3/2009. (I. 23.) MNB rendelet

az érmék feldolgozásáról, forgalmazásáról, valamint hamisítás elleni védelmével kapcsolatos technikai feladatokról

A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Mnbtv.) 60. §-a (1) bekezdésének e) pontja, valamint (2) bekezdésének b) és c) pontja alapján fennálló jogkörömben eljárva a következőket rendelem el:

A rendelet alkalmazási köre

1. §

E rendeletet kell alkalmazni

a) az MNB által kibocsátott, forgalomban lévő, továbbá a forgalomból bevont, de törvényes fizetőeszközre még átváltható forintérmék (a továbbiakban: forintérme), valamint

b) a 3. § (6) bekezdése, valamint a 4-7. §-ok tekintetében a pénzkibocsátásra jogosult külföldi intézmény által kibocsátott, forgalomban lévő, továbbá a forgalomból bevont, de törvényes fizetőeszközre még átváltható külföldi érmék (a továbbiakban: külföldi érme)

[a továbbiakban az a) és b) pont alatti érmék együtt: érme] feldolgozására, forgalmazására, valamint hamisítás elleni védelmére.

Értelmező rendelkezések

2. §

E rendelet alkalmazásában

1. pénzfeldolgozás: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. számú mellékletének I. 8. pontjában meghatározott tevékenység;

2. készpénzforgalmazás:

a) a pénzforgalmazó pénztárában lebonyolított érme ki- és befizetés,

b) a pénzfeldolgozó által a pénzfeldolgozást követően - a megbízó rendelkezése szerint - teljesített érmeátadás,

c) a pénzforgalmazók egymás közötti érmekereskedelme,

d) érmekiadás és -befizetés arra fizikailag alkalmas berendezéseken keresztül,

e) címletváltás,

f) a forgalomból bevont, valamint a nehezen felismerhető és sérült érme átváltása;

3. érme-visszaforgatás: a készpénzforgalmazás keretében teljesített érmekifizetés, -kiadás és -átadás;

4. érmevizsgáló gép: olyan gép, amelyet a pénzfeldolgozó és a pénzforgalmazó az érmék valódiságának, illetve forgalomképességének - a gép működtetőjének beavatkozása nélküli - ellenőrzésére működtet;

5. törvényes fizetőeszköz: az Mnbtv. 4. §-ának (2) bekezdése szerinti, illetve a pénzkibocsátásra jogosult külföldi intézmény jogi aktusában vagy hivatalos közleményében ilyenként meghatározott érme;

6. forgalomképes érme: olyan, törvényes fizetőeszköznek minősülő, valódi

a) forintérme, amely az e rendelet 1. mellékletében foglalt kritériumok,

b) külföldi érme, amely a kibocsátó forgalomképességre vonatkozó rendelkezései

alapján érme-visszaforgatásra alkalmas;

7. forgalomképtelen érme:

7.1. a forgalomból bevont valódi érme,

7.2. olyan, törvényes fizetőeszköznek minősülő, valódi

a) forintérme, amely az e rendelet 1. mellékletében foglalt kritériumok,

b) külföldi érme, amely a kibocsátó forgalomképességre vonatkozó rendelkezései

alapján érme-visszaforgatásra nem alkalmas;

8. forgalomból bevont érme: törvényes fizetőeszköznek már nem minősülő, az MNB 2004. május 1. előtt közzétett hirdetményében (a továbbiakban: MNB hirdetmény) vagy MNB rendeletben, illetve a pénzkibocsátásra jogosult külföldi intézmény jogi aktusában vagy hivatalos közleményében ilyenként meghatározott érme;

9. hamis érme: a valódi érme technikai jellemzőinek (pl. anyagának, méretének, súlyának) és címletértékének felhasználásával, illetve a valódi érme képének utánzásával, megtévesztési szándékkal készített hamisítvány;

10. meghamisított érme: a valódi érme technikai jellemzőinek (pl. anyagának, méretének, súlyának), címletértékének, illetve képének megtévesztési szándékkal történő módosítása útján készített hamisítvány;

11. hamisgyanús érme: olyan - akár törvényes fizető-eszköznek minősülő, akár már forgalomból bevont - érme, amelynek valódiságát illetően - a pénzfeldolgozó és a pénzforgalmazó által e rendelet 3. §-ának (2) és (3), illetve (6) bekezdése szerint elvégzett valódiságvizsgálat alapján, szakmailag megalapozott - kétség merül fel; a hamisgyanús érme lehet

a) feltehetően hamis érme,

b) feltehetően meghamisított érme;

