50/1989. (XII. 28.) PM rendelet

az állami biztosításfelügyelet egyes kérdéseiről szóló 14/1987. (IV. 13.) PM rendelet módosításáról

1. §

A 14/1987. (IV. 13.) PM rendelet 3. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"3. § (1) A biztosítók tevékenységi körüknek megfelelően a következő tartalékokat képzik és számolják el mérlegkészítéskor különféle ráfordításaik között: [R. 6. § (2) bek.]

a) életbiztosítási díjtartalék;

b) felelősségbiztosítási járadéktartalék;

c) függőkárok tartaléka;

d) díjvisszatérítési tartalék;

e) káringadozási tartalék.

A biztosítástechnikai tartalékok a viszontbiztosításba adott hányaddal csökkentendők.

(2) A biztosítók a mérlegévben befolyt, de nem a mérlegévet illető biztosítási díjakat a mérlegben díjátviteli tartalékként mutatják ki. (1. sz. melléklet)

(3) Az életbiztosítási kötelezettségek fedezetéi jelentő díjtartalék a következők szerint számítandó:

a) Amíg a díjtartalék az Állami Biztosításfelügyelet által jóváhagyott biztosításmatematikai alapelvek szerint technikai okok miatt nem számítható, az 1989. december 31-i mérlegben kimutatott életbiztosítási díjtartalékot a 2. sz. mellékletben közölt módszer szerint kell tovább képezni.

b) Attól az üzleti évtől, amelytől a díjtartalék biztosításmatematikai elvek szerinti képzése technikailag megoldható, a tartalék már csak a módozat üzlettervében szereplő, az Állami Biztosításfelügyelet által jóváhagyott biztosításmatematikai tartalékszámítási elv és képlet alapján képezhető.

Az életbiztosítási díjtartalék képzésénél 1991-től már csak a b) pont szerinti módszer követhető.

(4) A felelősségbiztosításokból származó járadékfizetési kötelezettségek fedezetére szolgáló tartalék az Állami Biztosításfel ügyelet által elfogadott biztosításmatematikai alapelveknek megfelelően a járadékképzési kötelezettségek jelen értéke szerint képzendő.

(5) A függőkárok tartaléka a tárgyév végéig

- bekövetkezett, de még nem rendezett károk

fedezetére szolgál.

Ezen kötelezettségek nagyságát a már felmért károknál számítani, a többinél a múltbeli tapasztalati értékek alapján becsülni kell. (3. sz. melléklet.)

(6) A díjvisszatérítési tartalékot azokra a szerződésekre kell képezni, amelyeknél kármentesség alapján a biztosítottnak a mérlegzárásig bonus igénye keletkezett.

A tartalék a mérlegévet megelőző év adatai alapján becsléssel képzendő. (4. sz. melléklet.)

(7) A káringadozási tartalékot azon kockázatokat tartalmazó üzletágakban kell képezni, ahol a kárkiegyenlítődés csak az évek között valósul meg. (5. sz. melléklet.)

(8) Az 1990. évi mérlegkészítéskor az 1990. január 1. előtt érvényes és a jelen rendelettel hatályba lépő szabályozás szerint is el kell végezni a tartalékképzést. A kettő közötti [egyrészről a kockázati tartalék és a jelen rendelet 1. § (1) c)., d., e. pontja szerinti biztosítástechnikai tartalékok] különbséget 1990. és 1994. között kell elszámolni úgy, hogy 1990-ben a különbség 15%-át, 1991-93-ig évi 20%-át, 1994-ben 25%-át. Ez a rendelkezés az életbiztosítási díjtartalék és a felelősségbiztosítási járadéktartalék képzésére nem vonatkozik.

(9) A biztosítástechnikai tartalék fedezetéül szolgáló pénzeszközök csak a biztosítási szolgáltatások fedezetére használhatók. A felhasználás összegével a biztosítóintézet különféle bevételeit kell növelni.

(10) Az életbiztosítási díjtartalék és a felelősségbiztosítási járadéktartalék hasznosítása során

- az üzlettervben jóváhagyott számításszerű kamatlábnak megfelelő hozamot

- a többlethozamnak a feltételszerű szolgáltatások fedezetére szolgáló részét

a tartalékba kell helyezni;

- a többlethozam előbbit meghaladó részének 50%-át a biztosítottaknak vissza kell juttatni. Ennek rendszerét esetenként az üzlettervben kell jóváhagyatni.

(11) A biztosítástechnikai tartalékok többi fajtájának hasznosításából származó bevétel a tartalékok növelésére fordítható."

2. §

A 14/1987. (IV. 13.) PM rendelet 4. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"4. § (1) A biztosító biztosítástechnikai tartalékait az alábbiak szerint fektetheti be:

a) készpénzbe és három hónapnál rövidebb lejáratú betétbe;

b) a tartalékoknak legalább 35%-át három hónapnál hosszabb lejáratú betétbe;

c) legalább 25%-át a Magyar Nemzeti Banknál elhelyezett három hónapnál hosszabb lejáratú betétbe, illetőleg az állam vagy az MNB által kibocsátott értékpapírba;

d) legfeljebb 10%-át egyéb értékpapírba;

e) legfeljebb 20%-át vállalkozásban és pénzintézetben szerzett tartós részesedésként;

f) legfeljebb 10%-át ingatlan-tulajdonba.

(2) A biztosító a függő károk tartalékát, a díjvisszatérítési tartalékot, a díjátviteli tartalékot és a káringadozási tartalékot úgy fektetheti be, hogy az (1) bek. a) és b) pontjában meghatározott befektetés mértékének e tartalékok 80%-át el kell érni.

(3) A Felügyelet engedélyével lehet eltérni az (1) bekezdésben meghatározott tartalékbefektetési rendtől."

3. §

Ez a rendelet 1990. január 1-jén lép hatályba.

Dr. Békesi László s. k.,

pénzügyminiszter

1. számú melléklet

A díjátviteli tartalék

A biztosítási díj mindig adott (ún. biztosítási) időszakra vonatkozik.

Ha a biztosítási időszak nem esik egybe a mérlegévvel, a biztosítási díjak könyvelésénél a biztosítási időszakból csak a mérlegévet illető aránylagos díj könyvelhető el díjbevételként. A következő év(ek)et illető díj mérlegzárásig ún. "előre fizetményként" kezelendő, mérlegzáráskor pedig a díjátviteli tartalékba helyezendő.

2. számú melléklet

= A mérlegkészítési év elejének megfelelő állapot (az elmúlt év vége)

- Hozzáadva:

- a mérlegévben elszámolt kármegelőzési költségekkel csökkentett nettó díjak,

- a korrigált számításszerű kamatok

- Levonva:

- a mérlegévben kifizetett károk.

- A mérlegkészítési év végének állapota.

A korrigált számításszerű kamat: T * r + (P-K) (1 + i/2)

T = előző évi tartalék

r = 1 + i

P = folyó évi díj (levonva a működési költségeket)

K = kár- és kármegelőzési költség

i = kamat

3. számú melléklet

A függőkárok tartaléka

A tartalék képzésénél a mérlegkészítési évet követő év január 30-ig bejelentett, naplózott, de még véglegesen nem rendezett károkat a kárnaplóból kell az alábbiak szerint számba venni:

- A már felmért, megállapított, csak pénzügyileg nem rendezett károkat a biztosítási tevékenység elszámolt önköltségeként (kárként) kell kimutatni.

- A bejelentett, de még fel nem mért károknál a várható kárkifizetés nagyságát a kárbejelentés alapján egyenként becsülni kell. A becsült kárösszegek képezik a függőkárok tartalékát.

4. számú melléklet

Díjvisszatérítési tartalék

A díjvisszatérítési tartalék a mérlegévet illetően a káralakulástól függő, a feltételekben meghatározott bonus-igények (biztosítói kötelezettségek) kimutatása.

Megfelelő számítógépes nyilvántartás hiányában a díjvisszatérítési tartalék becsléssel is megállapítható.

A mérlegév január hónapjában kifizetett kármentességi visszatérítéseknek a mérlegévet megelőző év casco-díjbevételéhez viszonyított százalékos aránya adja meg a mérlegév casco-díjbevételéből a díjvisszatérítési tartalékba helyezendő összeg nagyságát.

5. számú melléklet

A káringadozási tartalék

1. A biztosítók a saját kockázatukban tartott (a direkt-üzlet viszontbiztosításba nem adott része, illetve a viszontbiztosításba vállalt) üzlet biztosítástechnikai feleslegének a 3. pontban meghatározott üzletáganként differenciált részét a káringadozási tartalékba kell hogy tegyék.

2. Biztosítástechnikai feleslegnek minősül a biztosítási díjnak a károkat és a biztosító működését fedező ráfordításokat meghaladó része.

3. A biztosítástechnikai feleslegek elkülönítve kezelendők a közvetlen (direkt) és a közvetett (indirekt) üzlet vonatkozásában; a direkt üzleten belül elkülönített kezelés indokolt a következő üzletágakra: álló- és forgóeszközbiztosítások, növénybiztosítások, állatbiztosítások, gépjárműbiztosítások, lakossági vagyonbiztosítások. Ezen üzletágak tartalmát az Állami Biztosításfelügyelet hagyja jóvá.

Az álló- és forgóeszközbiztosítási, növénybiztosítási és állatbiztosítási üzletágban a biztosítástechnikai felesleg 60%-át, a gépjármű és lakossági vagyonbiztosítás üzletágban a 40%-át kell tartalékba helyezni.

4. Azokban az években, amelyekben az előzőekben felsorolt üzletágak egyikében biztosítástechnikai veszteségek keletkeznek, ezen veszteségeket az adott üzletághoz rendelt káringadozási tartalékból kell fedezni. Az igénybevétel az egyes fajtáknál maximum az előző évi mérlegben az adott üzletágra kimutatott káringadozási tartalék mértékéig terjedhet.

5. Ha a káringadozási tartalék bármelyik üzletágban a saját kockázatokra eső évi díjbevétel 20%-át eléri, további tartalékfeltöltést előirányozni nem lehet mindaddig, ameddig a tartalék az igénybevételen keresztül nem kerül ismét a saját kockázatokra eső díj 20%-a alá.