11/1996. (X. 15.) IM rendelet

a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak fegyelmi felelősségéről

A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló, többször módosított 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 127. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - a legfőbb ügyésszel egyetértésben - a következőket rendelem el:

Általános rendelkezések

1. §[1] A rendelet hatálya a büntetés-végrehajtási intézetekben (a továbbiakban: intézet) fogvatartott szabadságvesztésre ítélt, elzárásra ítélt, előzetesen letartóztatott, és szabálysértési elzárást töltő (a továbbiakban együtt: fogvatartott) fegyelmi felelősségére terjed ki.

2. § (1) Fegyelmi vétséget követ el az a fogvatartott, aki a büntetés-végrehajtás rendjét vétkesen megszegi, más fogvatartottat fegyelmi vétség elkövetésére szándékosan rábír, vagy más fogvatartott részére fegyelmi vétség elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek megléte esetén fegyelmi vétségnek minősül különösen, ha a fogvatartott

a) megsérti a fogvatartás rendjére és biztonságára, a fogvatartottak kötelezettségeire vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit,

b) megszegi az intézet házirendjét,

c) nem tartja be a büntetés-végrehajtási szervezet (a továbbiakban: bv. szervezet) személyi állománya tagjának, illetve a fogvatartottakkal szemben rendelkezési jogkört gyakorló személyeknek az utasításait,

d) az előállításakor vagy egészségügyi intézménybe való átszállítása esetén nem tartja be az előállítást elrendelő szerv vagy az egészségügyi intézmény rendjére vonatkozó szabályokat,

e) megszegi a munkarendet, nem tesz eleget a munkáltató utasításainak,

f) az életét vagy a testi épségét sértő vagy veszélyeztető olyan magatartást tanúsít, amely egyben a fogvatartás rendjét is sérti,

g) olyan tárgyat tart magánál, amely jogszabály rendelkezése alapján nem lehet birtokában,

h) bódító hatás elérésére alkalmas készítményt állít elő, tart vagy használ,

i) az élelem átvételét vagy elfogyasztását az intézet rendjét vagy biztonságát sértő feltételhez köti.

3. § (1) Ha a fogvatartott a fegyelmi vétségnek minősülő cselekmény szándékos végrehajtását már megkezdte, de azt nem fejezte be (kísérlet), fegyelmi vétséget követ el.

(2) Kísérlet miatt nem állapítható meg a fogvatartott fegyelmi felelőssége, ha a cselekmény befejezésétől önként elállt, továbbá, ha az eredmény bekövetkezését önként elhárította.

(3) Ha a (2) bekezdés szerinti cselekmény önmagában is fegyelmi vétségnek minősül, a fogvatartott fegyelmi felelősségét meg kell állapítani.

4. § (1) A fegyelmi felelősség megállapítását kizárja

a)[2] a beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapot,

b) a kényszer vagy a fenyegetés,

c) a tévedés,

d) a jogos védelmi helyzet,

e) a végszükség,

f) az olyan utasítás végrehajtásának a megtagadása, amelynek teljesítésével a fogvatartott bűncselekményt vagy fegyelmi vétséget követne el.

(2) Nem indítható fegyelmi eljárás, ha

a) a fegyelmi vétség elkövetése óta hat hónap,

b) a fegyelmi jogkör gyakorlójának a fegyelmi vétség elkövetéséről és az elkövető személyéről való tudomásszerzésétől kezdve harminc nap

eltelt.

(3) Az intézetből való jogellenes távollét idejét a (2) bekezdésben meghatározott határidőkbe nem lehet beszámítani.

(4) A (2) bekezdés nem alkalmazható, ha a fogvatartott fegyelmi vétsége egyben bűncselekményt is megvalósít.

5. § (1) Az intézet a fogvatartott fegyelmi felelősségét csak az e rendeletben meghatározott eljárás során hozott határozattal állapíthatja meg.

(2) A fegyelmi felelősség megállapítása esetén kizárólag a Bv. tvr.-ben meghatározott fegyelmi fenyítések alkalmazhatók.

(3) Ha a fegyelmi vétség elsőfokú elbírálásáig a fogvatartott más fegyelmi vétséget is elkövet, valamennyi fegyelmi vétséget egy eljárásban kell elbírálni, és egy fegyelmi fenyítést kell kiszabni.

(4) A fegyelmi vétség elkövetőinek a felelősségét lehetőleg egy eljárás keretében kell elbírálni.

(5) A fegyelmi eljárást annál az intézetnél kell lefolytatni, ahol a fegyelmi eljárást kezdeményezték.

6. § (1) A fegyelmi eljárás során a fogvatartottat meg kell hallgatni.

(2) A fogvatartott a fegyelmi eljárásban jogi képviselőt bízhat meg. Jogi képviselőként ügyvéd járhat el.

(3) A fegyelmi eljárásban a fogvatartott az anyanyelvét vagy az általa ismert más nyelvet használhatja, a fegyelmi eljárással kapcsolatos jogait és kötelezettségeit e nyelven jogosult megismerni.

(4) A fegyelmi eljárás kezdeményezését, elrendelését, határidejének a meghosszabbítását, az eljárás felfüggesztését - kivéve, ha ennek oka a fogvatartott jogtalan távolléte -, valamint a fegyelmi felelősség tárgyában hozott döntést a fogvatartottal írásban is közölni kell, aki ennek megtörténtét az aláírásával igazolja. Ha a fogvatartott írni, olvasni nem tud, vagy az aláírást megtagadja, a közlés megtörténtét két tanú aláírásával, írásban kell rögzíteni.

A fegyelmi eljárás kezdeményezése

7. § (1) A fogvatartott ellen a bv. szervezet személyi állományának a tagja köteles fegyelmi eljárást kezdeményezni, ha fegyelmi vétség elkövetését észleli, vagy fegyelmi vétség elkövetéséről tudomást szerez.

(2) A fegyelmi eljárás elrendelését - a cselekmény észlelését, illetve a tudomásszerzést követően haladéktalanul - írásban kell kezdeményezni, abban meg kell jelölni a fogvatartott azonosítására vonatkozó adatokat, a fegyelmi vétség alapjául szolgáló cselekmény elkövetésének a helyét és idejét, a cselekmény rövid leírását, az esetleges bizonyítási eszközöket.

(3) A fegyelmi eljárást kezdeményező iratot a fogvatartottal való közlés után - legkésőbb a közlést követő munkanapon - a fegyelmi eljárás kezdeményezője eljuttatja az intézet parancsnokának (a továbbiakban: parancsnok) vagy a parancsnok által kijelölt fegyelmi megbízottnak (a továbbiakban együtt: a fegyelmi jogkör gyakorlója).

(4) Ha a fogvatartott szállítás közben követ el fegyelmi vétséget, a szállító őrség parancsnoka erről jelentést készít, és azt a célintézet őrparancsnokának adja át. A fegyelmi eljárás kezdeményezésére a célintézet őrparancsnoka jogosult.

(5) Ha a fogvatartottat nem büntetés-végrehajtási szervnél foglalkoztatják, a foglalkoztató szervvel kötött szerződés kötelező tartalmaként rögzíteni kell, hogy a fegyelmi vétség elkövetéséről az intézetet a foglalkoztató szerv a következő munkanap végéig írásban tájékoztatja.

A nevelő által kiszabott fegyelmi fenyítés

8. § (1) A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárást kezdeményező irat kézhezvételét követő munkanap végéig az ügyet - fegyelmi eljárás elrendelése nélkül - a fogvatartott nevelőjének a hatáskörébe utalja, ha a cselekmény ténybeli megítélése egyszerű, továbbá az az intézet rendjét csak olyan kis mértékben sérti vagy veszélyezteti, hogy a Bv. tvr.-ben meghatározott legenyhébb fenyítés kiszabása is elegendőnek látszik.

