1997. évi LIV. törvény

a műemlékvédelemről[1]

Hazánk történelmének, kultúrájának és művészetének pótolhatatlan örökségét képezik azok az alkotások, amelyek a környezet kiemelkedő értékeiként az ország és az egyes települések arculatának jellegzetes meghatározói, kulturális hagyományainak hordozói, s egyben a történelmi és nemzettudat formálói.

Ezek az alkotások, mint műemlékek - a tulajdonjogra való tekintet nélkül - az egész nemzet közös kulturális kincsei, védelmük nemzeti összefogást kíván. Fenntartásuk, jelentőségükhöz méltó használatuk és az egész társadalom számára való hozzáférhetővé tételük közérdek.

Az Országgyűlés a műemlékek védelmével kapcsolatos alapvető feladatokról, jogokról és kötelezettségekről a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. § (1) A törvény célja, hogy azokat az építészeti, műszaki és a velük összefüggő művészeti alkotásokat, amelyek történelmünk pótolhatatlan emlékei és kulturális örökségként a társadalom számára - a nemzeti vagyon részeként - különleges értéket jelentenek, megfelelő védelemben részesítse, és megőrzésük, fenntartásuk, hasznosításuk, valamint tudományos kutatásuk (a továbbiakban együtt: műemlékvédelem) alapvető szabályait megállapítsa.

(2) A műemlékvédelem hazai elveit és módszereit a műemlékvédelemre vonatkozó nemzetközi egyezményekkel és ajánlásokkal összhangban kell kialakítani.

A törvény hatálya

2. § (1) A törvény hatálya kiterjed:

a) a műemlékre, a műemléki jelentőségű területre, a műemléki környezetre (a továbbiakban együtt: a műemlékvédelem tárgyai);

b) a védetté nyilvánítás előkészítésére és a védetté nyilvánítási eljárásra, illetve a védettség megszüntetésére;

c) a műemlékek fenntartására, a műemlékek veszélyeztetése esetén az ezt megelőző és a műemlékek fennmaradását biztosító munkálatok elrendelésére;

d) a műemlékvédelem anyagi-pénzügyi és hatósági eszközeire;

e) az oktatási, közművelődési és tudományos feladatokra;

f) az államnak a műemlékvédelemmel kapcsolatos nemzetközi együttműködéséből adódó feladataira.

(2) A műemléki védelem nem érinti a több szempont szerint is védendő érték egyéb jogszabály alapján fennálló más jellegű védettségét, de a világörökségek és nemzeti emlékhelyek védelmét a törvény hatálya alá tartozó területeken a műemlékvédelem a saját eszközeivel is támogatja.

Értelmező rendelkezések

3. § E törvény alkalmazásában:

a) Műemlék:

minden olyan épület, építmény, létesítmény vagy egyéb ingatlan jellegű alkotás, valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese (rendszere), vagy annak része, illetőleg romja vagy töredéke, amely hazánk múltjának kiemelkedő jelentőségű építészeti, történelmi, tudományos, városépítészeti, képző- és iparművészeti, kertépítészeti, régészeti, néprajzi vagy műszaki (technikatörténeti) emléke, annak rendeltetésszerűen szerves történeti alkotórészeivel, tartozékaival, berendezéseivel, valamint a hozzá tartozó vagy valaha hozzá tartozott, részben vagy egészben még létező melléképületekkel és ingatlanterülettel (területrésszel) együtt, amely ezen értékei miatt védelemre és megtartásra érdemes, és amelyet ilyenként védetté nyilvánítottak.

b) Műemléki jelentőségű terület:

1. az épületek, építmények, műtárgyak, valamint a hozzájuk tartozó telkek és területek (a továbbiakban együtt: ingatlanok) minden olyan csoportja, illetve olyan ipari vagy közlekedési terület, amely az adott település jellegzetes, történelmileg kialakult szerkezete, összképe, a tájjal való kapcsolata, tér- és utcaképei szempontjából védelemre és megtartásra érdemes, akkor is, ha nem minden egyes alkotóeleme egyedileg védett műemlék, és amelyet ilyenként védetté nyilvánítottak;

2. a földfelszínnek, illetőleg a településnek az a része, amely alatt valamely elpusztult, de műemléki jelentőségű épületegyüttes, építmény vagy település összefüggő maradványai rejlenek, amely védelemre, feltárásra és legalább részleges bemutatásra érdemes, és amelyet ilyenként védetté nyilvánítottak.

c) Műemléki környezet:

a műemlék, illetve a műemléki jelentőségű terület közvetlen környezete, amelynek területén minden - e törvényben meghatározott - változtatást, beavatkozást a műemlék városképi, illetőleg tájképi megjelenésének és értékei érvényesülésének kell alárendelni, és amelyet ilyenként védetté nyilvánítottak.

d) Védett műemléki terület (a továbbiakban: védett terület):

az e törvény szerinti műemléki jelentőségű területek és műemléki környezetek.

e) Történeti kert:

olyan történeti értékű kert, illetőleg park, amely műemlékkel, illetve a történeti városszerkezettel összefüggő kertépítészeti alkotás.

f) Műemléki helyreállítás:

a napi jó karbantartási, fenntartási feladatokon túlmenő, a védett ingatlan egészét vagy nagyobb, illetőleg értékesebb részét érintő építészeti - s szükség esetén képző- és iparművészeti - restaurálás, helyreállítás.

Az együttműködés

4. § (1) A műemlékek védelmét az állami és önkormányzati szervek, az egyházak, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az állampolgárok együttműködésével kell megvalósítani.

(2) A műemlékvédelem követelményeit az épített környezet egészének alakítása és védelme, a terület- és településfejlesztés, a környezet-, a természet- és tájvédelem, valamint a közművelődés célkitűzéseiben - a nemzetközi kötelezettségek figyelembevételével - érvényesíteni kell.

(3) A nemzetközi együttműködésben érvényesíteni kell a magyar vonatkozású műemlékek határokon túli és más nemzetek hazánkban található műemlékeinek védelmét.

A műemlékek megismerésének biztosítása

5. § (1) Biztosítani kell, hogy az állampolgárok a műemlékeket, azok értékeit és nemzeti jelentőségét, valamint a műemlékvédelemmel kapcsolatos alapvető ismereteket és a követendő magatartást a közművelődés és ismeretterjesztés, a sajtó és a tömegtájékoztatás útján is megismerhessék.

(2) A műemléki értékeket tudományos módszerekkel kell felkutatni, számba venni és értékelni. Az így számba vett értékek történeti adatait, leírását, illetőleg a rájuk vonatkozó forrásértékű dokumentumokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

A műemlékvédelem és a településrendezés, településfejlesztés

6. § (1) A településfejlesztés során érvényesíteni kell:

a) a védett terület és a település szerves összhangját;

b) a védett terület örökségét jelentő funkcionális hagyományok és önazonosság megőrzését, az életminőség általános feltételeinek javítása mellett.

(2) A településrendezési tervekben:

a) figyelemmel kell lenni a település (településrész) történelmileg kialakult tagozódására, szerkezetére, beépítési módjára, jellemző épületmagasságára, általános alaktani (morfológiai) jellegére, és biztosítani kell ezek fennmaradását, helyreállítását;

b) fenn kell tartani a védett terület harmonikus kapcsolatát a környezettel, illetve a település többi részével;

c) figyelemmel kell lenni a védett terület sajátosságait meghatározó történeti épületállomány fenntartására, a jellemző építészeti elemek és a városkép zavartalan érvényesülésére;

d) a védett területeken gondoskodni kell a növényzet hagyományos jellegének, az út- és térburkolatok történeti értékű megoldásainak vagy megjelenésének megőrzéséről, illetve helyreállításáról;

e) biztosítani kell a közlekedéshálózat szabályozásának a település méreteihez és szerkezeti adottságaihoz alkalmazkodó megoldását;

f) érvényesíteni kell az új építményeknek és építészeti elemeknek, illetve műszaki berendezéseknek a történelmi településkép jellegéhez és arányaihoz illő összhangját.

(3) Meg kell akadályozni, illetve fel kell számolni a védett terület hagyományos arculatát torzító és túlterhelő, a környezetet veszélyeztető hatásokat.

(4) A műemléki jelentőségű terület egészére egységes szabályozási tervet kell készíteni.

Műemlékvédelmi feladatok

7. § (1) A műemlékvédelem feladata, hogy:

a) a védelmet érdemlő alkotásokat felkutassa, tudományosan értékelje és számba vegye, továbbá védendő környezetüket megállapítsa, s elrendelje védetté nyilvánításukat;

b) biztosítsa a műemlékek és környezetük fenntartását, helyreállítását, védelmét, valamint eszmei értékükkel összhangban álló hasznosításukat.

(2) A kiemelkedő jelentőségű, kizárólagos állami tulajdonban lévő műemléket az egyetemes vagy a nemzeti kultúrához kapcsolódó, közcélú rendeltetés előnyben részesítésével kell hasznosítani.

II. Fejezet

A MŰEMLÉKEK FENNTARTÁSA ÉS HASZNÁLATA

A műemlékek fenntartása

8. § (1) A műemlék fenntartásáról, jó karban tartásáról a műemlék tulajdonosa, vagyonkezelője, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlója, továbbá az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvényben meghatározott ingyenes használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) e törvény szerint köteles gondoskodni.

(2) A fenntartási, jó karban tartási kötelezettség a rendeltetésszerű használathoz szükséges műszaki állapot fenntartásán túlmenően kiterjed a műemlék sajátos értékeit képező építészeti, képző- és iparművészeti, valamint kertépítészeti kialakításának minden alkotóelemére és részletére, függetlenül attól, hogy azok az aktuális használat szempontjából nélkülözhetők-e, vagy sem.

(3) A tulajdonos kötelezettsége kiterjed a műemlék megjelenését eltorzító sérülések, hiányok kijavítására, pótlására is, az e törvényben meghatározottak szerint.

(4) Ha a műemléki védettség csak az ingatlan meghatározott részét érinti, akkor a tulajdonos kötelezettségét - a műemléket magában foglaló ingatlannak a védettség hatálya alá nem tartozó részei tekintetében - a műemléki környezetre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell gyakorolni.

9. § (1) Ha a műemlék tulajdonosának személye, lakóhelye, tartózkodási helye ismeretlen, a műemlék fenntartásáról a tulajdonjog rendezéséig - a műemlékvédelmi hatóság határozata alapján - a kizárólagos állami tulajdonban lévő műemlékeket fenntartó szerv gondoskodik.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha a műemléki védettség alatt álló ingatlan tulajdonjogával összefüggésben per van folyamatban, és e miatt - vagy a tulajdonos személyének, illetve tartózkodási helyének ismeretlen volta miatt - a műemléket érintő, elengedhetetlen munkálatok elvégzése számottevő késedelemmel járhat.

A műemlékek használata

10. § (1) A műemlékeket - a hozzájuk tartozó területrészekkel és melléképítményekkel együtt - a műemléki értékükhöz, jellegükhöz, történelmi jelentőségükhöz méltóan, a védett értékek veszélyeztetését kizáró módon kell használni, illetve hasznosítani.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott követelményeken túlmenően:

a) tiszteletben kell tartani az eredeti eszmei jelentéstartalmat, valamint az azzal összefüggő funkcionális, hagyományi és kegyeleti szempontokat,

b) meg kell őrizni az építészeti, a belsőépítészeti, képző- és iparművészeti kialakítás, berendezés és felszerelés történelmi és művészeti értékeit, illetőleg biztosítani kell ezek érvényesülését.

(3) A műemlékek helyreállítása és használata során törekedni kell az eltávolított, fellelhető és azonosítható tartozékok, berendezések visszahelyezésére.

(4) Műemléken és a világörökség jegyzékbe felvetetett védett területeken reklám nem helyezhető el, kivéve, ha a védetté nyilvánító vagy azt módosító rendelet másképp nem rendelkezik, és a műemlékvédelmi hatóság azt engedélyezi.

(5) A törvény hatálybalépése előtt védetté nyilvánított műemlék épület, építmény ingatlanán reklám a műemlékvédelmi hatóság engedélyével helyezhető el.

(6) Műemlék lakóépület helyreállításának, komfortfokozata építési munkával való növelésének - a lakásépítési kedvezmény szempontjából történő - támogatását biztosítani kell.

11. § A műemlék egésze nem bontható le, erre engedély nem adható. Részleges bontás engedélyezhető, ha az

- a műemlék helyreállításával kapcsolatban korábbi és jelentős építési korszak(ok) maradványának bemutatását, vagy a műemlék hiteles állapotát eltorzító idegen részek eltávolítását, illetve a műszaki állagbiztosítás vagy életveszély-elhárítás érdekében szükséges elkerülhetetlen beavatkozásokat célozza,

- a 3. §-ban meghatározott történetileg összetartozó épületegyüttesként védett műemlék területén utólag létesített, annak történeti hitelességét és megjelenítését zavaró idegen építmény lebontására vonatkozik.

A tűrési kötelezettség

12. § (1) Az ingatlan tulajdonosa, illetőleg használója tűrni köteles a műemlékvédelmi hatóság által elrendelt:

a) a műemléki értékek felkutatását, illetve a hatósági ellenőrzést szolgáló helyszíni szemléket, vizsgálatokat és állapotrögzítő felméréseket;

b)[2] a munkálatokat megelőző, a rejtett értékeket feltáró kutatásokat, régészeti feltárásokat, falkutatásokat;

c) a muzeális gyűjteménybe helyezett tárgyak letétkénti kezelését;

d) műemléki jelentőségű területen végzendő régészeti kutatást;

e) a hatósági kötelezésben elrendelt munkálatok elvégzését;

f) a műemlék-tábla elhelyezését szolgáló munkák elvégzését.

(2) Az elrendelt munkák nem akadályozhatják tartósan az ingatlan rendeltetésszerű használatát. Az állapotváltozással járó felmérési, vizsgálati, kutatási munkák elvégzését követően a feltárt értékek biztosítása mellett és annak függvényében a feltárás előtti állapotot helyre kell állítani, kivéve, ha a kutatást az épület tervezett helyreállítása követi. A költségek megosztására a 46. § (3) bekezdését kell alkalmazni.

A műemlékek megtekintése

13. § (1) A műemlék tulajdonosa, illetőleg használója a műemlék egészének vagy meghatározott részének a nagyközönség által történő látogatását (megtekintését) köteles lehetővé tenni.

(2) A műemlékvédelmi hatóság a látogatás (megtekintés) módját és idejét - a tulajdonos és használó véleményének figyelembevételével - meghatározhatja oly módon, hogy az a tulajdonost (használót) az ingatlan rendeltetésszerű használatában vagy méltánylást érdemlő életviszonyaiban ne zavarja, és részére kárt, illetve költséget ne okozzon.

(3) A műemlékvédelmi hatóság élet-, illetve vagyonbiztonság (ideértve a védett érték megóvását) érdekében megtilthatja, korlátozhatja vagy előzetes engedélyhez kötheti a műemlék látogatását (megtekintését).

14. § (1) Az egyes kiemelkedő történeti és kulturális értékű műemlékek és műemlékegyüttesek fokozott védelmét biztosítani kell. Ennek érdekében az e törvény mellékletét képező jegyzékben felsorolt műemlékeket, illetve műemlékegyütteseket kizárólagos állami tulajdonban kell tartani. Amennyiben tulajdonjoguk az ingatlan-nyilvántartásba nem az állam javára van bejegyezve, és ez nem az ingatlan-nyilvántartás hiányosságának vagy jogszabálysértésnek az eredménye, a tulajdonjogát az állam javára meg kell szerezni. Az állam kizárólagos tulajdonát képező műemlékek és műemlékegyüttesek a kincstári vagyon körébe tartoznak és forgalomképtelenek.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott műemlékek és műemlékegyüttesek jelentőségükhöz méltó fenntartásáról, helyreállításáról és hasznosításáról - e törvény szabályai és a kincstári vagyonra vonatkozó rendelkezések szerint - az állam a tulajdonosi jogait gyakorló szerve útján gondoskodik.

III. Fejezet

A MŰEMLÉKVÉDELEM SAJÁTOS TÁRGYAI

Történeti kertek

15. § (1) A történeti kertet, ha az műemlékkel összefüggő kertépítészeti alkotás, műemlékként is védelemben kell részesíteni. A történeti kertet, ha az a történeti városszerkezettel összefüggő kertépítészeti alkotás, műemlékként is védelemben lehet részesíteni.

(2) A történeti kertet lehetőleg eredeti funkciójának megfelelően, teljes eredeti területére kiterjedően kell védelem alá helyezni. A történeti kert műemléki védelme nem érinti a más jogszabály szerinti természeti védettség hatályát.

(3) A történeti kertben annak rendeltetésével össze nem egyeztethető termelő- vagy más tevékenység nem folytatható.

Romemlékek

16. § (1) Az olyan elpusztult történelmi jelentőségű építmény felszíni vagy felszín alatti maradványát (a továbbiakban: romemlék), amelynek legalább részleges feltárása és bemutatása indokolt, műemléki védelemben kell részesíteni.

(2) A védelem mindazon ingatlanokra is kiterjeszthető, amelyek területén a romemlék jelenléte helyszíni vizsgálat alapján valószínűsíthető.

(3) A romemlék műemléki védelme nem érinti a külön jogszabály alapján érvényesített régészeti védelem hatályát.

(4) Az (1) és (2) bekezdés alapján védetté nyilvánított ingatlanokon műemlékvédelmi érdekből építési és művelési korlátozást lehet elrendelni, és kisajátításnak is helye lehet.

17. § (1) Ha bármely tevékenység során építmény vagy tartozéka, illetőleg ezek maradványa vagy töredéke (a továbbiakban e törvényben együtt: lelet) kerül elő, e tényt - a tevékenység felfüggesztése és a lelet érintetlenül hagyása mellett - haladéktalanul be kell jelenteni a tevékenységet engedélyező hatóságnál, illetve a területileg illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél. A jegyző akkor jár el, ha a tevékenység nincs engedélyhez kötve.

(2) A bejelentési kötelezettség az ingatlan tulajdonosát, az építtetőt és a kivitelezőt, valamint az ingatlan használóját (művelőjét) egyaránt terheli.

(3) Az engedélyező hatóság, illetőleg a jegyző a bejelentésről haladéktalanul értesíti a műemlékvédelmi hatóságot, továbbá a megyei múzeumi igazgatóságot (a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeumot), amelyek a lelőhelyet kötelesek haladéktalanul megvizsgálni.

(4) Az engedélyező hatóság, illetőleg a jegyző a bejelentésnek és a (3) bekezdésben említett vizsgálaton alapuló szakvéleménynek megfelelően elrendelheti a tevékenység legfeljebb 30 napra történő felfüggesztését.

(5) A műemlék ingatlanokon, védett, illetve régészetileg védett területeken kívüli tevékenységnek a (4) bekezdés alapján történt felfüggesztése miatt keletkezett kárt a kártalanítás polgári jogi szabályai szerint az állam köteles megtéríteni.

(6) A műemlékvédelmi hatóság intézkedik az arra érdemesnek ítélt lelet műemléki védelem alá helyezése iránt.

Temetők

18. § (1) Műemléki védelemben kell részesíteni azokat a temetőket vagy a temetőknek azokat a részeit, amelyek a történelem, a vallás, a kultúra és művészet sajátos kifejezői, illetve emlékei.

(2) A műemléki védelem célja az, hogy:

a) a kiemelkedő személyiségek sírjainak megőrzése és gondozása biztosítva legyen;

b) a képzőművészeti, építészeti, vallás- és művelődéstörténeti jelentőségük miatt műemléknek minősülő síremlékek, síremlékcsoportok, sírépítmények (a továbbiakban együtt: síremlék), valamint a temetők más fontos elemei eredeti helyükön fennmaradjanak.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével műemléki védelemben részesíthető:

a) a temető egész területe;

b) a temető körülhatárolt területrésze;

c) a síremlék;

d) a temető egyéb tartozéka, illetőleg eleme.

(4) Műemléki védelem alatt álló temető (temetőrész) felszámolására engedély nem adható.

IV. Fejezet

A MŰEMLÉKVÉDELEM OKTATÁSI ÉS TUDOMÁNYOS KÖVETELMÉNYEI

Oktatási feladatok

19. § (1) Az oktatás területén biztosítani kell a műemlékvédelemmel kapcsolatos általános és szakismereteknek - az oktatási szinthez és célhoz igazodó tartalmú - oktatását.

(2) A szakképzésben és szakirányú felsőoktatásban biztosítani kell a műemlékvédelmi szakismeretek megfelelő oktatását, a szakképzéssel biztosítani kell a műemlékvédelmi szakemberek utánpótlását.

Tudományos feladatok

20. §[3] Az átalakított műemlékek esetében a helyreállítást vagy az átépítési munkákat megelőzően - a 39. § (1) bekezdés e) pontja szerint - azok történetét és korábbi állapotát, esetleges rejtett értékeit feltáró kutatásokat: régészeti feltárásokat, illetőleg falkutatásokat kell végezni.

A műemlékvédelem és a közgyűjtemények

21. § (1) Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (a továbbiakban: OMvH) gyűjteményei egységes, önálló és összefüggő országos gyűjtőkörű közgyűjteményt alkotnak, amelynek őrzése, kezelése és gyarapítása az OMvH feladata. Az OMvH közgyűjteménye nyilvános, és egyúttal a szakmai, tudományos és hatósági feladatok ellátását szolgálja.

(2)[4] A műemlékkel történetileg összefüggő olyan tárgyi emléket, amely a műemlék külső vagy belső építészeti kialakításának nem szerves része, szükség esetén kulturális javakként, a műemlékkel összefüggésben kell nyilvántartani, és védelemben részesíteni.

(3) A műemlék minden olyan részletét (töredékét, tartozékát), amely korábban annak építészeti vagy társművészeti kialakításával szerves összefüggésben keletkezett, de attól elvált, az eredeti műemlékkel együtt a műemléki nyilvántartásban is fel kell tüntetni, és ha ez lehetséges és indokolt, műemléki védelemben kell részesíteni.

(4) A műemlékvédelmi hatóságnak a területileg illetékes múzeummal egyetértésben hozott intézkedésére a vissza nem építhető, illetve a helyszínen meg nem őrizhető töredékeket és tartozékokat, azok védelmét és nyilvántartását megfelelően biztosító muzeális közgyűjteményben - letétként - kell elhelyezni.

(5) Az OMvH a (4) bekezdésben meghatározott elhelyezéssel kapcsolatban felmerülő költségekhez támogatást nyújt.

(6)[5] A kulturális javakként őrzött, műemlékhez tartozó töredékek és tartozékok tárolási helyének, állapotának változásairól a műemlékvédelmi hatóságot értesíteni kell. A restaurálás és kiállítás módjának meghatározásához a műemlékvédelmi hatóság véleményét be kell szerezni.

V. Fejezet

A MŰEMLÉKVÉDELEM IRÁNYÍTÁSA, SZERVEZETE ÉS FINANSZÍROZÁSA

A műemlékvédelem állami feladatai

22. § (1) A műemlékvédelem központi irányítása, összehangolása és ellenőrzése az állam feladata.

(2) Az állam biztosítja a műemlékvédelemhez fűződő nemzeti érdekek, valamint a nemzetközi műemlékvédelmi egyezmények, szerződések és ajánlások érvényesülését.

(3) A műemlékvédelem állami feladatai különösen:

a) a műemlékvédelem érdekeinek érvényesítése az állam más irányú feladatainak ellátása során;

b) a műemlékvédelem kiemelt feladatainak meghatározása;

c) a műemlékvédelmi célok elérését szolgáló jogi és gazdasági szabályozórendszer megállapítása;

d) a műemlékvédelem államigazgatási feladatainak ellátása;

e) a műemlékvédelmet érintő kutatási, nevelési, képzési és művelődési feladatok meghatározása és közreműködés ellátásukban;

f) részvétel a műemlékvédelem gazdasági-pénzügyi alapjainak biztosításában;

g) az állam tulajdonát képező műemlékek kezelése.

A műemlékvédelem pénzügyi eszközei

23. § A műemlékvédelem pénzügyi eszközei:

a) a központi költségvetés előirányzatai;

b)[6]

c) a helyi önkormányzatok műemlékvédelmi célú pénzeszközei;

d) egyéb pénzügyi (gazdasági) eszközök, különösen

da) adókedvezmények,

db) kedvezményes kamatozású felújítási hitelek,

dc) vámkedvezmény.

24. § (1) A műemlékek fenntartásával és helyreállításával kapcsolatos, továbbá az állam tulajdonosi feladatainak finanszírozásától a központi költségvetésben el kell különíteni a műemlékvédelem állami irányítását ellátó intézményrendszer működésének finanszírozását. A műemlékek fenntartásával és helyreállításával kapcsolatos költségvetési támogatásokat az állami műemlékvédelmi szervezet által meghatározott elsőbbségekre figyelemmel kell elosztani.

(2) A központi költségvetésben az alábbi feladatok ellátására kell előirányzatot biztosítani:

a) az állami tulajdonú műemlékek fenntartására, helyreállítására, hasznosítására;

b) a hatósági feladatok ellátásával kapcsolatos kötelezettségek és hatósági intézkedések teljesítésének fedezetére;

c) műemlékvédelmi érdekből kezdeményezett helyreállítások és kisajátítások költségeire;

d) a nem állami tulajdonban lévő műemlékek fenntartásának, helyreállításának, hasznosításának támogatására.

25. §[7]

Az Országgyűlés feladatai

26. § Az Országgyűlés határozza meg:

- a műemlékvédelem alapvető szabályait,

- a kizárólagos állami tulajdonban lévő forgalomképtelen műemlékek körét,

- a műemlékvédelem éves költségvetési támogatását, és

- a műemlékek védelme érdekében szükséges adókedvezmények és kedvezményes kölcsönök körét.

A Kormány feladatai

27. § (1) A Kormány a műemlékvédelem központi feladatainak ellátása körében gondoskodik:

a) a műemlékek védelmét biztosító - a nemzetközi előírásokkal is összhangban álló - jogszabályok megalkotásáról és szükség szerinti korszerűsítéséről;

b) a nemzetközi egyezményekből fakadó állami feladatok ellátásáról;

c) a műemlékvédelem állami intézményrendszerének működtetéséről;

d) a műemlékvédelmi feladatokhoz szükséges költségvetési eszközökről;

e) az állami tulajdonból ki nem adható műemlékek e törvény mellékletében megállapított listájának felülvizsgálatáról szükség szerint - de évente legfeljebb egy alkalommal - javaslatot tesz a melléklet módosítására.

(2)[8] A Kormány a műemlékvédelem központi szakmai irányítását a nemzeti kulturális örökség minisztere (a továbbiakban: miniszter) útján gyakorolja.

A miniszter feladatai

28. § (1) A miniszter:

a)[9] gondoskodik a műemléki értékek miniszteri rendelettel történő védetté nyilvánításáról;

b) gondoskodik a műemléki értékek számbavételéről, nyilvántartásáról és a műemlékek védelmét szolgáló tudományos feladatok ellátásáról;

c) e törvény keretei között gondoskodik a műemlékvédelmi hatósági feladatok ellátásáról;

d)[10] előkészíti és a Kormány elé terjeszti a műemlékvédelemre vonatkozó jogszabályokat, valamint kidolgozza a műemlékvédelem szakmai szabályait, és gondoskodik azok érvényesüléséről;

e) kapcsolatot tart a műemlékvédelem tekintetében más államok kormányzati szerveivel.

(2) A miniszter - jogszabályban meghatározott esetekben - gyakorolja a műemlékvédelem tárgyaira vonatkozó egyetértési, illetve hozzájárulási jogokat.

(3) A Kormány eltérő rendelkezése hiányában a miniszter

- az (1) bekezdés b), c) pontjaiban és a (2) bekezdésben foglalt feladatait az OMvH útján,

- az (1) bekezdés a), d), e) pontjaiban foglalt feladatait az OMvH közreműködésével

látja el.

(4)[11] A miniszter - az oktatási miniszterrel egyetértésben - gondoskodik a műemlékvédelemmel kapcsolatos közoktatási feladatok megszervezéséről és ellátásáról.

(5)[12] A miniszter a tudomány és a közművelődés jeles szakembereiből álló Országos Műemlékvédelmi Tanácsot (a továbbiakban: Tanács) hoz létre.

(6) A Tanács elnökét tagjai közül maga választja, ügyrendjét maga állapítja meg.

(7) A Tanács véleményező, tanácsadó szervként működik.

A műemlékvédelem szervezete

29. § (1) Az OMvH a műemlékvédelem állami szerve, országos illetékességű központi államigazgatási szerv.

(2) Az OMvH szervezetén belül önálló jogi személyiséggel rendelkező Műemlékfelügyeleti Igazgatóság működik.

(3)[13] a) Az OMvH elnökét

- a miniszter nevezi ki, és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat,

- műemlékvédelmi igazgatási feladatai ellátásában szakmai bizottság segíti, amelynek állandó tagjait a miniszter nevezi ki.

Az OMvH köztisztviselői tekintetében az elnök a kinevezési és munkáltatói jogok gyakorlója.

b) Az OMvH elnökének felügyelete alatt tudományos, illetőleg gyakorlati feladatokat ellátó önálló intézmények működnek, amelyek a műemlékvédelem döntéseinek szakmai megalapozottságát szolgálják, illetőleg a természetbeni támogatás lehetőségét biztosítják.

c) A Műemlékfelügyeleti Igazgatóság

- igazgatóját a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államtitkára nevezi ki, és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat,

- döntéseit szakmai testületi állásfoglalások segítik,

- köztisztviselői tekintetében az igazgató a kinevezési és munkáltatói jogok gyakorlója.

A helyi önkormányzat műemlékvédelmi tevékenysége

30. § (1) A helyi önkormányzat:

a) közreműködik a területén lévő műemléki értékek felkutatására, számbavételére és értékelésére irányuló országos tudományos adatgyűjtő és dokumentációs munkálatokban;

b) gondoskodik a tulajdonában lévő műemlékek védelméről, fenntartásáról és méltó hasznosításáról;

c) kiemelt vagy országos jelentőségű műemlékvédelmi feladataihoz a központi költségvetésből támogatásra tarthat igényt;

d) együttműködik a műemlékvédelem terén működő társadalmi szervezetekkel, mozgalmakkal;

e) támogatja a települések múltjának és hagyományainak feltárására irányuló társadalmi tevékenységet.

(2) A települési önkormányzat:

a) kezdeményezheti a területén lévő és műemléki oltalmat érdemlő értékek védetté nyilvánítását, illetőleg a védettség megszüntetését, továbbá - a műemlékvédelmi hatóság megkeresésére - véleményezi az erre irányuló javaslatokat;

b) gondoskodik a területén lévő és műemléki védettség alatt nem álló, de a település sajátos jellegének megőrzésében helyi jelentőséggel bíró építészeti és településszerkezeti értékek védelméről, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően;

c) elkészítteti a település védett területeinek szabályozási tervét;

d) együttműködik a civil- és társadalmi szervezetekkel a helyi műemlékvédelem érdekében.

VI. Fejezet

A VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÁS

A védettség létrejötte

31. § (1) A műemlékvédelem tárgyainak műemléki védelme a védetté nyilvánítással jön létre.

(2) A védetté nyilvánítással egyidejűleg védett műemléki környezetnek minősülnek:

a) a műemléket vagy műemléki jelentőségű területet magában foglaló ingatlanterülettel közvetlenül határos ingatlanok;

b) az a) pontban meghatározott ingatlanokkal és a műemléket vagy műemléki jelentőségű területet magában foglaló ingatlanterülettel közvetlenül érintkező közterületrészek és a velük közvetlenül határos ingatlanok.

(3) Egyes sajátos környezeti viszonyok esetén a műemléki környezet a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően is megállapítható.

(4) A védetté nyilvánító rendeletnek tartalmaznia kell:

a) a védetté nyilvánítás tényét,

b) a védelem tárgyát és célját,

c) a védelem fajtáját (műemlék, műemléki jelentőségű terület, műemléki környezet),

d) az egyedileg védett ingatlanra (ingatlanrészre) vonatkozó, elővásárlási joggal kapcsolatos rendelkezést,

e) az egyedileg védett műemléknek a műemlékvédelmi bírság megfelelő számítási kategóriájába sorolását,

f) a műemlék és a műemléki jelentőségű terület védett környezetének meghatározását,

g) a védelem alá vont ingatlanok (ingatlanrészek) egyértelmű azonosításához szükséges helyrajzi adatokat.

Védetté nyilvánítás kezdeményezése

32. § (1) A műemléki értékek védetté nyilvánítását a műemlékvédelmi hatóságnál írásban bárki kezdeményezheti.

(2) A műemlékvédelmi hatóság a műemléki értékek felkutatását, illetőleg számbavételét szolgáló, állapotváltozással nem járó vizsgálatot és állapotrögzítő felmérést végezhet.

(3) Ha a védetté nyilvánítás nem indokolt, a műemlékvédelmi hatóság állásfoglalásáról a kezdeményezőt a javaslat megtételétől számított 60 napon belül értesíti.

A védetté nyilvánítás előkészítése

33. § (1) A védetté nyilvánítás előkészítését a műemlékvédelmi hatóság folytatja le, s javaslatot tesz a védetté nyilvánítást tartalmazó rendelet kiadására.

(2) A védetté nyilvánítás előkészítése során a műemlékvédelmi hatóság értesíti:

a) a védelemre javasolt ingatlan tulajdonosát;

b) a területen található közművek és egyéb létesítmények tulajdonosait;

c) az ingatlan fekvése szerinti települési és megyei (fővárosi) önkormányzatot;

d) a területileg illetékes építésügyi hatóságot;

e) más jogszabály alapján is védett vagy védendő érték esetében a hatáskörrel bíró, területileg illetékes hatóságot (pl. a természetvédelmi hatóságot);

f) a védetté nyilvánítás kezdeményezőjét.

(3) A védelem alá vonni tervezett műemléki jelentőségű területen és műemléki környezetben az egyedi műemléki védettség alatt nem álló ingatlanok tulajdonosait a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításáról a műemlékvédelmi hatóság megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) értesíti.

Az ideiglenes védettség

34. § (1) A műemlékvédelmi hatóság a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításával egyidejűleg a műemléki védelemre javasolt ingatlant, illetve területet, ha megsemmisülése vagy értékeinek eltűnése fenyeget, határozatával legfeljebb egyéves időtartamra ideiglenes védelem alá helyezheti, és e határozat azonnali végrehajtását rendelheti el.

