94/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet

a vízgazdálkodás egyes szakmai követelményeiről

A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 45. § (8) bekezdésének a) pontjában foglalt felhatalmazások alapján, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter feladatés hatásköréről szóló 165/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § c) pontjában foglalt feladatkörömben eljárva, a következőket rendelem el:

Általános előírások

1. §

(1) A vízilétesítményeket, illetve a vízimunkákat

a) az igények várható fejlődését, a víztest jó ökológiai állapota elérését és az ökológiai vízmennyiséget figyelembe véve, valamint

b) a rendeltetésüknek megfelelő kialakításuk érdekében vízgazdálkodási, hidrológiai és hidrogeológiai, valamint hidraulikai szempontból

kell méretezni.

(2) A kialakítás mértékét és a bővítés lehetőségeit műszaki-gazdasági számítással kell meghatározni. Az igények várható növekedése folytán szükségessé váló bővítés idejét a vízilétesítmény tervezett élettartamával összhangban kell számításba venni.

(3) A vízkárelhárítás és a vízhasznosítás célját szolgáló vízilétesítmények méreteit, valamint a mederszabályozási munkák irányadó méreteit úgy kell meghatározni, hogy a létesítmény a mértékadó vízhozamnak az előírt biztonság melletti szállítására, illetve lebocsátására alkalmas legyen. A rendeltetésszerű működéshez szükséges fenntartási tevékenységet - a víz minőségéből eredő hatásokat is figyelembe véve - oly módon kell tervezni, hogy az üzemeltetési engedélybe belefoglalható legyen.

(4) A vízfolyás és a nyílt csatorna medrét, a parti sávot, az árvízvédelmi műveket úgy kell kialakítani, hogy az iszap és a hordalék eltávolítása, elhelyezése, a növényzet irtása, illetőleg a védő gyeptakaró gépi fenntartása elvégezhető legyen.

(5) Vízkivételi mű létesítésénél a meder és part állékonyságát biztosítani kell.

2. §

A vízilétesítmények és vízimunkák magassági adatait a Balti alapszintre kell megállapítani. A térbeli elhelyezkedés beazonosíthatósága érdekében a jellemző pontok, nagy kiterjedésű létesítmény(ek) nél a súlypont X, Y koordinátáit meg kell határozni.

Vízkészlet-gazdálkodási és vízminőség-védelmi általános műszaki követelmények

3. §

(1) A település vízszükségletét a településhálózat-fejlesztési tervet és a tűzoltási célú vízmennyiséget is figyelembe vevő fajlagos vízigény alapulvételével, a vízfogyasztási normák szerint kell megállapítani.

(2) Az ipari üzem vízszükségletét a vízgazdálkodási szempontból legelőnyösebb technológia alkalmazásának, az üzemi vízgazdálkodás rendszerének alapulvételével, a szociális és tűzoltási célú vízmennyiséget is beszámítva kell meghatározni.

Vízilétesítmények tervezésére, elhelyezésére, méretezésére és kialakítására vonatkozó szabályok

4. §

(1) Felszíni vízkivételek tervezése során legalább havi bontásban kell figyelembe venni a vízmérleg elemek időbeni alakulását, továbbá a várható vízállás és vízhozam szélső értékeit, a hordalék mennyiségét és összetételét, a jégviszonyokat, a víz minőségét és a kivehető legnagyobb vízmennyiségeket, tekintettel az ökológiai vízmennyiségre is.

(2) Felszín alatti vízbeszerzés tervezése esetén a hidrogeológiai viszonyok feltárására irányuló előmunkálatok eredményeit is figyelembe kell venni.

5. §

(1) A felszín alatti vízkészletre telepített vízilétesítmény tervezésekor figyelembe kell venni a vízadó rétegek statikus, dinamikus és járulékos vízkészletét, a rétegek korábbi igénybevételét, a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák ökológiai vízmennyiségeit és a felszín alatti vízkészlet minőségét.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott létesítmény tervezését megelőzően feltárást kell végezni, és ennek érdekében próbakutakat kell lemélyíteni. A feltárás hidrogeológiai szakvélemény alapján mellőzhető.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott létesítményeknél - a vízjogi engedélyben foglaltak szerint - gondoskodni kell arról, hogy

a) a vízkivétel üzemi és nyugalmi szintje megfigyelhető és rögzíthető legyen;

b) a vízkivétel által szolgáltatott vízmennyiség folyamatosan mérhető legyen;

c) a jogszabályban meghatározott vízkivételek esetében a vízadó rétegekben a vízkészlet mennyiségi és nyomási viszonyaival kapcsolatos változások, továbbá a létesítmények depressziós hatásterületén a vízszintváltozások észlelhetők legyenek;

d) a vízmintavétel biztosítható legyen.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott vízilétesítmények egymástól való távolságát úgy kell meghatározni, hogy az azonos vízadó szintekre települt kutak együttes üzemeltetése esetén kialakuló vízhozam-csökkenés mértéke ne haladja meg az eredeti, üzemszerűen kitermelhető vízhozam 10%-át.

6. §

(1) A tározó helyét a terület ökológiai, topográfiai viszonyai, beépítettsége, művelési ága, valamint hidrológiai, talajmechanikai adottságai, a tárolási cél, valamint a potenciális vízkészlet együttes figyelembevételével kell kiválasztani.

(2) A tározót a vízgyűjtő terület jellemzőinek figyelembevételével kell megvalósítani. Figyelembe kell venni a vízgyűjtő területnek a tározott víz mennyiségére és minőségére, valamint a tározónak a vízfolyásra gyakorolt hatását.

(3) A tározó létesítése előtt fel kell tárni a vízhasznosítási, vízkárelhárítási, üdülési, környezetvédelmi, természetvédelmi és egyéb igényeket, s ezek összehangolt kielégítésére kell törekedni.

(4) A tározó méretét a domborzati, a geológiai és a hid-rogeológia lehetőségek gazdaságos kihasználásával kell megállapítani. A vízkárelhárítási célú, ideiglenes tározó kivételével meg kell határozni a teljes kihasználásra való kiépítés mértékét, és biztosítani kell a későbbi bővítés lehetőségét.

(5) Sekély, nagy párolgási és szivárgási veszteségű, elmocsarasodásra hajlamos tározót tilos kialakítani, kivéve belvíztározót, ideiglenes tározót, árvízi tározót, hűtőtavat, valamint természetvédelmi érdekből kialakított, mesterségesen kialakított vizes élőhelyet.

Üzemeltetésre vonatkozó általános szabályok

7. §

(1) A vízilétesítmények műtárgyainak önműködő vagy gépi erővel működtetett zárószerkezeteinél, továbbá az önműködő vagy távvezérlésű szivattyútelepeknél üzemzavar esetére gondoskodni kell a zárószerkezet üzemeltetésének kézi erővel vagy más alkalmas módon történő működtetéséről.

(2) Azokon a vízilétesítményeken, amelyek elmozdulása, meghibásodása vagy tönkremenetele közvetlen életveszélyt vagy jelentős vagyoni vagy eszmei kárt okozhat, vízszintes és magassági ellenőrző pontokat kell elhelyezni, feltéve, hogy a létesítmény állapota az elmozdulás mérésével ellenőrizhető.

(3) Szivattyús vízkitermelés esetén a vízfelhasználás céljától függően megfelelő mértékű tartalékkapacitásról kell gondoskodni.

Ivó és ipari vízellátásra vonatkozó előírások

8. §

(1) Külterületen fektetett vezeték nyomvonalát jól látható módon, tájba illően kell jelölni. Külön meg kell jelölni az egyéb vonalas létesítményekkel való keresztezés helyét.

(2) Vízellátási rendszer létesítése, valamint fejlesztése során figyelembe kell venni a csúcsfogyasztás időbeli eltérését fogyasztási körönként, ennek hatását az összesített csúcsfogyasztásra, valamint az éves, heti és napi fogyasztási csúcsok alakulását.

