1989. évi 11. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság között Kairóban, az 1987. évi december hó 14. napján aláírt, a bűnügyi jogsegély, a fogvatartott elítélteknek a büntető ügyekben hozott bírósági határozatok végrehajtása céljából történő átadása és a kiadatás tárgyában létrejött szerződés kihirdetéséről[1]

(A szerződés megerősítését közlő szóbeli jegyzékváltás 1988. augusztus 5-én megtörtént)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság között Kairóban, az 1987. évi december hó 14. napján aláírt, a bűnügyi jogsegély, a fogvatartott elítélteknek a büntető ügyekben hozott bírósági határozatok végrehajtása céljából történő átadása és a kiadatás tárgyában létrejött szerződést e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § A szerződés magyar nyelvű szövege a következő:

SZERZŐDÉS

A Magyar Népköztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság között a bűnügyi jogsegélyről, a fogvatartott elítélteknek a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok végrehajtása céljából történő átadásáról és a kiadatásról

A Magyar Népköztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság, attól az óhajtól vezérelve, hogy a két ország között az igazságügyi együttműködést előmozdítsák,

elhatározták, hogy Egyezményt kötnek a bűnügyi jogsegélyről, a fogvatartott elítélteknek a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok végrehajtása céljából történő átadásáról és a kiadatásról. Ebből a célból meghatalmazottaikká kinevezték:

a Magyar Népköztársaság részéről

dr. Várkonyi Péter külügyminisztert,

az Egyiptomi Arab Köztársaság részéről

Farouk Seif El-Nasr igazságügyminisztert

akik, jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után, a következő rendelkezésekben állapodtak meg:

ELSŐ RÉSZ

BŰNÜGYI JOGSEGÉLY

1. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Cikk

1. A két Állam kötelezettséget vállal arra, hogy e Rész rendelkezései szerint a lehető legszélesebb körben kölcsönösen jogsegélyt nyújt az olyan bűncselekményekkel kapcsolatos minden eljárásban, amely a jogsegélykérelem időpontjában, a megkereső állam igazságügyi hatóságainak a hatáskörébe tartozik.

2. A bűnügyi jogsegély különösen nyomozási cselekmények végrehajtására, a gyanúsított, a tanú és a szakértő meghallgatására, házkutatásra, tárgyak lefoglalására, a büntető eljárással kapcsolatos okmányok és tárgyak átadására, valamint ügyiratok és okiratok kézbesítésére terjed ki. E Rész azonban nem alkalmazható sem letartóztatási határozatok, sem elítélések végrehajtására, sem az olyan bűncselekményekre, amelyek kizárólag katonai kötelezettségek megszegésében állnak.

2. Cikk

A jogsegélyt meg lehet tagadni:

a) ha a kérelem olyan bűncselekményekre vonatkozik, amelyeket a Megkeresett Állam akár politikai bűncselekményeknek vagy azokkal kapcsolatos bűncselekményeknek, akár illeték-, adó-, vám- és devizabűncselekményeknek tekint;

b) ha a Megkeresett Állam úgy véli, hogy a kérelem teljesítése természeténél fogva sértené szuverenitását, biztonságát vagy közrendjét.

2. CÍM

MEGKERESÉSEK

3. Cikk

1. A Megkeresett Állam jogszabályainak megfelelően teljesítteti a valamely adott büntető ügyre vonatkozó azokat a hivatalos megkereséseket, amelyeket a Megkereső Állam igazságügyi hatóságai hozzá intéznek, és amelyek célja az 1. Cikk 2. bekezdése szerinti cselekmények végrehajtása.

2. Ha a Megkereső Állam azt kívánja, hogy a tanúk vagy a szakértők eskü alatt tegyenek vallomást, ezt kifejezetten kérnie kell, és a Megkeresett Állam ennek eleget tesz, ha ez jogszabályaival nem ellentétes.

3. A Megkeresett Állam a kért ügyiratoknak vagy okmányoknak csupán hiteles másolatait vagy fénymásolatait tartozik megküldeni. Abban az esetben azonban, ha a Megkereső Állam kifejezetten az eredeti iratok megküldését kéri, e kérelemnek a lehető legnagyobb mértékben helyt kell adni.

4. A Megkereső Állam rendelkezésére bocsátott tájékoztatásokat az igazságügyi hatóságok csak azon eljárás keretében használhatják fel, amelyhez azokat kérték.

4. Cikk

Ha a Megkereső Állam kifejezetten kéri, a Megkeresett Állam tájékoztatja a megkeresés teljesítésének idejéről és helyéről. A hatóságok és az érdekelt személyek a megkeresés teljesítésénél jelen lehetnek, ha a Megkeresett Állam ehhez hozzájárul.

5. Cikk

1. A Megkeresett Állam elhalaszthatja a kért tárgyak, ügyiratok vagy okmányok megküldését, ha azokra valamely folyamatban lévő eljárás céljára szüksége van.

2. A megkeresés teljesítéseként megküldött tárgyakat, valamint eredeti ügyiratokat és okmányokat, a Megkereső Állam, mihelyt lehetséges, visszaküldi a Megkeresett Államnak, hacsak ez utóbbi erről kifejezetten le nem mond.

3. CÍM

ELJÁRÁSI IRATOK ÉS IGAZSÁGÜGYI HATÁROZATOK KÉZBESÍTÉSE - TANÚK, SZAKÉRTŐK ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁS ALÁ VONT SZEMÉLYEK MEGJELENÉSE

6. Cikk

1. A Megkeresett Állam kézbesítteti azokat az eljárási iratokat és okmányokat, amelyeket a Megkereső Állam e célból hozzá megküld.

