1985. évi 23. törvényerejű rendelet

a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról

Adókötelezettség

1. § (1) Adóköteles építmény a magánszemély tulajdonában álló - állandó vagy ideiglenes jellegű - üdülő és más nem lakás céljára szolgáló épület (épületrész).

(2)[1] A magánszemélyek tulajdonában álló épületre (épületrészre) vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni - a lakásszövetkezet kivételével - az épület létrehozására vagy fenntartására szolgáló szövetkezet tulajdonában álló épületre (épületrészre) is, ha a tagot az állandó használat joga illeti meg.

Adómentesség

2. § Mentes az adó alól:

a) az az építmény, amelynek adómentességét nemzetközi szerződés állapítja meg, vagy amelynek adómentessége viszonosságon alapul;

b) a mező- és erdőgazdasági tevékenység céljára szolgáló, rendeltetésszerűen használt, vagy használaton kívüli gazdasági épület (épületrész) fekvésének helyétől függetlenül;

c) az épület közös tulajdoni lapra felvett, rendeltetésszerűen közös használatot szolgáló helyisége és területe;

d)[2] a gépjármű tárolására szolgáló épület (épületrész) alapterületéből - az e) pontban foglalt kivétellel - 16 m2;

e) az üdülővel egybeépült, vagy az üdülő telkén létesített gépjárműtároló (garázs) alapterületéből 12,5 m2.

Az adókötelezettség keletkezése és megszűnése

3. § (1) Az adókötelezettség az épület használatbavételi (végleges fennmaradási) engedélye keltét illetőleg az adómentesség megszűnését követő év első napján keletkezik.

(2) Az engedély nélkül használatba vett építmény esetében az adókötelezettséget a tényleges használatbavétel időpontja alapján kell megállapítani, függetlenül attól hogy jogszabály a használatbavételt engedélyhez vagy bejelentéshez köti-e.

(3) Az adókötelezettség az adómentesség keletkezése, illetőleg az építmény megszűnése évének utolsó napján szűnik meg.

Az adó alapja

4. § (1) Az adó alapja az adóköteles építmény alapterülete.

(2) Az egy személy illetőleg egy család tulajdonában álló azonos telken fekvő üdülőket, illetőleg egyéb adóköteles építményeket az alapterület megállapítása során egy üdülőnek, illetőleg egy egyéb adóköteles építménynek kell tekinteni.

(3) Az érdekelt kérelmére az építmény adóköteles alapterületének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni

a) a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja vagy házastársa tulajdonában álló és általuk rendeltetésszerűen használt műterem alapterületének 70%-át;

b) a kisiparos vagy házastársa tulajdonában álló és kizárólag általuk használt műhely alapterületének 50%-át, ha a tulajdonos, illetőleg házastársa kisipari tevékenységből származó jövedelme a megelőző három év egyikében sem haladta meg a 120 000 Ft-ot;

c) a műemlékvédelem alatt álló adóköteles építmény alapterületének 20%-át,

Az adó mértéke

5. § (1) Az évi adó mértéke - a (2)-(5) bekezdésben foglalt kivételekkel - a település jellegétől függően négyzetméterenként 120 Ft-ig terjedhet a pénzügyminiszter által megállapított részletes szabályok szerint.

(2) Az (1) bekezdés szerint fizetendő adó összegét, ha az adóköteles építmény

a)[3] a településnek - a községi, városi és fővárosi kerületi önkormányzat képviselőtestülete rendeletében - meghatározott kedvező övezetében fekszik, 10-50%-kal,

b)[4] értéke a kivitelezés módja, anyaga vagy egyéb ok miatt alapterületéhez képest magas, a községi, városi és fővárosi kerületi önkormányzat képviselőtestülete rendeletében meghatározott feltételek szerint 10-25%-kal

kell felemelni.

(3) Az (1) bekezdés szerint fizetendő adó összegét, ha az adóköteles építmény

a)[5] a településnek - a községi, városi és fővárosi kerületi önkormányzat képviselőtestülete rendeletében - meghatározott kedvezőtlen övezetében fekszik, 10-50%-kal,

b)[6] értéke a kivitelezés módja, anyaga, közművesítettségének hiánya vagy alacsonyfoka, illetőleg egyéb ok miatt alapterületéhez képest alacsony, a községi, városi és fővárosi kerületi önkormányzat képviselőtestülete rendeletében meghatározott feltételek szerint 10-40%-kal

kell csökkenteni.

(4) Az adó összegét csökkentő, illetve növelő tényezőket egymástól függetlenül kell figyelembe venni.

(5)[7] Az évi adó 500 Ft-nál kevesebb nem lehet. Ha azonban az adó fizetésére kötelezett (6. §) kizárólag a gépjármű tárolására szolgáló épület (épületrész) után fizet adót, az évi adó legkisebb mértéke 400 Ft.

Az adó fizetésére kötelezett

6. § (1) Az adót az 1. §-ban megjelölt adóköteles építmény tulajdonosa, illetőleg haszonélvezet esetében a haszonélvező terhére kell megállapítani; az épület létrehozására vagy fenntartására szolgáló szövetkezet tulajdonában álló adóköteles építmény után, ha a tagot az állandó használat joga illeti meg, az adót a tag terhére kell megállapítani (a továbbiakban együtt: tulajdonos).

(2) Közös tulajdonban álló adóköteles építmény esetében a tulajdonostársakat egyetemleges adófizetési kötelezettség terheli,

Az adó megállapítása

7. § (1) Az adó bevallására, megállapítására és kezelésére vonatkozó eljárási szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.

(2)[8] Az adót indokolt esetben - a tulajdonos vagyoni, jövedelmi és szociális viszonyaira tekintettel - az adóhatóság csökkentheti vagy az adó megállapítását mellőzheti. Ennek feltételeit a községi, városi és fővárosi kerületi önkormányzat képviselőtestülete rendeletében szabályozza

8. § (1) Az adóbevallás késedelmes benyújtása vagy elmulasztása miatt az évi adót a tulajdonos terhére 10-50%-kal, de legalább 100 Ft-tal emelten kell megállapítani.

(2) Az adóhatóság az adóval kapcsolatos adóeltitkolás esetén az adót 50-100%-ig terjedő mértékben, de legalább 500 Ft-tal emelten állapítja meg.

Záró rendelkezések

9. § (1) Ez a törvényerejű rendelet 1986. január hó 1. napján lép hatályba.

(2) Az olyan adóköteles építmény után, amelyre 1986. január hó 1. napját megelőzően jogerős határozattal, határozott időre szóló házadómentességet engedélyeztek, a házadómentesség időtartamának lejártáig nem kell adót fizetni.

(3) E törvényerejű rendelet végrehajtásáról és az adó részletes szabályainak megállapításáról -az ügykörét érintő kérdésekben az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel egyetértésben - a pénzügyminiszter gondoskodik.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Katona Imre s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára