10/1997. (III. 19.) HM rendelet
a hivatásos katonák kártérítési felelősségének egyes szabályairól
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 342. §-a (2) bekezdésének g) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § (1) A rendelet alkalmazása szempontjából a kár a Honvédelmi Minisztériumot, a honvédelmi miniszter közvetlen irányítása alá tartozó hivatalokat és háttérintézményeket, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat és a katonai felsőoktatási intézményeket, valamint a Magyar Honvédség katonai szervezeteit (a továbbiakban együtt: testület) ért vagyoni hátrány, különösen
a) az anyagi-technikai eszközök, létesítmények, azok berendezéseinek rendeltetésellenes használatából eredő megrongálódása, megsemmisítése, hiánya, illetve a javításra, pótlásra fordított költség és kiadás;
b) az anyagi-technikai eszközök vagy pénzeszközök jogtalan felhasználása, illetve igénybevétele;
c) a testület vagyoni értékű joga érvényesítésének elmulasztása;
d) a testületre ellenszolgáltatás nélkül háruló olyan vagyoni kötelezettség, amely abból keletkezett, hogy a honvédségnek a katona vétkes magatartása miatt kártérítést, kötbért, kamatot, bírságot stb. kellett fizetnie.
(2) A rendelet alkalmazása szempontjából a testület vagyonának minősülnek
a) mindazok a vagyontárgyak (ingó, ingatlan) és pénzeszközök, amelyek a testület kezelésébe, illetve gazdálkodási körébe tartoznak;
b) azok az idegen vagyontárgyak és pénzeszközök, amelyek jogszabály, hatósági intézkedés vagy szerződés alapján ideiglenesen kerültek a testület kezelésébe;
c) a testületet illető vagyoni értékű jogok és követelések;
d) a társadalmi szervezeteknek és egyesületeknek átadott azok a vagyontárgyak és pénzeszközök, amelyeket e szervezetek, illetve egyesületek a honvédséggel szembeni visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel kezelnek.
2. § Ha a kártérítési ügy tényállása bonyolult, vagy a keletkezett kár összege meghaladja a 100 000 Ft-ot, akkor a kártérítési eljárás során az igazgatási szolgálat véleményét is ki kell kérni a kártérítés jogalapjáról és az eljárás törvényességéről.
3. § (1) A kár összegének meghatározásánál figyelembe kell venni
a) a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást - ideértve az üzemviteli költségeket is - és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét;
b) ha a dolog megsemmisült, vagy használhatatlanná vált, illetve ha nincs meg, a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói árat, az avulásra is tekintettel.
(2) A kár összegét a biztosítási szerződés alapján megtérülő összeggel, továbbá a megrongált dolog kijavításakor létrejött értéknövekmény értékével csökkenteni kell.
4. § A kártérítési ügyben, ha az eljárás menete egy jegyzőkönyvben nem rögzíthető, a lefolytatott bizonyításról összefoglaló jelentést kell készíteni. Ebben - illetve a jegyzőkönyvben - rögzíteni kell:
a) a vizsgálattal megbízott személynek vagy a bizottság tagjainak nevét, rendfokozatát, beosztását,
b) a hadköteles katona személyi adatait (születési hely, év, hó, nap, anyja neve), rendfokozatát, beosztását és lakóhelyét,
c) a kár keletkezésének idejét és körülményeit,
d) a kár összegét,
e) a bizonyítékokat (pl. tanúvallomás, szakértői nyilatkozat, szemle jegyzőkönyv, fegyelmi vagy a büntetőeljárás során hozott határozat, szakmai kivizsgálásról készített jelentés),
f) a hivatásos katona kártérítési felelőssége mértékének alapjául szolgáló illetményt,
g) azokat a tényezőket, amelyek a felelősség elbírálásához, illetve a kártérítés mérsékléséről vagy kiszabásának mellőzéséről való döntéshez szükségesek (vagyoni viszonyok, családi és szociális körülmények),
h) a hivatásos katonának a felelősségre vonatkozó nyilatkozatát, továbbá
i) a vizsgálat összegzett eredményét, illetve a vizsgálatot végző személy vagy bizottság indokolt véleményét arról, hogy a kárért kit (kiket) és milyen mértékben tart felelősnek.
5. § (1) A vizsgálat befejezése után az összefoglaló jelentést - a kárügy összes iratával együtt - haladéktalanul, döntés végett, az állományilletékes parancsnok elé kell terjeszteni.
(2) Ha a vizsgálat során lényeges körülmény nem tisztázódott, az állományilletékes parancsnok haladéktalanul intézkedik a bizonyítás kiegészítése iránt.
(3) Ha az összefoglaló jelentés alapján az anyagi felelősség megnyugtatóan elbírálható, az állományilletékes parancsnok (vezető) határozatban dönt.
6. § A hivatásos katona és képviselője jogosult betekinteni a kártérítési eljárás során keletkezett iratokba, a kárüggyel kapcsolatban észrevételt, megjegyzést tehet.
7. § (1) Az állományilletékes parancsnok által hozott határozat rendelkező részből és indokolásból áll.
(2) A rendelkező rész kötelező tartalma:
a) a katonai szervezet megnevezése,
b) a kártérítésre kötelezett személyi adatai (születési hely, idő, anyja neve, lakóhelye), rendfokozata, beosztása,
c) a kiszabott kártérítés összege (számmal és betűvel),
d) a kártérítés megfizetésének időpontjára, a havonta fizetendő részletekre vagy a levonás elhalasztására vonatkozó rendelkezés,
e) a panasz benyújtásának lehetőségéről, határidejéről és helyéről történő kioktatás.
(3) Az indokolás kötelező tartalma:
a) a megállapított tényállás világos és pontos ismertetése, a kár kiszámításának módja, a bizonyítékokra utalás,
b) a hivatásos katona védekezésének lényege és annak értékelése,
c) a felelősség elbírálásánál alkalmazott jogszabály vonatkozó rendelkezésére való hivatkozás, és
d) a döntés egyéb, szükség szerinti indokolása (pl. a kártérítés mérséklése).
8. § (1) A 7. §-ban említett határozatot legalább három példányban kell elkészíteni és nyilvántartásba venni, melyből egy példányt a hivatásos katonának kézbesíteni kell, egy példányt pedig a kárügy irataihoz kell csatolni, egy további példányát a határozat jogerőre emelkedése után előjegyzésre, illetve végrehajtásra az ellátó pénzügyi és számviteli szervezetnek kell átadni.
(2) A határozat átvételének tényét és idejét a hivatásos katona aláírásával köteles igazolni. Ha a kézbesítés posta útján történik, az átvétel igazolására a tértivevény szolgál.
9. § (1) A panaszt az állományilletékes parancsnoknál kell írásban előterjeszteni. A panaszban elő kell adni, hogy a hivatásos katona a határozatot miért sérelmezi.
(2) Panasznak kell tekinteni - elnevezésére tekintet nélkül - minden olyan beadványt vagy kérelmet, amelyben a hivatásos katona az állományilletékes parancsnok határozatát sérelmezi, illetve annak megváltoztatását kéri.
(3) A panasz szóban is előterjeszthető. Ebben az esetben a hivatásos katona panaszát jegyzőkönyvezni, a jegyzőkönyv egy példányát pedig át kell adni a hivatásos katonának.
(4) Ha a panaszt nem az állományilletékes parancsnokhoz nyújtották be, azt haladéktalanul a határozatot meghozó parancsnokhoz kell továbbítani.
10. § A hivatásos katona panaszát - a kárügy irataival együtt - 8 napon belül fel kell terjeszteni a határozatot hozó parancsnok elöljáró parancsnokához, kivéve, ha a határozatot hozó parancsnok a panasznak megfelelően módosítja, kijavítja, vagy kiegészíti a megtámadott határozatot.
11. § (1) A panaszt elbíráló elöljáró parancsnok a határozatban a sérelmezett határozatot helyben hagyja, megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és az állományilletékes parancsnokot új eljárásra utasítja.
(2) A határozat tartalmi elemeire - a jelen szakasz (3) bekezdésében foglaltakon túlmenően - a rendelet 7. §-ában írtakat kell értelemszerűen alkalmazni.
(3) A határozatban a hivatásos katona figyelmét fel kell hívni a jogorvoslat lehetőségére. Ki kell oktatni arra, hogy a keresetlevelet mennyi példányban, melyik bírósághoz címezve és mennyi időn belül kell az elöljáró parancsnokhoz benyújtani.
(4) A nyilvántartásba vett határozatot - a kárügy iratainak visszaküldése mellett - meg kell küldeni az állományilletékes parancsnoknak, aki köteles a határozat egy példányát a panaszosnak kézbesíteni, egy példányát az ellátó pénzügyi és számviteli szervezetnek átadni, illetőleg a határozat egy példányát a kárügy irataihoz csatolni.
12. § (1) A határozatot meghozó állományilletékes parancsnok és az elöljáró parancsnok a határozatot név-, szám- vagy számítási hiba és más hasonló elírás esetén kijavíthatja, vagy kiigazíthatja.
(2) Az (1) bekezdésben írt parancsnok hivatalból vagy a hivatásos katona kérelmére a határozatot kiegészítheti, ha az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott. A kiegészítés nem érintheti a határozat egyéb rendelkezéseit.
(3) A kijavítást és a kiegészítést a határozat eredeti példányára és kiadmányaira is fel kell jegyezni, és a jelen rendelet 8. §-ában, illetőleg 11. §-ában foglaltaknak megfelelően közölni kell a hivatásos katonával.
