69/2002. (VIII. 15.) FVM rendelet
a trichinella fertőzésre fogékony állatok friss húsának trichinella vizsgálatáról
Az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény 45. §-ának 11. pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. §
A trichinella fertőzésre fogékony állatok közfogyasztásra, valamint saját fogyasztásra szánt friss húsát a trichinella lárvák jelenlétének kimutatására irányuló, e rendelet szerinti vizsgálatnak kell alávetni.
2. §
E rendelet alkalmazásában:
1. trichinella fertőzésre fogékony állatfajok: a sertés, a ló, a vaddisznó, a nutria és a medve;
2. friss hús: az 1. pontban megjelölt állatokból nyert hús függetlenül attól, hogy közfogyasztásra vagy magánfogyasztásra kerül;
3. vizsgálat: eljárás, amely azt hivatott megállapítani, hogy a friss hús tartalmaz-e trichinellát.
3. §
(1) A friss húst, amely vázizomzatot (harántcsíkolt izomzat) tartalmaz, a hatósági állatorvos felelőssége és felügyelete mellett kell a 2. § 3. pontja szerinti vizsgálatnak alávetni.
(2) A vizsgálatot az 1. számú mellékletben felsorolt módszerek valamelyike szerint kell elvégezni, a vágást követően az állati testekből, testfelekből meghatározott helyről, illetve lóhús esetén a 2.számú mellékletben foglaltak szerint vett mintákból.
(3) A vizsgálatot abban a vágóüzemben, vadbegyűjtő helyen vagy vadfeldolgozó üzemben kell elvégezni, amelyben az állatok levágása és a - külön jogszabályban előírt - húsvizsgálat történik. Vágóhídon kívüli vágás (házi vágás) esetén a (7) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni.
(4) A vizsgálatot a friss hús fogyaszthatósági megjelölése előtt kell elvégezni.
(5) Ha a vizsgálat eredménye negatív, a friss húst közvetlenül a vizsgálat befejezését követően, a 3. számú mellékletben foglaltak szerint meg kell jelölni. A bélyegzővel történő jelöléshez kizárólag erre a célra engedélyezett bélyegzőfestéket szabad használni.
(6) Ha a vizsgálat pozitív eredményre vezet, az egész állati test fogyasztásra alkalmatlan, és azzal a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően kell eljárni.
(7) Magánfogyasztásra kerülő házi sertés friss húsának trichinella vizsgálatát a tulajdonosnak saját költségére, az állomás által állami feladat elvégzésével megbízott állatorvossal kell elvégeztetni, aki a vizsgálat eredményéről igazolást ad.
4. §
(1) Ha a trichinella fertőzésre fogékony állatfaj külföldről származó friss húsának trichinellás fertőzöttségre irányuló vizsgálata nem történt meg, vagy annak elvégzése hitelt érdemlő módon nem igazolható, a 4. számú mellékletben leírtak szerint meghatározott fagyasztási kezelésnek kell alávetni.
(2) A fagyasztási kezelés végrehajtását a hatósági állatorvos külön köteles igazolni.
5. §
A vágóüzemnek biztosítania kell a vizsgálathoz szükséges helyiségeket és egyéb feltételeket, az 5. számú mellékletben foglaltaknak megfelelően.
6. §
(1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, egyidejűleg az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendelet 1. számú mellékletének 694. §-a és az azt megelőző alcím hatályát veszti.
(2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, a Tanács 77/96/EGK irányelvével a harmadik országokból importált nyers sertéshúsnak a trichinella lárvák jelenlétére irányuló vizsgálatáról, valamint az azt módosító, a Bizottság 84/319/EGK, a Bizottság 94/59/EK, a Bizottság 89/321/EGK és a Tanács 92/45/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
Dr. Németh Imre s. k.,
földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter
1. számú melléklet a 69/2002. (VIII. 15.) FVM rendelethez
Trichinellavizsgálati módszerek
I.Trichinoszkópos vizsgálat
a) Eszközök
Izzólámpás-trichinoszkóp 50-szeres, valamint 80-100-szoros nagyítási lehetőséggel.
Kompresszórium (nyomóüvegek), amely két egymással szemben összenyomható üveglapból áll, amelyek közül az egyik egyforma mezőkre van felosztva, kisméretű görbe olló, csipesz, kés a minta kivágásához, számozott kis tartályok a minták elkülönítéséhez, egy cseppentő pipetta, egy-egy üvegcse ecetsav és kálilúg, az esetleges elmeszesedés feloldásához, illetve a beszáradt hús fellazításához.
b) Mintavétel
1. Egész állattestenként legalább mogyoró nagyságú mintát kell venni, mindkét rekeszoszlopnak az inas részbe való átmenet közeléből. Amennyiben csak egy rekeszoszlop áll rendelkezésre, akkor ebből kétszeres mogyoró nagyságú mintát kell venni. Mindkét rekeszoszlop hiánya esetében két kb. mogyoró nagyságú mintát kell venni a rekeszizom borda- vagy szegycsonti részéből, illetve a nyelv- vagy rágóizomból, vagy hasizmokból.
2. Húsrészek esetében mindegyik részből három, lehetőleg mogyoró nagyságú, zsírszegény vázizom mintát kell venni különböző helyekről, lehetőleg csontok vagy inak közeléből.
c) A vizsgálat menete
Az előbbiekben leírt mintákból a trichinellavizsgáló, egész állattesteknél mindkét rekeszoszlop megléte esetében 7-7, együttesen tehát 14, csak egy rekeszoszlop megléte esetében abból 14 árpaszem nagyságú darabkát vág ki, különböző helyekről, lehetőleg az izmos és az inas részek átmeneti helyein, és azokat a nyomóüveg üveglapjai között úgy összenyomja, hogy a preparátumokon keresztül a szokásos felirat jól olvasható legyen. Amennyiben a vizsgálandó darab húsa száraz és öreg, akkor a preparátumokat az összenyomás előtt 10-12 percig kb. kétszeres vízmennyiséggel hígított kálilúggal kell puhítani. Amennyiben egész állattestek esetében a rekeszizom borda- vagy szegycsontrészét, nyelv- vagy rágóizomzatát, vagy hasizomzatát kell mintavételhez használni, akkor mindegyik mintából 14, összesen tehát 28 árpaszem nagyságú darabkát kell kivágni. A húsrészekből vett minden mintából a trichinellavizsgálónak 4-4, összesen tehát 12 darabkát kell vágnia.
A vizsgálatot a trichinoszkóppal úgy kell elvégezni, hogy minden preparátum lassú és gondos vizsgálata biztosítva legyen. Amennyiben a trichinoszkóppal végzett vizsgálatnál olyan gyanús részek adódnak, amelyeket a trichinoszkóp erős nagyítása mellett nem lehet egyértelműen meghatározni, akkor ezen részek vizsgálatát mikroszkóppal kell megismételni.
A mikroszkópos vizsgálatot úgy kell végrehajtani, hogy minden preparátum 30-40-szeres nagyítás mellett gondosan átvizsgálásra kerüljön. Kétes esetekben a vizsgálatot a húsminták és a preparátumok további mennyiségével, szükség esetén erősebb nagyítás mellett, a teljes bizonyosságig tovább kell folytatni. Egy-egy minta trichinoszkópos vizsgálatához legalább 3 percet kell felhasználni.
A rekeszizom borda- vagy szegycsont részeiből, a nyelv- vagy rágóizomból, vagy a hasizmokból vett pótminták esetében a trichinoszkópos vizsgálatra legalább 6 percet kell fordítani.
A minimális vizsgálati időtartamok nem foglalják magukban a mintavételek és a preparátum elkészítéséhez szükséges időt. Egy vizsgáló, trichinoszkóppal egy nap alatt általában 840 mintadarabkánál, kivételesen 1050 mintadarabkánál többet nem vizsgálhat.