Ez a kézbesítés az iratnak vagy a határozatnak a címzett részére való egyszerű átadásával foganatosítható.

A kézbesítés a Megkeresett Állam jogszabályainak megfelelően történik.

2. A kézbesítés igazolása keltezéssel ellátott és a címzett által aláírt elismervénnyel vagy a Megkeresett Állam olyan tanúsítványával történik, amely megállapítja a kézbesítés tényét, formáját és időpontját. A kérdéses okmányt haladéktalanul meg kell küldeni a Megkereső Államnak. Ha a kézbesítés nem volt lehetséges, ennek indokát a Megkeresett Állam a Megkereső Állammal haladéktalanul közli.

3. A megjelenésre szóló idézéseket a Megkeresett Állam részére legalább két hónappal a megidézett személyek megjelenésére kitűzött határnap előtt kell megküldeni.

4. A Szerződő Államok fenntartják maguknak azt a jogot, hogy állampolgáraik részére diplomáciai vagy konzuli képviseletük útján, kényszer alkalmazása nélkül iratokat kézbesítenek.

7. Cikk

1. Ha a Megkereső Állam úgy véli, hogy valamely tanúnak vagy szakértőnek az igazságügyi hatóságai előtti személyes megjelenésére különösen szükség van, erről említést kell tennie az idézés kézbesítésére vonatkozó kérelmében, és a Megkeresett Államnak a tanút vagy szakértőt a megjelenésre felhívja.

2. A Megkeresett Állam a Megkereső Állammal közli a tanú vagy a szakértő által adott választ. Az e Cikk első bekezdése szerinti esetben a kérelemben vagy az idézésben meg kell jelölni a kifizetendő napidíj hozzávetőleges összegét, valamint a megtérítendő utazási és tartózkodási költségeket.

8. Cikk

1. Minden olyan fogva tartott személyt, akinek szembesítés céljából, tanúi minőségben való, személyes megjelenését a Megkereső Állam kéri, ideiglenesen át kell szállítani arra a területre, ahol a tárgyalásra sor kerül, azzal a feltétellel, hogy a Megkeresett Állam által megjelölt határidőn belül vissza fogják szállítani.

Az átszállítás megtagadható:

a) ha ahhoz a fogva tartott személy nem járul hozzá;

b) ha a Megkeresett Állam területén folyamatban lévő valamely büntető eljárásban szükség van a jelenlétére;

c) ha átszállítása fogva tartásának meghosszabbodásával járhat, vagy

d) ha más fontos okok átszállítása ellen szólnak.

2. Az átszállított személynek a Megkereső Állam területén letartóztatásban kell maradnia, kivéve, ha a Megkeresett Állam szabadlábra helyezését kívánja.

9. Cikk

Ha a tanú vagy a szakértő a megjelenésre szóló idézésnek nem tett eleget - akkor sem sújtható joghátránnyal vagy kényszerintézkedéssel, ha az idézés ilyeneket kilátásba helyezett, hacsak a továbbiakban saját akaratából nem távozik a Megkereső Állam területére, és oda szabályszerűen újból meg nem idézik.

10. Cikk

A Megkereső Állam által a tanúnak vagy a szakértőnek fizetendő napidíjakat, valamint a megtérítendő utazási és tartózkodási költségeket a lakóhelyétől kell számítani, és azokat részére olyan díjszabás szerint kell megállapítani, amely legalább azonos, az abban az államban hatályban lévő díjszabások és szabályzatok előírásaival, ahol a kihallgatást foganatosítani kell.

11. Cikk

1. A tanú vagy szakértő - bármilyen állampolgárságú legyen is -, aki valamely idézésre a Megkereső Állam igazságügyi hatóságai előtt megjelenik, nem vonható büntető eljárás alá, nem tartóztatható le, és személyi szabadsága semmilyen más módon nem korlátozható ennek az államnak a területén olyan cselekmények vagy elítélések miatt, amelyekre a Megkereső Állam területére való belépése előtt került sor.

2. Senki, - bármilyen állampolgárságú legyen is - akit a Megkereső Állam igazságügyi hatóságai azért idéztek meg, hogy feleljen azokért a cselekményekért, amelyek miatt ellene büntető eljárás indult, nem vonható büntető eljárás alá, nem tartóztatható le, és személyi szabadsága semmilyen más módon nem korlátozható olyan cselekmények vagy elítélések miatt, amelyek a Megkereső Állam területére való belépését megelőzték és az idézésben nincsenek feltüntetve.

3. Az e Cikk szerinti mentesség megszűnik, ha a tanú vagy szakértő vagy a büntető eljárás alá vont személy, miután megvolt a lehetősége arra, hogy a Megkereső Állam területét elhagyja az azt a napot követő tizenöt nap alatt, amikor a jelenlétét az igazságügyi hatóságok már nem kívánták meg, ennek ellenére ezen a területen maradt vagy visszatért oda, miután elhagyta azt.

4. CÍM

BŰNÜGYI NYILVÁNTARTÁS

12. Cikk

1. A Megkeresett Állam - olyan mértékben, ahogyan a saját igazságügyi hatóságai részére hasonló esetben tenné - kivonatokat küld a bűnügyi nyilvántartásból és megadja mindazokat a nyilvántartási adatokat, amelyeket tőle a Megkereső Állam igazságügyi hatóságai kérnek valamely büntető ügy céljára.