(2) Az ideiglenes védelem indokolt esetben egyszer és legfeljebb további egy évre meghosszabbítható.

(3) Az ideiglenes védelem alatt álló ingatlanon a telekalakítási, építési, átalakítási és bontási munkák engedélyezéséhez a műemlékvédelmi hatóság hozzájárulása szükséges.

(4) Az ideiglenes védelem megszűnik:

a) ha a műemlékvédelmi hatóság a védetté nyilvánítás előkészítése során megállapítja, hogy a védetté nyilvánítás nem indokolt, akkor az erről szóló határozatnak az ingatlan tulajdonosa részére való kézbesítésével;

b) az ideiglenes védelmet kimondó, illetőleg az azt meghosszabbító határozatnak az ingatlan tulajdonosa részére való kézbesítésétől számított egy év elteltével;

c) a védetté nyilvánító rendelet hatálybalépésével.

(5) Ha az ideiglenes védettség megszűnésére a (4) bekezdés a) vagy b) pontja szerint került sor, és az ideiglenes védettség fennállása alatt az ingatlan tulajdonosát a védettséggel együttjáró korlátozások miatt kár érte, a tulajdonost kártalanítás illeti meg.

A védettség megszüntetése

35. § (1) A védettség megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha

a) a védetté nyilvánított műemlék megsemmisült, vagy ha a műemléki jelentőségű terület, illetve a műemlék a védelem alapját képező értékeit helyreállíthatatlanul elvesztette;

b) a műemlékvédelmi hatóság hitelt érdemlően megállapította, hogy a védetté nyilvánítás téves adatok alapján történt, és a védelem tárgya a műemlék szakmai ismérveinek nem felel meg.

(2) A védettség megszüntetésére irányuló eljárás esetén a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

A műemlékek nyilvántartása

36. § (1) A műemlékké, műemléki jelentőségű területté, valamint műemléki környezetté nyilvánítás, továbbá az e törvény erejénél fogva védett környezetté válás tényét és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban fel kell tüntetni. A bejegyzést a műemlékvédelmi hatóság köteles kérni.

(2) A védettség jellegének megváltozása vagy a védettség megszűnése esetén a bejegyzést kérő hatóság intézkedik a bejegyzés módosítása, illetve törlése iránt.

(3) A bejegyzés elmaradása a védettség hatályát nem érinti.

37. § (1) A műemlékvédelmi hatóság köteles a műemlékvédelem tárgyairól nyilvántartást (a továbbiakban: műemléki nyilvántartás) vezetni.

(2) A műemléki nyilvántartásnak tartalmaznia kell az ingatlan azonosításához szükséges, a védettség jellegére vonatkozó és más - jogi szempontból jelentős - adatokat és tényeket, továbbá:

a) a tulajdonos és képviselője adatait (név, lakcím),

b) a vagyonkezelő és képviselője adatait (név, lakcím),

c) a jogos használó és képviselője adatait (név, lakcím).

(3) A műemléki nyilvántartás nyilvános, és hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatok valódiságát.

(4) A műemléki nyilvántartással kapcsolatos ügyek intézése és az adatállomány karbantartása az első fokú műemlékvédelmi hatóság feladata.

(5) A műemlékvédelmi hatóság nyilvántartási feladatainak ellátására az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(6) A műemléki nyilvántartás adatállományának karbantartásához és fejlesztéséhez minden természetes és jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles a tulajdonában, illetve vagyonkezelésében lévő védett ingatlanról (ingatlanrészről) adatokat szolgáltatni.

(7) A műemléki nyilvántartás jogi jelentőséggel bíró tényre vonatkozó adatát a keletkezés (változás, megszűnés) időpontjával együtt kell kezelni.

(8) Védettség megszűnése esetén a vonatkozó adatokat - elkülönítve - legalább további tizenöt évig meg kell őrizni.

(9) A műemléki nyilvántartásban az egyedileg védett műemlékek adatait el kell különíteni a műemléki jelentőségű területekre vonatkozó adatoktól.

(10) A (2) bekezdés a), b), c) pontjaiban megjelölt személyes adatok csak az ingatlanhoz rendelten tarthatók nyilván.

38. § A műemléket, valamint indokolt esetben fontosabb megközelítési pontjain a védett területet a műemlékvédelmi hatóság a jellemző adatokat ismertető "Műemlék" feliratú, épületek esetében épülettartozéknak minősülő táblával jelöli meg. E felirat, illetőleg elnevezés csak az e törvény szerint védett alkotások esetében alkalmazható.

VII. Fejezet

A MŰEMLÉKVÉDELMI FELADAT- ÉS HATÁSKÖRÖK

Műemlékvédelmi igazgatási feladatok

39. § (1) A műemlékvédelmi igazgatás körébe tartozik különösen:

a) a műemlékvédelmi hatósági és szakhatósági tevékenység ellátása;

b) a műemlékek állapotának, továbbá a fenntartási, jó karban tartási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése (műemlékvédelmi hatósági ellenőrzés);

c) a jogszabályban meghatározott nyilvántartási feladatok ellátása;

d) a műemlékek fenntartásával kapcsolatos támogatás nyújtása, és felhasználásának ellenőrzése;

e) a műemlékekkel kapcsolatos - e törvényben meghatározott - vizsgálatok végzése, illetve azok megszervezése;

f) a jogszabályban meghatározott hozzájárulási, illetőleg egyetértési jogkör gyakorlása.

(2) A miniszter jóváhagyása szükséges az állami és - az önkormányzati törvény alapján - önkormányzati tulajdonba került műemlék bármely jogcímen való átruházásához, megterheléséhez, továbbá a tulajdonosi jog gyakorlójának kijelöléséhez vagy megváltoztatásához, illetve bármely jogügylethez, amelynek következtében az állam vagy önkormányzat tulajdonosi rendelkezési jogosultsága megszűnik a műemlék felett. A miniszteri jóváhagyás hiányában a jogügylet semmis.

(3) A műemlékvédelmi hatóság jóváhagyása szükséges:

a) műemlék épület társasházzá alakításához;

b) műemlék ingatlant terhelő használati (szolgalmi) jog alapításához.

(4) A műemlékvédelmi hatóság véleménye szükséges:

a) a műemlékvédelem tárgyát érintő településrendezési terv, helyi építési szabályzat megalkotásához,

b) belterület határvonalának műemlékvédelmi érdeket érintő módosításához.

(5) Műemlékvédelmi államigazgatási eljárásban a hatósági (szakhatósági) jogkört első fokon az OMvH Műemlékfelügyeleti Igazgatóság, másodfokon az OMvH elnöke gyakorolja, és ellátja a műemlékek tekintetében - e törvényben meghatározott esetben - az építésügyi hatósági hatáskört.

(6) A műemlékvédelmi hatóság építésügyi hatósági döntésének meghozatala után határozata megküldésével tájékoztatja az építmény helye szerinti település jegyzőjét és az illetékes építésügyi hatóságot.

Műemlékvédelmi hatósági jogkörök

40. § (1) A műemlékvédelmi hatóság építésügyi hatósági jogkörében engedélyezi:

a) a műemléken végzendő minden olyan építési munkát, amely az építésügyi engedélyezés szabályai szerint engedélyköteles;

b) az a) pontban említett munkákat követően a használatbavételt;

c) a műemlék ingatlant érintő területfelhasználást és telekalakítást.

(2) A műemlékvédelmi hatóság engedélye szükséges:

a) egyébként építési engedélyhez nem kötött, de a műemlék jellegét és megjelenését tartósan érintő munkákhoz;

b) a műemlék falfelületeinek vagy szerkezeteinek tudományos vagy műszaki célú kutatására, feltárására irányuló munkákhoz;

c) az a) és b) pontokban említett munkákat követő használatbavételhez, ha ezt a munkálatokat engedélyező határozat előírja, továbbá reklám elhelyezéséhez;

d) a műemlék funkciójának, használati módjának (céljának) megváltoztatásához;

e) műemlékhez tartozó ingatlanterületen fa kivágásához és telepítéséhez;

f) műemlék egyes részeinek, illetve szerkezeti elemeinek más helyre szállításához, illetőleg szabadtéri múzeum keretében készülő rekonstrukcióba történő beépítéséhez;

g) védett területen történő régészeti kutatáshoz;

h) a történeti kertben folytatható tevékenységhez.

(3) A műemlékvédelmi hatóság a 13. §-nak megfelelően meghatározhatja a műemlék megtekintésének módját és idejét.

(4) Ha a védett területen tervezett, a védelem célját érintő tevékenység nincs más hatóság engedélyéhez kötve, akkor ahhoz a műemlékvédelmi hatóság engedélye szükséges.

(5) A műemlékvédelmi hatóság engedélyének megadását a műemlékvédelem jogszabályban meghatározott követelményének megtartását szolgáló feltételhez kötheti.

