230/1997. (XII. 12.) Korm. rendelet

az egyes sajátos műemlékfajták védelmére vonatkozó részletes szabályokról

A műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 60. §-a (1) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:

Történeti kertek

1. § (1) A történeti kertek védelmével azok történeti, illetőleg kertépítészeti értékei megőrzését kell biztosítani.

(2) A történeti kert teljes eredeti területének védelmétől akkor lehet eltekinteni, ha az egyes leválasztott területrészek a leválasztást követően már visszafordíthatatlanul átalakultak, illetve beépültek.

2. § (1) A történeti kert védelemre érdemes értékei állapotának, állagának a védelem céljaival ellentétes megváltoztatása tilos.

(2) A történeti kertek fenntartása és használata során biztosítani kell

a) a kert szerkezetének, általános elrendezésének, az úthálózata rendszerének, a történeti vagy más szempontból jelentős értékű növényállomány megóvását, a kert földtani és felszínalaktani adottságainak fennmaradását,

b) a vízfolyások és más, a védelem céljaival összhangban álló területek fenntartását,

c) az építészeti és képzőművészeti tartozékok, így különösen a kerítések, kapuk, kerti építmények, pavilonok, hidak, lépcsők, padok, szobrok, kutak, grották, műromok, támfalak megőrzését,

d) a kert védelemre érdemes értékeit nem veszélyeztető állatvilága és életfeltételei biztosítását.

(3) A védelemre érdemes értékek megőrzése érdekében a kerten vagy annak egy részén a látogatást a műemlékvédelmi hatóság korlátozhatja vagy megtilthatja.

(4) A történeti kert állagára, állapotára kihatással lévő tevékenység folytatása során biztosítani kell a kert fennmaradásához és sértetlenségéhez szükséges környezeti feltételeket.

(5) A védelmi célokkal ellentétes használatot, hasznosítási módot a műemlékvédelmi hatóság megtilthatja.

Romemlékek

3. § Műemlék ingatlanon és területen a műemlékvédelmi hatóság engedélyt, egyéb védett területen szakhatósági hozzájárulást romemlékek feltárására akkor adhat, ha a romok konzerválása (állagvédelme) vagy a helyszínen való megóvásának más módja (pl. visszatemetés) biztosított vagy biztosítható.

4. § A romemlékek fenntartására és jó karban tartására vonatkozó kötelezettség keretében az építményfajta sajátosságára tekintettel

a) a földfelszín alatt lévő és takart romemléknél a földfelszínnek a benne rejlő romok állapotát megőrző munkákkal,

b) a részben vagy egészben a földfelszín felett elhelyezkedő romok esetében az állékonyság biztosításával, a romok konzerválásával és a biztonságos látogathatóság feltételének megteremtésével

kell eleget tenni.

Temetők

5. § (1) A temetők az ország történelmének, kultúrájának és művészetének olyan sajátos kifejezői, illetve emlékei, amelyek mindenki számára a hozzátartozók, illetve a társadalom kiemelkedő személyiségei iránti kegyelet és emlékezés helyeiként a múlttal való közvetlen kapcsolatot őrzik.

(2) A temetők védelme során a különböző nemzetiségek és vallások sajátosságait és hagyományait tiszteletben kell tartani, és érvényesíteni kell.

6. § (1) Egyedi védelem alá kell helyezni azokat a síremlékeket (síremlékcsoportokat, sírépítményeket), amelyek művészi értékük alapján arra érdemesek, akkor is, ha azok védett temetőterületen helyezkednek el.

(2) A védett temetőben (temetőrészben) lévő és 1945. december 31-e előtt emelt síremlékek e rendelet alapján védettek, hacsak a védetté nyilvánításról szóló jogszabály (határozat) más időhatárt nem állapít meg.

(3) A védett temetők tartozékának kell tekinteni azok hagyományos növényzetét és természeti értékeit is, valamint a kegyeleti célból telepített emlékfákat, az eredeti megjelölésükkel együtt.

7. § (1) Temető területének védetté nyilvánításakor arról is kell rendelkezni, hogy a temetőben a további betemetés engedélyezett-e, vagy sem.

(2) Az e rendelet hatálybalépésekor védett temetők esetében 1998. december 31-ig külön rendelet határozza meg a betemetés céljára felhasználni engedélyezett vagy abból kizárt területet.

(3) Védett temetőben vagy annak részén a betemetés feltételeként előírható a sírjel formai jellege, illetve anyaga.

8. § (1) A műemlékvédelem szabályainak betartásáért a temető tulajdonosa ( fenntartója) felel.

(2) A temető vagy egyes részeinek műemléki védettségéről és az ezzel kapcsolatos szabályokról a temetőben való kifüggesztéssel tájékoztatást kell adni.

9. § (1) A műemlékként védett temető területét a település településrendezési tervében és helyi építési szabályzatában adottságként kell kezelni, és annak a településszerkezetben méltó helyet kell biztosítani.

(2) A temetőnek a települési környezetbe való harmonikus beilleszkedéséről a környezet használati és beépítési módjának meghatározása során is gondoskodni kell.

(3) Lezárt, illetőleg felekezeti vagy más okból nem látogatható temetőben is biztosítani kell a műemléki értékek fennmaradását, illetve dokumentálását célzó munkák elvégzését.

10. § (1) A műemléki védelem alatt álló, lezárt temető vagy temetőrész a műemléki érdekek figyelembevételével, a műemléki értékek fenntartása és a síremlékek megőrzése és gondozása biztosítása mellett, megfelelő tervezési és engedélyezési eljárást követően közcélokat szolgáló kegyeleti parkká alakítható.

(2) A temetőkre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a védett síremlék (családi sírbolt, mauzóleum stb.) már megszűnt egykori temető megmaradt emléke, vagy ha eredetileg sem temetőben, hanem egyéb helyen épült.

11. § Ez a rendelet 1998. január 1-jén lép hatályba.

Horn Gyula s. k.,

miniszterelnök