(3) A vízellátó rendszert, különösen átemelőtelepet, tárolót, hálózatot, olyan műszerezettséggel és automatiká-val kell felszerelni, amelyek kizárják, hogy a hálózatban a normál üzemtől eltérő nyomásviszonyok alakuljanak ki. Üzemzavar elhárítása érdekében csőtörés és nyomáscsök-kenés-jelzőket, valamint légtelenítőket kel felszerelni.

(4) A vízszállító hálózat szakaszolhatóságát, rendszeres tisztítási lehetőségét biztosítani kell.

(5) Agresszív talajban, nagyfeszültségű villamos berendezés, földkábel közelében a csővezetéket csak a káros hatásoknak ellenálló csövekből szabad létesíteni, illetve katódvédelemről kell gondoskodni.

9. §

(1) Koncentrált vízhasználat esetén (pl. városszéli lakótelep, kórház) kétoldali vízellátást kell biztosítani.

(2) Ivóvízminőségű víz szállítására, tárolására csak e célra minősített és alkalmazásra jóváhagyott anyagból készült vezetékek, burkolatok és szerelvények használhatók.

(3) Ivóvízvezetékről ipari vízellátás céljára leágazást létesíteni csak vízvisszaáramlást megakadályozó szerelvény beépítésével szabad.

(4) Ivóvízhálózatra tilos olyan berendezést kapcsolni, amely a hálózatba bármilyen idegen anyagot, vagy nem ivóvízminőségű vizet juttathat.

(5) Az ivóvíztároló ürítő- és túlfolyóvezetékeit a szenny- és csapadékvíz-elvezető csatornákba csak megszakítva szabad bekötni. A megszakításokat egyértelműen megjelölt helyen kell kialakítani.

(6) Ivóvízhálózatról táplált hidroforberendezést úgy kell kialakítani és üzemeltetni, hogy az ivóvízhálózatban a legkedvezőtlenebb esetben is legalább 0, 1 MPa túlnyomás legyen.

(7) Nyomásfokozó szivattyútelepnél a vízhálózatba zárószerelvénnyel ellátott megkerülő vezetéket kell kialakítani.

Települési szennyvízelvezető rendszer

10. §

Egyesített rendszerű csatornahálózat méretezésénél a mértékadó csapadékvízhozam és a szennyvízlefolyási csúcshozam együttes értékét kell alapul venni.

11. §

(1) A szennyvízelvezető rendszereket- a bújtató kivételével - úgy kell kialakítani, hogy bennük pangó víz vagy iszaplerakódás ne keletkezzen.

(2) Ha a zárt csatorna öntisztulása nem biztosított, akkor a csatornák rendszeres tisztítását biztosítani kell.

(3) A szennyvízelvezető hálózat irány és lejtés változásainak helyén, valamint gyűjtő- és gerincvezetékek becsatlakozásainál az üzemeltetés és a karbantartás által megkívánt, a hatóság által jóváhagyott helyeken ellenőrző- vagy tisztítóaknát kell elhelyezni.

(4) A tisztítóaknák közötti gravitációs szakaszt úgy kell kiépíteni, hogy egyenletes lejtésű, nem mászható szelvény esetében egyenes vonalvezetésű és változatlan szelvényű legyen.

12. §

(1) A szennyvízelvezetési rendszer minden elemét vízzáró módon kell kialakítani.

(2) A szennyvízátemelő telepet az előírt védőtávolság betartásával, szükség esetén szagtalanítás alkalmazásával kell kialakítani.

(3) A szennyvízátemelő telepet úgy kell kialakítani, hogy abban iszaplerakódás ne keletkezzen.

(4) A szennyvízelvezető rendszer karbantartási, javítási vagy átépítési munkái alatt a szennyvíz továbbvezetéséről gondoskodni kell.

Települési szennyvíztisztítás

13. §

(1) A megkerülő vezetékbe és a záporkiömlőbe üzembiztos, árvíz idején is működtethető elzárószerkezeteket kell elhelyezni. A zsilipnél kettős elzárási lehetőségről kell gondoskodni.

(2) A szennyvíztisztító telepen biztosítani kell az automatizálást, illetőleg a folyamatszabályozást.

(3) A tisztítótelepet úgy kell kialakítani, hogy az közúti járművel megközelíthető legyen.

(4) A keletkező szennyvíziszap, rácsszemét és homok üzemszerű eltávolítása során biztosítani kell, hogy a szállítás és elhelyezés környezeti ártalmat ne okozzon.

(5) A szennyvíztisztító telep tervezése során a települési folyékony hulladék fogadásának módját és körülményeit meg kell határozni.

Szennyvízelhelyezés

14. §

(1) A befogadóba kerülő tisztított szennyvizeket a vízfolyás kisvízi medrébe kell vezetni. A partrongálódás és a mederelfajulás megelőzésére a bevezetéssel egyidejűleg a szükséges szabályozási műveket meg kell építeni

(2) A vízszint alatt betorkolló szennyvízvezeték helyét a parton jelezni kell.

(3) Szűrőmezőnél a szűrőágyak működésének a talajra és a talajvízre gyakorolt hatását íigyelőkutak létesítésével, rendszeres vízminőségi vizsgálatokkal ellenőrizhetővé kell tenni.

Hévízgazdálkodás

15. §

(1) A hévízkutat a vízpazarlás megakadályozása érdekében olyan kútfej-szerelvénnyel kell ellátni, amely lehetővé teszi a vízkivétel mértékének igény szerinti szabályozását, a termálvíztestekre meghatározott vízkészleteket figyelembe vevő, fenntartható dinamikus vízkészlet-gazdálkodást.

(2) A kitermelt víz mennyiségét, nyomását és hőmérsékletét folyamatosan kell mérni és üzemnaplóban rögzíteni. Az üzemnaplóban rögzített adatok képezik alapját az országos statisztikai adatszolgáltatásnak, valamint a vízkészlet-járulék bevallásnak.

16. §

(1) Olyan vezetéket, berendezéseket és szerelvényeket kell alkalmazni, amelyek ellenállnak a hőmérséklet-ingadozásból és a külső-belső agresszív hatásokból származó igénybevételeknek.

(2) A hévízkutat, a vezetéket és a kezelőberendezést úgy kell kialakítani, hogy a vízkő ne váljon ki, illetve a lerakódott vízkő eltávolítható legyen.

17. §

(1) Hévíztárolót a kút átlagos vízadóképessége és a napi csúcsfogyasztás figyelembevételével kell méretezni és úgy kell megvalósítani, hogy a hévíz jellemzőinek a felhasználást gátló mértékű megváltozása megakadályozható legyen.

(2) A hévíztárolót úgy kell kialakítani, hogy az ellenálljon a hőmérséklet-ingadozásból, az esetleges vízkő-kiválásból és az agresszív hatásokból származó igénybevételeknek.

(3) A hőközpont, illetve a hévízkezelő berendezés tervezésénél és kivitelezésénél gondoskodni kell üzembiztonsági tartalékról, valamint az energiatakarékossági igényeket kielégítő hőszigetelésekről.

Vízhasznosítás általános előírásai

18. §

(1) Villamos üzemű szivattyútelepnél kétoldali áramellátást kell kiépíteni.

(2) Az öntözőrendszerek és főcsatornák fővízkivételé-nél, valamint a vízátadó helyeken a vízmennyiség mérésről és a mérési eredmények nyilvántartásáról gondoskodni kell.

(3) Az öntözőcsatorna medrét, ahol a vízátszivárgás lehetősége fennáll műszaki és gazdasági szempontok alapján szigetelni kell vagy övárkot kell építeni.

(4) A csatorna és műtárgyainak méretezésénél az alkalmazásra kerülő gerebek duzzasztó hatását figyelembe kell venni.

(5) A csatorna töltéseinek biztonsága érdekében a hatósági engedélyben jóváhagyott helyen és számban túlfolyót kell létesíteni. A túlfolyó víz befogadásáról gondoskodni kell.

(6) A 16 m-nél szélesebb víztükrű vagy hajózásra, illetve kishajózásra használt csatorna rézsűit a hullámverés kártételeitől meg kell védeni.

Öntözés

19. §

(1) A csepegtető öntözőtelepek szárnyvezetékeit és felszálló ágát úgy kell elhelyezni, hogy a talajművelést ne akadályozzák, illetve a talajművelő gépek ne okozzanak mechanikai sérülést, ne tegyenek kárt a csepegtető csövekben, csepegtető testekben.

(2) A szűrő és tápoldatozó központokat úgy kell tervezni, illetve kialakítani, hogy a csepegtető testekhez ne kerüljön szennyeződés.

20. §

(1) Az öntözőtelep létesítményeit úgy kell kialakítani, hogy - a vízkorlátozási időszakot kivéve - az ellátandó terület tervezett vízszükséglete, a veszteségek figyelembevételével, a szükséges időben és vízszintmagassággal biztosítható legyen.

(2) A nyomócsőhálózatot és szerelvényeit úgy kell kialakítani, hogy üzem közben a nyomás a nyomásviszonyokra jellemző pontokon ellenőrizhető legyen, továbbá meghibásodás esetén a hibás szakasz kiiktatásával a részleges üzemelés biztosítható legyen.

(3) A beépített nyomócsőhálózatot hagyományos módon művelt területen legalább 80 cm-es takarással, mélyművelésű területen legalább 30 cm-rel a mélyművelésű szint alatt kell elhelyezni.

(4) Az öntözés célját szolgáló nyomócsővezetéket és szerelvényeit úgy kell kialakítani, hogy vízteleníthetők, továbbá üzem közbeni légteleníthetők legyenek.

(5) Öntözőtelepek esetében az állami tulajdonú vízilétesítmény területén csak a szívócső, a vízkitermelést végző szivattyú és a legközelebbi birtokhatárig érő nyomócső helyezhető el. Az öntözéshez szükséges egyéb tartozék vagy berendezés csak az öntözőtelep területén helyezhető el.

21. §

(1) A nyomócsőre telepített műtárgy, szerelvény, földből kiálló, vagy a művelési zónában levő részeit a művelő gépek okozta mechanikai sérülés ellen védeni kell. Magas növésű kultúrában a műtárgy helyét jól láthatóan meg kell jelölni.

(2) A nyomócsővezeték irányváltozásait, elágazásait, végeit elmozdulás ellen biztosítani kell.

(3) A nyomócsővezeték nyomvonalát, valamint más vezetékkel és kábellel való keresztezését jól láthatóan meg kell jelölni.

(4) Főnyomócső-vezetéket belterületen átvezetni csak más műszaki megoldás hiányában lehet.

22. §

Esőztető telep nyomócsővezetékébe hígtrágya-becsatlakozást csak a nyomásközpont zárt területén kívül szabad létesíteni.

23. §

(1) Az öntözőcső-hálózatot csak nyomáspróba és próbaüzemelés után szabad üzembe helyezni. A nyomáspróbát a mindenkor érvényes, erre vonatkozó szabvány előírásainak megfelelően kell végrehajtani.

(2) Az öntözőtelep vízelvezető csatornáit úgy kell elhelyezni és kialakítani, valamint az árasztó és csurgalékvizet elvezetni, hogy a telepen kívüli belvízelvezetéssel összhangban legyen.

(3) Öntözésre berendezett területen a levezetőcsatornában a mértékadó vízhozamhoz tartozó vízszint legalább 30 cm-rel maradjon a terep felszíne alatt.

(4) Árasztó öntözésre berendezett telepet szivárgóárokkal, illetve vízelvezetőárokkal kell körülvenni és az összegyűlő vizet el kell vezetni.

Mesterséges tavak, tározók

24. §

(1) A sokéves maximális talajvízszint és fenékmélység között 1, 0 m távolságot meg kell tartani. Ha talajvíz-monitoring nem áll rendelkezésre, akkor a talajmechanikai szakvéleményből származtatott maximális vízállást kell alapul venni. Ahol vízzáró réteg nem áll rendelkezésre, ott műszaki védelemről gondoskodni kell.

(2) A tó kialakításakor figyelembe kell venni az érintett térségben már meglevő belvíz és öntözési rendszerek működési feltételeit.

(3) Kábelek és egyéb föld alatti vezetékek fölött halastó nem létesíthető.

(4) Halastó fölött légvezeték nem vezethető.

25. §

(1) A párolgási veszteséget legalább 10%-os előfordulási valószínűségű értékkel kell figyelembe venni.

(2) Tavat, illetve tározót a mértékadó időszak legalább 80%-os előfordulási valószínűségű lefolyó vízmennyiségét alapul véve kell megtervezni.

(3) Tó feltöltését csak idényen kívül lehet végezni.

26. §

(1) Főműves vízbetáplálás esetén biztosítani kell a betáplált vízhozam mérésére alkalmas berendezést.

(2) Egyéb célra haszosított hévíz csak részletes, esetenként végzett, teljes körű és egyetértő halélettani vizsgálat alapján vezethető halastóba.

(3) Tó esetén tilos a szennyvízzel, települési folyékony hulladékkal történő tápanyagképzés, takarmányozás.

(4) Tógazdaságból elfolyó vizet vízminőségi szempontból vizsgálni kell. Gazdasági szempontok és a helyi adottságok figyelembevétele mellett az elfolyó víz befogadóba való bebocsátását megelőzően meg kell vizsgálni biológiai szűrőmezőn való átvezetésének lehetőségét is.

27. §

(1) A körtöltéses és a hossztöltéses halastavak tápláló-, valamint elvezető csatornáit úgy kell kialakítani, hogy lehetőleg egymástól függetlenül biztosítsák a feltöltést és a leürítést.

(2) Átfolyó rendszerű halastó csak ott létesíthető, ahol nincs elegendő hely tápcsatorna, lecsapoló csatorna létesítéséhez.

28. §

(1) Meglevő, vizet nem tartó töltés tó töltéseként csak szigeteléssel és védőburkolattal ellátva vagy övárok építésével, részletes vizsgálatok lapján vehető igénybe.

(2) Állandóan vagy időnként vizet tartó töltés, gát igénybevétele során esetenként kell meghatározni az eredeti rendeltetés érdekében szükséges védelmet.

29. §

(1) Síkvidéki tógazdaság töltéseit, a tervezett legnagyobb vízszint felett legalább 50 cm-es biztonsággal, a talajminőségnek megfelelő keresztmetszettel kell kialakítani. A legnagyobb vízszint meghatározásánál a hullámzás magasságát figyelembe kell venni.

(2) Völgyzárógátas tó töltésének koronaszintjét a völgy legmélyebb részén az ülepedési ráhagyás mértékén túl legalább 0, 3 m-rel meg kell emelni. A gátat, árapasztót úgy kell kialakítani, hogy rendkívüli árvíz esetleges átbukása előre megtervezett helyen következzen be és a legkisebb kárt okozza.

(3) Dombvidéki tavak esetében a legalsó gát koronaszintje a tó mértékadó árvízszintjénél legalább 0, 5 m-rel magasabb legyen. A mértékadó vízszint magasságánál az árvízszinten kívül a hullámzás magassága hatását is figyelembe kell venni.

30. §

(1) Mesterséges tavak töltéseit a szél és a hullámverés romboló hatásától elsősorban biológiai védősávval kell megvédeni.

(2) A biológiai védősáv kifejlődéséig gondoskodni kell a töltések ideiglenes védelméről.