2. Az e Cikk első bekezdésében foglaltakon kívüli más esetekben az ilyen kérelemnek olyan feltételek mellett kell helytadni, amilyeneket a Megkeresett Állam jogszabályai, szabályzatai vagy gyakorlata meghatároznak.

3. Az államok értesítik egymást azokról a büntető ítéletekről, amelyek a másik Állam polgáraira vonatkoznak, és amelyeket a bűnügyi nyilvántartásba bejegyeznek. Az igazságügyi minisztériumok ezeket az értesítéseket két évenként küldik meg egymásnak.

5. CÍM

ELJÁRÁS

13. Cikk

1. A jogsegélykérelmeknek a következő adatokat kell tartalmazniuk:

a) azt a hatóságot, amelytől a kérelem származik;

b) a kérelem tárgyát és indokát;

c) a lehetőséghez képest az érintett személy azonosításához szükséges adatokat és az állampolgárságot, valamint

d) az eljárási iratok kézbesítése iránti kérelmek esetében a címzett nevét és címét, vagy a lehető legtöbb adatot személyazonosságának és tartózkodási helyének a megállapítására, valamint a kézbesítendő irat vagy okirat nemét.

2. A megkereséseknek ezen felül tartalmazniuk kell a vádat és a tények rövid leírását.

14. Cikk

A Szerződő Államok igazságügyi hatóságai a következőképpen érintkeznek egymással: a Magyar Népköztársaság részéről az Igazságügyi Minisztérium vagy a Legfőbb Ügyészség útján, az Egyiptomi Arab Köztársaság részéről az Igazságügyi Minisztérium útján.

15. Cikk

A jogsegélykérelmeket a Megkereső Állam nyelvén készítik el. Mindazonáltal - a 6. Cikk 4. bekezdésében foglalt rendelkezések sérelme nélkül - ezekhez a kérelmekhez és mellékleteikhez a Megkeresett Állam nyelvén avagy angol vagy francia nyelven készült hiteles fordítást kell csatolni.

16. Cikk

A jogsegélykérelmeket és mellékleteiket az illetékes hatóságok aláírásával és pecsétjével kell ellátni vagy azokat e hatóságnak hitelesítenie kell. Ezek az okmányok minden felülhitelesítés alól mentesek.

17. Cikk

1. Ha a Megkeresett Állam a jogsegélykérelmet nem tudja teljesíteni, vagy ha a teljesítést megtagadja, a Megkereső Államot haladéktalanul tájékoztatja, azoknak az okoknak a megjelölésével, amelyek miatt a teljesítésre nem kerülhetett sor.

2. Ha a megkeresett hatóság a kérelem teljesítésére nem illetékes, a jogsegély iránti kérelmet az illetékes hatósághoz átteszi. A Megkereső Államot erről tájékoztatni kell.

18. Cikk

A 10. Cikk rendelkezéseinek érintetlenül hagyásával, a jogsegélykérelmek teljesítése, beleértve a megkereséseket is, nem jár semmiféle költségtérítéssel, kivéve azokat a költségeket, amelyek a Megkeresett Állam területén szakértők igénybevétele miatt merültek fel.

6. CÍM

A BÜNTETŐ ELJÁRÁS ÁTVÉTELE

19. Cikk

1. A Szerződő Államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy belső jogszabályaiknak megfelelően és a másik Állam kérelmére, büntető eljárást indítanak saját állampolgáraik ellen, akik bűncselekményt követtek el a Megkereső Állam területén.

2. A büntető eljárás átvételére vonatkozó kérelemhez csatolni kell a rendelkezésre álló azon tárgyi bizonyítékokat, amelyek az elkövetett bűncselekményre vonatkoznak.

3. A Megkeresett Állam tájékoztatja a Megkereső Államot a büntető eljárás eredményéről; ha jogerős ítélet meghozatalára került sor, annak egy példányát meg kell küldeni.

7. CÍM

ÉRTESÍTÉS A SZABADSÁG KORLÁTOZÁSÁRÓL

20. Cikk

1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai a lehető legrövidebb időn, de legkésőbb három napon belül értesítik a másik Állam diplomáciai vagy konzuli képviseletét, ha ez utóbbi Állam valamelyik állampolgárát letartóztatták vagy szabadságát bármely más formában korlátozták.

2. A konzuli tisztviselők jogosultak arra, hogy az ilyen állampolgárt meglátogassák, vele kapcsolatba lépjenek és levelezzenek, és gondoskodjanak a bíróság előtti képviseletéről, kivéve, ha ez ellen az állampolgár a konzuli tisztviselő jelenlétében kifejezetten tiltakozik.

MÁSODIK RÉSZ

A FOGVATARTOTT ELÍTÉLTEKNEK A BÜNTETŐÜGYEKBEN HOZOTT BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK VÉGREHAJTÁSA CÉLJÁBÓL TÖRTÉNŐ ÁTADÁSA

21. Cikk

A Szerződő Államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy kérelemre, az e Részben meghatározott szabályok szerint és feltételek mellett átadják a fogvatartott elítélteket az olyan büntető ügyekben hozott határozatok végrehajtása végett fogva tartott, amelyekkel az egyik állam bírósága jogerősen szabadságvesztés-büntetést szabott ki a másik állam valamelyik állampolgárával szemben.

