2003. évi LXVIII. törvény

a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló, az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete által 1988. március 10-én, Rómában elfogadott Egyezmény, és a kontinentális talapzaton rögzített mesterséges szigetek biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről[1]

1. § Az Országgyűlés a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló, az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete által 1988. március 10-én, Rómában elfogadott Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény), és a kontinentális talapzaton rögzített mesterséges szigetek biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló Jegyzőkönyvet (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) e törvénnyel kihirdeti.

(Magyarország megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet főtitkáránál 1989. november 9-én megtörtént; a Magyar Köztársaság tekintetében az Egyezmény és a Jegyzőkönyv - az Egyezmény 18. cikkének 1. bekezdésével, illetve a Jegyzőkönyv 6. cikkének 1. bekezdésével összhangban -1992. március 1-jén lépett hatályba.)

2. § Az Egyezmény és a Jegyzőkönyv angol nyelven készült szövege és hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

"Convention for the suppression of unlawful acts against the safety of maritime navigation

The States Parties to this Convention, having in mind the purposes and principles of the Charter of the United Nations concerning the maintenance of international peace and security and the promotion of friendly relations and co-operation among States, recognizing in particular that everyone has the right to life, liberty and security of person, as set out in the Universal Declaration of Human Rights and the International Covenant on Civil and Political Rights, deeply concerned about the world-wide escalation of acts of terrorism in all its forms, which endanger or take innocent human lives, jeopardize fundamental freedoms and seriously impair the dignity of human beings, considering that unlawful acts against the safety of maritime navigation jeopardize the safety of persons and property, seriously affect the operation of maritime services, and undermine the confidence of the peoples of the world in the safety of maritime navigation, considering that the occurrence of such acts is a matter of grave concern to the international community as a whole, being convinced of the urgent need to develop international co-operation between States in devising and adopting effective and practical measures for the prevention of all unlawful acts against the safety of maritime navigation, and the prosecution and punishment of their perpetrators, recalling resolution 40/61 of the General Assembly of the United Nations of 9 December 1985 which, inter alia, "urges all States unilaterally and in co-operation with other States, as well as relevant United Nations organs, to contribute to the progressive elimination of causes underlying international terrorism and to pay special attention to all situations, including colonialism, racism and situations involving mass and flagrant violations of human rights and fundamental freedoms and those involving alien occupation, that may give rise to international terrorism and may endanger international peace and security", recalling further that resolution 40/61 "unequivocally condemns, as criminal, all acts, methods and practices of terrorism wherever and by whomever committed, including those which jeopardize friendly relations among States and their security", recalling also that by resolution 40/61, the International Maritime Organisation was invited to "study the problem of terrorism aboard or against ships with a view to making recommendations on appropriate measures", having in mind resolution A.584(14) of 20 November 1985, of the Assembly of the International Maritime Organisation, which called for development of measures to prevent unlawful acts which threaten the safety of ships and the security of their passengers and crews, noting that acts of the crew which are subject to normal shipboard discipline are outside the purview of this Convention, affirming the desirability of monitoring rules and standards relating to the prevention and control of unlawful acts against ships and persons on board ships, with a view to updating them as necessary, and, to this effect, taking note with satisfaction of the Measures to Prevent Unlawful Acts against Passengers and Crews on Board Ships, recommended by the Maritime Safety Committee of the International Maritime Organisation,

affirming further that matters not regulated by this Convention continue to be governed by the rules and principles of general international law,

recognizing the need for all States, in combating unlawful acts against the safety of maritime navigation, strictly to comply with rules and principles of general international law, have agreed as follows:

Article 1

For the purposes of this Convention, ship means a vessel of any type whatsoever not permanently attached to the sea-bed, including dynamically supported craft, submersibles, or any other floating craft.

Article 2

1. This Convention does not apply to:

a) a warship; or

b) a ship owned or operated by a State when being used as a naval auxiliary or for customs or police purposes; or

c) a ship which has been withdrawn from navigation or laid up.

2. Nothing in this Convention affects the immunities of warships and other government ships operated for non-commercial purposes.

Article 3

1. Any person commits an offence if that person unlawfully and intentionally:

a) seizes or exercises control over a ship by force or threat thereof or any other form of intimidation; or

b) performs an act of violence against a person on board a ship if that act is likely to endanger the safe navigation of that ship; or

c) destroys a ship or causes damage to a ship or to its cargo which is likely to endanger the safe navigation of that ship; or

d) places or causes to be placed on a ship, by any means whatsoever, a device or substance which is likely to destroy that ship, or cause damage to that ship or its cargo which endangers or is likely to endanger the safe navigation of that ship; or

e) destroys or seriously damages maritime navigational facilities or seriously interferes with their operation, if any such act is likely to endanger the safe navigation of a ship; or

f) communicates information which he knows to be false, thereby endangering the safe navigation of a ship; or

g) injures or kills any person, in connection with the commission or the attempted commission of any of the offences set forth in subparagraphs a) to f).

2. Any person also commits an offence if that person: a) attempts to commit any of the offences set forth in paragraph I; or

b) abets the commission of any of the offences set forth in paragraph I perpetrated by any person or is otherwise an accomplice of a person who commits such an offence; or

c) threatens, with or without a condition, as is provided for under national law, aimed at compelling a physical or juridical person to do or refrain from doing any act, to commit any of the offences set forth in paragraph 1, subparagraphs b), c) and e), if that threat is likely to endanger the safe navigation of the ship in question.

Article 4

1. This Convention applies if the ship is navigating or is scheduled to navigate into, through or from waters beyond the outer limit of the territorial sea of a single State, or the lateral limits of its territorial sea with adjacent States.

2. In cases where the Convention does not apply pursuant to paragraph I, it nevertheless applies when the offender or the alleged offender is found in the territory of a State Party other than the State referred to in paragraph 1.

Article 5

Each State Party shall make the offences set forth in article 3 punishable by appropriate penalties which take into account the grave nature of those offences.

Article 6

1. Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the offences set forth in article 3 when the offence is committed:

a) against or on board a ship flying the flag of the State at the time the offence is committed; or

b) in the territory of that State, including its territorial sea; or

c) by a national of that State.

2. A State Party may also establish its jurisdiction over any such offence when:

a) it is committed by a stateless person whose habitual residence is in that State; or

b) during its commission a national of that State is seized, threatened, injured or killed; or

c) it is committed in an attempt to compel that State to do or abstain from doing any act.

3. Any State Party which has established jurisdiction mentioned in paragraph 2 shall notify the Secretary-General of the International Maritime Organisation (hereinafter referred to as the Secretary-General). If such State Party subsequently rescinds that jurisdiction, it , shall notify the Secretary-General.

4. Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the offences set forth in article 3 in cases where the alleged offender is present in its territory and it does not extradite him to any of the States Parties which have established their jurisdiction in accordance with paragraphs 1 and 2 of this article.

5. This Convention does not exclude any criminal jurisdiction exercised in accordance with national law.

Article 7

1. Upon being satisfied that the circumstances so warrant, any State Party in the territory of which the offender or the alleged offender is present shall, in accordance with its law, take him into custody or take other measures to ensure his presence for such time as is necessary to enable any criminal or extradition proceedings to be instituted.

2. Such State shall immediately make a preliminary inquiry into the facts, in accordance with its own legislation.

3. Any person regarding whom the measures referred to in paragraph 1 are being taken shall be entitled to:

a) communicate without delay with the nearest appropriate representative of the State of which he is a national or which is otherwise entitled to establish such communication or, if he is a stateless person, the State in the territory of which he has his habitual residence;

b) be visited by a representative of that State.

4. The rights referred to in paragraph 3 shall be exercised in conformity with the laws and regulations of the State in the territory of which the offender or the alleged offender is present, subject to the proviso that the said laws and regulations must enable full effect to be given to the purposes for which the rights accorded under paragraph 3 are intended.

5. When a State Party, pursuant to this article, has taken a person into custody, it shall immediately notify the States which have established jurisdiction in accordance with article 6, paragraph I and, if it considers it advisable, any other interested States, of the fact that such person is in custody and of the circumstances which warrant his detention. The State which makes the preliminary inquiry contemplated in paragraph 2 of this article shall promptly

report its findings to the said States and shall indicate whether it intends to exercise jurisdiction.

Article 8

1. The master of a ship of a State Party (the flag State) may deliver to the authorities of any other State Party (the receiving State) any person who he has reasonable grounds to believe has committed one of the offences set forth in article 3.

2. The flag State shall ensure that the master of its ship is obliged, whenever practicable, and if possible before entering the territorial sea of the receiving State carrying on board any person whom the master intends to deliver in accordance with paragraph I, to give notification to the authorities of the receiving State of his intention to deliver such person and the reasons therefor.

3. The receiving State shall accept the delivery, except where it has grounds to consider that the Convention is not applicable to the acts giving rise to the delivery, and shall proceed in accordance with the provisions of article 7. Any refusal to accept a delivery shall be accompanied by a statement of the reasons for refusal.

4. The flag State shall ensure that the master of its ship is obliged to furnish the authorities of the receiving State with the evidence in the master's possession which pertains to the alleged offence.

5. A receiving State which has accepted the delivery of a person in accordance with paragraph 3 may, in turn,

request the flag State to accept delivery of that person. The flag State shall consider any such request, and if it accedes to the request it shall proceed in accordance with article 7. If the flag State declines a request, it shall furnish the receiving State with a statement of the reasons therefor.

Article 9

Nothing in this Convention shall affect in any way the rules of international law pertaining to the competence of States to exercise investigative or enforcement jurisdiction on board ships not flying their flag.

Article 10

1. The State Party in the territory of which the offender or the alleged offender is found shall, in cases to which article 6 applies, if it does not extradite him, be obliged, without exception whatsoever and whether or not the offence was committed in its territory, to submit the case without delay to its competent authorities for the purpose of prosecution, through proceedings in accordance with

the laws of that State. Those authorities shall take their decision in the same manner as in the case of any other offence of a grave nature under the law of that State.

2. Any person regarding whom proceedings are being carried out in connection with any of the offences set forth in article 3 shall be guaranteed fair treatment at all stages of the proceedings, including enjoyment of all the rights and guarantees provided for such proceedings by the law of the State in the territory of which he is present.

Article 11

1. The offences set forth in article 3 shall be deemed to be included as extraditable offences in any extradition treaty existing between any of the States Parties. States Parties undertake to include such offences as extraditable offences in every extradition treaty to be concluded between them.

2. If a State Party which makes extradition conditional on the existence of a treaty receives a request for extradition from another State Party with which it has no extradition treaty, the requested State Party may, at its option, consider this Convention as a legal basis for extradition in respect of the offences set forth in article 3. Extradition shall be subject to the other conditions provided by the law of the requested State Party.

3. States Parties which do not make extradition conditional on the existence of a treaty shall recognize the offences set forth in article 3 as extraditable offences between themselves, subject to the conditions provided by the law of the requested State.

4. If necessary, the offences set forth in article 3 shall be treated, for the purposes of extradition between States Parties, as if they had been committed not only in the place in which they occurred but also in a place within the jurisdiction of the State Party requesting extradition.

5. A State Party which receives more than one request for extradition from States which have established jurisdiction in accordance with article 7* and which decides not to prosecute shall, in selecting the State to which the offender or alleged offender is to be extradited, pay due regard to the interests and responsibilities of the State Party whose flag the ship was flying at the time of the commission of the offence.

6. In considering a request for the extradition of an alleged offender pursuant to this Convention, the requested State shall pay due regard to whether his rights as set forth in article 7, paragraph 3, can be effected in the requesting State.

7. With respect to the offences as defined in this Convention, the provisions of all extradition treaties and arrangements applicable between States Parties are modified as between States Parties to the extent that they are incompatible with this Convention.

Article 12

1. State Parties shall afford one another the greatest measure of assistance in connection with criminal proceedings brought in respect of the offences set forth in article 3, including assistance in obtaining evidence at their disposal necessary for the proceedings.

2. States Parties shall carry out their obligations under paragraph I in conformity with any treaties on mutual assistance that may exist between them. In the absence of such treaties, States Parties shall afford each other assistance in accordance with their national law.

Article 13

1. States Parties shall co-operate in the prevention of the offences set forth in article 3, particularly by:

a) taking all practicable measures to prevent preparations in their respective territories for the commission of those offences within or outside their territories;

b) exchanging information in accordance with their national law, and co-ordinating administrative and other measures taken as appropriate to prevent the commission of offences set forth in article 3.

2. When, due to the commission of an offence set forth in article 3, the passage of a ship has been delayed or interrupted, any State Party in whose territory the ship or passengers or crew are present shall be bound to exercise all possible efforts to avoid a ship, its passengers, crew or cargo being unduly detained or delayed.

Article 14

Any State Party having reason to believe that an offence set forth in article 3 will be committed shall, in accordance with its national law, furnish as promptly as possible any relevant information in its possession to those States which it believes would be the States having established jurisdiction in accordance with article 6.

Article 15

1. Each State Party shall, in accordance with its national law, provide to the Secretary-General, as promptly as

* Note by the Secretariat: This figure should in fact read 6.

possible, any relevant information in its possession concerning:

a) the circumstances of the offence;

b)the action taken pursuant to article 13, paragraph 2;

c) the measures taken in relation to the offender or the alleged offender and, in particular, the results of any extradition proceedings or other legal proceedings.

2. The State Party where the alleged offender is prosecuted shall, in accordance with its national law, communicate the final outcome of the proceedings to the Secretary-General.

3. The information transmitted in accordance with paragraphs I and 2 shall be communicated by the Secretary-General to all States Parties, to Members of the International Maritime Organisation (hereinafter referred to as the Organisation), to the other States concerned, and to the appropriate international intergovernmental Organisations.

Article 16

1. Any dispute between two or more States Parties concerning the interpretation or application of this Convention which cannot be settled through negotiation within a reasonable time shall, at the request of one of them, be submitted to arbitration. If, within six months from: the date of the request for arbitration, the parties are unable to agree on the Organisation of the arbitration any one of those parties may refer the dispute to the International Court of Justice by request in conformity with the Statute of the Court.

2. Each State may at the time of signature or ratification, acceptance or approval of this Convention or accession thereto, declare that it does not consider itself bound by any or all of the provisions of paragraph 1. The other States Parties shall not be bound by those provisions with respect to any State Party which has made such a reservation.

3. Any State which has made a reservation in accordance with paragraph 2 may, at any time, withdraw that reservation by notification to the Secretary-General.

Article 17

1. This Convention shall be open for signature at Rome on 10 March 1988 by States participating in the International Conference on the Suppression of Unlawful Acts against the Safety of Maritime Navigation and at the Headquarters of the Organisation by all States from 14 March 1988 to 9 March 1989. It shall thereafter remain open for accession.

2. States may express their consent to be bound by this Convention by:

a) signature without reservation as to ratification, acceptance or approval; or

b) signature subject to ratification, acceptance or approval, followed by ratification, acceptance or approval; or

c) accession.

3. Ratification, acceptance, approval or accession shall be effected by the deposit of an instrument to that effect with the Secretary-General.

Article 18

1. This Convention shall enter into force ninety days following the date on which fifteen States have either signed it without reservation as to ratification, acceptance or approval, or have deposited an instrument of ratification, acceptance, approval or accession in respect thereof.

2. For a State which deposits an instrument of ratification, acceptance, approval or accession in respect of this Convention after the conditions for entry into force thereof have been met, the ratification, acceptance, approval or accession shall take effect ninety days after the date of such deposit.

Article 19

1. This Convention may be denounced by any State Party at any time after the expiry of one year from the date on which this Convention enters into force for that State.

2. Denunciation shall be effected by the deposit of an instrument of denunciation with the Secretary-General.

3. A denunciation shall take effect one year, or such longer period as may be specified in the instrument of denunciation, after the receipt of the instrument of denunciation by the Secretary-General.

Article 20

1. A conference for the purpose of revising or amending this Convention may be convened by the Organisation.

2. The Secretary-General shall convene a conference of the States Parties to this Convention for revising or amending the Convention, at the request of one third of the States Parties, or ten States Parties, whichever is the higher figure.

3. Any instrument of ratification, acceptance, approval or accession deposited after the date of entry into force of

an amendment to this Convention shall be deemed to apply to the Convention as amended.

Article 21

1. This Convention shall be deposited with the Secretary-General.

2. The Secretary-General shall:

a) inform all States which have signed this Convention or acceded thereto, and all Members of the Organisation, of:

(i) each new signature or deposit of an instrument of ratification, acceptance, approval or accession together with the date thereof;

(ii) the date of the entry into force of this Convention;

(iii) the deposit of any instrument of denunciation of this Convention together with the date on which it is received and the date on which the denunciation takes effect;

(iv) the receipt of any declaration or notification made under this Convention;

b) transmit certified true copies of this Convention to all States which have signed this Convention or acceded thereto.

3. As soon as this Convention enters into force, a certified true copy thereof shall be transmitted by the Depositary to the Secretary-General of the United Nations for registration and publication in accordance with Article 102 of the Charter of the United Nations.

Article 22

This Convention is established in a single original in the Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish languages, each text being equally authentic.

In witness whereof the undersigned being duly authorized by their respective Governments for that purpose have signed this Convention.*

Done at Rome this tenth day of March one thousand nine hundred and eighty-eight."

"Protocol for the suppression of unlawful acts against the safety of fixed platforms located on the continental shelf

The States Parties to this Protocol, being parties to the Convention for the Suppression of Unlawful Acts against the Safety of Maritime Navigation, recognising that the reasons for which the Convention was elaborated also apply to fixed platforms located on the continental shelf, taking account of the provisions of that Convention, affirming that matters not regulated by this Protocol continue to be governed by the rules and principles of general international law, have agreed as follows:

Article 1

1. The provisions of articles 5 and 7 and of articles 10 to 16 of the Convention for the Suppression of Unlawful Acts against the Safety of Maritime Navigation (hereinafter referred to as the Convention)* shall also apply mutatis mutandis to the offences set forth in article 2 of this Protocol where such offences are committed on board or against fixed platforms located on the continental shelf.

2. In cases where this Protocol does not apply pursuant to paragraph 1, it nevertheless applies when the offender or the alleged offender is found in the territory of a State Party other than the State in whose internal waters or territorial sea the fixed platform is located.

3. For the purposes of this Protocol, fixed platform means an artificial island, installation or structure permanently attached to the sea-bed for the purpose of exploration or exploitation of resources or for other economic purposes.

Article 2

1. Any person commits an offence if that person unlawfully and intentionally:

a) seizes or exercises control over a fixed platform by force or threat thereof or any other form of intimidation; or

b) performs an act of violence against a person on board a fixed platform if that act is likely to endanger its safety; or

c) destroys a fixed platform or causes damage to it which is likely to endanger its safety; or

d) places or causes to be placed on a fixed platform, by any means whatsoever, a device or substance which is likely to destroy that fixed platform or likely to endanger its safety; or

e) injures or kills any person in connection with the commission or the attempted commission of any of the offences set forth in subparagraphs a) to d).

* Signature pages omitted.

* See the relevant pages.

2. Any person also commits an offence if that person:

a) attempts to commit any of the offences set forth in paragraph I; or

b) abets the commission of any such offences perpetrated by any person or is otherwise an accomplice of a person who commits such an offence; or

c) threatens, with or without a condition, as is provided for under national law, aimed at compelling a physical or juridical person to do or refrain from doing any act, to commit any of the offences set forth in paragraph I, subparagraphs b) and c), if that threat is likely to endanger the safety of the fixed platform.

Article 3

1. Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the offences set forth in article 2 when the offence is committed:

a) against or on board a fixed platform while it is located on the continental shelf of that State; or

b) by a national of that State.

2. A State Party may also establish its jurisdiction over any such offence when:

a) it is committed by a stateless person whose habitual residence is in that State;

b) during its commission a national of that State is seized, threatened, injured or killed; or

c) it is committed in an attempt to compel that State to do or abstain from doing any act.

3. Any State Party which has established jurisdiction mentioned in paragraph 2 shall notify the Secretary-General of the International Maritime Organisation (hereinafter referred to as the Secretary-General). If such State Party subsequently rescinds that jurisdiction, it shall notify the Secretary-General.

4. Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the offences set forth in article 2 in cases where the alleged offender is present in its territory and it does not extradite him to any of the States Parties which have established their jurisdiction in accordance with paragraphs I and 2 of this article.

5. This Protocol does not exclude any criminal jurisdiction exercised in accordance with national law.

Article 4

Nothing in this Protocol shall affect in any way the rules of international law pertaining to fixed platforms located on the continental shelf.

Article 5

1. This Protocol shall be open for signature at Rome on 10 March 1988 and at the Headquarters of the International Maritime Organisation (hereinafter referred to as the Organisation) from 14 March 1988 to 9 March 1989 by any State which has signed the Convention. It shall thereafter remain open for accession.

2. States may express their consent to be bound by this Protocol by:

a) signature without reservation as to ratification, acceptance orapproval; or

b) signature subject to ratification, acceptance or approval, followed by ratification, acceptance or approval; or

c) accession.

3. Ratification, acceptance, approval or accession shall be effected by the deposit of an instrument to that effect with the Secretary-General.

4. Only a State which has signed the Convention without reservation as to ratification, acceptance or approval, or has ratified, accepted, approved or acceded to the Convention may become a Party to this Protocol.

Article 6

1. This Protocol shall enter into force ninety days following the date on which three States have either signed it without reservation as to ratification, acceptance or approval, or have deposited an instrument of ratification, acceptance, approval or accession in respect thereof. However, this Protocol shall not enter into force before the Convention has entered into force.

2. For a State which deposits an instrument of ratification, acceptance, approval or accession in respect of this Protocol after the conditions for entry into force thereof have been met, the ratification, acceptance, approval or accession shall take effect ninety days after the date of such deposit.

Article 7

1. This Protocol may be denounced by any State Party at any time after the expiry of one year from the date on which this Protocol enters into force for that State.

2. Denunciation shall be effected by the deposit of an instrument of denunciation with the Secretary-General.

3. A denunciation shall take effect one year, or such longer period as may be specified in the instrument of denunciation, after the receipt of the instrument of denunciation by the Secretary-General.

4. A denunciation of the Convention by a State Party shall be deemed to be a denunciation of this Protocol by that Party.

Article 8

1. A conference for the purpose of revising or amending this Protocol may be convened by the Organisation.

2. The Secretary-General shall convene a conference of the States Parties to this Protocol for revising or amending the Protocol, at the request of one third of the States Parties, or five States Parties, whichever is the higher figure.

3. Any instrument of ratification, acceptance, approval or accession deposited after the date of entry into force of an amendment to this Protocol shall be deemed to apply to the Protocol as amended.

Article 9

1. This Protocol shall be deposited with the Secretary-General.

2. The Secretary-General shall:

a) inform all States which have signed this Protocol or acceded thereto, and all Members of the Organisation, of:

(i) each new signature or deposit of an instrument of ratification, acceptance, approval or accession, together with the date thereof;

(ii) the date of entry into force of this Protocol;

(Hi) the deposit of any instrument of denunciation of this Protocol together with the date on which it is received and the date on which the denunciation takes effect;

(iv) the receipt of any declaration or notification made under this Protocol or under the Convention, concerning this Protocol;

b) transmit certified true Copies of this Protocol to all States which have signed this Protocol or acceded thereto.

3. As soon as this Protocol enters into force, a certified true copy thereof shall be transmitted by the Depositary to the Secretary-General of the United Nations for registration and publication in accordance with Article 102 of the Charter of the United Nations.

Article 10

This Protocol is established in a single original in the Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish languages, each text being equally authentic.

In witness whereof the undersigned, being duly authorised by their respective Governments for that purpose, have signed this Protocol.*

Done at Rome this tenth day of March one thousand nine hundred and eighty-eight."

"Egyezmény a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról

Az ebben az Egyezményben Részes Államok,

figyelemmel az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának a nemzetközi béke és biztonság fenntartására vonatkozó céljaira és elveire, valamint az Államok közötti baráti kapcsolatok és együttműködés előmozdítására, felismerve különösen, hogy mindenkinek joga van az élethez, szabadsághoz és személyi biztonsághoz, amint azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya megállapítja, mély aggodalommal a terrorizmus valamennyi formájának világméretű terjedése miatt, amely ártatlan emberi életeket veszélyeztet vagy vesz el, veszélyezteti az alapvető szabadságjogokat, és súlyosan csorbítja az emberi méltóságot, tekintve, hogy a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények veszélyeztetik a személyek és vagyontárgyak biztonságát, hátrányosan befolyásolják a tengeri szolgáltatások működését, valamint aláaknázzák a világ népeinek a tengeri hajózás biztonságába vetett bizalmát, tekintve, hogy az ilyen cselekmények komoly veszélyt jelentenek a nemzetközi közösség egészére nézve, meggyőződve az Államok közötti nemzetközi együttműködés fejlesztésének szükségességéről, hatékony és gyakorlati intézkedéseket kell megtervezni és elfogadni a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények megelőzésére, valamint az elkövetők elleni büntetőeljárás megindítására és az elkövetők megbüntetésére, emlékeztetve az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 1985. december 9-én kelt 40/61 sz. határozatára, amely, egyebek között, "sürget minden Államot, hogy egyoldalúan és más Államokkal, valamint az Egyesült Nemzetek illetékes szerveivel együttműködve járuljon hozzá a nemzetközi terrorizmus alapvető okainak fokozatos megszüntetéséhez, és fordítson különös figyelmet minden helyzetre, beleértve a gyarmatosítást, rasszizmust és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tömeges és kirívó megsértését, és a külföldi megszállással együtt járó helyzeteket, amelyek előidézhetik a nemzetközi terrorizmust, és veszélyeztethetik a nemzetközi békét és biztonságot",emlékeztetve továbbá arra, hogy a 40/61 sz. határozat "egyértelműen mint bűncselekményt ítéli el a terrorizmus minden cselekményét, módszerét és gyakorlatát, bárhol és bárki is követi azt el, beleértve azokat is, amelyek az Államok közötti baráti kapcsolatokat és azok biztonságát veszélyeztetik", emlékeztetve arra, hogy a 40/61-es számú határozatban a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet felkérték a hajók elleni terrorizmus problémájának tanulmányozására azzal a céllal, hogy tegyen ajánlásokat a megfelelő intézkedésekre, figyelemmel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Közgyűlése 1985. november 20-i A.584(14) sz. határozatára, amely a hajók és azok utasai és személyzete biztonságát fenyegető jogellenes cselekmények megelőzését célzó intézkedések kidolgozására szólított fel, megjegyezve, hogy a személyzet azon cselekményei, amelyek a hajó szabályszerű fegyelmének tárgyát képezik, kívül esnek ezen Egyezmény tárgykörén, megerősítve a hajók és a hajók fedélzetén tartózkodó személyek elleni jogellenes cselekmények megelőzésére és kezelésére vonatkozó előírások és normák figyelemmel kísérésének kívánatos voltát, tekintettel azok korszerűsítésének szükségességére, megelégedéssel veszi tudomásul a hajókon tartózkodó személyek és utasok elleni jogellenes cselekmények megelőzéséről szóló azon dokumentumot, amelyet az Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Tengerészeti Biztonsági Bizottsága ajánlott, megerősítve továbbá, hogy az ezen Egyezményben nem szabályozott kérdésekre nézve az általános nemzetközi jogi előírások és elvek irányadók, felismerve annak szükségességét, hogy a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények elleni harcban minden Államnak szigorúan meg kell felelni az általános nemzetközi jogi előírásoknak és elveknek, megállapodtak a következőkről:

* Signature pages omitted.

1. cikk

A jelen Egyezmény alkalmazásában a hajó bármilyen típusú hajó, amely nincs állandó jelleggel a tengerfenékhez rögzítve, beleértve a dinamikus felhajtóerejű vízijárművet, a tengeralattjárókat vagy bármilyen egyéb vízijárművet is.

2. cikk

1. Az Egyezmény nem vonatkozik:

a) a hadihajóra; vagy

b) az Állam tulajdonában lévő vagy az általa üzembentartott hajóra, amikor azt haditengerészeti segédhajóként vagy vámügyi, illetve rendészeti célokra használják; vagy

c) olyan hajóra, amelyet a hajózásból kivontak vagy leszereltek.

2. A jelen Egyezményben foglaltak semmiképpen sem érintik a hadihajók és a nem kereskedelmi célokra üzemben tartott egyéb kormányzati hajók mentességét.

3. cikk

1. Bármely személy bűncselekményt követ el, ha ez a személy jogellenesen és szándékosan

a) hajót erőszakkal, fenyegetéssel vagy a megfélemlítés bármilyen más formájával hatalmába kerít, vagy ellenőrzését magához ragadja; vagy

b) a hajón tartózkodó személy ellen erőszakos cselekményt hajt végre, ha ez a cselekmény a hajó biztonságos hajózását valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy

c) úgy rongál meg hajót vagy annak rakományát, illetve tesz kárt azokban, hogy az a hajó biztonságos hajózását valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy

d) hajón, bármilyen módon olyan készüléket vagy anyagot helyez vagy helyeztet el, amely valószínűsíthetően a hajót elpusztítja, vagy olyan kárt okoz a hajóban vagy annak rakományában, amely a hajó biztonságos hajózását veszélyezteti vagy valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy

e) tengeri hajózási létesítményeket lerombol vagy súlyosan megrongál, illetőleg azok működését súlyosan zavarja, amennyiben az ilyen cselekmény a hajó biztonságos hajózását valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy

f) a hajó biztonságos hajózását veszélyeztetve olyan információt közöl, amelyről tudja, hogy téves; vagy

g) a fenti a)-f) pontokban megnevezett bűncselekmény elkövetésével vagy kísérletével összefüggésben bárki testi épségét sérti, vagy bárkit megöl.