(3) A töltés üzemvízszint feletti és burkolattal nem védett részeit, illetve a mentett oldali rézsűt az erózió ellen füvesítéssel kell megvédeni. A tavak medrének rendezését a hasznosítási célnak megfelelően kell előirányozni.

31. §

(1) Tómederben belső anyagárkot, halágyat csak a töltés lábától számított legalább 4 m széles padka kihagyásával szabad kialakítani. A teleltető töltése és bevágása között minden oldalon legalább 1 m széles padkát kell hagyni.

(2) A töltésbe és a töltéslábtól 10 m távolságon belül - hullámvédelmi célt szolgáló őshonos fa -és cserjefajok kivételével - nem szabad fát vagy bokrot ültetni.

(3) A tavak üzemi vízszintszabályzó műtárgyának elhelyezésénél és kialakításánál törekedni kell a tómeder teljes lecsapolhatóságára.

32. §

A tó műtárgyait úgy kell kialakítani, hogy mellettük káros szivárgás ne léphessen fel.

33. §

(1) Annál a tónál, amelyen élő víz folyik át, a feltételezett töltésszakadás következményeit számítással meghatározva, az árapasztó műtárgyat legalább a 3%-os előfordulási valószínűségű árvíz figyelembevételével kell méretezni. A méretezésnél a tárgyi tó felett üzemelő tavak árvízcsúcs csökkentő hatását nem lehet figyelembe venni.

(2) A számítások alapján a feltételezett töltésszakadás, töltésmeghágás alatti mederszakaszra elöntési térképet kell készíteni a kilépő vízmennyiség alapján.

(3) Tó építésénél az alatta lévő mederszakaszhoz megfelelő átmeneti szelvénnyel kell csatlakozni.

(4) A tó létesítése során a tó alatti mederszakasz vízszállító képességét a tó vízleeresztésével összhangban kell tervezni és kivitelezni.

34. §

Árapasztóban halrács legfeljebb a 10%-os előfordulási valószínűségű árvíz magasságáig helyezhető el. Az árapasztó méretezésénél fel kell tételezni a halrács eltömő-dését, vagy öntisztuló halrácsot kell alkalmazni. Az ár-apasztásban a leeresztő zsilipet nem lehet figyelembe venni.

35. §

Tó leürítésére szolgáló mű, csatorna, műtárgy vízemésztő képességét a technológiai igények szerint kell meghatározni.

36. §

A tavakat szükség szerint, a talajvízszint káros megemelkedésének, illetve a szomszédos területen keletkező károknak a megakadályozására az elvezető hálózatba bekötött szivárgóval kell körülvenni.

37. §

A tavak leürítési rendjét belvíz kialakulásának veszélye esetén a befogadó mennyiségi és minőségi terhelhetőségét is figyelembe véve, szükség szerint módosítani, végső esetben a vízleeresztést szüneteltetni kell a védekezést irányító szervezet elrendelése szerint.

38. §

(1) A felvízi rézsűt az üzemszerűen lehetséges legnagyobb sebességű vízszintsüllyedésből származó hatás figyelembevételével kell kialakítani.

(2) A földgát alvízi rézsűjén a csapadék eróziót nem okozó, a rézsű állékonyságát nem veszélyeztető elvezetéséről kell gondoskodni.

39. §

A tározó földgátjának legkisebb koronaszélessége 3, 0 m.

40. §

(1) A gátba épített műtárgy és a gáttest érintkezési felületét úgy kell kialakítani, hogy a műtárgy menti szivárgás sebessége a gáttest anyagára megengedettnél kisebb legyen.

(2) A műtárgyat vízhozammérésre és vízmintavételre alkalmasan kell kialakítani. A vízállás észlelésére vízmércéket kell elhelyezni.

(3) A műtárgyat a jégnyomás ellen védeni kell.

(4) A műtárgyat - kivéve az árapasztót - úgy kell kialakítani, hogy a halak áthaladása megakadályozható legyen.

41. §

(1) A tenyészidő alatt állandó vízborítású, éves vagy többéves kiegyenlítésű völgyzárógátas tározóban gondoskodni kell a fenékleürítésről, és az annak érdekében szükséges fenékrendezésről. A fenékleürítő műtárgyat úgy kell elhelyezni, hogy hozzá külső vagy belső halágy egyidejű vagy utólagos kiépítéssel csatlakoztatható legyen.

(2) A fenékleürítő keresztmetszetét a tározó alatti meder vízszállító képessége, a tározótérfogat és a felvízi földrézsű állékonyságának függvényében meghatározott leürí-tési idő alapján kell meghatározni.

(3) 4, 0 m-nél nagyobb vízmélységű tározóhoz legalább 0, 8 m belső méretű fenékleürítőt kell készíteni.

(4) A fenékleürítőn és az üzemi vízkivételi műtárgyon a felvízi oldalon két egyenértékű elzárást kell létesíteni.

42. §

(1) Az árapasztót és tartozékait a mértékadó árvíz kártétel nélküli levezetésére kell méretezni.

(2) Az árapasztó méretének megállapításánál az árhullámnak a tározó víztükrén való ellapulását figyelembe lehet venni.

(3) Zárt szelvényű árapasztót, a mértékadó árvízi vízhozam 1, 3-szeres értékét alapul véve kell méretezni. Ebben az esetben a mértékadó árvízi vízhozamhoz tartozó magassági biztonságnak legalább a felét kell biztosítani.

43. §

(1) A tározó létesítése során a tározó alatti mederszakasz vízszállító képességét a tározó vízleeresztésével összhangban kell tervezni, illetőleg kivitelezni.

(2) Gondoskodni kell a megemelkedő vagy süllyedő talajvízszint hatása által érintett terület és létesítményei megvédéséről, szükség esetén a talajvíz szabályozásáról és a vízszintváltozás méréséről.

(3) A hordalék és uszadék megfogásának mértékét a tározó hasznosításától függően kell meghatározni. A megfogott hordalék és uszadék eltávolításának technológiai feltételeit az engedélyesnek biztosítania kell.

Árvízvédelmi vonal kialakításának szempontjai

44. §

(1) Az árvízvédelmi mű létesítése során

a) figyelembe kell venni a folyó középvízi medrét, biztosítani kell, hogy az árvízi és középvízi sodorvonalak iránya ne térjen el lényegesen egymástól, továbbá az új töltés a folyó általános szabályozási tervéhez illeszkedjen;

b) kerülni kell az éles töréseket, az árvízi meder átmenet nélküli és nagyarányú szűkítését vagy bővítését, továbbá lehetőség szerint a szakadópartok közelségét, a holtmedrek keresztezését és közelségét;

c) a nyomvonal megállapítása során figyelembe kell venni az előterek kialakításának és a véderdő telepítésének lehetőségét.

(2) A hullámtér szélességét a mértékadó árvízi vízhozam alapján, a már kiépített szakaszok hullámterének szélességéhez alkalmazkodva kell megállapítani.

45. §

Árvízkaput távlati hajózási igény esetén olyan elzárószerkezettel kell ellátni, amely a hajózsilip felső fője elzárószerkezeteként működhet.

46. §

(1) Az árvízi tározó befogadóképességét meghaladó árvízhozamok túlfolyását vagy kizárását biztosítani kell. A túlfolyó méreteit úgy kell megállapítani, hogy az átbukás a gát károsodása nélkül történjék.

(2) Az árvízvédelmi művön és az altalajon keresztül átszivárgó vizek kártételeinek elhárítására szolgáló ellennyomó medencét, fakadóvíz-elvezető csatornát úgy kell kialakítani, hogy a fakadóvíz szükség szerint visszatartható, illetve szabályozottan elvezethető legyen.

(3) A védőmű biztonságát közvetlenül nem veszélyeztető, de a mentett oldali területen esetleg kárt okozó szivárgó- és fakadóvíz mennyiségének csökkentésére vagy elvezetésére alkalmazott művet úgy kell kialakítani, hogy az a védőmű és az altalaj állékonyságát ne csökkentse.