(2) A nevelő három napon belül, a fogvatartott meghallgatása után

a) a fogvatartottat kioktatásban részesíti, ha a cselekmény tárgyi súlya és az elkövető személyisége miatt a Bv. tvr.-ben meghatározott legenyhébb fegyelmi fenyítés kiszabása is szükségtelen,

b)[3] kiszabja és a fogvatartottal közli a Bv. tvr. 42. § (1) bekezdés a) pontjában, 121. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint 125/A. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott fenyítést,

c) az iratokat a fegyelmi jogkör gyakorlójának visszaküldi, ha fegyelmi eljárás lefolytatását vagy súlyosabb büntetés kiszabását tartja indokoltnak, továbbá, ha a cselekmény elkövetését a fogvatartott nem ismerte el.

(3) Ha a fogvatartott a fenyítés ellen panaszt jelent be, vagy a nevelő a (2) bekezdés c) pontja szerint jár el, a továbbiakban az elsőfokú eljárás szabályait kell alkalmazni.

(4) Fegyelmi fenyítés kiszabása esetén a 21. § (6)-(9) bekezdéseit megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a fenyítés kiszabását csak szóban kell indokolni.

Az elsőfokú fegyelmi eljárás

9. § (1) A fegyelmi jogkör gyakorlója - ha az ügyet nem utalta a nevelő hatáskörébe - a 8. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül

a) dönt a fegyelmi eljárás elrendeléséről, kijelöli a kivizsgálást végző személyt (a továbbiakban: vizsgáló), megjelöli a vizsgálat határidejét,

b) dönt a fogvatartott esetleges elkülönítéséről,

c) a fegyelmi eljárás elrendelését megtagadja.

(2) Az elsőfokú fegyelmi eljárást - a 17. § (1) bekezdésének a)-b) pontjaiban meghatározott kivételektől eltekintve - az elrendeléstől számított tizenöt napon belül, a fegyelmi felelősség tárgyában hozott érdemi határozattal kell befejezni.

10. § (1) Fegyelmi eljárás elrendelése esetén a fegyelmi vizsgálat határidejét úgy kell megállapítani, hogy az elsőfokú határozat meghozatalára a 9. § (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül sor kerülhessen.

(2) Vizsgálónak csak a bv. szervezet hivatásos állományú, köztisztviselői vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló tagja jelölhető ki.

(3) Nem jelölhető ki vizsgálónak az, aki az ügyben a fegyelmi eljárást kezdeményezte, akit az ügyben tanúként kell kihallgatni, továbbá, akitől a cselekmény elfogulatlan megítélése bármely okból nem várható el.

11. § (1) Fegyelmi ügyben a fogvatartott elkülönítése akkor rendelhető el, ha elhelyezésének megváltoztatása a fegyelmi felelősség tisztázása érdekében indokolt. A fegyelmi elkülönítés az elsőfokú eljárás tartamáig, legfeljebb azonban tizenöt napig tarthat, ezalatt a fogvatartott nem érintkezhet a fegyelmi vétség többi elkövetőjével, a tanúkkal és a sértettekkel, a Bv. tvr.-ben meghatározott jogai azonban nem korlátozhatók.

(2) A fegyelmi elkülönítést a fegyelmi jogkör gyakorlójának a távollétében vagy halaszthatatlan esetben az őrparancsnok is elrendelheti.

(3) Az elkülönítést meg kell szüntetni, ha a határideje lejárt, illetve a fegyelmi jogkör gyakorlójának a rendelkezésére a határidőn belül is, ha az elkülönítés oka már nem áll fenn.

12. § A fegyelmi eljárás elrendelését meg kell tagadni, ha

a) a cselekményt nem a fogvatartott követte el,

b) a fogvatartott cselekménye nem minősül fegyelmi vétségnek,

c) a fogvatartott cselekményét fegyelmi eljárás keretében már jogerősen elbírálták,

d) a 4. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben.

