1/2002. (I. 11.) MeHVM rendelet

a hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról

A hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény (a továbbiakban: Hkt.) 107. § (4) bekezdésének g) pontjában kapott felhatalmazás alapján - a 42. §-ra és a 105. § (4) bekezdésére is tekintettel - a következőket rendelem el:

A rendelet hatálya

1. §[1]

A rendelet hatálya kiterjed a távbeszélő, a béreltvonali, illetve az összekapcsolási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltatókra (a továbbiakban együtt: szolgáltató), valamint az általuk a Hkt. 37. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjai szerinti hálózati szerződések alapján nyújtott hálózati szolgáltatások, továbbá e szolgáltatásokhoz a külön jogszabályokban meghatározott kapcsolódó szolgáltatások ellenértékének kialakítására.

Fogalmak

2. §

E rendelet alkalmazásában

a) ellenérték: a költségszámítási modell alkalmazásával kiszámított, az egyes szolgáltatások egy egységére jutó költség, megnövelve

aa) az adott szolgáltatási egységre jutó tőkeköltséggel,

ab)[2]

ac) a hosszú távú, előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszere alkalmazása esetén a felárral;

b)[3] felár (mark-up): a homogén költségkategóriákba felosztásra nem kerülő közös, termékhez egyértelműen hozzá nem rendelhető tevékenységek költségeiből mesterséges módon, arányszámmal előállított érték, amely beépül az egyes szolgáltatások ellenértékébe;

c)[4] homogén költségkategória (HCC Homogenous Cost Category): olyan, azonos jellegű költségeket összesítő költségcsoport, amelynek összetevői ugyanolyan költségmeghatározó tényezővel rendelkeznek, ugyanolyan ártendenciáknak (azaz az adott költségcsoport tagjainak ára a vizsgált időszak alatt ugyanolyan mértékben változik) vannak kitéve és ugyanolyan költségfüggvénnyel bírnak.

d) hosszú távú, előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszere: az a költségszámítási módszer, amely a szolgáltatók számviteli nyilvántartásaiban szereplő tényadatokat és a szolgáltató meglévő távközlési struktúráját használja fel kiindulási pontként, a tárgyi eszközökre, immateriális javakra és működési költségekre, illetve ráfordításokra vonatkozó tényleges adatokat a működésében hosszú távon feltételezett változások és hatékonysági tényezők figyelembevételével átértékeli, majd ezek mennyiségtől függő részét az alkalmazható felár figyelembevételével költségmeghatározó tényezők és költségmennyiség függvények segítségével költségkategóriákba sorolja, és azokat különböző tevékenységekre és szolgáltatásfajtákra allokálja;

e)[5] költségfüggvények (Cost-Volume Relationship CVR) : egyedi költségmeghatározó tényezők és változásokat tükröző függvények, amelyek kifejezik a költségmeghatározó tényező és a költségvolumen közötti összefüggést. Az adott volumen lehet egy szolgáltatás költsége vagy egy hálózati elem költsége;

f) költségszámítási modell: költségszámítási módszer és az annak alkalmazására létrehozott számítástechnikai megoldás. A'. költségszámítási modellhez hozzátartozik a modell és a számítástechnikai megoldás részletes leírása, bemenő adatatnak és eredményeinek definíciójával együtt;

g)[6] költségmeghatározó tényező: egy adott költség alakulását befolyásoló tényező, amelynek mennyiségi változása és az általa meghatározott költségtömeg változása között függvényszerű kapcsolat létesíthető;

h)[7]

i)[8] tőkeköltség: az egyes szolgáltatások nyújtásához szükséges tőke finanszírozásának költsége, melynek különböző szolgáltatásegységekre jutó részei beépülnek az adott szolgáltatás ellenértékébe. A kiszámításához szükséges szorzót e rendelet, alkalmazásának módját e rendelet melléklete tartalmazza;

j)[9] helyi hozzáférési hiány: a távbeszélő piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által a helyi hozzáférési hálózat kiépítésére fordított költségek megtérülése érdekében az összekapcsolási forgalmi szolgáltatások percdíjaiban alkalmazható felszámítási lehetőség.

Általános szabályok

3. §

(1) Köteles költségszámítási modellt kialakítani és a Hírközlési Döntőbizottsághoz jóváhagyás céljából benyújtani:

a) a távbeszélő szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a Hkt. 40. § (1) és 41. § (2) bekezdései szerinti referenciaajánlat-tervezetben a nyújtott szolgáltatás ellenértékének kialakításakor;

b) a bérelt-vonali szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a Hkt. 40. § (1) bekezdése szerinti referenciaajánlat-tervezetben a nyújtott szolgáltatás ellenértékének kialakításakor;

c) az összekapcsolási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a távbeszélő szolgáltatótól a távközlő hálózatok összekapcsolására vonatkozó szerződések alapján kért ellenérték kialakításakor.

(2)[10] A Hírközlési Döntőbizottság jogosult a szolgáltató által alkalmazott költségszámítási modell és az annak alapján működő szoftver kalkulációs módszereit az e rendelet mellékletében foglaltakkal összevetni.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott költségszámítási modellek kialakításakor biztosítani kell, Hogy az tartalmazza a modell és a számítástechnikai megoldás részletes leírását, a modellben használt fogalmak és megnevezések definícióit, valamint a modell bemenő adatait és kimenő eredményeit, az arra feljogosított harmadik fél - így különösen a Hírközlési Döntőbizottság-számára áttekinthető és értelmezhető részletességgel.

(4) A szolgáltató az (1) bekezdés szerint kialakított és rögzített költségszámítási modelleket köteles az azok értelmezéséhez szükséges minden adattal és nyilvántartással együtt a költségszámítási modell kialakításától számított öt évig, illetve-ha ez későbbi időpont-a modell alapján kiszámított ellenértéket alkalmazó bármely szerződéssel kapcsolatos, a költségszámítási modellel összefüggésben felmerült jogvita jogerős lezárásáig megőrizni. A szolgáltatót az e rendelet alapján terhelő, a modellek értelmezéséhez szükséges adatok és nyilvántartások megőrzési kötelezettség nem érinti a más jogszabály által meghatározott megőrzési kötelezettségek teljesítését, így különösen a bizonylatokra vonatkozó, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben előírt megőrzési kötelezettségek teljesítését.

4. §[11]

Annak érdekében, hogy valamennyi szolgáltató egységes feltételrendszert alkalmazzon, a hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályok részletes követelményrendszerét e rendelet melléklete tartalmazza.

Teljesen felosztom költségek költségszámítási módszere

5. §[12]

A hosszú távú előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszere

6. §

(1)[13]

(2)[14] A hosszú távú előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszerében alkalmazandó tőkeköltségszorzó értéke:

a) a Hkt. 110. §-ának 52. pontja szerinti országos koncessziós társaság esetében 15 százalék,

b) a Hkt. 1.10. §-ának 26. pontja szerinti helyi koncessziós társaság, illetve jogutódja esetében 17 százalék,

c) mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltató esetében 16 százalék.

(3)[15]

(4)[16]

(5)[17]

(6)[18] A miniszter a 4. § szerinti mellékletben teszi közzé a felár alkalmazásának módszertanát. A szolgáltató kizárólag e módszertan szerint meghatározott felár értéket érvényesítheti a modell kialakítása során. A költségszámítási modellt benyújtó szolgáltató köteles az általa érvényesíteni kívánt mértéket megindokolni.

(7)[19]

Záró rendelkezések

7. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba.

(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a koncesszióköteles távközlési szolgáltatásokkal kapcsolatos bevételek megosztásáról, a koncesszióköteles távközlési szolgáltatások nyújtásához igénybe vett béreltvonali szolgáltatások díjától és a díjak elszámolásáról szóló 1/1998. (I.12.) KHVM rendelet.

(3)[20] Az 5. § 2002. december 31-én hatályát veszti.

(4)[21] A 2. § a) pontjának ab) alpontja, továbbá a 6. § (4)-(5) bekezdése 2003. december 31-én hatályát veszti.

Dr. Stumpf István s. k.,

a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter

Melléklet a 9/2003. (VI. 24.) IHM rendelethez[22]

A hosszú távú előremutató különbözeti költségszámítási módszer részletes követelményeiről

1. A követelményrendszer célja

1. Jelen követelményrendszer célja, hogy a LRIC költségszámítási módszerrel kapcsolatban foglalt követelmények teljesítéséhez részletes útmutatást adjon.

2. Jelen követelményrendszer meghatározza mind a távbeszélő, mind a mobil rádiótelefon szolgáltatók által használatos LRIC módszertan szabályait. Az előírások külön utalás hiányában mindkét szolgáltatói csoportra alkalmazandók.

2. Fogalmak

Ezen követelményrendszer alkalmazásában 1. Alaphálózat: a Hkt. 39-42. § szerinti hálózati szolgáltatások biztosításához szükséges átviteli és kapcsolási funkciókat tartalmazó, a költségfelosztás céljára kialakított, hipotetikus hálózat.

2. Bottom-Up (B-U vagy alulról felfelé építkező) megközelítés: olyan koncepciót foglal magában, amely a modellépítésnél egy teljesen új, a szolgáltató már meglévő hálózatától nagymértékben eltérő hálózatot vesz alapul, amely hatékonyan kihasználva a legújabb technológiákat. A megközelítés hátránya, hogy a fentiek miatt nem lehet a B-U modellt megfeleltetni a szolgáltató számláinak, nem a szolgáltató tényleges költségein alapul.

3. jelen követelményrendszerben az eszköz bekerülési értéket jelöli; míg az amortizációval csökkentett érték a nettó érték.

4. CCA (Current Cost Accounting = Folyóáras költségelszámolás): olyan költségelszámolási módszer, amely az egyes bekerülési költségeket, illetve ráfordításokat jelenlegi értékükre alakítja. A gyakorlatban ez az átalakítás tárgyi eszközök finanszírozásával és értékcsökkenésével kapcsolatos tételek esetén az átértékelések által, működési költségek és ráfordítások esetén mérnöki becsléseken alapuló kiigazítások által történik. Az alkalmazható átértékelési módszertanok a SAPI, a DAR, a MEA és a HCA. Az átértékelés után a befektetett tőke elvárt megtérülését biztosítandó a pénzügyi tőkemegőrzési módszert kell alkalmazni.

5. DAR (Detailed Asset Revaluation = Részletes eszközátértékelés): a módszer az eszközök fizikai mennyiségének és az értékelés időpontjában érvényes beszerzési árának szorzata révén határozza meg az eszköz bruttó helyettesítési értékét. Az eszköz mennyiségének meghatározása történhet közvetlen számbavétellel, szakértői becslés vagy statisztikai minta alapján. Alkalmazása akkor javasolt, ha

a) az adott eszközcsoport árváltozás szempontjából nem homogén, vagy

b) az adott eszköz vagy eszközcsoport jelentős technológiai változáson ment keresztül, vagy

c) az adott eszközre vagy eszközcsoportra vonatkozólag nem nyerhetők ki pontos információk a szolgáltató tárgyi eszköz nyilvántartásából.

6. EPMU (Equal Proportionate Markup = Egyenlő arányú felár): az egyenlő arányú felár a közös költségeket az egyes hálózati elemek különbözeti költségeinek a költségkategória teljes különbözeti költségéhez viszonyított arányában osztja fel.