12.[1] pénzforgalmazó:

a) a Hpt. 5. §-ának (1) bekezdése szerinti hitelintézet, ideértve a külföldi székhelyű hitelintézet magyarországi fióktelepét is (a továbbiakban együtt: hitelintézet),

b) a Hpt. 6/A. §-ának (1) bekezdése szerinti pénzforgalmi intézmény,

c) a Hpt. 3. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti pénzváltási tevékenységet hitelintézet ügynökeként végző szervezet,

d) a postától szóló 2003. évi CI. törvény 3. §-ának 38. pontja szerinti Posta Elszámoló Központot működtető egyetemes postai szolgáltató (a továbbiakban: posta), valamint

e) a postáról szóló 2003. évi CI. törvény 4. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti nemzetközi postautalványszolgáltatást nyújtó postai szolgáltató.

13. pénzfeldolgozó: a Hpt. 3. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti pénzfeldolgozási tevékenységet végző szervezet;

14.[2]

15. ügyfél: a készpénzforgalmazás keretében a pénzfeldolgozó vagy a pénzforgalmazó szolgáltatását igénybe vevő természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet;

16. bevonási határnap: azon - MNB hirdetményben vagy MNB rendeletben, illetve a pénzkibocsátásra jogosult külföldi intézmény jogi aktusában vagy hivatalos közleményében meghatározott - időpont, amikortól a forgalomból bevont érme elveszti törvényes fizetőeszköz jellegét;

17. átváltási határnap: azon - MNB hirdetményben vagy az Mnbtv. 31. §-ának (3) bekezdésében foglalt határidők figyelembevételével, illetve a pénzkibocsátásra jogosult külföldi intézmény jogi aktusában vagy hivatalos közleményében meghatározott - időpont, ameddig a forgalomból bevont érme törvényes fizetőeszközre átváltható.

Az érme-visszaforgatásra vonatkozó szabályok

3. §

(1) A pénzfeldolgozó és a pénzforgalmazó csak azt követően forgathatja vissza az érméket, ha azok valódiságát és forgalomképességét teljes körűen vagy mintavétellel megvizsgálta, és azokat valódinak és forgalomképesnek minősítette.

(2) Az érme valódiság- és forgalomképességi vizsgálatát érmevizsgáló géppel vagy kézi ellenőrzéssel kell elvégezni.

(3) A forintérme valódiságvizsgálatát a kibocsátásáról rendelkező MNB hirdetményben, illetve MNB rendeletben, valamint az MNB-nek az adott címlet leírását tartalmazó kiadványában foglaltak figyelembevételével, forgalomképességi vizsgálatát pedig az e rendelet 1. mellékletében foglalt szempontok szerint kell elvégezni.

(4) Teljes körűen kell megvizsgálni az ötvenforintos és annál magasabb címletű forintérmék valódiságát és forgalomképességét.

(5) Mintavétellel is elegendő megvizsgálni az ötvenforintosnál alacsonyabb címletű forintérmék valódiságát és forgalomképességét azzal, hogy a valódiság- és forgalomképességi vizsgálatot a pénzforgalmazó által évente kifizetett, illetve a pénzfeldolgozó által évente feldolgozott forintérmék címletenkénti mennyiségének legalább 10%-a tekintetében el kell végezni.

(6) A külföldi érme tekintetében az (1) bekezdés szerinti vizsgálatok során igazodni kell a kibocsátó ilyen irányú rendelkezéseihez, jogi aktusában vagy hivatalos közleményében szereplő leíráshoz, illetve az ilyen leírás alapján - az erre szakosodott információszolgáltató szervezet által - az érmékről készített kiadványokban foglaltakhoz.

A hamisgyanús érme kezelésére vonatkozó előírások

4. §

(1) A természetes és a jogi személy, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - az érme valódisága iránti legcsekélyebb kétsége esetén - a fellelést követően - köteles az érmét szakértői vizsgálat céljából a hitelintézetnek, a postának vagy az MNB-nek átadni. A hitelintézet és a posta köteles az érmét átvenni, valódiságát megvizsgálni, és az általa hamisgyanúsnak minősített érmét - az elvégzett valódiságvizsgálatra vonatkozó beszámolóval és az átvételre vonatkozó jegyzőkönyvvel az átvételtől számított 20 munkanapon belül - továbbítani az MNB-nek.

