25/1990. (II. 13.) MT rendelet

a közgyógyellátásáról

1. §

(1) A közgyógyellátásra jogosult térítésmentesen részesül gyógyszerben és gyógyászati segédeszközben.

(2) A közgyógyellátásra jogosult:

a) az ideiglenesen beutalt, az intézeti elhelyezett, az intézeti és az állami nevelt kiskorú,

b) a rendszeres szociális segélyben részesülő,

c) a pénzellátásban részesülő hadigondozott,

d) a sorkatonai családi segélyben részesülő,

e) a központi szociális segélyben részesülő,

f) a rokkantsági járadékos,

g) aki I-II. csoportbeli rokkantság alapján részesül nyugellátásban, illetve baleseti nyugellátásban,

h) aki után szülője vagy eltartója magasabb összegű családi pótlékban részesül.

(3) Közgyógyellátásra való jogosultsága méltányosságból megállapítható a nem kielégítő egészségi állapotú és rossz szociális helyzetben lévők közül elsősorban annak, aki:

a) a nyugdíjkorhatárnál magasabb életkorú,

b) jövedelme a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el,

c) három vagy több kiskorú gyermekét nevelő nagycsaládos,

és gyógyszer- vagy gyógyászati segédeszköz költsége olyan magas, hogy azt saját, vagy egy háztartásban élő gyermekei egészségi állapota miatt megélhetése tartós veszélyeztetése nélkül viselni nem képes.

(4) Közgyógyellátásra jogosult a (2) bekezdés b)-e) pontjaiban felsorolt személlyel együttélő házastárs, élettárs és kiskorú gyermek is.

2. §

(1) A közgyógyellátásra jogosító igazolványt (a továbbiakban: igazolvány) a jogosult [1. § (2)-(4) bek.] állandó lakóhelye szerint illetékes községi, nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának egységes szakigazgatási szerve, illetőleg a városi megyei városi, fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottsága szociálpolitikai feladatokat ellátó szakigazgatási szerve (a továbbiakban: szakigazgatási szerv) állítja ki.

(2) Az igazolvány kiállítása feltételeinek fennállásáról a szakigazgatási szervet az 1. § (2) bekezdésének f), g), h) pontjában meghatározott jogosultság esetén a járadék, a nyugellátás, illetőleg a családi pótlék folyósítása tárgyában döntő társadalombiztosítási szerv (a munkáltatónál működő társadalombiztosítási kifizetőhely) az 1. § (3) bekezdésében említett esetekben pedig - az egészségi állapot és a gyógyszer vagy gyógyászati segédeszköz költségének hozzávetőleges megjelölésével - a közgyógyellátásra jogosult körzeti- vagy kezelő orvosa értesíti.

3. §

(1) Az 1. § (2) és (4) bekezdése alapján kiállított igazolvány határozatlan időre szól, a jogosultság megszűnéséig, és visszavonásig érvényes; a szakigazgatási szerv azt hivatalból állítja ki.

(2) Az 1. § (3) bekezdése alapján kiállított igazolvány határozott időre, de legfeljebb három évre szól. Az igazolványt a közgyógyellátást igénylő kérelmére, vagy hivatalból állítják ki.

4. §

(1) A jogosult az igazolványt köteles bemutatni körzeti- vagy kezelőorvosának, aki a vényen feltünteti az igazolvány sorszámát. A sorszám nélküli vény térítésmentesen nem váltható be.

(2) A közgyógyellátás körében kiállított vény jogszerűségét és hitelességét a társadalombiztosítási szerv ellenőrzi.

5. §

(1) A szakigazgatási szerv a közgyógyellátásra jogosultakról nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a jogosult nevét, lakcímét, személyi számát, a jogosultság jogcímét és az igazolvány sorszámát.

(2) A jogosult 8 napon belül köteles bejelenteni a szakigazgatási szervnek az igazolvány kiállítása okának megszűnését.

(3) A szakigazgatási szerv évente ellenőrzi az igazolvány kiállítása okának fennállását.

(4) A szakigazgatási szerv az igazolványt visszavonja, ha hiányoznak a kiállításának feltételei.

6. §

(1) A közgyógyellátásra jogosult részére orvosi vényen rendelt gyógyszer és gyógyászati segédeszköz költsége a társadalombiztosítási szervet terheli.

(2) A méltányossági alapon kiállított érvényes igazolvány után a szakigazgatási szerv az igazolvány kiállítását követő hónap 1. napjától a visszavonását követő hónap 1. napjáig terjedő időre a társadalombiztosítási szervnek térítést fizet. A térítés összege a befizetés időpontjában érvényes rendszeres szociális segély legmagasabb egy havi összegének 50%-a. A térítést az érvényes igazolványok után félévente július 15-ig, illetőleg a tárgyévet követő év január 15-ig kell a társadalombiztosítás megyei szervének átutalni.

7. §

(1) A szakigazgatási szerv közgyógyellátásra jogosító igazolvány-nyomtatvánnyal való ellátásáról a megyei társadalombiztosítási igazgatóság gondoskodik.

(2) A közgyógyellátásra jogosító igazolvány mintáját a rendelet melléklete tartalmazza.

8. §

(1) E rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg hatályát veszti a közgyógyellátásról szóló 1/1958. (III. 23.) EüM rendelet, valamint a közgyógyellátásról szóló 1/1958. (III. 23.) EüM rendelet módosításával kapcsolatos 2/1970. (II. 3.) EüM rendelet és a 13/1989. (IV. 26.) SZEM rendelet.

(2) A rendelet hatálybalépését megelőzően kiállított közgyógyellátásra jogosító igazolvány az érvényessége lejártáig, de legfeljebb 1990. szeptember 30-ig használható.

(3) A rendelet hatálybalépése előtt méltányosságból kiállított igazolvány után 1990. szeptember 30-ig nem kell a 6. § (2) bekezdése szerint átutalást teljesíteni.

(4) Annak a rokkantsági járadékosnak és annak az I-II. csoportba tartozó rokkantnyugdíjasnak, akinek rokkantságát a rendelet hatálybalépését megelőzően állapították meg, a szakigazgatási szerv az igazolványt kérelemre állítja ki, ha a kérelmező a jogosultságát igazolta.

Németh Miklós s. k.,

a Minisztertanács elnöke

Melléklet a 25/1990. (II. 13.) MT rendelethez

A közgyógyellátásra jogosító igazolvány mintája a következő: