20/2002. (XI. 7.) GKM rendelet
a hőtermelő berendezések és vezetékhálózataik energiahatékonysági követelményeiről és a tanúsítás módjáról
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 56. §-ának a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. §
(1) A rendelet alkalmazási köre kiterjed az épületek helyiségeinek fűtésére, valamint használati melegvíz-ellátására szolgáló új hőtermelő berendezésekre (a továbbiakban: hőtermelő berendezések), és azok vezetékhálózatának szigetelésére.
(2) Nem terjed ki a rendelet alkalmazási köre
a) az ipari célú, valamint az arról ellátott épületekben levő (1) bekezdés szerinti berendezésekre és vezetékhálózatokra,
b) az ellenállás-fűtéssel, hőszivattyúval és a távfűtési hálózathoz csatlakozó villamos hőtermelő berendezés kivételével a villamos ellenállás-fűtésű hőtermelőkre, a hőszivattyúkra és a távhőszolgáltatás berendezéseire az ellátott épületben levő csatlakozási pontig,
c) a rendelet hatálybalépésének időpontjában üzemelő nem ipari épületek helyiségeinek fűtésére, illetve használati melegvíz-ellátásra szolgáló összes berendezésre,
d) a 20/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet hatálya alá tartozó gáznemű vagy folyékony tüzelőanyaggal üzemelő melegvíz-kazánokra.
2. §
E rendelet alkalmazásában:
a) hőtermelő berendezés: a melegvíz-, a forróvíz- és a gőzkazán, a hő-légfúvó, ezek alkatrészei és kapcsolódó tüzelőberendezései, az épületekben használt kombinált - villamos energiát és hőt is termelő - berendezések;
b) gyártó: a hőtermelő berendezést előállító, a telepítést, üzembe helyezést végző természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság;
c) energiahatékonyság: a hőtermelő berendezések energiahatékonysága a névleges hőterhelésen mért hatásfoka, a vezetékhálózaté a fajlagos hővesztesége;
d) névleges teljesítmény: az a legnagyobb teljesítmény, amelyen a hőtermelő berendezés tartósan üzemeltethet.
3. §
(1) A hőtermelő berendezéseknek meg kell felelnie a gazdasági szempontból indokolható minimális energiahatékonysági követelményeknek.
(2) A hőtermelő berendezések vezetékhálózatának meg kell felelnie a gazdasági szempontból indokolható szigetelési követelményeknek.
(3) A kombinált berendezés minimális energiahatékonyságát az összesített energiateljesítményre kell vonatkoztatni.
4. §
(1) A hőtermelő berendezések energiahatékonyságát és a vezetékhálózat szigetelésének alkalmasságát a 4/1999. (II. 24.) GM rendelet szerint kijelölt vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek (a továbbiakban: kijelölt szervezet) kérelem alapján a gyártóműben, vagy az üzembe helyezés során a helyszínen is vizsgálják és tanúsítják.
(2) A tanúsítást a gyártónak kell kérnie.
(3) Ha a Műszaki Biztonsági Főfelügyelet (a továbbiakban: hatóság) meggyőződik arról, hogy a rendelet hatálya alá tartozó hőtermelő berendezés és a vezetékhálózat nem felel meg e rendelet követelményeinek, köteles megtiltani a hőtermelő berendezés, illetve a vezetékhálózat üzembe helyezését vagy a használatbavételét.
5. §
A hőtermelő berendezés gyártása vagy üzembe helyezése során kell ellenőrizni az energiahatékonysági követelmények teljesülését.
6. §
(1) A gyártóműben vizsgált hőtermelő berendezés csak akkor hozható forgalomba, illetve vehető használatba, ha megfelel az energiahatékonysági követelményeknek. A vonatkozó előírások betartását adattábla igazolja.
(2) Az adattábla legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a gyártó azonosító adatait,
b) a hőtermelő berendezés típusát és gyártási évét,
c) névleges hőteljesítményt kW-ban, minden tervezett energiafajtára,
d) a felhasznált energiahordozók fajtáit és jellemzőit,
e) a hőátadó közeg legnagyobb megengedett hőmérsékletét,
f) a kijelölt szervezet igazolását és a kijelölt szervezet azonosító adatait,
g) a hőtermelő berendezés fogyasztását névleges teljesítményen.
(3) A gyártóműben vizsgált hőtermelő berendezés telepítése (üzembe helyezése) során az üzemeltető részére olyan írásbeli üzemeltetési és karbantartási utasítást kell átadni, amelynek betartásával az optimális energiahatékonyság teljesül. Az utasításokban rögzíteni kell az ellenőrzés eredményeinek fontosabb adatait. Az utasítások alkalmasságát is ellenőrizni kell.
7. §
(1) A hőtermelő berendezés felállítás során történő vizsgálat esetén a követelményeknek való megfelelőséget legalább a 6. § (2) bekezdésében meghatározott részletességű adattáblával kell tanúsítani, kivéve a g) pontot, ha a hőtermelő berendezés részterhelésen működik.
A hőátadó közeg legnagyobb megengedett hőmérsékletét nem kell az adattáblán feltüntetni, ha e hőmérsékletet más bizonylatban rögzítették.
(2) A kijelölt szervezet jegyzőkönyvet készít. E jegyzőkönyvben kell rögzíteni azokat az adatokat, amelyeket az (1) bekezdésben meghatározott adattáblán kell megadni. Ez helyettesítheti az adattáblát.
(3) Ha a vizsgálati jegyzőkönyv szerint a hőtermelő berendezés nem felel meg az energiahatékonysági követelményeknek, akkor a kijelölt szervezet a jegyzőkönyv egy példányát köteles megküldeni a hatóságnak. Abban az esetben, ha a hőtermelő berendezést nem Magyarországon gyártották, akkor a hatóság, a tulajdonos hozzájárulásával, köteles a gyártónak vagy forgalmazónak, annak kérése esetén, egy példány vizsgálati jegyzőkönyvet átadni.
(4) A hőtermelő berendezés felállítás során történő vizsgálatát a vonatkozó nemzeti szabvány, ennek hiányában az e rendelet melléklete szerint kell végezni. Az e rendelet melléklete szerinti vizsgálat nem alkalmazható a szilárd tüzelésű hőtermelő berendezésekre és a kondenzációs kazánokra.
(5) A felállítás során vizsgált hőtermelő berendezések esetében az energiahatékonysági követelmények helyett az energiaveszteség legnagyobb értéke is meghatározható, az e rendelet melléklete 3.1. pontjának megfelelően. Ilyen esetben a (3)-(7) bekezdések előírásait kell alkalmazni.
8. §
(1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba.
(2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban a Tanács 82/885/EGK irányelvével módosított, az új vagy már meglevő, nem ipari célú épületek helyiségeinek fűtésére vagy melegvíz-ellátására szolgáló hőfejlesztő berendezések teljesítményéről, valamint az új, nem ipari célú épületek hő- és melegvíz-elosztó hálózatának szigeteléséről szóló 78/170/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
Dr. Csillag István s. k.,
gazdasági és közlekedési miniszter
Melléklet a 20/2002. (XI. 7.) GKM rendelethez
Vizsgálati útmutató a nem ipari épületek helyiségfűtésére, illetve használati meleg víz készítésére szolgáló, folyékony vagy gáznemű tüzelőanyaggal üzemelő hőtermelő berendezések üzembe helyezése során végzett hatásfok ellenőrzéséhez
A hőveszteség meghatározása
1. Általános előírások
1.1. Különböző tüzelőanyag fajták használatára alkalmas hőtermelő berendezés esetében a vizsgálatot a gyártó előírásainak megfelelő és a vizsgálat ideje alatt rendelkezésre álló minden tüzelőanyag fajtával el kell végezni.
1.2. Az égéstermék elvezetőt a mérőszonda elhelyezésére és az égéstermék mintavételre alkalmas nyílással kell ellátni.
1.3. Az egyes méréseket olyan pontossággal kell végezni, hogy a mérési hibák összessége maximum 1% legyen.
1.4. A vizsgálatot ésszerű időtartamon belül, lehetőleg a hőtermelő berendezés névleges hőteljesítményén kell végezni, ha ez nem lehetséges, akkor a legközelebbi terheléssel. Ha a hőtermelő berendezés kettő vagy több terhelésen történő üzemelésre alkalmas, akkor csökkentett terhelésű vizsgálatot is lehet végezni. A terheléseket az arra alkalmas, ismert módszerrel kell meghatározni (megbecsülni).
1.5. A teljesítményt - függetlenül attól, hogy közvetlen vagy közvetett módszerrel történt-e a meghatározás - az 1.4. bekezdésben előírtak szerinti terhelésen, százalékos formában kell meghatározni, az égőbe bevezetett tüzelőanyag alsó vagy felső fűtőértékére (égéshő vagy fűtőérték) vonatkoztatva.
2. Vizsgálati feltételek
2.1. A hőtermelő berendezés előkészítése
2.1.1. Az üzemeltető köteles biztosítani a gyártó, illetve a felállítást végző segítségével, hogy a vizsgálat előtt megtörténjen a hőtermelő berendezésen minden szükséges tisztítás, előkészítés és beállítás.
2.1.2. A hőtermelő berendezés és az égéstermék-elvezető csatlakozás tömörségét ellenőrizni kell.
2.2. A hőtermelő berendezés azonosítása
2.2.1. A vizsgálat megkezdése előtt a kijelölt szervezet a hőtermelő berendezés azonosításához szükséges minden adatot, de legalább a hőtermelő berendezés megkülönböztető vagy jellemző adatait rögzíti. Ezek az adatok az adattáblán, illetve a felhasználó részére adott szerelési és üzemeltetési utasításokban találhatók (a gyártó, a típus, a gyártási év és a hőterhelés).