(2) A pénzfeldolgozó és a pénzforgalmazó köteles a valódiság- és forgalomképességi vizsgálat során fellelt és az általa elvégzett valódiságvizsgálat alapján is hamisgyanúsnak minősített érmét - az elvégzett valódiságvizsgálatra vonatkozó beszámolóval és az átvételre vonatkozó jegyzőkönyvvel a felleléstől számított 20 munkanapon belül - átadni vagy megküldeni az MNB-nek.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés szerinti jegyzőkönyv tartalmi elemeit a rendelet 2. melléklete határozza meg.

5. §

(1) A hamisgyanús érme szakértői vizsgálatát az MNB végzi.

(2) Az MNB szakértői vizsgálata szerint hamis vagy meghamisított érme értéket nem képvisel, ezért az ilyen érme ellenértékének megtérítése sem az azt fellelő vagy szakértői vizsgálat céljából továbbító pénzfeldolgozótól, illetve pénzforgalmazótól, sem az MNB-től nem igényelhető.

(3) Az MNB a szakértői vizsgálata szerint valódi forintérme ellenértékét, illetve a valódi külföldi érmét - a szakértői vizsgálat eredményéről szóló értesítéssel egyidejűleg - visszajuttatja a szakértői vizsgálat kezdeményezőjének vagy megbízottjának.

(4) A hamis és a meghamisított érme őrzését és kezelését - uniós jogi aktus vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az MNB végzi.

(5) Az MNB a pénzhamisítás megelőzése és felderítése érdekében együttműködik a bűnüldöző szervekkel, és kérésükre - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényben és az Mnbtv. 31/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - pénzhamisításra vonatkozó adatokat ad át részükre.

6. §

(1) A pénzfeldolgozó az 5. § (3) bekezdése szerint részére visszajuttatott valódi forintérme ellenértékét, illetve a valódi külföldi érmét a megbízójával kötött megállapodásban, ilyen megállapodás hiányában a (2) bekezdés szerinti határidőn belül köteles a megbízó részére átadni, megküldeni vagy köteles vele elszámolni.

(2) A pénzforgalmazó az 5. § (3) bekezdése szerint részére visszajuttatott valódi forintérme ellenértékét, illetve a valódi külföldi érmét - annak kézhezvételét követő 10 munkanapon belül - köteles az érme befizetőjének (birtokosának) átadni, megküldeni vagy köteles vele elszámol ni.

(3) A hitelintézet és a posta a 4. § (1) bekezdése alapján átvett, de általa valódinak minősített érmét köteles forgalomképtelennek minősíteni, és annak ellenértékét köteles az általa elvégzett vizsgálatot követő 10 munkanapon belül az érme befizetőjének (birtokosának) átadni, megküldeni vagy köteles vele elszámolni.

Az MNB-nek az euroérmék hamisítás elleni védelmével kapcsolatos technikai feladatai

7. §

Az MNB az euroérmék hamisítás elleni védelme érdekében ellátja

a) a hamispénz-figyelő rendszerhez (CMS) való csatlakozás egyes feltételeiről szóló, 2001. november 8-i EKB/2001/11 európai központi banki határozat szerinti nemzeti készpénzszakértői központi,

b) az euro pénzhamisítás elleni védelméhez szükséges intézkedések megállapításáról szóló, 2001. június 28-i 1338/2001/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: tanácsi rendelet) 3. cikkének (1) bekezdésében az euroérmékre vonatkozóan meghatározott, valamint

c) a tanácsi rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerinti nemzeti érmeszakértői központi feladatokat.

A forintérmék címletváltásának szabályai

8. §

(1) A hitelintézet és a posta a forgalomban levő forintérmékből egy alkalommal összesen legfeljebb 50 darabot köteles más címletű forintérmére, illetve forintbankjegyre átváltani.

(2) A hitelintézet és a posta az (1) bekezdés szerinti tevékenység végzéséért díjat számíthat fel, amelynek maximális mértéke - ideértve az átváltással összefüggésben egyéb címeken esetleg felszámítandó külön díjakat is - az átváltott forintérme névértékének 10%-a.

(3) A hitelintézet és a posta az (1) bekezdés szerinti tevékenység végzését a nála vezetetett bankszámla meglétéhez, illetve az általa nyújtott szolgáltatás igénybevételéhez kötheti.

(4) A hitelintézet és a posta az (1) bekezdés szerinti tevékenységet ténylegesen végző hálózati egységei számát korlátozhatja. A Budapesten, illetve az adott megyében hálózati egységgel rendelkező hitelintézetnek és postának azonban biztosítania kell, hogy Budapesten, illetve az adott megyében - elsősorban a megyeszékhelyen - legalább 1-1 hálózati egysége ténylegesen végezze az (1) bekezdés szerinti tevékenységet.

A pénzfeldolgozóra vonatkozó speciális előírások

9. §

A pénzfeldolgozó a Hpt. 19/B. §-ának f) pontjában előírt belső ügyviteli szabályzatot az e rendeletben foglaltak figyelembevételével köteles kidolgozni.

Záró rendelkezések

10. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) E rendelet - a bankjegyek feldolgozásáról, forgalmazásáról, valamint hamisítás elleni védelmével kapcsolatos technikai feladatokról szóló 2/2009. (I. 23.) MNB rendelettel együtt - a következő közösségi rendeletek végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg:

a) a Tanács 1338/2001/EK rendelete (2001. június 28.) az euro pénzhamisítás elleni védelméhez szükséges intézkedések megállapításáról,

b) a Tanács 1339/2001/EK rendelete (2001. június 28.) az euro pénzhamisítás elleni védelméhez szükséges intézkedések megállapításáról szóló 2001/1338/EK rendelet hatásainak az eurót közös valutaként el nem fogadó tagállamokra történő kiterjesztéséről.

(3) E rendelet - a bankjegyek feldolgozásáról, forgalmazásáról, valamint hamisítás elleni védelmével kapcsolatos technikai feladatokról szóló 2/2009. (I. 23.) MNB rendelettel együtt - a hamispénz-figyelő rendszerhez (CMS) való csatlakozás egyes feltételeiről szóló, 2001. november 8-i EKB/2001/11 európai központi banki határozatnak való megfelelést szolgálja.

Simor András s. k.,

a Magyar Nemzeti Bank elnöke

1. melléklet a 3/2009. (I. 23.) MNB rendelethez

A forintérmék forgalomképességi vizsgálatának részletes szempontjai

1. Érme-visszaforgatásra alkalmas az a forintérme, amely

a) mechanikai hibáktól mentes,

b) külső felületének állapota lehetővé teszi a névérték és az érmekép felismerését.

2. Érme-visszaforgatásra nem alkalmas az a forintérme, amely

a) nehezen felismerhető,

b) sérült.

3. Nehezen felismerhetőnek minősül

a) a rendeltetésszerű használat következtében megkopott forintérme,

b) az a forintérme, amely esetében a nem rendeltetésszerű használat következtében a külső felület állapota nem teszi lehetővé a névérték vagy az érmekép felismerését, vagy a külső felület jelentősen elszíneződött (pl. vegyi anyag által károsodott, korrodált forintérme).

4. Sérültnek minősül

a) a megcsonkított,

b) a fizikai behatás következtében károsodott, vagy eredeti alakját elveszített (pl. átlyukasztott, elvágott, esztergált, deformálódott)

forintérme.

2. melléklet a 3/2009. (I. 23.) MNB rendelethez

A hamisgyanús érmére vonatkozó jegyzőkönyv tartalmi elemei

1. A hamisgyanús érmére vonatkozó jegyzőkönyvnek - a 2-3. pontban foglalt eltérésekkel - a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) az érme adatai (valutanem, címlet, kibocsátás éve, darabszám),

b) az érme befizetőjének (birtokosának) adatai (természetes személynél: családi és utónév, lakcím, azonosító okmány megnevezése és száma, jogi személynél és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnél: a jogi személy vagy a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megnevezése, székhelye, a képviseletében eljáró természetes személy jelen pont szerinti azonosító adatai),

c) az érme fellelésének helye és időpontja,

d) a fellelés körülményeinek rövid ismertetése,

e) a befizető (birtokos) nyilatkozata az érme eredetéről,

f) a befizető (birtokos) aláírása,

g) a jegyzőkönyvet felvevő pénzfeldolgozó vagy pénzforgalmazó székhelye,

h) a jegyzőkönyv felvételének helye, időpontja, kiállítóinak aláírása, valamint

i) a jegyzőkönyv sorszáma.

2. A pénzfeldolgozó az 1. pont szerinti jegyzőkönyvet azzal az eltéréssel készíti el, hogy az e) és f) pontban meghatározott adatokat nem, a b) pontban meghatározott adatoknál a megbízójának, valamint a megbízó érintett telephelyének adatait tünteti fel.

3. Amennyiben az érme befizetője (birtokosa) az 1. pont szerinti adatok valamelyikét felhívás ellenére sem közli, ezt a körülményt a jegyzőkönyvben rögzíteni kell.