7. FCM (Financial Capital Maintenance = Pénzügyi tőkemegőrzés módszer): alkalmazása esetén a társaság valós pénzügyi tőkéjét és funkcióinak folyamatos finanszírozására való képességet őrzi meg. A tőke akkor számít megőrzöttnek, ha a részvényesek tőkeérdekeltsége reálértékben olyan szinten áll az időszak végén, mint az időszak elején. Az FCM esetében a nyereséget csak azt követően mérik, hogy gondoskodtak a pénzügyi tőke vásárlóerejének a megőrzéséről. A minimálisan elvárt bevétel tehát meg fog egyezni a felmerülő költségekkel, vagyis a modell költségalapjával.

8. Elvárt bevétel t = OPEXt+DEPt+SDEPt + +WACCx(NRCt-1+WQt-1) -tartási nyereség

ahol t a tárgyévre vonatkozik,

OPEX (Operating Expenditures) a működési költségeket/ráfordításokat,

DEP (Depreciation) az értékcsökkenést,

SDEP (Supplementary Depreciation) a kiegészítő értékcsökkenést (a bekerülési érték alapján számított amortizáció és a folyóáras érték alapján kalkulált értékcsökkenés különbözete),

WACC (Weighted Average Cost of Capital) a súlyozott átlagos tőkeköltséget,

NRC (Net Replacement Cost) a nettó helyettesítési értéket,

WC (Working Capital) a működő tőkét (forgóeszközök és rövid lejáratú kötelezettségek különbözete) az időbeli elhatárolások egy éven belüli értékeinek figyelembevételével,

"tartási nyereség" pedig az eszközök tartásakor az árváltozásukból adódó hasznot/veszteséget jelenti.

9. Felár (Mark-up): a homogén költségkategóriákba felosztásra nem kerülő közös, termékhez egyértelműen hozzá nem rendelhető tevékenységek költségeiből mesterséges módon, arányszámmal előállított érték, amely beépül az egyes szolgáltatások ellenértékébe.

10. Felosztandó tétel: egy homogén költségkategória költségtömege, miután a szükséges módosítások (optimalizálás, átértékelés) elvégzésre kerültek. Kiszámítása a 7. pontban bemutatott pénzügyi tőkemegőrzés módszere szerint történik.

11. Független homogén költségkategóriák: lásd Homogén költségkategóriák.

12. Függő homogén költségkategóriák: lásd Homogén költségkategóriák.

13. GRC (Gross Replacement Cost = egy eszköz pótlásának jelenlegi költsége. A bruttó pótlási/helyettesítési érték akkor tér el az eszköz kezdő beszerzési értékétől, ha az eszköz ára változik.

14. Hálózati elem: a szolgáltatás hipotetikus (a költégfelosztás céljára kialakított) részegysége, amit a hálózat egy vagy több rétegében a szolgáltatás biztosításához igénybe vett eszközök csoportja határoz meg.

15. Hálózati tényező: hálózati elem szinonimája.

16. Hálózati elem különbözeti költsége: az adott hálózati elemhez rendelt változó költségek és komponens specifikus fix költségek összessége.

17. Hálózati topológia: ha egy távközlési hálózatban "n" számú csomópont van, számos különböző mód létezik arra, hogy ezek egymáshoz kapcsolódjanak annak érdekében, hogy bármelyik csomópont kommunikálni tudjon bármelyik másikkal. A hálózati csomópontokra és összeköttetéseinek módjára utal a hálózati topológia kifejezés.

18. Hálózati tevékenységek: azok a fiktív hálózati elemek, amelyekre azok a költségek kerülnek ráosztásra, amelyek az átláthatóság biztosítása miatt bekerültek a költségalapba, de nem az összekapcsolási szolgáltatás miatt merültek fel.

19. HCA (Historic Cost Accounting = Múltbeli költségelszámolás): ez a módszer lekönyvelt értéken (történeti költségként, azaz Historic Cost-ként - HC) veszi számba a költségeket/ráfordításokat. A bruttó helyettesítési érték meghatározásakor tehát nem értékeli át az eszközt, hanem a bruttó könyvszerinti értéket használja. A módszer akkor alkalmazható, ha egy eszköz

a) élettartama viszonylag rövid,

b) nem megy keresztül jelentős árváltozáson,

c) nem megy keresztül jelentős technológiai változáson és

d) az átértékelés elhanyagolható hatással lenne a vállalat költségeire.

20. HCC (Homogenous Cost Category = Homogén költségkategória): olyan, azonos jellegű költségeket összesítő költségcsoport, amelynek összetevői

a) ugyanolyan költségmeghatározó tényezővel rendelkeznek,

b) ugyanolyan ártendenciáknak (azaz az adott költségcsoport tagjainak ára a vizsgált időszak alatt ugyanolyan mértékben változik) vannak kitéve, és

c) ugyanolyan költségfüggvénnyel bírnak.

Fentiek következtében minden homogén költségkategóriához kizárólag egy költségmeghatározó tényező, költségfüggvény (CVR) és ártendencia rendelhető. Ha ezeknek a homogenitási követelményeknek egy költségkategória nem felel meg, részkategóriákra kell szétbontani azt. A felbontás addig ismételendő, amíg minden egyes részkategória meg nem felel a homogenitási kritériumoknak.

A Homogén költségkategóriáknak két fajtája:

- a független költségkategóriák, melyek egyedi költségmeghatározó tényezővel bírnak, és

- a függő költségkategóriák, melyek költségmeghatározó tényezője egy másik homogén költségkategória költségtömege.

21. Hívásút: egy meghatározott távközlési szolgáltatás nyújtása során igénybe vett hálózati elemek sorozata.

22. Hozzáférési hálózat: a távközlési hálózatnak az előfizetőkhöz közvetlenül kapcsolódó része, a vezetékes hálózatok esetében kapcsolóeszköz vonali kártyáját még tartalmazza.

23. Komponens specifikus fix költség: olyan fix költség, amely közvetlenül egy bizonyos hálózati tényezőnek/üzleti tevékenységnek tulajdonítható.

24. Költségfüggvények (Cost-Volume Relationship, CVR): egyedi költségmeghatározó tényezők és változásokat tükröző függvények, amelyek kifejezik a költségmeghatározó tényező és a költségvolumen közötti összefüggést. Az adott volumen lehet egy szolgáltatás költsége (pl. helyi hívások) vagy egy hálózati elem költsége (pl. üvegszálas kábelek).

25. Költségmeghatározó tényező: egy adott költség alakulását befolyásoló tényező, amelynek mennyiségi változása és az általa meghatározott költségtömeg változása között függvényszerű kapcsolat létesíthető (Költségfüggvény).

26. Közös költségek: olyan költségek, amelyek megosztásra kerülnek két vagy több hálózati elem/szolgáltatás között, mert kettő vagy több szolgáltatási alcsoporthoz is tartoznak. A közös költségekre példa lehet a korszerű digitális központok alépítményével és hűtőrendszereivel kapcsolatos költség vagy a biztonsági-védelmi feladatokkal kapcsolatos költségek. Az első költséget véve például az alépítmény költsége megoszlik a hozzáférés és az átvitel között, míg a hűtési költség a hívások között kerül felosztásra.

27. Különbözeti költség (Incremental Cost, IC): egy meghatározott teljesítmény-növekmény biztosításából fakadó költségek, amennyiben egy bizonyos szintű teljesítményt (amely lehet nulla is) már biztosítanak. Ennek megfelelően a különbözeti költségeket olyan költségként határozhatjuk meg, amely egy hálózati elemhez vagy azon keresztül szolgáltatáshoz tartozó teljesítmény-növekmény nem biztosításával kerülhető el (azaz takarítható meg). Ebben az esetben ezen költségeket dekrementális költségeknek nevezzük.

28. MEA (Modem Equivalent Asset = Modern ekvivalens eszköz): ha egy eszköz lényeges technológiai változáson ment keresztül vagy az adott eszközt már nem gyártják, bruttó helyettesítési értékének (GRC) meghatározása nehézségekbe ütközik. Az ilyen eszközzel kapcsolatos költségek és ráfordítások meghatározásához hasonló tulajdonságokkal, paraméterekkel rendelkező, hasonló, vagy szélesebb funkcionalitással rendelkező eszközt kell találni, mely az átértékelendő eszköz modern ekvivalens eszköze lehet. Mivel egy modern ekvivalens eszköz gyakran magasabb funkcionalitással és/vagy kapacitással rendelkezik, mint a régi, átértékelendő eszköz, a modern ekvivalens eszköz értékét szakértői becslések alapján csökkenteni kell a kapacitásbeli eltéréseknek és a funkcionalitásbeli különbségeknek megfelelően. Ezeket a módosításokat az eszközhöz kapcsolódó működési költségek és ráfordítások tekintetében is el kell végezni.

29. Mobil minimum hálózat: mobil rádiótelefon hálózat esetén olyan, hipotetikus földfelszíni rádiótávközlő-hálózat, amely kettő, nagy területen szabadon mozgó igénybevevő között lehetővé teszi a kétirányú távbeszélő beszédösszeköttetések kezdeményezését, fogadását, időkorlátozás nélküli fenntartását és a 2400bit/s sebességű adatátvitelt.

30. PSTN (Public Switched Telephone Network): nyilvános kapcsolt távbeszélő-hálózat.

31. SAPI (Specific Asset Price Index = Egyedi Eszközárindex): a módszer az adott eszköztípus használatbavételét követő valamennyi év bázisárindexével az eszközfajta azonos évre vonatkozó, az új beszerzések miatt lekönyvelt bruttó könyv szerinti értékeit elosztva és azokat összesítve határozza meg az eszközcsoport bruttó helyettesítési értékét, ahol bázisárként az értékelés időpontjában érvényes egységár szolgál. Alkalmazásának feltétele, hogy

a) a szóban forgó eszköz nem, vagy csak elhanyagolható mértékű technológiai változáson ment keresztül,

b) a szóban forgó eszközről pontos információk nyerhetők ki a szolgáltatók tárgyieszköz-nyilvántartásából, és

c) az adott tárgyi eszköz csoport homogén az árváltozás szempontjából.

32. WACC (Weighted Average Cost of Capital = Súlyozott átlagos tőkeköltség): ez az a minimum kamatláb névérték, amelyet a tőkének ki kell termelnie (az iparági kockázati osztály szerinti korrekciót és a tőkeáttételi szintet, azaz az idegen tőke és saját tőke arány figyelembevételét követően) ahhoz, hogy az iparágban verseny alakuljon ki a tőkebefektetés terén.

33. Top-down módszer: felülről lefelé építkező modellépítési módszer, amely a szolgáltató számviteli nyilvántartásaiban szereplő tényadatokat és meglévő távközlési struktúráját használja fel kiindulási pontként.

34. Tőkeköltség: az egyes szolgáltatások nyújtásához szükséges tőke finanszírozásának költsége, melynek különböző szolgáltatásegységekre jutó részei beépülnek az adott szolgáltatás ellenértékébe. A tőkeköltséget úgy kapjuk meg, ha a súlyozott átlagos tőkeköltséget (Weighted Average Cost of Capital - WACC) megszorozzuk a szabályozás alá vont szolgáltatás nyújtásához használt befektetett eszközök nettó könyv szerinti értékével (átértékelt eszközök esetén a szabályozás alá vont szolgáltatás nyújtásához használt nettó helyettesítési értékkel).

35. Útvonal tényezők: azok a hálózati elemek, amelyek . egy-egy szolgáltatás nyújtásához szükségesek.

36. Útvonal mátrix: az egyes hálózati elemek adott szolgáltatások által történő átlagos igénybevételét szemlélteti. A mátrix arra szolgál, hogy egy összetevő költségét egyetlen perc-alapú költségbe "fogja össze". Ezek a költségek ezután az összetevőknek egy adott szolgáltatás általi igénybevétele szerint összegzendők.

37. Változó költség (Variable Cost, VC): az a költség, amely a költségmeghatározó tényezővel együtt változik, és közvetlenül egy bizonyos útvonal tényezőnek vagy üzleti tevékenységnek tulajdonítható.

38. Vonalkánya: az előfizetői vonalkártya alakítja át az előfizetői hozzáférési hálózaton átvitt beszédhang jeleket a digitális kapcsolóközpontokban alkalmazott digitális bitfolyamokká. A vonalkártya - még a hozzáférési hálózat részeként - a hozzáférési és az alaphálózat határa.

3. A módszertan jellemzői

3.1. Általános jellemzők

1. A felülről-lefelé építkező LRIC módszertan alkalmazásakor a figyelembe veendő költségek a szolgáltató nyilvántartásaiból származnak, így a tényleges, a főkönyvben és a szakleltárakban szereplő, a szolgáltató meglévő távközlési struktúrájának működtetése mellett felmerülő költségei alkotják a modell költségbázisát.

2. A szolgáltatónál a meglévő infrastruktúra működtetése mellett felmerült tényleges költségeket és ráfordításokat a működés hosszú távon feltételezett hatékonysági és kapacitásbeli tényezőinek módosítása, különböző, a későbbiekben részletezett berendezés-optimalizálási feltételezések és a folyóáras költségelszámolás elve figyelembevételével szükséges átértékelni.

3. A modell építésénél figyelembe veendő különbözeti költségek csak azokat a költségeket tartalmazhatják, amelyek az adott szolgáltatás nyújtásával kapcsolatban merültek fel.

4. A hosszú távú előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszerében alkalmazandó tőkeköltségszorzó mértékét e rendelet 6. § (2) bekezdése állapítja meg.

5. A hosszú távú előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszere alkalmazása során az egyes szolgáltatások ellenértékét úgy kell meghatározni, hogy a költségszámítási módszert alkalmazó költségszámítási modell alapján a szolgáltató meghatározza a szolgáltatás egy egységére jutó költségeket és ráfordításokat, és ehhez hozzáadja a szolgáltatás igénybevételének időpontjában hatályos előírások szerint kiszámított tőkeköltséget és a felárat.

3.2. Hatékonyság mérhetősége

A szolgáltató által a LRIC módszertan alapján összeállított költségszámítási modellben figyelembe vett működési hatékonysági módosítások alapját képező feltételezéseket megfelelő módon bizonyítani és dokumentálni kell. A módosítási feltételezések alapulhatnak:

a) alulról felfelé építkező műszaki modelleken,

b) működési statisztikák eredményeinek modellbe építésén,

c) összehasonlító elemzésen, melyhez adatigazítások szükségesek az összehasonlító elemzéshez alapul vett szolgáltató ,és a LRIC módszertan alapján modellt építő szolgáltató közötti eltérések kiküszöböléséhez.

3.3. Adatforrások és a modellel szemben támasztott követelmények

1. A szolgáltató LRIC módszertan alapján kialakított modelljének (a továbbiakban: modell) pénzügyi adatforrását a modellkészítést megelőző legutóbbi két év lezárt, auditált számviteli adatai alkotják a valós kép kialakításának érdekében. Így biztosítható, hogy az átértékelés miatt hirtelen megnövekedett eszközérték, illetve az így felduzzadt hátramaradt értékcsökkenés ne okozzon torzulást a kalkulációban, azaz azok a tárgyévi adatok, amelyek az összekapcsolási díj-kalkuláció alapjául szolgálnak, már a megelőző év átértékelt adatai alapján kell, hogy kiszámításra kerüljenek. Az alapul szolgáló adatok mind a pénzügyi, mind a működési, mind a forgalmi adatok vonatkozásában ugyanazon lezárt év adatai kell hogy legyenek. A jövőben szükséges kapacitás előrejelzésére szolgáló adatok pedig a soron következő két teljes év forgalmi előrejelzésére kell, hogy épüljenek.

2. A LRIC modell eredményeinek beható és alapos ellenőrzése érdekében biztosítani kell a modell bemenő adatainak, a használt definícióknak, a kalkulációs formuláknak és a hatékonyság bizonyításához használt modellek alapfeltevéseinek megfelelő dokumentáltságát. A dokumentáció ki kell, hogy terjedjen a számítástechnikai megoldás részletes bemutatására is, valamint be kell nyújtani a modellel együtt a megfelelő számítástechnikai platformon lefuttatható modellt is.

3.3.1. A modellel szemben támasztott részletes funkcionális követelmények

1. Olyan modellt kell kidolgozni, amely tartalmazza az alábbi táblázatban bemutatott rétegek szerint felépülő számítási modellt, valamint amelynek része egy, a költségfüggvények kialakításához használt műszaki alapmodell és a folyóáras költségelszámolás kalkulálását segítő almodell is.

Költségmodell felépítése

2. A szolgáltatók LRIC modelljeiket általánosan elfogadott szoftver platformok és az ezekhez kapcsolódó hardver (azaz szerverek, mikrorendszerek stb.) felhasználásával készíthetik el.

3. Az MS Office alkalmazások (mint például az MS Excel/MS Access) esetén a benyújtott modelleknek az alábbi feltételeket kell teljesíteniük:

a) A modell mellé csatolni kell a rendszerkövetelmények leírását, amely tartalmazza (i) az alkalmazások alapjául szolgáló operációs rendszer (azaz Windows NT, Windows 2000, Windows XP stb.) és (ii) az alapul szolgáló alkalmazás verziójának pontos meghatározását (azaz Excel 97, Access 97, Excel 2000 stb.).

b) A modell "csak olvasható" ("read only") formában nyitható meg a benyújtott modell és az adatok épségének megőrzése érdekében.

c) A modell csak világosan megjelölt és feloldható rejtett sorokat vagy oszlopokat tartalmazhat.

d) A modell csak világosan megjelölt és feloldható rejtett munkafüzeteket vagy más hasonló, rejtett entitásokat tartalmazhat.

e) A cellákat és a munkafüzeteket nem szabad (jelszóval vagy más módon) védelemmel ellátni, és nem szabad zárolni sem.

f) A képleteknek láthatóknak kell lenniük.

g) A makróknak hozzáférhetőeknek kell lenniük.

h) A modell dokumentációjának teljes körű logikus levezetést kell tartalmaznia a kalkulációs sémára, illetve a modell teljes működésére vonatkozólag.

i) Ha a modellt független harmadik fél készíti el, a harmadik felet fel kell kérni, hogy tegye lehetővé, hogy a Hírközlési Felügyelet (a továbbiakban: HíF) és a HíF által bevont tanácsadók hozzáférjenek a modellhez. A modell dokumentációjának tartalmaznia kell ezen harmadik fél hozzájárulását. A HíF-nek és a HíF által bevont tanácsadóknak titoktartási megállapodásokat kell aláírniuk mind a szolgáltatókkal, mind pedig a szolgáltatók által harmadik félként bevont tanácsadókkal.

4. Az MS Office alkalmazáscsomagtól eltérő szoftver platformok alkalmazásával készült modellek esetén az alábbi feltételeket kell teljesíteni:

a) A modell mellé csatolni kell a rendszerkövetelmények leírását, amely többek között tartalmazza (i) az alkalmazások alapjául szolgáló operációs rendszer (azaz Windows NT, Oracle, Windows XP stb.) és (ii) az alapul szolgáló alkalmazás vagy adatbázis leírását (azaz SAS, Oracle, Oros stb.), valamint a (iii) szükséges jelentéskészítő eszközök leírását (pl. Cognos, Impromptu, Business Objects, Oracle Express stb.), beleértve a verziószámot is.

b) A modell dokumentációjának teljes körű logikus levezetést kell tartalmaznia a kalkulációs sémára, illetve a modell teljes működésére vonatkozólag.

c) Ha a modellt független harmadik fél készíti el, a harmadik felet fel kell kérni, hogy tegye lehetővé, hogy a HíF és a HíF által bevont tanácsadók hozzáférhessenek a modellhez. A modell dokumentációjának tartalmaznia kell ezen harmadik fél hozzájárulását. A HíF-nek és a HíF által bevont tanácsadóknak titoktartási megállapodásokat kell aláírniuk mind a szolgáltatókkal, mind pedig a szolgáltatók által harmadik félként bevont tanácsadókkal.

5. A LRIC modelleknek (ideértve a műszaki almodelleket is) tartalmazniuk kell azon hálózat tervezési paramétereket (pl. a vonalankénti forgalmat, Erlangban mérve, a szolgáltatási szintet, a kapacitáskihasználás arányát stb.), amelyek korrekciójával elvégezhető az érzékenységelemzés. Ezen paramétereknek a modell szempontjából lényeges hálózattervezési paraméterek teljes és részletes leírását kell adniuk.

6. A LRIC modelleket az alábbi dokumentumokkal kell alátámasztani:

a) Átfogó felhasználói útmutató, amely fejezeteinek az alábbi témákat kell lefedniük:

aa) metodológiai áttekintés (beleértve a ráfordítás/eredmény folyamatábráját);

ab) a modell megnyitásának módja;

ac) adathalmaz kiválasztásának módja;

ad) adatok szerkesztésének módja, azaz hogyan kezeli a modell az esetleges adatváltoztatást (közvetlenül a modellben szerkeszthetők az adatok, vagy csak az adatbázison keresztül);

ae) a modell futtatási opciók; és

af) a modell eredményei.

b) Minden egyes műszaki almodell részletes leírása, beleértve az alkalmazott tervezési szabályokat.

c) Nem műszaki funkcionális specifikáció (Non-technical Functional Specification, NTFS). Az NTFS-nek tartalmaznia kell az Üzleti Szint teljes körű logikai leírását ideértve a számszerű példákat is.

d) A teszt program átfogó leírása valamint a modellen lefuttatott teszt program eredményei. Külön tesztprogram hiányában a modell ellenőrzési pontjai, valamint az elvégzett számszaki, logikai és egyéb ellenőrzések részletes leírása szükséges.

e) Ha a modellt független harmadik fél készítette, csatolni kell a harmadik fél hozzájárulását, amely alapján a Hírközlési Döntőbizottság, a HíF és a HíF által bevont tanácsadók hozzáférhetnek a modellhez.

