12/1996. (IV. 24.) PM rendelet

a biztosítástechnikai tartalékok képzéséről és felhasználásáról

A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 168. §-a (2) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján (a biztosítástechnikai tartalékok tartalmának, képzésének és felhasználásának rendjéről) a következőket rendelem el:

1. § (1) A Tv. 75. §-ának (2) bekezdésében meghatározott biztosítástechnikai tartalékok tartalmát, képzésének és felhasználásának szabályait az 1-9. számú mellékletek tartalmazzák.

(2) Az 1987. január 1-je előtt bevezetett és a 2. számú melléklet függelékében felsorolt életbiztosítási módozatokra a matematikai tartalékot a 2. számú mellékletben és annak függelékében foglaltak alapján kell képezni.

(3) A viszontbiztosításba adott kockázatrészek után a biztosítástechnikai tartalékokat - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem szabad megképezni.

(4) A Tv. 75. §-ának (3) bekezdése alapján az életbiztosítások esetében - a tiszta kockázati életbiztosítások, illetve a haláleseti kockázatot is tartalmazó biztosítások kockázati részének kivételével - a biztosítástechnikai tartalékokat a viszontbiztosításba adott kockázatrészekre is meg kell képezni.

(5) A biztosítónak a biztosítástechnikai tartalékszükséglet számítási módját és a felhasznált adatok körét egyértelműen dokumentálnia kell.

2. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba.

1. számú melléklet a 12/1996. (IV. 24.) PM rendelethez

A meg nem szolgált díjak tartaléka

1. A meg nem szolgált díjak tartaléka a tárgyév, illetve az azt megelőző évek folyamán előírt díjakból képzett tartalék, amely a díjfizetés alapját képező biztosítási szerződésekből származó, tárgyévet követő év(ek) kötelezettségeinek fedezetére szolgál.

2. A meg nem szolgált díjak tartalékát - a 3. és 4. pont kivételével - a biztosító által művelt valamennyi ágazatra meg kell képezni.

3. A 60 napot meg nem haladó tartamú szerződések díját a befizetés évében lehet elszámolni, ha a biztosítási időszak tartalmának egészére a díjat egy összegben a szerződés megkötésekor befizetik. Ebben az esetben a díjból nem kell meg nem szolgált díjak tartalékát képezni.

4. Azon szerződések esetében, amelyekre a biztosító matematikai tartalékot képez, a meg nem szolgált díjak tartalékát - a biztosító döntésétől függően - a matematikai tartalékon belül is képezheti. Ez esetben ezen szerződések után meg nem szolgált díjak tartaléka nem képezhető.

5. A meg nem szolgált díjak tartalékának megállapítása a díjelőírás elszámolásával egyidejűleg, de legkésőbb a tárgyév mérleg fordulónapján, a tárgyévet és az azt követő éve(ke)t megillető díjrész különválasztásával történik.

6. A meg nem szolgált díjak tartalékát a tárgyév mérleg fordulónapjával - a 7. pontban foglaltak kivételével - szerződésenként egyedileg kell megállapítani és megképezni a következőképpen:

a) a közvetlen biztosításnál a díjelőírás összegét időarányosan, illetve a módozattervben foglaltak szerint kell megosztani a tárgyév és az azt követő időszakok között;

b) a viszontbiztosításnál

- arányos viszontbiztosítási szerződés esetén a közvetlen biztosító a teljes díjelőírást alapul véve elvégzi az a) pont szerinti díjmegosztást a tárgyév és az azt követő időszakok között, majd az így számított meg nem szolgált díjból a viszontbiztosítási hányad arányában határozza meg a viszontbiztosításra jutó meg nem szolgált díjat. A meg nem szolgált díjak tartalékát a viszontbiztosítónál ennek összegében a közvetlen biztosítónál pedig a teljes díjelőírás alapján meghatározott meg nem szolgált díjrésznek a viszontbiztosításra jutó meg nem szolgált díjjal csökkentett összegben kell képezni,

- nem arányos viszontbiztosítási szerződés esetén a meg nem szolgált díjak fedezetére szolgáló tartalék közvetlen biztosító és viszontbiztosító közötti megosztásáról a viszontbiztosítás sajátosságainak függvényében a két biztosító egyedileg állapodik meg.

7. A meg nem szolgált díjak összege közelítő módszerrel is megállapítható, ha az egyedi számítás az adott esetben nem, vagy csak aránytalanul nagy költséggel alkalmazható és a közelítő módszerrel számított tartalék az egyedileg számított tartalékot jól közelíti. A közelítő módszer alkalmazásánál figyelembe kell venni a szerződések időtartamát és a díjfizetés gyakoriságát.

8. A tárgyévet megelőző évben képzett meg nem szolgált díjak tartalékát a tárgyév mérleg fordulónapjával teljes összegében fel kell szabadítani.

2. számú melléklet a 12/1996. (IV. 24.) PM rendelethez

A matematikai tartalékok

1. A matematikai tartalék azokat a Tv. 75. §-ának (2) bekezdésében felsorolt tartalékokat foglalja magában, amelyeket a módozattervben rögzített biztosításmatematikai elvek és módszerek szerint kell meghatározni és képezni.

2. A matematikai tartalékokat a szerződésből eredő jövőbeni kötelezettségek és jövőbeni bevételek tartalékképzés időpontjára számított jelenértékeinek különbözeteként (prospektív módszerrel) kell meghatározni és képezni. A prospektív módszertől eltérő egyéb módszer csak akkor alkalmazható, ha a prospektív módszerrel történő meghatározás

- nem lehetséges, vagy

- annak alkalmazása az adott esetben aránytalanul nagy költséggel jár, és az egyéb módszerrel számított tartalékszükséglet jól közelíti a prospektív módszerrel meghatározott összeget.

3. A matematikai tartalékszükségletet a 2. pontban foglaltakat alapul véve a módozattervben rögzített tartalékszámítási elvek és képletek szerint - a kollektív díjtartalékkal rendelkező csoportos biztosítások kivételével - egyénenként kell kiszámítani, és a mérleg fordulónapján érvényben lévő szerződésekre, valamint járadékjogosultakra vonatkozóan kell képezni.

4. A viszontbiztosításba vett és az együttbiztosítással vállalt kockázat fedezetére szolgáló matematikai tartalékot

- az élet- és betegségbiztosításoknál a kockázatvállalásból eredő kötelezettségeknek megfelelő mértékben,

- más ágazatoknál az elsődleges biztosítók által megadott tartalékszükséglet alapján kell kiszámítani és képezni.

5. A viszontbiztosításba adott állománynál a viszontbiztosítók részesedését a viszontbiztosítási szerződések alapján kell számba venni.

6. A matematikai tartalék számításánál a biztosítási esemény kockázati tényezőin túl figyelembe kell venni (többek között):

- a garantált szolgáltatások, illetve kifizetések értékét (beleértve a garantált visszavásárlás értékét is),

- a garantált hozamokat,

- a kötvénytulajdonosok számára biztosított opciókat (beleértve a díjmentes leszállítás opcióját is),

- a szerződéssel összefüggő, jövőbeni várható költségeket, valamint a folyamatos díjfizetés esetén a díjfizetés időtartamára megosztott szerzési költségeket,

- a tartalékok befektetésének várható hozamát.

A) Életbiztosítási díjtartalék

1. Az életbiztosítási díjtartalék az életbiztosítási szerződésekből eredő kötelezettségek fedezetére szolgál.

2. Az eredménytől függő díjvisszatérítési tartalékból a Tv. 62. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint az életbiztosítási ág matematikai tartalékainak többlethozamából a biztosítottakat egyénileg megillető és a tárgyévet követő évben többletszolgáltatás formájában visszajuttatandó és még nem kifizetett részösszeget legkésőbb a tárgyévet követő év mérleg fordulónapján az életbiztosítási díjtartalékba kell helyezni.

B) Betegségbiztosítási díjtartalék

A betegségbiztosítási díjtartalék a betegségbiztosítási szerződésekből adódó kötelezettségek fedezetére szolgál.

C) Balesetbiztosítási járadéktartalék

1. A balesetbiztosítási járadéktartalék a járadékfizetési kötelezettséget is tartalmazó balesetbiztosításoknál a biztosítási esemény miatt fellépő járadékfizetési kötelezettség és az azzal kapcsolatos költségek fedezetére szolgál.

2. A tartalékszükségletet úgy kell megállapítani, hogy a tartalék a befektetéséből származó (technikai) kamataival együtt fedezze a járadékkifizetéseket és az ahhoz kapcsolódó költségeket.

3. A balesetbiztosítási járadéktartalékot a megállapított járadékok és a várható - járadékkifizetéssel kapcsolatos - költségek alapján szerződésenként egyedileg kell meghatározni, és a megállapítást követő legközelebbi mérleg fordulónapon kell megképezni. Ezzel egyidejűleg a függőkár tartalékban az ilyen szerződések járadékfizetésére tartalékolt összeget fel kell szabadítani.

4. A tárgyévet megelőző év(ek)ben megállapított járadékfizetési kötelezettség fedezetére szolgáló járadéktartalék-szükségletet a tárgyévi mérleg fordulónapján - a befolyásoló tényezők alakulását figyelembe véve - egyedileg felül kell vizsgálni és az egyedi járadéktartalékok összegét az értékeléssel megállapított tartalékszükséglet összegére kell helyesbíteni. A helyesbítés során történő pótképzés, illetve felszabadítás indokoltságát bizonylatokkal, számításokkal, illetve egyéb módon kell alátámasztani.

D) A felelősségbiztosítási járadéktartalék

1. A felelősségbiztosítási járadéktartalék a felelősségbiztosításból eredő járadékfizetési kötelezettségek és az azzal kapcsolatos költségek fedezetére szolgál.

2. A tartalékszükségletet úgy kell megállapítani, hogy az a tartalék befektetéséből származó (technikai) kamataival együtt fedezze a járadékkifizetéseket és az ahhoz kapcsolódó költségeket.

3. A felelősségbiztosítási járadéktartalékot a megállapított járadékok és a várható - járadékkifizetéssel kapcsolatos - költségek alapján szerződésenként egyedileg kell meghatározni, és a megállapítást követő legközelebbi mérleg fordulónapon kell megképezni. Ezzel egyidejűleg a függőkár tartalékban az ilyen szerződések járadékfizetésére tartalékolt összeget fel kell szabadítani.

Függelék

A biztosító az 1987. január 1-je előtt bevezetett és az alábbiakban felsorolt életbiztosítási módozatok matematikai tartalékainak képzésénél a technikai kamat évenkénti maximális mértékét a következők szerint határozhatja meg:

Életbiztosítási módozatok

Nagyéletbiztosítások: 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 22, 23, 25, 26. K/1, K/2, L/1, L/2. CS, CSTB, EJ, EJH, G, H, I, K, NyK, V, Vk, KV, II.

II.

Kiséletbiztosítások: In, IIn, IIIn, IVn, Hn, Vn,

III.

Speciális életbiztosítások: Takarékszövetkezetek hitelfedezeti életbiztosításai (TKSZÉ/1 és /2) MNB Biztosító Egyesületének életbiztosításai Salgótarjáni Bányász Egyesület életbiztosításai KISOSZ dolgozók életbiztosításai Református lelkészek életbiztosításai Országos Mentőszolgálat életbiztosításai Budapesti Ügyvédi Kamara életbiztosításai IBM Magyarország életbiztosításai

IV.

CSÉB-ek: Üzemi élet- és balesetbiztosítások BHT, BHT/2, ÉBH, ÉB/20, CSOP, CSB/15, CSB/20, CSB/20CS, CSB/30 Régi CSÉB-ek: CSÉB/15; CSÉB/20; CSÉB/25; CSÉB/30; TCSÉB/30; CSÉB/40; CSÉB/50; R-CSÉB; Bányász CSÉB/50; CSÉB/80; CSÉB/150.

Díjmentesek: Valamennyi, a felsorolt módozatokból származó, valamint a TES és RV10 díjmentes biztosítás.

Technikai kamatlábak

Az 1987. január 1-je előtt bevezetett életbiztosítási módozatok esetében az alkalmazott technikai kamatsorozat elemeinek mértéke legfeljebb az alábbi lehet: 1996-ban 15,0%; 1997-ben 15,0%; 1998-ban 14,0%; 1999-ben 12,0%; 2000-ben 10,0%; 2001-től 2005-ig 9,0%; 2006-tól 5,5%.

3. számú melléklet a 12/1996. (IV. 24.) PM rendelethez

Függőkár tartalékok

A) Bekövetkezett és bejelentett, de még nem vagy csak részben rendezett károk tartaléka (a továbbiakban: tételes függőkár tartalék)

1. A tételes függőkár tartalék a mérleg fordulónapjáig bekövetkezett és bejelentett, de még nem vagy csak részben rendezett károk, biztosítási események miatti kötelezettségek és ezek költségeinek fedezetére szolgál.

2. A tételes függőkár tartalékot a mérleg fordulónapján a tárgyévben bekövetkezett káreseményekre úgy kell megállapítani és képezni, hogy az szerződésenként, egyedileg fedezetet nyújtson a várhatóan felmerülő kárkifizetési ráfordításokra, valamint (ha az adott biztosítási ágazatban a biztosító járadékfizetésre kötelezett) a még meg nem állapított, fizetendő járadékokra, továbbá összevontan a 4. pont szerint megállapított kárrendezési költségekre és a járadékok folyósításával kapcsolatban várhatóan felmerülő igazgatási költségekre.

3. A tárgyévet megelőző év(ek)ben megállapított évenkénti függőkár fedezetére szolgáló tartalékszükségletet a tárgyévi mérleg fordulónapján - a befolyásoló tényezők alakulását figyelembe véve - egyedileg felül kell vizsgálni és az egyedi függőkár tartalékok összegét az értékeléssel megállapított tartalékszükséglet összegére kell helyesbíteni. A helyesbítés során történő pótképzés, illetve felszabadítás indokoltságát bizonylatokkal, számításokkal, illetve egyéb módon kell alátámasztani. A pótlólag - összevontan - képzett, illetve felhasznált összegeknek a függőkár tartalékon belüli nyilvántartásáról külön - számviteli - jogszabály rendelkezik.

4. A 2. pont szerinti kárrendezési és igazgatási költségek fedezetére a függőkár tartalékon belül képzett összeg megállapításakor a tárgyévben felmerült kárrendezési költségeknek a kárkifizetéshez viszonyított arányát, az igazgatási költségek megállapításánál pedig a tárgyévben a járadékfizetéssel kapcsolatban felmerült igazgatási költségeknek a járadékfizetésekhez viszonyított arányát kell alkalmazni. Az arányoktól való eltérést külön indokolni kell.

5. A tárgyévet megelőző években bekövetkezett, a bekövetkezés évében be nem jelentett, de a tárgyév mérleg fordulónapjáig bejelentett káresemények (késői károk) ismertté válásakor a tételes függőkár tartalékon belül - a bekövetkezés éve szerinti részletezésben - elkülönítetten kell képezni és nyilvántartani az azok fedezetére szolgáló, a 2. pont szerint meghatározott függőkár tartalékot.

6. A függőkár tartalékszükséglet összegének meghatározásánál csökkentő tényezőként kell figyelembe venni a szerződésenként (káreseményenként) nagy valószínűséggel érvényesíthető visszkereset vagy kármegosztás várható összegét.

7. Az előreláthatólag járadékfizetéssel járó káreseményeknél egyedileg kell becsülni a járadék várható tőkeértékét, amely a járadék megállapításáig a függőkár tartalékban marad. Az adott szerződéshez (káreseményhez) kapcsolódó járadék összegének megállapítását követő legközelebbi mérleg fordulónapon a függőkár tartalékot fel kell szabadítani a függőkár tartalékban lévő becsült járadékkifizetés és az azzal kapcsolatos költségek összegében, és csak az esetlegesen várható járadéknövekedésre lehet függőkár tartalékot képezni.

8. A tárgyév mérleg fordulónapjával

a) a káreseményekre egyedileg megképzett függőkár tartalékot, amelyekhez kapcsolódó kötelezettségek

- a tárgyév mérleg fordulónapjáig megszűntek, a nyitó állomány összegében fel kell szabadítani,

- a tárgyév mérleg fordulónapján még fennállnak, egyedileg felül kell vizsgálni és az egyedi függőkár tartalékok összegét az értékeléssel megállapított tartalékszükségletre kell helyesbíteni,

b) a kárrendezési és igazgatási költségekre összevontan képzett függőkár tartalékot pedig teljes összegében fel kell szabadítani.

B) Bekövetkezett, de még be nem jelentett károk tartaléka (a továbbiakban: IBNR tartalék)

1. Az IBNR tartalék a mérleg fordulónapjáig bekövetkezett, de be nem jelentett késői károk, biztosítási események miatti kötelezettségek és azok várható költségének fedezetére szolgál.

2. Az IBNR tartalékot a tárgyév mérleg fordulónapján a következőképpen kell meghatározni és képezni. A meghatározás és képzés, felhasználás módszere a biztosító rendelkezésére álló statisztikai adatbázis hosszától függ:

a) Új módozat esetén, az első három évben, amikor a biztosító még nem rendelkezik a megfelelő statisztikai bázissal, a tárgyévben a mérleg fordulónapjáig bekövetkezett, de be nem jelentett késői károk fedezetére szolgáló IBNR tartalékot a tárgyévben teljesített kárkifizetések és a tételes függőkár tartalék tárgyév mérleg fordulónapi állomány maximum 8%-ának összegében kell képezni. Erőteljesen fejlődő állomány esetén a biztosító ettől magasabb mértékű IBNR tartalékot is képezhet. Ennek indokoltságát számításokkal kell alátámasztani.

b) Ha a biztosító rendelkezik legalább 3 éves statisztikai adatbázissal, akkor a tárgyévet megelőző években és a tárgyévben a tárgyév mérleg fordulónapjáig bekövetkezett, de a tárgyév mérleg fordulónapjáig be nem jelentett késői károk fedezetére szolgáló IBNR tartalék szükségletet az elmúlt évek tapasztalati adataira építve, kifutási háromszögmódszerrel kell megállapítani és képezni.

3. A konkrét késői károk ismertté válásakor a káreseményre tételes függőkár tartalékot kell képezni. Az ilyen káreseményeket a tételes függőkár tartalékon belül elkülönítetten kell nyilvántartani.

4. A tárgyév mérleg fordulónapján az IBNR tartalékot a tárgyévi nyitó állomány összegében fel kell szabadítani.

5. Abban az esetben, ha a biztosító az IBNR tartalékot a 2. pont b) pontjában leírtak szerint határozza meg a módozattervben a kifutási háromszögmódszerének konkrét jellemzőit (a felhasznált adatok körét, a számítás módszerét) egyértelműen rögzíteni kell.

6. A biztosítónak az egyes évekre vonatkozóan külön kell gyűjtenie a mérleg fordulónapjáig bekövetkezett, de be nem jelentett késői károkat.

4. számú melléklet a 12/1996. (IV. 24.) PM rendelethez

Eredménytől függő díjvisszatérítési tartalék

1. Az eredménytől függő díjvisszatérítési tartalék a biztosítási feltételek alapján a biztosítottat (szerződőt, kedvezményezettet) a tárgyévi, illetve a tárgyévet megelőző évek eredményeiből megillető díjvisszatérítés fedezetére szolgál. A visszajuttatás módját (visszafizetés, díjjóváírás, többletszolgáltatás) a biztosítási szerződési feltételek határozzák meg.

