98/1987. (XII. 30.) PM-ÁH rendelet
az ipari termékek és szolgáltatások önköltségszámítási rendjéről szóló 28/1978. (XI. 14.) PM-ÁH rendelet módosításáról
Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. tv. 52. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben - a következőket rendelem:
1. §
A 65/1984. (XII. 28.) PM-ÁH rendelettel módosított 28/1978. (XI. 14.) PM-ÁH rendelet (a továbbiakban R.) 3. §-ának (4) és (6) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(4) Közvetlen költség minden olyan a termék előállítása és a szolgáltatás teljesítése, továbbá értékesítése érdekében felmerült költség, amely a kalkulációs egységre utalványozható, illetve amelynek a kalkulációs egységre jutó értéke megfelelő mutatók, jellemzők segítségével megállapítható és elszámolható."
"(6) A közvetlen önköltség kalkulációs költségtényezőinek tartalmát a jelen rendelet melléklete tartalmazza."
2. §
A R. 11. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A vállalati célokat szolgáló tervezési, gazdaságossági és fedezeti számításoknál a gazdasági kalkuláció bármely formája alkalmazható."
3. §
(1) Ez a rendelet 1988. január 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit első ízben az 1988. január 1. után készülő kalkulációkban kell alkalmazni.
(2) A R. melléklete helyébe a jelen rendelet melléklete lép.
(3) A R. 2. § (3) bekezdése szerinti Szabályzat jelen rendelet előírásainak megfelelő módosítását, illetve kiegészítését a vállalat 1988. március 31-ig köteles elvégezni.
Dr. Villányi Miklós s. k.,
pénzügyminiszter
Melléklet a 98/1987. (XII. 30.) PM - ÁH rendelethez
"A közvetlen önköltség kalkulációs költségtényezőinek tartalma
1. Közvetlen anyagköltség
Közvetlen anyagköltségként kell kimutatni a kalkulációs egység terhére utalványozható vagy elszámolható anyagok értékét; így
- a felhasznált nyers- és alapanyagok,
- a nyers- és alapanyagok technológiai átalakításában közvetlenül részt vevő fűtőanyag és energia (technológiai energia),
- a vásárolt félkész termékek és alkatrészek (kooperációs termékek), valamint
- a továbbfelhasznált saját termelésű félkésztermékek és alkatrészek értékét, továbbá
- az anyagok (termékek) beszerzéskor, illetve felhasználáskor fizetendő adók (pl. különbözeti termelői forgalmi adó, fogyasztási adó) és ellenkező előjellel a kapott visszatérítések (árkiegészítések, támogatások) összegét.
A vásárolt anyagok (termékek) beszerzési ára általános forgalmi adót nem tartalmaz.
Külföldi beszerzéseknél az import anyagok (termékek) beszerzési árába a számlázott vételáron kívül beletartoznak a vámköltségek (vám, vámkezelési díj), az import forgalmi adó, az import árkiegészítés, az import bizományi díj, az anyagbeszerzést terhelő különbözeti termelői forgalmi adó és a határállomásig felmerült fuvar összege. Nem tartozik bele az import anyagok (termékek) beszerzési árába az áru behozatali engedélykérelem beadványi illetéke, a statisztikai illeték, a termeléskorszerűsítési támogatás beadványi illetéke és a vámhatóság által kivetett, vagy önadózás formájában elszámolt általános forgalmi adó.
A nyers- és alapanyagokat - a szakmai sajátosságok szem előtt tartásával - az anyagféleségek pontos meghatározásával kell felsorolni.
A technológiai fűtőanyag és energia akkor lehet különálló költségtényező, ha a gyártmány előállításához szükséges mennyiség meghatározható. (A vállalat a technológiai fűtőanyag és energia felhasználását mérni vagy megbízható számításokkal alátámasztani tudja.)
Az utókalkulációban a közvetlen anyagköltség értékét - az anyag felhasználásának a könyvvitelben (a vállalati számlarendben) választott elszámolási módjától függően - beszerzési áron vagy elszámolóáron számítva kell megállapítani. A vállalat a beszerzési árat meghatározhatja időrendi sorrendben a legrégebben beszerzett készlet mennyiségéből és árából kiindulva vagy mérlegelt átlagáron.
Elszámolóár alkalmazása esetén a felhasználásra jutó anyagárkülönbözet elszámolásának módját és azt, hogy az melyik költségtényezőben jelentkezik - az ágazati számlakeretben foglaltak alapján - a vállalat számlarendjében határozza meg. Közvetlen költség az anyagárkülönbözet összege akkor, ha annak értéke - a közvetlenül elszámolt anyagfelhasználás függvényében - a kalkulációs egységre megállapítható, illetve elszámolható. A nyers- és alapanyagokra jutó árkülönbözet összegét célszerű közvetlen költségként kezelni és így kimutatni. Ugyanezt az eljárást célszerű követni akkor is, ha a vállalat a külön felszámított szállítási és rakodási költségeket nem építette be az elszámolóárba.