13. § A vizsgáló a fegyelmi jogkör gyakorlója által meghatározott határidőn belül

a) megállapítja a tényállást, ennek keretében meghallgatja a fogvatartottat, szükség esetén a tanúkat, beszerzi a tárgyi bizonyítékokat, helyszíni szemlét tarthat,

b) indokolt esetben javaslatot tesz az elsőfokú eljárás határidejének a meghosszabbítására vagy az eljárás felfüggesztésére,

c) a kivizsgálás eredményét tartalmazó összefoglaló jelentést készít, majd azt a fegyelmi ügy egyéb irataival együtt a fegyelmi jogkör gyakorlójának átadja.

14. § (1) A fogvatartottat a meghallgatás megkezdésekor tájékoztatni kell a fegyelmi eljárással kapcsolatos jogairól és kötelezettségeiről.

(2) A fogvatartott a védekezését szóban vagy írásban is előadhatja. Ha a fogvatartott a vallomástételt megtagadja, figyelmeztetni kell, hogy ez az eljárás folytatásának és a fegyelmi felelősség megállapításának nem akadálya.

(3) A fogvatartott a vizsgálat során bizonyítási indítványt tehet, amelynek teljesítéséről vagy megtagadásáról a vizsgáló dönt, döntése ellen külön jogorvoslatnak nincs helye.

(4) A fogvatartott a vizsgálat befejezésekor a fegyelmi iratokat tanulmányozhatja.

15. § (1) Ha a fegyelmi eljárás során tanúként nem a személyi állomány tagját vagy fogvatartottat kell meghallgatni, az értesítésnek tartalmaznia kell, hogy a megjelenés nem kötelező, a tanúvallomás hiánya azonban a fegyelmi eljárás folytatásának nem akadálya.

(2) A fegyelmi eljárásban tanúként nem hallgatható ki gyermekkorú személy, továbbá az, akitől a testi vagy szellemi fogyatékossága miatt értékelhető vallomás nyilvánvalóan nem várható.

(3) A tanút a meghallgatás kezdetén a hamis tanúzás következményeire figyelmeztetni kell.

(4) A tanúvallomást megtagadhatja a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott hozzátartozója, továbbá az érintett kérdésben az, aki a vallomásával magát vagy a hozzátartozóját bűncselekmény vagy fegyelmi vétség elkövetésével vádolná. A tanút a mentességére a meghallgatás kezdetén figyelmeztetni kell.

(5) A fegyelmi eljárásban a személyi állomány tagja és fogvatartott között szembesítés nem rendelhető el.

16. § A fegyelmi eljárás során a legfontosabb eljárási cselekményeket - különösen a fogvatartott védekezését, indítványait és a tanúvallomásokat - jegyzőkönyvbe kell foglalni.

17. § (1) A fegyelmi jogkör gyakorlója a vizsgáló javaslatára, vagy az összefoglaló jelentésben foglaltak értkelése alapján

a) a fegyelmi eljárás határidejét meghosszabbítja,

b) a fegyelmi eljárást felfüggeszti,

c) a fegyelmi eljárást megszünteti,

d) fegyelmi tárgyalásra tűz ki határnapot.

(2) Fegyelmi eljárás keretében fegyelmi fenyítés kiszabására csak fegyelmi tárgyalás megtartása esetén kerülhet sor.

18. § (1) A fegyelmi jogkör gyakorlója az elsőfokú fegyelmi eljárás határidejét legfeljebb tíz nappal meghosszabbíthatja, ha a tényállás megállapítása szempontjából további vizsgálatot tart szükségesnek.

(2) Az elsőfokú eljárás határidejének a meghosszabbítása esetén meg kell határozni a kiegészítő vizsgálat célját és körét, a vizsgálat befejezésének a határidejét.