47. §

(1) Az árvízvédelmi töltés menti 10 m-es védősávot, a töltéstől távolodva legalább 5%-os eséssel kell kialakítani.

(2) Helyi terepmélyedést a töltés menti védősávban, holtág keresztezésnél további 10 m-es sávban, legalább az átlagos terepszint magasságáig fel kell tölteni.

48. §

Az árvízvédelmi földmű és fal mentén a hullámtéren a vízoldali töltésláb vonalától mért 60 m-en, a mentett oldalon pedig 110 m-en belül anyaggödröt, munkagödröt nyitni, szabadkifolyású kutat létesíteni, tavat kialakítani, illetve a fedőréteg tartós eltávolításával járó tevékenységet folytatni csak a vízügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával, a vízkárelhárításért felelős szervezet hozzájárulásával, szükség esetén részletes talajfeltárás, állékonysági és szivárgási vizsgálat alapján lehet.

49. §

(1) Az árvízvédelmi vonal folytonosságát megszakító átvágás, vagy a védőképességet jelentősen érintő megbontás előtt az említett szakaszon ideiglenes árvízvédelmi vonalat kell létesíteni.

(2) Az ideiglenes árvízvédelmi vonalat a fővédvonallal azonos védbiztonságúra kell kialakítani.

50. §

(1) Az árvízvédelmi művet úgy kell karbantartani, hogy védőképessége ne csökkenjen.

(2) Az árvízvédelmi mű állapotát és méreteit rendszeresen, az árvizek levonulása után pedig soron kívül ellenőrizni kell.

(3) A töltés szelvényméreteit és a műtárgyak mérőpontjait legalább ötévenként méréssel kell ellenőrizni.

(4) Árvízvédelmi töltést keresztező, vagy a töltésbe épített művek, műtárgyak állapotát évente legalább egyszer, árvíz levonulása után pedig soron kívül ellenőrizni kell. Nyomás alatt működő keresztező létesítményeket ötévenként nyomáspróbával kell ellenőrizni.

Árvízvédelmi töltések és falak

51. §

(1) Az árvízvédelmi töltés és fal keresztmetszeti méreteit, alakját és szerkezetét a védőmű anyagának, a védőművel együtt dolgozó altalaj rétegződésének, talajmechanikai és hidrogeológiai tulajdonságának, a mértékadó magasságú és tartósságú árvízszinteknek a figyelembevételével, méretezés és ellenőrző számítások útján kell kialakítani.

(2) A védőművet úgy kell kialakítani, hogy a várható legkedvezőtlenebb körülmények halmozódása esetén is feleljen meg a biztonsági követelményeknek, továbbá elégítse ki a védekezés és karbantartás igényeit. Az állékonysági, szilárdsági számításoknál a mértékadó árvízszintnek az előírt magassági biztonsággal növelt magasságát, illetve vízszintjét kell alapul venni. Gyeptakaróval védett felületnél a rézsűkön a humuszréteg, a koronán a domborítás, illetve a töltéskoronán létesítendő út tükörszintje feletti rétegek nem számíthatók be az előírt méretezés szerinti keresztmetszeti méretekbe.

(3) Ha az árvízvédelmi töltés a folyó csatornázása következtében a mértékadó árvizet meghaladó tartósságú, magasságú üzemi vízszintet tart, a töltés méreteit ennek a különleges helyzetnek megfelelően kell megállapítani. Az átázás elleni biztonságot a permanens szivárgás alapulvételével, a védőmű magassági biztonságát a hullámverés elleni védelemmel együtt, a böge sajátosságainak a figyelembevételével kell esetenként meghatározni.

52. §

Az árvízvédelmi földmű legkisebb koronaszélességére, domborítására, legmeredekebb rézsűhajlására és a kitérőkre vonatkozó előírásokat a rendelet 1. számú melléklete határozza meg.

53. §

(1) Földtöltés mentett oldali erősítéséhez a meglevő földmű anyagánál csak kevésbé vízzáró, vagy azzal azonos minőségű talajt lehet beépíteni.

(2) Ha a töltés és altalajának anyaga, vagy a töltés mérete miatt árvíz esetén biztonságot veszélyeztető szivárgások keletkezhetnek, akkor az állékonyság megteremtésére

a) a víz felőli oldalon vízzáró burkolatot, agyagéket, szádfalat vagy résfalat;

b) a mentett oldalon szivárgót, megcsapoló kutat vagy ellennyomó-medencét

kell építeni.

(3) A szigetelő művet a töltésben levő műtárgyakhoz vízzáró módon kell csatlakoztatni.

54. §

(1) Az árvízvédelmi földművet az erózió és a hullámverés káros hatása ellen meg kell védeni.

(2) Rézsűburkolatot kell készíteni a jég romboló hatása elleni védelem céljából a műtárgyaknál, továbbá akkor is, ha helyhiányban a földtöltésre előírt legkisebb rézsűelhajlást nem lehet kialakítani.

(3) Az árvízvédelmi töltés rézsűburkolatát szűrőágyazatra kell fektetni, és úgy kell kiképezni, hogy az a rézsű alakváltozását károsodás nélkül kövesse. A burkolatot megfelelő lábazati biztosítással úgy kell kialakítani, hogy alóla a víz akadálytalanul eltávozhasson.

(4) A töltés mentett oldali rézsűjén vízzáró burkolatot vagy vízzáró támfalat csak a töltésen átszivárgó víz akadálytalan távozását biztosító szűrőzéssel, szivárgóval ellátva szabad létesíteni.

Árvízvédelmi töltésbe épülő műtárgyak

55. §

(1) Az árvízvédelmi töltésbe épülő létesítményt úgy kell kialakítani, hogy a talajmozgásokat rugalmasan, káros elváltozás nélkül kövesse, a töltésen való közlekedést, a védekezést, a fenntartási és töltésfejlesztési munkákat ne akadályozza, az árvízvédelmi biztonságot ne csökkentse, továbbá a mélyvezetésű műtárgyak mérete a mászhatósá-got biztosítsa. Az azonos rendeltetésű létesítményeket lehetőleg egyesíteni kell, ennek lehetőségét esetenként kell megvizsgálni.

(2) A töltés testében és a töltés mentén 10 m-es védősávban elhelyezett, a védőmű biztonságát érintő létesítményt a vízépítési műtárgyak erőtani tervezésére vonatkozó előírások szerint kell méretezni.

Árvízvédelmi vonal kiegészítő létesítményei

56. §

A védvonal mentén védelmi központokat, őrtelepeket, raktárakat kell létesíteni, olyan számban és befogadó képességgel, hogy lehetővé tegyék a szakasz-védelemvezetés és a műszaki irányítók védvonal menti elszállásolását és megfelelő ellátását a védekezés teljes időtartama alatt. A raktárak a védekezés megkezdéséhez szükséges induló készlet tárolására alkalmasak legyenek.

57. §

(1) Az elsőrendű védvonal mentén szükség szerinti sűrűséggel magassági alappontot, a műtárgyakon pedig mérőpontokat kell elhelyezni.

(2) A védvonalat kilométerenként és hektométerenként szelvénykövekkel kell ellátni, melyeket időálló módon, számozással meg kell jelölni.

(3) A töltéskoronán és rézsűn, illetve a mentett és vízoldali védősávokban alapvetően csak a töltéstartozékok helyezhetők el.

58. §

(1) Nagyvízi vízmércét kell elhelyezni a védvonal mentén a nagyobb műtárgyaknál és a különböző védvonalak találkozásánál, továbbá az elsőrendű védvonal mentén őr-járásonként, illetve a folyó és a fővédvonal sajátosságaihoz alkalmazkodva, a másod és harmadrendű védvonalnál pedig a szükséges helyeken.

