14/1987. (IV. 13.) PM rendelet

az állami biztosításfelügyelet egyes kérdéseiről

Az állami biztosításfelügyeletről szóló 56/1986. (XII. 10.) MT rendelet (továbbiakban: R.) végrehajtására a következőket rendelem;

1. §

(1) A biztosítási tevékenység folytatásához felsőfokú szakképesítéssel és legalább ötéves szakmai gyakorlati idővel rendelkező

a) üzletág-vezető,

b) vezető matematikus,

c) vezető jogtanácsos,

d) vezető orvos (élet- és betegségbiztosítás, illetőleg balesetbiztosítás folytatása esetén)

alkalmazása szükséges.

(2) Az (1) bekezdés a)-d) pontjában felsorolt személyek részletes biztosítási szakmai képesítési feltételeit a pénzügyminiszer előírhatja.

(3) A biztosítási tevékenység folytatásához:

a) üzleti, ügyfélszolgálati, kárrendezési, valamint kifizető tevékenységek ellátására szolgáló (központi és hálózati) helyiségek, illetőleg más szervekkel e célra kötött megállapodás,

b) a folyamatos nyilvántartás, adatszolgáltatás, adatfeldolgozás információs rendszerei és eszközei, illetőleg e rendszerek és eszközök üzemeltetésére más szervekkel kötött megállapodás szükséges.

(4) A Felügyelet az (1) és a (3) bekezdésben meghatározott személyi és tárgyi feltételek teljesítésére legfeljebb két évre halasztást engedélyezhet.

2. §

(1) A biztosítási szabályzatokkal (R. Melléklet 4. pont) azonos elbírálás alá esnek azok az általános szerződési feltételek, amelyek a biztosítási szabályzatok keretei között a biztosítási ágazatok egyes altípusainak részleteit, illetőleg eltéréseit tartalmazzák, függetlenül attól, hogy azok új szabályzatban vagy függelékben (záradékban) szerepelnek.

(2) A biztosító - a szerződő fél egyéni igényeinek megfelelően - a szerződésben a szabályzattól eltérhet; a biztosított, illetőleg a kedvezményezett terhére történő eltérésre a szerződéskötés előtt a szerződő (biztosított) figyelmét írásban fel kell hívni.

(3) A szabályzatokat az egyes szerződések (kötvények) szövegébe fel kell venni, illetőleg azokhoz teljes terjedelemben csatolni kell.

3. §[1]

(1) A biztosítónak kötelezettségei teljesítése érdekében ráfordításai közölt, az általa folytatott biztosítási ágazatok függvényében, a saját kötésű és a viszontbiztosításba vett üzletekre külön-külön kimutatva, az alábbi biztosítástechnikai tartalékokat kell megképeznie:

a) meg nem szolgált díjak tartaléka;

b) matematikai tartalék

ba) életbiztosítási díjtartalék,

bb) betegségbiztosítási díjtartalék,

bc) balesetbiztosítási járadéktartalék,

bd) felelősségbiztosítási járadéktartalék;

c) függő károk tartaléka;

d) eredménytől függő díjvisszatérítési tartalék;

e) eredménytől független díjvisszatérítési tartalék;

f) káringadozási tartalék;

g) nagy károk tartaléka;

h) egyéb biztosítástechnikai tartalékok

ha) törlési tartalék,

hb) céltartalék várható biztosítási veszteségekre.

Az egyes biztosítástechnikai tartalékfajták képzését és felhasználását az 1-8. számú mellékletek tartalmazzák.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül a b) és az f) pont kivételével viszontbiztosítóval szemben fennálló követelés is állhat.

(3) Mindaddig, amíg a kötelezettség fennáll, a biztosítástechnikai tartalékok csak a biztosítási szolgáltatások és azok ráfordításainak fedezetére használhatók fel.

(4) A matematikái tartalék hasznosítása során az üzlettervben jóváhagyott számításszerű kamatlábnak megfelelő hozamot a tartalékba kell helyezni. Az ezt meghaladó hozam minimum 50 %-át a biztosítottaknak, illetve járadék jogosultaknak vissza kell juttatni.