13. § Az állományilletékes parancsnok és az elöljáró parancsnok jogerős határozatait - a jogerőre emelkedéstől számított egy éven belül - a honvédelmi miniszter - a hivatásos katona érdekében - hatályon kívül helyezheti, és új eljárást rendelhet el, ha a határozat törvénysértő.
14. § A hivatásos katona kártérítési ügyében a munkaügyi bíróság előtt indított perben az alperes a másodfokon eljárt katonai szervezet.
15. § (1) Indokolt esetben a hivatásos katona kérelmére vagy hivatalból a jogerős határozat végrehajtása elhalasztható.
(2) A jogerősen kiszabott kártérítés végrehajtásának elhalasztásánál figyelemmel kell lenni a hivatásos katona magatartására, vagyoni helyzetére, kereseti, jövedelmi, családi és szociális viszonyaira. A végrehajtás elhalasztására általában csak akkor kerülhet sor, ha a kötelezett vagyoni helyzete önhibáján kívüli okból úgy alakult, hogy az adott időszakban még a kártérítés részletekben való megfizetése is aránytalanul súlyos helyzetet teremtene.
(3) A halasztás időtartamát úgy kell meghatározni, hogy az megfeleljen a méltányolható körülményeknek, de ne veszélyeztesse a kártérítés megfizetését sem.
16. § (1) A kiszabott kártérítés (beleértve a bíróság által megítélt kártérítést is) - kérelemre vagy hivatalból - akkor mérsékelhető, ha
a) a kötelezett a károkozást követően tanúsított magatartásával ezt kiérdemelte, és a testület vagyonának megóvására irányuló érdek a kártérítés teljes megfizetése nélkül is megvalósult, vagy
b) a kötelezett anyagi helyzete (családi és szociális körülményei) úgy alakult, hogy a kártérítést még részletekben sem képes a saját vagy az általa eltartottak megélhetésének veszélyeztetése nélkül megfizetni.
(2) Az utólagos mérséklésről és elengedésről az állományilletékes parancsnok dönt az (1) bekezdésben írtak alapján.
17. § (1) A katonai szervezetnél keletkezett károkat és hiányokat a vonatkozó nyilvántartásokból kiadásba kell helyezni, és egyidejűleg be kell írni a károkról vezetett nyilvántartó könyvbe (hiánynyilvántartó könyvbe). A nyilvántartó könyvet a katonai szervezet szakanyag szerint illetékes fegyvernemi és szolgálati ág főnökei kötelesek vezetni.
(2) A nyilvántartó könyvnek tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyekből hitelt érdemlően megállapítható, hogy a kár milyen anyagban, milyen módon keletkezett, milyen összeget képvisel és hogyan rendeződött.
18. § (1) Leírással kell rendezni azokat a károkat (hiányokat), amelyek a Hszt. felelősségi szabályai szerint - az államháztartásról és a számvitelről szóló törvény előírásaira is figyelemmel - nem térülnek meg.
(2) A leírási jogkört - a ténylegesen bekövetkezett kár (hiány) összegének alapulvételével számított értékhatár alapján - miniszteri utasításban szabályozott módon, az abban írt szolgálati személyek gyakorolják.
(3) A leírási tanúsítványt két példányban kell kiállítani, és az egyik példányt az iratokkal együtt a leírást kérő szolgálati személynek kell megküldeni, a másik példány a leírási tömbben marad.
19. § (1) Törléssel kell rendezni a kiszabott, de behajthatatlannak minősített kártérítést. Erre annak a katonai szervnek a parancsnoka jogosult, amelyik azt nyilvántartja.
(2) A kártérítés törlését írásba kell foglalni, és meg kell indokolni.
(3) A kártérítést csak akkor lehet behajthatatlannak minősíteni, ha a kötelezett bizonyíthatóan tartósan fizetőképtelen, illetve vagyontalan és emiatt az ellene vezetett végrehajtás (behajtás) legalább két esetben sikertelennek bizonyult, és előreláthatóan a további eljárás sem vezet eredményre, illetőleg költségigénye eléri a követelt összeget.
(4) A 100 000 Ft-ot meghaladó kártérítést a Honvédelmi Minisztériumban, a honvédelmi miniszter közvetlen irányítása alá tartozó hivatalokban és háttérintézményeknél, valamint a katonai felsőoktatási intézményeknél a közigazgatási államtitkár, a Magyar Honvédség katonai szervezeteinél pedig a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari főnöke törölheti.
(5) A (4) bekezdésben írt összeghatárú kártérítés törlésére a katonai nemzetbiztonsági szolgálatoknál a honvédelmi miniszter jogosult.
20. § Ez a rendelet kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.