22. Cikk

E Rész alkalmazásában:

a) az "Ítélkező Állam" kifejezés azt az államot jelöli, ahol az elkövetőt elítélték és ahonnan átadása történik;

b) A "Végrehajtó Állam" kifejezés azt az államot jelöli, amelynek az elítéltet büntetésének letöltése végett átadják;

c) a "fogvatartott elítélt" kifejezés minden olyan személyt jelöl, aki az egyik vagy a másik Állam területén bűnösséget megállapító bírósági határozat folytán szabadságvesztés-büntetés letöltésére kötelezi és fogvatartásban van.

23. Cikk

Az átadás iránti kérelmet előterjesztheti:

a) az Ítélkező Állam;

b) a Végrehajtó Állam;

c) maga az elítélt vagy törvényes képviselője.

Ez utóbbiak a kérelmet választásuk szerint a két Állam bármelyikénél előterjeszthetik.

24. Cikk

E Rész a következő feltételek mellett alkalmazható:

a) a kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény mindkét állam jogszabályai szerint szabadságvesztéssel büntetendő;

b) az elítélést kimondó bírósági határozat jogerős és végrehajtható;

c) a fogva tartott elítélt a végrehajtó állam állampolgára;

d) az elítélt az átadáshoz hozzájárul;

e) a fogva tartott elítéltnek az átadás iránti kérelem előterjesztésének időpontjában legalább hat hónapi szabadságvesztés-büntetés letöltése még hátra van. Kivételes esetekben a két Állam akkor is megállapodhat az átadásban, ha a még letöltendő büntetés tartama rövidebb.

25. Cikk

1. Minden fogvatartott elítéltet, akire e Rész alkalmazható, az Ítélkező Állam e Rész lényegéről tájékoztatni köteles.

2. Az elítéltet írásban kell tájékoztatni minden olyan határozatról, amelyet a két Állam egyike az átadás iránti kérelem tárgyában hozott.

26. Cikk

Az elítélt átadását meg kell tagadni:

a) ha az átadást a két Állam valamelyikének szuverenitása, biztonsága vagy közrendje megsértésének tekinti;

b) ha az átadás iránti kérelem olyan cselekmények miatt kiszabott büntetésre vonatkozik, amelyeket a Végrehajtó Államban már jogerősen elbíráltak, és amelyekért a büntetést már végrehajtották vagy az elévült;

c) ha a Végrehajtó Állam jogszabályai szerint a büntető eljárás elévülése bekövetkezett;

d) ha az elítélésre olyan bűncselekmény miatt került sor, amelyet a Végrehajtó Állam kizárólag a katonai kötelezettségek megszegésében álló bűncselekménynek tekint.

27. Cikk

Az elítélt átadását (átvételét) meg lehet tagadni:

a) ha a Végrehajtó Állam illetékes hatóságai a fogva tartott elítéltet ugyanazon cselekményekre vonatkozólag felmentették, vagy akár az eljárást megtagadó, akár az eljárást megszüntető végzést hoztak;

b) ha a bűncselekményt a Végrehajtó Állam akár politikai bűncselekménynek vagy azzal kapcsolatos bűncselekménynek, akár illeték-, adó-, vám- vagy devizabűncselekménynek tekinti;

c) ha az elítélés alapjául szolgáló cselekmények a Végrehajtó Államban büntető eljárás tárgyát képezik;

d) ha az elítélt nem egyenlítette ki a terhére megállapított összegeket, pénzbüntetéseket, bírósági költségeket, kártérítéseket és bármilyen más pénzügyi természetű kötelezettségeket;

e) ha az elítélt az Ítélkező Állam állampolgárságával is rendelkezik, vagy pedig nincs állandó lakóhelye a Végrehajtó Állam területén. Az állampolgárság megállapítására azoknak a cselekményeknek az elkövetési időpontja irányadó, amelyek miatt az elítélésre sor került;

f) ha a szabadságvesztés-büntetésnek a Végrehajtó Állam jogszabályai szerint előírt maximuma aránytalanul rövidebb az Ítélkező Állam által kiszabott szabadságvesztés-büntetésnél.

28. Cikk

Az elítéltnek a 23. Cikk a) és b) bekezdései szerinti átadásához az abból folyó jogi következmények teljes ismeretében kell hozzájárulnia. Ha az elítélt hozzájárulását képtelen jogérvényesen kinyilvánítani, törvényes képviselőjének a hozzájárulását kell megszerezni.

29. Cikk

1. Az e Rész szerinti kérelmet írásban kell megfogalmazni.

2. A kérelemhez csatolni kell:

a) a jogerősségi és végrehajthatósági záradékkal ellátott ítélet kiadmányát vagy hiteles másolatát;

b) az alkalmazott törvényi rendelkezéseknek és a bűncselekmény minősítésének szövegét;

c) az elítélt személyére, állampolgárságára, lakóhelyére és állandó tartózkodási helyére vonatkozó lehető legpontosabb adatokat;

d) igazolást a beszámítandó, fogva tartásban töltött időről;

e) ha ennek helye van, azt a jegyzőkönyvet, amelynek tartalma tükrözi a fogva tartott hozzájárulását;

f) minden olyan más okmányt, amelynek jelentősége lehet a kérelem elbírálásánál.

3. Ha a Megkeresett Állam úgy véli, hogy a hozzá eljuttatott közlések és mellékletek elégtelenek, a szükséges információkkal való kiegészítést kéri. Határidőt állapíthat meg a kiegészítés megküldésére, amely indokolt kérelemre meghosszabbítható. Kiegészítés hiányában a Megkeresett Állam a részére rendelkezésre bocsátott közlések és mellékletek alapján dönt.

