2/2002. (VII. 9.) KvVM rendelet

a titán-dioxid gyártás hulladékairól

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 59. §-a (2) bekezdésének cd) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

A rendelet hatálya

1. §

E rendelet hatálya

a) a titán-dioxid gyártási folyamatokból származó hulladékokra és kezelésükre,

b) a titándioxid-pigment hulladékok kezelőire

terjed ki.

Értelmező rendelkezések

2. §

E rendelet alkalmazásában

a) meglévő ipari létesítmény: a rendelet hatálybalépése előtt engedélyezett, titán-dioxid gyártás célját szolgáló ipari létesítmény;

b) új ipari létesítmény: a rendelet hatálybalépésekor folyamatban levő, illetve a hatálybalépést követően indult engedélyezési eljárás tárgyát képező, titán-dioxid gyártás célját szolgáló ipari létesítmény;

c) szulfát eljárás alkalmazás esetében:

ca) szilárd hulladék: a gyártási folyamatban a kénsavas feltárás során visszamaradó, oldhatatlan ércmaradékok, a keletkező vas(II)-szulfát (FeSO4 x 7H2O),

cb) erősen savas hulladék: a titanil-szulfát-oldat (TiOSO4) hidrolízisét követő szűrési műveletből származó anyalúgok,

cc) a keletkezés helyén történő kezelésből származó hulladékok: az erősen savas hulladékok kezeléséből (töményítéséből vagy semlegesítéséből) származó, szűréssel eltávolított sók, iszapok és folyékony hulladékok, amelyek nehézfém-ionokat tartalmaznak, valamint azok a semlegesített, szűrt, illetve dekantált hulladékok, amelyek csak nyomokban tartalmaznak nehézfém-ionokat, és bármilyen, a technológiai folyamat részeként végzett hígítás előtt pH-juk kisebb volt 5,5-nél,

cd) gyengén savas hulladék: mosóvizek, hűtővizek, kondenzátumok, továbbá egyéb iszapok és folyékony hulladékok, amelyek összetételük alapján nem tartoznak más hulladékcsoportba, és 0,5% vagy ennél kevesebb szabad kénsavat tartalmadnak,

ce) semlegesített hulladék: bármely folyadék, amelynek pH-ja 5,5-nél nagyobb és 8,5-nél kisebb, nehézfém-ionokat csak nyomokban tartalmaz, és erős vagy gyengén savas hulladékból (a savasság, valamint a nehézfém-ionok koncentrációjának csökkentése érdekében végzett kezelés után) közvetlenül szűréssel vagy dekantálással keletkezik,

cf) por: a termelő üzemekből származó bármely porfajta, amelyeket szilárd hulladékként összegyűjtöttek, különösen:

1. az ércpor,

2. a pigmentpor;

d) klór-eljárás alkalmazása esetében:

da) szilárd hulladék:

1. a gyártási folyamat során, a klórral nem reagáló, oldhatatlan ércmaradékok,

2. a titán (IV)-klorid előállításából származó, szilárd halmazállapotú (a szűrés során keletkező), fém-kloridok és fém-hidroxidok,

3. a titán (IV)-klorid előállításából származó kokszmaradékok,

db) erősen savas hulladék: a 0,5%-nál több szabad sósavat és különböző nehézfém-ionokat tartalmazó hulladékok,

dc) a keletkezés helyén történő kezelésből származó hulladékok: az erősen savas hulladékok kezeléséből (töményítéséből vagy semlegesítéséből) származó, szűréssel eltávolított sók, iszapok és folyékony hulladékok, amelyek különböző nehézfém-ionokat tartalmaznak, kivéve azokat a semlegesített, szűrt, illetve dekantált hulladékokat, amelyek csak nyomokban tartalmaznak nehézfém-ionokat,

dd) gyengén savas hulladék: mosóvizek, hűtővizek, kondenzátumok, továbbá egyéb iszapok és folyékony hulladékok, amelyek nem tartoznak a fenti definíciók által meghatározott hulladékok csoportjába, és 0,5% vagy ennél kevesebb szabad sósavat tartalmaznak,

de) semlegesített hulladék: bármely folyadék, amely a savasság és a nehézfém-tartalom csökkentése érdekében végzett kezelés után közvetlenül szűréssel vagy dekantálással keletkezik, és amelynek a pH-ja a kezelés következtében magasabb mint 5,5, és nem haladja meg a 8,5-es értéket, valamint nehézfém-ionokat csak nyomokban tartalmaz,

df) por: a termelő üzemekből származó bármely porfajta, amelyeket szilárd hulladékként összegyűjtöttek különösen:

1. az ércpor,

2. a pigmentpor,

3. a szénpor.

A titán-dioxid gyártás során keletkező hulladékok kezelése

3. §

A titán-dioxid gyártásból származó valamennyi szilárd hulladék, erősen savas hulladék, kezelt hulladék vagy semlegesített hulladék felszíni, felszín alatti vizekbe, valamint csatornarendszerekbe történő kibocsátása vagy nyílt tengerekbe való elhelyezése tilos.

4. §

(1) A gyártásból származó hulladékokat ellenőrzött, zárt körülmények között a környezet veszélyeztetésének kizárásával kell gyűjteni.

(2) A keletkezett hulladékok a telephelyen legfeljebb 1 évig tárolhatók.

(3) A gyártási folyamat során keletkező hulladékokat, ha a műszaki és gazdasági feltételek lehetővé teszik, hasznosítani kell.

5. §

A gyártásából származó hulladékok lerakását az illetékes környezetvédelmi felügyelőség engedélyezheti, ha a keletkezett hulladék más módon történő kezelése nem oldható meg.

6. §

Az e jogszabályban foglaltakat a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló* rendelkezésekkel összhangban kell alkalmazni.[1]

Záró rendelkezések

7. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2)[2]

8. §

Ez a rendelet - a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelettel együtt - a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, a Tanács 78/176/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

Dr. Kóródi Mária s. k.,

környezetvédelmi és vízügyi miniszter