2. Az eredménytől függő díjvisszatérítés összegét szerződésenként egyedileg a tárgyévi mérleg fordulónapján kell meghatározni és képezni.

3. Az eredménytől függő díjvisszatérítési tartalék tárgyévben képzendő összege meghatározásának szabályait a biztosítási feltételekkel összhangban a módozatterv tartalmazza.

4. A Tv. 62. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint az életbiztosítási ágban a matematikai tartalékok többlethozamából (befektetési eredményének a technikai kamatláb alapján számított garantált hozam feletti részéből) a biztosítottaknak visszajuttatandó, de még oda nem ígért (meghirdetett) részt a tárgyév mérleg fordulónapján az eredménytől függő díjvisszatérítési tartalékba kell helyezni.

5. A tárgyév mérleg fordulónapján kimutatott eredménytől függő díjvisszatérítési tartalékból - a befektetéshez kötött életbiztosítási ágazatokra jutó tartalék kivételével - a tárgyévet követő évben visszajuttatásra kerülő összeget úgy kell megállapítani, hogy az elérje a tárgyév mérleg fordulónapján rendelkezésre álló díjvisszatérítési tartalék összegének legalább kétharmadát.

6. Az eredménytől függő díjvisszatérítési tartalékot a visszajuttatáskor annak összegében szerződésenként egyedileg kell felhasználni. Életbiztosítás esetén a többletszolgáltatás formájában visszajuttatott összeget a visszajuttatáskor az életbiztosítási díjtartalékba kell helyezni.

7. A fel nem használt eredménytől függő díjvisszatérítési tartalékot nem lehet felszabadítani, annak összege mindaddig a tartalékban marad, amíg a biztosítottaknak véglegesen vissza nem juttatják.

5. számú melléklet a 12/1996. (IV. 24.) PM rendelethez

Eredménytől független díjvisszatérítési tartalék

1. Az eredménytől független díjvisszatérítési tartalék a biztosítási feltételek szerint - kármentesség, alacsony káralakulás vagy egyéb okok miatt - a biztosítottnak (szerződőnek, kedvezményezettnek) történő díjvisszatérítés fedezetére szolgál.

2. A kármentességi engedményt tartalmazó módozatok eredménytől független díjvisszatérítési tartaléka meghatározásának szabályait a biztosítási feltételekkel összhangban a módozatterv tartalmazza.

3. Az eredménytől független díjvisszatérítési tartalékot a tárgyév mérleg fordulónapján az érvényben levő szerződések alapján kell megképezni. Amennyiben valamely szerződésnél a mérleg fordulónapján a díjvisszatérítés feltételei fennállnak, abban az esetben tartalékként a várható éves díjvisszatérítési összeg időarányos részét kell megképezni.

4. Ha a biztosítási szerződés a többéves kármentesség esetére növekvő mértékű díjvisszatérítést tartalmaz, akkor a díjvisszatérítési tartalék megállapításánál azt is figyelembe kell venni, hogy az ügyfél kedvező káralakulás esetén magasabb díjvisszatérítésre tart igényt.

5. A tárgyévben képzett eredménytől független díjvisszatérítési tartalékot a díjcsökkentés, díjvisszatérítés vagy többletszolgáltatás formájában történő visszajuttatáskor fel kell használni, a tartalék fennmaradó részét pedig legkésőbb a tárgyévet követő év mérleg fordulónapján fel kell szabadítani.

6. számú melléklet a 12/1996. (IV. 24.) PM rendelethez

Káringadozási tartalék

1. A káringadozási tartalék egy-egy ágazat évenkénti kárkifizetéseinek kiegyenlítésére szolgál.

2. A káringadozási tartalékot a nem-életbiztosítási ágazatokban és az életbiztosítási módozatok és az életbiztosításokhoz kapcsolódó nem-életbiztosítási módozatok kockázatainak fedezetére kell képezni, ha az ágazat elkülönített eredményelszámolásában - a káringadozási tartalék figyelembevétele nélkül megállapított - biztosítástechnikai eredmény pozitív előjelű és a tartalék szintje nem haladja meg a 4. pontban előírt maximális szintet.

