17/1997. (V. 9.) IM rendelet

a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjának megállapításáról

A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló, többször módosított 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 127. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a legfőbb ügyésszel egyetértésben - a következőket rendelem el:

1. § (1) A bíróság által kiszabott szabadságvesztést végrehajtó intézet (a továbbiakban: bv. intézet) a befogadástól, illetve a szabadságvesztésről szóló bírósági értesítés átvételétől számított legkésőbb nyolc napon belül megállapítja és az elítélttel írásban közli

a) a szabadságvesztés végrehajtásának kezdő és utolsó napját;

b) a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének a napját.

(2)[1] A bv. intézet az illetékes hatóságot haladéktalanul értesíti, ha olyan körülményt észlel, amely alapján a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet szerint ideiglenes befogadásnak vagy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény XXVIII. fejezetében szabályozott különleges eljárásnak van helye.

(3) Ha a szabadságvesztés kezdő és utolsó napját, valamint a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének a napját módosítani kell, a bv. intézet az (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával jár el.

(4) A bv. intézet az elítélt kérésére köteles betekintést engedni azokba az iratokba, amelyek alapján az (1) és (3) bekezdések szerinti megállapítást elvégezte.

2. § (1)[2] Az előzetes fogvatartásban töltött idő tartamát a bv. intézetnek akkor kell külön kiszámítania, ha az előzetes fogvatartás bármely okból megszakadt. A házi őrizet az előzetes fogvatartást megszakítja.

(2) Az előzetes fogvatartásban töltött időtartam megállapításánál a fogvatartás utolsó napját követő naptári nap számából ki kell vonni az előzetes fogvatartás első napját. Amennyiben a művelet nem végezhető el, az előzetes fogvatartás utolsó hónapját megelőző hónapot kell naptári napokra bontani, majd a számítást ennek alapulvételével kell elvégezni.

(3) Ha a szabadságvesztésbe több előzetes fogvatartás idejét kell beszámítani, a beszámítandó fogvatartások tartamait össze kell adni, majd az így kapott együttes időtartamot kell a szabadságvesztés időtartamából levonni. E számításnál egy hónapot harminc nappal kell figyelembe venni.

(4) Ha az elítéltet a bíróság rendelkezése alapján a rendőrség elfogja és az elfogás napján a bv. intézetnek nem adja át, a rendőrségi fogdában töltött időt - a rendőrség igazolása alapján - a szabadságvesztés utolsó napjának a kiszámításánál kell figyelembe venni.

(5)[3] Az elítélttel szemben a magyar bíróság által kibocsátott elfogató parancs alapján a külföldi hatóságok által foganatosított fogvatartás idejét - hivatalos igazolás alapján - a szabadságvesztés utolsó napjának a kiszámítását végző bv. intézetnek kell figyelembe vennie.

2/A. §[4] (1)[5] A bv. intézet a házi őrizetben töltött idő tartamát a 2. § (2) bekezdésében meghatározott számítási mód szerint kiszámítja. A házi őrizetben töltött idő tartamát a bv. intézet a bíróságnak a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 92. § (3) bekezdése alapján hozott rendelkezése szerint átszámítja. Az eredményhez, amennyiben töredéknap marad fenn, a Btk. 92. § (4) bekezdése alapján egy napot hozzá kell adni. Az így kapott tartam a házi őrizet miatt a szabadságvesztésbe beszámítandó tartam (a továbbiakban: házi őrizet miatt beszámítandó tartam).

(2) A házi őrizetben töltött időtartamot és a házi őrizet miatt beszámítandó tartamot napokban kell megállapítani.

(3) Ha több házi őrizetet kell a szabadságvesztésbe beszámítani, az egyes házi őrizetben töltött időtartamokat ki kell számítani, és össze kell adni, ennek eredményéből kell a házi őrizet miatt beszámítandó tartamot az (1) bekezdésben foglaltak szerint meghatározni, majd a szabadságvesztés tartamából levonni.