2. Ugyancsak bűncselekményt követ el az a személy, aki

a) a fenti 1. bekezdésben megnevezett bűncselekmények bármelyikének elkövetését megkísérli; vagy

b) a fenti 1. bekezdésben megnevezett bármelyik bűncselekmény bármely személy általi elkövetését elősegíti, vagy bármilyen más módon olyan személynek a tettestársa, aki ilyen bűncselekményt követ el; vagy

c) természetes vagy jogi személyt - feltétellel vagy anélkül, nemzeti joga rendelkezéseitől függően - arra kényszerít, hogy az 1. bekezdés b), c) és e) pontjában megnevezett valamelyik bűncselekmény elkövetése érdekében valamit tegyen, vagy ne tegyen, ha a fenyegetés alkalmas a hajó biztonságos hajózásának veszélyeztetésére.

4. cikk

1. Jelen Egyezmény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a hajó az egyes állam parti tengerének külső határán, vagy pedig a szomszédos államok parti tengerének oldalhatárain kívülre, azon keresztül vagy onnan hajózik, illetve tervez hajózni.

2. Azokban az esetekben, amikor az Egyezményt az 1. bekezdés értelmében nem lehetne alkalmazni, azt ennek ellenére alkalmazni kell akkor, amikor az elkövető vagy a gyanúsított más, nem az 1. bekezdésben meghatározott Részes Állam területén található.

5. cikk

Minden Részes Államnak büntetendővé kell nyilvánítani a 3. cikkben meghatározott cselekményeket, és olyan megfelelő büntetésekkel kell sújtani, amelyek számításba veszik ezeknek a bűncselekményeknek a súlyos természetét.

6. cikk

1. Minden Részes Állam intézkedést tesz annak érdekében, hogy a 3. cikkben meghatározott bűncselekményekre vonatkozóan joghatósággal rendelkezzék, amennyiben a bűncselekményt:

a) olyan hajó ellen vagy olyan hajón követték el, mely az Állam lobogóját viseli a bűncselekmény elkövetésének idején; vagy

b) az Állam területén - beleértve annak parti tengerét - követték el; vagy

c) az Állam állampolgára követte el.

2. A Részes Állam az 1. bekezdésen túl megállapíthatja joghatóságát a 3. cikkben megnevezett bűncselekmény elkövetésekor:

a) ha azt olyan hontalan személy követte el, akinek szokásos tartózkodási helye abban az Államban van; vagy

b) ha annak elkövetése alatt azon Állam egy polgárát elfogták, megfenyegették, megsebesítették vagy megölték; vagy

c) ha az arra irányul, hogy az Államot valamilyen cselekmény elkövetésére, vagy attól való tartózkodásra kényszerítse.

3. A 2. bekezdésben meghatározott joghatóság megállapításakor a Részes Állam értesíti a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Főtitkárát (a továbbiakban: Főtitkár). Amennyiben a Részes Állam joghatóságát később visszavonja, erről a Főtitkárt értesíti.

4. Minden Részes Állam intézkedést tesz annak érdekében, hogy a 3. cikkben meghatározott bűncselekményekre vonatkozó joghatósággal rendelkezzék, amennyiben a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy az Állam területén tartózkodik és nem áll szándékában az illető személyt az 1.és 2. bekezdés szerint joghatósággal rendelkező Részes Államnak kiadni.

5. Az Egyezmény nem zárja ki a belső joggal összhangban gyakorolt büntető joghatóságot.

7. cikk

1. Miután a Részes Állam megbizonyosodott arról, hogy a körülmények ezt indokolják, a területén tartózkodó elkövetőt vagy gyanúsítottat belső joga alapján őrizetbe veszi, vagy más intézkedést tesz annak érdekében, hogy jelenlétét biztosítsa a büntető- vagy kiadatási eljárás kezdeményezéséhez szükséges ideig.

2. Az ilyen Állam köteles belső jogának megfelelően a tényállás előzetes vizsgálatát azonnal megkezdeni.

3. Minden személyt, akivel szemben az 1. bekezdésben hivatkozott intézkedést foganatosítják, megilleti az a jog, hogy

a) késedelem nélkül érintkezésbe lépjen azon Állam legközelebbi megfelelő képviselőjével, amelynek polgára, illetve amelynek területén hontalanként szokásos tartózkodási helye van, vagy azzal, aki az ügyben eljárni jogosult,

b) az a) pont szerinti Állam képviselője meglátogassa.

4. A 3. bekezdésben hivatkozott jogokat azon Állam hatályos jogszabályainak megfelelően kell gyakorolni, amelynek területén a gyanúsított tartózkodik, azzal a feltétellel, hogy a 3. bekezdésben meghatározott jogok érvényesüljenek.

5. Amikor egy Részes Állam, e cikknek megfelelően, őrizetbe vett egy személyt, azonnal értesíti azon Államokat, amelyek a 6. cikk 1. bekezdésének megfelelően joghatóságukat megállapították, és amennyiben ezt tanácsosnak tartja, minden más érdekelt Államot arról a tényről, hogy ilyen személy őrizetben van, továbbá azokról a körülményekről, amelyek a fogvatartást szükségessé teszik. Azon Állam, amelyik e cikk 2. bekezdésében szándékolt előzetes vizsgálatot végzi, azonnal közli megállapításait a nevezett Államokkal, továbbá jelzi, hogy szándékozik-e gyakorolni joghatóságát.

8. cikk

1. A Részes Állam (lobogó szerinti Állam) lobogója alatt közlekedő hajó parancsnoka bármely más Részes Állam (fogadó Állam) hatóságának átadhatja azt a személyt, akiről alapos okkal feltételezi, hogy a 3. cikkben megnevezett bűncselekmény egyikét elkövette.

2. A Részes Állam lobogója alatt közlekedő hajó parancsnoka köteles, lehetőség szerint a fogadó Állam parti tengerére való belépés előtt, a fogadó Államot értesíteni az 1. bekezdésnek megfelelően a gyanúsított átadására vonatkozó szándékáról és annak okairól.

3. A fogadó Államnak el kell fogadni az átadást - kivéve, ha alapos okkal feltételezi, hogy az Egyezmény nem alkalmazható az átadást indokoló cselekményre - és köteles a 7. cikk rendelkezéseinek megfelelően eljárni. A gyanúsított személy fogadásának visszautasításakor a foga-

dó Állam köteles a visszautasítás indokát tartalmazó írásbeli nyilatkozatot tenni.

4. A lobogó szerinti Állam hajójának parancsnoka a birtokában lévő bizonyítékokat köteles átadni a fogadó állam hatóságainak.

5. Az a fogadó Állam ugyanakkor, amely a 3. bekezdésnek megfelelően elfogadta egy személy átadását, kérheti a lobogó szerinti Államtól az illető személy átadásához való hozzájárulását. A lobogó szerinti Állam a kérelmet mérlegeli, és amennyiben annak eleget tesz, a 7. cikknek megfelelően jár el. Amennyiben a lobogó szerinti Állam visszautasítja a kérést, nyilatkozik a fogadó Államnak a visszautasítás okaira nézve.

9. cikk

A jelen Egyezményben foglaltak semmiképpen sem érintik a nemzetközi jognak az Államok illetékességére vonatkozó azon szabályait, hogy nyomozási vagy büntető joghatóságot gyakoroljanak a nem a lobogója alatt közlekedő hajókon.

10. cikk

1. A 6. cikkben meghatározott esetekben, ha a Részes Állam az elkövetőt vagy a gyanúsítottat nem adja ki, tekintet nélkül arra, hogy a bűncselekményt területén követték el vagy sem, késedelem és kivétel nélkül köteles átadni az ügyet illetékes hatóságainak a belső jogának megfelelő büntetőeljárás lefolytatása céljából. Döntésük meghozatalánál e hatóságok ugyanúgy járnak el, mint az illető Állam joga alá tartozó bármely egyéb súlyos bűncselekmény esetében.

2. Minden személynek, akire vonatkozóan eljárást folytatnak a 3. cikkben meghatározott bűncselekmények bármelyikével kapcsolatban, méltányos eljárást kell biztosítani az eljárás minden szakaszában, beleértve az ilyen eljárásokra azon Állam törvényei szerint nyújtott minden jog és garancia élvezését, amelynek területén tartózkodik.

11. cikk

1. A 3. cikkben meghatározott bűncselekményeket a Részes Államok közötti kiadatási egyezmények szerinti kiadatási bűncselekményeknek kell tekinteni. A Szerződő Államok vállalják, hogy valamennyi ilyen bűncselekményt minden általuk később kötött kiadatási egyezményben kiadatási bűncselekményként állapítanak meg.

2. Amennyiben egy olyan Részes Államhoz, amely a kiadatást az államok között alkalmazásra kerülő kiadatási egyezmény meglététől teszi függővé, kiadatási kérelemmel

fordul egy olyan Részes Állam, amely a felkért állammal kiadatási szerződést nem kötött, a felkért Részes Állam a 3. cikkben meghatározott bűncselekmények tekintetében belátása szerint a jelen Egyezményt tekintheti a kiadatás alapjának.

3. Azok a Részes Államok, amelyek nem kiadatási egyezmény meglététől teszik függővé a kiadatást, kötelesek a 3. cikkben meghatározott bűncselekményeket maguk között kiadatási bűncselekményként elismerni, a megkeresett Állam jogszabályaiban foglalt feltételekre figyelemmel.

4. Amennyiben szükséges, a 3. cikkben meghatározott bűncselekményeket úgy kell kezelni a Részes Államok közötti kiadatás céljából, mintha azokat nem csak azon a helyen követték volna el, ahol megtörténtek, hanem a kiadatást kérő Részes Állam joghatósága alá eső területen is.

5. Azon Részes Állam, amely egynél több kiadatási kérelmet kap a 7.* cikk szerinti joghatóságot megállapító Államoktól, és amelyik úgy határoz, hogy nem folytat le büntetőeljárást, azon Állam kiválasztásánál, amelynek az elkövetőt vagy a gyanúsítottat kiadja, fordítson kellő figyelmet azon Részes Állam érdekeire és felelősségére, amelynek lobogója alatt a hajó a bűncselekmény elkövetése idején hajózott.

6. Az elkövetőnek vagy a gyanúsítottnak a jelen Egyezmény alapján történő kiadatására vonatkozó kérelem mérlegelésénél a megkeresett Állam fordítson kellő figyelmet arra, hogy a 7. cikk 3. bekezdésében meghatározott jogok érvényesíthetők-e a kérelmező Államban.

7. A jelen Egyezményben meghatározott bűncselekmények tekintetében a Részes Államok között vonatkozó összes kiadatási egyezmény és intézkedés rendelkezései a Részes Államok között olyan mértékben módosulnak, amennyire azok összeférhetetlenek ezen Egyezménnyel.

12. cikk

1. A Részes Államok a lehető legnagyobb segítséget nyújtják egymásnak a 3. cikkben meghatározott bűncselekmények tekintetében kezdeményezett büntetőeljárásokkal kapcsolatban, beleértve az eljárásokhoz szükséges és birtokukban lévő bizonyíték megszerzéséhez nyújtott segítséget.

2. A Részes Államok az 1. bekezdés szerinti kötelezettségeiknek a közöttük meglévő kölcsönös jogi segítségnyújtásra vonatkozó egyezményeknek megfelelően tesznek eleget. Ilyen egyezmények hiányában a Részes Államok belső joguknak megfelelően nyújtanak segítséget egymásnak.

* A Titkárság megjegyzése: Ezt a számot ténylegesen 6-nak kell olvasni.

13. cikk

1. A Részes Államok együttműködnek a 3. cikkben meghatározott bűncselekmények megelőzésében, különösen:

a) megtesznek minden gyakorlati intézkedést, hogy saját területükön megelőzzenek minden előkészületet az ezen bűncselekmények területükön belül vagy kívül történő elkövetésére;

b) belső joguknak megfelelően információt cserélnek, és összehangolják a szükség szerint megtett igazgatási és egyéb intézkedéseket a 3. cikkben meghatározott bűncselekmények elkövetésének megelőzésére.

2. Amikor a 3. cikkben meghatározott valamely bűncselekmény elkövetése miatt egy hajó áthaladása késedelmet szenvedett vagy megszakadt, azon Részes Állam, amelynek területén a hajó utasai vagy személyzete tartózkodik, köteles minden tőle telhetőt megtenni annak elkerülésére, hogy a hajót, annak utasait, személyzetét vagy rakományát indokolatlanul visszatartsák vagy késleltessék.

14. cikk

Azon Részes Állam, amely alapos okkal feltételezi, hogy a 3. cikkben meghatározott bűncselekmény elkövetésére kerülhet sor, nemzeti jogának megfelelően köteles a lehető leghamarabb minden birtokában lévő információt továbbítani azon Államok részére, amelyekről feltételezi, hogy a 6. cikk alapján eljárhatnak.

15. cikk

1. Minden Részes Állam a nemzeti jogának megfelelően köteles a lehető leghamarabb a Főtitkárnak az alábbiakat érintően tudomására jutott minden tájékoztatást megadni:

a) a bűncselekmény körülményei;

b) a 13. cikk 2. bekezdése alapján tett intézkedések;

c) az elkövetővel vagy a gyanúsítottal kapcsolatos intézkedések, és különösen a kiadatási eljárás vagy más jogi eljárás során született döntések.

2. Az a Részes Állam, amelynek területén a gyanúsítottal szemben vádat emelnek, köteles jogszabályainak megfelelően a Főtitkárral az eljárás végeredményét közölni.

3. Az 1. és 2. bekezdés szerint továbbított információt a Főtitkárnak közölnie kell minden Részes Állammal, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (a továbbiakban: Szervezet) tagjaival, más érintett Államokkal, és a megfelelő kormányközi nemzetközi szervezetekkel.

16. cikk

1. A jelen Egyezmény értelmezését vagy alkalmazását érintő egy vagy több Részes Állam közötti minden vitát, amelyet nem lehet ésszerű időn belül tárgyalásos úton rendezni, bármely vitás Fél kérelmére választottbíróság elé kell utalni. Amennyiben a kérelem keltétől számított hat hónapon belül a felek nem képesek megállapodni a választottbíráskodás szervezetéről, azon Felek bármelyike a Nemzetközi Bíróság elé utalhatja a vitát a Bíróság eljárási szabályai szerinti kérelemmel.

2. Minden Állam az Egyezmény aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor vagy jóváhagyásakor, illetve ahhoz történő csatlakozáskor nyilatkozatot tehet, hogy nem tekinti magára nézve kötelezőnek az 1. bekezdés bármely vagy összes rendelkezését. A Részes Államot nem kötik a másik Részes Államok tekintetében azok a rendelkezések, amelyekre a fenntartás vonatkozik.

3. Bármely Állam a 2. bekezdés szerinti fenntartását a Főtitkárhoz intézett írásbeli értesítéssel bármikor visszavonhatja.

17. cikk

1. Jelen Egyezmény a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdése tárgyában tartott Konferencián részt vevő Államok számára Rómában, 1988. március 10. napján, és minden Állam számára 1988. március 14. napjától 1989. március 9. napjáig a Szervezet Központjában áll nyitva aláírásra. Ezt követően csatlakozásra marad nyitva.

2. Államok kifejezhetik a jelen Egyezménybeli kötelezettséggel való egyetértésüket:

a) a megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó, fenntartás nélküli aláírással; vagy

b) a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával tett aláírással, a megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást követően; vagy

c) csatlakozással.

3. A megerősítést, elfogadást, jóváhagyást vagy csatlakozást az erre vonatkozó okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kell megtenni.

18. cikk

1. Jelen Egyezmény kilencven nappal azon nap után lép hatályba, amely napon ötven Állam megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül aláírta azt, vagy a Főtitkárnál letétbe helyezte az arra vonatkozó megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot.

2. Az olyan Államra nézve, amely letétbe helyezi a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratát azt követően, hogy teljesültek annak hatálybalépési feltételei, a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás az ilyen letétbe helyezés keltétől számított kilencven nappal lép hatályba.

19.cikk

1. Jelen Egyezményt bármely Részes Állam bármikor felmondhatja azon naptól számított egy év eltelte után, amely napon jelen Egyezmény arra az Államra nézve hatályba lép.

2. A felmondást a felmondó okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kell teljesíteni.

3. A felmondás egy évvel az után, vagy a felmondó okiratban megjelölt hosszabb idő után lép hatályba, amikor a Főtitkár átvette a felmondó okiratot.

20.cikk

1. A Szervezet jelen Egyezmény felülvizsgálatára vagy módosítására konferenciát hívhat össze.

2. A Főtitkár a jelen Egyezményben Részes Államoknak az Egyezmény felülvizsgálatára vagy módosítására irányuló konferenciáját a Részes Államok egyharmada vagy tíz Részes Állam kérésére - aszerint, hogy melyik a nagyobb szám - hívhatja össze.

3. A jelen Egyezmény módosítása hatálybalépésének napját követően letétbe helyezett megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot úgy kell tekinteni, hogy az a módosított Egyezményre vonatkozik.

21.cikk

1. Jelen Egyezményt a Főtitkárnál kell letétbe helyezni.

2. A Főtitkár:

a) tájékoztat minden Államot, amely aláírta ezt az Egyezményt vagy ahhoz csatlakozott, továbbá a Szervezet minden tagját:

(i) minden új aláírásról vagy megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről, annak időpontjával együtt;

(ii) jelen Egyezmény hatálybalépésének napjáról;

(iii) a jelen Egyezményt felmondó okirat letétbe helyezéséről, a felmondás kézhez vételének és hatálybalépésének napjával együtt,

(iv) a jelen Egyezmény alapján tett minden nyilatkozat vagy értesítés átvételéről;

b) továbbítja jelen Egyezmény hiteles másolatait min-den Államhoz, amelyek aláírták az Egyezményt, vagy csatlakoztak ahhoz.

3. Amint hatályba lép a jelen Egyezmény, a Letéteményes az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmánya 102. cikkének megfelelően az Egyezménynek egy hitelesített másolatát megküldi az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkárának nyilvántartásba vétel és közzététel céljából.

22. cikk

Jelen Egyezmény egy eredeti példányban készült angol, arab, kínai, francia, orosz és spanyol nyelven, mindegyik szöveg egyformán hiteles.

Melynek bizonyságául alulírottak, Kormányaik által erre felhatalmazva, aláírták ezt az Egyezményt.*

Készült Rómában, az ezerkilencszáznyolcvannyolcadik év március hónapjának tizedik napján."

"Jegyzőkönyv a kontinentális talapzaton rögzített mesterséges szigetek biztonsága elleni cselekmények visszaszorításáról

E Jegyzőkönyvben Részes Államok,

lévén részesei a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló Egyezménynek,

felismerve, hogy azon okok, amelyek miatt az Egyezmény kidolgozása történt, a kontinentális talapzatra is vonatkoznak,

figyelembe véve az Egyezmény rendelkezéseit,

megerősítve, hogy a jelen Jegyzőkönyvben nem szabályozott ügyekre továbbra is az általános nemzetközi jog elvei érvényesek,

megállapodtak a következőkről:

1. cikk

1. A tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 5., 7., valamint 10-16. cikkeinek rendelkezései, mutatis mutandis, ugyancsak alkalmazandók a jelen Jegyzőkönyv 2. cikkében meghatározott bűncselekményekre, amikor az ilyen bűncselekményeket a kontinentális talapzaton található mesterséges szigeteken vagy azok ellen követték el.

* Az aláírási oldalak elhagyva.

2. Azokban az esetekben, amikor a jelen Jegyzőkönyvet az 1. bekezdés értelmében nem lehetne alkalmazni, azt ennek ellenére alkalmazni kell akkor, amikor az elkövető vagy a gyanúsított más, nem annak a Részes Államnak a területén található, amelynek belvizein vagy parti tengerén a mesterséges sziget elhelyezkedik.

3. Jelen Jegyzőkönyv alkalmazásában a mesterséges szi get erőforrások feltárása vagy kitermelése végett, vagy más gazdasági céllal a tengerfenékhez tartósan rögzített mesterséges szigetet jelent.

2. cikk

1. Bármely személy bűncselekményt követ el, ha ez a személy jogellenesen és szándékosan

a) mesterséges szigetet erőszakkal vagy fenyegetéssel vagy a megfélemlítés bármilyen más formájával hatalmába kerít, vagy ellenőrzését magához ragadja; vagy

b) mesterséges szigeten tartózkodó személy ellen erőszakos cselekményt hajt végre, ha ez a cselekmény annak biztonságát valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy

c) úgy rongál meg mesterséges szigetet, illetve tesz kárt abban, hogy annak biztonságát valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy

d) mesterséges szigeten bármilyen módon olyan készüléket vagy anyagot helyez vagy helyeztet el, amely valószínűsíthetően azt lerombolja, vagy abban olyan kárt okoz, amely annak biztonságát valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy

e) a fenti a)-d) pontban megnevezett bűncselekmény elkövetésével vagy kísérletével összefüggésben bárki testi épségét sérti, vagy bárkit megöl.

2. Ugyancsak bűncselekményt követ el az a személy, aki

a) a fenti 1. bekezdésben meghatározott bűncselekmények bármelyikének elkövetését megkísérli; vagy

b) a fenti 1. bekezdésben meghatározott bármelyik bűncselekmény bármely személy általi elkövetését elősegíti, vagy bármilyen más módon olyan személynek a tettestársa, aki ilyen bűncselekményt követ el; vagy

c) természetes vagy jogi személyt - feltétellel vagy anélkül, nemzeti joga rendelkezéseitől függően - arra kényszerít, hogy az 1. bekezdés b) és c) pontjában meghatározott valamelyik bűncselekmény elkövetése érdekében valamit tegyen, vagy ne tegyen, ha a fenyegetés alkalmas a mesterséges sziget biztonságának veszélyeztetésére.

