6/2000. (III. 22.) IM rendelet

a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjának megállapításáról szóló 17/1997. (V. 9.) IM rendelet módosításáról

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 127. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjának megállapításáról szóló, módosított 17/1997. (V. 9.) IM rendeletet (a továbbiakban: R.) - a legfőbb ügyésszel egyetértésben - a következők szerint módosítom:

1. § (1) Az R. 3. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A szabadságvesztés kezdő napja)

"d) akinek a feltételes szabadságra bocsátását engedélyezték, a más ügyben kiszabott szabadságvesztés tekintetében a feltételes szabadságra bocsátás napja;"

(2) Az R. 3. §-ának f)-g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(A szabadságvesztés kezdő napja)

"f) a szabadságvesztés végrehajtásának megszakítását követő nap az utóbbi szabadságvesztés tekintetében (Bv. tvr. 24/A. §);

g) életfogytig tartó szabadságvesztés esetén, ha annak foganatba vétele miatt határozott tartamú szabadságvesztés megszakítására kerül sor, az életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedését követő nap."

2. § Az R. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"5. § (1) Végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása esetén a már megállapított kezdő napot akkor kell ismételten megállapítani, ha az összbüntetésbe foglalt szabadságvesztések végrehajtása között más ügyben elrendelt előzetes letartóztatás, az összbüntetéssel nem érintett szabadságvesztés, illetve pénzbüntetés vagy közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés, továbbá elzárás került végrehajtásra.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés újabb kezdő napja

a) az előzetes letartóztatás, illetve a pénzbüntetés vagy a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés, továbbá az elzárás utolsó napját követő nap;

b) amennyiben az összbüntetésbe foglalt szabadságvesztések között összbüntetésbe nem foglalt szabadságvesztés végrehajtására került sor, az összbüntetéssel nem érintett szabadságvesztést követően a 3. § c) vagy d) pontjára figyelemmel megállapított nap.

(3) A (2) bekezdés szerint megállapított kezdő napot megelőző, összbüntetésbe foglalt szabadságvesztés letöltött tartamát az összbüntetésbe be kell számítani."

3. § (1) Az R. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának a megállapításánál a szabadságvesztés kitöltetlen tartamából ki kell vonni - a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 47. §-ának (2) bekezdésében foglalt megkülönböztetésnek megfelelően - a szabadságvesztés egyharmad, egynegyed, illetve egyötöd részét, illetőleg a 47. § (3) bekezdése alapján a szabadságvesztés felét, majd a fennmaradó tartamot hozzá kell adni a szabadságvesztés megállapított kezdő napjához."

(2) Az R. 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Ha a szabadságvesztés kétharmad, háromnegyed, illetve fele része a Btk. 47. §-a (4) bekezdés b) pontjában meghatározott időtartamnál kevesebb, a 6. § (1) bekezdésének megfelelően az előzetes fogvatartás első napjához vagy a szabadságvesztés kezdő napjához ezt az időtartamot, illetve ennek az időtartamnak - beszámítandó előzetes fogvatartás esetén - a beszámítással csökkentett részét kell hozzáadni."

4. § Az R. a következő 7/A-7/C. §-sal egészül ki:

"7/A. § Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet a büntetés fele részének letöltése után nem bocsátja feltételes szabadságra, a bv. intézet a szabadságvesztés végrehajtási fokozata szerint a Btk. 47. §-ának (2) bekezdésében foglalt megkülönböztetésnek megfelelően megállapítja a feltételes szabadság új esedékességi időpontját, és az új határnapnak megfelelően tesz előterjesztést a büntetésvégrehajtási bíróhoz.

7/B. § (1) Ha az elítélt esetében több szabadságvesztést kell végrehajtani, és összbüntetésbe foglalásnak nincs helye vagy az nem történt meg, a feltételes szabadságra bocsátás esedékességét valamennyi szabadságvesztés esetén meg kell állapítani, amelynél azt a bíróság ítéletében nem zárta ki. A feltételes szabadságra bocsátás tárgyában tett előterjesztésen fel kell tüntetni a végrehajtott és a végrehajtásra váró szabadságvesztések adatait is.

(2) A feltételes szabadságra bocsátás engedélyezése esetén a feltételes szabadság lejárati napját a bv. intézet - a Btk. 48. §-ának (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - az alábbiak szerint állapítja meg:

a) ha a határozott ideig tartó szabadságvesztés hátralévő része egy év vagy egy évnél több, akkor a feltételes szabadság lejárati napja a szabadságvesztés előjegyzett utolsó napja;

b) ha a határozott ideig tartó szabadságvesztés hátralévő része egy évnél kevesebb, akkor egy évet kell a feltételes szabadságra bocsátás napjához adni, és a számítás eredményéül kapott napot megelőző nap lesz a feltételes szabadság lejárati napja.

