29/1987. (VIII. 9.) MT rendelet

a Bécsben, 1986. szeptember 26-án aláírt, a nukleáris baleset, vagy sugaras veszélyhelyzet esetén való segítségnyújtásról szóló egyezmény kihirdetéséről

(A megerősítő okirat letétbehelyezése a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél 1987. március 10-én megtörtént.)

1. §

A Minisztertanács a Bécsben, 1986. szeptember 26-án aláírt, a nukleáris baleset, vagy sugaras veszélyhelyzet esetén való segítségnyújtásról szóló egyezményt e rendelettel kihirdeti.

2. §

Az egyezmény hiteles magyar fordítása a következő:

"EGYEZMÉNY NUKLEÁRIS BALESET VAGY SUGARAS VESZÉLYHELYZET ESETÉN VALÓ SEGÍTSÉGNYÚJTÁSRÓL

AZ EGYEZMÉNY RÉSZES ÁLLAMAI,

TUDATÁBAN ANNAK, hogy számos államban folytatnak nukleáris tevékenységet,

MEGJEGYEZVE, hogy a nukleáris tevékenységek magasszintű biztonságának biztosítására átfogó intézkedések történtek és vannak folyamatban, amelyek célja a nukleáris balesetek megelőzése és bármely ilyen baleset következményeinek a lehető legkisebb mértékre csökkentése, amennyiben ilyen előfordulna,

ÓHAJTVA a nemzetközi együttműködés további erősítését a nukleáris energia biztonságos fejlesztése és felhasználása terén,

MEGGYŐZŐDVE olyan nemzetközi keret szükségességéről, amely megkönnyíti az azonnali segítségnyújtást nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén, következményeik enyhítése érdekében,

MEGJEGYEZVE a két- és sokoldalú megállapodások hasznosságát a kölcsönös segítségnyújtásról e területen,

FIGYELEMBE VÉVE a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tevékenységét nukleáris balesetekkel vagy sugaras veszélyhelyzetekkel kapcsolatos kölcsönös balesetelhárítási segítségnyújtási megállapodásokra vonatkozó irányelvek kidolgozásában,

a következőkben állapodtak meg:

1. cikk

Általános rendelkezések

1. A Részes Államok együttműködnek egymással és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (a következőkben "Ügynökség") az Egyezmény rendelkezései értelmében, hogy megkönnyítsék az azonnali segítségnyújtást nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén a következmények lehető legkisebb mértékre való csökkentése és az emberi életnek, az anyagi javaknak és a környezetnek a radioaktív kibocsátások hatásaitól való védelme érdekében.

2. Az ilyen együttműködés elősegítésére a Részes Államok két- vagy sokoldalú megállapodásokat köthetnek, vagy ahol alkalmas, ezek kombinációit, hogy megelőzzék vagy a lehető legkisebb mértékre csökkentsék a nukleáris balesetből vagy sugaras veszélyhelyzetből esetleg eredő egészségkárosodást és károkat.

3. A Részes Államok felkérik az Ügynökséget, az Alapszabálya által megszabott keretben, hogy az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban tegyen meg minden tőle telhetőt a Részes Államoknak az Egyezmény szerinti együttműködésének elősegítésére, megkönnyítésére és támogatására.

2. cikk

Segítségnyújtás

1. Ha egy Részes Államnak segítségre van szüksége nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén, függetlenül attól, hogy ez a baleset vagy veszély saját területéről, joghatósága vagy ellenőrzése alól indult-e vagy sem, ilyen segítségért fordulhat bármelyik Részes Államhoz, közvetlenül vagy az Ügynökségen keresztül, vagy az ügynökséghez, vagy ahol úgy megfelelőbb, más nemzetközi kormányközi szervezetekhez (a továbbiakban "nemzetközi szervezetek").

