gazdálkodó szervezetekben és intézményekben hatékonyan nem foglalkoztatható munkaerőt máshol foglalkoztassák. A megfelelő gazdálkodási körülmények kialakításán kívül munkaerő-gazdálkodási intézkedésekkel is javítani kell a munkaerő mobilitási készségét. Meg kell teremteni a feltételeket a munkába lépő fiatalok és a felszabaduló munkaerő hatékony foglalkoztatására, javítani kell a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának feltételeit.

(4) A munkaidőt jobban kihasználva és a munka szervezettségét javítva a bérből és fizetésből élők körében - általában a jelenlegi munkaidőalap kismértékű csökkentése mellett - a tervidőszak első felében át kell térni az ötnapos munkahétre.

A lakosság jövedelme

44. § (1) A munkás-alkalmazotti és a termelőszövetkezeti keresőknél egyaránt meg kell őrizni a reálkereset 1980. évi átlagos színvonalát.

(2) A bérnövekedés nagyobb hányada a gazdálkodó szervezetekben a gazdasági szabályozórendszer alapján, az elért gazdasági eredményektől függően, a költségvetési intézményekben központilag meghatározott módon valósuljon meg.

(3) A dolgozók keresete jobban kerüljön összhangba a végzett munka mennyiségével, minőségével, feltételeivel és eredményeivel. Nagyobb súllyal kell elismerni az alkotó jellegű és a minőségi szellemi és fizikai munkát. A keresetek különbségei a dolgozók között elsősorban adott munkakörökön belül növekedjenek, s a hatékonyságtól függően a kollektívák között is mutatkozzanak meg.

(4) A pénzbeli társadalmi juttatások összegét oly módon kell növelni, hogy növekedjen a legalacsonyabb és megmaradjon a jelenlegi átlag alatti nyugdíjaknak, továbbá a három- és több gyermekesek családi pótlékának reálértéke. Emelni kell a többi jogosult családi pótlékának, a gyermekgondozási segélynek és a szociális ösztöndíjnak az összegét is.

(5) A több szempontból hátrányos helyzetűek életkörülményeit a lehetőségekhez mérten javítani kell. A tanácsi segélyek növelésén, hatékonyabb felhasználásán és egyéb állami intézkedéseken kívül a társadalmi erőket és a családokat is jobban be kell vonni e rétegek kedvezőtlen helyzetének enyhítésébe.

(6) Az intézményi hálózat szélesedésével összhangban - az ésszerűség és a takarékosság követelményeinek fokozottabb érvényesítésével - az összes jövedelemnél gyorsabban növekednek a természetbeni társadalmi juttatások.

A lakosság fogyasztása, áruellátása, szolgáltatások

45. § (1) Az életkörülmények javítása szempontjából különös gondot kell fordítani arra, hogy az áruellátás és a szolgáltatások kínálata jó színvonalú, a kereslethez igazodó legyen és mérséklődjenek az indokolatlan területi különbségek. Elő kell mozdítani a fogyasztás fejlődésében és összetételének változásában megnyilvánuló ésszerű, társadalmi és gazdasági szempontból kedvező jelenségek kibontakozását.

(2) Az élelmiszer-kínálat tegye lehetővé az egészségesebb táplálkozást, azt, hogy növekedjen az állati eredetű és a vitamindús élelmiszerek fogyasztása. Tovább kell bővíteni a feldolgozott, a háztartási munkát könnyítő élelmiszerek választékát, és a vendéglátás közétkeztetési tevékenységét.

(3) A ruházati cikkek ár és minőség szerinti választékosabb kínálata mozdítsa elő az öltözködési kultúra fejlődését, s tegye lehetővé, hogy jobban kielégítsék a sokrétű igényeket.

(4) A nemzetközi munkamegosztás további elmélyítésével, a behozatal lehetőségeinek megfelelő kihasználásával, a kereskedelem termelésszervező szerepének erősítésével és az ésszerű verseny kibontakoztatásával is elő kell mozdítani, hogy javuljon az iparcikkek kínálata. A kiegyensúlyozott építőanyagértékesítés segítse a lakásépítési program teljesítését.

(5) Bővíteni kell a lakosság széles rétegei által keresett tartós fogyasztási cikkek, valamint a szerszámok, szerelvények és anyagok választékát, javítani minőségüket. E termékek kínálatában fejeződjenek ki a műszaki fejlődés eredményei.

(6) Javítani szükséges a szolgáltatások színvonalát a vállalástól a teljesítésig tartó folyamat minden szakaszában. Evégett növelni kell a szolgáltatók érdekeltségét abban, hogy megbízható, jó minőségű, gyors, határidőre elkészülő munkát végezzenek. A szervezeti formák korszerűsítésével is elő kell segíteni a lakossági szükségletek rugalmas kielégítését, a fogyasztókért való verseny kibontakozását. Elő kell segíteni, hogy bővüljön és korszerűsödjön a kereslethez rugalmasan alkalmazkodó, szervezett keretek között működő kisipari szolgáltatótevékenység. Megfelelő árukínálattal támogatni kell a lakosság öntevékeny javítási és karbantartási munkáját.

