1991. évi XLVIII. törvény

a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosításáról[1]

1. § A Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény (a továbbiakban: Mt.) 25. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(3) Az áthelyezett dolgozónak az áthelyezést megelőző munkaviszonyát - a 27/A. § (3) bekezdése kivételével - úgy kell tekinteni, mintha azt az új munkáltatónál töltötte volna el."

2. § Az Mt. az alábbi 27/A. §-sal egészül ki:

"27/A. § (1) A dolgozót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató felmondása, vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha

a) a munkaviszonyát a munkáltató azért mondja fel, mert a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, illetve egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi,

b) nyugellátásra szerzett jogosultságot, vagy korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, valamint az első állás mellett létesített további munkaviszony megszűnésekor.

(3) A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál a (4) bekezdésben meghatározott időtartamban fennálljon.

(4) A végkielégítés mértéke

a) legalább három év esetén: egy havi,

b) legalább öt év esetén: két havi,

c) legalább tíz év esetén: három havi,

d) legalább tizenöt év esetén: négy havi,

e) legalább húsz év esetén: öt havi átlagkereset összege.

(5) A végkielégítés (4) bekezdésben meghatározott mértéke három havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a dolgozó munkaviszonya az (1) bekezdésben meghatározott módon, az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg.

(6) A végkielégítés alapjául figyelembe veendő egy havi átlagkereset a minimálbér ötszörösét nem haladhatja meg."

3. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit az ezt követően közölt felmondásra, illetve jogutód nélküli megszűnésre kell alkalmazni.

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság elnöke

Szabad György s. k.,

az Országgyűlés elnöke