4. A Végrehajtó Állam az átvételi kérelem elfogadása előtt közli az Ítélkező Állammal az adott cselekményre a saját joga által meghatározott legmagasabb büntetési tételt.

30. Cikk

A 23. Cikkben foglalt és a 29. Cikkben meghatározott mellékletekkel kísért kérelem alapján a Megkeresett Állam tájékoztatja a Megkereső Államot, hogy hajlandó-e vagy nem, és ha igen, milyen mértékben, ilyen lépésre. A megtagadást, akár teljes, akár részleges, indokolni kell.

31. Cikk

Az átvétel iránti kérelmeket a Megkereső Állam Igazságügyi Minisztériuma a Megkeresett Állam Igazságügyi Minisztériumához intézi.

32. Cikk

Az e Rész szerint megküldött iratok és okiratok mentesek minden felülhitelesítés alól; azokat az illetékes hatóság aláírásával és pecsétjével kell ellátni.

33. Cikk

Az átvétel iránti kérelmeket, továbbá az azok alátámasztására szolgáló iratokat és okiratokat, valamint az e Rész értelmében kicserélt összes információkat a Megkereső Állam nyelvén kell megszerkeszteni, és a Megkeresett Állam nyelvén avagy angol vagy francia nyelven készített hivatalos fordítást kell mellékelni hozzájuk.

34. Cikk

1. Abban az esetben, ha a kérelmet elfogadják, a Végrehajtó Állam illetékes hatósága olyan szabadságvesztés-büntetést állapít meg, amely az Ítélkező Államban kiszabotthoz jellegét és tartamát tekintve hasonló. Ha azonban a szabadságvesztés-büntetés jellegét vagy tartamát tekintve összeegyeztethetetlen a Végrehajtó Állam jogszabályaival, ez utóbbi Állam illetékes hatósága hozzáigazítja a büntetést a saját jogszabályai által hasonló bűncselekmény esetére előírt büntetéshez.

Ennek a büntetésnek - jellegét vagy tartamát illetően - a lehető legnagyobb mértékben meg kell egyeznie a végrehajtandó határozat által kiszabott büntetéssel. A végrehajtó Államot minden esetben kötik az Ítélkező Államban hozott határozat alapjául szolgáló ténymegállapítások.

2. Az átadás semmi esetre sem vonhatja maga után az elítélt személy helyzetének súlyosbodását.

3. A végrehajtás módját, beleértve a feltételes szabadságra bocsátást is, a Végrehajtó Állam jogszabályai határozzák meg.

4. Az Ítélkező Államban töltött időt teljes egészében be kell számítani a végrehajtó Államban letöltendő büntetés időtartamába.

35. Cikk

1. A végrehajtás átvétele esetében az Ítélkező Állam határozata a Végrehajtó Államban ugyanazokkal a joghatásokkal bír, mint ez utóbbi Államban hozott büntető határozatok.

2. Ha a végrehajtás átvétele iránti kérelmet elfogadják, az Ítélkező Állam a lehető legrövidebb időn belül átadja az elítéltet a Végrehajtó Államnak.

3. Ha az elítélt a Végrehajtó Államban kivonja magát a büntetés végrehajtása alól, az Ítélkező Állam végrehajtási joga feléled a büntetés még hátralévő része tekintetében.

4. Az Ítélkező Állam végrehajtási joga véglegesen megszűnik, ha az elítélt a büntetését letöltötte vagy az alól véglegesen mentesítették.

5. Ha a végrehajtás átvétele iránti kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény miatt a Végrehajtó Államban büntető eljárás van folyamatban és a kérelmet elfogadták, ez utóbbi Állam ideiglenesen megszünteti az eljárást. A Végrehajtó Állam bűnüldözési joga feléled, ha az elítélt a végrehajtás alól kivonja magát. A végrehajtó Állam a büntető eljárást véglegesen megszünteti, ha a büntetést végrehajtották vagy, ha az elítéltet a büntetés alól véglegesen mentesítették.

36. Cikk

Bármely Szerződő Állam büntető jogszabályainak későbbi változásai folytán közkegyelmet adhat, vagy a büntetést mérsékelheti.

37. Cikk

Kizárólag az Ítélkező Állam jogosult az elítélés felülvizsgálatára irányuló bármely jogorvoslatot elbírálni.

38. Cikk

Az Ítélkező Állam haladéktalanul tájékoztatja a Végrehajtó Államot minden olyan határozatról, vagy intézkedésről, amely egészen vagy részben véget vet a kiszabott büntetés végrehajtásának.

39. Cikk

1. Az az elítélt, akit e Rész rendelkezéseinek alkalmazásával a Végrehajtó Államba szállítottak át, ebben az államban nem vonható büntető eljárás alá, nem ítélhető el vagy személyi szabadsága más módon nem korlátozható, továbbá harmadik államnak nem adható ki olyan cselekményekért, amelyeket az átadás előtt követett el és amelyekért az átadást nem kérték, sem pedig olyan okból, amely az átadás előtt keletkezett.

2. Az e cikk első bekezdése szerinti korlátozás nem alkalmazható, ha

a) az Ítélkező Állam hozzájárul a büntető eljáráshoz, a kiadatáshoz vagy a büntetés végrehajtásához;

b) ha az elítélt, bár volt rá törvényes lehetősége, nem hagyta el a Végrehajtó Állam területét a végleges szabadlábra helyezését követő 30 napon belül, vagy miután elhagyta azt, oda önként visszatért.