(2) A vízmércét ott kell elhelyezni, ahol a vízszintet helyi duzzasztás vagy örvénylés nem befolyásolja, a jég romboló hatásától védve van és minden vízállásnál leolvasható.

(3) A nagyvízi vízmérce "0" pontját a Balti alapsíkhoz képest kell meghatározni.

59. §

A hatékony árvízvédekezés érdekében megbízható informatikai kapcsolatot kell működtetni.

60. §

(1) Ha a hullámverés veszélye olyan mértékű, hogy a gyepesített földrézsűben kárt okozhat, akkor az árvízi meder lefolyási viszonyait, illetve a hullámtér szélességét és az árvízlevezetés egyéb szempontjait figyelembe véve, a töltés elé - lehetőleg a területre jellemző, őshonos fajokból álló - véderdőt vagy egyéb biológiai hullámtörő sávot kell telepíteni. Amennyiben ez nem lehetséges, a földrézsűt egyéb műszaki védelemmel kell ellátni.

(2) A hullámtéri véderdőben, a védekezéskor szükséges szállítás és a kikötés céljára, a helyi viszonyoknak megfelelően, legalább 50 m szélességű nyiladékot kell biztosítani.

61. §

(1) Az elsőrendű fővédvonalon, a védekezés és a szállítás akadálytalan végrehajtása érdekében, megfelelő távolságban, kellő számú fel- és lejáró utat kell létesíteni.

(2) Az útfeljárót - a keresztező út jellegének figyelembevételével - a vonatkozó előírásoknak megfelelően kell kialakítani.

(3) A fel- és lejárónál zárható sorompót kell elhelyezni.

A mederszabályozás általános előírásai

62. §

(1) A mederbe történő beavatkozást a morfológiai, geológiai, hidrológiai és hidraulikai adottságokra, továbbá a meder anyagára, a görgetett és lebegtetett hordalék mennyiségére és minőségére, a partok védelmére, az árvíz és a jég akadálytalan levonulására, a vízi közlekedési, a környezetvédelmi, természetvédelmi és környezetfejlesztési, valamint a vizekkel kapcsolatban lévő ökoszisztémák védelmével, állapotuk javításával kapcsolatos érdekekre figyelemmel kell megvalósítani.

(2) A mederszabályozást úgy kell végrehajtani, hogy az kielégítse a vízgazdálkodás, a vízi közlekedés, a vízminőség-védelem, a jó ökológiai állapot és szükség esetén a rekreáció, az idegenforgalom és turisztika követelményeit.

63. §

(1) A mederszabályozási művet úgy kell kialakítani, hogy az hátrányosan ne befolyásolja a szabályozással közvetlenül érintett mederszakaszhoz kapcsolódó szakaszokat, azok létesítményeinek állékonyságát, rendeltetésszerű működését, továbbá biztosítsa a víz megfelelő rávezetését és továbbvezetését.

(2) A szabályozás és gázlókotrás helyét, szélességét és mélységét úgy kell megállapítani, hogy

a) a hatására bekövetkező mederváltozás beilleszkedjen az általános szabályozási tervbe;

b) ne veszélyeztesse a meglevő szabályozási műveket, hidakat és egyéb létesítményeket;

c) ne befolyásolja károsan a folyó esés- és mederviszonyait, a tó mederviszonyait, valamint

d) a folyó és tó különböző hasznosítási érdekeit.

64. §

(1) Anyagkitermelési célú kotrás során a folyó- és tósza-bályozás, a vízvédelem, a környezet és természetvédelem, a hajózás és szükség szerint az idegenforgalom és turisztika érdekeit figyelembe kell venni.

(2) Az anyagkitermelés céljából végzett öbölszerű kotrás nem károsíthatja a középvízi medret, hajózható folyókon a legkisebb hajózási és szabályozási vízszintre megállapított hajóútméreteket, a meglevő szabályozási és egyéb műveket, és nem veszélyeztetheti a partok állékonyságát, az árvízvédelmi művek biztonságát. A kotrás befejezése után a területet úgy kell rendezni, hogy az a tájba beilleszkedjék.

(3) Védett természeti területen, Natura 2000 területen anyagnyerés céljából kotrás nem folytatható.

65. §

(1) A partok védelmét szolgáló burkolat tartós, kopás és fagyálló módon, és tájba illeszthetően kell kiépíteni. A kötőanyag nélküli burkolatot úgy kell kiképezni, hogy rézsűje 1: 1, 5 hajlásnál meredekebb ne legyen, a megtámasztó lábazati kőhányás koronaszélessége legalább 1, 0 m legyen, a vízoldali koronaél vonala pedig a szabályozási vonalon húzódjék.

(2) Folyószabályozásnál a vízjogi engedélyben meghatározott esetben, tószabályozásnál lehetőség szerint biológiai partvédelem alkalmazandó.

Folyószabályozás

66. §

(1) A mederszabályozást úgy kell végrehajtani, hogy a folyó kis- és középvize egységes mederben folyjon le.

(2) A szabályozott folyószakaszon biztosítani kell a kis-, közép- és nagyvízi sodorvonal összhangját úgy, hogy minél kisebb szögben találkozzanak.

(3) A mesterséges beavatkozás, valamint a természetes folyamatok következtében lefolyástalanná vált mélyedést lehetőség szerint a mederbe be kell kötni.

67. §

(1) A mederátvágásnak, illetőleg a vezérároknak a helyét, vonalazását és méreteit a folyószabályozás általános előírásainak betartásával, a meder anyagának, a meder várható kialakulásának, a folyószakasz jellegének, mederviszonyainak és a csatlakozó folyószakasz várható kifejlődésének, valamint az árvizek, hordalék és a jég levonulási viszonyainak, vízi utaknál a hajózási igényeknek figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Az átvágást a szomszédos kanyarulatokhoz csatlakozva ívesen, a morfológiai jellemzők és a hajózási igények figyelembevételével kell kiképezni.

(3) Az átvágás homorú partvonalát a túlfejlődés ellen meg kell védeni.

68. §

(1) A folyó homorú oldalán vezetőművet, illetve kőde-póniát kell létesíteni, ha a többcélú igényekkel alátámasztottan meghatározott szabályozási vonal nem illeszkedik a szakadóparthoz.

(2) A vezetőművet keresztgátakkal a partba be kell kötni.

(3) A szabályozási vonal mentén a kődepónia vonalazását és szélességét úgy kell megállapítani, hogy a kialakított új partot a fokozatosan leszakadó kőanyag a mederfenékig érően beterítse. A leszakadó kőanyag utólagos rendezéséről kisvízes időszakban gondoskodni kell.

(4) A folyón kétoldali vezetőművet csak műszakilag és gazdaságilag indokolt, kivételes esetben szabad létesíteni.

Folyócsatornázás és vízszintszabályozás

69. §

Vízlépcsőn a folyóra jellemző halállomány és a makro élőlények átjutását biztosítani kell úgy, hogy a folyón történő hosszirányú mozgásuk, vándorlásuk akadálymentesen lehetővé váljon.

70. §

(1) A hajózsilipet az élő víztől mólóval vagy osztószigettel el kell választani. A mólót az áramlási viszonyoknak megfelelően kell kialakítani. Az így kialakuló elő- és utócsatornában helyet kell biztosítani az átzsilipelésre várakozó hajók részére, valamint a hajózsilipbe való be- és ki-hajózásra.

(2) Az elő- és utócsatorna hosszát - ha szükséges, modellkísérlettel - úgy kell megállapítani, hogy a mértékadó hajókaraván a hajózsilipkamrába biztonságosan behajózhasson.

(3) A hajózsilip környezetében hajóforduló helyről és az előrelátható hajóforgalomnak megfelelő várakozótérről is gondoskodni kell.

71. §

(1) A zsilipkamra töltését és ürítését úgy kell megoldani, hogy a kamrában a vízlengés és hullámverés következtében a vízi járművekben ne keletkezzen kár.

