2/1998. (XII. 9.) KüM rendelet
a magyar állampolgárok hazatéréséhez nyújtható konzuli segítségről
A konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről szóló 1987. évi 13. törvényerejű rendelet 3. §-ának (3) bekezdése, valamint a külügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 152/1994. (XI. 17.) Korm. rendelet 11. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § (1) A Magyar Köztársaság konzuli szolgálata a külföldön tartózkodó, bajba jutott magyar állampolgár hazatéréséhez, kérelemre, a következő támogatást és segítséget nyújthatja:
a) útmutatást és tanácsadást a rászorultnak ahhoz, hogy hazatérését saját erejéből megoldja,
b) aktív közreműködést abban, hogy a rászorult saját vagy más forrásból anyagi segítséghez jusson,
c) megfelelő biztosíték esetén külügyi átutalást biztosít,
d) amennyiben az a)-c) pontokban foglaltak szerinti megoldásra nincs lehetőség, kivételesen indokolt esetben a visszafizetésről szóló írásbeli kötelezettségvállalás ellenében konzuli kölcsönt nyújt,
e) útlevelet vagy hazatérési igazolványt állít ki a bajba jutott magyar állampolgár részére.
(2) A segítségnyújtás formáját, módját és terjedelmét az azt igénylő magyar állampolgár rászorultságának, anyagi lehetőségeinek - beleértve az általa megjelölt biztosítékot is -, valamint a fogadó ország viszonyainak mérlegelésével és a 9. § (2) bekezdésének figyelembevételével a konzuli tisztviselő határozza meg.
2. § Az 1. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti útmutatás és tanácsadás különösen az alábbiakból állhat:
a) segítségnyújtás kereskedelmi bankátutalás megszervezéséhez,
b) hozzátartozó vagy más személy telefonon vagy más módon történő értesítése,
c) gyorsátutalási lehetőségekről felvilágosítás,
d) a fogadó államban hatályos, külföldiek munkavállalására vagy anyagi támogatására vonatkozó szabályokról tájékoztatás.
3. § Ha az 1. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a hazatéréshez szükséges pénz gyors átutalása más módon nem valósítható meg, a Külügyminisztérium Konzuli Főosztálya gondoskodik arról, hogy a Külügyminisztérium számlájára befizetett forintösszeg valutaellenértékét a külképviselet a kérelmezőnek haladéktalanul kifizesse.
4. § (1) Amennyiben a hazatérés az 1. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban foglalt segítségnyújtási formák útján nem biztosítható, a konzuli tisztviselő rendkívül indokolt esetben olyan módon is nyújthat az önhibáján kívül arra rászoruló, ideiglenesen külföldön tartózkodó magyar állampolgárnak segítséget, hogy az érintett személy hazatéréséhez kölcsönt biztosít (konzuli kölcsön).
(2) A kölcsön nyújtása esetén a konzuli tisztviselő és a Külügyminisztérium Konzuli Főosztálya köteles megvizsgálni a kölcsön visszatérülésének esélyét, különösen a kölcsönt igénybe vevő anyagi és jövedelmi viszonyait, illetve azt, hogy a kölcsön milyen mellékkötelezettségekkel biztosítható. A visszatérülést valószínűsítő fedezet, valamint a mellékkötelezettségek hiánya esetén a kölcsön megtagadható.
(3) A kölcsönt igénybe vevő köteles a kölcsönt a megjelölt határidőn belül visszafizetni. A kölcsön visszafizetésére a Polgári Törvénykönyv szabályai az irányadók. A konzuli kölcsön felvételét tanúsító okirat közvetlenül végrehajtó közokirat, melynek formáját a melléklet tartalmazza.
(4) A kiskorú gyermek vagy várandós anya Magyarországra történő hazatérése esetén, a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 167. §-ának rendelkezései szerint, fokozott gondossággal kell eljárni.