19. § (1) A fegyelmi eljárást fel kell függeszteni, ha a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott egészségi állapota miatt az eljárás nem folytatható, vagy a személyes meghallgatása nem lehetséges.

(2) A fegyelmi eljárást a felfüggesztés okának a megszűnése után folytatni kell.

(3) A felfüggesztett fegyelmi eljárás nem folytatható, ha a fegyelmi eljárás elrendelésétől számítva hat hónap már eltelt, kivéve, ha az eljárást a fogvatartott jogellenes távolléte miatt függesztették fel.

20. § A fegyelmi eljárást a 4. § (1)-(2) bekezdésében, a 12. §-ban, továbbá a 19. § (3) bekezdésében meghatározott esetekben meg kell szüntetni.

21. § (1) Ha a fegyelmi jogkör gyakorlója nem a 17. § (1) bekezdésének a)-c) pontjai szerint dönt, fegyelmi tárgyalást tűz ki.

(2) A fegyelmi tárgyaláson a fegyelmi jogkör gyakorlója a fogvatartott jelenlétében ismerteti az eljárás alapjául szolgáló cselekményt és a bizonyítékokat, majd meghallgatja a fogvatartott védekezését.

(3) A fegyelmi tárgyalás alapján a fegyelmi jogkör gyakorlója - ha nem a 17. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban foglaltak szerint határoz - fegyelmi fenyítést szab ki.

(4) Fegyelmi fenyítés elsőfokú kiszabására a fegyelmi megbízott jogosult, a magánelzárás fenyítés kiszabását a parancsnok a saját hatáskörébe vonhatja.

(5) A fegyelmi fenyítés kiszabását tartalmazó határozatot a fogvatartott előtt szóban ki kell hirdetni, meg kell indokolni, majd részére a határozat egy példányát át kell adni.

(6) A szóbeli kihirdetés után a fogvatartott részére átadott határozat tartalmára a (9) bekezdésben foglaltak az irányadók azzal, hogy a határozatból az indokolási rész mellőzhető. Az indokolást is tartalmazó határozatot legkésőbb a fenyítés kihirdetését követő három munkanapon belül kell a fogvatartott részére kézbesíteni.

(7) A fogvatartott a részére átadott, illetve kézbesített határozaton az átvétel tényét az aláírásával igazolja.

(8) A határozat szóbeli kihirdetése után a fogvatartottat nyilatkoztatni kell, hogy azt tudomásul veszi, vagy ellene panaszt, illetve fellebbezést kíván-e bejelenteni. A fogvatartott nyilatkozatát a részére átadott határozaton írásban is rögzíteni kell.

(9) A határozat az intézet megnevezését, a fegyelmi ügy számát, a fogvatartott személyi adatait és a nyilvántartási számát, a fegyelmi felelősség megállapítását és a fegyelmi vétség rövid megjelölését, a kiszabott fegyelmi fenyítést, a jogorvoslati lehetőséget, az indokolást, a határozat meghozatalának a helyét, idejét, a fenyítést kiszabó személy nevét és beosztását, valamint az intézet bélyegzőlenyomatát tartalmazza.

A jogi képviselőre vonatkozó rendelkezések

22. § (1) A fogvatartott által megbízott jogi képviselő a fegyelmi vizsgálat során végzett eljárási cselekményeknél, illetve a fegyelmi tárgyaláson jelen lehet, a fogvatartotthoz és a tanúkhoz kérdéseket intézhet, bizonyítási indítványt tehet, a fegyelmi vizsgálat befejezése után az iratokat tanulmányozhatja, a fegyelmi tárgyaláson az ügy érdemi elbírálása előtt felszólalhat, a fogvatartottat tanácsokkal láthatja el.

(2) A jogi képviselőt az eljárási cselekményekről olyan időpontban kell értesíteni, hogy azokon jelen lehessen. A fegyelmi tárgyalásról a jogi képviselőt legalább három nappal korábban kell értesíteni. Az értesített jogi képviselő távolmaradása az eljárás folytatásának nem akadálya.