(7) Gondoskodni kell a termékek minőségéhez, megbízhatóságához, a vállalt szolgáltatási feltételek teljesítéséhez fűződő fogyasztói érdekek megfelelő védelméről.

Lakásellátás

46. § (1) A tervidőszakban a lakásellátást az új lakások építésével, a meglevő lakásállomány fokozott felújításával, s a lakáscserék feltételeinek és az ingatlanközvetítés szervezetének korszerűsítésével kell javítani. A feladatok megoldására programot kell készíteni.

(2) 370-390 ezer új lakást kell felépíteni; ennek mintegy kétharmadát a városokban és a városiasodó településeken.

(3) Állami eszközökből - takarékos költséggazdálkodással - 115-120 ezer lakást kell építeni.

(4) Az állami lakásokat a jelenleg kialakult fölszereltséggel kell létrehozni, növelve az igényeket differenciáltan kielégítő lakástípusok arányát. A lakások elosztásában a tanácsok következetesen érvényesítsék a szociálpolitikai szempontokat.

(5) Az új lakások számottevő részét a lakosság anyagi eszközeinek bevonásával kell megépíteni. Hosszú lejáratú építési kölcsönnel, bővülő körben nyújtott szociálpolitikai támogatással, szervezett, közművesített telekellátással indokolt ösztönözni a személyi tulajdonú lakások építésének korszerű, többszintes és a csoportos telepítésű családi házas formáit.

(6) A tervidőszakban 90-100 ezer tanácsi kezelésben levő lakást kell felújítani, s 40-50 ezer lakást korszerűsíteni.

(7) A lakásellátás fejlesztésével összhangban elsősorban a fővárosban és a vidéki városokban javuljon a települések kommunális ellátása. A lakótelepekkel egyidejűleg kell megépíteni az alapfokú ellátást szolgáló létesítményeket. Elő kell mozdítani, hogy a lakosság közreműködjön a köztisztaság megóvásában és a zöldterület fejlesztésében.

Oktatás és kulturális ellátás

47. § (1) Az általános iskolás korosztályok nagyarányú növekedésével összhangban 5500-6000 osztálytermet kell létesíteni; ezek túlnyomó része új iskolákban valósuljon meg. A fejlesztésen kívül szervezési intézkedésekkel is csökkenteni kell a váltott napszakban végzett általános iskolai oktatás arányát. Az alapfokú oktatás anyagi és személyi feltételeiben mutatkozó területi és településeken belüli indokolatlan különbségek - magasabb színvonalon - fokozatosan mérséklődjenek; bővíteni kell a napközis ellátást. Az általános iskolai oktatás fejlesztésére programot kell kidolgozni.

(2) Az óvodai ellátás fejlesztésére 30-35 ezer új férőhelyet indokolt létesíteni. Ezzel a tervidőszak végére el kell érni, hogy a szükségleteket megközelítő teljességgel kielégítsük.

(3) A gyógypedagógiai ellátást új osztálytermekkel és intézeti helyekkel kell javítani.

(4) A középfokú oktatásban a továbbtanulók arányait a társadalom szükségleteinek figyelembevételével kell meghatározni. A növekvő tanulólétszám ellátásáról az osztályok átlagos létszámának növelésén és az intézmények hatékonyabb kihasználásán kívül szervezeti intézkedésekkel kell gondoskodni. Javítani kell a gyakorlati oktatás körülményeit, s növelni a diákotthoni férőhelyek számát.

(5) Emelni kell a felsőoktatás színvonalát. Tovább kell fejleszteni a felsőoktatási és a kutatóintézmények közötti együttműködést. Az oktatás feltételeit elsősorban a meglevő intézmények - köztük az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - felújításával, továbbá a szociális diáklétesítmények megvalósításával kell javítani. Az oktatásban részesülők száma és szakmai összetétele legyen összhangban a társadalom, a népgazdaság távlati szükségleteivel.

(6) A közművelődési, művészeti, testnevelési és ifjúsági intézményeket és sportlétesítményeket korszerűsítve, a meglevő és az új intézményeket jobban kihasználva és több célra hasznosítva javítani kell a közművelődési feladatok ellátását, s a testnevelés és a sport feltételeit. Folytatni kell a fontosabb művészeti létesítmények felújítását.

Egészségügyi és szociális ellátás

48. § (1) Az egészségügyi és szociális ellátásnak kiemelt feladata az alapellátás és a fekvőbeteg-ellátás fejlesztése. A fejlesztésekkel, a szakmai színvonal és a betegellátás hatékonyságának növelésével, a megelőzési tevékenység erősítésével el kell érni, hogy a lakosság egészségi állapota tovább javuljon.

(2) A tervidőszakban - elsősorban a meglevő intézmények bővítése útján - összesen 6500-7000 új kórházi ágyat kell létesíteni. Az ágyállomány összetételét jobban kell igazítani a gyógyítás kívánalmaihoz. Bővíteni kell a gyógyintézetek orvostechnikai fölszereltségét, s javítani az intézmények működéséhez szükséges feltételeket.

(3) A bölcsődei elhelyezés lehetőségeit - 9000-10 000 új férőhely létesítésével - elsősorban a nagyobb városok és ipari központok új lakónegyedeiben - indokolt növelni.

(4) Fokozott gondot kell fordítani a testi és szellemi fogyatékos gyermekek ellátásának javítására, s e célra növelni kell az egészségügyi gyermekotthoni helyek számát.

(5) Az időskorúakról való társadalmi gondoskodást növelni kell. Szélesíteni szükséges a családi környezetben való gondozás formáit, bővíteni a lakókörzetben működő napközi otthoni ellátást, a szociális foglalkoztató és a szociális otthoni hálózatot. Öt év alatt 6000-6500 új szociális otthoni helyet kell létesíteni. Bővíteni kell a betegotthonok befogadóképességét, s több nyugdíjasházat kell építeni.

(6) A járóbeteg-ellátás feltételeit a gyógyító és megelőző munka színvonalának növelésével, a gép- és műszerellátás fejlesztésével kell javítani. Növelni szükséges a gyermek- és fogorvosi körzetek számát.

IX. FEJEZET

TERÜLETFEJLESZTÉS ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM

Területfejlesztés

49. § (1) A területfejlesztés segítse elő, hogy megvalósuljanak a népgazdasági terv céljai, hatékonyan hasznosuljanak a területek erőforrásai, s mérséklődjenek a lakosság ellátásában meglevő területi különbségek.

(2) Az ipar elsősorban a meglevő területi bázisokon fejlődhet. Új, a területi arányokat is érintő nagyberuházásokra az eddigieknél kisebb számban kerülhet sor. A feldolgozó iparban új termelőegységet főként kisvárosokban és kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági térségekben (Észak-Magyarországon, a Dél-Dunántúlon) indokolt létesíteni. A budapesti agglomerációban folytatódjon az ipar szelektív fejlesztése. Folytatni kell - az eddiginél mérsékeltebb ütemben - a fővároshoz nem kötődő és a városfejlesztést akadályozó ipari tevékenységek, telephelyek megszüntetését, illetőleg kitelepítését.

(3) A mezőgazdasági termelés területi szerkezetét - a megművelhető terület és termőföld minősége alapján - a piaci szükségletekhez és a hatékonyság követelményeinek megfelelően kell alakítani. A melléktevékenységek fejlesztését ösztönözve kell bővíteni a mezőgazdasági üzemek termelési szerkezetét, elsősorban a kedvezőtlen adottságú területeken. Az iparban és az építőiparban a mezőgazdasági üzemek élelmiszer-feldolgozó ipari és szolgáltatótevékenységének fejlesztése révén foglalkoztatható a felszabaduló munkaerő.

50. § (1) A településhálózatot - a termelés- és a településfejlesztés összhangját fokozottabban érvényesítve - az eddiginél arányosabban kell fejleszteni. A városok fejlesztése jobban igazodjon vonzáskörzetük lakosságának igényeihez, szükségleteihez. A településhálózat hosszú távú fejlesztési céljainak megfelelően tovább kell csökkenteni az azonos és a különböző szerepkörű települések közötti ellátási különbségeket. Közeledjenek egymáshoz a városokban és községekben élő lakosság munka- és életkörülményei, erősödjön az erre hivatott községek népességmegtartó képessége.

(2) A korábbi tervidőszakhoz képest mérséklődjön a népességnek városokba vándorlása.

(3) A fővárosban kiemelten kell fejleszteni a lakásellátást az általános iskolai ellátást, a meglevő egészségügyi intézmények rekonstrukcióval történő fejlesztését, a kereskedelmi ellátást és a tömegközlekedést.

(4) A nagyvárosokban és a városokban főként az alapellátás meglevő mennyiségi szükségleteinek kielégítését szolgáló, az ellátás minőségét javító - a lakás- és általános iskolai fejlesztést és az intézményhálózat felújítását előnyben részesítő - fejlesztéspolitika érvényesüljön.

(5) Erősíteni kell a településegyüttesek, agglomerációk, a városok és környékük termelési, ellátási és kulturális kapcsolatait, következetesebben kell arra törekedni, hogy a munka- és életkörülményekben meglevő indokolatlan különbségek mérséklődjenek. A nagyvárosok lakásigényeinek egy részét a környező településeken, a vonzáskörzetekben, a lakásépítés feltételeinek javításával kell kielégíteni.

(6) Erőteljesebben kell fejleszteni a közép- és kisvárosokat avégett, hogy közeledjen egymáshoz a közép- és felsőfokú központok alapellátásának színvonala.

(7) A községekben az alapellátásnak elsősorban azokat az elemeit kell fejleszteni, amelyek fokozzák a népességmegtartó képességet. Az alapfokú ellátás a községek egy csoportjában, a kiemelt alsófokú központokban, a számottevőbb iparral bíró, városkörnyéki és agglomerációs településeken differenciáltan, szélesebb körben és az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlődjön. Központi eszközökkel, a települések fejlesztésére rendelkezésre álló anyagi eszközöknek a községek számára kedvezőbb elosztásával, pénzügyi és egyéb kedvezményekkel, s a lakossági erőforrások bevonását ösztönző intézkedésekkel a községeket vonzóbbá kell tenni az ott lakók számára.