7. A modellt és a hozzátartozó adatokat egy írásos példányban, és legalább három példányban CD-ROM-on kell benyújtani.

3.3.2. Modell dokumentáció

A szolgáltatók által benyújtott modelleket az alábbi dokumentációval kell alátámasztani:

1. átfogó modell dokumentáció a 3.3.1.6. pontban írtak szerint;

2. a könyvvizsgálónak azon nyilatkozata, amely igazolja, hogy az első MEA átértékelésbe bevont eszközök bekerülési értékét meghatározó dokumentumok (számlák, bizonylatok), a szolgáltató legutóbbi könyvvizsgálói záradékkal ellátott éves beszámolójának alapbizonylatai és a könyvekben szereplő bekerülési értékek kerültek a MEA módszerrel módosításra;

3. a szolgáltatók harmadik félként bevont tanácsadójának jóváhagyását arra vonatkozóan, hogy a HÍF és a HÍF által bevont tanácsadók hozzáférhetnek a szolgáltató modelljéhez, az abból készített jelentésekhez és a modell dokumentációjához.

3.4. Modellépítést lépések

1. A modellépítés első lépéseként a szolgáltató meglévő kimutatásaiból ki kell választani azon költségeket, amelyek relevánsak az adott szolgáltatások nyújtásához. Az összekapcsolási forgalmi szolgáltatások nyújtása szempontjából releváns költségek az alaphálózat költségei. Az előfizetői hurok átengedési szolgáltatások díjának számítása szempontjából relevánsak a fémes rézérpár költségei.

2. A modellépítés második lépése a homogén költségkategóriák meghatározása és a költségek homogén költségkategóriákba sorolása.

3. A modellépítés harmadik lépése a hálózati elemek és hálózati tevékenységek meghatározása.

4. A modellépítés negyedik lépése a befektetett eszközök átértékelése a folyóáras költségelszámolás elveinek (CCA) figyelembevételével és a működési költségek módosítása.

5. A modellépítés ötödik lépése az amortizáció tömegének meghatározása a számviteli értékcsökkenés módszerével.

6. A modellépítés hatodik lépése a költségfüggvények kialakítása a költségek homogén költségkategóriákból hálózati elemekre, hálózati tevékenységekre történő felosztása érdekében.

7. A modellépítés hetedik lépése az összekapcsolás szempontjából releváns közös költségek hálózati elemekre, hálózati tevékenységekre történő osztása.

8. A modellépítés nyolcadik lépése a különböző típusú költségek felosztása a hálózati elemekről a hálózati szolgáltatásokra az útvonal tényezők segítségével.

9. A modellépítés kilencedik lépése az éves költségek egységköltségre való átszámítása.

4. Terméklista

1. A szolgáltatók határozzák meg a szabályozás alá eső szolgáltatások egységköltségét. Az összekapcsolási szolgáltatásokat az egyes távközlési hálózati szerződésekről és azok megkötéséről szóló a 251/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: HSz.), az előfizetői hurok átengedési szolgáltatásokat a 175/2001. (IX. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: EHSz.) definiálja.

2. A távközlési szolgáltatók a szabályozás alá eső hálózati szolgáltatásokon kívül más, azokhoz nélkülözhetetlen kapcsolódó szolgáltatásokat is meghatározhatnak, amelyek az alábbiak lehetnek:

a) Összekapcsolási hálózati szolgáltatások esetében a HSz.

aa) 2. § (1) bekezdés 2. pontja szerinti csatlakozónyaláb-szolgáltatás;

ab) 8. § (9) bekezdés szerinti üzembehelyezési vizsgálat;

ac) 10. § (1) bekezdés szerinti helymegosztás és közös berendezés-használat;

ad) 12. § szerinti szolgáltatóválasztási szolgáltatás;

ae) 18. § (2) bekezdés c) pontja szerinti összekapcsolás-megvalósíthatósági vizsgálat.

b) Előfizetői hurok átengedésére vonatkozó hálózati szolgáltatások esetében az EHSz.

ba) 5. § (2) bekezdés d) pontja szerinti egyedi hurokalkalmassági vizsgálat;

bb) 8. § (4) bekezdés szerinti helymegosztás; bc) 23. § (3) bekezdés szerinti próbaüzem;

bd) 28. § (3) bekezdés szerinti berendezésválasztékban nem szereplő berendezés tesztelése.

3. A kapcsolódó szolgáltatások kialakításának úgy kell történnie, hogy az ne befolyásolja a szabályozás alá eső hálózati szolgáltatások egységköltségének meghatározását.

4. A referencia ajánlat a felsoroltakon kívül indokolt esetben tartalmazhat további olyan kapcsolódó szolgáltatásokat, melyek ugyancsak nélkülözhetetlenek az alapszolgáltatások nyújtásához, és összhangban vannak a vonatkozó jogszabályokkal.

5. Az egységköltségek helyes számítása érdekében a LRIC modellnek minden releváns hálózati szolgáltatást tartalmaznia kell, vagyis a modellbe minden, a méret és/vagy választékgazdaságosság szempontjából fontos kis- és nagykereskedelmi terméknek/szolgáltatásnak be kell kerülnie. A modell dokumentációjának minden, a költségalapba belefoglalt és abból kizárandó szolgáltatást tartalmaznia kell, a kizárás okának indoklásával együtt.

5. A modell költségalapjának meghatározása

1. A LRIC alapú modell megépítéséhez meg kell határozni azt a költségalapot (a továbbiakban: költségalap), amely majd a különböző hálózati elemekre, illetve tevékenységekre szétosztásra kerül.

2. A költségalap csak olyan költségeket és ráfordításokat tartalmazhat, amelyek a 4. pontban meghatározott terméklistában leírt szolgáltatások nyújtása miatt merülnek fel, így különösen a kiskereskedelmi jellegű reklám- és marketingkiadások, a készülék- és tartozékértékesítéssel kapcsolatban felmerült támogatási költségek nem kerülhetnek a költségalapba, kivéve a 11. pontban meghatározott speciális költségeket.

3. Amennyiben ez a költségtömeg nem vagy csak nehezen bontható meg, ugyanakkor jellege folytán csak bizonyos része kellene, hogy a költségalapba kerüljön, a teljes költségtömeget bele kell foglalni a költségalapba. A költségtömeg azon részét viszont, amely kizárásra kellene, hogy kerüljön, felosztáskor egy e célból létrehozott, elkülönített, technikai jellegű tevékenységhez kell rendelni.

4. A költségalapot alkotó költségek homogén költségkategóriákba (HCC) sorolandók. A modell dokumentációjának tartalmaznia kell az egyes HCC-khez tartozó költségmeghatározó tényezőket és költségfüggvényeket (CVR). Amennyiben egy HCC függő, úgy a dokumentációnak a függőségi viszonyokat (rangokat) is le kell írnia.

5. A költségalap költségeinek jellege szerint a homogén költségkategóriák

a) tárgyi eszközökkel kapcsolatban felmerült finanszírozási költségeket (CAPEX),

b) tárgyi eszközökkel kapcsolatban felmerült értékcsökkenési költségeket (DEPN),

c) tárgyi eszközökkel kapcsolatban felmerült működési költségeket és ráfordításokat (OPEX) és

d) működő tőkével kapcsolatos költségeket (WC) tartalmazhatnak.

Egy homogén költségkategória a jelen bekezdés a), b), c), d) pontjában említett költségfajták közül csak egyet tartalmazhat. A tartalmazott költségfajta ezáltal meghatározza az adott homogén költségkategória jellegét.

6. További követelmény, hogy az OPEX bérjellegű költségei és ráfordításai (OPEX pay) külön költségkategóriá(k)ba kerüljenek, elválasztva az egyéb működési költségektől és ráfordításoktól (OPEX non-pay).

7. Befejezetlen termeléssel, aktiválatlan beruházással kapcsolatos költségek esetén értékcsökkenési leírás nem számolható el, de a tőkeköltség számításakor az eszköz bruttó értéke figyelembe veendő.

8. Pénzügyi lízing konstrukcióban vásárolt eszközök költségei a CAPEX és DEPN homogén költségkategóriákban kell, hogy megjelenjenek, az OPEX költségkategóriákban - a halmozódás elkerülése végett - nem. Amennyiben ettől a szolgáltató mégis eltérni kényszerül, a modell dokumentációjának részletes magyarázattal kell szolgálnia az eltérés okairól, megvalósításáról és a költségalapra vonatkozó hatásáról.

9. Működési lízing konstrukcióban vásárolt eszközök költségei az OPEX homogén költségkategóriákban kell, hogy megjelenjenek, a CAPEX költségkategóriákban - a halmozódás elkerülése végett - nem.

10. A költségalap meghatározásakor mindig a modellt építő szolgáltató legfrissebb, lezárt, auditált számviteli adatait kell felhasználni. Ezek lesznek a modell tárgyévi adatai. Az átértékelések elvégzésekor a modellnek a tárgyévi adatokon kívül az azt megelőző év auditált számviteli adatait kell felhasználnia. A modellben szereplő adatok hitelességét a szolgáltató könyvvizsgálójának a modell dokumentációjához csatolt erre vonatkozó, kifejezett nyilatkozatban kell igazolnia.

11. A modell elsődleges adatforrása

a) CAPEX és DEPN jellegű költségek esetében a Tárgyi Eszköz Nyilvántartásban szereplő adatok,

b) OPEX jellegű költségek esetében az Eredménykimutatás vonatkozó részei,

c) WC jellegű költségek esetében a mérleg megfelelő sora. A WC jellegű költségtömeg meghatározásakor átlagos éves mennyiséggel kell dolgozni, amely legalább kettő időpontbeli, az év elején és az év végén nyilvántartott WC jellegű költségek számtani átlagából kell, hogy adódjon.

12. A felosztandó tételek kiszámításához a költségalapba foglalandó múltbeli költségeken és ráfordításokon módosításokat kell végrehajtani, az alábbiak szerint:

a) a LRIC modellezési alapelveknek megfelelően a költségek által leírt távközlési hálózat optimális költségszinten kell, hogy működjön. Ennek érdekében a modellben szereplő hálózaton berendezés optimalizálás végezendő. Az elvégzett hatékonysági kiigazítások mind a modellben megjelenő eszközök körét, így az eszközökhöz kapcsolódó CAPEX jellegű költségeket, illetve ráfordításokat, mind az egyes eszközökhöz kapcsolódó OPEX jellegű költségeket módosíthatják. A berendezés optimalizálás elvégzése után a teljes költségalapnak az elméleti, optimalizált hálózat költségeit kell tartalmaznia;

b) mivel a LRIC modellezési módszertan a CCA-n alapul, a költségalapban szerepeltetendő költségeket, illetve ráfordításokat is ezen elvnek megfelelően át kell értékelni. Az 5. a) pontban meghatározott CAPEX jellegű költségek, illetve az általuk reprezentált eszközök esetében az átértékelés célja az adott észköz vagy eszközcsoport Bruttó Helyettesítési Értékének (GRC) meghatározása. Az átértékeléshez az alábbi módszertanok alkalmazhatók:

ba) Eszköz Árindex Módszer (SAPI)

bb) Részletes Eszköz Átértékelés Módszer (DAR) bc) Modern Ekvivalens Eszköz Módszer (MEA) bd) Múltbeli Költségek Módszer (HC)

Az alkalmazandó módszertan(ok) kiválasztását a szolgáltató végzi, ám figyelembe kell vennie az egyes módszertanok definíciójában szereplő alkalmazhatósági feltételeket. Minden eszközátértékelést a modell dokumentációjában áttekinthetően szerepeltetni kell.

A MEA módszertan alkalmazása esetében 3 éves előretekintési periódussal kell számolni, vagyis akkor határozandó meg modern ekvivalens eszköz bármilyen jelenleg használatos eszközre, ha az átértékelendő jelenlegi eszközt a szolgáltató 3 éven belül a meghatározott modern ekvivalens eszközre kívánja cserélni. Amennyiben modern ekvivalens kerül meghatározásra, a módszer választásának okaira, valamint a megfeleltetés és az átértékelt eredeti és a választott ekvivalens eszköz jellemzőire (pl. eszköz-élettartam, szükséges hatékonysági és funkcionalitásbeli kiigazítások, működési költségekre és ráfordításokra gyakorolt hatás stb.) a modell dokumentációjában ki kell térni.

Amennyiben egy eszköz átértékelésre kerül, az átértékelés költségmódosító hatásának a vonatkozó CAPEX, OPEX és DEPN költségkategóriákban is meg kell jelennie.

Az átértékelést nemcsak tárgyévben, hanem az azt megelőző évben is el kell végezni. A folyamat hasonló a jelen alpontban korábban leírtakhoz.

13. A Költségalap Felosztandó Tételeinek meghatározása a Pénzügyi Tőkemegőrzési Módszer (Financial Capital Maintenance - FCM) segítségével, az értékcsökkenési költségek tekintetében a Számviteli Megközelítés alapján történik. A költségalap meghatározásakor nem szükséges inflációs kiigazítást alkalmazni.

14. Egy OPEX jellegű homogén költségkategória Felosztandó Tétele megegyezik a homogén költségkategória 12. pontban szereplő módosítások után adódó költség-, illetve ráfordítástömegével.

15. A teljes költségalap megegyezik az 5. pontban meghatározott típusú homogén költségkategóriák Felosztandó Tételeinek összegével.

6. A HCC-k költségeinek felosztása hálózati elemekre és tevékenységekre

6.1. Költségfüggvények meghatározása

1. A LRIC modell egyik legfontosabb része a költségfüggvények (CVR) kialakítása, amelyek minden változó költséget, komponens specifikus fix költséget, valamint közös költséget beazonosítanak, és amelyek megmutatják, hogy a homogén költségkategóriákba sorolt költségek hogyan módosulnak a költségmeghatározó tényező változásának hatására.

2. Költségfüggvények létrehozásához szükséges az adott homogén költségkategória egy költségmeghatározó tényezőjét beazonosítani. A több költségmeghatározó tényezővel rendelkező homogén költségkategóriákat úgy kell szétválasztani, hogy csak egy költségmeghatározó tényezőt lehessen azonosítani. Ezért, ha a befektetett eszközök vagy a működési ráfordítás költségfüggvénye eltérő, nem jelenhetnek meg ugyanabban a homogén költségkategóriában.

3. Minden homogén költségkategória esetében a változó költségeket a hozzájuk tartózó költségmeghatározó tényező nagyságának függvényében kell a hálózati elemhez / üzleti tevékenységhez hozzárendelni. A komponens specifikus fix költségeket közvetlenül az adott hálózati elemhez / üzleti tevékenységhez kell rendelni. A közös költségek az adott hálózati elem / üzleti tevékenység különbözeti költségei mellett felárak formájában jelennek meg.

4. Valamennyi homogén költségkategória rendelkezik költségfüggvénnyel. Ha egy HCC költségmeghatározó tényezője teljes mértékben egy olyan szolgáltatás miatt keletkezik, amelynek a díját meg szeretnénk határozni, akkor a különbözeti költség egyenlő a szóban forgó homogén költségkategória teljes költségével.

5. A szolgáltatók az alábbi módszerek közül egyet vagy többet is felhasználhatnak a költségfüggvények előállítására:

a) műszaki / szimulációs modellek, ' b) statisztikai tanulmányok,

c) interjúk / terepfelmérés,

d) összehasonlító vizsgálatok.

A modell dokumentáció részeként a szolgáltatóknak be kell nyújtaniuk a fentebb említett modelleket, felméréseket, interjúkat, a kutatások és összehasonlító vizsgálatok során használt eljárást és azok eredményeit.

6. A költségfüggvényeknek konvex görbével kell ábrázolniuk a vásárlóerő hatását és a méret- és választékgazdaságosságot. Ha egy költségfüggvény nem konvex, akkor az adott függvény esetében részletesen, adatokkal kell igazolni, hogy miért nem érvényesül a méret- és választékgazdaságosság, valamint a vásárlóerő hatása.

7. A mobil rádiótelefon szolgáltatóknak figyelembe kell venniük a minimum hálózat és a teljes hálózat közötti különbséget a méret- és választékgazdaságosság, valamint a vásárlóerő hatásainak meghatározásához a költségfüggvények kialakításakor.

8. A költségfüggvényeket egyértelműen dokumentálni kell, minden egyes költségfüggvényre meghatározva a következőket:

a) a költségmeghatározó tényezőt,

b) a költségfüggvény alakját,

c) a fix és közös költségeket,

d) a költségfüggvény kialakításához felhasznált módszert,

e) a függetlenséget vagy függőségi kapcsolatot.

6.2. A felhasználható növekmény meghatározása

1. A LRIC költségszámítási modellekben ki kell számolni mind az egyedi hálózati komponensek / üzleti tevékenységek, mind pedig a modellben foglalt szolgáltatások különbözeti költségét.

2. Egy hálózati elem / üzleti tevékenység különbözeti költségét a szóban forgó hálózati elemhez / üzleti tevékenységhez rendelt változó költségek és komponens specifikus fix költségek összege adja.

3. Egy szolgáltatás különbözeti költségét a felhasznált hálózati elemek / üzleti tevékenységek különbözeti költségének az összege adja.

4. Amennyiben a HCC-k tartalmazzák a kizárt szolgáltatások költségeit, a kizárandó szolgáltatások vonatkozó költségét a CVR-ek segítségével kell eltávolítani a költségalapból.

5. A modell dokumentációjának részletes listát kell tartalmaznia mindazon kis- és nagykereskedelmi termékről / szolgáltatásról, amelyek a növekmény meghatározása során kizárásra kerültek, a kizárás okainak részletes magyarázatával együtt. A modellnek képesnek kell lennie olyan érzékenységvizsgálatok végzésére, amelyekkel a kalkulált növekmény nagysága változásának hatása nyomon követhető.

6.3. Független és függő HCC-k és CVR-ek

1. A független homogén költségkategóriák csak külső költségtényezőktől függenek. A függő homogén költségkategóriák a független homogén költségkategóriáktól függenek. Minden egyes homogén költségkategóriát egyértelműen be kell sorolni a független vagy függő kategóriákba, valamint dokumentálni kell azokat azon költségfüggvényeknek megfelelően, amelyektől függenek.

2. Valamennyi független költségkategóriát hozzá kell rendelni egy külső költségmeghatározó tényezőhöz és egy költségfüggvényhez. Valamennyi függő költségkategóriát hozzá kell rendelni egy olyan független költségkategóriához, amely a költségmeghatározó tényezőjeként funkcionál. Így a függő költségkategória költségmeghatározó tényezője a független költségkategóriához rendelt költség.

3. A függő költségkategóriákat egyéni hálózati elemekhez / üzleti tevékenységekhez kell rendelni olyan arányban, ahogy a hozzárendelt független költségkategóriák az érintett hálózati elemekhez / üzleti tevékenységekhez vannak rendelve. A felosztási súlyozást egyedül azon homogén költségkategória változó és komponens specifikus fix költségeinek összege határozza meg, amelytől a hozzárendelni kívánt függő költségkategória függ.

7. Közös költségek felosztása EPMU (Egyenlő arányú felár) módszerrel

1. A szolgáltatás költségének a képzett különbözeti költség melletti másik komponense az adott szolgáltatás előállításához szükséges, a homogén költségkategóriákba felosztásra nem került közös költségek adott szolgáltatásra jutó hányada.

2. A közös költségeket az EPMU segítségével az egyes hálózati elemek különbözeti költségeinek a költségkategória teljes különbözeti költségéhez viszonyított arányában kell felosztani az alábbi lépések elvégzésével:

a) első lépésként a költségviselők (hálózati elemek) különbözeti költségét, valamint a homogén költségkategóriák teljes különbözeti és közös költségét szükséges meghatározni,

b) második lépésként az egyes költségviselők különbözeti költségeinek egy-egy homogén költségkategóriára vonatkozó arányát kell meghatározni a homogén költségkategória teljes különbözeti költségéhez viszonyítva,

c) harmadik lépésként a második lépésként kiszámított arányok segítségével fel kell osztani az egyes homogén költségkategóriák közös költségét az egyes költségviselőkre vonatkozóan.

8. Egységköltségek kiszámítása

1. A szolgáltatások teljes költségtömege az igénybe vett hálózati elemek különbözeti költségéből és a közös költségek EPMU módszerrel történő felosztásának összegéből adódik.

2. A szolgáltatások egységköltségének meghatározása a szolgáltatáshoz rendelt teljes költségtömeg és a költség felmerülésének időszakában értékesítésre kerülő éves szolgáltatásmennyiség hányadosaként történik

3. Az adott időszakban értékesítésre kerülő szolgáltatásmennyiséget a szolgáltató átlátható, objektív információkkal alátámasztott számításokkal köteles hitelesíteni. Abban az esetben, ha az értékesítendő szolgáltatásmennyiség értéke objektív információkra épülő számítások alapján nem határozható meg, a szolgáltató becslést alkalmazhat. Ez utóbbi esetben a szolgáltató köteles a becslés alapjául szolgáló paramétereket és feltételezéseit áttekinthető módon rögzíteni olyan formában, hogy azok az arra jogosult harmadik fél számára értelmezhetőek legyenek.

9. Az összekapcsolási szolgáltatásokhoz tartozó hálózati elemek és tevékenységek

9.1. Hálózati elemek és tevékenységek meghatározása

1. A szolgáltatóknak kell meghatározniuk a hálózati elemeket / üzleti tevékenységeket, és eldönteni a hálózati elemek / üzleti tevékenységek nagykereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozó leképezését. Ezt a lehető legrészletesebben kell kidolgozni, hogy a már meglévő és a jövőbeni hálózati szolgáltatási ajánlatokat illetően átlátható legyen a költségek hozzárendelése.

2. Csak azon hálózati elemek és üzleti tevékenységek kerülhetnek be az összekapcsolási szolgáltatások LRIC modelljébe, amelyeket a szolgáltató ténylegesen biztosít és amelyek a 4. fejezetben említett összekapcsolási szolgáltatásokhoz kapcsolódnak.

3. A távközlési szolgáltatónak saját működési és szervezeti sajátosságainak megfelelően kell összeállítania a hálózati elemek és üzleti tevékenységek körét.

4. A távbeszélő szolgáltatók hálózati elemeit az összekapcsolási forgalmi szolgáltatások költségei szempontjából az alábbi szerkezetet követő költségmodellben lehet megadni:

a) kihelyezett fokozat (Remote Concentrator Unit, RCU),

b) helyi központ (Local Switch, LS),

c) primer központ (Primary Switch, PS),

d) szekunder központ (Secondary Switch, SS),

e) nemzetközi központ (International Switch, IS),

f) RCU-LS átvitel,

g) LS-PS átvitel, h) PS-SS átvitel,

i) SS-IS átvitel,

j) SS-SS átvitel,

k) összekapcsolási pont,

l) hálózat menedzsment rendszerek,

m) egyéb hálózati elemek,

n) hálózati szolgáltatás forgalommérő/számlázó rendszere.

5. A bérelt vonali szolgáltatók hálózati elemeit a bérelt vonali összekapcsolási szolgáltatások költségei szempontjából az alábbi szerkezetet követő költségmodellben lehet megadni:

a) összekapcsolási pont,

b) kapcsolóeszközök (központok, routerek, cross-connectorok, add-drop multiplexerek) és/vagy erősítőállomások közötti átvitel (kábeles, mikrohullámú, műholdas) a közbenső erősítőkkel és jelismétlőkkel,

c) a végberendezéshez csatlakozó átviteli szakasz,

d) átadási rendezők az összekapcsolási ponto(ko)n és a végponto(ko)n,

e) félállandó összeköttetés esetén az összeköttetésben résztvevő kapcsolóközpontok,

f) bérelt vonali menedzsment elemei,

g) bérelt vonali szolgáltatás számlázó rendszere.

6. A mobil rádiótelefon szolgáltatók hálózati elemeit az alábbi szerkezetet követő költségmodellben lehet megadni:

a) BTS (Base Transceiver Station = Bázis adóvevő állomás) - infrastruktúra,

b) BTS - TRX (BTS Transceiver = BTS Adóvevő),

c) BSC (Base Station Controller = Bázisállomás vezérlő),

d) MSC (Mobile Switching Centre = Mobil kapcsolóközpont),

e) HLR (Home Location Register = Honos helyregiszter),

f) összekapcsolási pont,

g) BTS-BSC átvitel,

h) BSC-MSC átvitel,

i) MSC-MSC átvitel,

j) SMS központ (SMSC),

k) hálózat menedzsment rendszerek,

l) hálózati szolgáltatások forgalommérő/számlázó rendszere,

m) egyéb hálózati elemek.

7. A költségszámítási modellben a tevékenységeket arra való tekintettel kell meghatározni, hogy az egyes szolgáltatások esetében a homogén költségkategóriák a végzett tevékenységekkel arányosan kerüljenek elszámolásra' az egyes szolgáltatásokra.

9.2. Hálózati topológia és a berendezések optimalizálása

1. A LRIC modell építésekor a földrajzi scorched node topológia (Geographic Scorched Node Topology, GSNT) módszert kell alkalmazni, melynek során a meglévő hálózat földrajzi topológiája (azaz a csomópontok földrajzi elhelyezkedése) nem változhat. Ez azt jelenti, hogy a központi és az átviteli csomópontok jelenlegi földrajzi helyükön maradnak. Továbbá, a földrajzi scorched node topológia szerint a mobil rádiótelefon szolgáltatók esetében a meglévő bázis adó-vevő állomások (BTS) helye nem változhat.

2. A LRIC modelleket a berendezés-optimalizálás elve alapján kell megépíteni. A berendezés-optimalizálás során a földrajzi scorched node topológia feltételezését kell szem előtt tartani, amelynek alapjául a meglévő hálózati architektúra részletes elemzése, a berendezési-típusok részletes listája és azok csomópontonkénti kapacitása szolgál.

3. A berendezések optimalizálása révén a meglévő technológia és infrastruktúra elemei a modellezés szintjén mindenhol lecserélésre kerülnek, ahol azok használata nem bizonyul hatékonynak. Figyelembe véve a meglévő csomópontok számát és elhelyezkedését, valamint a rendelkezésre álló technológiát, a berendezés-optimalizálási módosítások a különféle központi és átviteli berendezésekre, valamint a csomópontok jellegére korlátozódnak. A berendezés-optimalizálás hatását minden hálózati területen végig kell modellezni különösen úgy, hogy ha. egy csomóponton az optimalizálás alacsonyabb költséget eredményez, minden ezt követő, a működési ráfordításokat vagy a beruházást érintő költségmegtakarítást is végre kell hajtani azokon a csomópontokon, ahol ez lehetséges. Ezért, ha az egyik terület optimalizálása hat a másik területre, a berendezés-optimalizálás hatását az egyik homogén költségkategóriából át kell vezetni a másik homogén költségkategóriába és az egyik költségfüggvényből a másik költségfüggvénybe.

4. A berendezés-optimalizálás nem eredményezhet összességében magasabb költségeket a teljes költségtömegre vonatkozóan.

5. Valamennyi szolgáltató a LRIC modell megépítésekor és adatfeltöltésekor köteles a berendezés optimalizálási feltétel modellbe építésének megtörténtét bizonyítani. A LRIC modellnek vagy (i) ellenőrizhető és igazolható explicit jellegű berendezés-optimalizálási / költség-minimalizálási algoritmusokat, vagy (ii) csomópontonként az optimalizálást megmagyarázó berendezés-leírást kell tartalmaznia.

9.3. Hatékonyság

1. A LRIC modell egy hatékony szolgáltatót feltételezve kell hogy felépüljön.

2. Valamennyi szolgáltató feladata a hatékonyság modellbe építésének bizonyítása.

3. A szolgáltató az alábbi módszerek közül választhat hálózata hatékony működésének bizonyításához:

a) alulról felfelé építkező (B-U) műszaki modellek,

b) működési statisztikák alkalmazása a LRIC modellben,

c) összehasonlító vizsgálat.

4. Amennyiben a szolgáltató összehasonlító vizsgálattal bizonyítja hatékonyságát, a felhasznált adatkészletet a releváns különbségekhez (pl. a hasonlítás alapjául vett szolgáltató hálózatának méretéhez) kell igazítani.

5. A LRIC modellnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy az optimális és a meglévő kapacitáskihasználtság és a köztük lévő arány nyomon követhető legyen.

10. Az összekapcsolási hálózati elemek és tevékenységek költségének felosztása a szolgáltatásokra

1. Egy szolgáltatás költségét az alábbi négy lépéssel szükséges meghatározni:

a) szolgáltatás átlagos útvonalának meghatározása,

b) éves súlyozott forgalom kiszámítása (éves forgalom x átlagos útvonal),

c) hálózati elemek egységköltségének kiszámítása az összetevők teljes költsége és az éves súlyozott forgalom felhasználásával,

d) szolgáltatás költségének meghatározása az igénybevett hálózati elemek költségének összegzésével.

2. A hálózati elemek és tevékenységek különbözeti költségei az adott szolgáltató termékeire / szolgáltatásaira a hívásút során felhasznált hálózati elemek (útvonal tényezők) segítségével kerülnek felosztásra. Ennek legegyszerűbb módja az útvonal mátrix használata.

3. Az útvonal mátrix a hálózati szolgáltatásokat (és az ezen szolgáltatásokhoz tartozó forgalmat) képezi le oly módon, ahogy az egyes szolgáltatások a különböző hálózati elemeket igénybe veszik. A modell dokumentációjának tartalmaznia kell az útvonal mátrix meghatározására vonatkozó módszertan leírását, illetve - amennyiben az útvonal mátrix statisztikai eljárásokkal kerül meghatározásra - a felhasznált módszer érvényességét tesztelő próbák eredményét. A LRIC modell alapkoncepciójából következően, az előremutatóság követelményének megfelelve, a számítások során a jövőbeli forgalmat és a szolgáltatásokhoz a jövőben használt hálózati elemeket kell alapul venni. Például:

4. A távközlési szolgáltatóknak minden egyes, a 4. pontban felsorolt szolgáltatás esetében meg kell határozni a szolgáltatás működtetéséhez szükséges hálózati elemek mennyiségét, illetve a szolgáltatás becsült jövőbeni forgalmát. Azon összetevők esetében, amelyek nem szükségesek a szolgáltatás nyújtásához, a mátrix megfelelő cellájába 0 kerül.

5. A szolgáltatások átlagos útvonalának meghatározásához a következő négy lépés elvégzése szükséges:

a) Első lépésként a lehetséges hívásutak meghatározása szolgáltatásonként.

b) Második lépésként a termékek, hálózati elemek és tevékenységek, illetve az egyes útvonalak igénybevételéhez tartozó %-os valószínűség meghatározása.

c) Harmadik lépésként az egyes útvonalakhoz szükséges hálózati elemek azonosítása minden szolgáltatás esetében.

d) Negyedik lépésként a hálózati elemek súlyozott átlagos használatának kiszámítása, az átlagos hívásút meghatározása.

6. A fenti műveletek elvégzése után a szolgáltatásonkénti forgalmi adatokat összekapcsoljuk az adott összetevők igénybevételével, így megkapjuk egy összetevő teljes igénybevételi arányát. Ha ezt követően az egyes elemek különbözeti költségét elosztjuk az összetevő teljes igénybevételi arányával, akkor minden egyes összetevőre megkapjuk a perc-alapú különbözeti költséget. A módszert a következő ábra szemlélteti:

7. Az utolsó lépés a szolgáltatások különbözeti költségének meghatározása, amely az igénybe vett hálózati elemek költségének egyszerű összegéből adódik. Ezt mutatja be az alábbi táblázat:

11. Speciális szabályok

11.1. Távbeszélő és mobil rádiótelefon szolgáltatókra vonatkozó speciális szabályok

1. A teljesen leírt eszközöket nem kell átértékelni a Folyóáras Költségelszámolás szerint, mivel ezek értéke már megtérült a múltbeli értékcsökkenés során. Minden javasolt alternatív megközelítést dokumentálni és indokolni kell.

2. Minden, különösen a modern technológiák alkalmazása következtében feleslegessé váló központi épületben található és üzemi kapcsoló berendezéseket tartalmazó belteret 0 nettó realizálható értéken kell értékelni, kivéve, ha igazolható, hogy gazdaságilag ésszerű az ilyen üres területet fenntartani.

11.2. Csak mobil rádiótelefon szolgáltatókra vonatkozó speciális kérdések

1. A kizárólag lefedettség biztosítására tervezett hálózat olyan hálózatként került meghatározásra, amelyen belül egy adott előfizető az ország területén bárhol képes hálózati jelet fogadni, hívást indítani vagy végződtetni. Az ilyen jellegű, hálózatokkal kapcsolatos költségek fix jellegű közös költségek a forgalom szempontjából.

2. Amennyiben egy mobil rádiótelefon szolgáltató T-D megközelítésű modellje hatékonysága vizsgálatára B-U megközelítésű műszaki modellt épít, B-U modellje meg kell, hogy feleljen az alábbiaknak:

a) valamennyi bázisállomásnak (BS) körsugárzó antennákkal felszerelt telepnek kell lennie (tehát szektorálás nélküli hálózat modellezendő),

b) valamennyi műszaki tervezési paraméter esetében egyértelmű meghatározás és magyarázat szükséges (pl. antenna-árboc/torony magassága, lefedettség minősége, nagy útvonalveszteséggel járó ökonometriai regressziók stb.),

c) az alapul szolgáló B-U mérnöki modellt a LRIC modell részeként kell beadni.