II. A mesterséges emésztéses eljárás módszere
a) Eszközök és anyag:
- kés a mintavételhez,
- kis, zárható számozott tartályok a minták elhelyezésére, a vizsgálat esetleges ismétléséhez is,
- inkubátor,
- 2-3 l-es üvegtölcsér, az üvegtölcsérhez állvány, összekötő tömlő, tömlőszorító az összekötő tömlőhöz,
- műanyag szita (átmérő kb. 18 cm, lyukméret 1 µm),
- mull textilanyag,
- hegyes csövecskék lepecsételt zárt végződéssel,
- üveg blokkcsészécskék,
- húsdaráló,
- sztereomikroszkóp (15-40-szeres nagyítású) megfelelő világítással ellátva,
- a következő összetételű emésztőfolyadék: 10 g pepszin (80 NE/g FIP: Federation Internationale de Pharmacie), 5 ml sósav (legalább 37%-os), mindez csapvízzel 1 l-re feltöltve.
b) Mintavétel
1. Egész állattestek esetében legalább 20 g mintát kell venni az egyik rekeszoszlopnak az inas részbe való átmenete közeléből, rekeszoszlop hiánya esetén azonos nagyságú mintát a rekeszizom bordai vagy szegycsonti részéből, vagy a nyelv-, illetve a rágóizomból, vagy hasizmokból.
2. Húsrészek esetében legalább 20 g zsírszegény vázizom mintát kell venni, lehetőleg a csontok vagy inak közeléből.
c) Módszer
10 sertés gyűjtőmintájának vizsgálatához minden egyes mintából (20 g) 10 g-os mintát kell készíteni. A maradék 10 g-ot félre kell tenni az esetleg szükséges egyedi vizsgálat céljára. A 10 db egyenként 10 g-os mintát gyűjtőmintává kell egységesíteni, 2 mm-es tárcsaátmérőjű húsdarálóban aprítani, és lazán, egy réteg mullal leterített szitára szétteríteni.
Ezután a szitát egy gumitömlő darabon keresztül hegyes fecskendő csövecskével összekötött tölcsérbe kell helyezni, amit az emésztőfolyadékkal a peremtől kezdve úgy kell feltölteni, hogy a vizsgálandó anyag teljesen el legyen fedve. A vizsgálandó anyag és az emésztőfolyadék közötti arány kb. 1:20, 1:30 legyen. 37-39 °C-on 18-20 órai inkubáció után a hegyes fecskendő csövecskét le kell oldani, és ki kell venni. A csövecske hegyében lévő üledéket a felette levő folyadék óvatos leszívatása után egy blokkcsészécskébe kell öblíteni, és sztereomikroszkóppal, 20-40-szeres nagyítás mellett, trichinellák jelenlétére meg kell vizsgálni.
Amennyiben a gyűjtőminta vizsgálata pozitív vagy kétes eredményre vezet, az ehhez tartozó maradék egyedi mintákat - amelyeket ki kell egészíteni az egyes sertésekből vagy húsrészekből vett további 20 g mintával - egyedileg meg kell vizsgálni, a 2. pontban leírt szabályok szerint.
III.Gyűjtőminták mesterséges emésztéses módszere
a) Felszerelés és reagensek:
- egy kés és csipesz a minták vételéhez,
- húsdaráló 2-3 µm-es lyukátmérővel,
- egy 3 l-es Erlenmeyer-lombik gumi- vagy vattadugóval,
- egy 2 l-es kúp alakú választótölcsér,
- egy közönséges állvány 28 cm-es A talppal, 80 cm-es rúddal,
- egy 10-11 cm átmérőjű, állványhoz rögzíthető szűrőkarika,
- egy - az állványhoz kettős csattal rögzíthető - lapos szorító (23/40 mm),
- egy rozsdamentes acél- vagy ötvözethálózattal merevített 11 cm külső átmérőjű szita (lyukbőség 177 µ),
- egy legalább 12 cm átmérőjű tölcsér,
- 100 ml-es, beosztásos kémcsövek,
- egy sztereomikroszkóp (15-től 40-szeres nagyítású) megfelelő megvilágítással, vagy egy trichinoszkóp, a kompresszórium üveglapok számára vízszintes asztallal és megfelelő megvilágítással,
- trichinoszkóp használata esetén: egy lárvaszámláló kamra a következő leírás szerint: egy 3 mm vastagságú acryl lemezekből kialakított edény a következő jellemzőkkel:
kamra fenék: 180 ×40 mm, négyzetes beosztású,
oldallemezek: 230 ×20 mm,
homloklemezek: 40 x×20 mm.
A fenék- és homloklemezeket az oldallemezek közé kell rögzíteni úgy, hogy a kamra két szélén két kis fogantyú legyen. A fenéklemez felső része 7-9 mm-rel feljebb legyen az oldal- és homloklemezek által kialakított keret aljától.
A lemezek rögzítését azok anyagának megfelelő ragasztóval kell végezni,
- sztereomikroszkóp használata esetén több 9 cm-es átmérőjű Petri-csésze, amelynek alját egy hegyes eszközzel 10 ×10 mm-es vizsgálati négyzethálókra osztották be,
- több 10 l űrtartalmú hulladékedény, amelyekben elvégezhető a felszerelés és az emésztett anyag maradványok fertőtlenítése (pl. formalinos) pozitív eredmények esetén,
- tömény sósav (37%),
- 1:10 000 NF (US National Formulary), illetve ezzel megegyezően 1:12 500 BP (British Pharmacopoea) vagy 2000 FIP (Federation Internationale de Pharmacie) töménységű pepszin,
- több tálca, amely mindegyikén elhelyezhető 50 db kb. 2 g-os minta,
- egy 0,1 g-os pontosságú mérleg.
b) Mintavétel
1. Egész állati testek esetében egy kb. 2 g-os mintát kell venni az egyik rekeszoszlopnak az inas részbe való átmenete közeléből. Amennyiben nincsen rekeszoszlop, akkor ugyanezen mennyiséget a rekeszizom bordákhoz vagy a szegycsonthoz közeli részéből, vagy a nyelvizomból, illetve a rágóizomból vagy a hasizomból kell venni.
2. A darabolt húsból kb. 2 g-os mintát kell venni a kevés zsiradékot tartalmazó vázizomzatból, amennyiben lehetséges a csontok és az inak közeléből.
c) Módszer
1.1. Teljes mintacsoportok (100 minta egyszerre)
Kb. 1 g-os mintákat kell venni a 100 egyéni sertésminta mindegyikéből. Az így kapott gyűjtőmintát húsdarálón kell ledarálni.
A felaprított húst a 3 l-es Erlenmeyer-lombikba kell helyezni, egyidejűleg 7 g pepszinnel, fel kell önteni 2 l kb. 40-41 °C hőmérsékletűre melegített csapvízzel és 25 ml tömény sósavval. A keveréket rázogatni kell, amíg a pepszin feloldódik.
Az oldat pH-ja ekkor kb. 1,5-2.
Az emésztés végett az Erlenmeyer-lombikot 40-41 °C-os thermosztátba kell helyezni kb. 4 óra időtartamra. Eközben rendszeresen, de óránként legalább kétszer fel kell rázni.
A megemésztett húsoldatot szitán keresztül a 2 l-es, kúpos választótölcsérbe kell szűrni, és az állványon legalább egy óra hosszat pihenni hagyni.
Kb. 45 ml-es mennyiséget kell lefejteni egy beosztásos üvegcsőbe és ezt 3 db, négyzethálósan beosztott aljú Petri-csészébe kell 15 ml-enként szétosztani.
A Petri-csészéket sztereomikroszkóp alatt gondosan kell vizsgálni a lárvák kimutatása végett.
Lárvaszámláló kamrák használata esetén a 45 ml-t két kamrába szétosztva, trichinoszkóppal kell vizsgálni.
A lárvák mint jól meghatározható szervezetek jelennek meg az üledékben, és amennyiben a víz langyos, gyakran megfigyelhető a spirál formák össze- és szétcsavarodása is.
