1991. évi XCII. törvény

a betegszabadságról[1]

A társadalombiztosítás pénzügyi egyensúlyának biztosítása érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

1. §[2]

2. § A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény 62. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép.

"(1) A termelőszövetkezetnek azt a tagját, aki egész éven át folyamatosan dolgozik, a munkaviszonyban álló dolgozókéval azonos mértékű fizetett szabadság - ideértve a betegszabadságot is - illeti meg. A fizetett szabadság idejére a tag részére átlagrészesedés, a betegszabadság idejére annak legalább 75%-a jár."

3. § A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 19. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki és jelenlegi (2) és (3) bekezdésének számozása (3) és (4) bekezdésre változik:

"Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, ha a biztosítottnak külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a T. 18. § a) pontjában említett keresőképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követő naptól jogosult."

4. § A T. 80. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki és jelenlegi (5) bekezdése (6) bekezdésre változik:

"(5) A baleseti táppénzre való jogosultság megállapításánál a 19. § (2) bekezdését nem kell alkalmazni."

5. § Ez a törvény 1992. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit első ízben az 1991. december 31-ét követően kezdődő keresőképtelenség esetén kell alkalmazni.

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság elnöke

Szabad György s. k.,

az Országgyűlés elnöke