(4) Ha a szabadságvesztésbe előzetes fogvatartásban töltött időt és házi őrizetet is be kell számítani, akkor az előzetes fogvatartásban töltött időt [2. § (2) és (3) bekezdés] és a házi őrizet miatt beszámítandó tartamot [2/A. § (1) és (3) bekezdés] össze kell adni, majd az eredményt kell a szabadságvesztés tartamából levonni. E számításnál egy hónapot harminc nappal kell figyelembe venni.

(5) Összbüntetésbe foglalás esetén a házi őrizet miatt beszámítandó tartamot alapítéletenként külön-külön kell meghatározni.

2/B. §[6] (1) Ha az összbüntetésről szóló bírósági értesítés olyan időpontban érkezik a bv. intézethez, amikor az elítélt az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés tartamát már kitöltötte, és az elítélttel szemben más ügyben kiszabott szabadságvesztés vár végrehajtásra, akkor ki kell számolni azt a tartamot, amennyivel az elítélt az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés tartamát meghaladóan szabadságvesztésként töltött, és azt a Bv. tvr. 23/E.§-a alapján be kell számítani a végrehajtásra váró szabadságvesztés tartamába.

(2) Az (1) bekezdés szerinti beszámítandó tartam megállapításánál az összbüntetésbe foglalt alapítéletekkel kiszabott szabadságvesztések letöltött tartamából ki kell vonni az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés tartamát. E számításnál egy hónapot harminc nappal kell figyelembe venni.

3. § A szabadságvesztés kezdő napja

a) az ítélet meghozatalának napján előzetes letartóztatásban lévő elítélt esetén az ítélet jogerőre emelkedését követő nap;

b) szabadlábon lévő elítélt esetén a bv. intézetbe való befogadás napja;

c) a szabadságvesztést töltő és más ügyben ismét végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt esetén a korábbi szabadságvesztés utolsó napját követő nap;

d)[7] akinek a feltételes szabadságra bocsátását engedélyezték, a más ügyben kiszabott szabadságvesztés tekintetében a feltételes szabadságra bocsátás napja;

e) előzetesen letartóztatott esetén, ha más ügyben érkezik szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó bírósági értesítés, az ennek átvételét követő nap;

f)[8] a szabadságvesztés végrehajtásának megszakítását követő nap az utóbbi szabadságvesztés tekintetében (Bv. tvr. 24/A. §);

g) életfogytig tartó szabadságvesztés esetén, ha annak foganatba vétele miatt határozott tartamú szabadságvesztés megszakítására kerül sor, az életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedését követő nap.

h)[9] összbüntetésbe foglalás esetén az alapítélettel kiszabott szabadságvesztés kezdőnapja,

i)[10] a Bv. tvr. 23/E. §-a szerinti beszámítás esetén, az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó bírósági értesítés átvételét követő nap.

4. § Ha a szabadságvesztés végrehajtásának a megkezdésére jelentkező elítéltet a végrehajtásra kijelölt bv. intézetbe útbaindítják és az elítélt ott az előírt időben megjelenik, a szabadságvesztés kezdő napjaként az útbaindítás napját, egyébként pedig a kijelölt bv. intézetbe történő befogadás napját kell tekinteni.

5. §[11] (1) Végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása esetén a már megállapított kezdő napot akkor kell ismételten megállapítani, ha az összbüntetésbe foglalt szabadságvesztések végrehajtása között más ügyben elrendelt előzetes letartóztatás, az összbüntetéssel nem érintett szabadságvesztés, illetve pénzbüntetés vagy közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés, továbbá elzárás került végrehajtásra.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés újabb kezdő napja

a) az előzetes letartóztatás, illetve a pénzbüntetés vagy a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés, továbbá az elzárás utolsó napját követő nap;

b) amennyiben az összbüntetésbe foglalt szabadságvesztések között összbüntetésbe nem foglalt szabadságvesztés végrehajtására került sor, az összbüntetéssel nem érintett szabadságvesztést követően a 3. § c) vagy d) pontjára figyelemmel megállapított nap.

(3) A (2) bekezdés szerint megállapított kezdő napot megelőző, összbüntetésbe foglalt szabadságvesztés letöltött tartamát az összbüntetésbe be kell számítani.