(6) Műemlékvédelmi érdekből - jogszabályban meghatározott esetekben - a műemlékvédelmi hatóság a műemlék felújítási, helyreállítási munkáinak engedélyezése során az Országos Építésügyi Szabályzattól és a kötelezően alkalmazandó nemzeti szabványoktól eltérhet.

(7) A (6) bekezdésben meghatározott előírásoktól eltérés akkor engedélyezhető, ha az alkalmazandó megoldás az élet- és vagyonbiztonság követelményeinek megfelel, vagy mindkettő más módon biztosítható. Ennek elbírálásához a hatáskörrel rendelkező szakhatóság nyilatkozatát be kell szerezni.

41. § Kisajátítás során kártalanításként műemléki védettség alatt álló csereingatlan csak a műemlékvédelmi hatóság egyetértésével adható.

Előzetes nyilatkozat

42. § (1) A 40. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában, valamint (2) bekezdésének a), b), f) és g) pontjában meghatározott munkák esetén, ha az engedélyezés iránti kérelem benyújtása előtt a tervező, az építtető, a kutató, a restaurátor jogszabályban meghatározott módon kéri, a műemlékvédelmi hatóság köteles az elvégzendő munkák engedélyezésével kapcsolatos előzetes feltételekről 60 napon belül nyilatkozni.

(2) Ha az előzetes nyilatkozatra irányuló kérelemben foglaltak, illetve a körülmények lényegesen nem változtak, az egy éven belül induló engedélyezési eljárás során a műemlékvédelmi hatóság az előzetes nyilatkozatához kötve van.

A műemlékvédelmi szakhatósági jogkörök

43. § (1) A műemlékvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges:

a) védett területen építési vagy bontási munkák egyedileg nem védett épületre, építményre vonatkozó engedélyének kiadásához, illetőleg akkor, ha az ügy tárgya valamely részben védett ingatlan olyan elkülönült része, amelyre a műemléki védettség nem terjed ki;

b) védett területen történő, egyedileg védett ingatlant nem érintő

- területfelhasználáshoz és telekalakításhoz,

- közterülethasználathoz vagy annak megváltoztatásához,

- fák kivágásához és telepítéséhez,

- földtani kutatás végzéséhez,

- kisajátításhoz;

c) olyan, a műemlékvédelem tárgyát érintő döntéshez, amelyre vonatkozóan - a hatósági eljárásokról szóló jogszabályok alapján - az engedélyezés nem az építésügyi, hanem más (földművelésügyi, vízügyi, útügyi stb.) hatóság hatáskörébe tartozik;

d) a műemlékvédelem alatt nem álló temetők (temetőrészek) kiürítéséhez, és ötven évnél régebbi vagy képzőművészeti alkotást magában foglaló síremlék lebontásához vagy áthelyezéséhez;

e) védett területen lévő, egyedileg nem védett építmények, továbbá köztárgyak, közüzemi felszerelések, közvilágítási és díszvilágítási berendezések, antennák, utcabútorok, utca- és házszámtáblák, út- és térburkolatok, zöldfelületek, kert- és vízépítészeti alkotások, hirdetőtáblák és hirdetőberendezések, cégtáblák, illetve cégfeliratok létesítéséhez, elbontásához (megszüntetéséhez), külső felújításához, átalakításához, cseréjéhez vagy bővítéséhez;

f) a védett területeken kívül új épület (építmény) létesítéséhez, nagy felületű, illetve világító tábla, felirat, reklám elhelyezéséhez akkor, ha az elhelyezése, tömege, külső megjelenése folytán valamely műemlék vagy védett terület jellegét, megjelenését, települési és tájképi érvényesülését jelentősen befolyásolja;

g)[14] építési munkával össze nem függő, kizárólag tudományos célú, illetőleg a védett területeken kívül végzett olyan régészeti feltárás és falkutatás engedélyezéséhez, amely építmény- vagy épületmaradvány feltárására irányul, akkor is, ha a feltárandó maradvány, illetve ingatlanterület nem áll műemléki védelem alatt;

h)[15] a műemlékkel összefüggő kulturális javakként védetté nyilvánított műtárgynak a műemlékből való eltávolításához vagy bármilyen áthelyezéséhez.

(2) Külterületen a tájvédelemre vonatkozó jogszabályok és eljárások keretén belül, érintettsége esetén a műemlékvédelmi szakhatóság bevonásával kell érvényesíteni a műemlékvédelmi érdekeket.

Műemlékvédelmi hatósági ellenőrzés

44. § (1) A műemlékvédelmi hatóság köteles a műemlék állapotát (pl. a fenntartási és a jó karban tartási kötelezettség teljesítését) rendszeresen ellenőrizni.

(2) Az önkormányzatok, valamint az építésügyi hatóságok - feladataik ellátása keretében - műemlékvédelmi szempontból is folyamatosan figyelemmel kísérik a műemlékek és a védett területek helyzetét, és megállapításaikról, valamint a saját hatáskörükben megtett intézkedéseikről tájékoztatják a műemlékvédelmi hatóságot.

Hatósági kötelezés

45. § (1) A műemlékvédelmi hatóság műemlékvédelmi érdekből elrendelheti:

a) a műemlék fenntartására, jó karban tartására vonatkozó kötelezettség teljesítését;

b) a műemlék műszaki felülvizsgálatát;

c) a műemlék felújítását, helyreállítását;

d) a műemlék, illetőleg környezete zavartalan érvényesülése érdekében az idegen részek (későbbi építmény, hozzáépítés, átalakítás, felületképzés, díszítés, felirat, cégtábla és cégfelirat, üzleti reklám- vagy műszaki célú szerelvény) eltávolítását vagy átalakítását;

e) a belső terekbe nem illeszkedő szerkezetek, burkolatok, díszítmények, berendezési és egyéb tárgyak eltávolítását vagy átalakítását;

f) az engedély nélkül, illetve az engedélytől eltérően megépített építmény lebontását, vagy átalakítás esetén az eredeti állapot a kötelezett költségén történő helyreállítását;

g) az engedély nélküli vagy attól eltérő, illetőleg a műemléket bármilyen módon veszélyeztető vagy méltatlan használat megszüntetését.

(2) A műemlékvédelmi hatóság az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítésére a tulajdonost, illetve a használót kötelezi. Ha erre nem a műemlék veszélyeztetése miatt kerül sor, a kötelezettséget úgy kell elrendelni, hogy teljesítése a kötelezett méltánylást érdemlő életviszonyaiban zavart ne okozzon.

46. § (1) Ha a műemlékvédelmi hatóság azt észleli, hogy a tulajdonos a műemlék fenntartására vonatkozó kötelezettségét nem teljesíti, és ezért az veszélybe került, akkor

a) a tulajdonost a 45. § (1) bekezdésének a)-f) pontjaiban meghatározott munkák elvégzésére kötelezheti;

b) a szükséges munkákat a tulajdonos költségére és veszélyére elvégeztetheti;

c) a műemlék kisajátítását vagy a vagyonkezelési szerződés felülvizsgálatát kezdeményezheti.

(2) A műemlékvédelmi hatóság a műemléken olyan munkálatok elvégzését is elrendelheti, amelyek a műemlék történeti állapotának vagy korábbi történeti állapota meghatározott elemeinek helyreállítására és bemutatására irányulnak.

(3) A műemlékvédelmi hatóságot terhelik a (2) bekezdés alapján elrendelt olyan munkálatoknak - az ingatlan értéknövekedésével csökkentett - költségei, amelyek a műemlék fenntartását és használatát illetően e törvény rendelkezései szerint a tulajdonost terhelő kötelezettségek teljesítésével összefüggésben nem merültek volna fel (műemléki többletköltség).

(4) A tulajdonost kötelezni kell az őt terhelő munkák költségeinek megtérítésére, ha azokat helyette a műemlékvédelmi hatóság végeztette el. A jogerős és végrehajtható határozatban megállapított fizetési kötelezettség erejéig és ennek fedezetéül a műemlékvédelmi hatóságot az ingatlanra jelzálogjog - és ennek biztosítására - elidegenítési és terhelési tilalom illeti meg.

Műemlékvédelmi bírság

47. § (1) Azt a természetes vagy jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet, aki (amely) az e törvényben engedélyhez kötött tevékenységet engedély nélkül vagy attól eltérő módon végzi, illetőleg műemléket részben vagy egészben megsemmisít, valamint a műemlékvédelmi hatóság által elrendelt kötelezettségét nem teljesíti, és ezzel a műemléki értékben kárt okoz, műemlékvédelmi bírsággal (a továbbiakban: bírság) kell sújtani. A bírságot a műemlékvédelmi hatóság szabja ki.