A továbbfelhasznált saját termelésű félkész termékeket és alkatrészeket - a további termelési fázisokban - összességükben mindig a saját termelésű készletek értékelésének alapjául szolgáló tényleges közvetlen önköltségen kell számításba venni. Ha a vállalat a tényleges közvetlen önköltséget - a könyvviteli előírásokkal összhangban - megbontja a saját termelésű készletek elszámolási egységáron- számított értékére és a készletre jutó készletérték-különbözetre, a továbbfelhasznált saját termelésű termékekre jutó készletérték-különbözetet is el kell számolnia. Ha a saját előállítású félkész termékeket eladási áron vették számításba, elszámolási egységárként a félkész termék eladási árát kell használni és a továbbfelhasznált félkész termékek eladási áron számított értéke, valamint az értékelés alapjául szolgáló tényleges közvetlen önköltségen számított értéke közötti különbözetet (készletértékkülönbözet) az utókalkulációban külön tételben kell szerepeltetni.
A vásárolt terméken (anyagon) végzett bérmunka díja az anyag értékét növeli és így azt -amennyiben kalkulációs egységre elszámolható - közvetlen anyagköltségként kell kimutatni.
A közvetlen anyagköltséget csökkenteni kell a kalkulációs egységre megállapítható hulladék (ideértve a dolgozók selejtkártérítési kötelezettségét is) és melléktermék értékével. Hulladék az az anyagmennyiség, amely a gyártáselőkészítés által utalványozott és kiadott anyagok kiszabása, méretre vágása, megmunkálása közben keletkezik. Melléktermék olyan anyag, amely a gyártási folyamatban keletkezik és hasznos tulajdonságokkal rendelkezve felhasználhatóvá válik. A hulladékot és a mellékterméket eladási áron, illetve ennek hiányában a használati értéknek megfelelően diktált áron kell az elő- és utókalkulációban szerepeltetni.
Mind az előkalkulációban, mind az utókalkulációban az anyagköltség összege mellett a nyers-és alapanyagok felhasználásának bruttó és nettó mennyiségi adatait is fel kell tüntetni.
2. Közvetlen bérköltség
Közvetlen bérköltségként kell kimutatni a termék előállításáért (megmunkálásáért) vagy egy-egy művelet elvégzéséért teljesítmény- vagy időbérben az érvényes szabályok szerint kifizethető (elszámolható), illetve kifizetett (elszámolt) munkabér összegét.
Prémiumos időbér használata esetén közvetlen bérnek kell tekinteni a kalkulációs egységre közvetlenül elszámolható prémium összegét is.
Mind az előkalkulációban, mind az utókalkulációban a bérköltség összegén kívül a bérek számfejtésének alapjául szolgáló munkaidőt (normaidő vagy ténylegesen eltöltött idő) is célszerű feltüntetni.
3. Közvetlen bérek járulékai
A bérjárulékok a kiegészítő fizetéseket, a bérpótlékokat és az így számított összes bért terhelő társadalombiztosítási járulék összegét foglalják magukban. A közvetlen bérek járulékai címen az előkalkulációban, illetve az utókalkulációban beállítandó összeget az éves tervezett pótlékkulcs vagy az időszakonként (negyedévenként) kiszámított tényleges pótlékkulcs alapján lehet meghatározni.
Tervezett pótlékkulcs alkalmazása esetén minden évben meg kell tervezni az érvényes szabályok szerint az ilyen címen kifizetendő összeget, azt kell szembeállítani az időszak összes tervezett törzsbérének összegével, majd az így kiszámított (tervezett) pótlékkulcs alkalmazásával kell ebbe a költségtényezőbe az összeget beállítani. Tényleges pótlékkulcs alkalmazása esetén - a bérfizetési jegyzékek adatai alapján - minden időszakban szembe kell állítani az ilyen címen kifizetett összegeket a törzsbérek összegével, és a kiszámított pótlékkulcs alapján kell a közvetlen munkabérekre vetítve ezt a költségtényezőt az utókalkulációban szerepeltetni.
A Szabályzatban rögzíteni kell, hogy a vállalat a számításokat vállalati vagy üzemi szinten végzi-e el.
4. Gyártási különköltség
A gyártási különköltségek csak meghatározott kalkulációs egységhez kapcsolódhatnak.
Gyártási különköltségként kell kimutatni a készülékeknek, szerszámoknak, mintáknak, különleges gyártóeszközöknek, a szoftvertermékeknek, a nagyértékű és három éven túl elhasználódó fogyóeszközöknek, a vásárolt szellemi termékeknek (például: szabadalom, ipari minta, know-how), a találmányi díjnak és a találmánnyal kapcsolatos közreműködői díjnak, a szabadalom hasznosítási (licenc) díjának, az újítási díjnak és az újítással kapcsolatos közreműködői díjnak, az ipari mintaoltalom jogosultját megillető licenciadíjnak, és a szolgálati minta fejében fizetett díjnak, továbbá a magánszemélyeknek fizetett szakértői díjnak kalkulációs egységre közvetlenül elszámolható költségei összegét, valamint a termék helyszíni szerelésével, beépítésével kapcsolatban felmerült kiszállási és utazási költségeket.