3. A mobil rádiótelefon szolgáltatóknak világosan ki kell fejteniük, és dokumentálniuk kell, hogy hálózatukban miként veszik figyelembe a mobilitást. A szolgáltatóknak egyértelműen dokumentálniuk kell, ha az előre meghatározott szolgáltatási szinten felül például a BTS-ek időrőlidőre változó összetételben, bizonyos %-ban túllépik ezt a szolgáltatási szintet.

4. A mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltató az e rendeletben meghatározott költségszámítási módszer alapján kiszámított, általa nyújtott végződtetés forgalmi szolgáltatások díjai tekintetében a Hírközlési Döntőbizottság jóváhagyásával legfeljebb 2005. december 31-ig eltérhet a kialakított díj érvényesítésétől, amennyiben a költségalapon kiszámított végződtetés forgalmi szolgáltatások díjának mértéke alacsonyabb, mint az 5. pont a)-c) pontjaiban meghatározott díjak mértéke.

5. A mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltató a költségalapon kiszámított díjak helyett a 4. pontban foglaltak alapján az alábbi díjakat alkalmazhatja:

a) 2003. december 31-ig a 2003. január 1-je és 2003, március 31. közötti időszakban alkalmazott végződtetés forgalmi szolgáltatási díjak a tényleges végződtetési forgalom alapján meghatározott súlyozott átlaga, csökkentve a tárgyévre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés és 15% különbségének mértékével,

b) 2004. december 31-ig, az a) pontban meghatározott díj, csökkentve a tárgyévre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés és 15% különbségének mértékével,

c) 2005. december 31-ig a b) pontban meghatározott díj, csökkentve tárgyévre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés és 15% különbségének mértékével.

6. Az 5. pontban meghatározott csökkentett díjak kiszámítása a végződtetés forgalmi díjak forgalmi időszakok súlyaival számított átlaga alapján történhet.

7. Amennyiben a tárgyévet megelőző évre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés magasabb az ugyanezen évre vonatkozó tényleges fogyasztói árszintemelkedésnél és az e kettő közti különbség magasabb, mint 2%, akkor a 2% fölötti különbséget a mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltatónak a következő évben negatív korrekciós tényezőként kell figyelembe vennie úgy, hogy a következő évre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés mértékéből - az előző év eltérésének iránya alapján - levonja. Amennyiben a tárgyévet megelőző évre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés alacsonyabb az ugyanezen évre vonatkozó tényleges fogyasztói árszintemelkedésnél és az e kettő közti különbség magasabb mint 2%, akkor a 2% fölötti különbséget a mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltató a következő évben pozitív korrekciós tényezőként veheti figyelembe úgy, hogy a következő évre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés mértékéhez - az előző év eltérésének iránya alapján - hozzáadja.

8. A hálózati externália (olyan díjelem, amely a pozitív környezeti hatások miatt jelenik meg, a mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó szolgáltató végződtetés forgalmi szolgáltatási díjában) pontos értéke 2005. január 1-jéig a Hírközlési Felügyelet által kialakított költségmodell alapján kerül meghatározásra. Az így kiszámított hálózati externália értékek 2006. január 1-jétől a LRIC alapon kiszámított végződtetési díjakhoz hozzáadódnak. 2006. január 1-jéig a hálózati externáliák hatásainak ellentételezésére az 5. pontban meghatározott módszer alapján kialakult díjak adnak fedezetet.

12. A kapcsolódó szolgáltatások felajánlandó műszaki minimumai és díjazási alapelvei

1. A 4.1. pontban meghatározott alapszolgáltatásokhoz a 4.2. pont szerinti - ezen pontban részletezett - szolgáltatások kapcsolódnak, amelyeknek a 4.2. pontban felsorolt terméklistának való megfelelését a további alcímek után szögletes zárójelben levő hivatkozás mutatja.

2. A kapcsolódó szolgáltatások költségeit minden esetben meg kell állapítani az e rendeletben meghatározott minimális szolgáltatási szintre. Az igénybe vett alapszolgáltatások függvényében a jogosult szolgáltató igényelhet a kapcsolódó szolgáltatás minimális szintjétől eltérő mennyiségű szolgáltatást, a kötelezett szolgáltató által az e pont szerint megállapított költségalapú áron.

3. Amennyiben a kötelezett szolgáltató - a jogosult szolgáltatónak erre irányuló kifejezett kérése ellenére - az e rendeletben meghatározott minimális szolgáltatási szintnél magasabbat nyújt, a kötelezett szolgáltató csak a minimális szolgáltatási szint kialakításának költségét számíthatja fel a jogosult szolgáltatónak, kivéve azt az esetet, amikor a minimális szolgáltatási szint túllépése műszaki indokok következménye.

12.1. A közvetett hozzáférés, illetve közvetett hozzáférés és tranzit szolgáltatásokhoz kapcsolódó szolgáltatóválasztás beállítási szolgáltatások [4. p. 2. ad)]

A szolgáltatás(ok) igénybevétele a közvetett hozzáférés forgalmi szolgáltatás, mint összekapcsolási alapszolgáltatás alapfeltétele. Biztosításukat egyrészt a Hkt., másrészt a 250/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet (továbbiakban: Szvkr.) írja elő. A tárgyi szolgáltatások pontosan meghatározhatók, ez a meghatározás megegyezik a minimumkövetelménnyel.

12.1.1. Előválasztott szolgáltató beállítás

A kötelezett szolgáltató - az előfizető nyilatkozatának megfelelően - a jogosult szolgáltató igénye alapján

a) az előfizető számára a kötelezett szolgáltató helyi távbeszélő központjában belföldi távolsági hívás szolgáltatás, és/vagy nemzetközi hívás szolgáltatás igénybevételéhez előválasztott szolgáltatóként beállítja a jogosult szolgáltatót, s a továbbiakban a belföldi előtét (BE) vagy nemzetközi előtét (NE) tárcsázásával kezdeményezett belföldi távolsági hívások és/vagy nemzetközi hívások tekintetében a jogosult szolgáltató lesz az alapértelmezett szolgáltató az előfizető számára;

b) kötelezett szolgáltató az adminisztrációs rendszereiben elvégzi a szolgáltatás mindenkori állapotának rögzítését, kiemeli számlázási rendszeréből az adott előfizető távolsági hívásrekordjait és gondoskodik ezen adatok átadásának előkészítéséről a jogosult szolgáltató részére.

12.1.2. Szolgáltató-választó előtét beállítás

Ebben az esetben a kötelezett szolgáltató saját hálózatában elvégzi a jogosult szolgáltatót távhívásaikhoz igénybevevő előfizetői számára a HíF által a jogosult számára kiadott szolgáltató-választó előtét használatához szükséges forgalomirányítási beállításokat.

12.1.3. Díjstruktúra

A beállításokért egyszeri díj számítható fel, az előválasztott szolgáltatás beállítás esetében Ft/előfizető, a szolgáltató-választó előtét beállítás esetében Ft/központ formában.

72.2. Helymegosztási szolgáltatások

Ezek mind az előfizetői hurok átengedésének, mind az összekapcsolási szolgáltatásoknak nélkülözhetetlen feltételei. A helymegosztásról a Hkt., a HSz., valamint az EHSz. rendelkeznek. A helymegosztási szolgáltatások - fizikai betelepülés esetén - gyakorlatilag azonosak előfizetői hurok átengedése és összekapcsolás esetén, míg az előfizetői hurok átengedésénél lehetséges a külső betelepülés, összekapcsolás esetén pedig lehetséges az ún. közbülső ("in-span") betelepülés is. Amennyiben az összekapcsolási pont a jogosult szolgáltató telephelyén kerül kijelölésre, a kötelezett szolgáltató nem nyújt helymegosztási szolgáltatást.

12.2.1. Helymegosztás az előfizetői hurok átengedése során [4. p. 2. bb)]

A) Fizikai betelepülés esetén

A kötelezett szolgáltató a jogosult szolgáltatók berendezéseinek, az átadó rendezőnek elhelyezésére, illetve a fő kábelrendező (a továbbiakban: MDF) való csatlakoztatásra - előzetes felmérés alapján - ingatlanán belül emberi tartózkodásra alkalmas, megfelelő alapterületű elkülönített helyiséget bocsát rendelkezésre, ahol az egyes jogosult szolgáltatók berendezéseit a többi jogosultétól felfestett jelzés választja el. A kötelezett szolgáltató a berendezések és az esetenként ott dolgozó személyek számára az alapvető működési, illetve munkakörülményeket biztosítja.

Minimumkövetelmények:

A berendezések elhelyezésére szolgáló helyiség elválasztása a kötelezett egyéb területétől zárható ajtóval ellátott fémrács vagy fémháló révén.

Egy jogosult részére kijelölt alapterület 4 m2. A megközelítő folyosók után díj nem számítható fel.

Áramellátás:

Környezeti feltételek: az MSZ ETS 300 019-1-3 szerint, az alábbi eltérésekkel:

A jogosult szolgáltató berendezéseinek megengedett maximális disszipációja: 1200 W/szolgáltató.

Egyéb szolgáltatások:

- tűzvédelem, tűzjelző,

- csatlakozás a földelő rendszerhez,

- beléptető rendszer (kísérő, azonosító kártya, kulcs, stb.),

- világítás,

- épületüzemeltetési szolgáltatások.

B) Külső betelepülés esetén

A kötelezett szolgáltató az MDF épületének közvetlen közelében biztosít kültéri helyet egy, a jogosult szolgáltató által hozott kültéri kabinet elhelyezéséhez és biztosítja az átviteltechnikai csatlakozásokat és az áramellátást. A külső betelepülés biztosítása a vonatkozó hatósági előírások függvénye.

Minimumkövetelmények:

Kültéri hely: bruttó 4 m2-es alap az MDF épületének közvetlen közelében.

Alapozás elkészítése.

Áramellátás biztosítása a fizikai betelepülésnek megfelelő szinten.

Kábelkiépítés az MDF és az átadó rendező között, kábelkifejtés az átadó rendezőre.

Egyedi hurok átkötése az MDF-en és megjelölése az átadó rendezőn.

12.2.2. Helymegosztás és közös berendezéshasználat az összekapcsolás során [4. p. 2. ac)]

A) Fizikai betelepülés esetén

A kötelezett szolgáltató a jogosult szolgáltatók berendezéseinek elhelyezésére - előzetes felmérés alapján - a jelenléti pontnak helyet adó épületen belül megfelelő alapterületű elkülönített helyiséget bocsát rendelkezésre, ahol az egyes jogosult szolgáltatók berendezéseit felfestett jelzés választja el a többi jogosultétól. A kötelezett szolgáltató a berendezések és az esetenként ott dolgozó személyek számára az alapvető működési, illetve munkakörülményeket biztosítja, és megállapodás szerint lehetővé teszi tápáramellátó és klímaberendezéseinek a közös használatát.

Minimumkövetelmények:

A minimumkövetelmények megegyeznek a 12.2.1.

A) pont alatt felsoroltakkal.

B) Közbülső betelepülés

A kötelezett szolgáltató és a jogosult szolgáltató hálózata a kötelezett szolgáltató jelenléti pontjának telekhatárán, az átadási ponton csatlakozik. Ez általában kábelaknában, közterületen történik, kizárólag kábeles csatlakozónyaláb alkalmazása esetén.