(2) A bírság összege a műemlék jelentőségéhez és a műemlékben okozott kár mértékéhez igazodik. A bírság megállapításának szempontjából az egyes műemlékek értékbesorolását külön jogszabály tartalmazza. A bírság megállapításának alapjául szolgáló érték az I. kategóriában: 200 millió Ft, a II. kategóriában: 100 millió Ft, a III. kategóriában: 20 millió Ft.

(3) Az e törvény hatálybalépése után védetté nyilvánított műemlékek esetében a védettséget kimondó rendeletnek a (2) bekezdés szerinti értékbesorolást is tartalmaznia kell.

(4) A bírság összegének megállapításánál mérlegelni kell:

a) az adott műemlék művészeti, történeti, eszmei jelentőségét és egyediségét,

b) az okozott kár nagyságát az épület (ingatlan) egészének összefüggésében,

c) az okozott kár elhárítása, illetve a hiteles helyreállítás lehetőségét.

48. § (1) Nincs helye természetes személlyel szemben a bírság kiszabásának, ha a bírság alapját képező magatartásáért, illetve cselekményéért, műemlékvédelmi szabálysértésért bírsággal sújtották, vagy műemlékrombolás bűncselekménye miatt jogerősen elítélték.

(2) Bírság kiszabása iránt nem indítható eljárás:

a) ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a műemlékvédelmi hatóság tudomására jutásától számítva egy év, vagy

b) ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a befejezésétől tíz év

eltelt.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában említett időtartam megállapításakor a büntetőeljárás, illetve a bírság kiszabásához szükséges tényeket megállapító bírósági eljárás ideje nem vehető figyelembe.

49. § (1) Ha a megbírságolt a bírságot nem fizette meg, illetve a közvetlen behajtás kísérlete eredménytelen maradt, és a megbírságolt a bírságkiszabást követő évben központi költségvetési támogatásban részesül, a behajtást a támogatásból való levonás útján kell végrehajtani.

(2) A műemlékvédelmi bírság hatvan százaléka az Alapot, húsz százaléka az OMvH-t, húsz százaléka az érintett műemlék helye szerinti települési önkormányzatot illeti meg. A települési önkormányzattal szemben kiszabott bírságból befolyt bevételből az eredetileg a települési önkormányzatot illető rész az Alapot illeti.

(3) A települési önkormányzat a műemlékvédelmi bírságból befolyt bevételeit elkülönítve kezeli, és műemlékvédelmi célokra fordítja.

A hatósági eljárások szabályai

50. § (1) A műemlékvédelmi államigazgatási hatósági eljárásra - az e törvényben foglalt eltérésekkel - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni.

(2) A műemlékvédelmi hatósági eljárásokban az ügyintézési határidő:

a) kilencven nap, ha a műemlékvédelmi hatóság építésügyi hatósági jogkörben jár el;

b) a 40. §-ban meghatározott egyéb esetekben hatvan nap,

c) a 43. §-ban meghatározott esetekben harminc nap.

VIII. Fejezet

A MŰEMLÉKVÉDELEM EGYÉB ESZKÖZEI

Műemlékvédelmi szakmagyakorlási feltételek

51. § (1)[16] A műemlékek kutatási, tervezési, fenntartási és helyreállítási munkálatait a miniszter rendeletében meghatározott minősítéssel rendelkező kutató, tervező, kivitelező, illetve restaurátor végezheti.

(2) A műemlékek fenntartási és helyreállítási munkálatainál az eredeti, illetve hagyományos műszaki megoldások és építőanyagok használatát előnyben kell részesíteni.

Kisajátítás műemlékvédelmi érdekből

52. § (1) A műemlékvédelmi hatóság kisajátítási eljárást kezdeményezhet, ha a műemlékvédelem érdekei másként nem biztosíthatók, így különösen, ha az érintett ingatlan (ingatlanrész):

a) olyan műemlék, amelynek tulajdonosa fenntartási kötelezettségét nem teljesíti, vagy a műemlékvédelmi hatóság ilyen tárgyú jogerős határozatainak teljesítését akadályozza, és ezzel a műemlék fennmaradását veszélyezteti;

b) a műemlék feltárásához, védőterületének kialakításához, megközelítéséhez, megtekintéséhez közérdekből szükséges;

c) korábban összefüggő történeti együttes része volt, és az építészeti-történeti egységbe való visszahelyezése és együttes használata műemlékvédelmi szempontból közérdek;

d) a műemlék tulajdonosa azt a műemlékvédelmi hatóságtól kéri.

(2) A tulajdonos a műemlék kisajátítására irányuló eljárás kezdeményezését kérheti a műemlékvédelmi hatóságtól, ha

a) a fenntartás a tulajdonos részére - a központi költségvetésből juttatott támogatás mellett is - olyan anyagi megterhelést jelent, amely teherbíró képességét meghaladja, vagy

b) a rendeltetésszerű használat jelentős mértékben és tartósan vagy rendszeresen korlátozott, és

c) az a) vagy b) pont szerinti helyzet fennállása mellett az ingatlan az ingatlanforgalomban egy éven belül bizonyíthatóan nem volt értékesíthető.

IX. Fejezet

MŰEMLÉKVÉDELEM RENDKÍVÜLI ESEMÉNYEK ESETÉN

53. § (1) A műemlékek és műemléki jelentőségű területek jelen törvényben szabályozott védelmén túlmenően gondoskodni kell arról, hogy azok rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet esetén megkülönböztetett védelemben részesüljenek, illetőleg az így keletkező károk megelőzésére és elhárítására megfelelő intézkedések történjenek.

(2) Az állami műemlékvédelmi szervezet:

a) jegyzéket készít a kiemelkedő értékű műemlékek és műemlékegyüttesek, ezen belül az 1957. évi 14. törvényerejű rendelettel kihirdetett, "A kulturális javak fegyveres összeütközés esetében való védelme tárgyában Hágában, 1954. év május hó 14. napján kelt nemzetközi egyezmény" (a továbbiakban: Hágai Egyezmény) II. fejezete 8. cikkében meghatározott, "különleges védelem alatt álló kulturális javak nemzetközi jegyzékébe" felveendő műemlékekről és védett területekről;

b) gondoskodik az a) pont szerinti jegyzékben szereplő műemlékek és védett területek dokumentálásáról, erre vonatkozóan az e törvény 5. §-ában előírt kötelezettségén belül e munkának elsőbbséget biztosítva;

c) szükség esetén intézkedik a Hágai Egyezmény V. fejezete 16. és 17. cikkében meghatározott ismertető jelvénynek a műemlékeken való elhelyezése iránt;

d) kezdeményezi, illetőleg koordinálja elemi csapás, természeti vagy ipari katasztrófa esetén a károk elhárításával, a további károkozás megelőzésével, a sürgős állagbiztosítással kapcsolatos feladatok ellátása iránti intézkedéseket;

e) részt vesz a rendkívüli események okozta károk elhárításához szükséges védelmi és más feladatok végrehajtásában;

f) kezdeményezi, illetve végrehajtja a rendkívüli állapot (fegyveres összeütközés), illetőleg annak közvetlen veszélye esetében a kiemelkedő műemlékek és védett területek megelőző védelmét célzó intézkedéseket, egyebekben a d) pont szerint jár el;

g) kidolgozza és közreadja a műemlékek és védett területek rendkívüli állapot esetén szükséges megelőző védelmét célzó módszereket és műszaki megoldásokat.

54. § (1) Műemléket vagy védett területet katonai célokra felhasználni, ott katonai berendezéseket elhelyezni, azt katonai személyek elhelyezésére, beszállásolására, hadianyag tárolására vagy előállítására, továbbá katonai, illetve polgári védelmi gyakorlatra igénybe venni nem lehet. Kivételt képeznek az eredetileg is katonai célra épült, és erre használt, műemléki védettség alatt álló épületek, illetve ingatlanok.

(2) Műemlékek, illetve műemléki jelentőségű területek közelében hadászati jelentőségű létesítmények, illetőleg olyan ipari üzemek, raktárak vagy egyéb építmények és műszaki létesítmények nem telepíthetők, amelyek akár közvetlenül, akár rendkívüli események vagy állapot bekövetkezésekor veszélyt jelentenek a műemlékre.

(3) Az eredetileg nem katonai célra épült műemlékben lévő katonai célú funkcióknak a műemlékből való eltávolításáról a 45. § (1) bekezdésének g) pontja szerinti intézkedés alapján gondoskodni kell.

(4) A fegyveres erők keretében béke idején is olyan szolgálatot, illetőleg szakszemélyzetet kell felállítani és kiképezni, amelynek feladata a Hágai Egyezmény 7. cikkének 2. pontja értelmében a kulturális javak kímélésére való felügyelet, és az ezen javak védelmével megbízott polgári hatóságokkal való együttműködés, továbbá - szükség esetén - a műszaki segítségnyújtás.

