18/2003. (XII. 27.) IHM rendelet

az elektronikus hírközlési szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról

Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 182. §-a (4) bekezdésének i) pontjában kapott felhatalmazás alapján - figyelemmel az Eht. 170. §-ának (5)-(6) bekezdésében foglaltakra - a következőket rendelem el:

A rendelet hatálya

1. §

(1) A rendelet hatálya a jelentős piaci erővel rendelkező elektronikus hírközlési szolgáltatókra terjed ki.

Értelmező rendelkezések

2. §

E rendelet alkalmazásában:

1. Alaphálózat: egy elektronikus hírközlő hálózat forgalomérzékeny összetevője.

2. Alulról felfelé építkező megközelítés (Bottom-Up, B-U): olyan koncepciót foglal magában, amely a modellépítésnél egy teljesen új, a szolgáltató már meglévő hálózatától eltérő hálózatot vesz alapul, amely hatékonyan kihasználja a legújabb technológiákat. A B-U modellt nem lehet megfeleltetni a szolgáltató számláinak, nem a szolgáltató tényleges költségein alapul.

3. Bázis év: a legutóbbi lezárt és auditált pénzügyi év.

4. Berendezés optimalizálás elve: a berendezések optimalizálása révén a meglévő technológia és infrastruktúra elemei a modellezés szintjén mindenhol lecserélésre kerülnek, ahol azok használata nem bizonyul hatékonynak. Figyelembe véve a meglévő csomópontok számát és elhelyezkedését, valamint a rendelkezésre álló technológiát, a berendezés-optimalizálási módosítások a különféle központi és átviteli berendezésekre, valamint a csomópontok jellegére korlátozódnak.

5. BHT (Busy Hour Traffic): az üzemelés egy adott 24 órás tartamán belül a legforgalmasabb 60 perc összes forgalma.

6. Bruttó érték: a jelen rendelet alkalmazásában az eszköz bekerülési értékét jelöli; az amortizációval csökkentett érték a nettó érték.

7. Bruttó helyettesítési érték (Gross Replacement Cost, GRC): egy eszköz pótlásának tárgyévi költsége. A bruttó helyettesítési érték akkor tér el az eszköz kezdő beszerzési értékétől, ha az eszköz ára változik.

8. Egyedi eszköz-árindex (Specific Asset Price Index, SÁPI): a módszer az adott eszköztípus használatba vételét követő valamennyi év bázisárindexével az eszközfajta azonos évre vonatkozó, az új beszerzések miatt lekönyvelt bruttó könyvszerinti értékeit elosztva és azokat összesítve határozza meg az eszközcsoport bruttó helyettesítési értékét, ahol bázisárként az értékelés időpontjában érvényes egységár szolgál. Alkalmazásának feltétele, hogy

a) a szóban forgó eszköz nem, vagy csak elhanyagolható mértékű technológiai változáson ment keresztül,

b) a szóban forgó eszközről pontos információk nyerhetők ki a szolgáltatók tárgyieszköz-nyilvántartásából, és

c) az adott tárgyi eszköz csoport homogén az árváltozás szempontjából.

9. Ellenérték: a költségszámítási modell alkalmazásával kiszámított, az egyes szolgáltatások egy egységére jutó költség alapján megállapított díj.

10. Felár (mark-up): a homogén költségkategóriákba felosztásra nem kerülő közös, termékekhez egyértelműen hozzá nem rendelhető tevékenységek költségeiből mesterséges módon, arányszámmal előállított érték, amely beépül az egyes szolgáltatások ellenértékébe.

Egyenlő arányú felár (Equal Proportionate Markup, EPMU): a közös költségeket az egyes hálózati elemek különbözeti költségeinek a költségkategória teljes különbözeti költségéhez viszonyított arányában osztja fel.

11. Felülről lefelé építkező megközelítés (Top-Down, T-D): felülről lefelé építkező modellépítési módszer, amely a szolgáltató számviteli és műszaki nyilvántartásaiban szereplő tényadatokat és meglévő elektronikus hírközlési struktúráját használja fel kiindulási pontként.

12. Felosztandó tétel: egy homogén költségkategória költségtömege.

13. Földrajzi "ScorchedNode" topológiai módszer: a berendezés optimalizálásnál alkalmazandó módszer, amelynek alkalmazása során a meglévő hálózat földrajzi topológiája (azaz a hálózati csomópontok földrajzi elhelyezkedése) nem változhat, azaz a központi és az átviteli csomópontok jelenlegi földrajzi helyükön maradnak. Továbbá, a földrajzi scorched node topológia szerint a mobil rádiótelefon szolgáltatók esetében a meglévő bázis adó-vevő állomások (BTS) helye nem változhat.

14. Folyóáras értékcsökkenés: a bruttó helyettesítési érték alapján számított értékcsökkenési leírás.

15. Folyóáras költségelszámolás (Current Cost Accoun-ting, CCA): olyan költségelszámolási módszer, amely az egyes könyvszerinti költségeket, illetve ráfordításokat tárgyévi piaci értékükre alakítja.

16. Független homogén költségkategóriák: olyan homogén költségkategóriák, melyek egyedi költség-meghatározó tényezővel rendelkeznek.

17. Függő homogén költségkategóriák: olyan homogén költségkategóriák, melyek költség-meghatározó tényezője más homogén költségkategóriák költségtömege.

18. Hálózati elem: a szolgáltatás hipotetikus (a költségfelosztás céljára kialakított) részegysége, amit a hálózat egy vagy több rétegében a szolgáltatás biztosításához igénybe vett eszközök csoportja határoz meg.

19. Hálózati elem különbözeti költsége: az adott hálózati elemhez rendelt változó költségek és komponens specifikus fix költségek összessége.

20. Hálózati topológia: a hálózati csomópontok és összeköttetéseinek módja. (Ha egy elektronikus hírközlő hálózatban n számú csomópont van, számos különböző mód létezik arra, hogy ezek egymáshoz kapcsolódjanak annak érdekében, hogy bármelyik csomópont kommunikálni tudjon bármelyik másikkal.)

21. Hívásút: egy meghatározott elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtása során igénybe vett hálózati elemek láncolata.

22. Homogén költségkategória (homogenous cost cate-gory, HCC): olyan, azonos jellegű költségeket összesítő költségcsoport, amelynek összetevői

a) ugyanolyan költség-meghatározó tényezővel rendelkeznek,

b) ugyanolyan ártendenciáknak (azaz az adott költségcsoport tagjainak ára a vizsgált időszak alatt ugyanolyan mértékben változik) vannak kitéve, és

c) ugyanolyan költségfüggvénnyel bírnak.

23. Hozzáférési hálózat: az elektronikus hírközlő hálózat azon része, amely az előfizetőt köti össze az alaphálózattal, és amely helyhez kötött telefonhálózat esetén tartalmazza az előfizetőtől a központ oldali kártyáig terjedő hálózati elemeket, beleértve a DSL eszközöket is.

24. Komponens specifikus fix költség: olyan költség, amely közvetlenül egy bizonyos hálózati elemnek/üzleti tevékenységnek tulajdonítható, de a költség-meghatározó tényező mennyiségétől független állandó költség.

25. Költségfüggvények (Cost-Volume Relationship, CVR): egyedi költség-meghatározó tényezőkhöz kapcsolódó függvények, amelyek kifejezik a költség-meghatározó tényező és a költség volumen közötti összefüggést. A CVR-ek beazonosítanak minden változó költséget, komponens specifikus fix költséget valamint közös költséget.

26. Költség-meghatározó tényező: egy adott költség alakulását befolyásoló tényező, amelynek mennyiségi változása és az általa meghatározott költségtömeg változása között függvényszerű kapcsolat létesíthető (Költségfüggvény).

27. Költségszámítási modell: költségszámítási módszer és az annak alkalmazására létrehozott számítástechnikai megoldás. A költségszámítási modellhez hozzátartozik a modell és a számítástechnikai megoldás részletes leírása, bemenő adatainak és eredményeinek definíciójával együtt.

28. Közös költségek: olyan költségek, amelyek megosztásra kerülnek két vagy több hálózati elem/üzleti tevékenység között, mert kettő vagy több szolgáltatási alcsoporthoz is tartoznak.