(3) Az intézet a jogi képviselőt a fogvatartottnak a megbízásról való tájékoztatása alapján értesíti.

(4) A jogi képviselő részére - kérésére - a fegyelmi határozat egy példányát a kihirdetéskor át kell adni, illetve az indoklással ellátott példányt három munkanapon belül meg kell küldeni.

A fegyelmi fenyítés elleni jogorvoslat

23. § (1) Az elsőfokú határozat kihirdetésekor a fogvatartott a feddés, vagy a személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése fenyítések ellen a parancsnokhoz panasszal, a magánelzárás fenyítés ellen a büntetés-végrehajtási bíróhoz (a továbbiakban: bv. bíró) fellebbezéssel élhet.

(2) Panasz vagy fellebbezés bejelentése esetén a fegyelmi ügy iratait az (1) bekezdésben megjelöltek részére haladéktalanul meg kell küldeni.

24. § (1) A parancsnok a fegyelmi ügyben öt munkanapon belül másodfokú határozatot hoz, amely a következő döntéseket tartalmazhatja:

a) az elsőfokú határozatot helybenhagyja,

b) enyhébb fenyítést szab ki,

c) a fegyelmi eljárást megszünteti,

d) az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezi, és új elsőfokú eljárás lefolytatását rendeli el.

(2) Az (1) bekezdés a)-b) pontjai szerinti döntés esetén a fegyelmi fenyítés végrehajtható.

(3) Enyhébb fegyelmi fenyítés kiszabásának minősül az is, ha a másodfokú határozat a személyes szükségletekre fordítható összeget, illetve a csökkentés idejét az elsőfokú határozat rendelkezéseihez képest mérsékeli.

25. § (1) A parancsnok a 24. § (1) bekezdésének d) pontja szerint jár el, ha

a) olyan eljárási szabálysértést észlel, amely az elsőfokú határozatra lényegesen kihatott,

b) az elsőfokú határozat megalapozatlansága a fenyítés kiszabását lényegesen befolyásolta.

(2) A hatályon kívül helyező határozatban meg kell jelölni a hatályon kívül helyezés okát, meg kell adni az új eljárás lefolytatására vonatkozó iránymutatást. Az új eljárásra más vizsgáló vagy fegyelmi megbízott is kijelölhető.

26. § (1) A másodfokú határozatot a fegyelmi jogkör gyakorlója - a fogvatartott meghallgatása után - tárgyaláson hozza meg.

(2) A tárgyaláson a fogvatartott jogi képviselője felszólalhat.

(3) A másodfokú eljárásra az elsőfokú eljárás szabályait értelemszerűen alkalmazni kell.

A fegyelmi fenyítés végrehajtása

27. § (1) A fegyelmi fenyítést annál az intézetnél kell végrehajtani, amelynek a nyilvántartásában a fogvatartott szerepel.

(2) A fegyelmi fenyítés - a jogellenes távollét esetét kivéve - nem hajtható végre, ha a fenyítés jogerős kiszabásától számítva hat hónap már eltelt.

28. § (1) A személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentését hónapokban és százalékban kell meghatározni. A csökkentett mértéket a személyes szükségletekre fordítható összeg legközelebbi megállapításánál kell figyelembe venni.

(2)[4] Ha a fogvatartott korábban a Bv. tvr. 41. § (2) bekezdés d) pontjában, 120. § d) pontjában, valamint 125/A. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott jutalomban részesült, a jutalomként felemelt összeg a fenyítés kiszabásánál és végrehajtásánál nem vehető figyelembe.

29. § (1) A magánelzárás tartamát napokban kell meghatározni, a végrehajtás megkezdését és befejezését napra és órára kell számítani.