(5) Mozgósítás esetén a műemlékvédelmi szervezet szakalkalmazottait és más azon kívül dolgozó műemlékvédelmi szakembereket a (4) bekezdés szerinti, a kulturális javak felügyeletét ellátó szolgálathoz vagy a polgári védelem műszaki mentő alakulataihoz kell beosztani.

55. § (1) A megyei védelmi bizottság, a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal vezetője, a helyi védelmi bizottság és a települési polgármester műemlékvédelmi feladata, hogy rendkívüli események esetén a szükségessé váló intézkedéseket saját hatáskörében megtegye, a védelmi és kárelhárítási munkákat a műemlékeken és műemléki jelentőségű területeken - az állami műemlékvédelmi szervezettel együttműködve - megszervezze és elvégeztesse.

(2) A műemlék tulajdonosának az a feladata, hogy a tulajdonában lévő műemléken a szükségessé váló kármegelőző intézkedéseket megtegye, károk bekövetkezése esetén azok elhárításában erejükhöz mérten közreműködjék, illetőleg azokról a települési önkormányzatot és az állami műemlékvédelmi szervezetet értesítse, és segítséget kérjen.

(3) Az állam által a rendkívüli események okozta károk elhárításához, illetőleg helyreállításához nyújtott anyagi támogatás odaítélése során - azonos feltételek esetén - a műemléket előnyben kell részesíteni.

X. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Hatálybalépés

56. § (1) E törvény 1998. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg az 1/1967. (I. 31.) ÉM rendelet hatályát veszti. A már megindult és jogerősen még el nem bírált műemlékvédelmi államigazgatási ügyben a korábbi jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A 61. § (2) és (4) bekezdésében foglaltak az e törvény kihirdetését követő 8. napon lépnek hatályba.

Átmeneti rendelkezések

57. § (1) Az e törvényben meghatározott védettség kiterjed mindazon műemléki értékekre, illetőleg a műemlékvédelem mindazon tárgyaira, amelyek e törvény hatálybalépése előtt - bármely kategóriában - műemléki védettség alatt álltak.

(2) Az e törvény hatálybalépése előtt védetté nyilvánított műemlékek és műemléki jelentőségű területek környezete a törvény hatálybalépésének napjától - külön eljárás nélkül - védett környezetnek minősül a 31. § (2) bekezdése szerint, kivéve, ha azt a korábbi védetté nyilvánító döntés más területnagyságra állapította meg.

(3) A védett környezetté minősülésről az érintett ingatlan tulajdonosát, vagyonkezelőjét, jogos használóját - a műemlékvédelmi hatóság megkeresésére - az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon, közzététellel értesíti.

58. § (1) Az e törvény hatálybalépésének napján műemléki védettség alatt álló ingatlanok tekintetében első helyen az államot, második helyen a kötelező feladatot ellátó helyi önkormányzatot, ennek hiányában az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzatot - fővárosban lévő ingatlan esetén a fővárosi és kerületi önkormányzatot megegyezésük szerint - elővásárlási jog illeti meg. Egyházi közösség (pl. szerzetesrend) működését biztosító, illetve hitéleti, oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi, továbbá kulturális célú, az egyház használatában lévő műemléképület esetében a települési önkormányzat helyett második helyen a használót illeti e jog.

(2) Az e törvény hatálybalépését követően védetté nyilvánított vagy a védettség módosítása alá eső ingatlanokra elővásárlási jog akkor áll fenn, ha ezt a védetté nyilvánító, illetőleg a védettséget módosító rendelet kimondja.

(3) Az állam elővásárlási jogát - az OMvH kezdeményezésére - az állami tulajdonban lévő műemlékek vagyonkezelésére kijelölt szerv gyakorolja.

(4) Az elővásárlási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését a jogosult kezdeményezi.

59. § (1) E törvény hatálybalépését követő hat hónapon belül a miniszter felülvizsgálja az állam kizárólagos tulajdonát képező minden műemlék és műemlékegyüttes helyzetét, és azokat az alábbi kategóriák egyikébe besorolja:

a) méltó célra és módon, a fennmaradást biztosítóan hasznosított és ilyen hasznosításra, fenntartásra alkalmas vagyonkezelővel rendelkező műemlékek és műemlékegyüttesek;

b) használaton kívüli, illetőleg méltatlan használattal veszélyeztetett vagy károsított műemlékek és műemlékegyüttesek;

c) közvetlen károsodással nem fenyegetett, de méltatlan módon hasznosított vagy az eredeti rendeltetéstől jelentősen eltérően, az épület funkciójától idegen módon használt műemlékek és műemlékegyüttesek (pl. volt lakóépületben folytatott ipari tevékenység).

(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontja szerint besorolt műemlék vagyonkezelési szerződésének felülvizsgálatát a miniszter kezdeményezheti.

Felhatalmazások

60. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendelettel állapítsa meg:

a) a műemlék lakóépület helyreállításának (komfortfokozata növelésének) támogatási szabályait,

b) az egyes sajátos műemlékfajták védelmére vonatkozó részletes szabályokat,

c) a bírság mértékét,

d) a műemlékvédelmi bírság megállapításának szempontjából az egyes műemlékek kategóriákba sorolását,

e) a védettség megszűnésével kapcsolatos kártalanítás részletes szabályait.

(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben[17]

a) állapítsa meg az OMvH szervezetét, feladat- és hatáskörét az e törvényben nem szabályozott kérdésekben,

b) állapítsa meg a műemléki kutatók, tervezők, szakértők, kivitelezők és restaurátorok különleges minősítési feltételeit és követelményeit, valamint a minősítési eljárás és a vonatkozó nyilvántartások részletes szabályait,

c) védetté nyilvánítsa a műemléki értékeket,

d) állapítsa meg a műemléki nyilvántartás részletes szabályait,

e) állapítsa meg a műemlék felújítási, helyreállítási munkáinak engedélyezése során az Országos Építésügyi Szabályzattól és a kötelezően alkalmazandó nemzeti szabványoktól való eltérés szempontjait és eseteit,

f) adja ki egy éven belül és azt követően ötévenként a hivatalos műemlékjegyzéket,

g) állapítsa meg mindazon eljárások törvényben nem szabályozott kérdéseinek részletes szabályait, melyek a műemlékvédelem hatósági jogkörével kapcsolatosak,

h) állapítsa meg a 10. § (4)-(5) bekezdéseiben foglaltak végrehajtására szolgáló részletes szabályokat és a törvény hatálybalépésekor meglévő reklámok fennmaradására vagy elbontására vonatkozó felülvizsgálat rendjét.

Módosuló jogszabályok

61. § (1) A kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet 15/B. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Műemlék kisajátítása esetén a pénzbeli kártalanítás összegének megállapításakor a műemlék fenntartására, illetve helyreállítására a kisajátítási eljárás megindítását megelőző öt évben adott költségvetési támogatások összegét olyan arányban kell csökkentő tényezőként figyelembe venni, amilyen arányban az a műemlék forgalmi értékére hatással volt. A költségvetési támogatások közé kell számítani a Központi Környezetvédelmi Alapból kapott összegeket is."

(2) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 82. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"c) a kötelezettel szemben bírságot szabhat ki, amelynek összege százezer forintig terjedhet."

(3) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 1. számú mellékletének - a 12 százalékos felszámított adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre - 95. sorszáma helyébe az alábbi lép:

"95. műemlékvédelem, műemlék-helyreállítás, épületrestaurálás (SZJ 142150)."

(4) A közúti közlekedésről szóló, többször módosított 1988. évi I. törvény 32. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az állam kizárólagos tulajdonát képező műemlékek esetében az út minősítésétől függetlenül az út területe az állam kizárólagos tulajdonában van. Az ilyen utak tekintetében az út jellegének megfelelő ingyenes használat illeti meg azt, aki egyébként e törvény alapján tulajdonos lenne. Egyebekben ezekre az utakra is e törvény rendelkezései az irányadók."

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság elnöke

Dr. Gál Zoltán s. k.,

az Országgyűlés elnöke

Melléklet az 1997. évi LIV. törvényhez

A 14. §-ban meghatározott műemlékek, illetőleg műemlékegyüttesek jegyzéke

1. BUDAPEST

2. BARANYA MEGYE

3. BÁCS-KISKUN MEGYE

4. BÉKÉS MEGYE

5. BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE

6. CSONGRÁD MEGYE

7. FEJÉR MEGYE

8. GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE

9. HAJDÚ-BIHAR MEGYE

10. HEVES MEGYE

11. JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE

12. KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE

13. NÓGRÁD MEGYE

14. PEST MEGYE

15. SOMOGY MEGYE

16. SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

17. TOLNA MEGYE

18. VAS MEGYE

19. VESZPRÉM MEGYE

20. ZALA MEGYE