A befektetési hozam terhére vállalt feltélelszerű szolgáltatások részéi képezik a kötelezően visszajuttatandó többlethozamnak.

4. §[2]

(1) A biztosító biztosítástechnikai tartalékait az alábbiak szerint fektetheti be:

a) készpénzbe és három hónapnál rövidebb lejáratú betétbe;

b) a tartalékoknak legalább 35%-át három hónapnál hosszabb lejáratú betétbe;

c) legalább 25%-át a Magyar Nemzeti Banknál elhelyezett három hónapnál hosszabb lejáratú betétbe, illetőleg az állam vagy az MNB által kibocsátott értékpapírba;

d) legfeljebb 10%-át egyéb értékpapírba;

e) legfeljebb 20%-át vállalkozásban és pénzintézetben szerzett tartós részesedésként;

f) legfeljebb 10%-át ingatlan-tulajdonba.

(2) A biztosító a függő károk tartalékát, a díjvisszatérítési tartalékot, a díjátviteli tartalékot és a káringadozási tartalékot úgy fektetheti be, hogy az (1) bek. a) és b) pontjában meghatározott befektetés mértékének e tartalékok 80%-át el kell érni.

(3) A Felügyelet engedélyével lehet eltérni az (1) bekezdésben meghatározott tartalékbefektetési rendtől.

5. §[3]

A biztosítók - ideértve a biztosító szövetkezetet és a biztosító egyesületet is - az illetékekről szóló, módosított 1990. évi XCIII. tv. 67. §-a alapján a biztosításfelügyeleti eljárási, szakértői, információs és tudományos szolgáltatások igénybevételéért igazgatási szolgáltatási díjat fizetnek. A díj mértéke a biztosítók éves díjbevételének két ezreléke. A díjat negyedéves részletekben a tárgynegyedévet követő hó 15. napjáig kell a Felügyelet számlájára átutalni.

6. §

(1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

(2) A már működő biztosítók a személyi feltételek meglétét e rendelet hatálybalépésétől számított 30 napon belül a Felügyeletnél igazolni kötelesek.

(3)[4] Az 1. §-ban foglalt tartalékképzési szabályokat első alkalommal az 1992. évi éves beszámoló elkészítésekor kell alkalmazni.

(4)[5] A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási üzletágban a függőkár tartalék és a bekövetkezett, de még be nem jelentett károk (késői károk) tartalékának (IBNR), valamint a törlési tartaléknak a képzésére és felhasználására a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjkalkulációjának és eredményelszámolásának rendjéről szóló 17/1992. (VI. 10.) PM rendelet 1. számú mellékletében foglalt előírásokat kell alkalmazni.

(5)[6] Az 1986-ban alakult biztosítók jogutódai részére a tartalékképzésre az Állami Biztosításfelügyelel által kiadott egyedi szabályozás annak hatályának lejártáig alkalmazható.

Dr. Medgyessy Péter s. k.,

pénzügyminiszter

1. számú melléklet[7]

A meg nem szolgált díjak tartaléka

1. A meg nem szolgált díjak tartaléka a tárgyév, illetve az az megelőző évek folyamán előírt díjakból - az azokra felmerült költségek figyelembevételével - képzett tartalék, amely a tárgyévet követő év(ek) kötelezettségeinek fedezetére szolgál.

2. A meg nem szolgált díjak tartalékát a biztosító állal művelt valamennyi ágazatra meg kell képezni az egyszeri díjas élet- és járadékbiztosítások kivételével.

3. A meg nem szolgált díjat - lehetőség szerint - szerződésenként kell megállapítani. Ez történhet a tárgyévet, illetőleg az az követő időszakot megillető díjrész folyamatos különválasztásával vagy a tárgyév végén a szerződésállomány lételes átvizsgálásával.

4. A meg nem szolgált díjak összege közelítő eljárással is megállapítható, ha az eljárás az egyedi értékeléssel közel azonos eredménnyel jár. A becslésnél figyelembe kell venni a szerződések időtartamát és a díjfizetés gyakoriságát. A számítások havonta és az év végén a meglévő szerződések alapján egyszerre is elvégezhetők.