(2) Több magánelzárás fenyítés folyamatosan is végrehajtható, az adott fogvatartottra a Bv. tvr. alapján kiszabható felső határnak megfelelő nap kitöltése után azonban a végrehajtást öt napra meg kell szakítani.

(3) A fegyelmi elkülönítés ideje a magánelzárás tartamába nem számítható be.

30. § (1) A magánelzárás végrehajtásának a megkezdése előtt orvosi vizsgálatot kell végezni, a fogvatartott részére felsőruházatként zárkaruhát kell biztosítani, gondoskodni kell a felszerelési tárgyainak, valamint az egyébként birtokában tartható tárgyainak a biztonságos megőrzéséről.

(2) Ha az orvos a fogvatartott egészségi állapota miatt a magánelzárás végrehajtásának a megkezdését, vagy a már megkezdett végrehajtás folytatását nem javasolja, a végrehajtást a parancsnok elhalasztja, illetve félbeszakítja.

(3) A magánelzárás végrehajtása során gondoskodni kell a fogvatartott egészségügyi ellenőrzéséről, hetente legalább egyszeri orvosi vizsgálatáról.

31. § (1) Az első fokon jogerőre emelkedett magánelzárás végrehajtását a határozat jogerőre emelkedését követően - a szükséges intézkedések megtétele után - haladéktalanul meg kell kezdeni.

(2) A bv. bíró végzésével megállapított magánelzárás végrehajtását legkésőbb a végzésnek a fogvatartott részére való kézbesítését követő munkanapon kell megkezdeni.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a parancsnok a végrehajtás megkezdését büntetés-végrehajtási okból - kivételesen - legfeljebb tizenöt nappal elhalaszthatja.

32. § (1) A fogvatartott a magánelzárást az e célra kialakított zárkában egyedül tölti. A fegyelmi zárka berendezését és felszerelését, valamint a fogvatartott birtokában tartható tárgyakat külön jogszabály tartalmazza.

(2) A magánelzárást töltő fogvatartottak részére külön házirendet kell megállapítani.

33. § (1) A magánelzárást - a 30. § (2) bekezdésében meghatározott eseten kívül - a parancsnok félbeszakítja, ha a fogvatartott engedélyt kapott a súlyosan beteg hozzátartozójának a meglátogatására, hozzátartozójának a temetésén való részvételre, vagy a fogvatartottat a nyomozó hatóság részére kiadták.

(2) A félbeszakítás okának a megszűnése után haladéktalanul intézkedni kell a végrehajtás folytatása iránt.

(3) A félbeszakítás ideje a magánelzárás tartamába nem számít be.

34. § Ha a bv. bíró magánelzárást megállapító végzése elleni fellebbezés kapcsán a törvényszék másodfokú tanácsa a bv. bíró végzését megváltoztatja, az intézet a következők szerint jár el:[5]

a) amennyiben a bíróság a fogvatartott fegyelmi felelősségét nem állapította meg, a fenyítést a nyilvántartásból törölni kell, és a cselekményt a fogvatartottról készített értékelő véleményben sem lehet feltüntetni,

b) egyhébb fenyítés kiszabása esetén a magánelzárás végrehajtását a bírósági határozatnak az intézet részére történő kézbesítése után haladéktalanul meg kell szüntetni,

c) a végrehajtást a b) pontban meghatározott időpontban meg kell szüntetni, ha a bíróság a magánelzárás tartamát úgy változtatta meg, hogy a fogvatartott azt már teljes egészében kitöltötte.

35. § Ha az intézetbe olyan fogvatartottat fogadnak be, akivel szemben korábban a rendőrségi fogdán jogerős magánelzárás fenyítést szabtak ki, annak foganatosítása - e rendelet szabályai szerint - az intézet feladata.

Záró rendelkezések

36. § A fogvatartott fegyelmi ügyeinek az intézésére vonatkozó részletes szabályokat - a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 4. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján - a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka intézkedésben állapítja meg.

37. § (1) E rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2)[6]