6. § (1) A szabadságvesztés utolsó napjának megállapításánál

a) a 3. § a) pontjában meghatározott esetben az előzetes fogvatartás első napjához,

b)[12] a 3. § b)-i) pontja és a 4. § szerinti esetekben a szabadságvesztés kezdő napjához

kell hozzáadni a szabadságvesztés kitöltetlen tartamát.

(2)[13] A szabadságvesztés végrehajtásának a félbeszakítása vagy a bv. intézetből való engedély nélküli távollét esetén a tényleges távollét idejét a szabadságvesztés utolsó napját követő naphoz kell hozzáadni, és a számítás eredményéül kapott napot megelőző nap lesz a szabadságvesztés utolsó napja.

(3)[14] A szabadságvesztés kitöltetlen tartamának a megállapításánál a szabadságvesztés tartamából le kell vonni az előzetes fogvatartásban töltött időt, illetve a házi őrizet miatt beszámítandó tartamot. Ha a kivonás nem végezhető el, egy hónapot harminc napra felbontva kell a számítást elvégezni.

(4) Ha a szabadságvesztés kitöltetlen tartama napokat nem tartalmaz, a szabadságvesztés azon a napon végződik, amelynek száma a kezdő nap előtti nap számának felel meg, ilyen nap hiányában a hónap utolsó napján. Kitöltetlen napok esetén a számítást naptári napokkal kell elvégezni, és az eredményül kapott napot megelőző nap minősül a szabadságvesztés utolsó napjának.

7. § (1)[15] A feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának a megállapításánál a szabadságvesztés kitöltetlen tartamából ki kell vonni - a Btk. 38. § (2) bekezdésében foglalt megkülönböztetésnek megfelelően -a szabadságvesztés egyharmad, illetve egynegyed részét, illetőleg a 38. § (3) bekezdése alapján a szabadságvesztés felét, majd a fennmaradó tartamot hozzá kell adni a szabadságvesztés megállapított kezdő napjához.

(2) Ha a feltételes szabadságra bocsátás hónapjában az esedékességi napnak megfelelő nap nincs, a számítást naptári napra bontva kell elvégezni.

(3)[16] Ha a szabadságvesztés kétharmad, háromnegyed, illetve fele része a Btk. 38. § (2) bekezdésében meghatározott időtartamnál kevesebb, a 6. § (1) bekezdésének megfelelően az előzetes fogvatartás első napjához vagy a szabadságvesztés kezdő napjához ezt az időtartamot, illetve ennek az időtartamnak - beszámítandó előzetes fogvatartás esetén - a beszámítással csökkentett részét kell hozzáadni.

(4)[17] Ha a szabadságvesztés utolsó napja félbeszakítás vagy az intézetből való engedély nélküli távollét miatt megváltozott, a feltételes szabadságra bocsátás új esedékességi napjának a megállapításakor az eredeti esedékességi naphoz a félbeszakításon, illetve az engedély nélkül távol töltött időt hozzá kell adni.

(5) Életfogytig tartó szabadságvesztésnél a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának a kiszámításakor

a) a 3. § a) pontja alapján meghatározott kezdő nap esetén a fogvatartás első napjához kell hozzáadni az ítéletben meghatározott időtartamból fennmaradt részt;

b) a 3. § f) pontja alapján megállapított kezdő nap esetén e kezdő naphoz kell hozzáadni az ítéletben meghatározott időtartamból fennmaradt részt.

(6)[18] Ha a szabadságvesztés tartamának hárommal vagy néggyel történő osztása utáni eredmény nem teljes napot is tartalmaz, azt figyelmen kívül kell hagyni, ha pedig a szabadságvesztés tartama napokat is tartalmaz és a hónapok száma maradék nélkül nem osztható, a fennmaradó hónapokat napokban kell számítani, e napokat össze kell adni, majd az osztást ezután kell elvégezni.

7/A. §[19] Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet a büntetés fele részének letöltése után nem bocsátja feltételes szabadságra, a bv. intézet a Btk. 38. § (2) bekezdésében foglalt megkülönböztetésnek megfelelően megállapítja a feltételes szabadság új esedékességi időpontját, és az új határnapnak megfelelően tesz előterjesztést a büntetésvégrehajtási bíróhoz.