C) Túlvégi összekapcsolás

Ebben az esetben az összekapcsolás a jogosult szolgáltató telephelyén lévő ponton történik. A helymegosztást a jogosult szolgáltató biztosítja, a kötelezett szolgáltató berendezéseinek üzemeltetési feltételeivel együtt, melyeket a felek közösen határoznak meg. A minimumkövetelmények azonosak a 12.2.1. pontban szereplő feltételekkel.

12.2.3. Helymegosztás összekapcsolási és előfizetői hurok átengedést szolgáltatás egyidejű igénybevétele esetén

Ha a jogosult szolgáltató azonos helyszínen egyidejűleg vesz igénybe a kötelezettől összekapcsolási és előfizetői hurok átengedési szolgáltatást, úgy az azokhoz igénybevett helymegosztást együttesen kell kezelni, amennyiben az MDF és a digitális rendező (DDF) közötti távolság ezt lehetővé teszi. Alapesetben az összekapcsolási helymegosztáshoz igényelt terület elegendő az előfizetői hurok átengedéséhez szükséges berendezések elhelyezésére is, ezért ilyen esetben az előfizetői hurok átengedési szerződés nem tartalmazhat a helymegosztás miatt felmerülő díjakat.

12.2.4. A helymegosztás speciális költsége

A helymegosztás költségei kiszámítása során a 12.5. pontban meghatározott költségeken kívül figyelembe vehető a mindkét fél által elfogadott független szakértő becslése szerinti havi bérleti díj, Ft/hó/4 m2 formában.

12.3. Csatlakozónyaláb szolgáltatások [4. p. 2. aa)]

1. Az összekapcsolási szolgáltatások nyújtásának feltétele, hogy az összekapcsolási pontot megfelelő átviteli eszközökkel a felek összekössék kapcsolóközpontjukkal. Az ehhez nyújtott szolgáltatás a HSz. értelmében csatlakozónyaláb (interconnection link) szolgáltatás.

2. Ha az összekapcsolási pont a referencia-ajánlat készítésére kötelezett szolgáltató ingatlanának területén, vagy annak a határa mellett helyezkedik el, ez a közelvégi csatlakozónyaláb, míg ha az összekapcsolási pont a kötelezett ingatlanától távol (pl. a jogosult ingatlanán) található, az a túlvégi csatlakozónyaláb.

3. A közelvégi csatlakozónyaláb szolgáltatást a kötelezett a legtöbb esetben helymegosztással együtt nyújtja. Kivételt képez az az eset, amikor a kötelezett szolgáltató vállalja, hogy a jogosult SDH rendszerű gerinchálózatából saját leágazó multiplexerén (add-drop multiplexer) leágaztatja az összekapcsolást szolgáló nyalábot.

4. A csatlakozónyaláb szolgáltatás olyan átviteli kapacitás nyújtását jelenti, amely biztosítja az összekapcsolási ponton áthaladó forgalom lebonyolítását a kötelezett kapcsolóközpontja és az összekapcsolási pont között. Közei-végi csatlakozónyaláb esetén a szolgáltatás nyújtása a jeleknek megfelelő kábelen történő átvitele útján, túlvégi csatlakozónyaláb esetén a jogosultnál elhelyezett átviteltechnikai végberendezés felhasználásával történik.

5. A közelvégi csatlakozónyaláb egy vagy két átviteli szakaszból állhat:

a) a jogosult szolgáltató (egyes esetekben a kötelezett szolgáltató) átviteltechnikai berendezése és a kötelezett kapcsolóberendezésének átadó rendezője közötti szakasz;

b) ha a jogosult összekapcsoló nyalábja (fényvezető kábele, koaxiális kábele, érnégyesei vagy mikrohullámú linkje) nem a kötelezett ingatlanán lévő átviteltechnikai berendezésen, hanem kültéri létesítményben végződik, úgy a jogosult kábelvégződése és az átviteltechnikai berendezés közötti szakasz.

6. Minimumkövetelmény

A csatlakozónyaláb minimális kapacitása egy El (2 Mbit/s sebességű) strukturált, PCM kódolású digitális link. Ennél nagyobb kapacitás - igény esetén - csak ennek többszöröse lehet.

7. Díjstruktúra

A csatlakozónyaláb-szolgáltatás díja a létesítés és az üzemeltetés költségeiből állhat. A díjnak lehet a csatlakozónyaláb hosszától függő (Ft/m formájú) és attól független komponense.

12.4. Vizsgálatok

1. A vizsgálati szolgáltatások az előfizetői hurok átengedési és az összekapcsolási szolgáltatások elválaszthatatlan részei.

2. A vizsgálati szolgáltatások típusai:

a) megvalósíthatósági vizsgálatok, melyek megelőzik a szerződéskötést,

b) alkalmassági vizsgálatok,

c) átadás-átvételi vizsgálatok, melyek a megkötött szerződés alapján létesített hurokátengedés vagy összekapcsolás kereskedelmi forgalom alá helyezése előtt hajtandók végre.

Minimumkövetelmények

12.4.1. Megvalósíthatósági vizsgálatok

A) Előfizetői hurok egyedi alkalmassága [4. p. 2. ba)]

Előzetes vizsgálat: annak vizsgálata szükséges csupán, hogy az átadandó hurok végig fémes-e (nincs-e benne átviteltechnikai multiplexer stb.)

Részletes vizsgálat: arra kell kiterjednie, hogy az adott hurok milyen átviteli tulajdonságokkal rendelkezik abból a szempontból, hogy ha azon az új szolgáltató az analóg távbeszélő szolgáltatáshoz szükségesnél nagyobb sávszélességű szolgáltatást (pl. ISDN, xDSL) kíván nyújtani, az megvalósítható-e.

B) Összekapcsolás-megvalósíthatósági vizsgálat [4.p.2.ae)]

Az összekapcsolás megvalósíthatósági vizsgálata tartalmazza az igényelt összekapcsolási szolgáltatáshoz szükséges összekapcsolási pontok kialakíthatóságát, az igényelt forgalom, forgalomirányítási rend, minőségi jellemzők stb. biztosítási lehetőségeit. Az alapszolgáltatáshoz szükséges csatlakozónyaláb esetében a vizsgálat a technológiai megoldásokra, kábeles megoldás esetében a csatlakozó kábel hosszúságára, az alépítményben rendelkezésre álló csőkeresztmetszetre, a kábelcsatlakozás technológiai megoldására stb. kell, hogy kitérjen.

12.4.2 Berendezések alkalmassági vizsgálatai [4. p. 2. bd)]

Előfizetői hurok részleges átengedése esetén a jogosult szolgáltató által a kötelezett szolgáltató telephelyén elhelyezett, a korábbiakban le nem tesztelt és a referencia ajánlatban meghatározott berendezésválasztékban nem szereplő adatmultiplexer alkalmasságát, illetve a vonatkozó szabványoknak való megfelelőségét a kötelezett teszteli.

12.4.3 Átadás-átvételi vizsgálatok

A) Pilot teszt [4. p. 2. ab)]

A pilot teszt arra szolgál, hogy célműszerrel és/vagy nem üzemelő, csupán vizsgálati célú kapcsolóközponttal (pilot központ) ideiglenesen összekötve a jogosult kijelölt összekapcsolási pontját, megállapítsuk, hogy a nemzeti hálózatban bevezetett jelzésrendszert használva, a vállalt hálózati szolgáltatások és az együttműködés zavartalanul megvalósítható-e.

A pilot teszt elvégzése abban az esetben nem indokolt, ha a jogosult hálózata a kötelezettnél rendszeresített kapcsoló-berendezésekkel megegyező típusú hardvert és szoftvert tartalmaz, különös tekintettel a jogosult összekapcsolási központjára.

Abban az esetben, ha a jogosult szolgáltató az adott vizsgálatot előzetesen elvégezte vagy elvégeztette és erről gyártói vagy kijelölt/akkreditált laboratóriumi minőségigazolással rendelkezik, elegendő a tanúsítványok - szükség esetén a vizsgálati jegyzőkönyvek - bemutatása a kötelezett szolgáltató számára.

B) Kapcsolástechnikai, jelzéstechnikái és átviteltechnikai teszt [4. p. (2) ab)]

A kapcsolástechnikai teszt célja az, hogy a két hálózat valóságos, de kereskedelmi forgalmat még nem bonyolító összekapcsolásával, műszeres vizsgálatok és/vagy próbahívások útján ellenőrizzék a felek, hogy az összekapcsolási szerződésben vállalt kötelezettségeket a felek teljesítik-e. A vizsgálatok az átviteltechnikai paraméterek teljesítésére, a jelzésrendszeri és üzemviteli együttműködésre, a szám- és azonosító használatra, valamint a szerződésben vállalt forgalmi, támogató és kiegészítő szolgáltatások teljesítésére terjednek ki.

C) Próbaüzem hurokátadásnál az optimális kialakításhoz [4. p. (2) be)]

Az előfizetői hurok átengedése esetén felmerül annak a szükségessége, hogy próbaüzemben ellenőrizzék

- a leválasztó szűrők legjobb elhelyezését és helyes működését,

- az átengedett hurkon alkalmazott xDSL átvitel használhatóságát, illetve kihatását az ugyanabban a kábelben működő többi hurok üzemeltetésére.

12.5. Kapcsolódó szolgáltatások költségszámításának különös szabályai

1. A díjképzés során kizárólag a kötelezett szolgáltatónál a jogosult szolgáltató által igénybe veendő szolgáltatás érdekében felmerülő költségeket lehet elszámolni. A díjakat meg kell feleltetni a költségfelmerülés időbeliségének (pl. egyszer felmerülő költségek egyszeri díjjal, folyamatosan felmerülő költségek havi díjjal fedezhetők).

2. Ha a kötelezett szolgáltató nem kizárólagos, csak előnyös helyzetben van az adott szolgáltatás nyújtása vonatkozásában, a jogosult szolgáltató részére választási lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a kapcsolódó szolgáltatáshoz szükséges eszközöket és munkát maga teremti-e elő, ezt egy harmadik személyre bízza, vagy a kötelezett szolgáltatót kéri fel rá.

3. A költségek elszámolása során az adott kapcsolódó szolgáltatás nyújtásához szükséges, ténylegesen felmerülő közvetlen költségekből kell kiindulni. Ezek anyag és anyagjellegű, bér- és bérjellegű, valamint tárgyi eszközhöz kapcsolódó (amortizáció és tőkeköltség) költségek lehetnek.

4. Amennyiben egy kapcsolódó szolgáltatáshoz szükséges eszköz a kötelezett szolgáltató számviteli politikája szerint befektetett tárgyi eszköznek minősül, úgy az adott eszköz létrehozása beruházás. Beruházás esetén az eszköz teljes értéke nem, csak a rá vonatkozó amortizáció és tőkeköltség vehető figyelembe költségként. A tárgyi eszköz a kötelezett szolgáltató mérlegébe (tulajdonába) kerül, azt a jogosult szolgáltató a referencia-ajánlatban, illetve a hálózati szerződésben foglaltak szerint használhatja.

5. A fenti lépésekben kialakított közvetlen költségekhez hozzá kell adni az adott alapszolgáltatásra LRIC-módszertan szerint kiszámított százalékos felárat, a kapcsolódó szolgáltatás miatt pótlólagosan felmerülő általános költségek fedezése céljából.