1990. évi XXXIII. törvény

az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról[1]

Az Országgyűlés az Alkotmány 39. §-a (2) bekezdésének végrehajtása érdekében a következő törvényt alkotja:

A törvény hatálya

1. § A törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság minisztériumaiban és Miniszterelnöki Hivatalában alkalmazásban álló politikai államtitkárokra, címzetes államtitkárokra, közigazgatási államtitkárokra és helyettes államtitkárokra.

A politikai államtitkár

2. § (1) A politikai államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel. A miniszterelnök javaslatának megtétele előtt kikéri az illetékes miniszter véleményét.

(2) A politikai államtitkár megbízatása a Minisztertanács megbízatásának megszűnéséig tart, azonban a politikai államtitkár az új Minisztertanács megalakulásáig hivatalban marad.

(3) A politikai államtitkár megbízatása a (2) bekezdés szerinti időpontot megelőzően felmentése vagy halála miatt szűnik meg.

3. § (1) A politikai államtitkár elsődleges feladata a miniszter országgyűlési képviseletének elősegítése. Ennek keretében a minisztert szükség szerint az Országgyűlésen teljes jogkörben helyettesíti.

(2) Ha a miniszter megbízatása megszűnt, őt az Országgyűlésen a politikai államtitkár nem helyettesítheti.

4. § A minisztert a Minisztertanács ülésén a miniszterelnök vagy az általa kijelölt miniszter helyettesíti; a politikai államtitkára Minisztertanács ülésén tanácskozási joggal jelen lehet.

A címzetes államtitkár

5. § (1) A miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök meghatározott feladat ellátására címzetes államtitkárt nevezhet ki.

(2) A címzetes államtitkár megbízatása megszűnik:

a) a Minisztertanács megbízatása megszűnésével,

b) felmentéssel,

c) a címzetes államtitkár halálával.

(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben a címzetes államtitkár az új Minisztertanács megalakulásáig hivatalban marad.

A közigazgatási államtitkár

6. § (1) A közigazgatási államtitkárt az illetékes miniszternek a miniszterelnök útján előterjesztett javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki.

(2) Az illetékes miniszter javaslatának megtétele előtt a jelöltet az Országgyűlés illetékes bizottsága nyilvánosan meghallgatja.

(3) A közigazgatási államtitkár megbízatása felmentése vagy halála miatt szűnik meg.

7. § (1) A közigazgatási államtitkár a miniszter irányítása alatt, a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően vezeti a minisztérium hivatali apparátusát.

(2) A politikai államtitkár akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár a miniszter megbízása alapján - az Országgyűlés ülése kivételével - helyettesíti a minisztert.

A helyettes államtitkár

8. § (1) A helyettes államtitkárt a közigazgatási államtitkár javaslatára a miniszter határozatlan időre nevezi ki.

(2)[2] Minisztériumonként legfeljebb öt helyettes államtitkár nevezhető ki, számukat minisztériumonként a Kormány állapítja meg.

9. § (1) A helyettes államtitkár tevékenységét a közigazgatási államtitkár irányítása alapján látja el.

(2) A miniszter által kijelölt helyettes államtitkár helyettesíti a közigazgatási államtitkárt, ha az. akadályoztatva van feladatának ellátásában.

A Miniszterelnöki Hivatal államtitkáraira vonatkozó eltérő szabályok

10. § (1) A Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára és közigazgatási államtitkára a miniszterelnököt nem helyettesítheti.

(2) A Miniszterelnöki Hivatalban legfeljebb négy politikai államtitkár működhet.

Összeférhetetlenség

11. § (1) A 1. §-ban felsorolt személy - az Alkotmány eltérő rendelkezése hiányában -:

a) másodállási, mellékfoglalkozást, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet, kivéve, ha az tudományos, oktatói vagy szerzői jogi védelemben részesülő munkavégzésre irányul;

b) nem lehet tagja felügyelő bizottságnak és igazgató tanácsnak;

c) a munkaköri feladataihoz kapcsolódó nyilvános szerepléséért tiszteletdíjat nem vehet fel.

(2)[3] Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket -a közigazgatási államtitkárok és a helyettes államtitkárok vonatkozásában - az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság igazgatósági tagjaira nem kell alkalmazni.

(3)[4] Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket - a közigazgatási államtitkárok és a helyettes államtitkárok vonatkozásában - az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság igazgatósági tagjaira, a Magyar Nemzeti Bank felügyelő bizottsági tagjaira nem kell alkalmazni.

(4)[5] Az. (1)-(2) bekezdésben foglaltak alól felmentés nem adható.

Záró rendelkezések

12. § (1) Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a Magyar Köztársaság Minisztertanácsa tagjainak és az államtitkároknak jogállásáról és felelősségéről szóló 1973. évi III. törvény 4. §-a, 5. §-ának (3) bekezdése, 6. §-ának (2) bekezdése és 8. §-a hatályát veszti.

(2) Ahol jogszabály államtitkári, minisztériumi államtitkárt említ, ezen értelemszerűen a politikai államtitkárt, illetőleg a közigazgatási államtitkárt kell érteni.

(3) A törvény hatályba lépésekor államtitkári beosztást betöltő személy felmentését indokolni nem kell.

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság ideiglenes elnöke

Szabad György s. k.,

az Országgyűlés megbízott elnöke