25/1983. (XII. 29.) MÉM rendelet
a mezőgazdasági nagyüzemek dolgozói munkaidejének és munkadíjazásának szabályozásáról
A Minisztertanácstól kapott felhatalmazás alapján - az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökével, az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetével és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendelem:
1. §
A rendelet hatálya kiterjed:
a) a mezőgazdasági ágazatba sorolt állami vállalatra (a továbbiakban: állami gazdaság);
b) a mezőgazdasági termelőszövetkezetre, a halászati termelőszövetkezetre, a mezőgazdasági szakszövetkezetre (a továbbiakban: termelőszövetkezet;
c) a mezőgazdasági ágazatba sorolt gazdasági társulásokra (a továbbiakban: gazdasági társulás, az a)-c) alattiak együtt: mezőgazdasági nagyüzem;
d) a mezőgazdasági nagyüzemmel munkaviszonyban vagy tagsági viszonyban álló dolgozóra (a továbbiakban: dolgozó).
2. §
Munkaidő
(1) Az állami gazdaságok és a gazdasági társulások dolgozóinak munkaidejét a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendelete alapján kell megállapítani.
(2) A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a halászati termelőszövetkezetek és a mezőgazdasági szakszövetkezetek dolgozóinak megállapított munkaideje a túlórákkal együtt legfeljebb évi 2500 óra lehet. A termelőszövetkezet vezetősége a termelési feladatok maradéktalan ellátása érdekében - az érdekelt dolgozó egyetértésével - a mezőgazdasági és az azzal kapcsolatos munkakörökben a túlórával együtt évi 3000 óráig terjedő munkaidőt is megállapíthat. A megállapított munkaidőt a munkaügyi szabályzatban kell rögzíteni.
(3) A gépjárművezetők törvényes munkaideje az alaptevékenységben foglalkoztatott dolgozók részére a termelőszövetkezet munkaügyi szabályzatában meghatározott munkaidővel azonos mértékben is megállapítható.
(4) A mezőgazdasági nagyüzemben részesmunkát vállalók munkaidejére külön jogszabály előírásai az irányadók.
A mezőgazdasági nagyüzemek kategorizálása
3. §
(1) A mezőgazdasági nagyüzemet az 1. számú mellékletben meghatározott feltételek szerint kategóriába kell sorolni.
(2) A kategóriát az állami gazdaságban az igazgató, a termelőszövetkezetben a közgyűlés (küldöttgyűlés), gazdasági társulásban az igazgatótanács állapítja meg. A kategória megállapításánál az értéksorok közül azt lehet figyelembe venni, amely a mezőgazdasági nagyüzem számára kedvezőbb. A besorolási feltételek emeléséből adódó alacsonyabb kategóriába sorolástól el lehet tekinteni.
(3) A mezőgazdasági nagyüzem önálló egységei (gazdasági társaság; kerület; önelszámoló ipari, kereskedelmi vagy szolgáltató üzem stb.) az (1) bekezdés szerint külön besorolhatók úgy, hogy a "B" kategóriájú mezőgazdasági nagyüzemet kivéve a legnagyobb önálló egység kategóriája sem érheti el a nagyüzem kategóriáját. Az állami gazdasági önálló egységek besorolásához a vállalat helyi szakszervezeti szervének egyetértése szükséges.
(4) Ha az állami gazdaság, illetőleg a termelőszövetkezet szántóterületének hektáronkénti átlagos kataszteri tiszta jövedelme a 14,1 aranykorona alatt van, az állami gazdaságot felügyeleti szerve, a termelőszövetkezetet a megyei tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya (a továbbiakban: megyei szakigazgatási szerv) - a "K" kategóriába sorolást kivéve - az 1. számú mellékletben foglalt feltétel szerint megállapítható kategóriánál egy kategóriával magasabbra sorolhatja. A magasabb kategóriába soroláshoz
a) állami gazdaság felügyeleti szervének az ágazati szakszervezet területi szerve,
b) a megyei szakigazgatási szervnek a termelőszövetkezetek illetékes területi szövetségének hozzájárulását be kell szerezni.
(5) A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az állami gazdaságot a felügyeleti szerv, termelőszövetkezetet a megyei szakigazgatási szerv véleménye alapján az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatallal, a Szakszervezetek Országos Tanácsával, termelőszövetkezet esetében ezen felül a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben az 1. számú mellékletben foglalt feltétel szerint megállapítható kategóriánál egy kategóriával magasabbra sorolhatja.