3. A tartalékot évente a tárgyév mérleg fordulónapján az adott módozat díjelőírása és az adott módozatra felmerült ráfordítások különbözetének a mezőgazdasági elemi károkra kötött biztosításoknál és a hitelbiztosításoknál 100%-a, egyéb biztosításoknál 40%-a erejéig lehet képezni.

4. A káringadozási tartalék állományának maximális szintje a mezőgazdasági elemi károkra kötött biztosítások és a hitelbiztosítások esetén a tárgyévi díjelőírás 100%-a, a többi ágazatban a tárgyévi díjelőírás 40%-a. A tartalékképzés mértékét úgy kell meghatározni, hogy a tartalék állománya ne haladja meg az előírt maximális szintet.

5. A káringadozási tartalékot a tárgyévben a mérleg fordulónapján kell felhasználni, ha az adott ágazat biztosítástechnikai eredménye negatív előjelű. A felhasználás mértéke a biztosítástechnikai veszteség összege, de legfeljebb a káringadozási tartalék összege.

6. Az ágazat műveléséből adódó kötelezettség megszűnésekor a tartalékot fel kell szabadítani.

7. A biztosító köteles a károk alakulásáról szóló statisztikát 15 évig megőrizni.

7. számú melléklet a 12/1996. (IV. 24.) PM rendelethez

Nagykárok tartaléka

1. A nagykárok tartalékát azon kockázatokra lehet képezni, amelyek a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 1. számú mellékletének D) része szerint nagy kockázatnak minősülnek, és amelyek esetében a lehetséges legnagyobb kár saját megtartású része meghaladja a külön rendeletben meghatározott nagykárok határértékét, illetve azokra a nem-életbiztosítási szerződésekre, amelyeknél a lehetséges legnagyobb kár saját megtartású része különlegesen magas:

a) a nagy értékek koncentrációja (pl. atomerőmű, környezetszennyezési károk);

b) a kockázat különleges jellege, valamint új, eddig ismeretlen kockázatvállalás (pl. vegyi és gyógyszerfelelősség, új, eddig ismeretlen technológiai ág biztosítása);

c) szakmai felelősségbiztosítási kockázatok (pl. orvosi, ügyvédi, építészeti);

d) károk halmozódása (pl. földrengéskár, járványok)

miatt.

2. A nagykárok tartalékát kockázatonként, ágazatonként, módozatonként az 1. pont a)-d) alpontjaiban foglalt kategóriákba sorolt szerződéseknél elkülönítetten kell megképezni és felhasználni.

3. Az 1. pont a) és b) alpontjához tartozó biztosítási szerződések - saját megtartású részének - tárgyévi összesített éves díjelőírása és tárgyévi káreseményeihez kapcsolódó összesített ráfordításai és költségei (kárkifizetési ráfordítás, kárrendezési költség stb.) különbségeként keletkezett nyereséget kell a tárgyév mérleg fordulónapján nagykárok tartalékaként megképezni.

4. Az 1. pont a) és b) alpontjához tartozó biztosítási szerződésekre megképzett nagykárok tartalékának állománya nem haladhatja meg ezen biztosítások - saját megtartású része - tárgyévi éves díjbevételének tízszeresét.

5. Az 1. pont c) alpontjába tartozó szakmai felelősségbiztosítási károk tartalékát a mérleg fordulónapján a biztosítónak saját döntésétől függő mértékben úgy kell megképeznie, hogy a tartalék állományának szintje ezen biztosításokra a kockázatban állás időtartama alatt fizetett saját megtartású díjrészeinek 90%-át ne haladja meg.

6. Az 1. pont d) alpontjához tartozó földrengés- és járványkockázat tartalékát a mérleg fordulónapján a biztosítónak saját döntésétől függő mértékben, az ezen veszélynemhez kapcsolódó tárgyévi éves díjbevétele és a tárgyévben - saját megtartású ügyletek miatt - felmerült ráfordítások különbségeként keletkezett nyereségből úgy kell megképeznie, hogy a tartalék állományának szintje ezen biztosítások - saját megtartású része - tárgyévi éves díjbevételének tízszeresét ne haladja meg.

7. Az 1. pont c) alpontjában foglalt kockázatok adatbázisának megteremtése érdekében külön kell gyűjteni módozatonként az egy adott évben okozott, de csak a károkozást követő években bekövetkezett és bejelentett károk keletkezésének időpontját és összegét.

8. Az 1. pont a)-d) alpontjaihoz tartozó szerződések után képzett tartalékokat a bekövetkezett káresemény miatt felmerült ráfordítások és költségek összegében, azok felmerülésekor - legfeljebb a tartalék összegének erejéig - kell felhasználni.

9. Azokra a biztosítási kockázatokra, amelyekre a biztosító nagykárok tartalékát képez, káringadozási tartalékot nem képezhet.

8. számú melléklet a 12/1996. (IV. 24.) PM rendelethez

Törlési tartalék

1. A törlési tartalék a biztosítónak a befolyt díjbevételeiből a kockázat megszűnése, mérséklése, illetve átmeneti szüneteltetése miatti jogos díjvisszatérítéseknek, valamint az előírt díjkövetelések fenti okokból helyesbítendő összegének és az előírt díjkövetelések díjnemfizetés miatt várhatóan törlésre kerülő részének fedezetére szolgál.

2. A törlési tartalékot a tárgyév mérleg fordulónapjával kell megképezni. A törlési tartalék szükséglet megállapításakor figyelembe kell venni a megelőző években az 1. pontban meghatározott okok miatt visszatérített díjbevételek, a csökkentett, illetve törölt díjelőírások, valamint a tárgyévi mérleg fordulónapján fennálló hátralékos díjkövetelések várhatóan törlésre kerülő részének együttes összegét.

3. A tárgyévet megelőző évben képzett törlési tartalékot a tárgyévi mérleg fordulónapján teljes összegében fel kell használni.

9. számú melléklet a 12/1996. (IV. 24.) PM rendelethez

Egyéb biztosítástechnikai tartalék

1. Az egyéb biztosítástechnikai tartalék az egy vagy több biztosítási módozat saját vagy viszontbiztosításba vett művelése során az olyan nagy valószínűséggel bekövetkező, jövőbeni veszteség fedezetére szolgál, amelyet a fennálló szerződési kötelezettségek miatt nem vagy csak a későbbi időszakban lehet megszüntetni.

2. A várható veszteség nagyságrendjét az adott biztosítási módozatok művelésének legalább 2 évi adatai alapján készített eredményelszámolás és az adott szerződések érvényességéig várható kár- és költségráfordításait alapulvevő kalkulációval kell megállapítani, figyelemmel a módozatok díjkalkulációjára.

3. A tartalékot évente a mérleg fordulónapján, a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információkat figyelembe véve, más biztosítástechnikai tartalékokban rendelkezésre álló fedezet beszámításával kell megállapítani. A tartalékszükséglet az e fedezetet meghaladó várható veszteségek összegével egyenlő.

4. A várható veszteség kiszámításánál nem szabad figyelembe venni az érdekmúlás vagy egyéb okok miatt megszűnő szerződések hatásait, amelyekre törlési tartalékot képeztek.

5. A tartalék megállapításánál alkalmazott feltételeket és metodikát [a díjelőírást, a meg nem szolgált díjak tartalékát, a kárkifizetések (kárgyakoriság, átlagkár) alakulását, a függőkár tartalék, a káringadozási tartalék és a nagykárok tartalékának nagyságát, a költségtényezőket, a passzív viszontbiztosítás hatását és a módozat tárgyévi eredményelszámolását] az éves beszámoló üzleti jelentésében be kell mutatni.

6. A tartalék tárgyévi nyitó állományát a tárgyévi mérleg fordulónapjával fel kell szabadítani.