2. A segítséget kérő Részes Állam meghatározza az igényelt segítség terjedelmét és típusát és ahol lehetséges, ellátja a segítségnyújtó felet olyan információval, amelyre annak szüksége van, hogy eldönthesse, milyen mértékben képes eleget tenni a kérésnek. Abban az esetben, ha a segítséget kérő Részes Államnak nem áll módjában meghatározni az igényelt segítség terjedelmét és típusát, a segítséget kérő Részes Állam és a segítségnyújtó fél kölcsönös konzultáción döntenek az igényelt segítség terjedelméről és típusáról.

3. Minden Részes Állam, amelyhez ilyen segítségért fordultak, azonnal dönt és értesíti a segítséget kérő Részes Államot közvetlenül vagy az Ügynökségen keresztül arról, hogy képes-e az igényelt segítségnyújtásra, valamint a nyújtható segítség terjedelméről és feltételeiről.

4. A Részes Államok lehetőségeiken belül meghatározzák és az Ügynökséggel ismertetik a nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén más Részes Államok számára rendelkezésre bocsátható szakembereket, felszereléseket és anyagokat, valamint azokat a feltételeket, különösen a pénzügyieket, amelyek mellett ilyen segítséget tudnak nyújtani.

5. Bármelyik Részes Állam segítséget kérhet a nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet által érintett lakossága orvosi kezelése, vagy egy másik Részes Állam területén történő elhelyezése céljából.

6. Az Ügynökség, Alapszabályának megfelelően és amint azt az Egyezmény meghatározza, nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén válaszképpen bármely Részes Állam vagy tagállam segítségkérésére:

a) ilyen célokra tartalékolt segélyforrásokat bocsát rendelkezésre;

b) azonnal továbbítja a kérést azokhoz az államokhoz és nemzetközi szervezetekhez, amelyek az Ügynökség információi szerint rendelkezhetnek a szükséges forrásokkal;

és

c) ha a segítséget kérő állam kéri, koordinálja

nemzetközi szinten az így hozzáférhető segítséget.

3. cikk

A segítségnyújtás irányítása és ellenőrzése

Más megegyezés hiányában:

a) a segítségnyújtás általános irányítása, ellenőrzése, koordinálása és felügyelete saját területén belül a segítséget kérő állam felelőssége. Ahol a segítségnyújtás személyzetet is magában foglal, a segítségnyújtó félnek kell a segítséget kérő állammal konzultálva kijelölnie azt a személyt, aki az általa rendelkezésre bocsátott személyzetért és felszerelésért felelős, és aki ezek felett közvetlen operatív felügyeletet gyakorol. A kijelölt személynek a felügyeletet a segítségkérő állam megfelelő hatóságaival együttműködve kell ellátnia;

b) a segítségkérő állam lehetőségein belül gondoskodik helyi létesítményekről és szolgáltatásokról a segítség kellő és hatásos lebonyolítása érdekében. Biztosítja a segítségnyújtó fél által vagy annak megbízásából az e célból a területére behozott személyzet, felszerelés és anyagok védelmét is;

c) a segítségnyújtás idején bármely fél által rendelkezésre bocsátott felszerelés és anyagok tulajdonjoga változatlan marad és biztosítják visszajuttatásukat;

d) a 2. cikk 5. pontja alapján segítséget nyújtó Részes Állam saját területén koordinálja ezt a segítséget.

4. cikk

Illetékes hatóságok és kapcsolattartási pontok

1. Minden Részes Állam közli az Ügynökséggel és közvetlenül vagy az Ügynökségen keresztül a többi Részes Állammal kapcsolattartási pontját és illetékes hatóságait, amelyek jogosultak segítségnyújtási kérések kiadására és vételére, valamint a segítségnyújtási ajánlatok elfogadására. Ezek a kapcsolattartási pontok, valamint egy központ az Ügynökségen belül folyamatosan elérhetők.

2. Minden Részes Állam haladéktalanul értesíti az Ügynökséget az 1. pontban meghatározott információk bármely változásáról.