A fizikai dolgozók díjazása
4. §
(1) A mezőgazdasági nagyüzem a mezőgazdasági tevékenységben foglalkoztatott fizikai dolgozókat, illetőleg a mezőgazdasági munkákat e rendelet 2. számú mellékletében foglaltak figyelembevételével minősíti, és ennek alapján a 3. számú melléklet szerinti munkadíj csoportba sorolja be.
(2) A mezőgazdasági nagyüzem a nem mezőgazdasági munkák minősítésére és besorolására - az ágazati miniszter iránymutatásának (az ágazati besorolási példatárak) figyelembevételével - az 5/1983. (XI. 12.) ME számú rendeletben foglaltakat köteles alkalmazni. A munkakörök és munkák minősítését, továbbá a dolgozók besorolását felül kell vizsgálni és azokat legkésőbb 1984. december 31-ig az említett jogszabályban foglaltaknak megfelelően kell megállapítani.
(3) A mezőgazdasági tevékenységben foglalkoztatott fizikai dolgozók egyes munkadíjcsoportjaihoz tartozó munkadíjtételeket a 4. számú melléklet tartalmazza.
5. §
(1) A munkák besorolásával egyidejűleg személyre szólóan meg kell állapítani a fizikai dolgozók személyi alapmunkadíját, illetőleg alapbérét (a továbbiakban: munkadíj). A munkadíj megállapításánál annak a munkának a munkadíjtételeit kell alapul venni, amelyre a mezőgazdasági nagyüzem és a dolgozó munkamegállapodást vagy munkaszerződést kötött.
(2) A dolgozók besorolását rendszeresen felül kell vizsgálni, és a ténylegesen végzett munka alapján kell a munkamegállapodás, munkaszerződés szükség szerinti változtatásával a besorolás megfelelő módosításáról gondoskodni.
(3) Teljesítménybérben történő díjazás esetén a mezőgazdasági nagyüzem a teljesítmény-előírásokat a munka szervezettségének és a munkavégzés helyi feltételeinek figyelembevételével köteles megállapítani és alkalmazni. A teljesítmény-előírásokat rendszeresen felül kell vizsgálni, és szükség szerint módosítani kell.
(4) Az építőipari munkákra vonatkozó teljesítménykövetelmények megállapításánál a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium által jóváhagyott építőipari folyamatnormákat kell alkalmazni.
A nem fizikai dolgozók díjazása
6. §
(1) A mezőgazdasági nagyüzemben foglalkoztatott nem fizikai dolgozó munkadíját az 5. számú mellékletben előírt besorolási feltételek, valamint a 6. számú mellékletben foglalt munkadíjtételek alapján kell megállapítani.
(2) A nem fizikai dolgozók munkadíját a munkakörnek megfelelő munkadíjtétel határai között kell megállapítani. A munkadíj mértékére vonatkozó megállapodást minden esetben írásba kell foglalni.
7. §
A mezőgazdasági nagyüzem, dolgozói a külön jogszabályban előírt feltételek alapján részesíthetők személyi munkadíjban (személyi fizetésben).
Vezetők prémiuma és jutalma
8. §
(1) Az állami gazdaság, valamint a gazdasági társulás igazgatója és helyettesei, illetőleg a termelőszövetkezet magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozói prémiumot a tárgyévi nyereség vagy a tárgyévi bruttó jövedelem egy dolgozóra jutó összege után kaphatnak.
(2) a) Egy dolgozóra jutó nyereség a mezőgazdasági nagyüzem elszámolás alapjául szolgáló nyeresége és a 39/1979. (XI. 1.) PM számú rendelet 8. § (2) bekezdése alapján számított átlagos állományi létszám hányadosa.
b) Egy dolgozóra jutó bruttó jövedelem a 39/1979. (XI. 1.) MT számú rendelet 8. § (2) bekezdése alapján számított bruttó jövedelem, valamint a 39/1979. (XI. 1.) PM számú rendelet 8. § (2) bekezdés alapján számított átlagos állományi létszám hányadosa.
(3) Az egy főre jutó nyereségen alapuló prémium-összeget a nyereség sávokra bontásával, a sávokba eső részek után a következő kulcsokkal kell kiszámítani:
5 001- 30 000 Ft között az 1 főre jutó nyereség 90%-a
30 001- 40 000 Ft közötti rész után további 35%-a
40 001- 50 000 Ft közötti rész után további 40%-a
50 001- 60 000 Ft közötti rész után további 45%-a
60 001- 70 000 Ft közötti rész után további 50%-a
70 001- 80 000 Ft közötti rész után további 55%-a
80 001- 90 000 Ft közötti rész után további 60%-a
90 001-100 000 Ft közötti rész után további 65%-a
100 000 Ft feletti rész után 70%-a
(4) a) Az egy főre jutó bruttó jövedelmen alapuló prémiumösszeget az egy főre jutó bruttó jövedelem sávokra bontásával, a sávokba eső részek után a következő kulcsokkal kell kiszámítani:
45 001- 50 000 Ft között az egy főre jutó bruttó jövedelem 30%-a
50 001- 60 000 Ft közötti rész után további 35%-a
60 001- 80 000 Ft közötti rész után további 40%-a
80 001-100 000 Ft közötti rész után további 45%-a
100 001-120 000 Ft közötti rész után további 50%-a
120 001-140 000 Ft közötti rész után további 55%-a
140 001-160 000 Ft közötti rész után további 60%-a
160 000 Ft felett 65%-a
b) Az a) pont szerinti prémium csak nyereséges, nem alaphiányos mezőgazdasági nagyüzemek vezetői részére számolható el.
(5) A mezőgazdasági nagyüzem igazgatója, illetőleg elnöke (3) bekezdés vagy (4) bekezdés szerint számított prémiumát 20%-kal megemelt összegben kell megállapítani.
(6) A választott premizálási formát
a) állami gazdaság a felügyeleti szervének,
b) termelőszövetkezet a hatáskörrel rendelkező testületi szerv döntését a megyei tanács szakigazgatási szervének
a tárgyév március 31-ig köteles írásban bejelenteni.
(7) Az éves prémium összegének a teljesítéssel arányos része fizethető ki, ha az (1) bekezdésben meghatározott prémiumra jogosító munkakört a szakember a tárgyévben nem folyamatosan látja el (évközi kinevezés, választás, felmentés; 30 napot meghaladó betegállomány stb.).
(8) Az éves prémium összegét állami gazdaság esetében a felügyeleti szerv, társulásnál az igazgatótanács, termelőszövetkezetben a hatáskörrel rendelkező testületi szerv állapítja meg, illetőleg
a) a vállalati gazdálkodásra irányadó szabályok súlyos megsértése esetén, vagy
b) ha az (1) bekezdésben meghatározott vezető a baleseti helyzet súlyos romlásában vétkes, határoz a prémium csökkentéséről vagy megvonásáról.
9. §
A termelőszövetkezet hatáskörrel rendelkező testületi szerve a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozók részére a kiemelt feladatok teljesítéséért legfeljebb az éves munkadíj 20%-ának megfelelő prémiumot tűzhet ki.
10. §
(1) Az állami gazdaság igazgatója, valamint a gazdasági társulás igazgatója éves tevékenységének átfogó értékelése alapján jutalomban részesíthető.
(2) Az állami gazdaság igazgatójának jutalmát a felügyeleti szerv, a gazdasági társulás igazgatójának jutalmát az igazgatótanács állapítja meg. Az állami gazdaságok igazgatóinak jutalmazására a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter irányelvet adhat ki.
(3) A jutalmazásra fordított összeg a felügyeleti szerv szintjén nem haladhatja meg a felügyeleti szerv által kinevezett magasabb vezető állású dolgozók átlagos évi alapbére 20%-át, társulások esetében a magasabb vezető állású dolgozó éves alapbére 20%-át.
11. §
(1) A 8. § (8) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a jutalom, valamint a 9. § szerinti prémium megállapítása során is megfelelően alkalmazni kell.
(2) Alaphiány esetén arra az évre, amelyben a hiány bekövetkezett, az állami gazdaság, illetőleg a gazdasági társulás igazgatóját, továbbá a termelőszövetkezet magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozóját prémium, jutalom és az év végi részesedés nem illeti meg.
12. §
A 8-10. §-ban foglalt díjazások forrása a 40/1979. (XI. 1.) PM számú rendelet 2. § (1) bekezdésében meghatározott fizetési kötelezettségekkel, továbbá az önkéntes tartalékalap, valamint az eredményérdekeltség fedezetére képzett összeggel csökkentett nyereség.