A vizsgálatot az emésztéses folyamat befejezését követően el kell végezni, az semmilyen körülmények között sem halasztható másnapra.
Amennyiben az emésztőfolyadékok nem eléggé átlátszóak, vagy a vizsgálatuk nem kezdődött meg 30 percen belül, a következők szerint szükséges a derítésük: a 45 ml-es végső mintát egy beosztásos üvegcsőbe kell önteni, és ülepedni hagyni 10 percig. Ezután 30 ml felülúszót le kell szívni, és a maradék 15 ml-hez csapvizet hozzáadni a 45 ml-es kiinduló mennyiség eléréséig.
Egy újabb 10 perces ülepedési szakasz után le kell szívni 30 ml-t a folyadék felülúszójából, és a maradék 15 ml-t egy Petri-csészébe vagy egy lárvaszámláló kamrába kell önteni a vizsgálat céljából. A beosztásos üvegcsövet 10 ml csapvízzel kell elmosni, a kapott mosófolyadékot a Petri-csészében vagy a lárvaszámláló kamrában lévő mintához kell adni és vizsgálni.
1.2. Kevesebb, mint száz mintás csoportok
Legfeljebb 15 egyedi minta még hozzáadható egy teljes százas mintacsoporthoz és együtt is vizsgálható vele. Amennyiben a vizsgálati minták száma több, mint 15 és kevesebb, mint 100, az emésztőfolyadékot arányosan csökkenteni kell.
2. A gyűjtőminta pozitív vagy kétes vizsgálati eredménye esetén valamennyi sertésből 20-20 g-os mintát kell venni a b) pont szerint.
Öt sertésenként a 20 g-os mintákat egyesíteni és a c) pont szerinti módszerrel vizsgálni kell így a minták 20 csoportban, 5-5 sertés közös mintáiként kerülnek vizsgálatra. Ha trichinellák mutathatók ki valamely öt sertéses mintacsoportból, minden e csoportbeli állatból újabb 20 g-os mintát kell venni, és azt egyedenként vizsgálni, a c) pontban leírt módszert követve.
IV. A gyűjtőminták emésztéses módszere mechanikai elősegítéssel
a) Felszerelés és reagensek:
- kés és olló a minták vételéhez,
- több tálca, amely mindegyikén elhelyezhető 50 db kb. 2 g-os minta,
- egy Stomacher Lab-blender 3500 készülék, Thermo modell,
- a Stomacher Lab-blenderhez alkalmas műanyag tasakok,
- lehetőleg teflon biztonsági csappal ellátott, kúpos, 2 l-es választó tölcsérek,
- állványok rögzíthető karikákkal,
- rozsdamentes acélhálózattal vagy ötvözethálózattal merevített, 11 cm külső átmérőjű sziták 177 µ-os lyukbőséggel,
- legalább 12 cm belső átmérőjű tölcsérek a sziták elhelyezésére,
- egy 25 ml-es adagoló,
- 100 ml-es beosztásos üvegcsövek,
- 3 l-es főzőpoharak,
- egy üvegkanál vagy bot a főzőpohárban lévő emésztőfolyadék keverésére,
- egy műanyag fecskendő és szívócső,
- egy 6 g-ra beosztott adagolókanál,
- egy db hőmérő 1-100 °C, ± 0,5 °C pontossággal,
- egy rezgéskeltő készülék; pl. egy vágó feltét nélküli rezgőkéses villanyborotva,
- percenként felvillanó és kikapcsoló elektromos jelzőberendezés (relé),
- egy vízszintes asztalkával ellátott trichinoszkóp vagy egy megfelelő világítással ellátott sztereomikroszkóp,
- egy lárvaszámláló kamra (trichinoszkóp használata esetén).
A kamrát 3 mm vastagságú akryl lemezekből kell kialakítani a következő jellemzőkkel:
kamra fenék: 180 ×40 mm, négyzetes beosztású,
oldallemezek: 230 × 20 mm,
homloklemezek: 40 ×20 mm.
A fenék- és homloklemezeket az oldallemezek közé kell rögzíteni úgy, hogy a kamra két szélén két kis fogantyú legyen. A fenéklemez felső része 7-9 mm-rel feljebb legyen az oldal- és homloklemezek által kialakított keret aljától. A lemezek rögzítését, azok anyagához megfelelő ragasztóval kell végezni,
- sztereomikroszkóp használata esetén több 9 cm-es átmérőjű Petri-csésze, amelyek alját egy hegyes eszközzel 10 ×10 mm-es vizsgálati négyzethálókra osztották be,
- sósav oldat 17,5%,
- 1:10 000 NF (US National Formulary), illetve ezzel megegyezően 1:12 500 BP (British Pharmacopoea) vagy 2000 FIP (Federal Internationale de Pharmacie) töménységű pepszin,
- több 10 l űrtartalmú hulladékedény, amelyben elvégezhető a készülékek és az emésztett anyagmaradványok fertőtlenítése (pl. formalinos) pozitív eredmények esetén,
- egy 0,1 g-os pontosságú mérleg.
b) Mintavétel
1. Egész állati testek esetében egy kb. 2 g-os mintát kell venni az egyik rekeszoszlopnak az inas részbe való átmenete közeléből; amennyiben nincsen rekeszoszlop, akkor ugyanezen mennyiséget a rekeszizom bordákhoz vagy a szegycsonthoz közeli részéből, nyelv- vagy a rágóizomból vagy a hasizomból kell venni.
2. A darabolt húsból kb. 2 g-os mintát kell venni a kevés zsiradékot tartalmazó vázizomzatból, amennyiben lehetséges a csontok és az inak közeléből.
c) Módszer
1. Az emésztés folyamata
1.1. Teljes mintacsoportok (100 minta egyszerre)
- A Stomacher Lab-blender 3500 készüléket egy kettős plasztik tasakkal kell ellátni, és a hőmérsékletet 40-41 °C-ra kell beállítani,
- másfél liter 32-35 °C-ra felmelegített vizet kell önteni a belső tasakba, és 40-41 °C-ra kell felmelegíteni,
- 25 ml 17,5%-os sósavoldatot kell utána önteni,
- hozzá kell adni a 100, egyenként kb. 1 g-os mintát (25-30 °C), amelyeket a b) pontban részletezettek szerinti egyedi mintákból vettek,
- végül hozzá kell adni 6 g pepszint. A műveletek sorrendjét pontosan be kell tartani a pepszin lebomlásának elkerülése végett,
- zúzatni kell a Stomacher készülékben 25 percig,
- ki kell emelni a tasakot a Stomacher készülékből, és az emésztőfolyadékot a szitán keresztül a 3 l-es főzőpohárba kell szűrni,
- át kell öblíteni kb. 100 ml vízzel a tasakot, majd ugyanezzel tovább a szitát, és ezt a főzőpohárban lévő szűrlethez kell hozzáadni. Maximálisan 15 egyedi minta még hozzáadható egy teljes 100-as mintacsoporthoz és együtt vizsgálható velük.
1.2. Kevesebb, mint száz mintás csoportok
- A Stomacher Lab-blender 3500 készüléket egy kettős plasztik tasakkal kell ellátni, és a hőmérsékletet 40-41 °C-ra kell beállítani,
- az emésztőfolyadékot el kell készíteni, összekeverve kb. másfél liter vizet és 25 ml 17,5%-os sósavat. Hozzá kell adni 6 g pepszint, az egészet össze kell keverni, és felmelegíteni 40-41 °C hőmérsékletűre. A műveletek sorrendjét pontosan be kell tartani a pepszin lebomlásának elkerülése végett,
- meg kell határozni a szükséges emésztőfolyadékot, amelyből 15 ml-t kell 1 g mintához adni (így 30 mintához pl. 30 ×15 ml = 450 ml-t) és azt a belső plasztik tasakba kell önteni, egyidőben az 1-1 g-os (25-30 °C-os) húsmintákkal, melyeket a b) pontban részletezettek szerinti egyedi mintákból vettek,
- a külső tasakba annyi - kb. 41 °C-os - vizet kell önteni, hogy a két tasakban lévő folyadék összes térfogata másfél liter legyen,
- zúzatni kell a Stomacher készülékben 25 percig,
- ki kell emelni a tasakot a Stomacher készülékből, és az emésztőfolyadékot a szitán keresztül a 3 l-es főzőpohárba kell szűrni,
- át kell öblíteni kb. 100 ml vízzel a tasakot, majd ugyanezzel tovább a szitát, és azt a főzőpohárban lévő szűrlethez kell hozzáadni.
2. Lárva elkülönítés ülepítéssel
- Az emésztőfolyadékhoz hozzá kell adni 300-400 g jégpasztillát vagy mozsárban tört jeget úgy, hogy az összes térfogat kb. 2 liter legyen. Kevergetni kell a jég elolvadásáig. Nem teljes (száznál kevesebb, lásd 1.2.) mintacsoport esetében a jég mennyiségét is arányosan csökkenteni kell.
- A lehűtött emésztőfolyadékot egy 2 l-es választótölcsérbe kell önteni, amely egy fogóval odarögzített rezgéskeltő készülékkel (vibrátor) is el van látva.
- Az ülepítés végett a lehűtött emésztőfolyadékot 30 percig - egyperces rezegtetés, egyperces pihenés váltakoztatásával - a választótölcsérben kell tartani. A tölcsért használat után mosószeres oldattal el kell öblíteni.
- A 30 perc elteltével 60 ml üledéket gyorsan egy 100 ml-es mérőhengerbe kell engedni.
- Legalább 10 percig állni kell hagyni a 60 ml-es mennyiséget, majd a felülúszóból annyit kell leszívni, hogy a mérőhengerben 15 ml maradjon, amit ezután lárvák kimutatására vizsgálnak.
- A leszívást egy plasztik csővel ellátott, eldobható plasztik fecskendővel kell végezni.
- A szívócső mérőhengerre helyezett fecskendőjének hosszát úgy kell megválasztani, hogy a leszívás után 15 ml folyadék maradjon a mérőhengerben.
- A 15 ml maradék folyadékot egy lárvaszámláló kamrába vagy 2 db Petri-csészébe kell önteni és trichinoszkóppal, illetve sztereomikroszkóppal kell vizsgálni.
- A vizsgálatot az emésztéses folyamat befejezését követően el kell végezni, az semmilyen körülmények között sem halasztható másnapra. Amennyiben az emésztőfolyadék nem eléggé átlátszó, vagy a vizsgálata nem kezdődött meg 30 percen belül, a következők szerint szükséges deríteni: a 60 ml-es végső mintát egy mérőhengerbe kell önteni, és ülepedni kell hagyni 10 percig. Ezután 45 ml felülúszót le kell szívni, és a maradék 15 ml-hez csapvizet kell hozzáadni 45 ml össztérfogat eléréséig. Egy újabb 10 perces ülepedési szakasz után kell leszívni 30 ml-t a folyadék felülúszójából, és a maradék 15 ml-t egy Petri-csészébe vagy egy lárvaszámláló kamrába kell önteni a vizsgálat céljából. A mérőhengert 10 ml csapvízzel kell átmosni, a kapott mosófolyadékot a Petri-csészében vagy a lárvaszámláló kamrában lévő mintához kell adni és vizsgálni.
3. A gyűjtőminta pozitív vagy kétes vizsgálati eredménye esetén, valamennyi sertésből 20-20 g-os mintát kell venni a b) pont szerint.
Öt sertésenként a 20 g-os mintákat egyesíteni kell, és vizsgálni az előzőekben részletezett módszer szerint. Ily módon a minták 20 csoportban, 5-5 sertés közös mintáiként kerülnek vizsgálatra. Ha trichinellák mutathatók ki valamely öt sertéses mintacsoportból, minden e csoportbeli állatból újabb 20 g-os mintát kell venni, és vizsgálni egyedenként az előzőekben leírt módszert követve.
V. Gyűjtőminták emésztéses módszere a szűréses elkülönítés mechanikai-technikai elősegítésével
a) Felszerelés és reagensek
A IV. módszer a) pontjában felsoroltakon felül:
- egy db 1 literes Gelman-tölcsér 45 mm átmérőjű szűrőfeltéttel,
- szűrő korongok a következő összeállításban:
egy kerek, rozsdamentes acélhálózat 35 µ-os nyílásbőséggel, korongátmérő 45 mm,
2 db 1 mm vastagságú gumigyűrű, külső átmérő 45 mm, belső átmérő 38 mm.
Az acélhálót a két gumigyűrű közé kell rögzíteni, a kétféle anyagnak megfelelő, kétkomponensű ragasztóval,
- 1db 3 literes Erlenmeyer szívópalack,
- 1db vízlégszivattyú,
- legalább 80 ml űrtartalmú plasztik tasakok,
- 1db fóliahegesztő,
- renniláz, 1:150 000 Soxlet egység/g.
b) Mintavétel
Lásd IV. módszer b) pontját.
c) Módszer
1. Az emésztés folyamata
1.1. Teljes mintacsoportok (100 minta egyszerre)
Lásd a IV. c) 1.1. alatt.
1.2. Kevesebb, mint száz mintás csoportok
Lásd a IV. c) 1.2. alatt.
2. Lárvák elkülönítése szűréssel
- Az emésztőfolyadékhoz hozzá kell adni 300-400 g jégpasztillát, vagy mozsárban tört jeget úgy, hogy az összes térfogat kb. 2 liter legyen. Nem teljes (száznál kevesebb) mintacsoport esetében a jég mennyiségét is arányosan csökkenteni kell.
- Az emésztőfolyadékot a jég olvadásáig kevergetni kell. Legalább 3 percig kell állni hagyni a lehűtött emésztőfolyadékot, hogy a lárvák összekunkorodhassanak.
- A szűrővel ellátott Gelman-tölcsért fel kell helyezni a vízlégszivattyúhoz csatlakoztatott szívópalackhoz.
- Az emésztőfolyadékot a Gelman-tölcsérbe kell önteni és szűrni. A szűrés vége felé a folyadék áthaladása gyorsítható a vízszivattyú beindításával. A szivattyúzást le kell állítani mielőtt a szűrő leszáradna, tehát akkor, amikor már csak 2-5 ml folyadék van a tölcsérben.
- Az összes emésztőfolyadék átszűrése után kell a szűrőkorongot a tölcsérből kivenni, egy 80 ml-es plasztik tasakba helyezni, és hozzá kell adni 15-20 ml renniláz oldatot. A renniláz oldat elkészítéséhez 2 g rennilázt kell 100 ml csapvízhez keverni.
- A tasakot kétszeres hegesztés után a Stomacher készülékbe kell helyezni a belső és külső tasak közé.
- Zúzatni kell a Stomacher készülékben 3 percig, miközben a készülék egy teljes vagy nem teljes mintacsoport feldolgozását végzi.
- 3 perc elteltével a szűrőkorongot és a renniláz oldatot tartalmazó tasakot ki kell venni a Stomacher készülékből, és olló segítségével fel kell bontani. A folyadékot lárvaszámláló kamrába vagy egy Petri-csészébe kell önteni. A tasakot át kell öblíteni 5-10 ml vízzel, amit trichinoszkóp használata esetén a lárvaszámláló kamrához, sztereomikroszkópos vizsgálat esetén a Petri-csészéhez kell önteni.
- A vizsgálatot az emésztéses folyamat befejezését követően el kell végezni, az semmilyen körülmények között sem halasztható másnapra.
Megjegyzés:
Nem használhatók olyan szűrőkorongok, melyek nem tökéletesen tiszták. Nem szabad hagyni megszáradni olyan szűrőkorongokat, melyek nem tiszták.
A korongokat tisztítás végett egy éjszakán át renniláz oldatban kell áztatni. Ismételt használatuk előtt a Stomacher készülékben, renniláz oldatban kell elmosni.
3. A gyűjtőminta pozitív vagy kétes vizsgálati eredménye esetén valamennyi sertésből további 20-20 g-os mintát kell venni a b) pont szerint. Az 5 sertésből vett 20 g-os minták összegyűjtése és vizsgálata a fent leírt módszer szerint történik, Ily módon a minták 20 csoportban, 5-5 sertés közös mintáiként kerülnek vizsgálatra. Ha trichinellák mutathatók ki valamely öt sertéses mintacsoportból, minden e csoportbeli állatból újabb 20 g-os mintát kell venni, és vizsgálni egyedenként az előzőekben leírt módszert követve.
VI. Gyűjtőminták emésztéses módszere mágneses keverő alkalmazásával
a) Felszerelés és reagensek:
- kés és csipeszek a minták vételéhez,
- kb. 2 g-os minták elhelyezésére alkalmas 50 rekeszű tálcák,
- húsaprító,
- egy melegítőlappal ellátott, hőfokszabályozós mágneses keverő kb. 5 cm-es teflon bevonatú mágneses rúddal,
- 2 literes kúpos választótölcsérek,
- állványok karikákkal és rögzítőkkel,
- rozsdamentes acélhálózattal merevített, 11 cm külső átmérőjű, 177 µ lyukbőségű sziták,
- legalább 12 cm-es belső átmérőjű tölcsérek a sziták elhelyezésére,
- 1db 3 literes főzőpohár,
- kb. 50 ml-es mérőhengerek vagy centrifugacsövek,
- 1db vízszintes asztallal ellátott trichinoszkóp vagy egy sztereomikroszkóp megfelelő megvilágítással,
- egy lárvaszámláló kamra (trichinoszkóp használata esetén).
A kamrát 3 mm vastagságú akryl lemezekből kell kialakítani a következő jellemzőkkel:
kamra fenék: 180 ×40 mm, négyzetes beosztású,
oldallemezek: 230 ×20 mm,
homloklemezek: 40 ×20 mm.
A fenék- és homloklemezeket az oldallemezek közé kell rögzíteni úgy, hogy a kamra két szélén két kis fogantyú legyen. A fenéklemez felső része 7-9 mm-rel feljebb legyen az oldal- és homloklemezek által kialakított keret aljától. A lemezek rögzítését, azok anyagához megfelelő ragasztóval kell végezni,
- több 9 cm átmérőjű Petri-csésze, amelyek alját - sztereomikroszkóp használata esetén - valamely hegyes eszközzel 10 ×10 mm-es négyzethálósra osztották be,
- alumíniumfólia,
- 25%-os sósavoldat,
- 1:10 000 NF (US National Formulary), illetve ezzel megegyezően 1:12 500 BP (British Pharmacopoea) vagy 2000 FIP (Federation Internationale de Pharmacie) töménységű pepszin,
- csapvíz, 46-48 °C-ra felmelegítve,
- több 10 liter űrtartalmú hulladékedény, amelyben elvégezhető a felszerelés és az emésztett anyagmaradványok fertőtlenítése (pl. formalinos) pozitív eredmények esetén,
- egy 0,1 g-os pontosságú mérleg.
b) Mintavétel
1. Egész állati testek esetében egy kb. 2 g-os mintát kell venni az egyik rekeszoszlopnak az inas részbe való átmenete közeléből, amennyiben nincsen rekeszoszlop, akkor ugyanezen mennyiséget a rekeszizom bordákhoz vagy a szegycsonthoz közeli részéből, vagy a nyelvből, vagy a rágóizomból, vagy a hasizomból kell venni.
2. A darabolt húsból kb. 2 g-os mintát kell venni a kevés zsiradékot tartalmazó vázizomzatból, amennyiben lehetséges a csontok és inak közeléből.
c) Módszer
1.1. Teljes mintacsoportok (100 minta egyszerre)
- Az aprítóban fel kell aprítani az egyedenkénti 1g-os, 100-as mintacsoportot, amelyet az előző b) pontnak megfelelően vettek. Az aprítót három vagy négy alkalommal egy-egy másodpercre kell bekapcsolni,
- az aprított húst 3 literes főzőpohárba kell helyezni és meghinteni 10 g pepszinnel, 2 liter előmelegített (46-48 °C-os) csapvizet kell önteni és hozzáadni még 16 ml sósavat,
- az aprítókészülék vágófeltétjét többször be kell mártani az emésztőfolyadékba a hozzátapadt anyagmaradványok leáztatása végett,
- a mágneses keverőrudat a főzőpohárba kell helyezni, és azt be kell fedni alufóliával,
- a főzőlapot a mágneses keverő előmelegített főzőlapjára kell helyezni, és a keverőt be kell kapcsolni. Még a keverés megkezdése előtt úgy kell beállítani a készüléket, hogy a 44-46 °C-os hőmérséklet a teljes folyamat alatt biztosítva legyen. A keverési folyamat során az emésztőfolyadékot olyan megfelelően magas fordulattal kell keverni, hogy abban mély központi örvény keletkezzen, de szétfröcsögés nélkül,
- az emésztőfolyadékot 30 percig kell kevertetni, majd a készüléket le kell állítani. Az emésztőfolyadékot a tölcsérbe helyezett szűrőn át kell szűrni és a szűrletet választótölcsérben kell felfogni,
- a választótölcsérben 30 percig nyugalomban kell hagyni az emésztőfolyadékot,
- 30 perc elteltével egy 40 ml-nyi mintát gyorsan egy osztott kémcsőbe vagy centrifugacsőbe kell engedni,
- a 40 ml-es mintát 10 percig nyugalomban kell hagyni, majd a felülúszóból 30 ml-t kell leszívni,
- a mintából megmaradt 10 ml üledéket egy lárvaszámláló kamrába vagy egy Petri-csészébe kell önteni,
- az osztott kémcsövet vagy centrifugacsövet kb. 10 ml csapvízzel kell átöblíteni, az öblítőfolyadékot pedig a lárvaszámláló kamrában vagy a Petri-csészében lévő mintához kell adni. Ezután a trichinoszkópos sztereomikroszkópos vizsgálatot el lehet végezni,
- a vizsgálatot az emésztéses folyamatot követően el kell végezni, az semmilyen körülmények között sem halasztható másnapra. Amennyiben a vizsgálat nem kezdődött el 30 percen belül, a következők szerint szükséges deríteni: a kb. 40 ml-es végső mintát egy beosztásos kémcsőbe kell önteni, és hagyni kell ülepedni 10 percig. Ezután a felülúszóból le kell szívni 30 ml-t, hogy 10 ml üledéket nyerjünk. E mennyiséget csapvízzel kell kiegészíteni 40 ml-re. Egy újabb 10 perces ülepedési szakasz után a felülúszóból ismét le kell szívni 30 ml-t és az így megmaradt 10 ml-t vizsgálat céljából Petri-csészébe vagy lárvaszámláló kamrába kell önteni.
Az osztott kémcsövet 10 ml csapvízzel kell átmosni, a kapott mosófolyadékot a Petri-csészében vagy a lárvaszámláló kamrában lévő mintához kell adni és vizsgálni.
Ha a vizsgálat során az üledék nem tűnik elég átlátszónak, a mintát egy mérőhengerbe kell önteni és a mennyiségét csapvízzel 40 ml-re kell kiegészíteni.
Ezután az ismertetett módszert kell alkalmazni.
1.2. Kevesebb, mint száz mintás csoportok
Szükség esetén 15 db, egyenként 1 g-os minta még hozzáadható egy teljes 100-as csoporthoz, és azzal egyidejűleg vizsgálható a 3. pontban leírtak szerint. 15 mintánál több, már külön mintacsoportként vizsgálandó. 50 mintás mintacsoportig az emésztőfolyadék 1 literre csökkenthető.
2. A gyűjtőminta pozitív vagy kétes vizsgálati eredménye esetén, valamennyi sertésből további 20-20 g-os mintát kell venni a b) pont szerint. Az 5 sertésből vett 20 g-os minták összegyűjtése és vizsgálata a fent leírt módszer szerint történik. Ily módon a minták 20 csoportban, 5-5 sertés közös mintáiként kerülnek vizsgálatra. Ha trichinellák mutathatók ki valamely öt sertéses mintacsoportból, minden e csoportbeli állatból újabb 20 g-os mintát kell venni, és vizsgálni egyedenként az előzőekben leírt módszert követve.
VII. Automatikus emésztéses eljárás legfeljebb 35 g-os gyűjtőminták esetén
a) Eszközök és anyagok:
- kés vagy ollók a minták vételére,
- tálcák, amelyek mindegyikén elhelyezhető 50 db megközelítőleg 2 g-os húsminta,
- Trichomatic 35 emésztőberendezés behelyezhető szűrővel,
- sósav oldat 8,5 súlyszázalékos ± 0,5%,
- áttetsző (tiszta) poly polycarbonate membrán szűrő 50 mm átmérőjű, 14 mikron pórusú,
- 1:10 000 NF (US National Formulary), illetve ezzel megegyezően 1:12 500 BP (British pharmacopea) vagy 2000 FIP (Federation Internationale de Pharmacie) töménységű pepszin,
- mérleg 0,1 g-os pontosságú,
- lapos végű csipeszek,
- több mikroszkóphoz való tárgylemez, mely legalább 5 cm hosszú, vagy
- legalább 6 cm átmérőjű Petri-csészék, amelyek alját 10 ×10 mm-es vizsgálati négyzethálóra osztották be,
- egy (sztereo) mikroszkóp megfelelő világítással (15-től 60-szoros nagyítású) vagy egy trichinoszkóp vízszintes asztallal,
- edény az elhasznált folyadék gyűjtésére,
- több 10 literes hulladékgyűjtő edény, amelyben elvégezhető a felszerelés és az emésztett anyagmaradványok fertőtlenítése (pl. formalinos) pozitív eredmények esetén.
b) Mintavétel
1. Egész állati testek esetében egy kb. 2 g-os mintát kell venni az egyik rekeszoszlopnak az inas részbe való átmenete közeléből, amennyiben nincsen rekeszoszlop, akkor ugyanezen mennyiséget a rekeszizom bordákhoz vagy a szegycsonthoz közeli részéből, vagy a nyelvből, vagy a rágóizomból, vagy a hasizomból kell venni.
2. A darabolt húsból 2 g-os mintát kell venni a kevés zsiradékot tartalmazó vázizomzatból, amennyiben lehetséges a csontok és az inak közeléből.
c) Módszer
1. Emésztési eljárás
- A behelyezhető tölcsérrel ellátott emésztőberendezés elhelyezése után az elvezető csövet össze kell vele kapcsolni, és a felfogó tartályba kell vezetni.
- A készülék bekapcsolása után a felmelegedés elkezdődik.
- Kezdés előtt az alul elhelyezkedő választó kamra szelepét ki kell nyitni és bezárni.
- Majd a legfeljebb 35 db mintát, melyek egyenként megközelítőleg 1 grammosak, 25-30 °C hőmérsékletűek, melyeket egyedileg a b) pont szerint vettek, bele kell helyezni a berendezésbe. Meg kell bizonyosodni arról, hogy a nagyobb índarabokat eltávolították, amelyek eltömítenék a membránszűrőt.
- Vizet kell tölteni a folyadék kamra szélére, és össze kell kapcsolni a berendezéssel (megközelítőleg 400 ml-t).
- 30 ml sósavat (8,5%) kell önteni a kisebb, összekapcsolt folyadék kamra szélére.
- A membránszűrőt a durva szűrő alá kell helyezni, a szűrőtartóba behelyezett szűrőbe.
- Utoljára 7 g pepszint kell hozzáadni. A hozzáadás szigorú rendben történjen, hogy elkerülhető legyen a pepszin felbomlása.
- A folyadék és reakciós kamra tetejét be kell csukni.
- Meg kell választani az emésztés idejét. Normál korú sertés vágása esetén az emésztési idő rövid (5 perc), más minták esetén az emésztési idő elhúzható (8 percig).
- Az automata szétosztás megkezdődik, amikor megnyomjuk a berendezés indító (start) gombját és az működésbe jön, az emésztést követő szűrés folyamata automatikusan indul. Ezután 10-13 perc alatt a folyamat befejeződik és automatikusan leáll.
- Amint meggyőződtünk arról, hogy a reakciós kamra kiürült, felnyitjuk a fedelét. Amennyiben hab vagy emésztési folyadék maradék található a kamrában, akkor a 4. pontban leírtak szerint kell eljárni.
2. A lárvák kinyerése
- Le kell venni a szűrőtartót az állványról és át kell helyezni a membránszűrőt egy tárgylemezre vagy egy Petri-csészébe.
- A membránszűrő vizsgálata mikroszkóppal vagy trichinoszkóppal történik.
3. A berendezés tisztítása
- Pozitív minta esetén meg kell tölteni a berendezés reakciós kamráját 2/3 részig forró vízzel. Közönséges csapvizet kell önteni a kapcsolódó folyadék kamrába addig, míg az alsó érzékelőt ellepi. Ezután az automata tisztító programot el kell végezni. A szűrőtartót és az egyéb berendezéseket fertőtleníteni kell (pl. formalinnal).
- A napi munka után a folyadék kamrát a berendezésben meg kell tölteni vízzel, és el kell végezni az alapprogramot.
4. A membránszűrő használata
Egy polycarbonate membrane szűrő sem használható öt alkalomnál többször. A szűrőt minden egyes használat után meg kell fordítani. Ezen túlmenően a szűrőt minden használat után ellenőrizni kell, hogy van-e bármiféle sérülése, mely alkalmatlanná teszi a további használatra.
5. Ha az emésztési folyamat nem teljes és a szűrés így nem végezhető el akkor, amikor a berendezésben az automatikus eljárás az 1. pont alapján elvégzésre került, a reakciós kamra tetejét ki kell nyitni, és meg kell győződni arról, hogy van-e hab vagy folyadék a kamrában. Amennyiben van, a következők szerint kell eljárni:
- Be kell zárni az alsó szelepet a reakciós kamrán.
- Le kell venni a szűrőtartót az állványról, és a membránszűrőt tárgylemezre vagy Petri-csészébe kell helyezni.
- Egy új membránszűrőt kell helyezni a szűrőtartóba, és a szűrőtartót vissza kell helyezni az állványra.
- Vizet kell önteni a berendezésben lévő folyadék kamrájába, amíg annak szintje fedi az alsó érzékelőt.
- El kell végezni az automata tisztító programot.
- A tisztító program elvégzése után a reakciós kamra tetejét le kell venni, és ellenőrizni kell folyadék maradvány jelenlétére.
- Amennyiben a kamra üres, le kell venni a szűrőtartót az állványról és át kell helyezni a membránszűrőt csipesszel egy tárgylemezre vagy egy Petri-csészébe.
- A két membránszűrőt a 2. pont szerint meg kell vizsgálni. Amennyiben a szűrőket nem lehet megvizsgálni, akkor az egész emésztési folyamatot meg kell ismételni hosszabbított emésztési idővel, az 1. pontban leírtak szerint.
6. Amennyiben a vett mintákból az eredmény pozitív vagy kétes, úgy a mintavételezést meg kell ismételni, minden egyes sertésből 20 g-ot véve a b) pont szerint. Ezeket a mintákat egyedenként kell megvizsgálni a fentiekben leírt folyamat szerint.