3. Az Ügynökség rendszeresen és gyorsan ellátja a Részes Államokat, tagállamait és az idevágó feladatkörű nemzetközi szervezeteket az 1. és 2. pontokban említett információkkal.

5. cikk

Az Ügynökség feladatai

A Részes Államok felkérik az Ügynökséget, hogy az 1. cikk 3. pontjával összhangban, és az Egyezmény más rendelkezéseinek fenntartásával:

a) gyűjtse és továbbítsa a Részes Államokhoz és a tagállamokhoz a következőkkel kapcsolatos információkat:

(i) nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén rendelkezésre bocsátható szakemberek, felszerelés és anyagok;

(ii) nukleáris balesetek és sugaras veszélyhelyzetek elhárításával kapcsolatos módszerek, technikák és a rendelkezésre álló kutatási eredmények;

b) kérés esetén segítse a Részes Államokat vagy tagállamokat a következő, vagy más hasonló témákban:

(i) a nukleáris balesetekre és sugaras veszélyhelyzetekre vonatkozó balesetelhárítási tervek és a szükséges jogi szabályozás kibocsátása;

(ii) alkalmas gyakorló programok kidolgozása a személyzet számára, nukleáris balesetekre vagy sugaras veszélyhelyzetekre való felkészülés céljából;

(iii) nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén segítségnyújtási kérelmek és vonatkozó információk továbbítása;

(iv) a körülményeknek megfelelő sugárzás-figyelő programok, eljárások és szabványok kifejlesztése;

(v) a körülményeknek megfelelő sugárzás-figyelő rendszerek létesítésének indokoltságára, kivitelezhetőségére vonatkozó vizsgálatok lefolytatása.

c) tegye hozzáférhetővé a segítséget kérő Részes Állam vagy tagállama számára nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén azokat a megfelelő segélyforrásokat, amelyeket ilyen baleset vagy veszélyhelyzet kezdeti felmérésének céljára tartalékolt,

d) ajánlja fel jószolgálatait a Részes Államoknak és tagállamainak nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén,

e) hozzon létre és tartson fenn kapcsolatot az idevágó feladatkörű nemzetközi szervezetekkel megfelelő információk és adatok beszerzése és cseréje céljából, és készítsen ezekről a szervezetekről jegyzéket a Részes Államok, a tagállamai és a fent említett szervezetek számára.

6. cikk

Titkosság és nyilvános bejelentések

1. A segítséget kérő állam és a segítségnyújtó fél védi minden olyan bizalmas információ titkosságát, amelyhez bármelyikük a nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén folytatott segítségnyújtás folyamán jutott. Ilyen információt csak a megállapodás szerinti segítségnyújtás céljára szabad felhasználni.

2. A segítségnyújtó fél mindent elkövet a segítséget kérő állammal való egyeztetés érdekében, mielőtt információt nyilvánosságra hozna a nukleáris balesettel vagy sugaras veszélyhelyzettel kapcsolatban nyújtott segítségről.

7. cikk

A költségek megtérítése

1. A segítségnyújtó fél költségmentesen ajánlhatja fel a segítségét a segítséget kérő államnak. Annak megítélésekor, hogy felajánljon-e segítséget ilyen alapon, a segítségnyújtó figyelembe veszi:

a) a nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet jellegét;

b) a nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet kiindulási helyét;

c) a fejlődő országok szükségleteit;

d) a nukleáris létesítményekkel nem rendelkező országok különleges szükségleteit; és

e) bármely más kapcsolódó tényezőt.

2. Ha a segítséget teljesen vagy részlegesen térítéses alapon nyújtják, a segítséget kérő állam megtéríti a segítségnyújtó félnek az annak megbízásából tevékenykedő személyek vagy szervezetek szolgáltatásai során felmerülő költségeket és az összes, a segítségnyújtással kapcsolatos kiadást, ha azt a segítséget kérő állam közvetlenül nem fedezte. Más megállapodás hiányában, a térítést azonnal kifizetik, amikor a segítségnyújtó fél bejelentette térítési igényét a segítséget kérő államnak; a helyi költségek kivételével, a költségek térítési összege szabadon átutalható.