29. Különbözeti költség (Incremental Cost, IC): egy meghatározott teljesítmény-növekmény biztosításából fakadó költségek, amennyiben egy bizonyos szintű teljesítményt (amely lehet nulla is) már biztosítanak. Ennek megfelelően a különbözeti költségeket olyan költségként határozhatjuk meg, amely egy hálózati elemhez vagy azon keresztül szolgáltatáshoz tartozó teljesítmény-növekmény biztosításának elmaradásával kerülhető el (azaz takarítható meg).

30. Minimum hálózat: LRIC módszertan szerinti költségelszámolás esetén az a hálózati kiépítettségi minimum, melynek költségét a modellezés során fix költségnek kell tekinteni.

31. Modern ekvivalens eszköz (Modern EquivalentAsset, MEA): lényeges technológiai változáson keresztül ment vagy már nem gyártott eszközt helyettesítő, hasonló tulajdonságokkal, paraméterekkel rendelkező, hasonló, vagy szélesebb funkcionalitással rendelkező berendezés.

32. Múltbeli költségelszámolás (Historic Cost Accoun-ting, HCA): ez a módszer lekönyvelt értéken (történeti költségként, azaz Historic Cost-ként (HC) veszi számba a költségeket/ráfordításokat. A módszer adott eszközök esetében CCA elszámolás esetén is alkalmazható, ha az eszköz

a) élettartama viszonylag rövid,

b) nem megy keresztül jelentős árváltozáson,

c) nem megy keresztül jelentős technológiai változáson, és

d) az átértékelés elhanyagolható hatással lenne a vállalat költségeire.

33. Működő tőke (Working Capital, WC): a forgóeszközök értéke, csökkentve a rövid lejáratú kötelezettségek és a céltartalékok együttes összegével.

34. Pénzügyi tőkemegőrzés módszer (Financial Capital Maintenance, FCM): alkalmazása esetén a társaság valós pénzügyi tőkéjét és funkcióinak folyamatos finanszírozására való képességet őrzi meg. A tőke akkor számít meg-őrzöttnek, ha a részvényesek tőkéje reálértékben olyan szinten áll az időszak végén, mint az időszak elején. Az FCM alapú költségelszámolás esetében ezért a modell költségalapja tartalmazza a pénzügyi tőke vásárlóerejének a megőrzését biztosító ráfordításokat is. Az FCM mint tőkemegőrzési módszer azt jelenti, hogy a modell költségalapja: = OPEXt + DEPt + SDEPt + WACCx (NRC t + WCt) - tartási nyereség, ahol

a) t: tárgyév,

b) OPEX (Operating Expenditures) a működési költségek/ráfordítások,

c) DEP (Depreciation) az értékcsökkenés,

d) SDEP (Supplementary Depreciation) a kiegészítő értékcsökkenés (a bekerülési érték alapján számított, és a folyóáras érték alapján kalkulált értékcsökkenés különbözete),

e) WACC (Weighted Average Cost of Capital) a súlyozott átlagos tőkeköltség,

f) NRC (Net Replacement Cost) a nettó helyettesítési érték,

g) WC (Working Capital) a működő tőke, és

h) tartási nyereség = NBVt-1* [(GRCt-GRCt-1) / GBVt-1]

35. Részletes eszközátértékelés (Detailed Asset Reva-luation, DAR): a módszer az eszközök fizikai mennyiségének és az értékelés időpontjában érvényes beszerzési árának szorzata révén határozza meg az eszköz bruttó helyettesítési értékét. Az eszköz mennyiségének meghatározása történhet közvetlen számbavétellel, szakértői becslés vagy statisztikai minta alapján. Alkalmazása akkor javasolt, ha

a) az adott eszközcsoport árváltozás szempontjából nem homogén, vagy

b) az adott eszköz vagy eszközcsoport jelentős technológiai változáson ment keresztül, vagy

c) az adott eszközre vagy eszközcsoportra vonatkozólag nem nyerhetők ki pontos információk a szolgáltató tárgyi eszköz nyilvántartásából.

36. Súlyozott átlagos tőkeköltség ( Weighted Average Cost of Capital, WACC): az a minimum kamatláb névérték, amelyet a tőkének ki kell termelnie (az iparági kockázati osztály szerinti korrekciót és a tőkeáttételi szintet, azaz az idegen tőke és saját tőke arány figyelembevételét követőén) ahhoz, hogy az iparágban verseny alakuljon ki a tőkebefektetés terén.

37. Számvitel-alapú módszer: a CCA elszámolási modellek esetében a nettó helyettesítési érték és a folyóáras értékcsökkenés meghatározásának módszere. A módszer kiindulási alapja az egyes eszközök GRC-je. A módszer a GRC alapján úgy állapítja meg a nettó helyettesítési értéket, hogy annak GRC-hez viszonyított aránya egyenlő legyen a bázisév végi bruttó eszközérték és a bázisév átlagos nettó eszközértékének arányával. A módszer a GRC alapján úgy állapítja meg a folyóáras értékcsökkenést, hogy annak GRC-hez viszonyított aránya egyenlő legyen a bázisév végi bruttó eszközérték és a bázisévi összes értékcsökkenés arányával.

38. Tárgyév: a díjszámításra vonatkozó tárgyév a díjak alkalmazásának első éve.

39. Tevékenység alapú költségszám ítás (ABC):a. szolgáltató ténylegesen felmerült költségeinek a szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó, az adott szolgáltató által ténylegesen végzett tevékenységekhez rendelése költség meghatározó tényezők alapján és ezek felosztása szolgáltatásokra tevékenység meghatározó tényezők alkalmazásával.

40. Tőkeköltség: az egyes szolgáltatások nyújtásához szükséges tőke finanszírozásának költsége, melynek különböző szolgáltatásegységekre jutó részei beépülnek az adott szolgáltatás ellenértékébe. A tőkeköltséget úgy kapjuk meg, ha a súlyozott átlagos tőkeköltséget (Weighted Average Cost of Capital, WACC) megszorozzuk a szabályozás alá vont szolgáltatás nyújtásához használt befektetett eszközök nettó könyv szerinti értékével (átértékelt eszközök esetén a szabályozás alá vont szolgáltatás nyújtásához használt nettó helyettesítési értékkel) és a működő tőke átlagos értékével.

41. Útvonal tényezők: egy adott szolgáltatás nyújtásában részt vevő hálózati elemek számát jelző mutató.

42. Útvonal mátrix: az egyes hálózati elemek adott szolgáltatások által történő átlagos igénybevételét szemlélteti. A mátrix arra szolgál, hogy egy összetevő költségét egyetlen perc alapú költségbe"fogja össze". Ezek a költségek ezután az összetevőknek egy adott szolgáltatás általi igénybevétele szerint összegzendők.

43. Üzleti tevékenységek: azok a fiktív hálózati elemek, amelyekre azok a költségek kerülnek ráosztásra, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a elektronikus hírközlő hálózat elemeihez, azonban szükségesek a szolgáltatások nyújtásához.

44. Változó költség (Variable Cost, VC): az a költség, amely a költség-meghatározó tényezővel együtt változik és közvetlenül egy bizonyos hálózati elemnek vagy üzleti tevékenységnek tulajdonítható.

45. Vonalkártya: az előfizetői vonalkártya alakítja át az előfizetői hozzáférési hálózaton átvitt beszédhang jeleket a digitális kapcsolóközpontokban alkalmazott digitális bitfolyamokká. A vonalkártya - még a hozzáférési hálózat részeként - a hozzáférési és az alaphálózat határa.

Általános szabályok

3. §

(1) A rendelet hatálya alá tartozó, az Eht. 170. § (5) bekezdésében meghatározott elektronikus hírközlési szolgáltató (a továbbiakban: kötelezett szolgáltató), az Eht. 170. § (5) bekezdésében meghatározott elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó szerződések alapján kért ellenértékek tekintetében köteles a hosszú távú, előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszere (LRIC), illetőleg a teljesen felosztott költségek költségszámítási módszere (FDC) alapján, a jelen rendelet mellékletében foglaltak betartásával költségszámítási modellt kialakítani és azt alkalmazás előtt a hatósághoz jóváhagyás céljából benyújtani.

(2) A hatóság a szolgáltató által alkalmazott költségszámítási modellt és az annak alapján működő szoftver kalkulációs módszereit ellenőrzi.

(3) A hatóság a jóváhagyás céljából benyújtott, költségalapon kialakított ellenérték mértékének jóváhagyása során elsődlegesen az e rendeletben meghatározott költségszámítási módszernek való megfelelőséget veszi figyelembe, mérlegeli továbbá a hasonló piaci környezetben működő, hasonló fejlettséggel rendelkező és tevékenységet végző szolgáltatók által nyújtott összehasonlítható szolgáltatások árait, illetőleg az érintett szolgáltató által megajánlott hálózati szolgáltatások díjai és az előfizetői díjak, valamint más szolgáltatók számára alkalmazott árak közötti összefüggéseket.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott költségszámítási modellek kialakításakor biztosítani kell, hogy az tartalmazza a modell és a számítástechnikai megoldás részletes leírását, a modellben használt fogalmak és megnevezések definícióit, valamint a modell bemenő adatait és kimenő eredményeit, az arra feljogosított harmadik fél - így különösen a hatóság - számára áttekinthető és értelmezhető részletességgel.

(5) A szolgáltató köteles e rendeletben előírt követelményekkel összhangban a modelleket és dokumentációkat jóváhagyásra a hatósághoz benyújtani.

(6) A szolgáltató a kialakított és rögzített költségszámítási modelleket köteles az azok értelmezéséhez szükséges minden adattal és nyilvántartással együtt a költségszámítási modell kialakításától számított öt évig, illetve - ha ez későbbi időpont - a modell alapján kiszámított ellenértéket alkalmazó bármely szerződéssel kapcsolatos, a költségszámítási modellel összefüggésben felmerült jogvita jogerős lezárásáig megőrizni. A szolgáltatót az e rendelet alapján terhelő, a modellek értelmezéséhez szükséges adatok és nyilvántartások megőrzési kötelezettsége nem érinti a más jogszabály által meghatározott megőrzési kötelezettségek teljesítését, így különösen a bizonylatokra vonatkozó, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben előírt megőrzési kötelezettségek teljesítését.

4. §

Annak érdekében, hogy valamennyi szolgáltató egységes feltételrendszert alkalmazzon, a hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályok részletes követelményrendszerét e rendelet melléklete tartalmazza.

Tőkeköltségszorzó

5. §[1]

A költségszámítások során alkalmazandó tőkeköltség-szorzó értéke:

a) a 2001. december 22-én országos koncessziós társaságnak minősülő társaság, illetve jogutódja esetében 16,5 százalék,

b) a 2001. december 22-én helyi koncessziós társaságnak minősülő társaság, illetve jogutódja esetében 18,5 százalék,

c) mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltató esetében 17,5 százalék.

Záró rendelkezések

6. §

(1) Ez a rendelet 2004. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti:

a) a hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról szóló 1/2002. (I. 11.) MeHVM rendelet, valamint a módosításáról kiadott a hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról szóló 1/2002. (I. 11.) MeHVM rendelet módosításáról szóló 9/2003. (VI. 24.) IHM rendelet;

b) az Internet szolgáltatás távbeszélő hálózaton keresztül történő elérésének áráról, valamint az Internet szolgáltatás távközlő hálózaton keresztül történő nyújtása esetén a távközlő szolgáltatás díjának azon hányadáról, melyet a távközlési szolgáltató átad az Internet szolgáltatónak című 30/2001. (XII. 23.) MeHVM rendelet, valamint a hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról szóló 1/2002. (I. 11.) MeHVM rendelet módosításáról szóló 3/2003. (II. 7.) IHM rendelet 2-4. §-a.

(2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvénnyel együtt összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Parlament és Tanács elektronikus hírközlési hálózatokhoz való hozzáférésről és összekapcsolásukról szóló 2002/19/EK irányelvével (Hozzáférési Irányelv).

Kovács Kálmán s. k.,

informatikai és hírközlési miniszter

Melléklet a 18/2003. (XII. 27.) IHM rendelethez

A hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályok részletes követelményrendszere

A KÖVETELMÉNYRENDSZER CÉLJA

Jelen követelményrendszer célja, hogy a rendelet hatálya alá tartozó szolgáltatók számára az alkalmazandó - LRIC és FDC alapú - költségszámítási módszer alkalmazásával kapcsolatban részletes útmutatást adjon.

I.

ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

1. A költségek és ráfordítások felosztásának szolgáltatók által követendő alapelve az ok-okozati elv, tehát a költségeket és ráfordításokat úgy kell felosztani, hogy azokat a szolgáltatásokat és termékeket terheljék, melyek felmerülésüket okozzák.

2. A mobil rádiótelefon szolgáltatóknak figyelembe kell venniük a mobil rádiótelefon szolgáltatókra vonatkozó különös követelményeket. A további különös követelményeket a kötelezett szolgáltatóknak akkor kell alkalmazniuk, ha kínálnak a további különös követelményekkel érintett szolgáltatásokat.

II.

A LRIC KÖLTSÉGSZÁMÍTÁSI MÓDSZER

A módszertan jellemzői

3. LRIC (hosszú távú előremutató különbözeti költség) modellek készítésekor a szolgáltatóknak olyan modelleket kell kidolgozniuk, amelyek az egyes hálózati elemek különbözeti költségét számítják ki. Ehhez a szolgáltatónál a meglévő infrastruktúra működtetése mellett felmerült tényleges költségeket és ráfordításokat a működés hosszú távon feltételezett hatékonysági és kapacitásbeli tényezőinek módosítása, különböző, a későbbiekben részletezett berendezés-optimalizálási feltételezések és a folyó-áras költségelszámolás elve figyelembevételével szükséges átértékelni.

4. A szolgáltatók által kidolgozott LRIC modelleknek felülről lefelé építkező megközelítést kell alkalmazniuk, hogy a költségek az egyes szolgáltatók tényleges számviteli nyilvántartásaival egyeztethetők legyenek.

Hatékonyság

5. A szolgáltató által az LRIC módszertan alapján összeállított költségszámítási modellben figyelembe vett működési hatékonysági módosítások alapját képező feltételezéseket megfelelő módon bizonyítani és dokumentálni kell.

6. A szolgáltató az alábbi módszerek közül választhat hálózata hatékony működésének bizonyításához:

a) alulról felfelé építkező (B-U) műszaki modellek;

b) működési statisztikák alkalmazása az LRIC modellben; vagy

c) összehasonlító vizsgálat.

Amennyiben a szolgáltató összehasonlító vizsgálattal bizonyítja hatékonyságát, a felhasznált adatkészletet a releváns különbségekhez (pl. a hasonlítás alapjául vett szolgáltató hálózatának méretéhez) kell igazítani.

Az LRIC modeliépítési lépések

7. A modellépítés első lépéseként a szolgáltató meglévő kimutatásaiból ki kell választani azon költségeket, amelyek relevánsak a modellezni kívánt szolgáltatások nyújtásához.

A modellépítés második lépése a homogén költségkategóriák meghatározása és a költségek homogén költségkategóriákba sorolása.

A modellépítés harmadik lépése a hálózati elemek és üzleti tevékenységek meghatározása.

A modellépítés negyedik lépése a befektetett eszközök átértékelése a berendezés optimalizálás és a folyóáras költségelszámolás elveinek (CCA) figyelembevételével és a működési költségek módosítása.

A modellépítés ötödik lépése a költségfüggvények kialakítása a költségek homogén költségkategóriákból hálózati elemekre/üzleti tevékenységekre történő felosztása érdekében.

A modellépítés hatodik lépése a közös költségek hálózati elemekre/üzleti tevékenységekre történő osztása és az egységköltségek meghatározása.

A modellépítés hetedik lépése a hálózati elemek/üzleti tevékenységek egységköltségeiből a szolgáltatások egységköltségének meghatározása az útvonal tényezők segítségével.

A költségmodellek adatforrásai

8. A modellek alapjául a rendelkezésre álló, legutóbbi két pénzügyi évre vonatkozó, teljes körűen auditált pénzügyi beszámolóknak kell szolgálniuk.

9. A modell bázis évi adatai a modellt építő szolgáltató legfrissebb, lezárt, auditált számviteli adatai.

10. A költségalap csak olyan költségeket és ráfordításokat tartalmazhat, amelyek a jelen rendelet hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása miatt merülnek fel. A kizárásra kötelezett költségtömeg elkülönítése egy e célra létrehozott technikai jellegű tevékenységhez rendeléssel is megoldható.

A modell dokumentációjának részletes listát kell tartalmaznia mindazon kis- és nagykereskedelmi termékről/szolgáltatásról, amelyek a különbözeti költség meghatározása során kizárásra kerültek, a kizárás okainak részletes magyarázatával együtt.

11. A pénzügyi, üzemeltetési és forgalmi adatoknak ugyanarra a bázisévre kell vonatkozniuk, és két teljes évre vonatkozó előrejelzéseket kell tartalmazniuk, annak érdekében, hogy garantálják, hogy a hálózat kiigazítása az indokolt kapacitási követelmények figyelembevételével megtörtént.

12. A bázisévi és az előre jelzett forgalmi adatoknak helyi központonkénti vagy bázisállomásonkénti elemzést is kell nyújtaniuk az egy előfizetőre eső BHT alapján.

A homogén költségkategóriák kialakítása

13. A költségalapot alkotó költségek a modellben homogén költségkategóriákba (HCC) sorolandók. Minden egyes homogén költségkategóriának egyedi költség-meghatározó tényezővel, egyedi ártendenciával és hozzárendelt egyedi költségfüggvénnyel (CVR) kell rendelkeznie. Egy CVR több HCC-hez is hozzárendelhető.

14. A költségkategóriák kialakításának alapvető kritériumai:

a) Amennyiben a befektetett eszközök vagy a működési kiadások eltérő költség-meghatározó tényezőkkel rendelkeznek, úgy azok nem csoportosíthatók ugyanazon HCC-be.

b) Amennyiben a befektetett eszközök vagy a működési kiadások eltérő ártendenciákkal rendelkeznek, úgy azok nem csoportosíthatók ugyanazon HCC-be.

c) Amennyiben a befektetett eszközök vagy a működési kiadások eltérő CVR-ékkel rendelkeznek, úgy azok nem csoportosíthatók ugyanazon HCC-be.

15. Minden egyes homogén költségkategóriát egyértelműen be kell sorolni a független vagy függő kategóriákba, azokat a CVR-eket pedig, amelyekre ezek támaszkodnak, dokumentálni kell.

16. A HCC-k a következő költségtípusonként katego-rizálandók:

a) tárgyi eszközökkel kapcsolatban felmerült tőkeköltségek (WACC),

b) tárgyi eszközökkel kapcsolatban felmerült értékcsökkenési költségek (DEPN),

c) működő tőkével kapcsolatos költségek (WC),

d) működési költségek és ráfordítások (OPEX),

Egy homogén költségkategória a jelen bekezdés a), b), c) és d) pontjában említett költségfajták közül csak egyet tartalmazhat.

17. További követelmény, hogy az OPEX személyi jellegű költségei és ráfordításai (OPEX pay) külön költségkategóriádba kerüljenek, elválasztva az egyéb működési költségektől és ráfordításoktól (OPEX non-pay). Ez utóbbin az anyagjellegű ráfordításokat és az egyéb ráfordítások és egyéb bevételek egyenlegét értjük.

18. A működő tőke kiszámításának módja: forgóeszköz mínusz rövid lejáratú kötelezettségek és céltartalékok. A működő tőke mértékének alapját a bázis év átlaga képezi. Az átlag alapjául legalább két érték kell, hogy szolgáljon: a működő tőke év eleji, valamint év végi szintje.

19. A tőkeköltség számításánál az NRC tárgyévre vonatkozó átlagával kell számolni.

19. A kötelezett szolgáltató által benyújtott modellekben számvitel-alapú módszert kell használni a tárgyi eszközökkel kapcsolatban felmerült nettó eszközérték számítása és az értékcsökkenési költségek számítása tekintetében.

20. A modellekben a befektetett tőke finanszírozását a pénzügyi tőkemegőrzés (FCM) módszerrel kell biztosítani.

21. A befejezetlen beruházással kapcsolatos költségek esetén értékcsökkenési leírás nem számolható el, de a tőkeköltség számításakor az eszköz bruttó értéke figyelembe veendő.

22. Pénzügyi lízing konstrukcióban vásárolt eszközök költségei a CAPEX és DEPN homogén költségkategóriákban kell, hogy megjelenjenek, az OPEX költségkategóriákban - a halmozódás elkerülése végett - nem. Amennyiben ettől a szolgáltató mégis eltérni kényszerül, a modell dokumentációjának részletes magyarázattal kell szolgálnia az eltérés okairól, megvalósításáról és a költségalapra vonatkozó hatásáról.

23. Működési lízing konstrukcióban vásárolt eszközök költségei az OPEX homogén költségkategóriákban kell, hogy megjelenjenek, a CAPEX költségkategóriákban - a halmozódás elkerülése végett - nem.

Az összekapcsolási szolgáltatásokhoz tartozó hálózati elemek és tevékenységek meghatározása

24. A szolgáltatóknak kell meghatározniuk a hálózati elemeket/üzleti tevékenységeket, és eldönteni a hálózati elemek/üzleti tevékenységek nagykereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozó leképezését. Csak azon hálózati elemek és üzleti tevékenységek kerülhetnek be az összekapcsolási szolgáltatások LRIC modelljébe, amelyeket a szolgáltató ténylegesen biztosít, illetve végez. A szolgáltatónak saját működési és szervezeti sajátosságainak megfelelően kell összeállítania a hálózati elemek és üzleti tevékenységek körét.

25. A költségszámítási modellben a tevékenységeket arra való tekintettel kell meghatározni, hogy az egyes szolgáltatások esetében a homogén költségkategóriák a végzett tevékenységekkel arányosan kerüljenek elszámolásra az egyes szolgáltatásokra.

26. A helyhez kötött telefon szolgáltatók hálózati elemeit az összekapcsolási forgalmi szolgáltatások költségei szempontjából az alábbi szerkezetet követő költségmodellben lehet megadni:

kihelyezett fokozat (Remote Concentrator Unit, RCU),

helyi központ (Local Switch, LS),

primer központ (Primary Switch, PS),

szekunder központ (Secondary Switch, SS),

nemzetközi központ (International Switch, IS)

RCU-LS átvitel,

LS-PS átvitel,

PS-SS átvitel,

SS-IS átvitel,

SS-SS átvitel,

összekapcsolási pont,

hálózat menedzsment rendszerek,

egyéb hálózati elemek,

hálózati szolgáltatás forgalommérő/számlázó rendszere.

27. A bérelt vonali szolgáltatók hálózati elemeit a bérelt vonali összekapcsolási szolgáltatások költségei szempontjából az alábbi szerkezetet követő költségmodellben lehet megadni:

összekapcsolási pont,

kapcsolóeszközök (központok, routerek, cross-connec-torok, add-drop multiplexerek) és/vagy erősítőállomások közötti átvitel (kábeles, mikrohullámú, műholdas) a közbenső erősítőkkel és jelismétlőkkel,

a végberendezéshez csatlakozó átviteli szakasz,

átadási rendezők az összekapcsolási ponto(ko) n és a végponto(ko) n,

félállandó összeköttetés esetén az összeköttetésben részt vevő kapcsolóközpontok,

bérelt vonali menedzsment elemei,

bérelt vonali szolgáltatás számlázó rendszere.

28. A mobil rádiótelefon szolgáltatók hálózati elemeit az alábbi szerkezetet követő költségmodellben lehet megadni:

BTS (Base Transceiver Station = Bázis adóvevő állomás) - infrastruktúra,

BTS - TRX (BTS Transceiver = BTS Adóvevő),

BSC (Base Station Controller = Bázisállomás vezérlő),

MSC (Mobile Switching Centre = Mobil kapcsolóközpont),

HLR (Home Location Register = Honos helyregiszter),

összekapcsolási pont,

BTS-BSC átvitel,

BSC-MSC átvitel,

MSC-MSC átvitel"

SMS központ (SMSC),

hálózat menedzsment rendszerek,

hálózati szolgáltatások forgalommérő/számlázó rendszere,

egyéb hálózati elemek.

Folyó költségekre történő átértékelés

29. Az LRIC modellek mögött rejlő hálózati topológiának a földrajzi"Scorched Node" megközelítésen kell alapulnia.

30. Az LRIC modellezési alapelveknek megfelelően a költségek által leírt elektronikus hírközlő hálózatnak optimális költségszinten kell működnie, ezért a modelleket a berendezés-optimalizálás elve alapján kell elkészíteni. Az effajta berendezés-optimalizálás nem eredményezhet összességében magasabb költségeket a teljes költségtömegre vonatkozóan.

31. Valamennyi szolgáltató köteles a berendezés optimalizálási feltétel modellben történt figyelembevételét bizonyítani.

32. A modelleknek vagy a) kifejezett, nyilvánvaló be-rendezés-optimalizáló/költségminimalizáló algoritmusokat kell tartalmazniuk (amelyek ellenőrizhetők és hitelesíthetők), vagy b) csomópontról csomópontra le kell írniuk az alkalmazott/feltételezett berendezéseket, egyben ki kell fejteniük azok optimalizálásának módját.

33. A berendezés-optimalizálásnak a hálózat teljes egészére ki kell terjednie oly módon, hogy amennyiben az egyik csomópontnál végrehajtott optimalizálás költségcsökkentést idéz elő, úgy a működési kiadást vagy tőkeköltséget érintő, egyéb csomópontoknál elérhető minden ebből származó költségmegtakarítás is érvényesítendő.

34. A modellekben szereplő algoritmusokban az optimális kapacitás és a meglévő kapacitás közötti összefüggésnek nyomon követhetőnek kell lenni.

35. Ahol egy adott terület optimalizálása érint egy másik területet, ott a berendezés optimalizálás hatását át kell vezetni HCC-ről HCC-re és CVR-ről CVR-re.

36. Az optimalizálás alacsonyabb költséget eredményezhet úgy is, hogy OPEX jellegű költségek kerülnek módosításra.

37. Amennyiben a modellezési módszertan a CCA-n alapul, a költségalapban szerepeltetendő költségeket, illetve ráfordításokat is ezen elvnek megfelelően át kell értékelni. Az átértékeléshez az alábbi módszertanok alkalmazhatók:

a) CAPEX és DEPN költségek esetében:

aa) Eszköz Árindex Módszer (SÁPI),

ab) Részletes Eszköz Átértékelés Módszer (DAR),

ac) Modern Ekvivalens Eszköz Módszer (MEA),

ad) Múltbeli Költségek Módszer (HC);

b) OPEX költségek esetében:

ba) Árindexek felhasználásával történő kiigazítás,

bb) Bérindex felhasználásával történő kiigazítás.

38. Az alkalmazandó módszertan(ok) kiválasztását a szolgáltató végzi, ám eszköz költségek esetében figyelembe kell vennie az egyes módszertanok definíciójában szereplő alkalmazhatósági feltételeket. Minden eszközátértékelést a modell dokumentációjában áttekinthetően szerepeltetni kell.

39. Amennyiben egy eszköz átértékelésre kerül, az átértékelés költségmódosító hatásának a vonatkozó CAPEX, OPEX és DEPN költségkategóriákban is meg kell jelennie.

40. Az átértékelést nemcsak a tárgyévre vonatkozóan, hanem az azt megelőző évre vonatkozóan is el kell végezni.

41. A MEA módszertan alkalmazása esetében a szolgáltatóknak 3 éves előretekintési periódussal kell számolni, vagyis akkor határozandó meg modern ekvivalens eszköz bármilyen jelenleg használatos eszközre, ha az átértékelendő jelenlegi eszközt a szolgáltató 3 éven belül a meghatározott modern ekvivalens eszközre kívánja cserélni. Amennyiben modern ekvivalens eszköz kerül meghatározásra, a módszer választásának okaira, valamint a megfeleltetés és az átértékelt eredeti és a választott ekvivalens eszköz jellemzőire (pl. eszköz-élettartam, szükséges hatékonysági és funkcionalitásbeli kiigazítások, működési költségekre és ráfordításokra gyakorolt hatás stb.) a modell dokumentációjában ki kell térni.

42. A modelleknek részletezniük kell, milyen modern ekvivalens eszközt használtak a CCA szerinti átértékelés során. Amennyiben a MEA a meglévő eszközzel megegyezik, az feltüntetendő és indokolandó. Amennyiben a MEA eltér a meglévő eszköztől, a dokumentációban meg kell indokolni a MEA választását.

43. Azokon a helyeken, ahol a MEA-k eltérő üzemi funkciót és hatékonyságot kínálnak, a beszerzési ár és a működési kiadások kiigazítása (csökkentése) is szükséges ennek beszámítására.

44. A CCA-ban felülvizsgált eszköz-élettartamokat egyértelműen dokumentálni kell összevetve a HCA-ban alkalmazott eszköz-élettartamokkal.

45. A CCA esetén a bázisévnek a legutóbbi auditált számviteli évet kell tekinteni.

46. A tartós élettartamú eszközök eszköz-átértékelését két évre kell elvégezni, és a tárgyévre vonatkozó tartási nyereség/veszteség értéket már a megelőző év átértékelt nettó eszközértékét figyelembe véve kell számítani. Ez egyben azt is jelenti, hogy két MEA (modern ekvivalens eszköz) átértékelési és két CCA-FCM kimutatáscsomagot kell elkészíteni és benyújtani.

47. A modell költségalapja esetén nem kell inflációs korrekciót végezni a saját tőke tekintetében.

48. A teljesen leírt eszközöket nem kell átértékelni a folyóáras költségelszámolás (CCA) szerint, mivel ezek értéke már megtérült a múltbeli értékcsökkenési elszámolások során. Minden javasolt alternatív megközelítést dokumentálni és indokolni kell.

49. Minden kapcsolóközponti, illetve egyéb berendezés elhelyezésére szolgáló épületben a berendezés MEA eszközre történő cseréje miatt keletkező kihasználatlan belterületet nulla GRC-n kell értékelni, kivéve, ha indokolt és dokumentált az ilyen terület figyelembevétele.

Költségfüggvények kialakítása

50. A CVR-éknek a szolgáltató beszállítókkal szembeni vásárlóereje növekedésének és/vagy a méret-/választék-gazdaságosság megragadásában konvex összefüggéseket kell mutatniuk. Amennyiben a CVR-ek egyenes vonalú összefüggést mutatnak, a CVR-t teljes részletességgel alá kell támasztani, hogy miért is nem érvényesül a méret-/vá-laszték-gazdaságosság, illetve a vásárlóerő hatása.

51. A szolgáltatók az alábbi módszerek közül egyet vagy többet is felhasználhatnak a költségfüggvények előállítására:

a) műszaki/szimulációs modellek,

b) statisztikai tanulmányok,

c) interjúk/terepfelmérés,

d) összehasonlító vizsgálatok.

52. A modell dokumentáció részeként a szolgáltatóknak be kell nyújtaniuk a fentebb említett modelleket, felméréseket, interjúkat, a kutatások és összehasonlító vizsgálatok során használt eljárást és azok eredményeit.

53. Amennyiben a HCC-k tartalmazzák a modellből kizárt szolgáltatások költségeit, a kizárandó szolgáltatások vonatkozó költségét a CVR-ek segítségével kell eltávolítani a költségalapból.

Közös költségek kezelése

54. A homogén költségkategóriákban definiált közös költségek százalékos arányait dokumentálni kell.

55. A közös költségeket az EPMU módszerrel kell a hálózati elemek/üzleti tevékenységek között felosztani. Amennyiben a költségkategóriának nincsen változó költsége, úgy a szolgáltatónak meg kell határoznia, hogy mely hálózati elemekre/üzleti tevékenységekre nézve közös a költség és ez alapján kell a felosztást elvégezni. Utóbbi esetben a költségszámítás dokumentációjában részletesen ki kell fejteni, hogy az adott közös költség mely hálózati elemekre/üzleti tevékenységekre nézve közös.

Hálózati elemek/üzleti tevékenységek egységköltségének kiszámítása

56. A hálózati elemek/üzleti tevékenységek teljes költségtömege a HCC-k különbözeti költségéből (változó költségek + komponens specifikus fix költségek) és a felosztott közös költségek összegéből adódik.

57. A hálózati elemek/üzleti tevékenységek egységköltségének meghatározása a hálózati elemhez/üzleti tevékenységhez rendelt teljes költségtömeg és a tárgyévben felmerülő éves vonatkozó szolgáltatásmennyiség hányadosaként történik.

58. Az adott időszakban értékesítésre kerülő szolgáltatásmennyiséget a szolgáltató átlátható, objektív információkkal alátámasztott számításokkal köteles hitelesíteni. Abban az esetben, ha a felmerülő szolgáltatásmennyiség értéke objektív információkra épülő számítások alapján nem határozható meg, a szolgáltató becslést alkalmazhat. Ez utóbbi esetben a szolgáltató köteles a becslés alapjául szolgáló paramétereket és feltételezéseit áttekinthető módon rögzíteni olyan formában, hogy azok az arra jogosult harmadik fél számára értelmezhetőek legyenek.

Útvonal tényezők és útvonal mátrix

59. A hálózati elemek egységköltségeiből az adott szolgáltató szolgáltatásainak egységköltségei a hívásút elemzése során kiszámított útvonal tényezők segítségével kerülnek kiszámításra.

60. A felhasznált útvonal tényezőknek a bázisév adatain, a felhasznált forgalmi adatoknak a bázisévet követő két évre vonatkozóan meghatározott előrejelzéseken kell alapulnia. A modell-dokumentációnak tartalmaznia kell olyan információkat, amelyek alátámasztják az esetleges hálózati mintavételezés statisztikai megalapozottságát. Az útvonal-tényezőknek összhangban kell lenniük a megadott forgalmi előrejelzésekkel.

61. A hálózati elemek és üzleti tevékenységek különbözeti költségei az adott szolgáltató termékeire/szolgáltatásaira a hívásút során felhasznált hálózati elemek (útvonal tényezők) segítségével kerülnek felosztásra. Ennek legegyszerűbb segédeszköze az útvonal mátrix.

62. A szolgáltatások átlagos útvonalának meghatározásához a következő lépések elvégzése szükséges:

a) a lehetséges hívásutak meghatározása szolgáltatásonként,

b) az egyes útvonalak igénybevételéhez tartozó %-os valószínűség meghatározása,

c) az egyes útvonalakhoz tartozó hálózati elemek azonosítása minden szolgáltatás esetében,

d) a hálózati elemek súlyozott átlagos használatának kiszámítása, az átlagos hívásút meghatározása.

63. A szolgáltatások forgalmi adatait összekapcsolva az adott összetevők igénybevételével előáll egy összetevő teljes igénybevételi aránya. Egy összetevő percalapú különbözeti költségének megállapításához az egyes elemek különbözeti költségét osztani kell az összetevő teljes igénybevételi arányával.

64. A szolgáltatások különbözeti költsége az igénybe vett összetevők percalapú különbözeti költségének és a szolgáltatás minden egyes összetevőre vonatkozó útvonal tényező szorzataként előálló költségének összegéből adódik.

65. A modell dokumentációjának tartalmaznia kell az útvonal mátrix meghatározására vonatkozó módszertan leírását, illetve - amennyiben az útvonal mátrix statisztikai eljárásokkal kerül meghatározásra - a felhasznált módszer érvényességét tesztelő próbák eredményét.

A modellel szemben támasztott részletes funkcionális követelmények és a modell dokumentációja

66. A modell dokumentációjának tartalmaznia kell a költségalapba bevont és az abból kizárt lakossági és nagykereskedelmi termékek/szolgáltatások pontos listáját. Amennyiben egy adott lakossági (előfizetői) termék/szolgáltatás nem része a költségalapnak, ezt a szolgáltatónak megfelelő módon indokolnia kell.

67. Olyan modellt kell kidolgozni, amely tartalmazza a következő táblázatban bemutatott rétegek szerint felépülő számítási modellt, valamint amelynek része egy, a költségfüggvények kialakításához használt műszaki alapmodell és a folyóáras költségelszámolás kalkulálását segítő almodell is.

68. A szolgáltatók általánosan elfogadott szoftver platformok és az ezekhez kapcsolódó hardver (azaz szerverek, mikrorendszerek stb.) felhasználásával készíthetnek modelljeiket. A benyújtott modellt a rendszerkövetelmények részletes leírásával kell kiegészíteni.

69. Az MS Office alkalmazások (mint például az MS Excel/MS Access) alkalmazása esetén az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

a) A modell mellé csatolni kell a rendszerkövetelmények leírását, amely tartalmazza aa) az alkalmazások alapjául szolgáló operációs rendszert (azaz Windows NT, Windows 2000, Windows XP stb.) és ab) az alapul szolgáló alkalmazás verziójának pontos meghatározását (azaz Excel 98, Access 98, Excel 2000 stb.).

b) A modell "csak olvasható" ("read only") formában nyitható meg a benyújtott modell és az adatok épségének megőrzése érdekében.

c) A modell csak világosan megjelölt és feloldható rejtett sorokat vagy oszlopokat tartalmazhat.

d) A modell csak világosan megjelölt és feloldható rejtett munkafüzeteket tartalmazhat.

e) A cellákat és a munkafüzeteket nem szabad védelemmel ellátni (jelszóval vagy más módon) és nem szabad zárolni sem.

f) A képleteknek láthatóknak kell lenniük.

g) A makróknak hozzáférhetőknek kell lenniük.

h) A modell dokumentációjának teljes körű logikus levezetést kell tartalmaznia.

i) Ha a modellt a szolgáltató megbízásából független tanácsadó készíti el, ezt a felet fel kell kérni, hogy tegye lehetővé, hogy a hatóság és a hatóság által bevont tanácsadók hozzáférjenek a modellhez. A modell dokumentációjának tartalmaznia kell a szolgáltató és tanácsadójának írásos nyilatkozatát arról, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy a modell vizsgálatában előbb felsorolt, érintett felek hozzáférhessenek a modellhez. A hatóság és a hatóság által bevont tanácsadóknak titoktartási megállapodásokat kell aláírniuk mind a szolgáltatókkal, mind pedig a szolgáltató által bevont tanácsadókkal.

70. Az MS Office alkalmazáscsomagtól eltérő szoftverplatformok alkalmazásával készült modellek esetén az alábbi feltételeket kell teljesíteni:

a) A modell mellé csatolni kell a rendszerkövetelmények leírását, amely többek között tartalmazza aa) az alkalmazások alapjául szolgáló operációs rendszert (azaz Windows NT, Oracle, Windows XP stb.) és ab) az alapul szolgáló alkalmazás, adatbázis vagy a szükséges OLAP eszköz leírását (azaz SAS, Oracle, Oros stb.), valamint az ac) szükséges jelentéskészítő eszközök leírását (azaz Cog-nos, Impromptu, Business Objects, Oracle Express stb.) beleértve a verziószámot is.

b) A modell dokumentációjának teljes körű logikus levezetést kell tartalmaznia a kalkulációs sémára, illetve a modell teljes működésére vonatkozólag.

c) Ha a modellt a szolgáltató megbízásából független tanácsadó készíti el, ezt a felet fel kell kérni, hogy tegye lehetővé, hogy a hatóság és a hatóság által bevont tanácsadók hozzáférjenek a modellhez. A modell dokumentációjának tartalmaznia kell a szolgáltató és tanácsadójának írásos nyilatkozatát arról, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy a modell vizsgálatában előbb felsorolt, érintett felek hozzáférhessenek a modellhez. A hatóság és a hatóság által bevont tanácsadóknak titoktartási megállapodásokat kell aláírniuk mind a szolgáltatókkal, mind pedig a szolgáltató által bevont tanácsadókkal.

71. A modelleknek (ideértve a műszaki almodelleket is) tartalmazniuk kell azon hálózat-tervezési paramétereket (pl. az áramkörönkénti forgalmat, Erlangban mérve, a szolgáltatási szintet, a kapacitáskihasználás arányát stb.), amelyek korrekciójával elvégezhető az érzékenységelemzés. Ezen paramétereknek a modell szempontjából lényeges hálózat tervezési paraméterek teljes és részletes leírását kell adniuk.

72. A modelleket az alábbi dokumentumokkal kell alátámasztani:

a) átfogó Felhasználói Útmutató, amely fejezeteinek az alábbi témákat kell lefedniük:

aa) Metodológiai Áttekintés (beleértve a ráfordítás/eredmény folyamatábráját),

ab) a modell megnyitásának módja,

ac) az adathalmaz kiválasztása,

ad) adatok szerkesztésének módja, azaz hogyan kezeli a modell az esetleges adatváltoztatást (közvetlenül a modellben szerkeszthetők az adatok, vagy csak az adatbázison keresztül),

ae) a modellfuttatási opciók, és

af) a modell eredményei;

b) minden egyes műszaki almodell részletes leírása, beleértve az alkalmazott tervezési szabályokat (azaz pl. a városi lakossági felhasználónkénti legforgalmasabb időszakban bonyolított forgalmat, a berendezések kihasználtságát stb.)

ba) a modellben elvégzett átértékelések részletes dokumentációja;

c) a CVR-ek egyértelmű dokumentációja, minden egyes CVR-re meghatározva a következőket:

ca) a költség-meghatározó tényezőt,

cb) a költségfüggvény alakját,

cc) a fix és közös költségeket,

cd) a költségfüggvény kialakításához felhasznált módszert;

d) nem Műszaki Funkcionális Specifikáció (NTFS): az NTFS-nek tartalmaznia kell az Üzleti Szint teljes körű logikai leírását, ideértve a számszerű példákat is,

e) a Teszt Program átfogó leírása valamint a modellen lefuttatott Teszt Program eredményei. Külön tesztprogram hiányában a modell ellenőrzési pontjai, valamint az elvégzett számszaki, logikai és egyéb ellenőrzések részletes leírása szükséges,

f) ha a modellt megbízott független külső tanácsadó készítette, csatolni kell ezen fél hozzájárulását, amely alapján a hatóság és a hatóság által bevont tanácsadók hozzáférhetnek a modellhez.

73. A modellt és a hozzátartozó adatokat egy írásos példányban és CD-ROM-on legalább 3 (három) példányban kell benyújtani.

74. A kötelezett szolgáltatók által benyújtott modelleket az alábbi dokumentációval kell alátámasztani:

a) átfogó modell dokumentáció a 74. pontban leírtak szerint;

b) a könyvvizsgálónak azon nyilatkozata, amely igazolja a modellben szereplő adatok hitelességét;

c) a könyvvizsgálónak azon nyilatkozata, amely igazolja, hogy az első MEA átértékelésbe bevont eszközök bekerülési értékét meghatározó dokumentumok (számlák, bizonylatok) a szolgáltató legutóbbi könyvvizsgálói záradékkal ellátott éves beszámolójának alapbizonylatai és a könyvekben szereplő bekerülési értékek kerültek a MEA módszerrel módosításra;

d) a kötelezett szolgáltatók bevont tanácsadóinak jóváhagyását arra vonatkozóan, hogy a hatóság és a hatóság által bevont tanácsadók hozzáférhetnek a szolgáltató modellje támogatására készített jelentéseihez vagy modelljeihez.

III.

A MOBIL RÁDIÓTELEFON SZOLGÁLTATÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS KÖVETELMÉNYEK

1. A mobil rádiótelefon szolgáltatóknak figyelembe kell venniük a minimum hálózat és a teljes hálózat közötti különbséget a méret- és választékgazdaságosság, valamint a vásárlóerő hatásainak meghatározásához a költségfüggvények kialakításakor.

2. A kizárólag lefedettség biztosítására tervezett hálózat olyan hálózatként került meghatározásra, amelyen belül egy adott előfizető az ország területén bárhol képes hálózati jelet fogni, hívást kezdeményezni, vagy hívást végződtetni. Az ilyen jellegű hálózatokkal kapcsolatos költségek fix költségek, és az előfizetőkre valamint a forgalomra egyformán érvényesek.

3. Amennyiben egy mobil rádiótelefon szolgáltató T-D megközelítésű modellje hatékonysága vizsgálatára B-U megközelítésű műszaki modellt épít, B-U modellje meg kell, hogy feleljen az alábbiaknak:

a) valamennyi műszaki tervezési paraméter esetében egyértelmű meghatározás és magyarázat szükséges (pl. antenna-árboc/torony magassága, lefedettség minősége, nagy útvonal-veszteséggel járó ökonometriai regressziók stb.),

b) az alapul szolgáló B-U mérnöki modellt az LRIC modell részeként kell beadni.

4. A mobil rádiótelefon szolgáltatóknak egyértelmű módon ismertetniük és dokumentálniuk kell, amennyiben hálózatukban figyelembe veszik a mobilitást. A szolgáltatóknak egyértelműen dokumentálniuk kell, ha az előre meghatározott szolgáltatási szinten felül például a BTS-ek időről-időre változó összetételben, bizonyos százalékban túllépik ezt a szolgáltatási szintet.

5. A mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltató az e rendeletben és mellékletében meghatározott költségszámítási módszer alapján kiszámított, általa nyújtott végződtetés forgalmi szolgáltatások díjai tekintetében a hatóság jóváhagyásával - a 6. pontban foglaltak szerint - legfeljebb 2005. december 31-ig eltérhet a kialakított díj érvényesítésétől, amennyiben a költségalapon kiszámított végződtetés forgalmi szolgáltatások díjának mértéke alacsonyabb, mint a lenti 6. pontban meghatározott díjak mértéke.

6. A mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltató a költségalapon kiszámított díjak helyett a fenti 5. pontban foglaltak alapján az alábbi díjat alkalmazhatja:

a) 2004. december 31-ig, a 2003 évre meghatározott díj, csökkentve a tárgyévre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés és 15 százalék különbségének mértékével.

b) 2005. december 31-ig - amennyiben a hatóság ettől eltérően nem határoz - az a) pontban meghatározott díj, csökkentve a tárgyévre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés és 15 százalék különbségének mértékével.

7. A fenti 6. pontban meghatározott csökkentett díjak kiszámítását a mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltatóknak úgy kell meghatározniuk, hogy a adott évre kiindulási pontként meghatározott végződtetési díj forintban kifejezett értékét megszorozzák azzal az értékkel, melyet az adott évre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés százalékban kifejezett értéke plusz 1 mínusz 0,15 képlet alkalmazásával állítottak elő. Függetlenül attól, hogy egy adott mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltató egy naptári éven belül válik jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóvá, az előremutató fogyasztó árszintemelkedés teljes mértékét jogosult figyelembe venni végződtetés forgalmi szolgáltatás díjai meghatározásakor.

8. A mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltatók az egyes napszakok szerint kialakított számlázási időszakokban jogosultak a fenti 6. és 7. pontok alapján meghatározott végződtetés forgalmi díjakhoz képest eltérő értéken meghatározott végződtetés forgalmi díjakat alkalmazni úgy, hogy az egyes időszakokban ténylegesen alkalmazni kívánt végződtetés forgalmi díjak előző teljes naptári évi végződtetési forgalom időszakok szerinti megoszlása súlyai arányában kiszámított átlaga megegyezzen a fenti 6. és 7. pont rendelkezései alapján kiszámított értékkel. Ilyen módon a fenti 6. és 7. pontok alapján meghatározott végződtetés forgalmi díj átlagértéknek tekintendő.

9. Amennyiben a tárgyévet megelőző évre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés magasabb az ugyanezen évre vonatkozó tényleges fogyasztói árszintemelkedésnél, és a kettő közti különbség nagyobb, mint 2 százalékpont, akkor a 2 százalékpontot meghaladó különbséget a mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltatónak a következő szabályozási évben negatív korrekciós tényezőként kell figyelembe vennie, úgy, hogy a következő szabályozási évre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés mértékéből - az előző év eltérésének iránya alapján - levonja. Amennyiben a tárgyévet megelőző évre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés alacsonyabb az ugyanezen évre vonatkozó tényleges fogyasztói árszintemelkedésnél és az e kettő közti különbség magasabb, mint 2 százalékpont, akkor a 2 százalékpont fölötti különbséget a mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltató a következő évben pozitív korrekciós tényezőként veheti figyelembe, úgy, hogy a következő évre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés mértékéhez - az előző év eltérésének iránya alapján - hozzáadja.

IV.

TOVÁBBI KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

Címzett állami támogatások figyelembevétele

1. Amennyiben költségalapúságra kötelezett szolgáltató címzett állami támogatásban részesült, azt a következőképpen kell felosztania a referencia ajánlathoz tartozó költségmodellben:

a) A szolgáltató azonosítja, hogy a támogatást mely befektetett eszközének finanszírozására használta fel.

b) Az adott azonosított befektetett eszközre vonatkozó számviteli politika által meghatározott értékcsökkenési kulcs segítségével a szolgáltató meghatározza a támogatásra vonatkozó értékcsökkenést és tőkeköltséget a következő képlettel:

TÉCS = SzÉCSK*T

TÉCS: a támogatásra vonatkozó elvi értékcsökkenés

T: a támogatás összege

SzÉCSK: A vonatkozó számviteli politika szerinti értékcsökkenési kulcs mértéke

TWACC: a támogatásra vonatkozó elvi tőkeköltség

HTÉCS t: a támogatás folyósításától bázisév végéig eltelt időszakra vonatkozó elvi halmozott értékcsökkenési leírás

HTÉCS t-1: a támogatás folyósításától bázisév elejéig eltelt időszakra vonatkozó elvi halmozott értékcsökkenési leírás

WACC: súlyozott átlagos tőkeköltség

c) A támogatásra vonatkozó elvi értékcsökkenési leírást és tőkeköltséget a szolgáltató negatív értékkel felosztja a modell szolgáltatásai között, ugyan olyan arányban, ahogyan a támogatáshoz kapcsolódó tárgyi eszköz költsége az adott szolgáltatások költségét terhelte.

Számhordozhatósággal és közvetítőválasztással kapcsolatos eszközök költségének elszámolása

2. A szolgáltató azon költségeinek vonatkozásában, melyek az Eht. alapján, a számhordozhatóság megvalósításával kapcsolatban, az előfizetői hozzáférést nyújtó szolgáltató hálózatának a közvetítőválasztás biztosítására alkalmassá tétele miatt merült fel a szolgáltatónál, a felmerült költségeket a szolgáltatónak költségmodelljében minden összekapcsolási forgalmi szolgáltatásra egyenlő arányban kell felosztania.

3. A szolgáltató azon költségeinek vonatkozásában, melyek az Eht. alapján a közvetítő választással kapcsolatos követelményeknek való megfelelés miatt merült fel a szolgáltatónál, a felmerült költségeket a szolgáltatónak költségmodelljében minden híváskezdeményezés forgalmi szolgáltatásra egyenlő arányban kell felosztania.

Napszaki eltérítés

4. Amennyiben egy szolgáltatónak költségszámítás eredményeképpen összekapcsolási szolgáltatására napszaki tarifát kell kialakítania, azt a következő módszertan szerint kell megtennie:

a) A szolgáltató minden hívásirány (helyi hívás, belföldi távolsági hívás, mobil hívás, nemzetközi hívás stb.) vonatkozásában külön-külön kiszámítja a következő csúcsidős-kedvezményes időszaki hívásdíj arányt:

i: a hívásirány száma (1-helyi hívás, 2-belföldi távolsági hívás stb.)

j: a díjcsomag száma (1-normál, 2-kedvezményes díjcsomag stb.)

Aí: az i. hívásirányra vonatkozó csúcsidős-kedvezményes időszaki hívásdíj arány

Aíj: az i. hívásirány j. díjcsomagbeli díjaira vonatkozó csúcsidős-kedvezményes időszaki hívásdíj arány

Fcsíj: az i. hívásirány j. díjcsomagbeli csúcsidőszakra eső forgalma

Fkij: az i. hívásirány j. díjcsomagbeli kedvezményes időszakra eső forgalma

b) Az a) lépésben kiszámított, egyes hívásirányokra vonatkozó hívásdíj arányoknak a szolgáltató kiszámítja az átlagát, ahol az egyes hívásirányokra vonatkozó arányt a rá vonatkozó összes - tehát minden díjcsomag és díjazási időszak figyelembevételével számított - forgalommal súlyozza (Rn).

c) A szolgáltató meghatározza az összekapcsolási szolgáltatások napszaki díjait (Tcs és Tk) úgy, hogy azok aránya megfeleljen a b) lépésben kiszámítottnak (Rn), és kielégítse azt a feltételt, hogy a napszaki díjakból beszedett összes összekapcsolási díj átlaga egyenlő a költségmodell által kiszámított átlagos díjjal (Tm). Képlettel kifejezve:

Tm: LRIC modellel kiszámított átlagos összekapcsolási díj

Rn: forgalommal súlyozott átlagos napszaki díj arány

Fcs: csúcsidős forgalom

Tcs: csúcsidős összekapcsolási díj

Fk: kedvezményes időszaki forgalom

Tk: kedvezményes időszaki összekapcsolási díj

5. A napszaki eltérítés bemutatott módszertanát a mobil rádiótelefon szolgáltatóknak mobil végződtetési díjaik meghatározására 2005. december 31-ig nem kell alkalmazni. 2006. január l-jétől a mobil telefon szolgáltatóknak is a bemutatott módszertan szerint kell meghatározniuk a napszaki mobil végződtetési díjaikat.

V.

FDC KÖLTSÉGSZÁMÍTÁSI MÓDSZER

1. Az FDC (teljesen felosztott költség) modellekben a költségszámítás a szolgáltatók szokásos működése érdekében felmerült, ténylegesen lekönyvelt költségeken és ráfordításokon alapul.

2. FDC költségmodell esetén a szolgáltatót nem terhelik a rendeletben a CVR-ek meghatározásával kapcsolatos azon előírások, melyek a költségfüggvények előállítására és azok dokumentálására vonatkoznak.

FDC módszertan szerinti költségfelosztásnál a költségfüggvényeket úgy kell kialakítani, hogy az egyes homogén költségkategóriák esetében minden költséget a hozzájuk tartózó költség-meghatározó tényező nagyságának függvényében, egyenes arányban kell a hálózati elemhez/üzleti tevékenységhez hozzárendelni. Ez a gyakorlatban egy olyan CVR-nek felel meg, mely lineáris, és az origóból indul.

Mivel az FDC módszertan költségfüggvényei a költségkategóriák teljes költség tömegét felosztják, a közös költségek elkülönült kezelésére nincs szükség.

3. A költségfelosztás alapját a tevékenység alapú költségszámítás (Activity Based Costing, ABC) képezi.

4. FDC költségmodell esetén a szolgáltatót nem terhelik a méret-/választék-gazdaságosság, illetve a vásárlóerő hatásának figyelembevételéről, és ezek dokumentálásáról szóló kötelezettségek.

5. A modellépítési lépések CCA-FDC módszer esetén megegyeznek a LRIC modellnél leírtakkal a fentiekben jelzett eltérésekkel

6. HCA alapú költségszámítás esetén a szolgáltatót nem terhelik a rendeletben a költségek átértékelésével kapcsolatos előírások, a modellépítési lépések negyedik lépését nem kell alkalmazni.

A homogén költségkategóriák értékét nem kell módosítani sem a folyó költségekre történő áttérés, sem a MEA módszertan, sem a berendezés optimalizálás, sem egyéb indokok alapján. Ennek megfelelően HCA alapú költségszámítás esetén a HCC-k felosztandó költségei megegyeznek a szolgáltatók könyv szerinti értékeivel.

A tőkeköltség meghatározása során az egyes szolgáltatásokhoz alkalmazott eszköz infrastruktúrának a bázisév kezdeti és záró időpontjának megfelelő könyv szerinti nettó értéke számtani átlagát kell figyelembe venni.

7. Azon kérdések tekintetében, melyekről e fejezet közvetve vagy közvetlenül nem rendelkezik másképpen, az FDC módszer esetén is a rendelet egyéb fejezeteiben meghatározott követelményeket kell teljesíteni a szolgáltatónak és a szolgáltató modelljének.