(2) A várakozótérben és a zsilipkamrában kikötőberendezésről kell gondoskodni.

(3) A hajózsilipet a külön jogszabályban meghatározott Hajózási Szabályzatban előírt jelzőberendezésekkel és térvilágítással kell ellátni.

(4) A hajózsilip üzemi zárószerkezetének rendszeres karbantartását ideiglenes elzárási lehetőséggel kell biztosítani.

72. §

A duzzasztó, a hajózsilip kezelésére és fenntartására készített üzemeltetési szabályzatban meg kell határozni az árhullám és a jég lebocsátásának módját.

Tószabályozás

73. §

A tó partját és a partvédő műveket úgy kell kialakítani, hogy megfeleljenek a statikus és dinamikus igénybevételeknek, valamint kielégítsék a vízgazdálkodási, az idegenforgalmi és turisztikai, esztétikai, környezet- és természetvédelmi igényeket. A tó partvédő műveit és a mederben elhelyezkedő létesítményeket olyan anyagból kell építeni, amely a víz, a fagy és a jég romboló hatásának ellenáll, a víz minőségét, biológiai egyensúlyát károsan nem befolyásolja.

74. §

(1) A Balaton és a Velencei-tó szabályozásánál a partvédő művek felső élét és a csatlakozó parti sáv terepszintjét a 2. számú mellékletben meghatározott magasságra kell kiépíteni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti partvédő műhöz csatlakozó feltöltés víz felőli oldalát 3-5%-os gyepesített rézsűvel vagy más, a hullámverésnek ellenálló módon kell kiképezni.

(3) Partvédő műnek nem minősülő egyéb tavi műtárgy magasságát esetenként, a tó kezelőjének és a területileg illetékes vízügyi hatóság előírása alapján kell meghatározni.

(4) A Fertő-tó szabályozási szintjeit a 3. számú melléklet tartalmazza.

75. §

Tószabályozás során végzett partfeltöltésnél gondoskodni kell a mögöttes terület felszíni vizeinek zavartalan elvezetéséről és a talajvízszint káros megemelkedésének megelőzéséről.

Vízi utak

76. §

(1) A mesterséges vízi utakon a jellemző hajózási vízszinteket az üzemvízszintek figyelembevételével kell meghatározni.

(2) A hajózásra alkalmas tavakon a hajóút kialakításakor, illetve kijelölésekor a vízszintváltozást, a mederviszonyokat, valamint az üdülés érdekeit kell figyelembe venni.

(3) A meglevő vízi utaknak a hajózásra alkalmas, illetőleg hajózásra alkalmassá tehető természetes és mesterséges felszíni vizek víziúttá nyilvánításáról szóló jogszabályban meghatározott hajózási és forgalmi jellemzőit figyelembe véve kell a csatlakozó mesterséges vízi út méreteit meghatározni.

77. §

(1) Természetes vízi utak fenntartása során a folyószabályozásra vonatkozó előírásokat figyelembe kell venni.

(2) A természetes vízi úton a rossz gázlót mederkotrással kell javítani, ha a hajózáshoz szükséges vízmélység szabályozási művekkel nem biztosítható.

Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

78. §

(1) A vízfolyás belterületi szakasza felett a belterületi szakasz kiépítésének megfelelő árvízi vízhozam biztonságos mederbe terelését vagy visszatartását meg kell oldani. A belterületi szakasz alatt a további mederhez csatlakozó átmeneti szakaszt kell kiépíteni.

(2) Ha a mértékadó nagyvíz csak a terepszint felett vezethető le, árvízvédelmi művet kell létesíteni és fenntartani.

(3) A beavatkozások tervezése során törekedni kell a meder és a parti sáv természetközeli állapotának kialakítására, majd ennek fenntartására.

(4) Nagyvizek levezetésével kapcsolatos beavatkozások tervezése során törekedni kell árvízcsúcs csökkentő tározók létesítésére, és az időszakosan vízjárta területek vízvisszatartásba történő bekapcsolásának lehetőségét is meg kell vizsgálni.

(5) Vízfolyások kiépítettségének meghatározásánál tavak, tározók árvízcsúcs-csökkentő hatását csak akkor szabad figyelembe venni, ha a folyamatos működtetés biztosítva van, vagy megszüntetés esetén a pótló beavatkozásokat a vízjogi engedélyek szabályozza.

(6) Beágyazódott, stabil medrek esetében kerülni kell a meder megbontását.

79. §

(1) A vízfolyás medréből kiáradó víz visszafolyásáról, illetve a völgyfenék mély területein összegyülekező csapadékvíz mederbe való juttatásáról gondoskodni kell.

(2) A lefolyásukban árvízvédelmi mű által akadályozott vizeket zárószerkezettel ellátott műtárgyon át kell a befogadóba vezetni, vagy szivattyúzással átemelni. A nem védelmi funkcióval visszahagyott depónia mögött összegyülekező vizek levezetéséről is gondoskodni kell.

(3) Az oldalműtárgy fenntartása és üzemeltetése - ha jogszabály vagy vízjogi engedély másképp nem rendelkezik - az oldalág kezelőjének feladata. Amennyiben a torkolati műtárgy a befogadó kezelőjének területére esik, a torkolati műtárgy fenntartását, üzemeltetését a befogadó kezelőjének mederkezelői hozzájárulásában rögzített előírások alapján kell végezni.

80. §

(1) A vízfolyás medrének mélységét a kiépítési vízhozam figyelembevétele mellett a környezet művelési ágától és a beépítettségtől függően kell megválasztani, lehetőleg a természetes morfológiai tényezők megtartásával.

(2) Rendezett vízfolyás rézsűit, védtöltéseit és egyéb földműveit biotechnikai művekkel vagy burkolattal kell védeni.

(3) Mellékvízfolyás és üzemi vízelvezető csatorna torkolatát úgy kell kialakítani, hogy a közcélú vízfolyás mentén a gépi fenntartás útja folyamatos legyen.

81. §

Töltésezett befogadó esetében a vízfolyás alsó szakaszán, a befogadó visszaduzzasztásának határáig töltéseket kell létesíteni, vagy az árvízvédelmi biztonságot kielégítő torkolati műtárgyat kell építeni.

82. §

(1) A vízfolyás medrében duzzasztást okozó műtárgy nyílásméreteit úgy kell megállapítani, hogy a mértékadó vízhozam átfolyáskor

a) a sebesség a meder anyagára megengedett határsebességnél ne legyen nagyobb;

b) a duzzasztás ne okozzon kárt.

(2) Lehetőség szerint a vízi élőlények számára a hosszirányú átjárhatóságot biztosítani kell.

Síkvidéki területek vízrendezése

83. §

(1) A csatornák és az átemelő telepek teljesítőképessége megállapításakor a töltéseken átszivárgó, valamint a fakadó vizek mennyiségét is számításba kell venni. A csatornahálózat, a torkolati művek, az átemelőtelepek és tározók teljesítőképességét össze kell hangolni.

(2) A tervezés során figyelemmel kell lenni

a) a bel- és külterületi vízelvezetések összhangjára

b) a belvíztározási és vízvisszatartási lehetőségekre.

84. §

(1) A csatornákat általában a vízgyűjtőterület legmélyebb részén, a legrövidebb nyomvonalon kell vezetni a kivitelezés, a fenntartás és az üzemeltetés műszaki-gazdasági szempontjainak mérlegelésével.

(2) A meder geometriai és hidraulikai méretezését a talajmechanikai szakvéleménnyel összhangban kell megtervezni.

(3) Több célú hasznosítás esetén a meder geometriai és hidraulikai méretezésénél lehetőleg minden igényt figyelembe kell venni.

85. §

Töltésezett és depóniával rendelkező csatorna esetén a töltés külső oldalán összegyűlő vizek elvezetéséről gondoskodni kell.