(3) Ha a bíróság az elítéltet több szabadságvesztésből bocsátotta feltételes szabadságra [Btk. 48/A. §-ának (2) bekezdése], a feltételes szabadság lejárati napját valamennyi szabadságvesztés tekintetében meg kell állapítani a (2) bekezdés szerint úgy, hogy valamennyi feltételes szabadság kezdő napja az utolsóként töltött szabadságvesztésből esedékes feltételes szabadság kezdő napjával, illetve a szabadságvesztést kitöltve szabadulás esetén a szabadságvesztés utolsó napját követő nappal azonos.

(4) A határozott ideig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság lejárati napjának megállapításával egyidejűleg a korábban töltött szabadságvesztés(ek) utolsó napját - az utolsónak töltött szabadságvesztés kivételével - ismételten meg kell állapítani. A szabadságvesztés utolsó napjának ismételt megállapításánál az utolsó szabadságvesztésből történt tényleges feltételes szabadságra bocsátás napjához, illetve a szabadságvesztést kitöltve szabadulás esetén a szabadságvesztés utolsó napját követő naphoz kell a szabadságvesztés hátralévő tartamát hozzáadni. A hátralévő tartam kiszámításakor a szabadságvesztés előjegyzett utolsó napját követő napból kell kivonni a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének előjegyzett napját.

(5) Ha a bíróság az elítélt feltételes szabadságra bocsátását engedélyezte és azt követően más szabadságvesztés végrehajtására kerül sor, az engedélyezett feltételes szabadság kezdő napja az utolsóként végrehajtott szabadságvesztés utolsó napját követő nap.

7/C. § (1) Az életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság lejáratának megállapításához az életfogytig tartó szabadságvesztést megállapító ítélet rendelkezése szerint tíz, illetve tizenöt évet kell a feltételes szabadságra bocsátás napjához adni. A feltételes szabadság azon a napon jár le, amelynek száma a feltételes szabadságra bocsátás napját megelőző nap számának felel meg, ilyen nap hiányában a hónap utolsó napján.

(2) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletben a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta, a felülvizsgálat időpontját megállapítani nem kell.

(3) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra [Bv. tvr. 8. § (3) bekezdés], a felülvizsgálati határidő lejáratát a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének korábbi időpontját követő naptól kell számítani.

(4) A Btk. 47/B. §-ának (1) és (3) bekezdésében meghatározott esetben a határozott tartamú szabadságvesztés tartamát, illetve a bíróság által meghatározott tartamot kell a feltételes szabadságra bocsátás eredeti esedékességének napjához hozzáadni, és az így kapott nap lesz a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napja.

(5) Az életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság megszüntetése esetén a Btk. 47/B. §-ának (2), továbbá (4)-(5) bekezdésében meghatározott esetben a bíróság által megállapított időtartamot kell az ítélet jogerőre emelkedését követő naphoz hozzáadni, és az így kapott nap lesz a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napja."

5. § Az R. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"8. § (1) A szabadságvesztéseket a Bv. tvr. 24/A. §-ában meghatározott sorrendben kell foganatba venni, figyelemmel a Bv. tvr. 48. §-ának (4) bekezdésére is.

(2) Ha azonos napon több szabadságvesztés végrehajtására érkezik bírói értesítés, akkor a foganatba vétel sorrendjénél az alábbiak szerint kell eljárni:

a) amennyiben egy időben fiatalkorúként és felnőtt korúként kiszabott szabadságvesztés végrehajtásáról érkezik értesítés, elsőként a fiatalkorúként kiszabott szabadságvesztés kezdő és utolsó napját kell megállapítani;

b) elsőként a szigorúbb végrehajtási fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés kezdő és utolsó napját kell megállapítani;

c) az a)-b) pontban írt feltételek hiányában annak a szabadságvesztésnek a kezdő és utolsó napját kell először megállapítani, amelyből az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra;

d) az a)-c) ponton kívüli esetekben az azonos fokozatok esetén a hosszabb tartamú szabadságvesztésnek kell először a kezdő és utolsó napját megállapítani.

(3) Azonos napon érkezett több szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetést tartalmazó értesítés esetén azon szabadságvesztés kezdő és utolsó napját kell elsőként megállapítani, amelyiknél az ítéletben meghatározott napi tétel mértéke magasabb.

(4) Ha a bv. intézet azt észleli, hogy a szabadságvesztések tekintetében összbüntetésbe foglalásnak lehet helye, erről az illetékes bíróságot haladéktalanul értesíti."