40. Cikk

Az e Rész alkalmazása során felmerült költségek a Végrehajtó Államot terhelik, kivéve azokat a költségeket, amelyek kizárólag az Ítélkező Állam területén keletkeztek.

41. Cikk

E Rész rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azokra az intézkedésekre is, amelyekkel a Szerződő Államok illetékes igazságügyi hatóságai a kóros elmeállapotú elkövetőkkel szemben kényszergyógykezelést rendeltek el.

HARMADIK RÉSZ

KIADATÁS

42. Cikk

A két Állam kötelezettséget vállal arra, hogy a következő Cikkek által megállapított szabályok szerint és feltételek mellett kölcsönösen kiadják egymásnak azokat a két Állam egyikének területén tartózkodó személyeket, akiket a másik Állam igazságügyi hatóságai büntető eljárás alá vontak vagy elítéltek.

43. Cikk

A kiadatást engedélyezni kell:

a) azon cselekmények miatt, amelyek a két Állam jogszabályai értelmében legalább egy évi szabadságvesztés-büntetéssel vagy ennél súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekményt képeznek;

b) a Megkereső Állam bírósága által az e Cikk a) pontja szerinti bűncselekmények miatt hozott ítéletek esetén, feltéve hogy a kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartama legalább hat hónap.

Mindazonáltal, a Megkereső Állam jogszabályai által kilátásba helyezett büntetésnek, vagy a kiszabott büntetésnek, olyannak kell lennie, amelyet a Megkeresett Állam joga tartalmaz.

44. Cikk

A kiadatást meg kell tagadni:

1. ha a kiadni kért személy a Megkeresett Állam állampolgára. Az állampolgársági minőségre annak a bűncselekménynek az elkövetési időpontja irányadó, amely miatt a kiadatást kérik. Mindazonáltal ez az Állam, a Megkereső Állam kérelmére, az ügyet illetékes hatóságai elé terjeszti a büntető joghatóság gyakorlása végett. Ebből a célból a Megkeresett Állam jogosult a Megkereső Állam által készített vizsgálati anyagokat hasznosítani;

2. ha azt a bűncselekményt, amely miatt a kiadatást kérik, a Megkeresett Állam politikai bűncselekménynek vagy ilyen bűncselekménnyel kapcsolatos bűncselekménynek tekinti. A két Állam egyike államfőjének vagy valamely család tagjának élete elleni merénylet nem tekintendő politikai bűncselekménynek;

3. ha az a bűncselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, kizárólag katonai kötelezettségek megsértésében áll;

4. ha azt a bűncselekményt, amely miatt a kiadatást kérik, egészen vagy részben a Megkeresett Állam területén, vagy olyan helyen követték el, amely az említett Állam joghatósága alá tartozik;

5. ha arra a bűncselekményre vonatkozólag, amely miatt a kiadatást kérik, a Megkeresett Államban jogerős ítéletet hoztak vagy azzal kapcsolatban már az eljárást megtagadó vagy megszüntető végzés meghozatalára került sor;

6. ha a kérelem átvételekor akár a Megkereső Állam, akár a Megkeresett Állam jogszabályai szerint a büntethetőség vagy a büntetés végrehajthatósága elévült;

7. ha a Megkereső Államban vagy a Megkeresett Államban közkegyelemre került sor.

45. Cikk

A kiadatás megtagadható:

1. ha a szóbanforgó bűncselekmény csak a két Állam egyikének jogszabályai szerint büntethető halálbüntetéssel;

2. ha az a bűncselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, a Megkeresett Államban büntető eljárás tárgyát képezi vagy azt egy harmadik Államban már elbírálták.

46. Cikk

A kiadatást nem engedélyezik, ha a Megkeresett Államnak komoly okai vannak azt hinni, hogy valamely köztörvényes bűncselekménnyel indokolt kiadatási kérelmet azért terjesztettek elő, mert az adott személyt faji, vallási, nemzetiségi megfontolásokból, vagy politikai nézetei miatt kívánják büntető eljárás alá vonni vagy megbüntetni vagy, hogy ezen személy helyzete valamely említett okból súlyosabbá válhat.

47. Cikk

1. A kiadatási kérelmet írásban kell elkészíteni és diplomáciai úton kell előterjeszteni.

2. A kérelemhez mellékelni kell:

a) az elítélést tartalmazó határozat vagy elfogatóparancs, illetőleg más, azonos joghatályú, a Megkereső Állam joga által előírt formában kibocsátott irat eredeti példányát vagy hiteles kiadmányát;

b) azon cselekmények leírását, amelyek miatt a kiadatást kérik, feltüntetve elkövetésük idejét és helyét, minősítésüket és a rájuk alkalmazandó jogszabályi előírásokat, valamint ezeknek a rendelkezéseknek egy másolatát;

c) a kiadni kért személy lehető legpontosabb adatait és minden más olyan jellegű információt, amely személyazonosságának és állampolgárságának megállapítására alkalmas.

48. Cikk

1. Sürgős esetben a Megkereső Állam igazságügyi hatóságai a kiadatás érdekében kérhetik a kiadni kért személy ideiglenes letartóztatását.