13. §
A 10-12. §-ban foglalt rendelkezéseket - a 10. § (3) bekezdésében foglaltak kivételével - az állami gazdaságok és a gazdasági társulások igazgatóhelyetteseinek premizálása, jutalmazása során is megfelelően alkalmazni kell.
14. §
Az állami gazdaság igazgatója, a gazdasági társulás igazgatója, továbbá a termelőszövetkezet magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozója a havi munkadíjon, illetőleg a 8-10. §-ban meghatározott prémiumon és jutalmon felül csak a következő díjazásban részesülhet:
a) év végi részesedés,
b) újítási vagy találmányi díj,
c) jogszabályon alapuló kedvezmény és természetbeni juttatás,
d) a kormány- vagy miniszteri kitüntetéssel, illetőleg az ezzel egy tekintet alá eső kitüntetéssel járó jutalom,
e) a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által meghirdetett feltételek alapján elnyert címmel, kitüntetéssel járó, a miniszter által megállapított jutalom,
f) a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsában, a termelőszövetkezetek területi szövetségében és a gazdasági társulások testületi szerveiben betöltött tisztség után évi egyszeri jutalom,
g) egyéb jogszabályban meghatározott díjazás (jubileumi jutalom, tagsági pótlék stb.).
Egyéb nem fizikai dolgozók premizálása
15. §
(1) Az egyéb nem fizikai munkakörben foglalkoztatott dolgozók részére az állami gazdaság igazgatója, a gazdasági társulás igazgatója, illetve a termelőszövetkezet hatáskörrel rendelkező testületi szerve - a munkadíjtömeg, illetve az eredménytől függő részesedés terhére - a betöltött munkakörhöz igazodó olyan prémiumfeltételeket tűzhet ki, amelyek a mezőgazdasági nagyüzem működését, gazdálkodásának javítását segítik elő.
(2) A prémiumfeltételeket az érdekelttel minden esetben írásban kell közölni, azokat kellő módon nyilvánosságra kell hozni, és a feltételét meghatározásával egyidejűleg a prémiumot kizáró, illetőleg csökkentő feltételeket is elő kell írni.
Általános rendelkezések
16. §
A 8. § (8) bekezdés, továbbá a 10-11. §-ok alapján történő intézkedéshez
a) a felügyeleti szervnek az ágazati szakszervezet
b) az igazgatótanácsnak az ágazati szakszervezet területi szerve véleményét ki kell kérni.
17. §
(1) A dolgozók munkakörének minősítésére és besorolására, továbbá a bércsoportba való soroláshoz szükséges képesítésre, gyakorlati időre és egyéb feltételekre vonatkozó előírásokat és korlátozásokat jogszabály, a kollektív szerződés, munkaügyi szabályzat (a továbbiakban: kollektív szerződés) állapítja meg. Ennek során a kollektív szerződés előírhatja a bércsoportba való besorolásnál figyelembe vehető legmagasabb képesítést és az azt meghaladó képesítések figyelmen kívül hagyását.
(2) A kollektív szerződés - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - előírhatja egyes munkakörökben a dolgozó képzettségére, illetve ügykörére utaló elnevezés használatát (pl. fejlesztőmérnök, mezőgazdász).
(3) A kollektív szerződés a bértételeken belül további bontást is előírhat.
18. §
A dolgozó személyi besorolásáról és alapmunkadíjáról nyilvántartást kell vezetni.
19. §
A minősítést és a besorolást meg kell változtatni, ha az nem felel meg a munkaviszonyra, (tagsági viszonyra) vonatkozó szabálynak, vagy ha a minősítés (besorolás) alapjául szolgáló feltételek módosulnak.
20. §
(1) Az üzletszerzők, ügynökök, a nagykereskedelem, a felvásárló kereskedelem, a bolti kiskereskedelem és a vendéglátás egységeiben dolgozók alapbérének, munkadíjának, bérpótlékának, jutalékának, továbbá egyéb munkabér (munkadíj) jellegű juttatásának megállapításánál az erre vonatkozó jogszabályokban foglaltak szerint kell eljárni.
(2) A gépjárművezetők munkadíját, a részükre folyósítható pótlékokat és az egyéb bérjellegű juttatásokat a vonatkozó jogszabályok alapján kell megállapítani.
(3) Az építőipari tevékenységet végző dolgozók részére munkadíj jellegű juttatások (pótlékok, fagyszüneti díj, szerszámhasználati díj, stb.) az ágazati miniszter rendelkezései alapján folyósíthatok.
Záró rendelkezések
21. §
(1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit 1984. január 1. napjától kel] alkalmazni.
(2) Az e rendeletben előírt alsó bérhatárok alkalmazása a munkaviszonyban álló alkalmazottaknál 1937. január 1-től, a termelőszövetkezetekkel tagsági viszonyban álló dolgozóknál 1988. január 1-től kötelező, addig a kihirdetéskor érvényes alsó bérhatárok az irányadók.
(3) A rendelet hatályba lépésével egyidejűleg a 4/1981. (II. 26.) MÉM-MüM számú együttes rendelet és az azt módosító 12/1983. (VI. 1.) MÉM számú rendelet hatályát veszti.
Váncsa Jenő s. k.,
mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter
1. számú melléklet a 25/1983. (XII. 29.) MÉM számú rendelethez
A mezőgazdasági nagyüzemek kategóriába sorolása
2. számú melléklet a 25/1983. (XII. 29.) MÉM számú rendelethez
Táblázat
a szakképesítési és munkakörülményi fokozatok megállapításához
Képzettségi fokozatok
1. Segédmunka
Az e kategóriába való besoroláshoz legfeljebb egy havi begyakorlási idő kell, szakképzettség nem szükséges. A felvett dolgozók általában minden képzés nélkül, azonnal munkába állíthatók.
2. Egyszerű betanított munka
Szakképzettség e munkák elvégzéséhez sem szükséges, az átlagos munkást figyelembe véve azonban legfeljebb 6 hónapig tartó betanítást igényelhet a munkák elvégzésére való készség kifejlesztése.
3. Bonyolult betanított munka vagy egyszerű szakmunka
a) Ide tartoznak mindazok a bonyolult betanított munkák, melyeknek elvégzéséhez az átlagos előképzettségű munkást figyelembe véve hat hónapnál hosszabb betanítási, begyakorlási idő szükséges.
b) Ebbe a kategóriába tartoznak azok az egyszerű szakmunkák, amelyeket általában egy évnél kisebb gyakorlattal rendelkező szakmunkás önállóan el tud végezni.
E kategóriába tartoznak azok a munkák is, amelyeknek teljesítéséhez az előző kategóriákban említett feltételek mellett hat hónapnál hosszabb ideig tartó betanulási, illetve begyakorlási idő szükséges.
4. Szakmunka
Ismerni kell a szakmával kapcsolatos különböző előírásokat, a szakma technológiáját, önálló ítélőképesség, kombinációképesség és a munka végrehajtásához megfelelő szervezőképesség szükséges.
5. Összetett szakmunka
A besorolás ismérvei általában az előbbivel azonosak, azzal az eltéréssel, hogy speciális ismeretek (az átlagosnál nagyobb szakmai készség stb.) szükségesek és szakmunkásképesítés, általában 5 évet meghaladó szakmai gyakorlat.
6. Különlegesen bonyolult szakmunka
Nagy gyakorlati tudást, különleges szakképzettséget, nagy felelősséget igénylő speciális szakmunkák. Általában 10 év szakmai gyakorlat, a szakmunkás-képesítésen kívül speciális tanfolyam vagy különleges személyi adottság szükséges.
7. Kiemelt szakmunkás
Ide lehet besorolni a kivételes szaktudással, több szakmával, általában hosszú szakmai gyakorlattal rendelkező szakmunkásokat.
Munkakörülményi fokozatok
A munkakörülményi fokozatok meghatározásánál a segédlet szerinti munkát befolyásoló tényezőket kell figyelembe venni az alábbiak szerint:
1. Erőkifejtés
Nehéz az a fizikai munka, amelynek energiaforgalom szükséglete egy műszak (8 óra) alatt 6800 kilójoule felett van.
Azaz nehéz az a fizikai munka, amelynél a munka során a teher az 5 kg-ot meghaladja és a teherrel való terhelés elemi idejének összege a művelet idejének legalább 80%-a.
Ugyancsak nagy az erőkifejtés 10-30 kg tehernek a művelet idő 60%-át és a 30 kg feletti tehernek a művelet idő 40%-át meghaladó mozgatása esetén.
2. Különleges testhelyzet
Különleges testhelyzet alatt azt kell érteni, amikor a dolgozó napi munkavégzés idejének 70%-a felett a normális testhelyzettől eltérő helyzetben kénytelen munkát végezni.
3. Hőhatás
A hőhatás kétféleképpen: vagy a túlzott mértékű hősugárzás, vagy a magas hő miatti erősebb páratartalom révén (relatív nedvesség) nehezíti a munkát. Az előbbi általában nyitott, az utóbbi zárt helyen jelentkezik. Különleges hőhatás, ha a hőmérséklet nyitott, száraz helyen 40° C felett van, vagy zárt, párás helyen 25° C felett van, s a relatív páratartalom a 70%-ot eléri, és a dolgozó napi munkaidejének legalább 70%-át tölti ilyen kedvezőtlen körülmények között.
Különleges hőhatás jelentkezik akkor is, ha a dolgozó a munkaidejének 70%-ában 100° C vagy ennél melegebb anyaggal, kézi megmunkáló eszközzel dolgozik.
Azonosan kell elbírálni a huzamosan 10° C-nál hidegebb munkahelyen dolgozók munkakörülményi fokozatát is.
4. Egészségi ártalom
Egészségre ártalmas az a munka, amelynek folyamatos végzése a dolgozó egészségét fokozott mértékben veszélyezteti. Az egészségi ártalom csak orvosi igazolás alapján vehető figyelembe.
5. Veszélyes munkakörülmény
Veszélyesnek nevezzük azt a munkakörülményt, amely a dolgozót akár az anyag, akár a gyártás technológiája miatt veszélynek teszi ki, és amit védőberendezéssel teljesen elhárítani nem lehet (például: magasban végzett, kellően nem biztosított munkavégzés stb.). A körülmény csak különleges esetekben ismerhető el.
Segédlet a munkakörülményi fokozat meghatározásához
3. számú melléklet a 25/1983. (XII. 29.) MÉM számú rendelethez
A fizikai dolgozók munkadíj-kategóriáinak meghatározása
4. számú melléklet a 25/1983. (XII. 29.) MÉM számú rendelethez
A fizikai foglalkozásúak (munkák) munkadíjtáblázata (Ft/óra)
5. számú melléklet a 25/1983. (XII. 29.) MÉM számú rendelethez
A nem fizikai foglalkozásúak besorolási feltételei
Vezetők
Termelési-gazdasági vezető I. Ide kell besorolni a nagyüzem vezetője (vezérigazgató, igazgató, elnök) vagy helyettese (azokban a szövetkezetekben, ahol elnökhelyettes nincs, a termelés és a pénzgazdálkodás első számú vezetője) közvetlen irányítása alatt dolgozó, meghatározott körben önálló intézkedési joggal felruházott vagy jelentős szakfeladatot ellátó vezetőket és helyetteseit, ha a munkakörnek megfelelő felsőfokú iskolai végzettséggel vagy felsőfokú tanfolyami végzettséggel rendelkeznek (ide tartoznak a szervezeti és működési szabályzat előírásaitól függően a főágazat-ágazatvezetők, központi részlegvezetők, a személyzeti vezető, jogtanácsos, állatorvos, munkaügyi, számviteli, pénzügyi vezető, munkavédelmi vezető stb.).
Termelési-gazdasági vezető II.
Ide kell besorolni a termelési-gazdasági vezető I. kategóriába besorolt vezetők közvetlen irányítása alatt működő központi részleg vezetőit, illetőleg az önálló intézkedési joggal felruházott, jelentős szakfeladatot ellátó- vezetőket.
Termelésirányítók Termelésirányító I.
Ide kell besorolni a nagyüzem vezetői közvetlen irányítása alatt működő nagyobb egységek, kerületek, állattenyésztő telepek, borpincék, hűtőtárolók, nagyobb létszámú ipari vagy építőipari részleg stb. vezetőit és azok helyetteseit. A rendelet 3. § (3) bekezdése alapján kategóriába sorolt önálló egységek vezetői alapbérét az e bértáblázat 1-es bértétele alapján kell megállapítani.
Termelésirányító II.
Ide kell besorolni a nagyüzem vezetői közvetlen irányítása alatt álló, a termelésirányító I. kategóriába nem sorolható kisebb egységek, kerületek, állattenyésztő telepek, műhelyek stb. vezetőit és azok helyetteseit, valamint a termelésirányító I. munkadíjcsoportba besorolt, nagyobb egységek vezetői közvetlen irányítása alatt dolgozó, egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező munkaszervezeti egységvezetőket, művezetőket, műszakvezetőket, brigád- és munkacsapat vezetőket, pincemestert). Termelésirányító III.