3. A 2. pont rendelkezéseit fenntartva, a segítségnyújtó fél bármikor beleegyezhet a visszatérítés egy részének vagy egészének elengedésébe, illetve kifizetésének elhalasztásába. Az elengedés vagy halasztás megítélésekor a segítségnyújtó felek kellően figyelembe veszik a fejlődő országok szükségleteit.

8. cikk

Kiváltságok, mentességek és kedvezmények

1. A segítséget kérő állam megadja a segítségnyújtó fél személyzetének és a megbízásából tevékenykedő személyeknek a segítségnyújtási feladatuk ellátásához szükséges kiváltságokat, mentességet és kedvezményeket.

2. A segítséget kérő állam a következő kiváltságokat és mentességeket biztosítja a segítségnyújtó fél személyzetének és a megbízásából tevékenykedő személyeknek, akiket megfelelően bejelentettek a segítséget kérő államnak és az fogadta őket:

a) mentességet letartóztatás, fogvatartás és igazságszolgáltatási eljárás alól, beleértve a segítséget kérő állam bűnügyi, polgári és államigazgatási hatáskörében folytatott eljárásokat, a kötelezettségek teljesítése közben elkövetett tetteik vagy mulasztásaik tekintetében; és

b) segítségnyújtó feladataik ellátásával kapcsolatban adó-, vám- és egyéb terhek alóli mentességet, kivéve azokat, amelyek rendes körülmények között bennefoglaltatnak az áruk árában, illetve nyújtott szolgáltatásokért kifizetett összegekben.

3. A segítséget kérő állam:

a) adó-, vám- és egyéb terhek alóli mentességet nyújt a segítségnyújtó fél számára a segítségnyújtás céljából a segítségnyújtó fél által a segítséget kérő ország területére bevitt felszerelésre és tulajdonra; és

b) mentességet biztosít az ilyen felszerelés és tulajdon lefoglalása, zárolása és elkobzása alól.

4. A segítséget kérő állam biztosítja az ilyen felszerelés és tulajdon visszaszállítását. Ha a segítségnyújtó fél kéri, a segítséget kérő állam biztosítja, amennyire képes rá, a segítségnyújtáshoz felhasznált visszanyerhető felszerelés sugármentesítését, annak visszaszállítása előtt.

5. A segítséget kérő állam elősegíti a 2. pont értelmében bejelentett személyzet és a segítségnyújtásban felhasznált felszerelés és tulajdon bevitelét, ott-tartózkodását és nemzeti területéről való távozását.

6. E cikkben semmi nem kötelezi a segítséget kérő államot arra, hogy az előző pontokban említett kiváltságokat és mentességeket kiterjessze saját állampolgáraira és állandó lakosaira.

7. A kiváltságokra és mentességekre vonatkozó rendelkezések fenntartásával, minden kedvezményezett köteles tiszteletben tartani a segítséget kérő állam törvényeit és rendelkezéseit. Kötelességük továbbá, hogy ne avatkozzanak be a segítséget kérő állam belügyeibe.

8. E bekezdésben semmi nem korlátozza a más nemzetközi megállapodások vagy a nemzetközi jogszokások alapján fennálló kiváltságokkal és mentességekkel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket.

9. Az Egyezmény aláírása, megerősítése, elfogadása, jóváhagyása vagy az Egyezményhez való csatlakozás során bármelyik állam bejelentheti, hogy nem tekinti magára nézve kötelezőnek a 2. és 3. pont egészét vagy egy részét.

10. A 9. pont szerint nyilatkozatot tett állam bármikor visszavonhatja azt a letéteményeshez való bejelentéssel.

9. cikk

A személyzet, a felszerelés és a vagyontárgyak átszállítása

A segítséget kérő állam vagy a segítségnyújtó fél kérésére, minden Részes Állam megkönnyíti a segítségnyújtáshoz szükséges, megfelelően bejelentett személyzetnek, felszerelésnek és vagyontárgyaknak saját területén való áthaladását a segítséget kérő államba vagy onnan vissza.