7/B. § (1) Ha az elítélt esetében több szabadságvesztést kell végrehajtani, és összbüntetésbe foglalásnak nincs helye vagy az nem történt meg, a feltételes szabadságra bocsátás esedékességét valamennyi szabadságvesztés esetén meg kell állapítani, amelynél azt a bíróság ítéletében nem zárta ki. A feltételes szabadságra bocsátás tárgyában tett előterjesztésen fel kell tüntetni a végrehajtott és a végrehajtásra váró szabadságvesztések adatait is.

(2)[20] A feltételes szabadságra bocsátás engedélyezése esetén a feltételes szabadság lejárati napját a bv. intézet - a Btk. 39. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - az alábbiak szerint állapítja meg:

a) ha a határozott ideig tartó szabadságvesztés hátralévő része egy év vagy egy évnél több, akkor a feltételes szabadság lejárati napja a szabadságvesztés előjegyzett utolsó napja, illetve a Btk. 38. § (3) bekezdés alkalmazása esetén a bíróság által meghatározott időtartam;

b) ha a határozott ideig tartó szabadságvesztés hátralévő része egy évnél kevesebb, akkor egy évet kell a feltételes szabadságra bocsátás napjához adni, és a számítás eredményéül kapott napot megelőző nap lesz a feltételes szabadság lejárati napja, illetve a Btk. 38. § (3) bekezdés alkalmazása esetén a bíróság által meghatározott időtartam.

(3)[21] Ha a bíróság az elítéltet több szabadságvesztésből bocsátotta feltételes szabadságra [Bv. tvr. 23/C. § (2) bekezdése], a feltételes szabadság lejárati napját valamennyi szabadságvesztés tekintetében meg kell állapítani a (2) bekezdés szerint úgy, hogy valamennyi feltételes szabadság kezdő napja az utolsóként töltött szabadságvesztésből esedékes feltételes szabadság kezdő napjával, illetve a szabadságvesztést kitöltve szabadulás esetén a szabadságvesztés utolsó napját követő nappal azonos.

(4) A határozott ideig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság lejárati napjának megállapításával egyidejűleg a korábban töltött szabadságvesztés(ek) utolsó napját - az utolsónak töltött szabadságvesztés kivételével - ismételten meg kell állapítani. A szabadságvesztés utolsó napjának ismételt megállapításánál az utolsó szabadságvesztésből történt tényleges feltételes szabadságra bocsátás napjához, illetve a szabadságvesztést kitöltve szabadulás esetén a szabadságvesztés utolsó napját követő naphoz kell a szabadságvesztés hátralévő tartamát hozzáadni. A hátralévő tartam kiszámításakor a szabadságvesztés előjegyzett utolsó napját követő napból kell kivonni a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének előjegyzett napját.

(5)[22]

7/C. § (1)[23] Az életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság lejáratának megállapításához az életfogytig tartó szabadságvesztést megállapító ítélet rendelkezése szerinti időtartamot kell a feltételes szabadságra bocsátás napjához adni. A feltételes szabadság azon a napon jár le, amelynek száma a feltételes szabadságra bocsátás napját megelőző nap számának felel meg, ilyen nap hiányában a hónap utolsó napján.

(2) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletben a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta, a felülvizsgálat időpontját megállapítani nem kell.

(3)[24] Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátja feltételes szabadságra [Bv. tvr. 8. § (3) bekezdés], a felülvizsgálati határidő lejáratát a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének korábbi időpontjától kell számítani.

(4)[25] A Btk. 45. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott esetben a határozott tartamú szabadságvesztés tartamát, illetve a bíróság által meghatározott tartamot kell a feltételes szabadságra bocsátás eredeti esedékességének napjához hozzáadni, és az így kapott nap lesz a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napja.

(5)[26] Az életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság megszüntetése esetén a Btk. 45. § (2), továbbá (4)-(5) bekezdésében meghatározott esetben a bíróság által megállapított időtartamot kell az ítélet jogerőre emelkedését követő naphoz hozzáadni, és az így kapott nap lesz a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napja.