6. § Az R. a következő 8/A. §-sal egészül ki:

"8/A. § (1) A Bv. tvr. 24/A. §-ának (1) bekezdésében írt végrehajtási sorrend érdekében megszakított szabadságvesztés utolsó napját - többszöri megszakítás esetén minden alkalommal - a (2) bekezdésben foglaltak szerint ismételten meg kell állapítani.

(2) A megszakítást követően foganatba vett szabadságvesztés tartamát más jogcímen töltött időként kell figyelembe venni, számítására a távol töltött idő számítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A más jogcímen töltött idő tartamát a megszakított szabadságvesztés előjegyzett utolsó napját követő naphoz kell adni, és a számítás eredményét megelőző nap lesz a szabadságvesztés utolsó napja, illetve a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napjához a más jogcímen töltött idő tartamát hozzá kell adni, és az eredményül kapott nap lesz a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napja."

7. § Az R. 10. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

"A pénzmellékbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatása során egy évet háromszázhatvanöt nappal, egy hónapot harminc nappal kell figyelembe venni."

8. § Az R. 12. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Ha a büntetés-félbeszakítás meghosszabbítására került sor vagy azt határozatlan időre engedélyezték, illetve az elítélt a büntetés-félbeszakításról nem tért vissza, a távol töltött időt úgy kell kiszámítani, hogy a jelentkezés vagy az elfogás napjából ki kell vonni a büntetés-félbeszakítás kezdő napját."

9. § Az R. 15-18. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"15. § A látogató intézeten kívüli fogadása [Bv. tvr. 28/A. § (1) bekezdés c) pont] legfeljebb a látogatás napjának a végéig tarthat.

16. § Az elítélt a súlyosan beteg hozzátartozója meglátogatása vagy a hozzátartozója temetésén való részvétel céljából [Bv. tvr. 22. § (3) bekezdés] a bv. intézetet legfeljebb az eltávozás napját követő második nap végéig hagyhatja el.

17. § (1) A bv. intézetből engedély nélkül távol töltött idő megállapításánál az elítélt késedelmes jelentkezésének vagy az elfogásának a napjából az engedély nélküli távollét első napját kell kivonni. Az engedély nélküli távollét első napja:

a) a szökést vagy az engedély nélküli eltávozást követő nap;

b) rövid tartamú eltávozás esetén a jelentkezésre előírt nap;

c) kimaradás és eltávozás esetén a jelentkezésre előírt napot követő nap;

d) a látogató intézeten kívüli fogadása esetén a látogatást követő nap;

e) a súlyos beteg hozzátartozó meglátogatása vagy a hozzátartozó temetésén való részvétel esetén a jelentkezésre előírt napot követő nap.

(2) Engedély nélkül van távol a bv. intézettől az az elítélt, aki

a) a hatóság őrizetéből megszökött;

b) fogolyszökésnek nem minősülő módon a számára kijelölt helyet engedély nélkül elhagyta, így különösen ellenőrzéssel történő kórházi kihelyezés, intézeten kívüli munkavégzés esetén;

c) engedélyezett távollétről nem tért vissza.

(3) A pénzbüntetés vagy közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés esetén az engedély nélkül távol töltött idő tartamát napokban kell megállapítani.

18. § A bv. intézet a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjáról, továbbá ezek módosításáról az első fokú bíróságot, a bűntettesek nyilvántartását kezelő szervet, valamint a lakóhely szerint illetékes Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságot a foganatba vételtől számított 3 munkanapon belül értesíti."

10. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjának megállapításáról szóló 17/1997. (V. 9.) IM rendelet módosításáról szóló 30/1997. (XII. 17.) IM rendelet.

(2) A foganatba vételi sorrendet 2000. július 31-ig felül kell vizsgálni, és a szükséges módosításokat e rendelet előírásainak megfelelően el kell végezni. Indokolt esetben - a Bv. tvr. 24/A. §-a alapján - a megkezdett szabadságvesztés megszakításával, illetve a meg nem kezdett szabadságvesztés foganatba vételének törlésével kell a szabadságvesztéseket a megfelelő sorrendben ismételten foganatba venni.

(3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R. 6. §-ának (2) bekezdésében, 7. §-ának (4) bekezdésében és 11. §-ában a "jogellenes távollét" szövegrész "engedély nélküli távollét"-re, az R. 7. §-ának (4) bekezdésében a "jogellenesen távol töltött idő" szövegrész "engedély nélkül távol töltött idő"-re módosul.

Dr. Hende Csaba s. k.,

igazságügyi minisztériumi

politikai államtitkár