(8) A községek többi csoportjában - ideértve a gazdasági feladataikat továbbra is megtartó aprófalvakat és szórványtelepüléseket - fokozottabb társadalmi összefogással, folyamatosan meg kell valósítani az egészséges ivóvízellátást, be kell tölteni a körzeti orvosi állásokat, javítani a közlekedési feltételeket. Javítani kell az alapvető élelmiszerek és napi cikkek kínálatát, s emelni a lakossági szolgáltatások színvonalát.

Környezetvédelem

51. § (1) A környezetvédelem kiemelt feladata a víz, a levegő és a föld védelme, a hulladék csökkentése, illetve ártalommentes elhelyezése. Gondoskodni kell a természetes állapotot őrző védett területek fenntartásáról, kulturált kezeléséről, meg kell akadályozni, hogy szennyeződjenek, vagy hogy céljuktól eltérő módon hasznosítsak őket.

(2) A vízkészletek minőségének romlását különféle intézkedésekkel és a rendelkezésre álló eszközök hatékony felhasználásával csökkenteni kell. A vízminőség-védelem kiemelt területein elő kell segíteni, hogy szennyvíztisztítók épüljenek. Gondoskodni kell arról, hogy a szennyvizet és a szennyvíziszapot szakszerűen kezeljék és hasznosítsák, illetőleg hogy ártalommentesen helyezzék el.

(3) A földvédelem szempontjait fokozottabban kell érvényesíteni a terület felhasználásában. A mezőgazdasági területek újra való hasznosítását is segíteni kell.

(4) A levegő védelméről olyképpen kell gondoskodni, hogy az erősen szennyezett területeken csökkentsék a szennyezőanyagok kibocsátását, az új létesítményekben pedig elsősorban az aktív védekezési módokat alkalmazzák.

(5) Fontos feladat a hulladék csökkentésé és hasznosítása, valamint az embert és az élővilágot károsító veszélyes hulladékok elhelyezése és ártalmatlanítása. A kommunális hulladék környezetszennyező hatását a hulladékgyűjtés és - ártalmatlanítás korszerűsítésével csökkenteni kell, és segíteni kell a hulladékhasznosítást.

52. § (1) A Balaton térségében minden környezetvédelmi szakterületen, de különösen a víz minőségének védelmében javulást kell elérni.

(2) A budapesti agglomerációban az a fő feladat, hogy javítsák a levegő tisztaságát, környezetkímélő módon kezeljék és helyezzék el a kommunális és veszélyes hulladékokat, s fejlesszék a szennyvíztisztítást.

(3) Az ország nagyobb ipari körzeteiben: Észak-és Közép-Dunántúlon, a Sajó völgyében és Pécs körzetében az elsődleges cél a levegőszennyezés csökkentése és a vízminőség fokozott védelme.

MÁSODIK RÉSZ

53. § A gazdaságirányítási rendszernek: a népgazdasági tervezésnek, a gazdasági szabályozásnak, a döntési és szervezeti rendszernek elő kell mozdítania, hogy az e törvényben meghatározott célok és feladatok megvalósuljanak.

X. FEJEZET

TERVEZÉSI RENDSZER ÉS A TERV KÖZVETLEN DÖNTÉSEI

54. § (1) A népgazdasági tervezés - figyelembe véve a tudomány fejlődését, hasznosítva az eddigi tervezési tapasztalatokat, s alkalmazkodva a feltételek változásához - folyamatosan korszerűsítendő.

(2) A népgazdasági tervezés komplexebben tárja fel és mutassa be a gazdasági fejlődés lehetséges és kívánatos irányait. A tervekben a gazdasági feladatok meghatározása legyen összhangban azzal, hogy a gazdálkodás feltételei az eddiginél is gyorsabban és kevésbé előrelátható módon változnak.

55. § (1) Közvetlen állami döntéseket kell hozni:

- a központi fejlesztési és más programok 1981-1985. évi megvalósítására,

- a központi állami beruházásokra és egyes fejlesztési célok állami támogatására,

- az életszínvonalat érintő központi intézkedésekre,

- az állami eszközök felhasználását érintő más fontos intézkedésekre,

- a gazdálkodás hatékonyságát javító intézkedésekre.

(2) A tervcélok megvalósítását államközi egyezmények kötésével is segíteni kell.

(3) A rövid távú tervekben a fejlődés közvetlen és valóságos feltételeihez alkalmazkodva kell meghozni a középtávú célok megvalósítását segítő döntéseket.

XI. FEJEZET

GAZDASÁGI SZABÁLYOZÓRENDSZER

A szabályozás általános elvei

56. § (1) A gazdasági szabályozásnak az e törvényben meghatározott gazdaságpolitikai célok és gazdasági feladatok megvalósítását kell szolgálnia. A gazdasági szabályozókat úgy kell megállapítani, hogy azok a népgazdasági tervekben kifejezett gazdaságpolitikai célokat és társadalmi érdekeket jól közvetítsék a gazdálkodó szervezetekhez, együttes hatásukban segítsék az egyensúlyi viszonyok tervezett javulását, azt, hogy az előirányzott növekedés, a fő arányok és a fejlesztési irányok megvalósuljanak.