8. §[27] (1) A szabadságvesztéseket a Bv. tvr. 24/A. §-ában meghatározott sorrendben kell foganatba venni, figyelemmel a Bv. tvr. 48. §-ának (4) bekezdésére is.

(2) Ha azonos napon több szabadságvesztés végrehajtására érkezik bírói értesítés, akkor a foganatba vétel sorrendjénél az alábbiak szerint kell eljárni:

a) amennyiben egy időben fiatalkorúként és felnőtt korúként kiszabott szabadságvesztés végrehajtásáról érkezik értesítés, elsőként a fiatalkorúként kiszabott szabadságvesztés kezdő és utolsó napját kell megállapítani;

b) elsőként a szigorúbb végrehajtási fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés kezdő és utolsó napját kell megállapítani;

c) az a)-b) pontban írt feltételek hiányában annak a szabadságvesztésnek a kezdő és utolsó napját kell először megállapítani, amelyből az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra;

d) az a)-c) ponton kívüli esetekben az azonos fokozatok esetén a hosszabb tartamú szabadságvesztésnek kell először a kezdő és utolsó napját megállapítani.

(3) Azonos napon érkezett több szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetést tartalmazó értesítés esetén azon szabadságvesztés kezdő és utolsó napját kell elsőként megállapítani, amelyiknél az ítéletben meghatározott napi tétel mértéke magasabb.

(4)[28]

8/A. §[29] (1) A Bv. tvr. 24/A. §-ának (1) bekezdésében írt végrehajtási sorrend érdekében megszakított szabadságvesztés utolsó napját - többszöri megszakítás esetén minden alkalommal - a (2) bekezdésben foglaltak szerint ismételten meg kell állapítani.

(2) A megszakítást követően foganatba vett szabadságvesztés tartamát más jogcímen töltött időként kell figyelembe venni, számítására a távol töltött idő számítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A más jogcímen töltött idő tartamát a megszakított szabadságvesztés előjegyzett utolsó napját követő naphoz kell adni, és a számítás eredményét megelőző nap lesz a szabadságvesztés utolsó napja, illetve a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napjához a más jogcímen töltött idő tartamát hozzá kell adni, és az eredményül kapott nap lesz a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napja.

9. § (1) A feltételes szabadság megszüntetése vagy a kegyelem hatályának a megszűnése esetén a szabadságvesztés hátralévő tartamának kezdő és utolsó napját a büntetés-végrehajtási iratok alapján kell megállapítani.

(2) Kegyelem hatályának a megszűnése esetén az eredetileg kiszabott szabadságvesztés utolsó napját kell először - a 6. §-ban foglaltak alapján - megállapítani, ha erre korábban nem került sor.

(3) A hátralévő tartam kiszámításakor a korábban előjegyzett szabadulás utolsó napját követő napból kell kivonni a feltételes szabadságra bocsátás, illetve a kegyelem folytán történt szabadulás napját.

(4) A (3) bekezdés szerint megállapított hátralévő tartamot a szabadságvesztés kezdő napjához kell hozzáadni, és az így kapott napot megelőző napot kell a szabadságvesztés utolsó napjának tekinteni. A számításnál a 6. § (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(5) Ha a bíróság a feltételes szabadság megszüntetését, illetve a kegyelem hatálya megszűnésének a megállapítását követően összbüntetési ítéletet hoz, az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés utolsó napját a már kitöltött rész figyelembevételével kell megállapítani. A már kitöltött rész kiszámításánál a szabadságvesztés tartamából ki kell vonni a még hátralévő tartamot.

10. § (1)[30] A pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatása esetén a 3. § b)-c) és g) pontjai szerint megállapított kezdő naphoz kell hozzáadni a szabadságvesztés napokban meghatározott tartamát, majd az így kapott eredményt megelőző napot kell a szabadságvesztés utolsó napjának tekinteni. Ha az adott hónapban ennek megfelelő nap nincs, az utolsó napot naptári napok szerint kell megállapítani. A pénzmellékbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatása során egy évet háromszázhatvanöt nappal, egy hónapot harminc nappal kell figyelembe venni.