3. cikk

1. Minden Részes Állam intézkedést tesz annak érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott bűncselekményekre vonatkozóan joghatósággal rendelkezzék, ha a bűncselekményt:

a) egy mesterséges sziget ellen vagy azon követték el, amíg az a szóban forgó Állam kontinentális talapzatán van elhelyezve; vagy

b) az Állam állampolgára követte el.

2. A Részes Állam az 1. bekezdésen túl joghatóságát megállapíthatja a 2. cikkben meghatározott bűncselekmény elkövetésekor, ha

a) azt hontalan személy követte el, akinek szokásos tartózkodási helye abban az Államban van; vagy

b) annak elkövetése alatt azon Állam egy polgárát elfogták, megfenyegették, megsebesítették vagy megölték; vagy

c) amely arra irányul, hogy az Államot valamilyen cselekmény elkövetésére vagy attól való tartózkodásra kényszerítse.

3. A 2. bekezdésben meghatározott joghatóság megállapításakor a Részes Állam értesíti a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Főtitkárát (a továbbiakban: a Főtitkár). Amennyiben a Részes Állam később visszavonja joghatóságát, erről a Főtitkárt értesíti.

4. Minden Részes Állam intézkedést tesz annak érdekében, hogy a 2. cikkben maghatározott bűncselekményekre vonatkozóan joghatósággal rendelkezzék, amennyiben a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy az Állam területén tartózkodik, és amennyiben nem áll szándékában az illető személyt az 1. és 2. bekezdés szerint joghatósággal rendelkező állam részére kiadni.

5. A Jegyzőkönyv a belső joggal összhangban gyakorolt büntető joghatóságot nem zárja ki.

4. cikk

A jelen Jegyzőkönyvben foglaltak semmiképpen sem érintik a nemzetközi jognak a kontinentális talapzaton rögzített mesterséges szigetekre vonatkozó szabályait.

5. cikk

1. Jelen Jegyzőkönyv 1988. március 10. napján, Rómában és 1988. március 14. napjától 1989. március 9. napjáig a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (a továbbiakban: Szervezet) Központjában áll nyitva aláírásra bármely olyan Állam számára, amely az Egyezményt aláírta. Ezt követően csatlakozásra marad nyitva.

2. Az Államok kifejezhetik a jelen Egyezménybeli kötelezettséggel való egyetértésüket:

a) a megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélküli aláírással; vagy

b) a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával tett aláírással, a megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást követően; vagy

c) csatlakozással.

3. A megerősítést, elfogadást, jóváhagyást vagy csatlakozást az erre vonatkozó okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kell megtenni.

4. Jelen Jegyzőkönyv részesévé csak olyan Állam válhat, amely az Egyezményt megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül írta alá, illetve az Egyezményt megerősítette, elfogadta, jóváhagyta vagy csatlakozott ahhoz.

6. cikk

1. Jelen Jegyzőkönyv kilencven nappal azon nap után lép hatályba, amely napon három Állam megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül aláírta azt, vagy a Főtitkárnál letétbe helyezte az arra vonatkozó megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot. Azonban a Jegyzőkönyv nem lép előbb hatályba, mint ahogyan az Egyezmény hatályba lépett.

2. Az olyan Államra nézve, amely letétbe helyezi a jelen Jegyzőkönyvre vonatkozó megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratát azt követően, hogy teljesültek annak hatálybalépési feltételei, a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás az ilyen letétbe helyezés keltétől számított kilencven nappal lép hatályba.

7. cikk

1. Jelen Jegyzőkönyvet bármely Részes Állam bármikor felmondhatja azon naptól számított egy év eltelte után, amely napon jelen Jegyzőkönyv arra az Államra nézve hatályba lép.

2. A felmondást a felmondó okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kell teljesíteni.

3. A felmondás egy évvel az után, vagy a felmondó okiratban megjelölt hosszabb idő után lép hatályba, amikor a Főtitkár átvette a felmondó okiratot.

4. Az Egyezménynek a Részes Állam által történt felmondását a jelen Jegyzőkönyv ezen Részese általi felmondásának kell tekinteni.

8. cikk

1. A Szervezet jelen Jegyzőkönyv felülvizsgálatára vagy módosítására konferenciát hívhat össze.

2. A Főtitkár a jelen Jegyzőkönyvben Részes Államoknak a Jegyzőkönyv felülvizsgálatára vagy módosítására irányuló konferenciáját a Részes Államok egyharmada vagy öt Részes Állam kérésére - aszerint, hogy melyik a nagyobb szám - hívhatja össze.

3. A jelen Jegyzőkönyv módosítása hatálybalépésének napját követően letétbe helyezett megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot úgy kell tekinteni, hogy az a módosított Jegyzőkönyvre vonatkozik.

9. cikk

1. Jelen Jegyzőkönyvet a Főtitkárnál kell letétbe helyezni.

2. A Főtitkár:

a) tájékoztat minden Államot, amely aláírta jelen Jegyzőkönyvet, vagy ahhoz csatlakozott, továbbá a Szervezet minden tagját:

(i) minden új aláírásról vagy megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről, annak időpontjával együtt;

(ii) jelen Jegyzőkönyv hatálybalépésének napjáról;

(Hi) a jelen Jegyzőkönyvet felmondó okirat letétbehelyezéséről, a felmondás kézhez vételének és hatálybalépésének napjával együtt,

(iv) a jelen Jegyzőkönyv alapján tett minden nyilatkozat vagy értesítés átvételéről;

b) továbbítja jelen Jegyzőkönyv hiteles másolatait minden Államhoz, amelyek aláírták a Jegyzőkönyvet, vagy csatlakoztak ahhoz.

3. Amint hatályba lép a jelen Jegyzőkönyv, a Letéteményes az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmánya 102. cikkének megfelelően az Egyezménynek egy hitelesített másolatát megküldi az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkárának nyilvántartásba vétel és közzététel céljából.

10. cikk

Jelen Jegyzőkönyv egy eredeti példányban készült angol, arab, kínai, francia, orosz és spanyol nyelven, mindegyik szöveg egyformán hiteles.

Amelynek bizonyságául alulírottak, Kormányaik által erre felhatalmazva, aláírták ezt az Egyezményt.[2]

Készült Rómában, az ezerkilencszáznyolcvannyolcadik év március hónapjának tizedik napján."

3. § (1)[3] Az Egyezmény 6. cikkének 3. bekezdésén, 7. cikkének 5. bekezdésén, 14. cikkén és 15. cikkének 1. és 2. bekezdésén, továbbá a Jegyzőkönyv 3. cikkének 3. bekezdésén alapuló, Magyarországot terhelő értesítési kötelezettséget a legfőbb ügyész teljesíti. Az Egyezmény 15. cikkének 3. bekezdése szerinti információ címzettje a legfőbb ügyész.

(2) Az Egyezmény és a Jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazása során a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell, ha az Egyezményből, illetve a Jegyzőkönyvből más nem következik.

4. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1992. március hó 1. napjától kell alkalmazni.

Mádl Ferenc s. k.,

a Köztársaság elnöke

Dr. Szili Katalin s. k.,

az Országgyűlés elnöke