(2) A szabályozóeszközöknek az eddiginél jobban kell ösztönözniük és késztetniök a gazdálkodó szervezeteket a nemzetközi mérce szerint versenyképes termelésre, arra, hogy javítsák a hatékonyságot, fejlesszék a termelési szerkezetet, hatékony műszaki fejlesztést végezzenek és a változó körülményekhez gyorsan alkalmazkodva öntevékenyen és felelősen gazdálkodjanak. Ezt a hatást elsősorban a belföldi áraknak a világpiaci árakhoz való közelítésével, az egységes elveken nyugvó jövedelemszabályozással, a teljesítményekkel alátámasztott, gazdasági eredményektől függő személyi jövedelemnöveléssel, a fejlesztés lehetőségeinek a hatékonysághoz igazodó alakításával kell elérni.

(3) A szabályozóeszközök segítségével a gazdaság egyre bővülő körében váljanak világossá a vállalatok közötti - világpiaci mércével mért - valós hatékonyságbeli különbségek, s a fejlődésnek és személyi jövedelem növelésének lehetőségei ennek megfelelően differenciálódjanak. Fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a termelésüket gazdaságosan és dinamikusan bővíteni képes gazdálkodó szervezetek fejlődése meggyorsuljon, a gazdaságtalan tevékenységet folytató vállalatok gazdálkodása hatékonnyá váljon.

(4) Ha a feltételek változása, a gazdasági fejlődés valóságos alakulása, a szabályozórendszer működésének tapasztalatai indokolják, a szabályozórendszer egyes elemeit, illetve azok mértékeit a tervidőszak folyamán módosítani kell. A konkrét módosításokat úgy kell végrehajtani, hogy ez általában ne sértse a népgazdaság számára hasznos vállalkozásokban, a perspektivikus gazdálkodásban való érdekeltséget.

Az árpolitika és az árrendszer fejlesztésének elvei

57. § (1) Az árpolitikában az érvényes árrendszer és ármechanizmus elvei következetesen érvényesítendők. Az alapanyagok és az energiahordozók belföldi termelői árai a világpiaci árarányoknak megfelelően alakuljanak. A feldolgozó iparban a belföldi árak egyre jobban igazodjanak a külkereskedelmi kiviteli árakhoz. Váljon egységesebbé az árrendszer. Az ármechanizmus tegye lehetővé, hogy a bekövetkező külpiaci árváltozások érvényesüljenek a belföldi árakban.

(2) A termelői és a fogyasztói árszínvonal emelkedését tervszerűen szabályozott keretek között kell tartani. Az árszínvonal alakulását az árpolitika eszközeivel, az árfolyam-politikával és az állami kötségvetési politika segítségével egyaránt befolyásolni kell.

(3) A gazdaságos fogyasztási szerkezet kialakítása és a takarékosság segítése végett a fogyasztói árak az eddiginél rugalmasabban igazodjanak a termelői és az importárakhoz A fogyasztói árak támogatását fokozatosan mérsékelni kell és távlatilag csak meghatározott termékekre és szolgáltatásokra, a társadalompolitikailag indokolt mértékben lehet fenntartani.

A pénzügypolitika és a jövedelemszabályozás elvei

58. § (1) A pénzügypolitika elsősorban a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását, a versenyképes tevékenységek fejlesztését és a takarékos költséggazdálkodást szolgálja.

(2) A pénzügyi eszközök ösztönözzenek a tiszta jövedelem növelésére és segítsék elő a terv céljainak megfelelő jövedelemfelhasználási arányok megvalósulását.

(3) A vállalati jövedelemszabályozás - az ármechanizmus elveit következetesen érvényesítve - járuljon hozzá ahhoz, hogy a nyereségérdekeltség tovább fokozódjon.

(4) Az egységes elveken alapuló pénzügyi szabályozás fokozatos kiterjesztésével is elő kell segíteni, hogy a különféle gazdálkodó egységeknél keletkező jövedelmek egyre jobban összhangban legyenek tevékenységük hatékonyságával.

(5) A forint értékének védelme, a külkereskedelmi tevékenység helyes orientálása végett aktív árfolyam-politikát kell folytatni.

(6) A pénzügyi szabályozás révén a beruházási vásárlóerő tervszerűen alakuljon olyképpen, hogy a vállalatok a hatékony termelést dinamikusan fejleszthessék, s meggyorsíthassák a termelési szerkezet korszerűsítését.

(7) A pénzügyi szabályozás - az irányítás más eszközeivel együtt - segítsen megszüntetni a gazdaságtalan tevékenységeket, az ily módon felszabaduló kapacitásokat gazdaságos tevékenységekre átállítani.

59. § (1) Az állami költségvetési politika a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődését szolgálja. A költségvetés bevételei gyorsabban növekedjenek, mint a kiadásai.