2.2.2. A kijelölt szervezetnek ellenőriznie kell a szükséges feltételek teljesülését, így biztosítva, hogy a vizsgálat során ne forduljon elő semmilyen olyan zavar, amely a vizsgálat érvényességét esetleg kedvezőtlenül befolyásolja. Ehhez az üzemeltetőnek igazolnia kell, hogy a kazánhelyiségre és a kazánházra a vonatkozó jogszabályban előírt biztonsági ellenőrzések megtörténtek.
Ha a fenti előírások nem teljesülnek megnyugtatóan, akkor a kijelölt szervezet megtagadhatja a vizsgálatot. Ebben az esetben a vizsgálat meghiúsulásáról jegyzőkönyvet kell felvennie, melyben rögzíteni kell a hiányosságokat. A hiányosságok megszüntetése után a kérelmező újból kezdeményezi a vizsgálat lefolytatását.
2.3. Próbaüzem
2.3.1. A kijelölt szervezet a vizsgálatot megelőzően próbaüzemet végezhet a vizsgálat céljára felszerelt mérőeszközök ellenőrzésére és működésének beállítására. A kijelölt szervezetnek meg kell győződnie, hogy minden mérőeszköz a szükséges pontosságú-e. Ha a kijelölt szervezet úgy dönt, hogy a berendezés üzemi műszereit használja, akkor ellenőrizni kell, hogy ezek a mérőeszközök megfelelnek-e a pontossági és megbízhatósági követelményeknek.
2.3.2. Az üzemeltető felelőssége, hogy a gyártó és/vagy a felállítást végző segítségével, a hőtermelő berendezés tulajdonosának hozzájárulásával, végső beszabályozást végezzenek, és ha szükséges, a különböző utasításokhoz kiegészítő magyarázatot készítsen az optimális vizsgálati feltételek kialakítása céljából.
2.4. Vizsgálat
2.4.1. A vizsgálati műveletekért kizárólagosan a kijelölt szervezet a felelős.
2.4.2. A vizsgálatokat állandósult állapotban, a tüzelőanyag és az égési levegő arány állandó értéken tartása mellett kell végezni.
2.4.3. Az ellenőrzés alatt a kijelölt szervezetnek el kell végezni a 3. pont szerinti kötelező méréseket, és ha alkalmazható a 4. pontban meghatározott választható vizsgálatokat. A kijelölt szervezetnek az 5. pont szerinti jegyzőkönyvet kell készítenie.
3. Az égéstermék veszteségek meghatározása
3.1. Az érzékelhető hőveszteségek mérése
Ha a teljesítmény meghatározása közvetett módszerrel történik, a kijelölt szervezet méri az égéstermék szén-dioxid, vagy oxigén térfogatszázalékát.
Ebben az esetben olyan számítási képletet kell alkalmazni, amely az égéstermék és az égési levegő hőmérsékletkülönbségén kívül megfelelő állandókat tartalmaz. A képletet és az állandókat előzetesen közzétett jogszabály vagy a vonatkozó szabvány tartalmazza.
Ilyen jogszabály vagy szabvány hiányában az érzékelhető hőveszteségek a tüzelőanyag összetételéből, fűtőértékéből, valamint a levegőtényezőből számíthatók ki, az égéstermék összetevőinek fajhőit tartalmazó táblázatok felhasználásával.
Ez az eljárás nem vonatkozik a kondenzációs kazánokra.
3.2. A füstgáz koromszám mérése
A kijelölt szervezetnek ezt a mérést akkor kell elvégezni, ha a hőtermelő berendezés folyékony tüzelőanyaggal vagy folyékony halmazállapotú, cseppfolyósított gázzal (LPG) működik. A mérést megfelelő eszközzel kell elvégezni, az eredményt hagyományos koromszám (0-9) formájában kell megadni.
4. Választható vizsgálatok
4.1. Az égéstermék szén-monoxid tartalma
A kijelölt szervezet méréssel is meggyőződhet arról, hogy a hőtermelő berendezés égésterméke nem tartalmaz-e olyan mennyiségű szén-monoxidot, amely kérdésessé teszi a 3.1. pont alapján végzett mérések eredményeit.
4.2. Hőveszteség a berendezés burkolatán Ha az adott berendezésre szabvány nem alkalmazható, a kijelölt szervezet a burkolat hőveszteségét a gyártótól kapott adatokból, illetve a vizsgálat során mért felületi hőmérsékletekből határozza meg.
5. Vizsgálati jelentés
A vizsgálatról a kijelölt szervezet jelentést készít, rögzítve abban a hőtermelő berendezés legfontosabb jellemzőit, az elvégzett méréseket, továbbá a veszteségek és a hőtermelő berendezés teljesítményének meghatározásához alkalmazott összefüggéseket.