2. Az ideiglenes letartóztatás iránti kérelemben utalni kell a 47. Cikk 2. bekezdésének a) pontjában említett valamely irat tényére. Meg kell továbbá jelölni az elkövetett bűncselekményt, a kiszabható vagy kiszabott büntetés tartamát, a bűncselekmény elkövetésének időpontját és helyét, valamint minél több olyan információt, amely lehetővé teszi a kiadni kért személy személyazonosságának és tartózkodási helyének a megállapítását.

3. A kérelmet a Megkeresett Állam igazságügyi hatóságaihoz közvetlenül, postai vagy távirati úton vagy bármilyen más olyan módon kell megküldeni, ami írásbeli nyomot hagy maga után.

4. Ha a kérelem szabályszerűnek látszik, annak a Megkeresett Állam igazságügyi hatóságai a saját államuk jogszabályai szerint helyt adnak. A megkereső hatóságot haladéktalanul tájékoztatni kell.

49. Cikk

1. Az ideiglenes letartóztatást meg kell szüntetni, ha a Megkeresett Állam a letartóztatástól számított húsz napos határidőn belül nem kapta meg a kiadatási kérelmet és a 47. Cikk 2. pontjában említett iratokat.

2. Az ideiglenes letartóztatás semmiképpen sem haladhatja meg a letartóztatás napjától számított negyven napot.

3. Az ideiglenes szabadlábra helyezés bármikor lehetséges, de a Megkeresett Állam köteles minden olyan intézkedést megtenni, amit szükségesnek tart a kiadni kért személy szökésének elkerülése érdekében.

4. A szabadlábra helyezés nem zárja ki az ismételt letartóztatást és a kiadatást, ha a kiadatási kérelem utólag érkezik.

50. Cikk

Ha a Megkeresett Állam további információkat tart szükségesnek az e részben foglalt összes feltételek teljesítéséhez, és ha megítélése szerint a hiány pótolható, erről diplomáciai úton értesíti a Megkereső Államot. A Megkeresett Állam határidőt tűzhet ki ezen információk megküldésére.

51. Cikk

Ha a kiadatást egyszerre több állam kéri, akár ugyanazon, akár különböző cselekményekért, a Megkeresett Állam szabadon dönt, az összes körülmény, különösen a későbbi kiadatás lehetőségének, a kérelmek időpontjainak, a bűncselekmények egymáshoz viszonyított súlyának és elkövetési helyének, valamint a kiadni kért személy állampolgárságának a figyelembevételével.

52. Cikk

1. A Megkeresett Állam jogainak vagy harmadik személyek jogainak sérelme nélkül és a Megkereső Állam kérelmére, a Megkeresett Állam lefoglalja és a büntető jogszabályaiban előírt eljárás szerint átadja azokat a tárgyakat:

a) amelyek tárgyi bizonyítékul szolgálhatnak;

b) a bűncselekményből származó olyan tárgyakat, amelyeket a kiadni kért személy átadása előtt vagy után találtak meg;

c) amelyeket a bűncselekményből eredő tárgyak ellenszolgáltatásaként szereztek meg.

2. Ezeket a tárgyakat és értékeket akkor is át kell adni, ha a kiadatásra a kiadni kért személy halála vagy szökése következtében nem kerülhet sor.

3. Ha a Megkeresett Állam, vagy harmadik személy ezekre a tárgyakra jogot szerzett, ezeket a Megkereső Állam területén folytatott büntető eljárás befejeztével a lehető legrövidebb időn belül és költségmentesen a Megkeresett Államnak vissza kell szolgáltatni.

53. Cikk

1. A Megkeresett Állam a kiadatásra vonatkozó határozatát a Megkereső Állammal diplomáciai úton közli.

2. A kérelem teljes, vagy részleges megtagadását indokolni kell.

3. A kérelem elfogadása esetén a Megkeresett Állam a legalkalmasabb módon meghatározza a kiadandó személy átadásának helyét és időpontját, és erről kellő időben előre tájékoztatja a Megkereső Államot.

4. Az e Cikk 5. bekezdése szerinti eset fenntartásával, abban az esetben, ha a kiadni kívánt személyt a megállapított időpontban nem veszik át, az említett időponttól számított tizenöt nap elteltével szabadlábra lehet helyezni; és feltételenül szabadlábra kell helyezni harminc nap elteltével. A Megkeresett Állam megtagadhatja az ugyanazon cselekmény miatti kiadatását.

5. Az olyan kivételes körülményekről, amelyek a kiadandó személy átadását vagy átvételét megakadályozzák, az érintett Állam a másik Államot a határidő lejárta előtt tájékoztatja. A két Állam másik időpontban és másik átadási helyben állapodhat meg. Ebben az esetben az előző bekezdés rendelkezései alkalmazandók.

54. Cikk

1. Mégha a kiadni kért személyt más bűncselekmény miatt, mint ami a kiadatási kérelem alapjául szolgál, a Megkeresett Államban büntető eljárás alá vonták, és el is ítélték, a Megkeresett Állam a kiadatási kérelem felől az 53. Cikk 1. és 2. bekezdéseiben előírt feltételek mellett dönteni, és a Megkereső Állammal döntését közölni tartozik. A kiadatási kérelem elfogadása esetén azonban a kiadni kért személy átadását mindaddig el kell halasztani, amíg a Megkeresett Állam igazságszolgáltatási érdekei nem teljesültek. A kiadatásra ilyenkor az 53. Cikk 3. bekezdésének megfelelően meghatározott időpontban kerül sor; ugyanezen Cikk 4. és 5. bekezdéseit alkalmazni kell.