Csoportos számbavétel esetén, ha a havi díjak esedékessége a hónap közepére számított, akkor 1/24-elést, ha a hónap elejére, akkor 1/12-elést, ha pedig a negyedéves díjak a negyedév közepén esedékesek, akkor 1/8-olást kell alkalmazni.

Adagolási módszer alkalmazható az egy évnél rövidebb időtartamú nagy tömegű biztosítások esetében, ha a díjakat a tartarom egészére a biztosítás megkötésekor megfizetik. Ezeknél a szerződéseknél a 60 napot meg nem haladó tartamú szerződések díját a tárgyévre lehet elszámolni, az ezt meghaladó biztosítások díját tapasztalati számok alapján kell megosztani.

5. A viszontbiztosított állomány tartalékának kiszámításánál arányos szerződés esetén a viszontbiztosításba adott részre jutó tartalék a következő évet megillető díjelőírás és a viszontbiztosítási hányad szorzata. A viszontbiztosítási hányad a viszontbiztosításba átadott díj és a jutalék különbözetének hányadosa a díjelőíráshoz. Nem arányos viszontbiztosítási szerződések esetén az elszámolások a szerződések alapján történnek.

6. A díjelőírás összegét csökkenteni kell az arra ténylegesen felmerült szerzési és díjbeszedési ráfordításokkal. Ezek nagysága a kalkulációs és utókalkulációs adatokból becsléssel is megállapítható a módozat jutalékfizetési, díjbeszedési és díjfizetési sajátosságainak figyelembevételével.

A díjak elhatárolását ezt követően kell elvégezni.

2. számú melléklet[8]

Matematikai tartalék

1. A matematikai tartalék azon biztosítások alapján képzett tartalékokat foglalja magában, amelyeket a módozatterv szerint biztosításmatematikai elvek alapján kell képezni.

Ezek a következők:

a) életbiztosítási díjtartalék;

b) betegségbiztosítási díjtartalék;

c) balesetbiztosítási járadéktartalék;

d) felelősségbiztosítási járadéktartalék.

2. A matematikai tartalékszükségletet az Állami Biztosításfelügyelet által a módozattervben jóváhagyott tartalékszámítási elvek és képletek alapján egyénenként kell kiszámítani a mérleg fordulónapján érvényben lévő szerződésekre és járadékjogosultakra vonatkozóan. A csoportos biztosításoknál a tartalékszükségletet - a kollektív díjtartalékkal rendelkező biztosítások kivételével - biztosítottanként kell megállapítani.

Az egyedi tartalékszükségletek összegzéséből adódik a biztosító díjtartalékának, illetve járadéktartalékának a mérleg fordulónapjára számított aktuális értéke.

3. A matematikai tartalékokat a viszontbiztosításba vett élet- és betegségbiztosításoknál a viszontbiztosítási szerződésből adódó számítási alapokból, más ágazatoknál az elsődleges biztosítók által megadott tartalékszükséglet alapján kell kiszámítani. Ha az elsődleges biztosítók tarlalékszükséglete nem, vagy csak részben ismert, akkor a tartalékot a biztosítónak kell kiszámítani vagy becsülnie.

A viszontbiztosításba adott állománynál a viszontbiztosítók részesedését a viszontbiztosítási szerződések alapján kell számba venni.

A) Életbiztosítási díjtartalék

1. Az életbiztosítási díjtartalék az életbiztosítási szerződésekből eredő kötelezettségek fedezetére szolgál. A tartalék részét képezi az elérési és vegyes életbiztosítások, valamint az életjáradék biztosítások megtakarítási tartaléka, valamint a tiszta kockázati, illetve haláleseti kockázatot is tartalmazó vegyes életbiztosítások kockázati díjaiból képzett ún. öregedési tartalék.

2. Az elérési és vegyes életbiztosítások, valamint a halasztott kezdetű járadékbiztosítások esetében a tartalék nagysága az azonos időpontra számítolt összes kötelezettségvállalás és a bevételek várható értékének különbözete.

A már indított járadékok esetében a tartalék a jövőbeni járadékszolgáltatások és a várható költségek jelen értékével kell hogy megegyezzen.

Megengedett a reprospektív tartalékszámítás is.

3. Az öregedési tartalék a három évnél hosszabb távú kockázati életbiztosítások díjszükségletének kiegyenlítésére szolgál, ha a díjak a tartam alatt változatlanok, vagy ahol a díjak változása nem követi a kockázat növekedését.

4. Az életbiztosítási díjtartalék a szolgáltatások fedezetén kívül magában foglalja az egyszeri díjas járadékbiztosítások és a díjmentesített életbiztosítások esetében a díjmentesített években felmerülő költségekre, illetve ráfordításokra képzett tartalékokat is.

5. Az életbiztosítási ágban a biztosítástechnikai tartalékoknál elért többlethozamból a biztosítottaknak - a biztosító döntésének megfelelően - visszajuttatott rész legkésőbb a tárgyévet követő év végén kerül átvezetésre az eredménytől függő díjvisszatérítési tartalékból az életbiztosítási díjtartalékba.

B) Betegségbiztosítási díjtartalék

1. Ha a betegbiztosítások díja a szerződés időtartama alatt változatlan vagy nem azonos a kockázathoz adott időpontban szükséges díjjal, akkor a betegségbiztosítást végző biztosító köteles a betegségbiztosításban keletkező díjaiból öregedési tartalékot képezni.

2. Az öregedési tartalékot a biztosító az ügyfél felmondása vagy más biztosítóhoz történő átjelentkezése esetén nem köteles visszajuttatni.

C) Balesetbiztosítási járadéktartalék

1. A biztosítónak balesetbiztosítási járadéktartalékot a járadékfizetési kötelezettséget is tartalmazó balesetbiztosításoknál a járadékfizetési kötelezettséggel járó biztosítási események és várható költségek után kell képeznie. A tartalék kamataival együtt fedezi a járadékkifizetések folyósítását.

2. A járadék, annak megállapítását követően a legközelebbi mérlegkészítéskor kerül figyelembevételre a balesetbiztosítási járadéktartalékban. Ezzel egyidejűleg a függő kár tartalékban a járadékfizetésre tartalékolt összeget fel kell szabadítani.

D) A felelősségbiztosítási járadéktartalék

1. A felelősségbiztosítási járadéktartalékot a felelősségbiztosításból eredő járadékfizetési kötelezettségek fedezetére kell képeznie a biztosítónak.

2. A járadék megállapítását követően a legközelebbi mérlegkészítéskor kerül figyelembevételre a felelősségbiztosítási járadéktartalékban. Ezzel egyidejűleg a függő kár tartalékban a járadékfizetésre tartalékolt összeget fel kell szabadítani.

3. számú melléklet[9]

A függő károk tartaléka

1. A biztosítónak a mérleg fordulónapjáig bekövetkezett és bejelentett, de még nem vagy csak részben rendezett károkra, biztosítási eseményekre, valamint a még be nem jelentett ún. késői károk fedezetére függő kár tartalékot kell képeznie.

A függő károk tartalékának tartalmaznia kell a kárrendezési ráfordítások fedezetét is.

Azon biztosítási ágazatokban, ahol a biztosító járadék fizetésére kötelezett, a függő kár tartalék tartalmazza a még meg nem állapított járadék fizetésére tartalékolt összegeket.

Ugyancsak a függő károk tartalékában kell számba venni a szállítmánybiztosítások összevont tartalékát.

2. A mérleg fordulónapjáig ismert, de még nem vagy csak részben rendezett káresetekre egyedileg, a kárrendezés kapcsán előreláthatóan felmerülő, az inflációt is tartalmazó ráfordítások figyelembevételével kell a tartalék nagyságát megállapítani. A tartalék meghatározásánál figyelembe kell venni a nagy valószínűséggel érvényesíthető visszkereset vagy kármegosztás várható összegét is.

A még nem rendezett károk egyenkénti értékelése helyett átalányértékelés is megengedett, ha ennek eredménye az egyenkénti értékelést megközelíti.

3. Az előreláthatólag járadékkifizetéssel járó káreseményeknél egyedileg kell becsülni a várható járadék összegét. Ez az összeg a végleges járadékösszeg megállapításáig a függő kár tartalékban marad.

Tartalékot kell képezni a járadékfolyósítással kapcsolatban felmerülő dologi kiadások és egyéb járulékos költségek fedezetére is.

4. A mérleg fordulónapjáig bekövetkezett, de ezen időpontig még be nem jelentett, ún. késői károkra a tartalékot az elmúlt évek tapasztalati adataiból és a szerződésekből kiindulva kell képezni. A biztosítónak az egyes évekre vonatkozóan külön kell gyűjtenie a mérleg fordulónapja után bejelentett károkat, és késői kárként mindig a megelőző 3 év adataiból számított átlagot kell - a várható infláció hatásával együtt - figyelembe vennie.

A rendkívüli körülményeket külön kell becsülni.

Átmenetileg a hároméves átlagolást periódus megteremtődéséig a mérlegévben felmerült károkra teljesített kárkifizetések és az ismert károkra megképzett függő kár tartalék állományának maximum 8%-a vehető késői kárként figyelembe.

Ha a mérlegkészítésig megismert konkrét késői károk összege meghaladja az előbbiekben említett mértékeket, akkor ezen összeg vehető figyelembe.

A késői károkat a függő kár tartalékon belül elkülönítetten kell kezelni. A tartalékolásnál késői kárként figyelembe vett eseteket akkor is késői kárként kell kezelni, ha a kár időközben ismertté vált.

5. A szállítmánybiztosítások díj- és kárelszámolásának jelentős időbeli elhúzódása miatt e módozatoknál a meg nem szolgált díjak, a függő károk és a várható biztosítási veszteségek céltartalékát a biztosító együttesen állapítja meg. Az első évben a képzés a díjelőírás, valamint a költségek és kárkifizetések különbsége, amelyet növelhet az esetleges várható veszteségekre képzett összeg. A következő években a tapasztalati adatokból, az állomány összetételének figyelembevételével, becsléssel kell a tartalékot megállapítani.

4. számú melléklet[10]

Eredménytől függő díjvisszatérítési tartalék

1. Azokban a biztosítási ágazatokban, amelyekben a biztosítási feltételek alapján a biztosítottak részesednek az eredményből, ezt a nyereségrészt az eredménytől függő díjvisszatérítési tartalékba kell helyezni és szerepeltetni mindaddig, míg az a biztosítottak javára visszajuttatásra nem kerül a szerződési feltételek, illetve a biztosító döntésének megfelelően.

2. Az életbiztosítási többlethozamnak az a része, amelyet a biztosító a tárgyévet követő évben még nem kíván a biztosítottaknak véglegesen visszajuttatni, továbbra is az eredménytől függő díjvisszatérítési tartalékban marad. A tartalékban maradó összeg azonban nem haladhatja meg a biztosító visszajuttatásra szánt eredménye adott évi összegének 10%-át.

3. A betegségbiztosítási díjtartalék hozamából átvezetett összeg a mérlegzárást követő évben a biztosító döntésének megfelelően kerül felhasználásra. A visszajuttatás konkrét módjáról a biztosító dönt, a döntéséről köteles az Állami Biztosításfelügyeletet a mérlegzárást követő év május 31-ig tájékoztatni.

4. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ágazat eredménytől függő díjvisszatérítési tartalékának szabályait a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjkalkulációjának és eredményelszámolásának rendjéről szóló 17/1992. (VI. 10.) PM rendelet 1. számú melléklete tartalmazza.

5. számú melléklet[11]

Eredménytől független díjvisszatérítési tartalék

1. Amennyiben a biztosítási szerződés kármentesség vagy alacsony káralakulás esetén a díj egy részének a visszatérítését tartalmazza, abban az esetben a biztosítónak díjvisszatérítési tartalékot kell képeznie valamennyi olyan szerződésre, amelyeknél a kedvező káralakulás miatt a biztosítottnak díjvisszatérítési igénye van.

2. Az eredménytől független díjvisszatérítési tartalékot a mérleg fordulónapján érvényes szerződések alapján kell megképezni. Amennyiben valamely szerződésnél a mérleg fordulónapján a díjvisszatérítés feltételei fennállnak, abban az esetben tartalékként a várható éves díjvisszatérítési összeg időarányos részét kell megképezni, korrigálva a megelőző 3 év adataiból számított kárgyakorisággal.

3. A kármentességi engedményt tartalmazó módozatok eredménytől független díjvisszatérítési tartalékát a módozattervben, illetve a feltételekben foglaltaknak megfelelően kell képezni.

4. Ha a biztosítási szerződés a többéves kármentesség esetére növekvő mértékű díjvisszatérítést tartalmaz, akkora díjvisszatérítési tartalékban a mérleg fordulónapjáig az addigi káralakulás alapján fennálló visszatérítési tartozáson túl a tartalékképzésnél az is figyelembe kell venni, hogy az ügyfél a kedvező káralakulás esetén magasabb díjvisszatérítésre tart igényt.

5. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnál az eredménytől független díjvisszatérítési tartalék képezését és felhasználását c rendelet 4. számú mellékletének 4. pontjában hivatkozott rendelet tartalmazza.

6. számú melléklet[12]

Káringadozási tartalék

1. A káringadozási tartalék egy-egy ágazat évenkénti kárkifizetésének kiegyenlítésére szolgál a saját megtartású üzleteknél.

2. Káringadozási tartalékot az 50 millió Ft éves díjelőírást meghaladó nem-élet biztosítás ágazataiban kell képezni, ha azok elkülönített eredményelszámolásában a biztosítástechnikai eredmény pozitív előjelű.

3. A tartalékot évente a jég- és hitelbiztosításoknál az adott módozat díjelőírása és az adott módozatra felmerült ráfordítások különbözetének 70%-a, egyéb biztosításoknál 40%-a erejéig lehet képezni.

4. E szabályozás a biztosításmatematikai módszer alkalmazásához minimálisan szükséges 10 évi adatsor megteremtéséig alkalmazható.

5. A tartalékok maximuma a jég- és hitelbiztosítási ágazatnál a tárgyévi díj 100%-a, míg a többi ágazatban azok 20%-a lehet.

6. A tartalék igénybevételére abban az esetben kerülhet sor, ha az adott ágazat biztosítástechnikai eredménye negatív. Az éves felhasználás legfeljebb a biztosítástechnikai veszteség mértékéig terjedhet.

7. Az ágazat művelésének megszűnésekor a tartalékot fel kell szabadítani.

7. számú melléklet[13]

Nagy károk tartaléka

1. A nagy károk tartaléka speciális káringadozási tartalék, amelyet azokra a szerződésekre kell képezni, amelyeknél a lehetséges legnagyobb kár különlegesen magas:

a) a nagy értékek koncentrációja (atomerőmű, környezetszennyezési károk);

b) a kockázat különleges jellege, valamint új, eddig ismeretlen kockázatvállalás (vegyi- és gyógyszerfelelősség, új, eddig ismeretlen technológiai ág biztosítása);

c) szakmai felelősségbiztosítási kockázatok (pl. orvosi, ügyvédi, építészi stb.);

d) károk halmozódása (földrengéskár, járványok) miatt.

2. Az 1, pont a) és b) alponthoz tartozó biztosításoknál az éves díjelőírásból a biztosítónak az adott kockázattal kapcsolatban felmerüli tárgyévben bekövetkezett káresemények kárkifizetései és ráfordításai után fennmaradó díjrész 90%-át kell tartalékba helyezni. A tartalék maximuma az a) és b) pont alá tartozó kockázatok esetében ezen biztosítások éves díjbevételének tízszerese.

A c) pontban foglalt szakmai felelősségbiztosítási károk tartaléka ezen biztosítások éves díjbevételének háromszorosát nem haladhalja meg.

3. Az 1. pont d) alpontban szereplő földrengés- és járvány kockázatra a tartalékot az adott veszélynemre kalkulált, az arra felmerült tényleges ráfordításokkal csökkentett díjrészből kell tölteni mindaddig, amíg a tartalékok nagyságrendje el nem éri az érintett díjrész tízszeresét.

4. Az 1. pont c) alpontban foglalt kockázatok adatbázisának megteremtése érdekében külön kell gyűjteni módozatonként a tárgyévben okozott, de az az követő években bekövetkezett és bejelentett károk keletkezésének időpontját és összegét.

8. számú melléklet[14]

Egyéb biztosítástechnikai tartalékok

A) Törlési tartalék

1. A törlési tartalékot a biztosítónak a kockázat megszűnése, mérséklése, illetve átmeneti szüneteltetése miatti jogos díjvisszatérítésekre, illetve a biztosító mérlegébe beállított, az ügyfelekkel, illetve a biztosításközvetítőkkel szembeni díjkövetelések ugyanezen okból történő helyesbítésére kell képeznie.

2. A törlési tartalék kiszámítása a beszedett díjakból és a díjkövetelésekből a megelőző években beszedett díjakból és díjkövetelésekből - a kockázat megszűnése, mérséklése, illetve átmeneti szüneteltetése miatt - törölt tételek arányában mindig a mérlegével megelőző 3 év állaga alapján történik.

3. A szükséges adatbázis megteremtéséig átmenetileg a tárgyévi, majd az utolsó két év adatai alapján kell az arányszámol meghatározni, felhasználva a törlési okok szerint vezetett statisztikákat.

B) Céltartalék a várható biztosítási veszteségekre

1. A biztosító céltartalékot képezhet az egy vagy több biztosítási módozat saját vagy viszontbiztosításba vett művelése során az olyan nagy valószínűséggel bekövetkező, jövőbeni veszteség fedezetére, amelyet a fennálló szerződések miatt nem, vagy csak a későbbi időszakban tud megszüntetni. Ezt a tartalékot akkor képezheti a biztosító, ha eredménye erre fedezetet nyújt.

2. A várható veszteség nagyságrendjét az adott biztosítási módozatok 2-3 évi adatai alapján készített eredmény-elszámolás és az adott szerződések érvényességéig várható kár- és költségráfordításait alapulvevő kalkulációval kell megállapítani, figyelemmel a módozatok díjkalkulációjára.

3. A várható veszteség kiszámításánál figyelembe kell venni az érdekmúlás vagy egyéb okok miatt megszűnő szerződések, az újonnan megkötött viszontbiztosítási szerződések és a költségtakarékossági intézkedések és a díjak - a szerződések által lehetővé tett - emelésének hatásait is.

4. A várható biztosítási veszteségekre céltartalékot az olyan jármű-, tűz-, egyéb vagyoni és hitelbiztosítási ágazatokban lehet képezni, amelyek éves díjelőírása, illetve díjbevétele meghaladja az 50 millió Ft-ot, továbbá, ha ezen ágazatokra a biztosító elkülönített eredményelszámolást készít.

5. A tartalék megállapításánál alkalmazott feltételeket és metodikát [a díjelőírást, a meg nem szolgált díjak tartalékát, a kárkifizetések (kárgyakoriság, állagkár) alakulását, a függő kár tartalék, a káringadozási tartalék, és a nagy károk tartalékának nagyságát, a költségtényezőket, a passzív viszontbiztosítás hatását, és a módozat tárgyévi eredményelszámolását] az éves beszámoló üzleti jelentésében be kell mutatni.

6. A tartalékot évente a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információkat figyelembe véve, a mérleg fordulónapjára állapítja meg a biztosító az egyéb tartalékokban rendelkezésre álló fedezet beszámításával. A tartalék nagysága az e fedezetet meghaladó várható veszteséggel egyenlő.