2. számú melléklet a 69/2002. (VIII. 15.) FVM rendelethez
A lóhús vizsgálata és fagyasztása
1. Vizsgálat
A lóhús vizsgálatát az 1. számú mellékletben leírt emésztéses vizsgálattal kell végezni a következő módosítással:
- minimum 10 g mintát kell venni a nyelv izomzatából vagy az állizomzatból. A nyelv- vagy állizomzat hiánya esetén ugyanolyan nagyságú mintát kell venni a rekeszizom bordai részéből, ahol átmegy inas részbe. Az izomnak mentesnek kell lenni kötőszövettől és zsírszövettől,
- 5 g-os mintát dolgoznak fel a gyűjtött mintákból mesterséges emésztéses eljárással az 1. számú melléklet III-VII. eljárása szerint.
Minden emésztésnél a vizsgálatra kerülő izmok teljes súlya nem haladhatja meg a 100 g-ot, az 1. számú melléklet III., IV., V., VI. módszerének, vagy 35 g-ot a VII. módszerének megfelelően,
- pozitív eredmény esetén további 10 g mintát kell venni egy következő független vizsgálatra.
2. Lóhús fagyasztása
A trichinella fagyasztással történő ártalmatlanná tételénél a lóhúst a 4. számú mellékletben leírt valamely eljárással kell a fagyasztó kezelésnek alávetni.
3. számú melléklet a 69/2002. (VIII. 15.) FVM rendelethez
Trichinellára megvizsgált hús jelölése
1. A jelölésért a hatósági állatorvos felelős. Erre a célra rendelkeznie kell a következő eszközökkel, és ezeket megfelelően kell megőriznie:
- a jelöléshez szükséges eszközökkel, amelyeket a kisegítő személyzet számára csak a jelölés időpontjában adhat át, és csak az erre a célra szükséges időtartamra,
- az 5. pont alatt említett bélyegzőplakettekkel. Ezeket a kisegítő személyzet számára abban az időpontban lehet átadni, amikor azokat felhelyezik, és csak a szükségletnek megfelelő mennyiségben.
2. A jelölést 2,5 cm átmérőjű kerek bélyegzővel kell elvégezni. A bélyegzőnek a következő, jól olvasható adatokat kell tartalmaznia:
- kb. a középen egy nagy T betű, amely 1 cm hosszú és 0,2 cm vastag,
- a T betű alatt a következő rövidítések valamelyike: EWG, EEG, CEE, EØF, EEC, EGK.
A betűknek 0,4 cm magasaknak kell lenniük.
3. Az állattesteket festékes vagy beégetős bélyegzővel a comb belső oldalán kell jelölni, a 2. pont szerint.
4. A fejek jelölése a 2. pont előírásainak megfelelő festékes vagy beégetős bélyegzővel történik. Bontó-daraboló üzemekben a szabályszerűen jelölt állattestekből kinyert húsrészeket, amennyiben azokon bélyegzőlenyomat nincs, jelölni kell, mégpedig a 2. pont szerint és a fogyasztásra való alkalmasságot igazoló bélyegző ráhelyezése előtt. A címkének az alábbi, a 6. pontban meghatározott feltételeknek kell megfelelni.
5. A jelölés kerek bélyegzőplakettel is történhet. Ennek a húsrészeken, illetve levágott állattesten elhelyezendő plakettnek olyan kialakításúnak kell lennie, hogy ismételt felhasználásra ne kerülhessen. Jól ellenálló anyagból kell készülnie, és a higiéniai követelményeknek meg kell felelnie. A bélyegzőplakettnek jól olvasható adatokat kell tartalmaznia:
- kb. a közepén egy nagy T,
- a T betű alatt a következő rövidítések valamelyike: EWG, EEG, CEE, EØF, EEC, EGK.
A betűknek 0,2 cm magasaknak kell lenniük.
6. A címkén, a fogyaszthatósági jelölésen kívül jól olvashatóan a 2. pontban említett jelölés elhelyezését is lehetővé kell tenni.
4. számú melléklet a 69/2002. (VIII. 15.) FVM rendelethez
Fagyasztási kezelés
I.Módszer
1. A fagyasztott állapotban behozott húst ebben az állapotban kell tárolni.
2. A fagyasztóhelyiség technikai berendezésének, energiaellátásának és a helyiségbe történő rakodás módjának biztosítania kell, hogy a fagyasztóhelyiség és a hús minden részében a 6. pontban meghatározott hőfok a legrövidebb időn belül elérhető és tartható legyen.
3. A szigetelő csomagolás a fagyasztás előtt eltávolítandó, kivéve az olyan húsokat, amelyekben már a fagyasztóhelyiségbe való betároláskor minden részen a 6. pont szerinti hőfok biztosítva van.
4. A szállítmányokat a fagyasztóhelyiségben elkülönítetten, zár alatt kell őrizni.
5. Minden szállítmányon a fagyasztóhelyiségbe való betárolás napját és óráját fel kell tüntetni.
6. A fagyasztóhelyiségben a hőmérsékletnek legalább -25 °C-nak kell lennie. Ezt thermoelektrikusan hitelesített műszerekkel kell mérni, és folyamatosan regisztrálni. A közvetlen hidegáramlásban a mérést nem szabad végezni. A műszereket zár alatt kell tartani. A diagramokat a behozatali napló hozzátartozó sorszámával el kell látni, továbbá fel kell tüntetni azokon a fagyasztás megkezdésének és befejezésének napját és óráját, a diagramokat és a feljegyzéseket az összeállítás után egy évig meg kell őrizni.
7. 25 cm átmérőig vagy rétegvastagságig a húsokat legalább 240 órán keresztül, ennél nagyobb átmérő vagy rétegvastagság esetében 50 cm-ig legalább 480 óráig megszakítás nélkül fagyasztani kell. Az említettet meghaladó átmérőjű vagy rétegvastagságú húsok az ilyen fagyasztási eljárásba nem vonhatók be. A fagyasztás kötelező időtartama attól az időponttól veszi kezdetét, amikor a fagyasztóhelyiség hőfoka a 6. pont szerinti értéket elérte.
II. Módszer
A jelen melléklet I. Módszerének 1-5. pontjában meghatározott általános feltételek megtartása mellett a fagyasztási kezelés az alábbi idő-hőmérséklet kombináció mellett is alkalmazható.
a) A húst, amelynek átmérője vagy vastagsága tizenöt centiméterig terjed, a következő idő-hőmérséklet kombinációk szerint kell fagyasztani:
húsz napon át -15 °C-on,
tíz napon át -23 °C-on,
hat napon át -29 °C-on,
b) A húst, amelynek átmérője vagy vastagsága tizenöt-ötven centiméterig terjed, a következő idő-hőmérséklet kombináció szerint kell fagyasztani:
harminc napon át -15 °C-on,
húsz napon át -25 °C-on,
tizenkét napon át -29 °C-on.
A fagyasztóhelyiségben a trichinella elölésére kiválasztott hőmérsékletet nem lehet túllépni. Ezt thermoelekrikusan hitelesített műszerekkel kell mérni, és folyamatosan regisztrálni. A közvetlen hidegáramlásban a mérést nem szabad végezni. A műszereket zár alatt kell tartani. A diagramokat a behozatali napló hozzátartozó sorszámával el kell látni, továbbá fel kell tüntetni a fagyasztás megkezdésének és befejezésének napját és óráját, a diagramokat és a feljegyzéseket egy évig meg kell őrizni.
III.Módszer
A hús maghőmérsékletének ellenőrzése
1. A húsdarabok maghőmérsékletének ellenőrzésén alapuló módszer esetén a fagyasztási kezelés során az alábbi időtartam-hőmérséklet kombinációkat kell alkalmazni és megtartani, teljesítve továbbá a 2-6. pontban foglalt feltételeket:
106 óra -18 °C-on,
82 óra -21 °C-on,
63 óra -23,5 °C-on,
48 óra -26 °C-on,
35 óra -29 °C-on,
22 óra-32 °C-on,
8 óra-35 °C-on,
1/2 óra-37 °C-on.
2. A fagyasztott állapotban beszállított húst ebben az állapotában kell tárolni.
3. A szállítmányokat a fagyasztóhelyiségben elkülönítve, zárlat alatt kell tartani.
4. A szállítmányok fagyasztóhelyiségbe történő betárolásának időpontját fel kell jegyezni.
5. A fagyasztóhelyiség technikai felszereltségének és energiaellátásának olyannak kell lennie, hogy az 1. pontban megadott hőmérsékleti érték a legrövidebb időn belül elérhető, és a hús minden részében megtartható legyen.
6. A hőmérsékletet hitelesített thermoelektronikus műszerekkel kell mérni, és folyamatosan regisztrálni. A hőmérő érzékelőjét olyan nagyságú hús közepébe kell helyezni, amely legalább akkora, mint a legvastagabb fagyasztandó húsdarab. Ezt a húsdarabot a fagyasztóhelyiség legkedvezőtlenebb adottságú helyén kell elhelyezni, nem a hűtőberendezés közelében és úgy, hogy ne legyen közvetlenül kitéve a hideg levegőáramnak. A műszereket zár alatt kell tartani. A diagramoknak tartalmazni kell a behozatali húsvizsgálati nyilvántartás azonosító adatait és a fagyasztás kezdetének és befejezésének napját és óráját. A diagramokat és feljegyzéseket egy évig meg kell őrizni.
5.számú melléklet a 69/2002. (VIII. 15.) FVM rendelethez
Trichinellavizsgáló laboratóriumi feltételek
A trichinellavizsgáló laboratóriumoknak a sertésvágó helyiségek közvetlen közelében kell lenni és legalább az alábbiakkal kell rendelkezniük:
a) kellően berendezett, zárható előkészítő helyiséggel, a preparátumok elkészítése céljára. A helyiség falai simák legyenek; a falakat 2 m magasságig világos, mosható burkolattal vagy festékbevonattal kell ellátni. Amennyiben többféle vizsgálati módszert is alkalmaznak, akkor minden egyes vizsgálati módszer számára külön helyiségnek kell rendelkezésre állnia;
b) egy kellően berendezett, kulccsal zárható vizsgálóhelyiséggel, amely trichinoszkóp használata esetén elsötétíthető;
c) megfelelő szellőzőberendezéssel a szellőztetés céljára; amennyiben szükséges, klímaberendezés biztosítsa, hogy a helyiség hőfoka +25°C fölé ne emelkedjék;
d) kielégítő természetes vagy mesterséges megvilágítással, amely a színhatásokat nem változtatja meg. A közvetlen napfénybehatást kerülni kell;
e) megfelelő berendezéssel a kézmosás és a kézfertőtlenítés céljára az előkészítő helyiségben;
f) amennyiben szükséges, hűtőberendezéssel a húsminták tárolása céljára;
g) mosogató vizes helyiséggel a vizsgalati berendezések tisztítására és fertőtlenítésére (pl. mintagyűjtő-edények, ülepítők, kések, ollók), amely ellátott:
- folyadék át nem eresztő és nem rothadó, könnyen tisztítható és fertőtleníthető padozattal,
- minimum 2 m magasságig mosható és világos festékkel vagy más bevonattal ellátott, sima falfelülettel. Ez a rendelkezés nem kötelező, ha az 1. számú melléklet II., III., IV., V., VI. címei szerinti módszereket alkalmazzák, valamint a laboratóriumok csatornahálózathoz megfelelően csatlakoztatott, nagyméretű mosogatóval rendelkeznek;
h) öltözőhelyiséggel, pihenőhelyiséggel, vízöblítéses toalettekkel és mosdóval;
i) hideg és meleg folyóvizet szolgáltató kézmosó berendezéssel, ellátva a tisztálkodáshoz és fertőtlenítéshez szükséges anyagokkal, valamint eldobható papírtörülközővel;
j) víz át nem eresztő, nem korrodeáló edényzet légmentesen záródó fedővel a vizsgálat utáni minta gyűjtésére úgy kialakítva, hogy annak tartalmát illetéktelenek ne tudják eltávolítani;
k) elegendő mennyiségű forró és hideg ivóvíz minőségű vízzel;
l) megfelelő berendezéssel a szennyvíz elvezetésére, amely a vágóhidakra vonatkozó előírásoknak megfelel;
m) kártevők elleni megfelelő védelemmel (rovarok, rágcsálók stb.).
Személyzetre, helyiségekre, berendezési tárgyakra, munkaeszközökre vonatkozó előírások a trichinellavizsgáló laboratóriumban
1. A vizsgáló személyzet a legnagyobb mértékben köteles gondoskodni a személyi tisztaságról. A helyiségeknek, berendezési tárgyaknak, munkaeszközöknek állandóan kifogástalanul tiszta állapotban kell lenni:
a) a személyzetnek kifogástalanul tiszta munkaöltözéket kell hordania, és a munkanap folyamán több alkalommal is, valamint az ismételt munkafelvétel előtt kezet kell mosnia;
b) állatok a trichinellavizsgáló laboratóriumokba nem bocsáthatók be;
c) a berendezési tárgyakat, munkaeszközöket kifogástalan állapotban és tisztán kell tartani. Egy munkanap folyamán többször, továbbá a munkaidő végeztével gondosan meg kell tisztítani és fertőtleníteni azokat.
2. Valamennyi felhasználási célra csak ivóvíz minőségű víz használható.
3. Az a személy, aki a vizsgálatokhoz szükséges húsminták vételével foglalkozik, az egészségügyi alkalmasság tekintetében feleljen meg a vonatkozó előírásoknak.
4. A vizsgálatokhoz szükséges húsminták vétele a vágás után azonnal történjen meg, és azokat a vágóüzem trichinellavizsgáló laboratóriumában késedelem nélkül vizsgálat alá kell vonni.
5. A kifáradási jelenségek és következményeinek megelőzése érdekében a vizsgáló személyzet számára rövid munkamegszakításokat kell biztosítani.
Trichinoszkópok engedélyezése
A trichinoszkópok szerkezetének és működésének legalább az alábbi követelményeket kell kielégíteni:
1. Egyszerű kezelés
2. Nagy fényerősség:
- nem teljesen elsötétített helyiségekben is biztonságos vizsgálati eredményeket kell elérni, fényforrásként 100 Wattos (12 V) vetítőlámpát kell alkalmazni.
3. Kielégítő nagyítás:
- műveleti nagyítás 50-szeres,
- erősebb nagyítás 80-100-szoros az olyan objektumok azonosításához, amikor a műveleti nagyítás biztonságos elbírálása nem egyértelmű.
4. Képfeloldó képesség:
- mindegyik nagyítási erősségnél jól meghatározható színekből álló, világos, éles kép legyen nyerhető.
5. Átkapcsolási változtatás mechanizmusa:
- a nagyítási tartomány változtatása esetén az ernyőkép-világosság kiegyenlítését automatikusan kell végeznie.
6. Kontraszterősítés:
- a kondenzor-rendszert kontraszt-íriszblendével kell ellátni a nehezebb objektumok megjelenítése céljából,
- az íriszblende könnyen kezelhető legyen (pl. kezelőkar a trichinoszkóp asztal lapján).
7. Nehézség nélküli lencsebeállítás:
- durva beállítás recés gyűrűvel,
- finom beállítás kezelőkarral.
8. Feszültségszabályozás:
- a kívánt megvilágítás beállításához, a helyi adottságoknak megfelelően.
9. A lenyomat (kompresszórium) egyirányú vezetése:
- automatikus zárószerkezetnek kell biztosítania, hogy a lenyomat csak egy irányban mozoghasson, a véletlen eltolódások megakadályozására.
10. Szabad rálátás a vetített felületre.
11. Vetített felület:
- legalább 54 cm átmérőjű,
- nagy reflexiós képességű,
- tartós,
- levehető,
- könnyen tisztítható legyen.