2. E Cikk rendelkezései nem képezik akadályát annak, hogy a kiadni kért személyt ideiglenesen átadják a Megkereső Állam igazságügyi hatóságai előtt történő megjelenés céljából, azzal a kifejezett feltétellel, hogy őrizetben marad, majd visszaszállításra kerül, mihelyt az említett hatóságok határoztak.

55. Cikk

A kiadott személy nem vonható büntető eljárás alá, nem ítélhető el, nem vehető őrizetbe valamely büntetés végrehajtása céljából, és személyi szabadsága semmilyen más módon sem korlátozható az átadása előtt elkövetett más bűncselekmény miatt, mint ami a kiadatását megalapozta, a következő esetek kivételével:

a) ha a kiadó ország ahhoz hozzájárul. Ebben az esetben erre irányuló kérelmet kell előterjeszteni a 47. Cikkben megjelölt iratok és egy olyan bírósági jegyzőkönyv kíséretében, amely tartalmazza a kiadott személynek a kiadatás terjedelmére vonatkozó nyilatkozatait és kinyilvánítja, hogy számára a Megkeresett Állam hatóságai előtti védekezés lehetőségét biztosítják;

b) ha a kiadott személy, bár módjában lett volna ezt megtenni, a végleges szabadlábra helyezését követő harminc napon belül nem hagyta el annak a Megkereső Államnak a területét, amelynek őt kiadták, vagy ha oda, miután azt elhagyta visszatért.

56. Cikk

Ha a vád tárgyává tett cselekmény minősítése az eljárás folyamán módosul, a kiadott személyt csak annyiban lehet büntető eljárás alá vonni, vagy elítélni, amennyiben az minősítés szerinti bűncselekmény törvényi tényállási elemei a kiadatást lehetővé tennék.

57. Cikk

Az 55. Cikk b) pontjában foglalt eset kivételével, a Megkeresett Állam hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a Megkereső Állam harmadik Államnak adhassa ki a neki átadott személyt. Ebből a célból a Megkereső Államnak a Megkeresett Államhoz kérelmet kell intéznie, amihez mellékelnie kell a harmadik Állam által előterjesztett iratok másolatát.

58. Cikk

1. A másik Állam részére valamely harmadik Állam által kiadott személynek a két Állam egyike területén való átszállítása útján történő kiadatását diplomáciai úton előterjesztett kérelem alapján lehet engedélyezni. A kérelemhez mellékelni kell annak megállapításához szükséges iratokat, hogy kiadatási bűncselekményről van szó. A saját állampolgár átszállítása mindazonáltal megtagadható.

2. Légi úton történő szállítás esetén a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:

a) ha leszállást nem irányoznak elő, a Megkereső Állam tájékoztatja azt az Államot, amelynek a területén átrepülnek és tanúsítja a 47. Cikk 2. bekezdés a) pontja szerinti iratok meglétét. Kényszerleszállás esetén ez a nyilatkozat a 48. Cikkben foglalt ideiglenes letartóztatásra vonatkozó kérelem joghatásaival jár, és a Megkereső Állam az átszállítás iránt szabályszerű kérelmet terjeszt elő;

b) ha leszállást irányoznak elő a Megkereső Állam az átszállítás engedélyezése iránt a Megkeresett Államhoz a jelen Cikk első pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelő kérelmet terjeszt elő.

3. Abban az esetben, ha az átszállítás iránt a Megkeresett Állam szintén kéri a kiadatást, az átszállítás elhalasztható, amíg a kiadni kért személy eleget nem tett az ezen Állam igazságszolgáltatása által megszabott követelményeknek.

59. Cikk

1. A kiadatási eljárás által a Megkeresett Állam területén okozott költség ezt az Államot terheli.

2. A Megkeresett Állam területén történő átszállítás által okozott költségek a Megkereső Államot terhelik.

60. Cikk

A kiadatás iránti kérelmeket, valamint az e Rész végrehajtása körében előterjesztendő okmányokat a Megkereső Állam nyelvén kell megszerkeszteni és azokhoz a Megkeresett Állam nyelvén avagy angol vagy francia nyelven készült hivatalos fordítást kell mellékelni.

NEGYEDIK RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

61. Cikk

A szerződés értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos vitákat diplomáciai úton kell rendezni.

62. Cikk

A Szerződő Államok értesítik egymást azon eljárások lefolytatásáról, amelyeket alkotmányuk a jelen szerződés hatályba léptetéséhez megkíván; a szerződés az utolsó értesítés keltétől számított hatvanadik napon lép hatályba.

63. Cikk

A két Állam bármelyike jogosult a szerződést bármikor felmondani, a másik Félhez diplomáciai úton intézett írásbeli értesítéssel; ebben az esetben a felmondás az értesítés kézhezvételének napját követő egy év múlva lép hatályba.

MINDENNEK HITELÉÜL a két Állam kellően felhatalmazott képviselői a szerződést aláírták és pecsétjükkel látták el.

Készült Kairóban, 1987. december 14. napján, két példányban, magyar, arab és francia nyelven. Mindhárom szöveg egyaránt hiteles. Eltérés esetén a francia szöveg irányadó.

A Magyar Népköztársaság nevében

Várkonyi Péter s. k.,

külügyminiszter

Az Egyiptomi Arab köztársaság nevében

Farouk Seif El-Nasr s. k.,

igazságügyminiszter

3. §[2] E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1988. év október hó 4. napjától kell alkalmazni. Végrehajtásáról az igazságügyért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.

Dr. Straub F. Brúnó s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Katona Imre s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára