9/2014. (XII. 12.) IM rendelet

a szabadságvesztés és az elzárás kezdő és utolsó napjának megállapításáról

A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 434. § (2) bekezdés f) pontjában foglalt felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 79. § 1. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva - a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 21. § 4. pontjában meghatározott feladatkörében eljáró belügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendelem el:

1. Általános rendelkezések

1. § (1)[1] A bíróság által kiszabott szabadságvesztést végrehajtó büntetés-végrehajtási intézet (a továbbiakban: bv. intézet) a befogadástól vagy a szabadságvesztésről szóló bírósági értesítés átvételétől számított legkésőbb nyolc napon belül megállapítja és az elítélttel írásban közli

a) a szabadságvesztés végrehajtásának kezdő és utolsó napját,

b) a reintegrációs őrizet esedékességének napját és a lejárati napját,

c) a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napját.

(2)[2] A bv. intézet, ha olyan körülményt észlel, amely alapján a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 91. § (1) bekezdése szerint ideiglenes befogadásnak van helye, haladéktalanul intézkedik annak tisztázására, továbbá haladéktalanul értesíti az eljáró bíróságot, ha a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) XCIV. Fejezetében szabályozott egyszerűsített felülvizsgálati eljárásnak vagy a Be. 838-842. §-ában szabályozott különleges eljárások valamelyikének van helye.

(3) Ha a szabadságvesztés kezdő és utolsó napját, valamint a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének a napját módosítani kell, a bv. intézet az (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával jár el.

(4) A bv. intézet az elítélt kérésére köteles betekintést engedni azokba az iratokba, amelyek alapján az (1) és (3) bekezdések szerinti megállapítást elvégezte.

2. § E rendelet alkalmazásában - eltérő rendelkezés hiányában - ahol tartam szerepel, ott egy hónap harminc napnak felel meg.

2. Előzetes fogvatartásban töltött idő

3. § (1)[3] Az előzetes fogvatartásban töltött idő tartamát a bv. intézetnek akkor kell külön kiszámítania, ha az előzetes fogvatartás bármely okból megszakadt. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti olyan bűnügyi felügyelet, amelynek során a bíróság a terhelt számára előírta, hogy lakást, egyéb helyiséget, intézményt vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhat el [a továbbiakban: a Btk. 92. § (1) bekezdése alapján beszámítandó bűnügyi felügyelet], az előzetes fogvatartást megszakítja.

(2) Az előzetes fogvatartásban töltött időtartam megállapításánál a fogvatartás utolsó napját követő naptári nap számából ki kell vonni az előzetes fogvatartás első napját. Ha a művelet nem végezhető el, az előzetes fogvatartás utolsó hónapját megelőző hónapot kell naptári napokra bontani, majd a számítást ennek alapulvételével kell elvégezni.

(3) Ha a szabadságvesztésbe több előzetes fogvatartás idejét kell beszámítani, a beszámítandó fogvatartások tartamát össze kell adni, majd az így kapott együttes időtartamot kell a szabadságvesztés időtartamából levonni.

(4) Ha az elítéltet a bíróság rendelkezése alapján a rendőrség elfogja és az elfogás napján a bv. intézetnek nem adja át, a rendőrségi fogdában töltött időt - a rendőrség igazolása alapján - a szabadságvesztés utolsó napjának és a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának a kiszámításánál kell figyelembe venni.

(5)[4] Az elítélttel szemben a magyar bíróság által kibocsátott elfogatóparancs alapján a külföldi hatóságok által foganatosított fogvatartás idejét - az igazságügyért felelős miniszter által irányított minisztérium hivatalos igazolása alapján - a szabadságvesztés utolsó napjának és a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának a kiszámítását végző bv. intézetnek kell figyelembe vennie.

3. A Btk. 92. § (1) bekezdése alapján beszámítandó bűnügyi felügyeletben töltött idő[5]

4. §[6] (1) A bv. intézet a Btk. 92. § (1) bekezdése alapján beszámítandó bűnügyi felügyeletben töltött idő tartamát a 3. § (2) bekezdésében meghatározott számítási mód szerint kiszámítja. A Btk. 92. § (1) bekezdése alapján beszámítandó bűnügyi felügyeletben töltött idő tartamát a bv. intézet a bíróságnak a Btk. 92. § (3) bekezdése alapján hozott rendelkezése szerint átszámítja. Az átszámítás eredményéhez, ha töredéknap marad fenn, a Btk. 92. § (4) bekezdése alapján egy napot hozzá kell adni. Az így kapott tartam a Btk. 92. § (1) bekezdése alapján beszámítandó bűnügyi felügyelet miatt a szabadságvesztésbe beszámítandó tartam (a továbbiakban: bűnügyi felügyelet miatt beszámítandó tartam).

(2) A Btk. 92. § (1) bekezdése alapján beszámítandó bűnügyi felügyeletben töltött időtartamot és a bűnügyi felügyelet miatt beszámítandó tartamot napokban kell megállapítani.

(3) Ha több Btk. 92. § (1) bekezdése alapján beszámítandó bűnügyi felügyeletet kell a szabadságvesztésbe beszámítani, az egyes Btk. 92. § (1) bekezdése alapján beszámítandó bűnügyi felügyeletben töltött időtartamokat ki kell számítani, és össze kell adni, ennek eredményéből kell a bűnügyi felügyelet miatt beszámítandó tartamot az (1) bekezdésben foglaltak szerint meghatározni, majd a szabadságvesztés tartamából levonni.

(4) Ha a szabadságvesztésbe az előzetes fogvatartásban töltött időt és a Btk. 92. § (1) bekezdése alapján beszámítandó bűnügyi felügyeletet is be kell számítani, akkor az előzetes fogvatartásban töltött időt és a bűnügyi felügyelet miatt beszámítandó tartamot össze kell adni, majd az eredményt kell a szabadságvesztés tartamából levonni.

(5) Összbüntetésbe foglalás esetén a bűnügyi felügyelet miatt beszámítandó tartamot alapítéletenként külön-külön kell meghatározni.

3a. A már végrehajtott büntetés vagy intézkedés beszámítása[7]

4/A. §[8] Ha a bíróság a Btk. 92/B. §-a alapján a perújítás, a felülvizsgálat, a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat vagy a megismételt eljárás eredményeként kiszabott szabadságvesztés tartamába az alapügyben kiszabott és végrehajtott büntetés vagy intézkedés beszámításáról rendelkezett, a bv. intézet a beszámítandó szabadságvesztés, elzárás vagy javítóintézeti nevelés tartamát a 3. § (2) bekezdésének az alkalmazásával számítja ki.

4. Összbüntetés alapítéleteinek kitöltése és a rendkívüli jogorvoslat alapján történő beszámítás

5. § (1) A Bv. tv. 112. § (1) bekezdése esetén ki kell számolni azt a tartamot, amennyivel az elítélt az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés tartamát meghaladóan szabadságvesztésként töltött, és azt be kell számítani a más ügyben kiszabott, de az összbüntetési ítélet kitöltését követően időbeli megszakítás nélkül foganatba vett vagy végrehajtásra váró szabadságvesztés tartamába.

(2) Az (1) bekezdés szerinti beszámítandó tartam megállapításánál az összbüntetésbe foglalt alapítéletekkel kiszabott szabadságvesztések letöltött tartamából ki kell vonni az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés tartamát.

(3) A Bv. tv. 112. § (2) bekezdése szerinti esetben beszámítandó tartam számításánál az (1)-(2) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni.

5. A szabadságvesztés kezdőnapjának megállapítása

6. § A szabadságvesztés kezdő napja

a)[9] az ítélet meghozatalának napján letartóztatásban lévő elítélt esetén az ítélet jogerőre emelkedését követő nap;

b) szabadlábon lévő elítélt esetén a bv. intézetbe való befogadás napja;

c) a szabadságvesztést töltő és más ügyben ismét végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt esetén a korábbi szabadságvesztés utolsó napját követő nap;

d) akinek a feltételes szabadságra bocsátását engedélyezték, a más ügyben kiszabott szabadságvesztés tekintetében a feltételes szabadságra bocsátás napja;

e)[10] letartóztatott esetén, ha más ügyben érkezik szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó bírósági értesítés, az ennek átvételét követő nap;

f) a szabadságvesztés végrehajtásának megszakítását követő nap az utóbbi szabadságvesztés tekintetében;

g) életfogytig tartó szabadságvesztés esetén, ha annak foganatba vétele miatt határozott tartamú szabadságvesztés megszakítására kerül sor, az életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedését követő nap;

h) összbüntetésbe foglalás esetén az alapítélettel kiszabott szabadságvesztés kezdőnapja;

i) a Bv. tv. 112. § (1) bekezdése esetén az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó bírósági értesítés átvételét követő nap;

j) a Bv. tv. 112. § (2) bekezdése esetén a rendkívüli jogorvoslat alapján meghozott ügydöntő határozatról - ide értve a jogegységi határozatot is - kiállított bírósági értesítés átvételét követő nap;

k)[11] ha elzárást vagy szabálysértési elzárást töltő esetében más ügyben érkezik letartóztatás, szabadságvesztés, közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés, pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó értesítés, akkor a kezdőnap az értesítés átvételét követő nap.

7. § Ha a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére jelentkező elítéltet a végrehajtásra kijelölt bv. intézetbe útba indítják és az elítélt ott az előírt időben megjelenik, a szabadságvesztés kezdő napjaként az útba indítás napját, egyébként pedig a kijelölt bv. intézetbe történő befogadás napját kell tekinteni.

8. § (1)[12] Végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása esetén a már megállapított kezdő napot akkor kell ismételten megállapítani, ha az összbüntetésbe foglalt szabadságvesztések végrehajtása között más ügyben elrendelt letartóztatás, az összbüntetéssel nem érintett szabadságvesztés, közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés, pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés vagy elzárás került végrehajtásra.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés újabb kezdő napja

a)[13] a letartóztatás, illetve a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés, továbbá az elzárás utolsó napját követő nap;

b) ha az összbüntetésbe foglalt szabadságvesztések között összbüntetésbe nem foglalt szabadságvesztés végrehajtására került sor, az összbüntetéssel nem érintett szabadságvesztést követően a 6. § c) vagy d) pontjára figyelemmel megállapított nap.

(3) A (2) bekezdés szerint megállapított kezdő napot megelőző, összbüntetésbe foglalt szabadságvesztés letöltött tartamát az összbüntetésbe be kell számítani.

6. A szabadságvesztés utolsó napjának megállapítása

9. § (1) A szabadságvesztés utolsó napjának megállapításánál

a) a 6. § a) pontjában meghatározott esetben az őrizetbe vétel napjához vagy az előzetes fogvatartás első napjához;

b) a 6. § b)-k) pontja és a 7. § szerinti esetekben a szabadságvesztés kezdő napjához

kell hozzáadni a szabadságvesztés kitöltetlen tartamát.

(2) A szabadságvesztés végrehajtásának a félbeszakítása vagy a bv. intézetből való engedély nélküli távollét esetén a tényleges távollét idejét a szabadságvesztés utolsó napját követő naphoz kell hozzáadni, és a számítás eredményéül kapott napot megelőző nap lesz a szabadságvesztés utolsó napja.

(3)[14] A szabadságvesztés kitöltetlen tartamának a megállapításánál a szabadságvesztés tartamából le kell vonni a Btk. 92-92/B. §-a alapján beszámítandó tartamot. Ha a kivonás nem végezhető el, egy hónapot harminc napra felbontva kell a számítást elvégezni.

(4) Ha a szabadságvesztés kitöltetlen tartama napokat nem tartalmaz, a szabadságvesztés azon a napon végződik, amelynek száma a kezdő nap előtti nap számának felel meg, ilyen nap hiányában a hónap utolsó napján. Kitöltetlen napok esetén a számítást naptári napokkal kell elvégezni, és az eredményül kapott napot megelőző nap minősül a szabadságvesztés utolsó napjának.

6/A. A reintegrációs őrizet időpontjának megállapítása[15]

9/A. §[16] (1)[17] Ha a reintegrációs őrizet elrendelésének feltételei fennállnak és az elítélt feltételes szabadságra bocsátása kizárt, a reintegrációs őrizet esedékességi napjának megállapításánál a szabadságvesztés kitöltetlen tartamából ki kell vonni a Bv. tv. 187/A. § (1a) bekezdésében meghatározott lehetséges tartamot, majd a fennmaradó tartamot hozzá kell adni a szabadságvesztés megállapított kezdő napjához. Ez esetben a reintegrációs őrizet lejárati napja a szabadságvesztés utolsó napjával megegyezik.

(2)[18] Ha a reintegrációs őrizet elrendelésének feltételei fennállnak és az elítélt feltételes szabadságra bocsátható, akkor először a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napját kell kiszámítani és a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége napjából ki kell vonni a Bv. tv. 187/A. § (1a) bekezdésében meghatározott lehetséges tartamot. Ez esetben a reintegrációs őrizet lejárati napja a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége napját megelőző nap.

(3) Ha a reintegrációs őrizet elrendelhetőségének hónapjában az esedékességi napnak megfelelő nap nincs, a számítást naptári napra bontva kell elvégezni.

7. A feltételes szabadság időpontjának megállapítása

10. § (1) A feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának megállapításánál a szabadságvesztés kitöltetlen tartamából ki kell vonni - a Btk. 38. § (2) bekezdésében foglalt megkülönböztetésnek megfelelően - a szabadságvesztés egyharmad, vagy egynegyed részét, vagy a Btk. 38. § (3) bekezdése alapján a szabadságvesztés felét, majd a fennmaradó tartamot hozzá kell adni a szabadságvesztés megállapított kezdő napjához.

(2) Ha a feltételes szabadságra bocsátás hónapjában az esedékességi napnak megfelelő nap nincs, a számítást naptári napra bontva kell elvégezni.

(3) Ha a szabadságvesztés kétharmad, háromnegyed, vagy fele része a Btk. 38. § (2) bekezdésében meghatározott legrövidebb tartamnál kevesebb, a 9. § (1) bekezdésének megfelelően az őrizetbe vétel napjához, az előzetes fogvatartás első napjához, vagy a szabadságvesztés kezdő napjához ezt a tartamot, vagy ennek a tartamnak - beszámítandó előzetes fogvatartás esetén - a beszámítással csökkentett részét kell hozzáadni.

(4) Ha a szabadságvesztés utolsó napja félbeszakítás vagy az intézetből való engedély nélküli távollét miatt megváltozott, a feltételes szabadságra bocsátás új esedékességi napjának megállapításakor az eredeti esedékességi naphoz a félbeszakításon, és az engedély nélkül távol töltött időt hozzá kell adni.

(5) Életfogytig tartó szabadságvesztésnél a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának kiszámításakor

a) a 6. § a) pontja alapján meghatározott kezdő nap esetén a fogvatartás első napjához kell hozzáadni az ítéletben meghatározott időtartamból fennmaradt részt;

b) a 6. § f) pontja alapján megállapított kezdő nap esetén e kezdő naphoz kell hozzáadni az ítéletben meghatározott időtartamból fennmaradt részt.

(6) Ha a szabadságvesztés tartamának kettővel, hárommal vagy néggyel történő osztása utáni eredmény nem teljes napot is tartalmaz, azt figyelmen kívül kell hagyni, ha pedig a szabadságvesztés tartama napokat is tartalmaz és a hónapok száma maradék nélkül nem osztható, a fennmaradó hónapokat napokban kell számítani, e napokat össze kell adni, majd az osztást ezután kell elvégezni.

11. § Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet a büntetés fele részének letöltése után nem bocsátja feltételes szabadságra, a bv. intézet a Btk. 38. § (2) bekezdésében foglalt megkülönböztetésnek megfelelően megállapítja a feltételes szabadság új esedékességi időpontját, és az új határnapnak megfelelően tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bíróhoz.

12. § (1) Ha az elítélt esetében több szabadságvesztést kell végrehajtani és összbüntetésbe foglalás nem történt meg, a feltételes szabadságra bocsátás esedékességét valamennyi szabadságvesztés esetén meg kell állapítani, amelynél azt a bíróság ítéletében nem zárta ki. A feltételes szabadságra bocsátás tárgyában tett előterjesztésen fel kell tüntetni a végrehajtott és a végrehajtásra váró szabadságvesztések adatait is.

(2) A feltételes szabadságra bocsátás engedélyezése esetén a feltételes szabadság lejárati napját a bv. intézet - a Btk. 39. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - az alábbiak szerint állapítja meg:

a) ha a határozott ideig tartó szabadságvesztés hátralévő része egy év vagy egy évnél több, akkor a feltételes szabadság lejárati napja a szabadságvesztés előjegyzett utolsó napja, vagy a Btk. 38. § (3) bekezdés alkalmazása esetén a bíróság által meghatározott időtartam;

b) ha a határozott ideig tartó szabadságvesztés hátralévő része egy évnél kevesebb, akkor egy évet kell a feltételes szabadságra bocsátás napjához adni, és a számítás eredményéül kapott napot megelőző nap lesz a feltételes szabadság lejárati napja, vagy a Btk. 38. § (3) bekezdés alkalmazása esetén a bíróság által meghatározott időtartam.

(3) Ha a bíróság az elítéltet több szabadságvesztésből bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadság lejárati napját valamennyi szabadságvesztés tekintetében meg kell állapítani a (2) bekezdés szerint úgy, hogy valamennyi feltételes szabadság kezdő napja az utolsóként töltött szabadságvesztésből esedékes feltételes szabadság kezdő napjával, illetve a szabadságvesztést kitöltve szabadulás esetén a szabadságvesztés utolsó napját követő nappal azonos.

(4) A határozott ideig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság lejárati napjának megállapításával egyidejűleg a korábban töltött szabadságvesztések utolsó napját - az utolsónak töltött szabadságvesztés kivételével - ismételten meg kell állapítani. A szabadságvesztés utolsó napjának ismételt megállapításánál az utolsó szabadságvesztésből történt tényleges feltételes szabadságra bocsátás napjához, illetve a szabadságvesztést kitöltve szabadulás esetén a szabadságvesztés utolsó napját követő naphoz kell a szabadságvesztés hátralévő tartamát hozzáadni. A hátralévő tartam kiszámításakor a szabadságvesztés előjegyzett utolsó napját követő napból kell kivonni a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének előjegyzett napját.

12/A. §[19] (1) Ha a bíróság a jogerős szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának átvételéről döntött, és a megfeleltetés során a tagállami ítéletet - a magyar jogszabályokhoz képest kedvezőbb tagállami jogi rendelkezés alapján - kiegészíti a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezéssel, a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napja a bíróság által meghatározott időpont.

(2) Ha bíróság az (1) bekezdéstől eltérően a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjaként a szabadságvesztés - a magyar jogszabályokhoz képest kedvezőbb tagállami jogi rendelkezés alapján - meghatározott hányadának letöltését jelöli meg, a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége napjának megállapításánál a szabadságvesztés kitöltetlen tartamából ki kell vonni a szabadságvesztés meghatározott hányadát, majd a fennmaradó tartamot hozzá kell adni a szabadságvesztés megállapított kezdő napjához.

8. Életfogytig tartó szabadságvesztés feltételes szabadsága

13. § (1) Az életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság lejáratának megállapításához az életfogytig tartó szabadságvesztést megállapító ítélet rendelkezése szerinti időtartamot kell a feltételes szabadságra bocsátás napjához adni. A feltételes szabadság azon a napon jár le, amelynek száma a feltételes szabadságra bocsátás napját megelőző nap számának felel meg, ilyen nap hiányában a hónap utolsó napján.

(2) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletben a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta, a felülvizsgálat időpontját megállapítani nem kell.

(3) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátja feltételes szabadságra, a felülvizsgálati határidő lejáratát a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének korábbi időpontjától kell számítani.

(4) A Btk. 45. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott esetben a határozott tartamú szabadságvesztés tartamát vagy a bíróság által meghatározott tartamot kell a feltételes szabadságra bocsátás eredeti esedékességének napjához hozzáadni, és az így kapott nap lesz a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napja.

(5) Az életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság megszüntetése esetén a Btk. 45. § (2), (4) és (5) bekezdésében meghatározott esetben a bíróság által megállapított időtartamot kell az ítélet jogerőre emelkedését követő naphoz hozzáadni, és az így kapott nap lesz a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napja.

9. A végrehajtási sorrend megállapítása

14. § (1) A szabadságvesztéseket a Bv. tv. 14. §-ában meghatározott sorrendben kell foganatba venni.

(2) A szabadságvesztés folyamatban lévő végrehajtását az (1) bekezdés szerinti végrehajtási sorrend érvényesítése érdekében meg kell szakítani.

(3) Ha azonos napon több szabadságvesztés végrehajtására érkezik bírói értesítés, akkor a foganatba vétel sorrendjénél az alábbiak szerint kell eljárni:

a) ha egy időben fiatalkorúként és felnőtt korúként kiszabott szabadságvesztés végrehajtásáról érkezik értesítés, elsőként a fiatalkorúként kiszabott szabadságvesztés kezdő és utolsó napját kell megállapítani;

b) elsőként a szigorúbb végrehajtási fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés kezdő és utolsó napját kell megállapítani;

c) az a) és b) pontban írt feltételek hiányában annak a szabadságvesztésnek a kezdő és utolsó napját kell először megállapítani, amelyből az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra;

d) az a)-c) ponton kívüli esetekben az azonos fokozatok esetén a hosszabb tartamú szabadságvesztésnek kell először a kezdő és utolsó napját megállapítani.

(4) Azonos napon érkezett több szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetést tartalmazó értesítés esetén azon szabadságvesztés kezdő és utolsó napját kell elsőként megállapítani, amelyiknél az ítéletben meghatározott napi tétel mértéke magasabb.

15. § (1) A 14. § (3) bekezdésében írt végrehajtási sorrend érdekében megszakított szabadságvesztés utolsó napját - többszöri megszakítás esetén minden alkalommal - a (2) bekezdésben foglaltak szerint ismételten meg kell állapítani.

(2) A megszakítást követően foganatba vett szabadságvesztés tartamát más jogcímen töltött időként kell figyelembe venni, számítására a távol töltött idő számítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A más jogcímen töltött idő tartamát a megszakított szabadságvesztés előjegyzett utolsó napját követő naphoz kell adni, és a számítás eredményét megelőző nap lesz a szabadságvesztés utolsó napja, illetve a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napjához a más jogcímen töltött idő tartamát hozzá kell adni, és az eredményül kapott nap lesz a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napja.

(3) Megszakított közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés esetén meg kell állapítani a megszakításig letöltött időtartamot és a még végrehajtásra váró tartamot és ezt rögzíteni kell. A megszakító szabadságvesztések letöltését követően a még végrehajtásra váró tartamot kell foganatba venni.

10. Feltételes szabadság megszüntetése és kegyelem hatályvesztése

16. § (1) A feltételes szabadság megszüntetése, illetve kegyelem hatályvesztésének megállapítása esetén a szabadságvesztés hátralévő tartamának kezdő és utolsó napját a korábbi büntetés-végrehajtási iratok alapján kell megállapítani.

(2) A hátralévő tartam kiszámításakor a korábban előjegyzett szabadulás utolsó napját követő napból kell kivonni a feltételes szabadságra bocsátás vagy a kegyelem folytán történt szabadulás napját.

(3) A (2) bekezdés szerint megállapított hátralévő tartamot a szabadságvesztés kezdő napjához kell hozzáadni, és az így kapott napot megelőző napot kell a szabadságvesztés utolsó napjának tekinteni. A számításnál a 9. § (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(4) Ha a bíróság a feltételes szabadság megszüntetését vagy a kegyelem hatályvesztésének megállapítását követően összbüntetési ítéletet hoz, az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés utolsó napját a már kitöltött rész figyelembevételével kell megállapítani. A már kitöltött rész kiszámításánál a szabadságvesztés tartamából ki kell vonni a még hátralévő tartamot. Így kell eljárni, ha a korábban engedélyezett feltételes szabadságot a feltételes szabadulást követően foglalják összbüntetésbe más szabadságvesztéssel.

11. Büntetés-félbeszakítás és engedély nélküli távollét

17. § A szabadságvesztés félbeszakítása vagy a bv. intézetből való engedély nélküli távollét esetén a szabadságvesztés utolsó napjának, illetve a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának a módosításakor - a 9. § (2) bekezdés alkalmazásán túl - a 18-22. §-ban foglaltak szerint kell eljárni.

18. § (1) A határozott tartamú félbeszakítást az engedélyezőnek évben, hónapban és napokban kell meghatároznia. Ha a félbeszakítás az egy hónapot nem haladja meg, a tartamot napokban kell megállapítani.

(2) A félbeszakítás tartamát a bv. intézetből való elbocsátást követő naptól kell számítani.

(3) Határozott idejű félbeszakítás esetén a félbeszakítás kezdő napjához az engedélyezett időtartamot kell hozzáadni, az eredményül kapott napon kell az elítéltnek a bv. intézetben jelentkeznie, a félbeszakítás utolsó napjának pedig az ezt megelőző nap számít.

(4) Ha a büntetés-félbeszakítás meghosszabbítására került sor vagy azt határozatlan időre engedélyezték, illetve az elítélt a büntetés-félbeszakításról nem tért vissza, a távol töltött időt úgy kell kiszámítani, hogy a jelentkezés vagy az elfogás napjából ki kell vonni a büntetés-félbeszakítás kezdő napját.

12. Egyéb jogszerű intézetelhagyások

19. § Az eltávozás azon a napon kezdődik, amikor az elítélt a bv. intézetből eltávozott. A jelentkezés napjának a megállapításánál az eltávozás kezdő napjához kell hozzáadni az engedélyezett időtartamot, az eltávozás utolsó napjának az ezt megelőző nap számít.

20. § (1) A kimaradás és a huszonnégy órát meg nem haladó eltávozás legkésőbb a távozás időpontját követő nap azonos időpontjában jár le.

(2) A negyvennyolc órát meg nem haladó eltávozásra az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

21. § A látogató intézeten kívüli fogadása legfeljebb a látogatás napjának a végéig tarthat.

22. § Az elítélt a súlyosan beteg közeli hozzátartozója meglátogatása vagy a hozzátartozója temetésén való részvétel céljából a bv. intézetből legfeljebb az eltávozás napját követő ötödik nap végéig lehet távol.

13. Engedély nélkül távol töltött idő megállapítása

23. § (1) A bv. intézetből engedély nélkül távol töltött idő megállapításánál az elítélt késedelmes jelentkezésének vagy az elfogásának a napjából az engedély nélküli távollét első napját kell kivonni. Az engedély nélküli távollét első napja:

a) a szökést vagy az engedély nélküli eltávozást követő nap;

b) kimaradás és eltávozás esetén a jelentkezésre előírt napot követő nap;

c) a látogató intézeten kívüli fogadása esetén a látogatást követő nap;

d) a súlyos beteg közeli hozzátartozó meglátogatása vagy a hozzátartozó temetésén való részvétel esetén a jelentkezésre előírt napot követő nap;

e)[20]

(2) Engedély nélkül van távol a bv. intézettől az az elítélt, aki

a) a hatóság őrizetéből megszökött;

b) fogolyszökésnek nem minősülő módon a számára kijelölt helyet engedély nélkül elhagyta; így különösen ellenőrzéssel történő kórházi kihelyezés, intézeten kívüli munkavégzés esetén;

c) engedélyezett távollétről nem tért vissza;

d)[21]

(3) A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés vagy a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés esetén az engedély nélkül távol töltött idő tartamát napokban kell megállapítani.

14. Egyéb rendelkezések

24. § Átmeneti részlegbe helyezés esedékességének időpontját az előzetes fogvatartásban töltött időtartamra és a Bv. tv. 103. § (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel kell kiszámítani.

25. §[22]

25/A. §[23] Részben felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának átvétele esetén az e rendeletben a szabadságvesztésre vonatkozó rendelkezéseket a részben felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtandó részére értelemszerűen alkalmazni kell.

15. Értesítések a kezdő és utolsó napról

26. §[24] A bv. intézet a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjáról, továbbá ezek módosításáról az elsőfokú bíróságot és a bűnügyi nyilvántartó szervet a foganatba vételtől számított három munkanapon belül értesíti.

16. Az elzárás kezdő és utolsó napja

27. § (1) A bíróság által kiszabott vagy átváltoztatott elzárást végrehajtó bv. intézet a befogadástól, illetve az elzárásról szóló bírósági értesítés vagy végzés átvételétől számított legkésőbb nyolc napon belül megállapítja és az elítélttel írásban közli az elzárás kezdő és utolsó napját.

(2)[25] Az elzárás kezdő és utolsó napjának a megállapításakor az 1-4/A. §-t, a 7. §-t, a 9. § (2)-(4) bekezdését, a 17-23. §-t és a 26. §-t a (3)-(5) bekezdésben meghatározott eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a számításokat mindig napokban kell elvégezni.

(3) Az elzárás kezdő napja, ha az elzárásra ítélt az ítélet meghozatala napján

a)[26] letartóztatásban van, az ítélet jogerőre emelkedését követő nap;

b) szabad lábon van, a befogadás napja;

c)[27] más ügyben letartóztatásban van, a letartóztatás megszűnését vagy megszüntetését követő nap, ha pedig a fiatalkorú átszállítása a bv. intézetbe a letartóztatás megszűnésének vagy megszüntetésének a napjával megtörtént, az átszállítás napja;

d) szabadságvesztést tölt, a szabadságvesztés utolsó napját követő nap, illetve a feltételes szabadságra bocsátás napja;

e) javítóintézeti nevelést tölt, a javítóintézeti nevelés utolsó napja, illetve az ideiglenes elbocsátás napja;

f) más ügyben kiszabott elzárást tölt, ezen előző elzárás utolsó napját követő nap.

(4) Az elzárás utolsó napjának megállapításánál

a) a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az előzetes fogvatartás első napjához;

b) a (3) bekezdés b)-f) pontja és a 7. § szerinti esetekben az elzárás kezdő napjához

kell hozzáadni az elzárás kitöltetlen tartamát.

(5)[28] A végrehajtás folyamatosságának megszakadása esetén az elzárás utolsó napját ismételten meg kell állapítani. A megszakítást követően foganatba vett szabadságvesztés, javítóintézeti nevelés, illetve letartóztatás tartamát más jogcímen töltött időként kell figyelembe venni, számítására a távol töltött idő számítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A más jogcímen töltött idő tartamát a megszakított elzárás előjegyzett utolsó napját követő naphoz kell adni, és a számítás eredményét megelőző nap lesz az elzárás utolsó napja.

28. § (1) Az elzárásokat a bírósági határozatok, illetve bírósági értesítők érkezési sorrendjében kell foganatba venni, de ha az elítélttel szemben fiatalkorúként is szabtak ki elzárást, akkor elsőként azt kell végrehajtani.

(2) Ha azonos napon több elzárás végrehajtására érkezik bírósági határozat, illetve bírósági értesítés, akkor a foganatba vétel sorrendjénél elsőként annak az elzárásnak a kezdő és utolsó napját kell megállapítani,

a) amelyet az elítélttel szemben fiatalkorúként szabtak ki,

b) amelynek - az a) ponton kívüli esetben - a tartama hosszabb.

17. A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtása

29. § (1) A közérdekű munka vagy a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatása esetén a 6. § b)-c) és e) pontjai szerint megállapított kezdő naphoz kell hozzáadni a szabadságvesztés napokban meghatározott tartamát, majd az így kapott eredményt megelőző napot kell a szabadságvesztés utolsó napjának tekinteni. Ha az adott hónapban ennek megfelelő nap nincs, az utolsó napot naptári napok szerint kell megállapítani.

(2) A pénzbüntetés teljes hátralévő részének utólagos megfizetésekor a megfizetés napját, a pénzbüntetés egy részének a megfizetésekor pedig a már megállapított utolsó napnak a megfizetett napokkal csökkentett napját kell a foganatba vett szabadságvesztés utolsó napjaként megállapítani.

(3)[29] Letartóztatás megszűnése vagy megszüntetése esetén, ha előzőleg más ügyben közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtására érkezett értesítés, a bv. intézet e szabadságvesztés végrehajtását - szabadítás nélkül - a letartóztatás megszűnését vagy megszüntetését követő napon kezdi meg.

(4)[30] Ha a korábban megkezdett közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés foganatba vétele után letartóztatás elrendeléséről érkezik értesítés, az időközben megkezdett közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést az elrendelt kényszerintézkedéssel meg kell szakítani. A megszakításkor meg kell állapítani a megszakításig letöltött tartamot, valamint a még végrehajtásra váró tartamot és azt rögzíteni kell.

18. Záró rendelkezések

30. § Ez a rendelet 2015. január 1-jén lép hatályba.

31. § (1) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény alapján kiszabott, részben felfüggesztett szabadságvesztés esetén az e rendeletben a szabadságvesztésre vonatkozó rendelkezéseket a részben felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtandó részére értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény alapján kiszabott szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás esedékességi napjának megállapítására a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjának megállapításáról szóló 17/1997. (V. 9.) IM rendelet 2013. június 30-án hatályban volt rendelkezései alkalmazandók.

32. §[31]

Dr. Trócsányi László s. k.,

igazságügyi miniszter