Ide kell besorolni a termelésirányító I. munkadíjcsoportba tartozó vezetők közvetlen irányítása alatt működő, legalább középfokú, továbbá a termelésirányító II. munkadíjcsoportba besorolt vezetők közvetlen irányítása alatt levő, egyetemi vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező munkaszervezeti egységvezetőket.
Termelésirányító IV.
Ide kell besorolni a termelésirányító II. munkadíjcsoportba tartozó vezetők közvetlen irányítása alatt működő, legalább középfokú végzettséggel, továbbá a termelésirányító I. kategóriába besorolt vezető közvetlen irányítása alatt dolgozó, középfok alatti végzettséggel rendelkező munkaszervezeti egységvezetőket.
Termelésirányító V.
Ide kell besorolni a termelésirányító III-IV. munkaköri díjtételek alapján be nem sorolható összes többi munkaszervezeti egységvezetőt.
Ügyintézők
Ügyintézőknek kell besorolni azokat az érdemi munkát ellátó dolgozókat, akik feladatkörüket a műszaki, termelési, áruforgalmi, gazdaságirányítási és végrehajtási, valamint ellenőrzési területen önállóan, felelősséggel látják el. Ide sorolandók általában a beosztott mérnöki (mezőgazdász, kertész, állattenyésztő, erdész, üzemgazdász), személyzeti, munkaügyi, pénzügyi, terv, beruházási, áruforgalmi, ellenőri, anyagbeszerzői, kalkulátori, könyvelési ellenőri, munkavédelmi, szociálpolitikai, társadalombiztosítási ügyintézői munkakört betöltők, valamint a felsoroltakkal egyenértékű munkakörben dolgozók.
A csoportvezetők munkadíját az ügyintézői munkadíjtétel 10%-kal felemelt alsó és felső bérhatára között lehet megállapítani.
Az ügyintézők munkadíját a képesítési fokozat és a szakmai gyakorlati idő függvényében előírt munkadíjtételek alapján kell megállapítani.
Képesítési fokozat
- Az I. fokozatba kell besorolni azokat az ügyintézőket, akik a II., III., IV. fokozatra előírt besorolási feltételekkel nem rendelkeznek, s 1984. január 1-ét megelőzően besorolásuk e képzettségi fokozat alapján történt. (1984. január 1-ét követően megfelelő iskolai végzettség és képesítés nélkül ügyintézői besorolás nem lehetséges).
- A II. fokozatba kell sorolni azokat az ügyintézőket, akik a munkakör betöltéséhez szükséges technikusi oklevéllel vagy képesítést nyújtó szakközépiskolai végzettséggel (képesítő vizsgával) rendelkeznek. Ide kell besorolni továbbá azokat, akik szakmunkás bizonyítvánnyal vagy képesítést nem nyújtó középiskolai végzettséggel, illetőleg nem a munkakör betöltéséhez szükséges technikumi, szakközépiskolai végzettséggel és - az itt felsorolt összes esetben - a munkakör betöltéséhez szükséges, jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt középfokú szakvizsgával rendelkeznek.
- A III. fokozatba kell besorolni azokat az ügyintézőket, akik felsőfokú technikumi vagy nem a munkakör betöltéséhez szükséges egyetemi, főiskolai oklevéllel rendelkeznek, továbbá a technikusi oklevéllel vagy középiskolai végzettséggel és - mindkét esetben - jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt, a munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú szakvizsgával rendelkeznek. Az oklevéllel nem, de nem a munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú oktatási intézményben lefolytatott tanulmányok elvégzését igazoló végbizonyítványai (ún. absolutoriummal) rendelkező dolgozót egy fokozattal alacsonyabban kell besorolni.
- A IV. fokozatba kell besorolni a munkakör betöltéséhez szükséges egyetemi, főiskolai oklevéllel, illetve a munkakörre előírt képesítést nem nyújtó egyetemi, főiskolai oklevéllel és jogszabályban vagy a kollektív szerződésben előírt, a munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú szakvizsgával rendelkező ügyintézőket. Az oklevéllel nem, de a munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú oktatási intézményben folytatott tanulmányok elvégzését igazoló végbizonyítvánnyal (ún. absolutoriummal) rendelkező dolgozót egy fokozattal alacsonyabban kell besorolni.