(2) A pénzbüntetés teljes hátralévő részének utólagos megfizetésekor a megfizetés napját a pénzbüntetés egy részének a megfizetésekor pedig a már megállapított utolsó napnak a megfizetett napokkal csökkentett napját kell a foganatba vett szabadságvesztés utolsó napjaként megállapítani.

(3) Előzetes letartóztatás megszűnése vagy megszüntetése esetén, ha előzőleg más ügyben pénzbüntetés vagy közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtására érkezett értesítés, a bv. intézet e szabadságvesztés végrehajtását - szabadítás nélkül - az előzetes letartóztatás megszűnését vagy megszüntetését követő napon kezdi meg.

11. §[31] A szabadságvesztés félbeszakítása vagy a bv. intézetből való engedély nélküli távollét esetén a szabadságvesztés utolsó napjának, illetve a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának a módosításakor - a 6. § (2) bekezdés alkalmazásán túl - a 12-17. §-ban foglaltak szerint kell eljárni.

12. § (1) A határozott tartamú félbeszakítást az engedélyezőnek évben, hónapban és napokban kell meghatároznia. Ha a félbeszakítás az egy hónapot nem haladja meg, a tartamot napokban kell megállapítani.

(2) A félbeszakítás tartamát a bv. intézetből való elbocsátást követő naptól kell számítani.

(3) Határozott idejű félbeszakítás esetén a félbeszakítás kezdő napjához az engedélyezett időtartamot kell hozzáadni, az eredményül kapott napon kell az elítéltnek a bv. intézetben jelentkeznie, a félbeszakítás utolsó napjának pedig az ezt megelőző nap számít.

(4)[32] Ha a büntetés-félbeszakítás meghosszabbítására került sor vagy azt határozatlan időre engedélyezték, illetve az elítélt a büntetés-félbeszakításról nem tért vissza, a távol töltött időt úgy kell kiszámítani, hogy a jelentkezés vagy az elfogás napjából ki kell vonni a büntetés-félbeszakítás kezdő napját.

13. § A rövid tartamú eltávozás azon a napon kezdődik, amikor az elítélt a bv. intézetből eltávozott. A jelentkezés napjának a megállapításánál az eltávozás kezdő napjához kell hozzáadni az engedélyezett időtartamot, az eltávozás utolsó napjának az ezt megelőző nap számít.

14. § (1)[33] A kimaradás és a huszonnégy órát meg nem haladó eltávozás [Bv. tvr. 41/A. §, 28/B. § (3) bekezdés a) pont, 29. § (2) bekezdés] legkésőbb a távozás időpontját követő nap azonos időpontjában jár le.

(2) A negyvennyolc órát meg nem haladó eltávozásra az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

15. §[34] A látogató intézeten kívüli fogadása [Bv. tvr. 28/B. § (3) bekezdés c) pont] legfeljebb a látogatás napjának a végéig tarthat.

16. §[35]

17. §[36] (1) A bv. intézetből engedély nélkül távol töltött idő megállapításánál az elítélt késedelmes jelentkezésének vagy az elfogásának a napjából az engedély nélküli távollét első napját kell kivonni. Az engedély nélküli távollét első napja:

a) a szökést vagy az engedély nélküli eltávozást követő nap;

b) rövid tartamú eltávozás esetén a jelentkezésre előírt nap;

c) kimaradás és eltávozás esetén a jelentkezésre előírt napot követő nap;

d) a látogató intézeten kívüli fogadása esetén a látogatást követő nap;

e) a súlyos beteg hozzátartozó meglátogatása vagy a hozzátartozó temetésén való részvétel esetén a jelentkezésre előírt napot követő nap.

(2) Engedély nélkül van távol a bv. intézettől az az elítélt, aki

a) a hatóság őrizetéből megszökött;

b) fogolyszökésnek nem minősülő módon a számára kijelölt helyet engedély nélkül elhagyta, így különösen ellenőrzéssel történő kórházi kihelyezés, intézeten kívüli munkavégzés esetén;

c) engedélyezett távollétről nem tért vissza.

(3) A pénzbüntetés vagy közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés esetén az engedély nélkül távol töltött idő tartamát napokban kell megállapítani.