5. § (1) A konzuli kölcsönből támogatott hazatérést az eset összes körülményének figyelembevételével a leggazdaságosabb módon kell megvalósítani.
(2) Konzuli kölcsönből az útiköltség mellett kizárólag az utazással közvetlenül összefüggő költségek fedezhetők.
(3) A konzuli kölcsön készpénz formájában csak kivételes esetben - az utazást megelőzően és az út alatt felmerülő étkezési és hasonló elkerülhetetlen költségek mértékéig - nyújtható.
(4) A konzuli kölcsönt meg kell tagadni, ha megállapítást nyert, hogy az azt igénylő személy korábban a segítségnyújtással visszaélt, a konzuli tisztviselőt lényeges körülmény vonatkozásában félrevezette, vagy korábbi tartozását nem fizette meg.
6. § (1) Ha a fogadó országban természeti katasztrófa, háború vagy fegyveres összeütközések miatti események az ott tartózkodó magyar állampolgárok életét, testi épségét közvetlenül fenyegetik, a konzuli tisztviselő köteles megtenni minden, az adott körülmények között elvárható intézkedést, hogy hazatérésüket biztosítsa.
(2) A konzuli tisztviselő fenti kötelezettsége azokra az állampolgárokra terjed ki, akik ott-tartózkodásukat, illetve hazatérési szándékukat a konzuli tisztviselőnél bejelentették.
(3) Ha a menekítéssel kapcsolatban felmerült költségek viseléséről külön intézkedés nem történik, az ezzel kapcsolatban felmerült és igazolt költségek a hazatért személyt terhelik.
7. § (1) Az 1. § (1) bekezdésének a)-d) pontjai szerinti eljárás a bajba jutott magyar állampolgár kérelmére indul.
(2) A konzuli tisztviselő köteles kétséget kizáróan meggyőződni a kérelmező magyar állampolgárságáról és személyazonosságáról.
(3) A kérelemben részletesen ki kell fejteni a kérelem indokát és a rászorultságot alátámasztó körülményeket. A kérelmező adja meg a neki valószínűsíthetően támogatást nyújtó családtagok, más személyek vagy szervezetek (pl. a munkáltató) adatait, konzuli kölcsön iránti kérelem esetén a kérelmező rendelkezésére álló bankszámla számát, illetve nevezze meg a biztosítékként szóbajöhető vagyontárgyait vagy a kezes személyét.
8. § (1) Az 1. §-ban foglalt eljárásokkal kapcsolatban felmerülő távirati, telefon- és más kommunikációs költség megtérítésére nem alkalmazandók az 1/1996. (III. 29.) KüM rendelet mellékletének 21. a) és b), valamint 22-24. pontjai.
(2) Az 1/1996. (III. 29.) KüM rendelet mellékletének 17. pontja szerinti díj abban az esetben számítható fel, ha annak összege a nyújtott konzuli kölcsön mértékéhez képest nem aránytalanul magas.
9. § (1) A konzuli kölcsön finanszírozásához szükséges pénzösszeget a Külügyminisztérium működési költségvetésétől elkülönítetten kell megtervezni, és kezelni.
(2) Az elkülönített alap felhasználásáról és kezeléséről a Külügyminisztérium Konzuli Főosztálya gondoskodik, és dönt a kölcsön folyósításáról.
(3) Amennyiben a konzuli kölcsönt határidőn belül nem térítik vissza, a Konzuli Főosztály az adóst a fizetésre felszólítja. Egyidejűleg értesíti a külképviseleteket arról, hogy az 5. § (4) bekezdése értelmében az érintettnek konzuli kölcsön nem nyújtható.(4) Az ismételten eredménytelen felszólítás után a Külügyminisztérium dönt a végrehajtási eljárás megindításáról vagy a követelés leírásáról.
10. § A rendeletben szabályozott eljárásokra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
11. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
Dr. Martonyi János s. k.,
külügyminiszter
Melléklet a 2/1998. (XII. 9.) KüM rendelethez