- Főmunkatársként sorolhatók be a vállalat műszaki-gazdasági fejlődése szempontjából kiemelt tevékenységet végző, a természettudományi, műszaki tudományi, orvostudományi, agrártudományi vagy társadalomtudományi területeken jelentős eredményeket elért, ezeken a területeken egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező kutató, fejlesztő szakemberek, akik a gazdaságos gyártmány- és gyártásfejlesztés területein kiemelkedő alkotó tevékenységet folytatnak.
Ide sorolhatók be továbbá a vállalat műszakigazdasági fejlődése szempontjából kiemelkedő eredményeket elért egyetemi, főiskolai végzettségű szakemberek (pl. a műszaki-technológiai fejlesztés területén kiemelkedő eredményt elért konstruktőr, technológus, tervező-fejlesztő, a vállalat gazdasági eredményeit, piacpolitikáját tevékenységével jelentősen javító marketing szakember, közgazda, jogtanácsos, s más hasonló dolgozó).
Ide sorolhatók be továbbá azok az egyetemi, főiskolai végzettségű számítástechnikai munkatársak is, akik a számítógépek, számítógépes feldolgozási rendszerek fejlesztésében, alkalmazásában magas színvonalon nagy önállósággal látják el feladataikat.
Ide kell besorolni - iskolai végzettségtől függetlenül - az 1984. január 1. előtt műszaki-gazdasági tanácsadó kategóriába sorolt dolgozókat. A nem szakirányú egyetemi-főiskolai végzettséggel rendelkező, valamint egyetemi-főiskolai végzettséggel nem rendelkező dolgozók alapbérét azonban a 6. számú melléklet "B" jelű táblázata (Ügyintézők) III/5. bércsoportjában szereplő bértételek figyelembevételével kell megállapítani.
Szakvizsgaként az olyan tanfolyam végbizonyítványát lehet elismerni, amelyet országos hatáskörű szerv állított ki. Ilyen jellegű középfokú tanfolyamok pl. alapfokú statisztika, alapfokú tervgazdasági és beruházási, képesített könyvelői, középfokú munkaügyi, középfokú műszaki ellenőri, szabványügyintézői, szabványszerkesztői, középfokú iparjogvédelmi, számítógépkezelői, ügyvitelszervezői stb. tanfolyam.
Felsőfokú jellegű tanfolyamnak minősülnek a következők: felsőfokú államháztartási, felsőfokú raktározási szaktanfolyam, felsőfokú munkaügyi, mérlegképes könyvelői, okleveles árszakértői, szabványkiadvány szerkesztői, szabványosítási vezetői, rendszerszervezői, programtervezői, folyamatszervezői, számítógép-műszaki, közép- és felsőfokú tervgazdasági és beruházási, közép- és felsőfokú statisztikai, okleveles könyvvizsgálói, felsőfokú munkavédelmi, felsőfokú társadalombiztosítási, képesített fővállalkozó, felsőfokú iparjogvédelmi, számítógép-programozói, okleveles ügyvitelszervezői, ügyvitelgépesítés-szervezői tanfolyam.
A szakképesítési fokozat megállapításánál csak azokat a szakvizsgákat lehet figyelembe venni, amelyek esetében azok elvégzését külön jogszabály, munkaügyi szabályzat vagy kollektív szerződés a munkakör betöltésének feltételeként írja elő.
Szakmai gyakorlati idő
Szakmai gyakorlati időként lehet figyelembe venni az azonos, illetőleg hasonló jellegű munkakörben eltöltött munkaviszony, illetőleg termelőszövetkezeti tagsági viszony időtartamát.
Ügyviteli dolgozók
Ide kell besorolni az adminisztrátorokat, műhelyírnokokat, nyilvántartókat, irat- és rajztárosokat, gyors- és gépírókat, könyvelőket, gépkönyvelőket, bérelszámolókat, pénztárosokat és ezzel egyenértékű munkaköröket.
Képesítési fokozatok
- Az I. képesítési fokozatba kell besorolni az ügyviteli foglalkozásúakat, akiknél a II. fokozatba sorolás feltételei nem állnak fenn.
- A II. képesítési fokozatba kell besorolni azokat az ügyviteli foglalkozásúakat, akik tevékenységük során - munkaidejük legalább 50%-ában - ügyintézői vagy ahhoz közel álló feladatokat látnak el, és középiskolai végzettséggel rendelkeznek (pl. összetettebb feladatokat ellátó könyvelők, teljesítménybéres bérszámfejtők).
6. sz. melléklet a 25/1983. (XII. 29.) MÉM számú rendelethez
A nem fizikai foglalkozásúak bértáblázata