(2) A költségvetési egyensúly javítását szolgáló adó- és támogatáspolitikát kell folytatni, A termelés céljára adott átmeneti egyedi támogatásokat és kedvezményeket a tervidőszak végéig meg kell szüntetni.

(3) A költségvetési fogyasztási és felhalmozási kiadások minden területén szigorú és ésszerű takarékosságot kell megvalósítani. A költségvetési intézmények takarékos gazdálkodásának megalapozására a minisztériumok, a fővárosi és megyei tanácsok készítsenek középtávú pénzügyi tervet.

(4) A társadalmi közkiadások összességükben csak mérsékelten növekedjenek, a növekedés üteme a feladatok társadalompolitikai fontosságától függően eltérő legyen. Az anyagi eszközöknek olyan átrendezésére kell törekedni, amely a társadalompolitikai szempontból legfontosabb területeknek ad előnyt.

(5) A gazdálkodó szervezetek érdekeltségét megtartva, s egyidejűleg a jövedelemszabályozás egységes jellegét megőrizve és erősítve folyamatosan gondoskodni kell a takarékosság maximális figyelembevételével kialakított költségvetési feladatok ellátásához szükséges jövedelem-központosításról.

60. § (1) A felhalmozás finanszírozási forrásait olyan szerkezetben kell kialakítani, hogy azok révén megvalósíthatók legyenek a gazdaságpolitikai célok. A pénzügyi szabályozás segítsen növelni a felhalmozás hatékonyságát.

(2) A beruházások állami finanszírozása elsősorban az infrastruktúra fejlesztésére irányuljon. A termelő beruházások finanszírozásában viszonylagosan csökkenjen az állami juttatás és az államkölcsönök szerepe.

(3) A termelő jellegű központi nagyberuházásokat általában teljes egészében visszafizetendő állami kölcsönből és az ezt kiegészítő saját fejlesztési alapból kell megvalósítani.

(4) A vállalati döntési körben megvalósuló beruházások pénzügyi forrásai a fejlesztési alap, továbbá az azt kiegészítő bankhitelek és az általában kölcsön formájában adott állami támogatások, valamint az állami alapjuttatás. Állami támogatás meghatározott célok megvalósítására adható.

A hitelpolitika elvei

61. § (1) A hitelpolitika a népgazdasági egyensúly javítását, a vásárlóerő tervszerű alakulását szolgálja. A hatékonyság javítása, a gazdasági szerkezet átalakításának segítése végett erősíteni kell a hitelpolitika szelektív jellegét és vásárlóerő-szabályozó feladatait.

(2) A hitelkihelyezésekhez szükséges forrásokról a lakosságtól és a gazdálkodó szervezetektől származó betétek képződése és a külföldi hitelműveletek útján kell gondoskodni.

(3) Hitelben részesíteni elsősorban a termelési szerkezet gazdaságos átalakítását, a jövedelmezőség fokozását, ezen belül növekvő arányban a gazdaságos kivitel növelését, a drága behozatal ésszerű, gazdaságos helyettesítését, az energiaigényesség mérséklését célzó beruházásokat kell. A hitelek odaítélésénél a fejlesztés jövedelmezősége alapján erősíteni kell a versenyeztetést.

(4) A forgóeszközök tartós növekményét a gazdálkodó szervezeteknek saját forrásaikból kell fedezniük. Ez a kötelezettség átmenetileg - indokolt esetben - középlejáratú forgóalaphitellel megelőlegezgető. A forgóeszköz-hitelezés segítse a termelés folyamatosságát, a termékek értékesítését, a készleteknek népgazdaságilag kedvező elhelyezkedését, ösztönözzön a forgóeszközök forgási sebességének növelésére, a felesleges, a túlzott biztonság céljait szolgáló készletek hasznosítására. A rövid lejáratú hitelezés tegye lehetővé a jövedelmező gazdálkodás, a termelés, a készletezés és a forgalmazás átmeneti eszközszükségletének finanszírozását, a külkereskedelem területén a kedvező időpontban és feltételekkel történő vételt, illetve eladást.

(5) A lakossági hitelnyújtásnál az előirányzatokat és a hitelnyújtás feltételeit a lakásépítési és az életszínvonal-politikai elgondolásokkal összhangban kell meghatározni.

A vállalati bér- és keresetszabályozás irányelvei

62. § (1) A keresetek növekedése az anyagi ágazatok nagy részében attól függjön, hogy a vállalati tevékenység eredményessége miképp alakul, s az milyen mértékben járul hozzá valóságosan a nemzeti jövedelemhez. Ezeken a területeken a vállalati teljesítményhez kötött, másutt központi bérszabályozást kell alkalmazni.

(2) A bérszabályozás - ezen belül a tarifarendszer - is segítse, hogy a dolgozók bérezése jobban legyen arányban valóságos teljesítményükkel.

A termékforgalmazás elvei

63. § (1) A termékforgalmazás eszközeivel is segíteni kell a termelési szerkezet korszerűsítését, azt, hogy a termelés anyag- és energiaszükséglete csökkenjen, javuljon az anyagfelhasználás szerkezete és a rendelkezésre álló nyersanyag felhasználásának hatékonysága, ésszerű takarékosság valósuljon meg az importtermékekkel és fokozódjon a keletkező hulladékok újrahasznosítása.