A gyártási különköltségeket részletezni kell. A különleges gyártóeszközöknél - ha elszámolásuk mennyiségarányos - a gyártóeszköz összes költségét és a vele gyártani tervezett mennyiséget is fel kell tüntetni.
5. Értékesítési különköltség
Az értékesítési különköltségek - hasonlóan a gyártási különköltségekhez - mindig meghatározott kalkulációs egységhez kapcsolódnak. Elszámolási szabályaik is megegyeznek a gyártási különköltségek elszámolási szabályaival.
Értékesítési különköltségként kell kimutatni általában a megrendelő különleges igénye miatt felmerülő, illetve ténylegesen felmerült és a kalkulációs egységre közvetlenül elszámolható értékesítési költségeket (különleges csomagolás, szállítás, prospektusok, royalty stb. költsége).
Az export értékesítés különköltségenként kell kimutatni a kötésre elszámolt kiküldetési és közlekedési költségeket és a devizában felmerült közvetlen költségeket (például az ügylet megkötésében közreműködő külföldi ügynököt megillető jutalék, és az ügyletszerzéssel kapcsolatos hasonló jellegű költségek, az ügylettel összefüggő devizában fizetendő adók, illetékek, raktározási és tárolási jellegű bérleti díjak stb.), a külkereskedelmi kirendeltségek, szervizállomások költségeit, a belföldi útszakaszra eső fuvarköltséget, bizományi díjat, biztosítási díjat és rezsi térítést.
6. Egyéb közvetlen költségek
Az ebben a költségtényezőben kimutatni kívánt költségeket a gyártási rendszer, a technológia, a termelés-szervezés adottságai és sajátosságai figyelembevételével a vállalat határozza meg.
A vállalat elhatározásától függően egyéb közvetlen költségként számolhatók el a gépek (termelőberendezések) működtetésének és üzemeltetésének költségei, amennyiben azok kalkulációs egységre jutó értéke megfelelő mutatók, jellemzők segítségével megállapítható. Ide tartoznak:
- a gépek (termelőberendezések) energia költségei, a termelési célt szolgáló és közvetlen anyagköltségként el nem számolt tüzelőanyag, gőz, gáz, sűrített levegő, víz stb.,
- a gépkezelők és gépkiszolgálók közvetlen munkabérként el nem számolt munkabére (törzsbérek, bérjárulékok),
- a gépek (termelőberendezések) üzemeltetésével kapcsolatban felhasznált segédanyagok (kenő- és törlőanyagok) és fogyóeszközök értéke (ideértve a fogyóeszközök javításának költségeit és a bérelt fogyóeszközök kölcsönzési díját),
- a gépek (termelőberendezések) állóeszköz-fenntartásának költségei,
- a gépek (termelőberendezések) értékcsökkenési leírása.
Amennyiben a vállalat veszteséges (és emiatt az amortizáció elszámolását lassítja), úgy az egyéb közvetlen költségek kalkulációs tényezőjében értékcsökkenési leírást nem számolhat el.
Nem vonhatók ebbe a körbe azoknak az állóeszközöknek (épületek, vezetékek, üzemi irodák berendezése és felszerelése stb.) működtetési és állóeszköz-fenntartási költségei, amelyek az üzem egészét szolgálják és így költségeik nincsenek okozati kapcsolatban a kalkulációs egység menynyiségével és összetételével.
Technológiai folyamatonkénti (fázisonkénti) kalkuláció esetében ebben a költségtényezőben mutatható ki a fázisnak, az egyébként az üzemi általános költségek körébe tartozó költsége. Előfeltétel az, hogy a fázis költségei, valamint a fázisban előállított (megmunkált) termékek közötti kapcsolatok műszaki-gazdasági számításokkal meghatározhatók legyenek. Ez általában akkor valósítható meg, ha a fázisban egy vagy egyfajta terméket vagy termékcsoportot gyártanak, illetve annak megmunkálását végzik. A vállalatnak az egyes fázisokhoz tartozó tevékenységek költségtartalmát, a fázis kezdő- és végpontját a Szabályzatban részletesen felsorolva rögzítenie kell.
Ebben a költségtényezőben mutathatók ki továbbá az üzemi általános költségek, vagy a központi irányítás költségei körébe tartozó és kalkulációs egységre utalványozható következő költségek:
- a gépek és termelőberendezések bérleti díja;
- a saját termelésű készletek bérmunkadíja, a bérmunkát végeztető által a munka teljesítéséért számlázott összegben;
- a vállalati megbízások teljesítéséért a vállalkozóknak (például vállalati gazdasági munkaközösségeknek, polgári jogi társaságoknak) térített összeg;
- a munkásszállítás költségei;
- az anyagokkal és késztermékekkel kapcsolatos minőségi vizsgálatok költségei;
- a gépi adatfeldolgozó vállalatnak, kutató, tervező és szervező intézetnek adott megbízás költségei.
Az előzőekben felsorolt általános költségek közül kiemelt és egyéb közvetlen költségként elszámolt költségek körét és tartalmát a Szabályzatban rögzíteni kell.
7. Közvetlen önköltség
A költségkategória a közvetlen költségek összegezésével határozható meg."