86. §

A csatornák rézsűit, valamint a töltés felületeket gyepesítéssel vagy egyéb védelemmel kell ellátni, a hidraulikai méretezés eredménye és a talajmechanikai szakvéleményben foglaltaknak megfelelően.

Belterületi (települési) vízrendezés

87. §

Befogadóba való bevezetés előtt - ha az műszakilag indokolt - iszap- és olajfogó műtárgyat kell elhelyezni. Szükség esetén a befogadó visszaduzzasztásának kizárásra tiltó beépítése és vízátemelési lehetőség biztosítása szükséges.

88. §

(1) Az elvezetendő csapadékvíz-mennyiséget a területre érvényes mértékadó intenzitású és előfordulási valószínűségi csapadék értéke alapján kell kiszámítani.

(2) A befogadót egyidejűleg terhelő vízmennyiség alapján ellenőrizni kell a befogadó terhelhetőségét, szükség szerint gondoskodni kell a vízhozam-többlet időszakos záportározókban való elhelyezéséről.

(3) Zárt csapadékvíz-csatorna és nyíltárok csatlakozásánál meg kell akadályozni, hogy a zárt csatornába lerakódást, eldugulást előidéző anyagok jussanak.

(4) A csatornát, a vezetéket és műtárgyaikat úgy kell kialakítani, hogy bennük pangóvíz vagy iszaplerakódás ne keletkezzen.

(5) A csapadékvíz szikkasztása csak más műszaki megoldás hiányában alkalmazható. Csapadékvíz szikkasztása esetén annak megvalósíthatóságát szikkasztási próbával, illetve talajmechanikai vizsgálattal igazolni kell. A szükséges árokméretet úgy kell meghatározni, hogy a szikkasztás időtartama alatt lehulló csapadékvíz tározása biztosított legyen. A szikkasztó terület környezetének talajvízhelyzetét rendszeresen vizsgálni kell.

89. §

A főgyűjtő a terep és a beépítettség által adott lehetőség szerint a terület súlyvonalában, általában a legmélyebb részen vezetendő. Szükség szerint több főgyűjtő is létesíthető.

90. §

(1) A csapadékvíz-elvezető árok legkisebb fenékszélessége burkolt medernél 0, 2 m, földmedernél 0, 4 m.

(2) Zárt csapadékcsatorna tisztítási lehetőségét annak teljes hosszában biztosítani kell.

(3) A terep adottságoknak megfelelően csapadékvíz elvezető vápa is tervezhető.

(4) A nyílt csapadékvíz elvezető árkok, vápák védelmét minimálisan gyepesítéssel kell biztosítani. Amennyiben a talajmechanikai adottságok indokolják, a medret burkolattal kell ellátni.

Szivattyútelep

91. §

(1) Állandó szivattyútelepet ott célszerű építeni, ahol a szivattyúzási igény meghaladja a 300 óra/évet.

(2) A szivattyútelep helyét a vízgyűjtő mélypontján kell kijelölni, és úgy kell megtervezni, hogy belvízi elöntés az üzembiztonságot ne veszélyeztesse.

(3) A szivattyútelep kapacitásának a vízgyűjtő területről lefolyó, a tározás hatását is figyelembe vevő mértékadó vízhozammal összhangban kell lennie.

(4) A szivattyútelep mértékadó kapacitását a leggyakoribb emelőmagasság és a szélső helyzetek együttes mérlegelésével kell megállapítani.

(5) A szivattyútelepi gépegységek számát és vízszállító képességet úgy kell meghatározni, hogy a mindenkor lefolyó vízhozammal arányos üzemelés biztosítható legyen.

92. §

(1) A tárolási lehetőség és az üzemzavar következményeinek mérlegelésével kell a tartalék gépegységek teljesítményét, számát és jellegét, továbbá tartalékenergia biztosításának, a kétirányú áramellátásnak szükségességét meghatározni és biztosítani a gépek, berendezések gyors és biztos üzembe helyezhetőségét.

(2) A szivattyútelep tervezése során vizsgálni kell a gravitációs kivezetés, az automatizálás, a kettős működtetés, a vízhozam mérés és a gépi gerebtisztítás igényét és lehetőségét.

(3) Árvízvédelmi töltésbe épített szivattyútelepnél a védelmi biztonságra vonatkozó előírásokat be kell tartani.

93. §

(1) A szivattyútelepet a szivattyúk és halak védelmét egyaránt szolgáló berendezéssel kell ellátni.

(2) A szivattyútelep szívóaknáját úgy kell kialakítani, hogy az elzárható és vízteleníthető legyen.

(3) Meghibásodás, kapacitásnövelés esetére szivattyú-provizórium telepítésének lehetőségét biztosítani kell.

94. §

(1) A hullámtéren transzformátort az árvízvédelmi töltés előírt koronaszintjénél alacsonyabban tilos elhelyezni.

(2) Szivattyútelepen az átemelt vízmennyiséget és a felhasznált energiát mérni kell. Új szivattyútelep létesítésénél biztosítani kell az energiafogyasztás távmérésének lehetőségét.

(3) Szivattyútelep üzembiztonságát évente üzempróbával ellenőrizni kell.

95. §

(1) Ez a rendelet 2008. január 1-jén lép hatályba és 2008. december 31-én hatályát veszti.

(2) A rendeletet a folyamatban levő ügyekre akkor kell alkalmazni, ha a vízimunka, vízilétesítmény vagy vízhasználat elvi vízjogi engedélyét még nem adták ki.

Dr. Fodor Gábor s. k.,

környezetvédelmi és vízügyi miniszter

1. számú melléklet a 94/2007. (XII. 23.) KvVM rendelethez

Az árvízvédelmi mű

1.Az árvízvédelmi mű legkisebb koronaszélessége:

a) elsőrendű árvízvédelmi műnél 4 m,

b) másodrendű árvízvédelmi műnél 3 m,

c) harmadrendű árvízvédelmi műnél 2 m.

2. Az árvízvédelmi földmű domborítását a töltéskoronát a középvonaltól (tengelyvonaltól) mindkét irányban 5%-os oldaleséssel kell kialakítani.

3. Az árvízvédelmi földmű legmeredekebb rézsűhajlása:

a) az első- és másodrendű védőműnél mindkét oldalon 1: 3,

b) a harmadrendű védőműnél 1: 2,

c) burkolt rézsűnél 1: 1, 5.

4. Azon a védvonalon, amelynek a koronaszélessége 5 m-nél kisebb, szükség szerinti távolságban, 50 m hosszban, a korona 6 m-re szélesítésével kitérőket kell létesíteni.

2. számú melléklet a 94/2007. (XII. 23.) KvVMrendelethez

A Balaton és a Velencei-tó partvédő művei

A megadott relatív magasságok a Balatonnál a siófoki, a Velencei-tónál az agárdi vízmérce "0" pontjára vonatkoznak. A Balaton déli partjára vonatkozó előírások Balatonkenesétől Keszthelyig (az 1 ÉVO-tól a 78 DVO-ig, Fenékpusztáig) érvényesek.

3. számú melléklet a 94/2007. (XII. 23.) KvVM rendelethez

A Fertő-tó partvédő művei

1. A Fertő-tó egységes kezelése érdekében a jogi partvonalon belül a nyilvántartási magassági értékek az osztrák nyilvántartási alapszintre (mOAf.) vonatkoznak, jogi partvonalon kívül a Balti (mBf.) alapsík használata kötelező. A kapcsolódó területek, létesítmények és vízrendszerek esetén a terveken mindkét alapsíkot fel kell tüntetni. A Balti alapsík az Osztrák alapsíknál 0, 585 m-rel alacsonyabban van (kiszámítás: mBf = mOAf-0, 585m) .

3. A fentiektől való eltérést csak a Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság engedélyezhet.