18. §[37] A bv. intézet a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjáról, továbbá ezek módosításáról az első fokú bíróságot, a bűnügyi nyilvántartó szervet, valamint a lakóhely szerint illetékes Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságot a foganatba vételtől számított 3 munkanapon belül értesíti.

18/A. §[38] (1) E rendeletben a szabadságvesztésre vonatkozó szabályok a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény alapján kiszabott részben felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtandó részére is alkalmazandók.

(2) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény alapján kiszabott szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának megállapítására e rendelet 2013. június 30-án hatályban volt rendelkezései alkalmazandók.

18/B. §[39] (1) A bíróság által kiszabott elzárást végrehajtó bv. intézet a befogadástól, illetve az elzárásról szóló bírósági értesítés átvételétől számított legkésőbb nyolc napon belül megállapítja és az elítélttel írásban közli az elzárás kezdő és utolsó napját.

(2) Az elzárás kezdő és utolsó napjának a megállapításakor az 1-2/A. §-t, a 4. §-t, a 6. § (2)-(4) bekezdését, a 11-18. §-t a (3)-(5) bekezdésben meghatározott eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a számításokat mindig napokban kell elvégezni.

(3) Az elzárás kezdő napja, ha az elzárásra ítélt az ítélet meghozatala napján

a) előzetes letartóztatásban van, az ítélet jogerőre emelkedését követő nap,

b) szabad lábon van, a befogadás napja,

c) más ügyben előzetes letartóztatásban van, az előzetes letartóztatás megszűnését vagy megszüntetését követő nap, ha pedig a fiatalkorú átszállítása a bv. intézetbe az előzetes letartóztatás megszűnésének vagy megszüntetésének a napjával megtörtént, az átszállítás napja,

d) szabadságvesztést tölt, a szabadságvesztés utolsó napját követő nap, illetve a feltételes szabadságra bocsátás napja,

e) javítóintézeti nevelést tölt, a javítóintézeti nevelés utolsó napja, illetve az ideiglenes elbocsátás napja,

f) más ügyben kiszabott elzárást tölt, ezen előző elzárás utolsó napját követő nap.

(4) Az elzárás utolsó napjának megállapításánál

a) a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az előzetes fogvatartás első napjához,

b) a (3) bekezdés b)-f) pontja és a 4. § szerinti esetekben az elzárás kezdő napjához kell hozzáadni az elzárás kitöltetlen tartamát.

(5) A végrehajtás folyamatosságának megszakadása esetén az elzárás utolsó napját ismételten meg kell állapítani. A megszakítást követően foganatba vett szabadságvesztés, javítóintézeti nevelés, illetve előzetes letartóztatás tartamát más jogcímen töltött időként kell figyelembe venni, számítására a távol töltött idő számítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A más jogcímen töltött idő tartamát a megszakított elzárás előjegyzett utolsó napját követő naphoz kell adni, és a számítás eredményét megelőző nap lesz az elzárás utolsó napja.

18/C. §[40] (1) Az elzárásokat a bírósági határozatok, illetve bírósági értesítők érkezési sorrendjében kell foganatba venni, de ha az elítélttel szemben fiatalkorúként is szabtak ki elzárást, akkor elsőként azt kell végrehajtani.

(2) Ha azonos napon több elzárás végrehajtására érkezik bírósági határozat, illetve bírósági értesítés, akkor a foganatba vétel sorrendjénél elsőként annak az elzárásnak a kezdő és utolsó napját kell megállapítani,

a) amelyet az elítélttel szemben fiatalkorúként szabtak ki,

b) az a) ponton kívüli esetben, amelynek a tartama hosszabb.

19. § E rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépés idején még ki nem töltött szabadságvesztések utolsó napjának, illetve a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának a meghatározására is alkalmazni kell, ha ez az elítélt részére hátrányosabb helyzetet nem eredményez.

20. §[41] A 2/B. § szerinti beszámítást akkor is el kell végezni, ha az összbüntetésként megállapított szabadságvesztésről szóló bírósági értesítőlap 2013. július 1-je előtt érkezett a bv. intézethez és a más ügyben kiszabott szabadságvesztést foganatba vették, de annak végrehajtása 2013. július 1-jéig nem fejeződött be.