10. cikk

Követelések és kártérítés

1. A Részes Államok szorosan együttműködnek az e cikkben leírt jogi eljárások és követelések rendezésének megkönnyítése érdekében.

2. Más megállapodás hiányában, a segítséget kérő állam a kért segítség megadása folyamán a területén, ill. joghatósága vagy ellenőrzése alatt bekövetkezett halálesetek vagy személyi sérülések, vagyontárgyakban keletkezett kár vagy veszteség, vagy a környezetben okozott kár tekintetében:

a) nem indít jogi eljárást a segítségnyújtó fél, illetve annak megbízásából tevékenykedő természetes vagy jogi személyek ellen;

b) felelősséget vállal a segítségnyújtó fél vagy annak megbízásából tevékenykedő természetes vagy jogi személyek ellen, harmadik személyek által indított jogi eljárásokban és érvényesített követelésekben;

c) a segítségnyújtó felet vagy a megbízásából tevékenykedő természetes vagy jogi személyeket mentesíti a b) alpontban említett jogi eljárások következményei alól;

és

d) kártalanítja a segítségnyújtó felet vagy a megbízásából tevékenykedő természetes vagy jogi személyeket:

(i) a segítségnyújtó fél személyzetének tagjait vagy megbízásából tevékenykedő személyeket ért halál vagy sérülések esetén;

(ii) a tartós használati eszközökben és anyagokban a segítségnyújtás kapcsán bekövetkezett veszteség vagy kár esetén;

kivéve azon eseteket, amikor a halált, sérülést, veszteséget vagy kárt az adott személyek szándékos fegyelem- vagy szabálysértése okozta.

3. Ez a cikk nem zárja ki a más nemzetközi egyezmények vagy bármely állam belső jogszabályai szerint történő kártérítést vagy térítést.

4. E cikk rendelkezései nem kötelezik a segítséget kérő államot arra, hogy a 2. pontban leírtakat részben vagy egészben alkalmazza saját állampolgáraira vagy állandó lakosaira.

5. Az Egyezmény aláírása, megerősítése, elfogadása vagy a hozzá való csatlakozás során bármelyik állam kijelentheti, hogy:

a) nem tekinti magára nézve kötelezőnek a 2. pontot vagy annak egy részét;

b) nem fogja alkalmazni a 2. pontot vagy annak egy részét olyan esetekben, ahol személyek nagyfokú hanyagsága okozta a halálesetet, sérülést, veszteséget vagy kárt.

6. Az a Részes Állam, amelyik az 5. pont értelmében nyilatkozatot tett, bármikor visszavonhatja azt a letéteményeshez való bejelentéssel.

11. cikk

A segítségnyújtás befejezése

A segítséget kérő állam vagy a segítségnyújtó fél megfelelő konzultációk és írásos bejelentés után bármikor kérheti az Egyezmény értelmében kapott vagy nyújtott segítség befejezését. Ilyen értelmű kérés felmerülése esetén, az érintett felek konzultálnak egymással a segítségnyújtás megfelelő befejezéséhez szükséges intézkedések megtételére.

12. cikk

Más nemzetközi egyezményekhez való viszony

Az Egyezmény nem befolyásolja a Részes Államok azon kölcsönös jogait és kötelezettségeit, amelyek az Egyezmény tárgyával kapcsolatos, meglevő nemzetközi megállapodásokon, vagy az Egyezmény céljaival összhangban a jövőben kötendő nemzetközi megállapodásokon alapulnak.

13. cikk

Viták rendezése

1. Az Egyezmény értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó, a Részes Államok közötti, vagy egy Részes Állam és az Ügynökség közötti vita esetén, a vitában álló felek konzultálnak egymással annak érdekében, hogy a vitát tárgyalás vagy számukra elfogadható bármely más, békés módon rendezzék.

2. Ha a Részes Államok között az ilyen jellegű vitát nem sikerül egy éven belül rendezni az 1. pont szerinti konzultációra való felkérést követően, bármelyik fél kérésére a vitát döntőbíróság elé terjesztik vagy a Nemzetközi Bírósághoz folyamodnak döntésért. Amennyiben a vita döntőbíróság elé került, ha az erre vonatkozó kérés időpontjától számított hat hónapon belül a vitában álló felek képtelenek megegyezni a döntőbíróság összetételében, az egyik fél felkérheti a Nemzetközi Bíróság Elnökét vagy az Egyesült Nemzetek Főtitkárát, hogy jelöljön ki egy vagy több döntőbírót. A vitában álló felek egymással ellentétes felkérései esetén az Egyesült Nemzetek Főtitkárához benyújtott felkérés élvez elsőbbséget.

3. Az Egyezmény aláírása, megerősítése, elfogadása, jóváhagyása vagy az Egyezményhez való csatlakozás alkalmával az államok kijelenthetik, hogy nem tartják magukra nézve kötelezőnek a 2. pont szerinti egyik vagy mindkét vitarendezési eljárást. A többi Részes Államot nem köti a 2. pont szerinti vitarendezési eljárás olyan Részes Állammal szemben, amelyre nézve ilyen nyilatkozat van érvényben.

4. A 3. pont szerinti nyilatkozatot tett Részes Állam bármikor visszavonhatja nyilatkozatát a letéteményeshez intézett bejelentéssel.

14. cikk

Hatályba lépés

1. Az Egyezmény nyitva áll aláírásra minden állam valamint Namibia számára, amelyet az Egyesült Nemzetek Namibia Tanácsa képvisel, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség székhelyén, Bécsben 1986. szeptember 26-tól, illetve az Egyesült Nemzetek székhelyén, New Yorkban 1986. október 6-tól hatályba lépéséig vagy tizenkét hónapig, aszerint, hogy melyik időszak a hosszabb.

2. Bármely állam és Namibia, amelyet az Egyesült Nemzetek Namibia Tanácsa képvisel, kifejezheti az Egyezmény jogi elfogadását aláírás útján, vagy megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával történő aláírás esetén, megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási okmányának letétbe helyezésével, vagy a csatlakozási okmány letétbe helyezésével. A megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy a csatlakozásról szóló okmányokat a letéteményesnél kell letétbe helyezni.

3. Az Egyezmény harminc nappal azután lép hatályba, hogy három állam jogilag kötelezőnek ismerte el azt magára nézve.

4. Bármely olyan állam számára, amelyik az Egyezményhez annak hatályba lépését követően nyilvánította ki csatlakozását, az Egyezmény harminc nappal ennek kinyilvánítása után lép hatályba.

5. a) Az Egyezményhez e cikk szerint csatlakozhatnak olyan nemzetközi szervezetek és szuverén államok által létrehozott regionális integrációs szervezetek, amelyek jogosultak az Egyezmény tárgyában nemzetközi megállapodások tárgyalására, megkötésére és alkalmazására.

b) Ezek a szervezetek a hatáskörükbe tartozó ügyekben, a saját nevükben azokat a jogokat gyakorolják és azokat a kötelezettségeket teljesítik, mint amikkel az Egyezmény a Részes Államokat ruházza fel.

c) Csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor az ilyen szervezet a letéteményesnek olyan nyilatkozatot tesz, amely megjelöli illetékessége mértékét az Egyezményben foglaltak tekintetében.

d) Az ilyen szervezet nem rendelkezik tagállamai szavazatain felül további szavazattal.

15. cikk

Ideiglenes alkalmazás

Bármely állam kijelentheti az aláíráskor vagy bármely későbbi időpontban, mielőtt az Egyezmény reá nézve hatályba lépne, hogy az Egyezményt ideiglenesen alkalmazni fogja.

16. cikk

Módosítások

1. Bármely Részes Állam javasolhatja az Egyezmény módosítását. A javasolt módosítást a letéteményesnél kell benyújtani, aki azt azonnal továbbítja a többi Részes Államhoz.

2. Ha a Részes Államok többsége felkéri a letéteményest, hogy hívjon össze értekezletet a javasolt módosítás megvitatására, a letéteményes valamennyi Részes Államot meghívja arra az értekezletre, amelyre legkorábban harminc nappal a meghívások kibocsátása után kerül sor. Minden olyan módosítást, amit az értekezleten az összes Részes Állam kétharmados többsége elfogad, jegyzőkönyvbe foglalnak, amely Bécsben és New Yorkban aláírásra nyitva áll az összes Részes Állam számára.

3. A jegyzőkönyv harminc nappal azután lép hatályba, hogy három állam kifejezte csatlakozását. Bármely olyan állam számára, amelyik a jegyzőkönyv hatályba lépése után jelenti be csatlakozását, a jegyzőkönyv harminc nappal azután lép hatályba, hogy az illető állam a csatlakozását bejelentette.

17. cikk

Az Egyezmény felmondása

1. Az Egyezményt a Részes Államok a letéteményeshez benyújtott írásos értesítéssel mondhatják fel.

2. A felmondás egy évvel azután lép hatályba, hogy a letéteményes megkapta az erről szóló bejelentést.

18. cikk

A letéteményes

1. Az Egyezmény letéteményese az Ügynökség Főigazgatója.

2. Az Ügynökség Főigazgatója azonnal értesíti a Részes Államokat és az összes többi államot a következőkről:

a) az Egyezmény, vagy bármely módosítási jegyzőkönyv minden egyes aláírásáról;

b) az Egyezményre vagy bármely módosítási jegyzőkönyvre vonatkozó minden, megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okmány letétbe helyezéséről;

c) a 8., 10. és 13. cikkel kapcsolatos bármely nyilatkozatról vagy annak visszavonásáról;

d) az Egyezmény ideiglenes alkalmazására vonatkozó, a 15. cikkel összhangban tett bármely nyilatkozatról;

e) az Egyezmény vagy bármely módosításának hatályba lépéséről;

f) a 17. cikk szerint tett bármely felmondásról.

19. cikk

Hiteles szövegek és hitelesített másolatok

Az Egyezmény eredetijét, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol szövege egyaránt hiteles, letétbe helyezik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Főigazgatójánál, aki hitelesített másolatokat küld a Részes Államoknak és az összes többi államnak.

ENNEK BIZONYSÁGÁUL, a kellően felhatalmazott alulírottak aláírták az Egyezményt, amely a 14. cikk 1. pontja szerint nyílt meg aláírásra.

ELFOGADTATOTT a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Közgyűlése által, annak rendkívüli ülésszakán Bécsben ezerkilencszáznyolcvanhat szeptember 26-án.

aláírások"

3. §

A Magyar Népköztársaság a megerősítő okirat letétbehelyezése alkalmával a következő szövegű fenntartást tette:

"A Magyar Népköztársaság nem tekinti magára nézve kötelezőnek a »Nukleáris baleset, vagy sugaras veszélyhelyzet esetén való segítségnyújtásról szóló« egyezmény 13. cikkének 2. pontjában foglalt vitarendezési eljárásokat, mivel elvi álláspontja szerint bármely döntőbíróság, illetve a Nemzetközi Bíróság joghatósága csak a vitában részt vevő valamennyi fél előzetes és önkéntes alávetésén alapulhat."

4. §

(1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1987. április 10. napjától kezdődően kell alkalmazni.

(2)[1] A rendelet végrehajtásáról energiapolitikáért felelős miniszter és az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója gondoskodik.

Marjai József s. k.,

a Minisztertanács elnökhelyettese