(2) A termelési eszközök forgalmát általában központi előírások nélkül, kereskedelmi módszerekkel kell megvalósítani. A legfontosabb anyagok és energiahordozók meghatározott körében - az éves népgazdasági tervek keretében - termékforgalmazási szabályokat és előírásokat kell meghatározni.

XII. FEJEZET

A DÖNTÉSI ÉS SZERVEZETI RENDSZER FEJLESZTÉSÉNEK ELVEI

64. § (1) A kormányzati szerveknek a népgazdasági tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai célok megvalósítását szolgáló, egységes szemléletű gazdaságirányító tevékenysége folyamatosan fejlesztendő. A gazdaságirányítás szervezeti rendszerében olyan változtatásokat kell végrehajtani, amelyek kedvezőbb feltételeket teremtenek a döntési rendszer hatékony működése számára.

(2) A kormányzati szervek gazdaságirányító tevékenységében kiemelt feladat a vállalati együttműködés feltételrendszerének fejlesztése és a vállalatközi kapcsolatok összehangolásának elősegítése.

(3) Világosabban el kell határolni a minisztériumok és a vállalatok döntési hatáskörét, mind jobban kiküszöbölve azt, hogy szükség és mód legyen közvetlen, operatív beavatkozásra. Az irányítószervek a vállalatoknak a valós jövedelmezőséget növelő szervező munkával nyújtsanak segítséget. A piacfelügyeleti tevékenységet hatásosabbá kell tenni.

65. § (1) A nyereségérdekeltségen alapuló, felelős, önálló gazdálkodás további kibontakozását a vállalatok szervezeti rendszerének fejlesztésével is segíteni kell. A fejlesztés során a hatékonyabb gazdálkodás követelményeit kell érvényesíteni, a különféle tevékenységek és vállalattípusok sajátosságainak megfelelő megoldásokat alkalmazva.

(2) Tovább kell fejleszteni a kutatás, a termelés és az értékesítés kapcsolatát, ennek szervezeti kereteit. Meg kell teremteni a tudományos eredmények gyorsabb gyakorlati megvalósítását szolgáló szervezeti és érdekeltségi rendszert.

(3) Annak érdekében, hogy az egyes termelőegységek érdekeltsége a hatékonyság emelésében fokozódjék, a fennmaradó trösztökön belül a vállalatok, az egyes vállalatokon belül a gyáregységek, üzemek önállóságát növelni, a vállalatok méreteit és az irányítás szervezeti rendszerét szükség szerint módosítani kell.

(4) A hatékony fejlődésre képes nagyvállalatok megfelelő működésének feltételeit és a szükséges gazdasági és jogi feltételeket megteremtve módot kell adni a meglevő kis- és középvállalatok megerősítésére, és arra, hogy új, a szükségletet hatékonyan kielégíteni képes, változatos szervezeti formájú kis- és középméretű gazdálkodó szervezetek jöjjenek létre.

XIII. FEJEZET

A VÁLLALATOK GAZDÁLKODÁSA

66. § A gazdálkodó szervezetek önálló, felelős tevékenységüket a népgazdasági tervben meghatározott célokat és követelményeket közvetítő gazdasági szabályozórendszernek a figyelembevételével kidolgozott és a feltételek változásait is tekintetbe vevő vállalati terv alapján végezzék.

67. § (1) A vállalati tervezésben és gazdálkodásban a törekvéseket az eddiginél jobban arra kell irányítani, hogy a vállalatok tevékenysége igazodjon a piaci követelményekhez és lehetőségekhez, növelve a gazdaságos értékesítést.

(2) Fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy gazdaságosan felhasználják a vállalaton belül rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat, a munkaerőt és a kapacitásokat, a tartalékokat, s takarékosan gazdálkodjanak. Evégett megalapozottabbá kell tenni a költséggazdálkodást, fejleszteni szükséges a vállalati szervező munka színvonalát, összhangot kell teremteni a jövedelemképzés és - felhasználás között, s a vállalati pénzforrásokkal szigorúan takarékoskodni kell.

(3) Szorosabbá kell tenni a termelővállalatok között - szerződéses kapcsolatokon alapuló - műszaki fejlesztési, termelési, szállítási és kereskedelmi együttműködést. Erősödjön a szerződések termelésszervező és ösztönző szerepe. A termelő-és kereskedelmi, illetőleg a kereskedelmi és felhasználó vállalatok kapcsolata is jobban járuljon hozzá ahhoz, hogy az áruforgalom folyamatos legyen, a gazdálkodás hatékonysága fokozódjon.

(4) Emelkedjen magasabb színvonalra a vállalati vezetők hozzáértése, vezetői és vállalkozási képessége és készsége, váljon uralkodóvá a kezdeményező, a változások iránt fogékony vezetési munkamódszer és stílus. A vállalati tervezésnek és a folyamatos gazdálkodásnak olyan egységét kell megteremteni, amely hozzásegít, hogy a munka rugalmasan igazodjon a változó feltételekhez.

68. § (1) A gazdálkodó szervezetek belső irányítási és érdekeltségi rendszerét úgy kell továbbfejleszteni, hogy az a vállalati tervekben kitűzött célok és tennivalók megvalósítását szolgálja, és a gazdasági szabályozórendszer hatása a vállalaton belül jobban érvényesüljön.

(2) A gazdasági célok megvalósításának fontos feltétele, hogy a munkahelyi demokrácia fejlődjön. A dolgozókat teljesebben kell tájékoztatni a vállalat helyzetéről és. céljairól, ennek alapján jobban be kell vonni őket a tennivalók meghatározásába is. Ez segítsen mozgósítani és összefogni a kollektívákat, figyelembe véve a dolgozók egyéni fejlődését, képességeik minél teljesebb kibontakoztatását, s járuljon hozzá a dolgozók munkakörülményeinek javításához. Erősíteni kell a vezetés hatékonyságának a demokratikus fórumok révén való társadalmi ellenőrzését.

XIV. FEJEZET

A TANÁCSOK GAZDÁLKODÁSA

69. § (1) A gazdaság- és területfejlesztési célok megvalósítását szolgáló eszközrendszer erősítse a tanácsok gazdasági önállóságát.

(2) A tanácsok bevételi forrásait a népgazdasági terv gazdasági és területfejlesztési céljaival összhangban kell kialakítani.

(3) A tanácsok döntéseiket a népgazdasági terv céljaival és a központi döntésekkel, valamint a rendelkezésükre álló pénzeszközökkel összhangban hozzák.

70. § A tanácsok működjenek együtt a gazdálkodó szervezetekkel a közös érdekeket szolgáló, a tervcélokkal összhangban levő feladatok közös megvalósításában.

XV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

71. § (1) A törvényben meghatározott tervcélok és feladatok a világgazdasági folyamatok jelenleg feltételezhető, illetőleg a társadalmi termelés hatékonyságának a törvény első részében megjelölt alakulására épülnek.

(2) Ha a külgazdasági körülmények a feltételezettnél, a termelés hatékonysága a tervezettnél kedvezőbben alakulnak, a rendelkezésre álló forrástöbbletet részben a külgazdasági egyensúly javítására, részben a termelés további korszerűsítésére és az életkörülmények fejlesztésének jobb megalapozására kell fordítani. Ha pedig a külgazdaság körülményei a feltételezettnél, a termelés hatékonysága pedig a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakul, a tervcélokat megfelelően módosítani kell.

(3) Az országgyűlés felhatalmazza a Minisztertanácsot, hogy a hatodik ötéves népgazdasági terv végrehajtásához szükséges intézkedéseket megtegye, az alapvető gazdaságpolitikai irányvonal keretei között az éves népgazdasági terveket jóváhagyja, a tervben foglalt célok megvalósítására a szükséges részelőírásokat kidolgozza és kiadja.

(4) A Minisztertanács rendszeresen kísérje figyelemmel a terv végrehajtását, annak tapasztalatairól a tervidőszak közepén számoljon be az országgyűlésnek és szükség esetén tegye meg a megfelelő javaslatokat, indokolt esetben kezdeményezze a törvény módosítását.

(5) A gazdaságirányítás szervei hatékonyan és következetesen segítsék és ellenőrizzék a gazdálkodó szervezetek tevékenységét, figyelembe véve azt, hogy erősödjön a vállalati önállóság, növekedjen a gazdálkodó szervezetek saját gazdasági döntéseikért s gazdálkodásuk hatékonyságáért viselt felelőssége.

72. § Az államigazgatási szervek a tervcélok érdekében a hatáskörükre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően, összehangolt módon járjanak el, s az alapító szervekkel együtt éljenek a gazdaságirányításra vonatkozó jogszabályok - elsősorban az állami vállalatról szóló törvény - adta jogaikkal. Ha a szükségessé váló intézkedések meghaladják hatáskörüket, kezdeményezzék, hogy azokat az arra illetékes szerv hozza meg.

73. § Ez a törvény 1981. január 1-én lép hatályba.

Az Országgyűlés elfogadva és törvényerőre emelve a népgazdaság hatodik ötéves tervét, felhívja a munkásosztályt, a parasztságot és az értelmiséget, szocialista hazánk minden polgárát, hogy erejük, tudásuk és képességeik legjavát nyújtva teljes erőfeszítéssel munkálkodjanak a terv megvalósításán. Elvárja, hogy az államigazgatási szervek és a gazdálkodó szervezetek következetesen végrehajtsák a tervben foglalt döntéseket, munkájukat a tervcélok teljesítése érdekében és azokkal összhangban végezzék, továbbá, hogy az illetékes állami szervek ellenőrizzék a megvalósítás folyamatát, időben megtéve vagy kezdeményezve a szükségessé váló intézkedéseket.

Az Országgyűlés felkéri a szakszervezeteket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket, hogy a dolgozók mozgósításával járuljanak hozzá a törvényben foglaltak végrehajtásához, a terv céljainak eléréséhez.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Katona Imre s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára